- Ki az Geoffrey? - szakítja félbe hirtelen a komornyikot odabentről egy fiatal férfi hangja. - Hozzám jöttek? Kísérd be őket!

- Ne haragudjanak, egy pillanatra - fordul vissza hozzátok a komornyik, majd behajtja az ajtót, ám az résnyire nyitva marad, így némileg tompán de így is hallatszik odabentről a beszélgetés.

- Úrfi, ezek valami jöttment népek. Mord, harcosemberek, tenyeres-talpas útróvó csőcselék, nem az ön fajtájához valók!

- Harcosok? Remek! Kísérje be őket a földszinti tárgyalóba! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akarhatnak!

Lábbal benyitok. Szó szerint. Semmi rugdosás, semmi erőszak. Egyszerűen csak csizmám orrával finoman benyitom az ajtót.
Ha kifelé nyílna, akkor meg a kilincset megragadva, lassan, óvatosan kinyitom az ajtót, hogy az úrfi maga dönthesse el látványunk alapján, hogy mit gondol.
Egy szót nem szólok tettem elkövetése közben.

- De úrfi... ahhh... egyébként is, az édesapja meghagyta, hogy nem használhatja a földszinti tárgyalótermet...

- Jó... akkor az emeleti fogadószobába. Ne késlekedjen Geoffrey!

Wolfgang már csak mozgolódást lát odabentről és távozó lépteket, meg az ajtónyilást eltakaró komornyikot ahogy újra megjelenik, majd egy mosolyt erőltet az arcára.

- Kérem fáradjanak beljebb - mondja és elveszi a kabátokat, köpenyeket. - Johann Schmidt úrfi látni kívánja önöket. Kérem kövessenek engem az emeletre!

In reply to GM (msg # 14):

- Köszönöm.
Vigyorom önelégült, de mégis örömből fakad, amikor belépek. Amennyiben nincs farkasordító hideg (ostlandi mércével mérve) úgy nincs rajtam kabát, meg semmi, amit átadhatnék, mert egyenruhám felett mindössze a teljes láncvértemet és Veerherendét viselem, oldalamon az elmaradhatatlan buzogánnyal és egy kis késsel, ami inkább való étkezésre, mint harcra (bár a szükség nagy úr).

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 15):

- Elkérhetem a fegyvereiket? - kérdezi Geoffrey, amint megpillantja Wolfgang bazinagy kardját.

In reply to GM (msg # 16):

Gyanakodva méregetem az inast.
- Próbálja meg elkérni a törpétől. Csak...próbálja meg, és ez lesz élete utolsó napja.
Hangsúlyom arra utal, hogy aggódom az életéért, nem arra, hogy el kívánom venni azt.
- Mint Sigmar követője, kötelességem egy nemes úrnak engedelmeskedni, de nem kötelességem egy nemes komornyikjának engedelmeskedni. Herr Scmidtnek nincs félnivalója tőlem. De ha ragaszkodik a fegyvertelen belépéshez, kérem tolmácsolja, hogy személyesen jelezze.
Nem adok oda semmit.

- Kérem, adják át a fegyvereiket... - ismétli a komornyik, kicsit idegesen, Gimnek is címzi a kérést. - Ismeretlenekkén állítottak be az utcáról azzal, hogy az úrfival kívánnak találkozni és a fegyvereiket sem adják át. Sajnos ha nem adják át vagy nem távoznak, kénytelen leszek hívni a városi őrséget.

- De nem ám - hárítom el a komornyikot, aki egyből vetkőztetne a porfogómból. - Tessék. Aztán nehogy fényesebben kapjam vissza! - adom át a csákányt, amin talán még mindig kéklik egy kevés nemesvér Konradból. A pajzsocskát is odaadom, ha kéri, a bakancsszáraimban megbúvó tőrökről azonban nem szólok.

In reply to Trubald Altmann (msg # 19):

Átadom Veerherendét, és a buzogányt. Ha nemes lennék, a kést is megtarthatnám, de ha a komornyik ragaszkodik hozzá, akkor átadom azt is.

A komornyik átveszi Wolfgang minden fegyverét, Trubald által átadott fegyvereket, Garret látható fegyvereit, majd várja a többieket.

A komornyikra nézek mérgesen. Már ezért kibelezhetnélek! De a társaimra való tekintettel életben hagylak és kint várakozok. Ezzel leülök a bejárati ajtó elé és ölembe veszem a csatabárdom.

Csendben haladok a csapattal és a többiekkel ellentétben engem láthatóan felvillanyoz a külföldi küldöttség látványa. Mindig is szerettem volna annyira messze eljutni a szülőföldemtől, hogy a világ ahova kerülök legalább annyira idegen legyen mint nekik a miénk. Volt alkalmam beszélni néhány olyan emberrel akik megjárták Arábiát és azóta furdalja az oldalamat, hogy amiket mondhattak igazak lehetnek-e, de ezek alapján bizonyos embereknek valóban maga a földi paradicsom lehet.
Fejemben jegyzetelem a látottakat, hogy később a meséimben felidézhessem őket, de mivel sietős a dolgunk ezért nem állok meg egyetlen egy külföldivel sem beszélni - habár szívesen tennék így.

Amikor a komornyik hozzám lép a fegyverekért belekezdek a mondókámba: -A nevem Fleron Merrilin vándorénekes. - mondom, majd odaadom az összes fegyverem a Fergitől kapott kard kivételével. -Eme fegyver pedig elf hagyaték csapatunk számára, ritkább mint a magunkfajta látogató uránál és minden bizonnyal az ifjú úrfi kíváncsian hallgatná végig a történetét hasonlatosan ahhoz, mint a miénket, hogy miért is keressük fel fontos ügyben. - mesterkedek, hátha nem kéri el.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 23):

- Biztosan - mondja a komornyik. - De magát a kardot kérem hagyja itt. A történetet beviheti.

Bocs srácok, de haladunk tovább.

Miután mindenki lerakta a fegyvereit (vagy kint maradt) a komornyik berakja azokat egy kulcsra zárható öltözködőszobába, végül felvezeti őket az igen gazdagon berendezett ház emeletére egy belső lépcsőn. Drága tapéta, a padlón márványcsempe és import szőnyegek Estaliáól és Tileából. A falakon tehetséges festők képei függenek.

Az emeleten egy kisebb szobához vezeti őket, majd odakint tisztelettudóan megáll. Belépve egy nem túl nagy, de komfortos szobába érkezik a csapat. Körben bársonyülők, a falakon szőttesek meleg színekből, főleg vörös és barna. Hasonló színű bútorok is találhatóak: egy kisebb tálalószekrény, illetve egy félkör asztal, körülötte féltucat székkel.
Az asztal főrészén ül egy férfi.

Hosszú szőke haja van és feltünően szögletes, nemesi vonásai. Nem túl hivalkodó ám jó minőségű ruhákat visel: mélykék inget, egy fekete mellénnyel, bordó nyakbavaló ékíti a nyakát, apró fellvart címer a mellényt.



- Üdv tisztelt vendégek - áll fel félmosollyal. - Johann Schmidt vagyok. Megkérdezhetem nevüket és jövetelük célját?
This message was last updated by the player at 07:26, Mon 12 Nov 2012.

- Tiszteletem Herr Schmidt. Wolfgang Mätzger, ostlandi Nagykardos vagyok, a Dúlás veteránja.
Szót adok a többieknek, a jövetelünk célját sem említem. Majd a többiek a maguk módján elmondják.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 26):

Dúlás? Vigyázat MAGUS geek! :)

- Ohh egy nagykardos! Igen igen! - mondja mosolyogva, tenyerét dörzsölgetve próbálja leplezni izgatottságát, miközben a többiek felé fordul érdeklődve.

A potenciálisan drága képeket látva reflexből oldalba bököm Garretet, de inkább nem kommentálom az ötleteimet, Balthasar úgyis érti majd. Meg aztán most jobb más dolgunk is van.
- Altmann vagyok, hul... khm, a "Middenheimi Eset"... veteránja. - Esélyes, hogy hallott a dologról, és ezzel felkeltettem az érdeklődését, de majd Fleron elregéli neki életünk történetét és küldetésünk lényegét, ha az kell. - A segítsége kéne, ha nem akarja, hogy legyen egy nagyon hasonló "Altdorfi Eset" is.

- Herr Altmann - hajol meg Schmidt. - Igen, hallottam a Middenheimi Esetről! Meglepően gyorsan terjednek a hírek, nem igaz? - majd várakozóan pillant a többiek felé.

Garret szűkszavúan bemutatkozik.

A kardot sajnálkozva ugyan de odakint hagyom, láthatóan nincs túl sok értelme annak, hogy tovább próbálkozzam a komornyik meggyőzősével arról, hogy nem ártó szándékkal jöttünk. De mindegy is, mivel kíváncsian indulok a férfi után az idegen mód bebútorozott és díszített épület falai között, szemeimet folyamatosan kapkodom ide-oda a messze földről hozott alkotásokra, a fejemben lévő képzeletbéli jegyzet lapjai folyamatosan telnek meg, habár azért valamennyire büszkeséggel tölt el magamban, hogy öreg róka mesélő vagyok még is csak és a legtöbb mintázat azért ismerős megjelenés benyomását kelti a fejemben.

-Köszönjük a szíves vendéglátást Herr Schmidt, a nevem Fleron Merrilin vándorénekes - mondom, miközben bemutatom a cifra karmozdulatokból álló szertartásos meghajlásomat, amely azért annyira egzotikus és különleges, hogy ne legyen alkalomhoz illő. és én magas is a bizonyos Middenheimi Eset veteránja vagyok és előttem szóló bajtársamhoz hasonlóan azon dolgozom, hogy ne lehessen Altdorfi Eset. - megköszörülöm a torkomat, bizony jókora mesébe fogok belekezdeni így kell hozzá a szusz és a tiszta hang, hogy élvezhető is legyen: -A jó Lord Frederick személyének köszönhetően kerestük fel magát aki szerint tud nekünk segíteni abban, hogy megakadályozzuk ezt a bizonyos esetet. Minden bizonnyal ismeri a bizonyos történeseket amelyek Middenheim városát rázták meg, de azért bizonyosan jobb lesz, hogyha az Önt illetve most Altdorfot érintő lényeget azok szájából hallja akik ott is voltak: Ulrich főpapja káoszpárti áruló volt, magas beosztáson, befolyással és egy egész őt imádó szektával, hogy elhozzák szeretett földünkre a Káoszt, talán sokkal veszedelmesebb formában mint valaha. Egy ereklye segítségével megidézett Ulrich templomába egy démont amelyet a városőrség segítségével sikerült legyőzni - a gyilkos csapást az odakint várakozó Trollölő vitte be a démonnak. Mint látja, a történet valóban igaz - mondom miközben a kezemen lévő jelképet mutatom meg az ifjú nemesnek és valóban mi vagyunk azok akik ilyen kitüntetett helyen munkálkodtak a veszedelem megfékezésében illetve annak még idejében való leleplezésében - ezért is kaptuk ezt a jutalmat az Istenektől. - pillanatnyi hatásszünet. -Amit akkor még nem tudtunk, hogy az az ereklye egy sokkal nagyobb démonnak egy darabját zárta magába. Hogyha mind a három ilyen szilánk szabadjára kerül a világunkban akkor olyan borzalmaknak lehetünk majd szemtanúi amelyet sajnos már attól tartok senkinek nem lesz hatalmában megállítani. Így az egyetlen megoldás az, hogy megtaláljuk ezt az ereklyét, egy tőrt, Yul K'chaum fegyverét amely magában tartalmaz egy újabb démon szilánkot. Sajnos nem elég elpusztítani ezt az ereklyét - sőt, ez a lehető legrosszabb megoldás mivel szabadjára ereszti a belé zárt erőket - hanem azt kell megsemmisíteni ami benne van. Jelenleg már van egy megoldásfélénk arra, hogy ez miképp kivitelezhető de korántsem vagyunk benne biztosak, hogy működni fog. - magyarázom. -Sok szónak is rövid a vége, Lord Frederick szerint maga sokat tartózkodik kalandorok és egyéb hasonlatos emberek társaságában és minden bizonnyal lehetnek kapcsolatai ahhoz, hogy segítsen nekünk a felkutatásban és a megoldás találásában - s óvatosan megjegyezte azt is, hogy szíveset örömest venne részt efféle kalandokban. De persze kérem ne felejtse el, hogy ezek az információk bizalmasak és ne vegye sértésnek, de ha a Lord nem szólt volna ennyi jót magáról akkor Önnek sem mondtuk volna el az egész történetet. - fejezem be.
This message was lightly edited by the player at 22:37, Mon 12 Nov 2012.

Johann végig érdeklődve hallgatja a történetet és csillogni látszanak a szemei, mikor Fleron a kalandori társaságról, de főként arról beszél, hogy Johann szívesen venne részt ilyen kalandokban.

- Igen! - pattan fel. - Mármint... - válik egy kicsit megfontoltabbá. - Igen, való igaz, hogy kedvelem az efféle történeteket és jómagam is szíves örömest állnék a Káosz elleni harc mellé. Ismerek olyan bátor embereket, akik sokat tettek már szeretett Birodalmunkért. Ott van például a My Lady, Elizabeth Baern, aki korábban egy szektát tett a földdel egyenlővé. Szíves örömest vállnék jómagam is a legenda részévé, hiszen legyünk őszinték, a Middenheimi Eset kezd lassan legendaszámba menni!

In reply to Johan Schmidt (msg # 31):

- Azt javasolja hát Herr Schmidt, hogy az Ön társaságában, vagy az Ön pecsétjével ellátott kézirattal keressük fel ezeket a személyeket és állítsuk az ügy mellé őket?
Próbálom leplezni megdöbbenésemet, ugyanis a történetből én sem tudtam szinte semmit. Kedvem lenne elismerően füttyenteni a hallottak után.