önfeledten haladok társaimmal a Felégetett Városrész felé, idő közben megtöltöm pisztolyomat is, ha esetleg szükség lenne a későbbiekben fegyvereimre, habár nagyon bízok benne, hogy ne legyen. Örülök a kihaltságnak, nem szeretem a tömeget és a városokban is csak az ivókat meg a fehérnépeket szeretem, nem pedig az állandó nyüzsgést és a szarszaggal átitatott ricsajt. Az erdei utakon bezzeg senki nem kiabál, egyre jobban gyötör a gondolat, hogy hiba volt letérni a járt útról a járatlanért, de ha már elindultam megyek tovább. Mikor aztán megvan a hely, bambán bámulok csak lebiggyesztett ajkakkal és nézem sőt epedve várom, hogy a nálamnál ügyesebb emberek megoldják a helyzetet. Közben odalép a fogvatartott nőhöz, megsimogatom a haját mintha csak egy puha sörényű lovacska lenne, majd így csitítom. -Várj még kincsem, nemsoká szabad leszel, nem kell félned. Csak válaszolj szépen a dalosbácsinak. - Aztán mikor már bezsírosodik a tenyerem a nő hajától leveszem róla vigyázó kezem, miközben a többieket figyelem. Hiányzik a lovam...
This message was last edited by the player at 20:20, Mon 06 Aug 2012.

Siegfriedre nézek morcosan. Ez meg mi a frászt csinál...

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 8):

- MAGA MEG MIASZART KÉPZEL?! - kapja el a fejét dühödten a nő Siegfriedtől.

Mivel Siegfried ,,játéka'' sikeresen lehetőséget adott a nőnek, hogy tudjon nem válaszolni a kérdésemre ezért kénytelen vagyok csak sóhajtani egyet és a többiekre nézni, hogy felvázoljam az utolsó lehetőséget a nyomok követése terén: -Hogyha van valakinél elég arany akkor kereshetek valakit aki tudja őket követni... - vetem fel az ötletet kedvetlenül. Szívesebben pihennék már egyet otthon, viszont annyit még én is tudok, hogy ezek a nyomok nem sokáig maradnak majd ilyen jól olvashatóak.

Elkapom Solveig torkát, elkezdem szorongatni és belenézek a szemeibe. Törpe becsületszavamat adom, hogy ha segítesz megtalálni a megbízódat és az aranyamat élve távozhatsz, azonban ha nem segítesz annyi csontodat töröm el, ahány aranytallért loptál el tőlem, és nagyon figyelek majd, hogy élve és ébren álld ki ezt a megpróbáltatást! Morgom halkan, könyörtelen hangon a képébe.

Amíg törpe barátunk testi fenyítést alkalmaz, megvonom a vállam a nő felé. -Látja kedveském, az én gyengéd érintésem csak jutalom... - Nem bírom tovább ezt a gonoszkodást, elnevetem magam. Csak legyintek egyet a nő felé, aztán néhány lépést arrébb lépek, hogy ne zavarjam a többiket. Közben pedig ebben a furcsa romos környezetben azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne megint úton lenni, friss levegőn, zöldben aludni, fejem felett a mámorítóan sötétkék éggel, melyből a csillagok pislognak le rám mutatva az utat, melyre csak másnap teszem rá a lábam.

In reply to Gim Gronisson (msg # 12):

- Kh...kh... - nyökög Solveig, miközben Gim a torkát szorongatja. Kezével Gim kezét próbálja lefejteni a torkáról, de persze eredménytelenül. - Mi... a f...aszt akarnak még? El...hoztam ma...gukat ide...nem?

In reply to Solveig Thudrun (msg # 14):

- Lefogadom, hogy tudsz nyomolvasni. Hány csontodban fogadjunk? - vigyorgok sötéten.

GM, találtam tolvajjelet? -> msg #5

Mivel a mondandómat kétszer is ignorálta mindenki, először a nő a nyomolvasással kapcsolatban másodjára pedig azzal, hogy kereshetek valaki aki talán tudja követni ezeket a hátrahagyott nyomokat ezért mindössze kedvtelenül odaállok a nyomok közelébe és figyelem őket mintha csak értenék a követésükhöz. Természetesen ez nincs így és ez látszik is, de legalább arra ügyelek, hogy ne tapossam szét őket arra az esetre, hogyha valaki még is le tudná olvasni őket. Közben magamban pedig azon morfondírozok, hogy ezekkel az újabb sebekkel - amelyeknek már az ellátására sincs pénzem - hogyan fogom tudni folytatni a tanulmányaimat az írás tudománya terén.

In reply to Trubald Altmann (msg # 15):

- Nem vagyok egy istenverte vadonlakó vadász! - sziszegi a nő.

Nem találtál tolvajjelet.

Srácok?

- Valaki elfuthatna a vadászokért. Vallatni és nyomolvasni is biztos ügyesebben tudnak nálunk - ismerem el.

-Egyszer már mondtam, hogy kereshetek valakit aki tudja őket követni, de nálam egy arany sincs, márpedig jó szándékból itt senki nem fog segíteni nekünk. - mondom egy sóhajtás után, hiszen én is ezt kérdeztem nem egészen egy fél perccel ezelőtt.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 20):

- Hogy mit akarsz te az én becsületes munkával szerzett pénzemmel? - kérdezem egy lapos pillantás kíséretében, amely nem minden jóindulatot nélkülöz, hanem annak totális ellenpólusát sugározza.

- Elmehetek végre? - kérdi Solveig kelletlenül.

-Hasonlóan becsületes emberek szolgáltatásaira költeni. - mondom, s habár nincs most kedvem a viccelődéshez de ettől függetlenül mosolyogva adom a választ és ez természetesen őszinte és hihető, mivel mutatványos múltam miatt már hozzászoktam, hogy még akkor is teljes természetességgel tudjak jókedvűnek látszó választ adni, mintha valóban az is lenne. Ami azt illeti: kicsit valóban az.

Solveigre rá se hederítek, továbbra is Fleront faggatom: - És hány kanyi kéne? Hány elkunyerált petákkal akarod fájdítani becsületes jómunkás szívemet??

-Nos, annyira amennyire egy hozzád hasonlóan becsületes jómunkás ember szíve megvidul és örömest segíteni fog nekünk. - mondom Trubadnak határozottan, szófacsarásba burkolva azt, hogy fogalmam sincs mennyiért fog valami rossz arcú tolvaj segíteni nekünk követni ezeket a nyomokat. -Ha gondolod gyere velem aztán kiderítjük. - teszem még hozzá.

- Az istenekre, ne menjünk sehova, ez a tolvajok fészke, nem?
Körülnézek, van-e járókelő közel s távol. Távolabb megyek, ha kell, egész a negyed bejáratáig. Ha van valaki, akárki, akárhány éves, akármilyen állapotban (fellógatott lator azért nem játszik) - sőt annál jobb, minél kevésbé tűnik gazembernek -, szolidan bemutatok neki pár tolvaj-kézjelet bemutatkozásul és segítségszolgáltatáskérés gyanánt.

-Pedig én Middenheimre gondoltam. - válaszolom Trubaldnak mivel elég egyértelműnek találom, hogy természetesen itt akartam találni valakit aki segít nekünk, de amikor érkeztünk a közelben egyetlen embert sem pillantottam meg. -Keressünk egy kocsmát ott biztos hamar találunk egy nekünk megfelelő szakértőt.

A felégett városrészben természetesen senkit nem talál Trubald, de megpróbál távolabb keresgélni.

Solveiggel addig mit csináltok? Meg egyébként... a többiek nem cselekednek?

Elérve a lakott részekhez végre találni az utcákon kószáló gyanús bandákat és összeverődött félig ittas embereket. Az egyik előbbi csoportnak Trubald tolvajjeleket mutat és azok megfelelőképp reagálnak. Egy nyúlánk, hosszúhajú de kopaszodó férfi lép elé és kérdőn néz rá.

- Adj'Sigmar - köszöntöm óvatos biccentéssel, ami félig tiszteletteljes, félig "én-nem-akarok-bajt" jellegűen visszahúzódó, ahogy azt biztosan értékelik majd ezek a rosszarcúak. A tolvajjelekkel már elárultam, hogy egy a mesterségünk, ami remélhetőleg elég időt biztosít a mondandóm elhadarásához, mielőtt megpróbálnának megrablógyilkolni... - Szolgáltatás híján vagyok: nyomkereső kell nekem egy fertályórára, mondjuk négyszer ennyi órabérért. Jó nyomolvasó, aki ismeri ezt a környéket. Mit szóltok?

In reply to Trubald Altmann (msg # 29):

- Monnyad a lényeget: mennyi az annyi?

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 30):

- Mondjad te, én nem ismerem a tarifáitokat.

In reply to Trubald Altmann (msg # 31):

- Na akko' dadogjad a melót Herr... hadd lássam mennyit kóstál majdd...