Altdorf - Kereskedőnegyed, Lángoló Asztal Fogadó ----> Fleron, Gim, Siegfried, Trubald, Wolfgang, Garret

A csapat útja keresztülvisz megint az egész, nyüzsgő Altdorfon. A híddíjak és a közlekedés ezúttal mindenkinek 4 penny-be kerül és útközben egy Arábiai küldöttség díszmenetét csodálhatják meg. A szőttesek, színes turbánok és egzotikus rabszolganők látványa egészen felemelő és különleges.

Végül elérnek a palotanegyed szépségébe és nyugalmába, ahol némi kérdezősködés és utánajárás után valóban megtalálják a Schmidt rezidenciát a Wissenladni Választó Palota árnyékában. Egy kétemeletes, meglehetős gazdagságra utaló, jól karbantartott épület kertek és fák között.

Az egzotikus szépségek látványa merengésre késztet: nem volna-e jobb nekem, ha lopnék magamnak egy-két ilyet, megszöknénk valahová Tileába vagy Estaliába, és boldogan élnénk a birodalmi nyűgöktől szabadon, amíg csak halálra nem keféljük egymást?

- Nna. Ki megy be? - nézek a többiekre, pontosabban az öltözetükre és az arcukra. Engem az én gúnyámmal és sebhelyes pofámmal előbb penderítenének ki egy ilyen helyről, mint hogy kinyithatnám a számat elmondani a jövetelem okát.
This message was last edited by the player at 10:19, Thu 08 Nov 2012.

Garret szemöldökráncolva lép hátrébb tiltakozólag.
- Hát nem'tom - mondja. - Ezek a helyek furcsán... ijesztőek fényes nappal!

In reply to Garret Balthasar (msg # 3):

Az egzotikumokra vajmi kevés figyelmet fordítok. Leginkább csak azért, hogy képes legyek a feladatomra koncentrálni. Hiába, sokat látott katonaemberként szívesen felejtenék két formás csecs között. De most nem lehet, így úgy teszek, mint ha nem venném észre az étvágygerjesztő női idomokat.

Mikor odaérünk a rezidenciához, le sem lassítok, rögtön a bejárat felé megyek. Biztos, hogy őrzik. Egyszerűen csak próbára teszem az ajtónállók elhatározását az idegenek kint tartására vonatkozóan.
Ha van kint őr, vagy őrök, akkor megszólítom őket.
- Adjanak az istenek szép napot. Herr Schmidthez jöttem. Van rá lehetőség, hogy meghívó, vagy előzetes megbeszélés nélkül tárgyaljunk vele fontos ügyletekről?
Úgy állok, hogy lássák a hősöket mögöttem. Bizonyára nem csak a pórnépet érte el a róluk szóló számtalan pletyka és legenda.

Wolfgangnak elöbb kopognia kell, hogy ajtót nyisson neki egy felemelt orrú, elegánsan öltözött komornyik. A férfi szemöldökráncolva, megvetően néz rá, majd unottan sóhajt.

- Ez nem igen... öhm... gyakori eljárás. És megtudhatnám, hogy kik önök uraim?

In reply to GM (msg # 5):

- Köszönöm, hogy ajtót nyitott.
Enyhén meghajlok.
- Jómagam Wolfgang Mätzger vagyok, ostlandi Nagykardos, a Dúlás, vagy Vészkorszak, ki-hogy-nevezi veteránja, ők pedig a társaim a démonölők.
Hagyom, hogy bemutatkozzanak a maguk módján.
- Az eljárás szokatlan, de a helyzet is az, melyben Herr Johann Schmidt segedelmét kérnénk.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 6):

- Ahh... - fogja meg az orra tövét fejfájást színlelve a férfi. - Nézzék, én értem, hogy a tábori sátrak regulázatlanságához szoktak, de egy nemesi házba...