Visszaroskadok a székre, és a kezembe temetem az arcomat. Persze, hát a káosztól nem is szokás félni, csak simán a fogadóba kell jönni, és máris lehet harcolni ellene. Ennyi.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 253):

- Ez a dicsőség útja barátom! - emeli meg a kupáját Garret. - A Birodalmat készülünk megmenteni egy újabb veszedelemtől! Abban igazuk van a többieknek, hogyha könnyen ínadba száll a bátorságod, akkor bele se kezdj. - majd nevetve kezdi lapogatni Oskar hátát. - De te nem ilyen vagy... te nem... nem igaz?

In reply to Fleron Merrilin (msg # 254):

Schmidt láthatóan nem különösebben vette észre, hogy a beszélgetés tárgya őt is negatívan érinti. Az ifjú túlságosan elvakult a kalandozásba vetett lelkesedéstől, sem mint, hogy ilyeneket észrevegyen.

In reply to Garret Balthasar (msg # 256):

-Nem, nem vagyok olyan.-Hangjában enyhe csalódottságot lehet felfedezni, de csak akkor, ha az ember nagyon odafigyel.
-No mindegy, jelenleg nincs jobb dolgom, nincs semmi megbízás, a káosz pedig semmiképp nem tesz jót az üzletnek. Nem is beszélve a saját bőrömről. Ha itt elszabadul a pokol, vagy jó messze kellene lennem, vagy beállni közéjük. Lepaktálni biztosan nem fogok és menekülni sincs hova. Így jobb ha szembeszállok velük és aztán meglátjuk hogyan tovább.

Nem zavartatom tovább magam, egy látványos mozdulattal elrakom a pisztolyom, hogy tudja az idegen, azért mi sem vagyunk védtelen bárányok, aztán így szólok. -Hhm, újdonsült nemtelen barátunk feszélyező külseje, bizony igazi nemes lelket takar. Nem hiába, mind kényszerből válunk hőssé... - Eztán szélesen elmosolyodom, hogy még aranyfogam is kilátszik, majd jobb meglátás híján jó nagyot húzok a sörömből és folytatom az evést.

-Akkor mi lenne a következő teendő? Gondolom nem csak az időt múlatják itt a kocsmában az uraságok.

Kis túlzással úgy dőlök be a fogadó ajtaján. Még a legeggyügyűbb törp, vagy a legfafejűbb, legelőítéletesebb ember számára is egyértelmű kellene legyen, hogy nem részeg vagyok.
Az a mentális terror aminek a varázslók kitettek, az a legerősebb akaratú ember idegeit is kikezdte volna.
Nagy nehezen feltápászkodom, és remegő lábakkal, elgyötörten, mint aki a halál szorításából menekült odavánszorgok a pulthoz.
- Vodkát. Sokat. Most.
Torkom teljesen kiszáradt. Attól félek, ha többet beszélek, akkor a hangszálam egyszerűen porrá omlik.

- Ooh azt hittem már hátrahagyták jóuramat! - mondja Tafel, majd sietve kislevi vodkát hoz és tölt neki. - Na de úgylátom csak-csak megtalálta magát.

Wolfgangnak feltűnik, hogy Konrad teljesen egészségesen ücsörög és eszeget. Mindkét karját használja, kötés nincs rajta, a ruházata új és kifogástalan.

In reply to Matthias Tafel (msg # 262):

- Mert hátrahagytak!
Közlöm bizalmasan...de elég hangosan, hogy "társaim" is hallják. Bátorságomnak a kislevi vodka ad erőt, így már nem félek, hogy a puszta beszédtől szétreped a torkom.
Konrad épsége persze feltűnik, de hát nem hinném, hogy meg kell lepődjek. Ők a hírhedt hősök, ha egy szétroncsolt karral nem tudnak mit kezdeni, akkor ez a küldetésünk elbukott, s vele együtt mi is.
Kérek még egy vodkát és egykedvűen iszogatok, míg meg nem szűnik térdem remegése...lehet rossz ötlet ilyen állapotban italozni, de szó szerint a halállal néztem farkasszemet. Alig vagyok képes felfogni hol vagyok, és akkor fogjam vissza magam?

Érdekes jelenség, de az itteni alvilágban az ember láthat furcsaságokat néha. Úgy tűnik mintha a káosz kiszipolyozta volna.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 263):

- Mert rátámadtál a varázsló hölgyekre meg urakra - állítólag. Az ilyen viselkedés nem nagyon használja az ügyünket - grimaszolok felé. - Hogy jutottál ki? Mit csináltak veled? Mi épp indulóban vagyunk Messnerhez, hogy beszéljünk vele Schenuacht meggyőzéséről - teszem hozzá bizonytalanul, vállrándítva; talán nem kéne ezzel húzni az időt, de talán ez az okos lépés. - Utána meg vissza Marsnerékhez - harapok el egy Wolfgangra célzott óriási, gonosz vigyort.
This message was last edited by the player at 07:33, Sat 26 Jan 2013.

In reply to Trubald Altmann (msg # 265):

- Biztos támadásnak vették, hogy ki akarok menni.
A többire nem vagyok hajlandó válaszolni. Ezt közlöm is vele.
- Az nem fontos. Kiengedtek. Legyen elég ennyi. De én nem megyek vissza Mersnerékhez. Nemkívánatos vagyok, de nem is akarok visszamenni ezek után. Seggfejek gyülekezete.
Próbálom megőrizni méltóságom, de ez csak addig megy, míg nem kerülök újra a halálimádók szeme elé. Így, jó távol tőlük lehet nagy a szám.
Ámbár, ha nem egy széken ülnék, akkor egy páncélba öltözött remegő kocsonya lennék. De kezd hatni a vodka...

Az evés végeztével épp megpróbálom kihörpinteni a maradék sörömet, de Trubald mondókája a varázslók megtámadásáról egyszerre vált ki belőlem borzongást, meglepődöttséget és nevetést, így kénytelen vagyok félrenyelni a szerencsétlen piát. Némi krákogás után integetek Tafelnek - Köszönöm az ebédet, nagyon jól esett! - majd a többiek felé fordulok - Visszatérve a témára, akkor Marsner egyszerűen el tudja pusztítani a tőrt, mindenféle fura dolgok nélkül? - legalábbis Deschamps nem ajánlgatta saját magát, amit meg tudok érteni, de lehet más varázslóknak van néhány agyrákja.
This message was last edited by the player at 11:46, Sat 26 Jan 2013.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 267):

- Varázsrituáléra van szüksége neki is, szóval nem, persze, hogy nem minden furaság nélkül. De ő legalább nem igényel emberáldozatot... - teszem hozzá halkabban, hogy csak a csapat hallja.

Mit kér helyette? - halkítom le én is a hangomat.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 269):

- Az istenekverte városa és az egész Birodalom túlélésének esélyét kapja cserébe. Még szép, hogy nem kér semmi mást. Az viszont gond lehet, hogy ez a rituálé egy kerek napig tart, és szabad ég alatt kell elvégezni...

In reply to Trubald Altmann (msg # 270):

- Hja, mert úgy csak minden irányból lehet őket támadni. És még én vagyok a hülye. Szép mondhatom.
Morgolódok "magamban".

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 271):

- A temetőjük közepén akarta csinálni - sóhajtok. - Javasoltam, hogy menjünk inkább fel egy bástya tetejére vagy háztetőre, az védhetőbb. Végül belement.

Marsner,Varázsrituálé,temető,tőr,káosz. Kissé kezd zsongani a fejem. -Nemes urak van valaki aki elmagyarázná, hogy pontosan mi folyik itt? Úgy náz ki jókora balhé közeledik és én már nem maradhatok ki belőle, mert ha itthagyom magukat akkor mindig arra fogok gondolni, amíg élek, hogy gyáva voltam szembenézni a rettenettel.

In reply to Trubald Altmann (msg # 272):

- Oké. Csinálják. Én a környéken nem leszek.
Felelem meg-megremegő hanggal.
- És mit csinálunk addig? Vodkázunk?
A kérdés valódi értelme nyilván az, hogy remélhetőleg nem vodkázás lesz a program. Meg kellene ölnöm egy eretneket vagy egy mutánst, hogy kicsit lenyugodjak.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 274):

- Ez a feladat. Ha nem akarsz részt venni, miért vagy még mindig itt? - pillantok rá hidegen.

In reply to Trubald Altmann (msg # 275):

- Szóval ezért hagytatok hátra meghalni? Mert szerinted, vagy szerintetek felesleges vagyok? Ostlandból jöttem, hogy segítsek, szép hála.
Szomorúan megcsóválom a fejem.
- Ne vitatkozzunk. Az iskola környékét tudom figyelni, de nem mehetek be. Ki vagyok tiltva. De mit csinálunk a szertartásig? Sajnos a kínzókamrák mélyén nem hallottam mit terveztetek az elmúlt órákban!

In reply to Trubald Altmann (msg # 275):

Úgy látom a kezdeti érdeklődés után nem igazán figyel rám senki, de legalább kihámoztam, hogy valami rituálét kellene fedezni. Legalább a harhoz értek, vagyis úgy hiszem.

-Mikor lenne ez a rituálé? Kérdem az imént beszélő görnyedt alakot.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 277):

- Egy ereklyés tőr van itt Altdorfban barátom. Egy olyan ami a káosz ügyét szolgálja. Egy démont zártak belé vagy mi. Vagy egy démon felét... vagy harmadát vagy mi. Egyet már elpusztítottunk Middenheimben. Ott aztán nagy balhé volt mondhatom! Beszéltek patkányemberekről, meg bestiákról az erdőben! - Trubaldék felé int. - Ők látták is mindent! Állítólag... aztán meg volt ott tárgyalás... egy boszorkányvadászt ki akartak végezni. Az emberek mutánssá váltak az utcán mérgezett víztől. Szektások, borzalmas szörnyetegekkel a föld alatt... elevenen elégő emberek. Egy hatalmas démon, ami megszentségtelenítette Ulric templomát! De végül elpusztítottuk a bronzkoponyát! - emeli meg mosolyogva a kupáját. - Most meg itt bukkantunk rá egyben Altdorfban. Ez a fura nevű tőr. Tudod nemestől varázslóhoz rohangáltunk, aztál varázslótól kereskedőhöz, meg boszorkányvadászhoz, meg papho' meg varázslóhoz aztán megint nemeshez. Mostmár elvileg az egyik Fényvarázsló... ez a Messner vagy ki, aztat mondja, hogy neki megvan a tőr, de csak akkor adja oda, ha már tudjuk a megsemmisítése módját neki. Gyütt ez a tűzvarázsló a Scheunacht, aki a Middenheimből Altdorfba vezető úton segített nekünk legyűrni a bestiákat. Azt mondja, hogy ő el tudja pusztítani a tőrt. Nem is igazán értem, hogy miért nem benne bízunk, hanem abban a sápadt fehérnépben a Halál iskolájából... - Garret látványosan megborzong - ... aki állítólag megbízható, és állítólag el tudja pusztítani a tőrt. Persze őt nem láttam még bestiákat ölni. Meg amit Konrad mond, ott van az, az Élet varázsló, aki csak halál árán tudja megpusztítani a tőrt. Hát pfff... - püffög Garret, majd kortyol egyet. - Ja és volt egy mutánsgyerkőc a piacon, aki őrültté tette az embereket, meg egy tolvaj, aki verőlegényeket bérelt fel, hogy riadalmat keltsenek amíg felforgatja a szobáinkat. Meg egy küldönc aki levélt hozott, amiből egy tűzdémon pattant ki - mutat a megpörkölődött, fegyverekkel együtt kiállított asztalra, amit Matthias olyan szépen berendezett. - Szóval nem unatkoztunk, na... - kortyol megint.

- Gabrielle Marsner igenis megbízható! - csapja a kupáját a pulthoz tettetett ingerültséggel Schmidt. - A szavamat adom! Tudniillik ő már Varázslómester! Bizony, igen! Ilyen fiatalon!