In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 303):

Igen, ő kinevet engem, én lenézem őt. Igazi csapattársak leszünk hamarosan.

Figyelem ahogy a többiek vitáznak, fogalmam sincs melyik lenne a jobb megoldás, de töröm rajta fejemet, végül csak megszólalok, miután már nem tudok miből kortyolni. -Nem tudom mennyi jogom van maguk között szavazni, de azt mondom legyen a fehérnép. Ha pedig nincs jogom szavazni, akkor azt mondom dobjunk fel egy érmét, az igazán érzelemmentesen tud dönteni... - Vonom meg a vállam a többiek felé. Gyáva harcosunkat egyelőre nem méltatom figyelemre, majd ha eljön az ideje beszélgetek vele.

In reply to Gim Gronisson (msg # 300):

A vita alatt csendben figyeltem a dolgokat, nem igazán akarok beleszólni nagyon a dolgokba és nincs is kedvem, legfőképpen azért mert ennyire széthullva morálilag már régen volt a csapat. Nem, ha pontosabb vagyok, még akkor sem volt ennyire amikor Middenheimben a démon többünkkel majdnem végzett. -Alapesetben a hölgyet támogatom mivel beleegyezett abba, hogy egy bástya vagy hasonló tetején hajtsa végre a rituálét és így már elfogadható a kockázat amit az általa javasolt megoldás időtartalma jelent. Nem mondom, hogy nem tudok jobb megoldást elképzelni, de a tűzvarázslókban a kirabolós eset után nem bízok meg teljesen. A nő iskolája elszigetelt, ha még a temetőjükben kell a rituálét végrehajtani akkor is nagyobb biztonságban lehetünk mert oda ember nem merészkedik és ha esetleg baj lenne akkor az iskolájuk a közelben van, lehetetlennek érzem, hogy valóban nem próbálnának meg segíteni a varázslójuknak aki bajban van.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 307):

- Na, így kell érvelni!
Akárhogy is számolom, amennyiben tényleg a szavazatok döntenek, akkor Mersner győzött. Kényelmetlenül fészkelődni kezdek a székemben, végül Fleronhoz szólok tanácstalanságomban.
- És a gondomat hogyan oldjuk meg? Úgy értem, most komolyan, eljöttem Ostlandból, hogy segítsek, eddig nem sok hasznomat vettétek, mert egy félreértés miatt a varázslók majdnem halálra kínoztak. Most pedig oda készültök menni, ahonnan ki vagyok tiltva. De nem is akarok menni, nem tudjátok elképzelni sem...na jó el tudjátok...pont ezért kellene megérteni, hogy miért nem tudok bemenni az Ametisztbe. De arra meg nem akar válaszolni senki, hogy mikor lesz a rituálé? Miért ekkora titok? Mit csinálunk addig? Mit csinálok addig? Nem azért keltem át a fél Birodalmon, hogy egy kocsmában üljek míg egy hóbortos nőszemély eldönti, hogy mikor jött el egy rituálé ideje.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 308):

- Még nálunk sincs a tőr!

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 308):

-Hát tudom, hogy ez most neked rosszul fog esni, de azt kell mondanom, hogy annyira azért csak voltak civilizáltak, hogy elengedtek és csak megkínoztak - látszik, hogy nem szívesen mondom ezeket szóval ha velünk jössz te magad is oda nem hinném, hogy egy szóvá tételen kívül jobban balhézni fognak. Amúgy is, a temető vagy a bástya amit választunk nem is biztos, hogy általuk magánterületnek van tekintve. Na meg a nő gondolni fogja, hogy nem mentél volna oda még egyszer ha nem érezned úgy, hogy nem szükséges. A rituálét pedig azonnal elkezdjük amint sikerült elkérnünk a tőrt.
This message was last edited by the player at 18:03, Mon 28 Jan 2013.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 310):

Gerretnek előbb.
- Azt csak el kell kérni, nem?
Majd Fleronnak.
- Miért esne rosszul? Nekem az esne rosszul, ha a varázslók másképp gondolkoznának és mégis csak bezárnának. Örökre. Vagy olyan komornyikot csinálnának belőlem, aki fülsiketítő sípolás kíséretében jelenik meg a semmiből, amikor valaki távozni akar. Talán egy kérdést megérdemelne. Esetleg Herr Schmidt megtehetné, ha nem sértem meg a kérésemmel, hogy megkérdezi Mesrnert...bocsánat, Fraulein Mersnert, hogy engedélyezi e a belépésemet. Ígérem, hogy meg sem szólalok sem őelőtte, sem a többi Ametisztes előtt. Sose! Na jó, ha kérdeznek. Hm?
A végét már értelem szerűen Schmidtnek mondom.

- Nos öhm... természetesen! Szívesen segítem a közös ügyet! - mondja boldogan Schmidt, látszik örül, hogy számítanak a segítségére.

In reply to Johan Schmidt (msg # 312):

- Lekötelez Uram! Mivel tartozom ezért a közreműködésért?
A Birodalomban semmi sincs ingyen. Még az sem, ami ingyen van.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 313):

- Ugyan, természetesen semmit. Egy csapat vagyunk!

Menjenek, segítsenek egymásnak. - És önben kihez lenne szerencsénk? - érdeklődöm meg Schmidtől.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 315):

- Lord Johan Schmidt volnék jóuram! - áll fel vigyorogva a férfi, majd teátrálisan meghajol. - A társai felkértek engem, hogy segédkezzek eme dicső feladat lebonyolításában.

Hmm, ebben az esetben... - felkapom a táskámat, és némi kotorászás után előveszem belőle a borítékot, és átnyújtom neki.

Johan megszemléli a borítékban rejlő levelet, amit Lord Frederick írt.
- Ohh! Lord Frederick ajánlása! Nagyszerű... ez nagyszerű! - örömködik a fiatal nemes.

Na és Frau Mersnerrel beszéltek meg időpontot? - érdeklődöm valamelyik résztvevőtől.

-Abban állapodtunk meg Frau Marsnerrel, hogy amint meg tudtuk szerezni a tőrt az első lehetséges alkalomnál hozzá fog látni a szertartáshoz. Remélhetőleg ez már holnap megtörténhet. - válaszolok a nemesnek de az utalás mindenkinek szólt, hogyha mindenki végzett az evéssel és a pihenéssel akkor lassan elkezdhetjük megtervezni a rituálét. A tőr biztonságos szállításától a megfelelő helyszín megtalálásáig.

- Nézzétek kedves uraim, hiába törtek meg kis híján a varázslók, képtelen lennék tétlenül ülni holnapig. Egészen biztos, hogy nem tehetünk semmit? Nincs a kiáltványok közt semmi? Nálunk Ostlandban nem ritka, hogy amikor a városőrség nem bír egy bűnöző, vagy eretnek felkutatásának feladatával, vérdíjat tűz ki, erről pedig egy kiáltványban tájékoztatják a lakosságot.
A megszégyenített harcos bizonyítási kényszere hallatszik hangomból. Mit titkoljam? Felesleges lenne, ezek közül a férfiak közül nem egy látott már annyi mindent, hogy ha álcázni is próbálnám érzelmeimet, akkor is átlátnának rajta.

- Amíg jómagam meglátogatom a hölgyet Wolfgang ügyében, addig önök eljárhatnának, hogy kézhez kapják a tőrt. Így időt spórolnánk meg!

- Rohadt halálmadarak - zsörtölődik Gim a söre mellett. - Rohadt varázslók. Rohadt ereklyék. Rohadt rohadtak...

In reply to Johan Schmidt (msg # 322):

- Szerintem se várjunk holnapig. Ki kell fundálni, hogy mozgassuk a tőrt a városban... Valami elterelés kéne. Két vagy három csapat, és a legkevébé feltűnő vinné a valódi tőrt, vagy ilyesmi. Vagy a pártfogóink adhatnának mellénk egy kisebb sereget. Az is működhet...

Akkor talán először jobb lenne Messnert megkérdezni. Hátha ő is tud segítséget nyújtani a rituáléban, de a szállításban is remélhetőleg. - aztán végre más dolgok felé is fordíthatnánk a figyelmünket.

-A hölgy felkeresése a tőr beszerzés közben kiváló ötlet! - dícsérem meg az ifjú nemest, természetesen több indokkal, egyrészt mert valóban időt spórol meg nekünk másrészt pedig hadd örüljön, érezze magát nyugodtan hasznosnak. -Volna néhány ötletem arra, miképp mozoghatnánk álcázva vagy éppen észrevétlenül a városban. Egy csapat mutatványosra senki sem gyanakodna, de persze gondolom ez nektek túlzottan cicomás és idióta módszer lenne. - nevetek is rajta egyet, mivel próbáltam viccnek szánni az ötletet, ugyanakkor hátha valaki meglátja benne a ravaszságot, hogy egy szekérrel, mutatványosoknak öltözve teljesen átlagos látványt jelentenénk errefelé. -Megkérdezhetjük Lord Fredericket, hogy tud-e nekünk segíteni és habár benne bízom, de nem biztos, hogy az emberei között nincs káoszpárti. Márpedig akkor rögtön megtudnák, hogy a tőr merre halad. De... volt egy történetem, ahol pont ehhez hasonló problémával állt szemben a hős csak ő egy kardot használt és a városból akarta kilyuttatni. Vett egy kézikocsit, fegyvereket, zöldségeket, kisebb bútordarabokat és ruhákat. A fegyvereket mind rongyokba csomagolta, beöltözött toprongyos kereskedőnek és a kézikocsira mindenféle dolgot felrakva kitolta az árúit. Az ilyen mindennel kereskedő szegények itt is elég gyakoriak, főleg ha a piactér felé kerülünk. De szerintem akkor se venne észre minket senki, hogyha elmennék a tőrért és egy kocsissal vitetnénk el magunkat. - vonom meg a vállamat.
This message was last edited by the player at 18:19, Fri 01 Feb 2013.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 326):

-Esetleg mindenegyik kisérő csaptnak azt kell mondani, hogy náluk van a tőr, így ha kiszivárog a hír nem tudhatják, hogy kinél van valójában. Én is megpróbálhatok toborozni 2-3 embert a régi cimborák közül. Tudom új vagyok ezért nem biztos, hogy megbízható. Ezért én inkább az elterelést vállalnám el, vagyis nem a valódi kisérő csapatban vennék részt. Esetleg elhintenék pár ellentmondó pletykát az alvilágban, megtévesztésül.
Garretthez fordulok:
-Velem tartasz cimbora? Szerzünk pár sameszt akik kaphatók egy kis tusára.

Befejeztem az evést. Amit eddig hallottam elnyerte a tetszésemet, csak szorult valami sütnivaló ezekbe a fickókba is. Eleget éltem már, hogy tudjam ha ilyen csalafinta megoldásokra van szükség akkor nagy és veszélyes dologról lehet szó. Most kiderül jó úton kanyarodtam-e le életem útjáról, vagy éppen ingoványba tévedek. Mindegy is, hisz egy útról nem térünk le, és vissza sem fordulunk. Jóízű böfögés kíséretében nyugtázom a gondolataimat. -Ha Wolfgang is benne van, vállalnék vele meg esetleg modortalan egy feltűnő menetet. Egy lovas, egy büszke vitéz, no meg egy nagyszájú nemes csak elvonja a figyelmet, vagy annyira nyilvánvalóvá teszi a csapda szándékát, hogy kétesebb küllemű barátainkra tereli a gyanút. Végtére is az ő szakmájukba vág a rejtőzködés és a ravaszkodás. - Egy kicsit elgondolkodok. -Nem tudom talán a nemes helyett Gim feltűnőbb lenne, meg hasznosabb is. - Bocsánatkérőn a Konradra nézek. -Már nem megsérteni akarlak barátom. - Féloldalasan elmosolyodom. -Úgy vinnénk véghez, hogy mi érkezzünk utoljára a helyszínre, és megállnánk kint őrködni, így nem is lenne feltétlen Wolfgangnak bemenni a kriptaszentélybe. Ha pedig bármi gyanúsat látunk golyót eresztek a képébe. - Ismét elmosolyodom. -Ez így elmondva meggyőzőbb tervtöredéknek hangzik mint amilyennek beugrott. Nos barátaim?

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 328):

- Én is ezt mondtam. Hogy kár erőltetni az Ametiszteseket, őrködni odakint is tudok. Ha meg rajtunk átjutnának, bármily valőszínűtlen is, akkor a rituálénak még mindig lehet egy belső őrsége. Egyébként meg régi katonai bölcsesség, hogy több rétegű védelemmel kell ellátni egy fontos helyszínt, mert ha csak a közvetlen közelben van őr, akkor azt már megette a fene!