Saját magának bele kell egyeznie.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 230):

- Kezd nagyon elegem lenni a varázslókból.

Megvonom a vállamat - Olyan a mágia, mint a káosz.

- Akkor most melyik pennarágó fogja megbűvölni a tőrt? - kérdi teli szájjal Garret. - A tűzmágus, a sápadt nő, vagy az a Desam... Deskam... izé?

Belépek a fogadóba abban a reményben, hogy most talán valami csurran is az elmúlt időszak nélkülözése után. Leverem az út porát és megigazítom a láncinget. A sisakot a kezembe veszem. Ellenőrzöm a szerelésem, hogy nem lett-e nagy mocskos a városban. Egy jó minőségü bőrvértet és láncinget viselek. A lánc alatt egy jobb ing van, de már látott jobb napokat is.
Megigazítom a fehér hajam, hátha valami fehérnép is van itt. Hátha el tudom varázsolni a mágikus kék-zöld szememmel.
Körülnézek és felmérem az embereket. Majd a pulthoz lépek és rendelek egy korsó sört. Megnézem, hogy hol ül a haverom Garret és ha megkapom a sört odamegyek és az asztal mellé dobom a hátizsákot.

-Üdv Garret, leülhetek? Remélem tényleg fontos amiért idehivattál. És ha már találkozunk bemutathatnád a barátaid is.

Már éppen válaszolnék a fogadósnak, mikor meglátom az idegen fickót közeledni. Összeráncolom a homlokom, majd ezt a gesztust a szinte már álarcnak számító féloldalas mosolyommal leplezem. Kezem pisztolyom markolatára siklik, majd ölembe helyezi a nemes szerszámot, csövét egyenesen az idegen felé irányítva. Nem üldözési mánia ez, csak simán ismerem a fajtáját, hisz én is abból a fajtából való vagyok. Az sem nyugtat meg túlzottan, hogy ismeri hallgatag csuklyás pajtásunkat, hogy őszinte legyek magammal benne sem bízom igazán. Mindenesetre nagyot harapok a balomban tartott cipódarabkából, de rágás közben az idegent figyelem.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 234):

- Oskar! - pillant fel mosolyogva Garret. - Hé Trubald, Fleron, mindenki ez itt Oskar a cimborám! - mondja felélénkülve. - Amíg Altdorfban voltunk üzentem érte, hátha szükségünk lehet a segítségére. Mostanában egyre inkább úgy tűnik... Oskar pedig remek harcos!

- Nah egy újabb naplopó... - mordul veszélyesen a trollölő és inkább elfordul a társaságtól, sörét kortyolgatva.
Valami törpe dalt dúdol magában, amelyet a társaság már korábban is hallott tőle, csak akkor kissé hangosabban. Úgy rémlik nekik, hogy valamiféle serfőző törpeasszonyságról szólt és annak a kegyeiről.

(Már majdnem írtam, hogy Nag saját magával játszik :D )

Nohát, pedig még el sem kezdtem kiplakátolni a sorozást... - morgom csalódottan az új embert látva - Tényleg, a kopasszal mi lett? - nézek körbe, minthogy már megint kevesebb ember van jelen, mint amennyi útnak indult.

Csendben eszegetek a többiek mellett és némán figyelem az újonnan érkező idegent. Belépése pillanatában megfogannak a fejemben nem tetsző gondolatok, fehér haj, felemás szem, szavamra mondom, az öreg Thom mindig azt mondta, ha valakinek ilyen természetellenes színek dominálnak a tekintetében és ilyen mód, az bizony mindig rossz jel. Kortyolok egyet a sörömből amikor nemes egyszerűséggel mellénk dobja a táskáját és megkéri Garretet, hogy mutasson be minket. Nos, ha már ő nem szeretne bemutatkozni én se teszek így, amúgy is megtette már helyettem az ifjú. -Be kell vallanom barátom meglehetősen felemás gondolatok burjánzanak a fejemben ezzel az egésszel kapcsolatban. - egy ajánlás Schultzmanntól vagy Garrettől, bizony a kettőnek teljesen más nyomata van. -Na de ne legyünk olyan barátságtalanok az idegenekkel szemben elvégre egyszer mindenki az az ember szemében. Halljuk, ki vagy Oskar? - Konrad kérdésére egyenlőre nem válaszolok.
This message was last edited by the player at 00:16, Wed 16 Jan 2013.

-Üdvözletem uraim!
Nos én egy egyszerű halandó vagyok aki áruba bocsájtja a tehetségét itt ebben a nagyvárosban. Ha kell kiverem az adósodból a tartozását, ha kell megfélemlítem az ellenségedet. Emellett jó kapcsolatot ápolok a kerület vezetőivel. Ha valamire szükségük van csak szóljanak és megpróbálom megszerezni. Közben úgy mosolygok mint a cápa aki áldozatra les.

Ha találok egy üres széket és kérés nélkülleülök, ha nem hozok egyet. Elvégre ez az én otthonom és nem adok az udvariassági formulákra.

-Hadd halljam mi az a nagy üzlet ami fennforog? Kit kell Morr útjára elindítani?

In reply to Oskar Kudrach (msg # 240):

Mikor Oskar az adósmegverés, ellenségmegfélemlítés részhez ér Gim hangosan röhögni kezd, ami aztán szipogásba és röfögésbe fullad, míg vissza nem tér a sörének a kortyolgatásához.

Megállok egy pillanatra az étkezésben. -Rossz helyen jársz, ha pénzt vársz tőlünk. - mondom egyszerűen, kortyolok egyet a sörömből majd folytatom az evést várva az idegen reakcióját.

- Ne halgass rájuk! - mondja gyorsan Garret. - Sokminden rejlik ebben a munkában, nemesi kúriákban járkálunk fel s alá minden nap! - kacsint Garret Oskar felé.

Ááá, már sejtem mire akarnak kilyukadni! - ráncolom össze a szemöldökömet. Végülis miért ne? Bejárkálunk mindenféle gazdag ember házába azzal az indokkal, hogy káoszereklyéket keresünk, és közben kipakoljuk őket. Zseniális. Csak remélni tudom, hogy az ilyeneket mihamarabbi kötélhalálra ítélik, mert nemcsak hogy megkeserítik az emberek életét (hát nem borzasztó gazdagoktól lopni? ), de még ezt a káosz elleni harc nevében teszik!

Miután megrágtam a falatot, és számat kiöblítettem egy kis sörrel, szélesen elvigyorodom. -Nos barátom én Siegfried von Schwarzwald vagyok, és egyelőre csak egy dologra van szükségem tőled, egy roppantul egyszerű és udvarias gesztusra..., hogy is mondja egy bemutatkozásra. Ha jól, gondolom ehhez nem kell nagy erőfeszítés, habár tudom, hogy egyeseknek nagyon nehezére esik... - Sandítok drágalátos nemesünkre. -Nos barátom, megejtjük ezt az egyszerű momentumot? Ez a fickó mocsokabb mint elsőre látszik... és mi ez a feltűnéskedés... rosszat sejtet, bizony rosszat... faszba aludhatok megint tőrrel a kezembe, pedig már, hogy megszoktam a nyugalmas alvásokat...

-A nevem Oskar Kudrach és e mocskos kis porfészek szülötte vagyok, amit Altdorfnak hívnak.

Szép kis vegyes társaság, nem lesz könnyű együtt dolgozni.

-Nos nem komálom annyira a felső tízezer tagjait, de mégis becsületesebb szemtől szemben elvenni valamit. Azok meg igencsak jól el vannak eresztve martalócokkal. De meglátjuk, mik a lehetőségek.
Közben visszakacsintok a régi haveromra. Nem válogathatok manapság, mert felkopik az állam.

Ó, szóval becsületesebb szemtől szembe elvenni valamit? Hát már elvenni valamit is becstelen dolog, ahhoz képest minden becsületesebb! - felugrok és az asztalra csapok - Miért ne kezdjünk hozzá rögtön most?! Az enyém a szék!

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 247):

-Tessék a tied Jóuram. Ezzel átadom neki, hogy lássa nem akarok balhét. -Nem kenyerem a becsületes polgárok zaklatása.

Aszondja felső tízezer. :D
Szerintem ezen a világon nééémileg kevesebb lesz az.

- Garret, te el vagy tévedve. Tudod, hogy én is... szakmabeli volnék, de az istenek farára, ki nem szarja most le a pénzt, amikor démonok lihegnek a nyakunkba - a miénkbe, személyesen! - és az egész Birodalom pusztálásán gürcölnek? Te, Oskar. Sajna nem itt fogod megtalálni a számításaidat.
This message was last edited by the player at 09:42, Fri 18 Jan 2013.

In reply to Trubald Altmann (msg # 249):

- Bátor férfi ő, ismerem! - csap magabiztosan Trubald vállára Garret. - Ezer démonnal is szembenéz ha kell, igaz Oskar?

In reply to Garret Balthasar (msg # 250):

Most én vagyok a bátor, vagy Oskar? :D

- Ez... rettentő bugyután hangzik - nézek mélyen, bocsánatkérően, de őszintén Garret szemébe.

In reply to Trubald Altmann (msg # 251):

Garret csak mosolyogva megrázza a fejét.

-Félni nem szoktam, de a káosztól jobb ha mindenki tart. Garett mibe keveredtél?

Várom, hogy mit fog mondani az ifjú.
Közben pedig vetek néhány óvatos pillantást Schmidt felé is. Az ifjú nemes eddig még nem szólt semmit a látottakkal kapcsolatban és nem érzem úgy, hogy bármi ítéletet is hozna az alapján, hogy egy idegen csak így idejön hozzánk és a nemesek kirablásáról kezd beszélni, azonban Garret járt a házában és bizony ő erősítette benne ezt a hitet. Nem érzem úgy, hogy rosszul fogunk kijönni a dologban a fiú szemében, de ha rossz gondolatok fogalmazódnak majd meg a fejében rólunk akkor annak bizony könnyen elképzelhető, hogy nagy hangja lesz később. A káosz ellen harcoló hősök, akik saját kapzsiságuktól táplálva küzdenek. Nem túl dicséretes jelző.