Altdorf - Palotan., Obereik Bez., Schmidt városi rezidencia ----> Gim, Garret, Trubald, Fleron, Wolfgang, Siegfried

A csapat egy jó háromnegyed órányi zötykölődés után végre elérkezik az északi városrész, messzi nyugati sarkába, egészen a Reik mellé, a fal tövéhez. Itt helyezkedik el a Ruhstatt temető, ahová a Vörös Pestis idején ezreket temettek el. Akik ismerik az Altdorfi legendákat, azok bizonyára hallották már, hogy ez a temető a szóbeszéd szerint szellemek járta.

Morr fő temploma is csak pár utcányira található, az Ametiszt iskola épülete maga, pedig örökkön őrt áll a temető felett. A környéken néhány üzlet található, amelyek főként virágárusok, temetkezési vállalatok, kőfaragók és ügyvédi irodák. Továbbá nagyon kevés lakóház látható a területen, hiszen nyilván még a legszegényebbek sem szívesen laknak ilyen baljóslatú környéken.

Az iskola épülete maga sötét kőböl épült, díszes, gótikus stílusban, stílusa egy régebbi kort idéz. Az ablakok és ajtók csúcsos boltívvel rendelkeznek, a legtöbb ablak magas és vékony. Az épület homlokzatán szobrok helyezkednek el, míg gargoylok guggolnak némán a tető szélén.

Megannyi egyenes torony emelkedik az épületből, balkonokkal cifrázva. Minden egyes torony hegyes tetőzetben végződik és még a nappali világosságnál is látni egy-egy cikázva repülő apró alakot onnan. Azonban a denevérek az egyetlen jelei az életnek, az épület körül, elött nem látható senki. Az ablakok sötétek, semmi mozgás nincs sehol.

Ennek ellenére az épület ajtaja tárva-nyitva áll. Egy kőkapú egy világos és egy sötét kövű oszloppal. A szemöldökfába az iskola szimbólumai vannak vésve: középen egy homokóra, körülötte koponyák és csontok, az egész körül pedig tüskés futórózsa tekereg.
This message was last edited by the GM at 15:05, Tue 20 Nov 2012.

Nem akarok babonás parasztnak tűnni (ha paraszt nem is, de babonás annál inkább vagyok), így némi vacillálás után elhatározom, hogy az elsők közt lépek be. Bár nem elsőként.
- Herr Scmidt, mint a hölgy jó barátja, vagy ismerőse, úgy vélem Ön lenne alkalmas rá, hogy elsőként üdvözölje, egyszersind, akkor már be is mutathatna minket. Ha nem sértem meg, nem létszükséglet, hogy jövetelünk célját is rögtön közölje vele, az ráér akkor, ha már nincs körülvéve szem és fültanúkkal.
Kínos mosoly követi monológom.

Garret, Schmidt és Wolfgang lépnek be elsőként a kapun.

A levegő állott és dohos, balzsamozó folyadékok szaga tölti meg. Rothadás szagának nyoma sincs, a város zaja és szagai messze elmaradnak, ahogy az ember belép az ajtón.

A bejárat után egy kis fogadóterem következik, majd egy hosszú csempézett, sötét folyosó vezet a távolba. A falakat ametiszt színű drapériák fedik, a földön vastagon áll a por, amely felkavarodik, ahogy a csapat belép. A porszemcsék lustán szállnak a homályos ablakokon beszüremlő gyér fényben. Az árnyas folyosórol ajtók vezetnek minden irányba.

Sehol nem mozdul semmi...

Kb. fél percenként a gonoszt elűző védő jeleket vetek a mellkasomra. Buzogányom nyelét erősebben markolom, mint valaha, páncélkesztyűm alatt ujjaim elfehérednek.
Nem mondok semmit, nem teszek semmit, csak várok. Ez a Halál birodalma, élőknek nem volna való az ittlét.

A csapat újdonsült társa csak nézelődik arcán fancsali grimasszal.

Kint mélyen beszívom a csodálatosan kellemetlen és ismerős szagokat. Azok voltak a szép, gondtalan idők...! Lehet, hogy csóró voltam és névtelen, de legalább nem démonistenek akartak eltenni láb alól (dehonnem, csak szerencsére nem tudtam róla), hanem legfeljebb az éhkór, amikor nem jutott betevő húsospitére.

- Morr jóban van Sigmarral és Ulrickal, ugye? - motyogom odabent a hely iránti nemtetszésemet kifejezve.

Tiszteletet, félelemmel és csodálatot egyaránt tükröző tekintettel figyelem a környezetünket. Egyszerűen megragad a tudat, hogy egy ilyen legendás és sok mesében talán túlzottan is finoman vagy baljósan (mikor hogy) emlegetett helyszínt személyesen kereshetek fel azonban természetesen bennem is ugyanúgy megvan a kezdeti nyugtalanság és aggodalom amelyet ez a dermesztő hely ültet az ember szívébe és folyamatosan táplálja míg a félelem virága el nem kezd növekedni az ember lelkében. Ettől függetlenül szememben inkább a kíváncsiság és a csodálat költözik bele, bátrán lépek be a kapun, hiszen nem úgy érkeztünk ide mint akik egy ellenségtől próbálnak segítséget kérni, hanem mint olyanokat keresünk fel ezen a helyen akik talán segítségünkre lehetnek a káosz elleni harcban.
Trubald kérdésére egy félmosoly közben válaszolok: -Az ember azt gondolná, hogy te már korábban megbarátkoztál Morral.

A csapat óvatosan ódalog be a sötét folyosón. A folyosóról nyíló ajtók elhagyatott, poros szobákva nyílnak. A legtöbben régies, fehér leplekkel letakart bútorok vannak, a sarkokban, falak mentén vaskos pókhálók növekedtek... továbbra sincsen semmi jele életnek.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 7):

- Persze, sőt... Csak nehogy kebelbarátként gondoljon rám, akit mielőbb viszont akar látni.
This message was last edited by the player at 20:04, Wed 21 Nov 2012.

Jó lenne végre találkozni valakivel, mielőtt szellemek lepik el a környéket és betolakodónak néznek minket...

Várom a csapat cselekedeteit is.

Várom, hogy találkozzunk egy helyi NPC-vel.

A csapat beszélgetésébe nem kívánok belefolyni. Leginkább egy élő Ametiszt varázsló megjelenését várom.
Nyugtalanít, hogy a hely látszólag halott.
Persze nekiállhatnék ajtókat nyitogatni, meg hasonló ostobaságok, de még egy ember sem élt sokáig azok közül, aki magára haragított egy varázslót.

A csapat továbbmegy a folyosón. Benéznek néhány ajtón, de mindenütt csak letakart bútorokat, sok pókhálót és mégtöbb port találnak.

Néhány szobában oltárt találnak felállítva, amely a Halál istenének lett felszentelve. Ez ha lehet még hátborzongatóbbá teszi a halott helyet.

A folyosó végén egy lépcsőházi előtérbe jutnak, ahonnan egy átjárón keresztül lehet tovább haladni az épület hátsó része felé, egy kis belső lépcsőn felmenni az emeletre, vagy egy leágazó vékonyabb folyosón az épület keleti szárnyának irányába.

A csapatban realizálódik, hogy bizony ez egy gigantikusan nagy épület és ha az egész így néz ki, akkor ez bizony egyben egy útvesztő is.

Életnek itt sincs nyoma. A homályos ablakokon keresztül halott fény szűrődik be, a lépcsőkorláton vastagon áll a por. Itt-ott patkányok vagy pókok döglött testei is láthatóak, de semmi élő.
This message was last edited by the GM at 08:58, Thu 22 Nov 2012.

Harangtorony van? Megtalálhatom a harang lelógó kötelét?

In reply to GM (msg # 13):

- Talán maga Morr se gondolta volna, hogy a varázslókhoz eljutni egy külön teszt. Ha nem halunk éhen itt a kőlabirintusban, akkor találkozhatunk velük. Ja bocs. Ha meghaltunk, akkor is.
Zsörtölődöm egy sort.

In reply to Trubald Altmann (msg # 14):

Ez nem templom, hanem egy "kastély"

In reply to GM (msg # 16):

Ha már a halálistennek van szentelve és a temetőnél található, gondoltam, vannak harangjai is. *mittomén* :)

- Valaki fogadjon má' minket! - kiáltok bele a folyosókba, és felmutatom a tetoválásaimat (magam sem tudom, kinek). - Sigmar és Ulric nevére, közös az ügyünk!
This message was last edited by the player at 10:08, Thu 22 Nov 2012.

A hatalmas épület hamar elnyeli Trubald üvöltözését. Semmi változás, csak csend és halál.

Sigmar és Ulric nem jó? Na mit szóltok ehhez?
- Morr áldását kérjük, annak a hatvan millió léleknek a lelki üdvéért, akik meg fognak halni, ha nem segít nekünk az Ametiszt Rend.
Kiáltok még hangosabban, mint Trubald.

Wolfgang hangja is mintha kissé elhalna a hosszú folyosókban és termekben.

In reply to GM (msg # 20):

- Erre a kiáltozásra a holtak is feltámadnának.
Tanácstalanul nézek társaimra.
- De ők nem. A kiáltozás nem fog beválni.

Azon kezdek gondolkodni, hogy nem-e hallottam valami olyan történetet amiben az Ametiszt iskoláról van szó. Legfőképpen az érdekelne, hogy hátha eszembe jut valami olyasmi amivel ,,elő lehet csalogatni őket'' mivel jelenleg láthatóan tudatlanságunk miatt nem akarnak velünk szót váltani az iskola tagjai. Dobhatok valamire? Közben pedig odafordulok a velünk tartó nemes ifjúhoz: -Maga ismeri a hölgyet. Nincs esetleg tudatában annak, hogy mivel hívhatnánk fel magunkra a figyelmét?

Fleron sajnos nem tud semmi használhatót.

Schmidt csak megvonja a vállát.
- Én még sosem jártam itt...
This message was last edited by the player at 11:37, Fri 23 Nov 2012.

-Hát... akkor javaslom nézelődjünk egy kicsit. Hátha felkeltjük magunkra a figyelmüket. - mondom, majd azzal az erővel egy hirtelen gondolattól vezérelve előveszem a lantomat. Egy pillanatra én magam sem tudom, hogy mit akartam vele kezdeni de valahogy kezd az az érzésem lenni, hogy bármennyire is vagyunk már régóta részei a káosz elleni harcnak azonban ehhez a helyzet túl idegenek vagyunk. A hangszeremen egy lassú, szomorkás kissé gyászoló hangulatú dalt kezdek játszani amitől az ember lelkébe borúság költözik. Néhol kicsit mellényúlok a dalnak mivel menet közben nehezebb játszani meg még is csak elég idegen az ötlet ahhoz, hogy ne legyenek olyan biztosak az ujjaim, de azért elérem a kívánt játékstílust.
This message was last edited by the player at 14:50, Sat 24 Nov 2012.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 24):

- Nincs ínyemre a dolog, de ám legyen.
Minden ajtó mögé benézek ami mellett elsétálunk.

Kissé frusztrál a céltudatos utunk céljának mibenléte, de annyira nem félek, hisz már régen nem vagyok babonás gyerek, sőt jobban belegondolva, gyerek koromban sem voltam babonás, miért most kezdené el. Két jó pisztolyom megvéd mindentől. Ezt a biztos pontot kissé meggyengíti bennem a temetőben található ódon kőépület, szinte meg is szeppenek, bár ezt próbálom rejtegetni, és azzal bátorságot önteni magamba, hogy pisztolyaim markolatára teszem kezeimet. Mikor aztán bús dalnokunknak sikerül megragadni a hely szelleméhez pontosan passzoló nótát, halk füttyszó kíséretében én is becsatlakozok. Továbbra is magam előtt tartom a tekintetem, sőt néha ha a többiek nem figyelnek, hátra is pillantok, sötét árnyak után fürkészve, hátha itt megpillanthatom a híresen hírhedt részfaszú baglyot.

A csapat tovább sétálgat a folyosókon, miközben Fleron egy szomorkás dalt dúdol és kíséri magát a lanton. Sigfried fütyörészik, Wolfgang benéz az ajtókon, de továbbra is csak letakart ódon bútorokat, port és pókhálót talál. Teljes az üresség, a csendesség, ám mikor az egyik folyosó végére érve a csapat megfordul, majdnem beléjük fagy a szar, ahogy megpillantanak egy férfit, aki pont velük szemben áll a lépcsőházi átjáróban. Körülötte a földön sehol nincsenek lábnyomok, csak azok amelyeket a csapat hagyott ott.

A férfi egy öreg, magas és vékony komornyik. Elég ijesztő arca van: idős, ráncos, kopaszodó fején néhol még láthatóak az ősz hajfoltok. Arca rosszalló, gonosz szemekkel néz a csapatra bozontos ősz szemöldöke alól.



- Megkérdezhetem, hogy maguk mit keresnek itt és miért zajongnak?

In reply to GM (msg # 27):

- Megkérdezheti jó uram, ha megmondja, hogy miért kell órákon át bolyongani az Ametiszt iskolában anélkül, hogy valaki fogadná a vendégeket?
Kérdem vicceskedő hangon, ami nehezemre esik, lévén nem vagyok vicces kedvemben.
- Mivel az Ametiszt varázslókat keressük. Illetőleg csak egyet. Gabrielle Marsner a neve. Messze földön híres, és úgy tudjuk itt lakik.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 28):

- Az Ametiszt iskola varázslói nem fogadnak vendégeket! - mondja szigorúan a komornyik. - És akiket igen, azokat sem olyan módon, hogy önhatalmulag belépnek az épületbe! Gabrielle Marsner varázslómester hölgy ismeri önöket?

In reply to GM (msg # 29):

- Sajnos az ügy fontosabb annál, hogy megvárjuk míg a tiszteletre méltó Ametiszt varázslók meghívnak. De van egy jó hírem is, Herr Johann Schmidt ismeri Frau Gabriella Mersnert.
A nemesre nézek, hogy húzzon ki minket a kakából, mielőtt az iskola laboratóriumába kerülünk, mint kísérleti zombi.

- Igen - vigyorog kissé beszarian a nemesfiú. - Én ismerem Fraulein Marsnert!

A komornyik Schmidtre veti gonosz tekintetét.
- Ohh Herr Schmidt! - hajol meg mélyen a férfi. - Ezesetben... kérem kövessenek! - mondja, majd megfordul és lassan elindul a folyosón. A porban ezúttal igenis megjelennek a lábnyomai.

In reply to GM (msg # 32):

Követem, de minden lépésnél kétszer rajzolom mellkasomra, az ujjaimmal, Sigmar védelmező nyolcszögét.

Amikor elhaladok a pont fölött, ahol "megjelent" a komornyik, a talpammal megdöngetem a padlót, hátha felfedezek egy rejtett csapóajtót, illetve a mennyezetre is vetek egy pillantást, kötelet, nyílást keresve. Ha nem találok semmi ilyesmit, akkor az út hátralévő részét már csákánymarkolatra font ujjakkal teszem meg.

Trubald az adott ponton semmit nem lát, se csapóajtót, se padlásajtót. Egy egyszerű lépcsőházi átjárórész.

A komornyik a csapatot a legközelebbi szobába vezeti be. Odabent a szokásos látvány: ódon, letakart bútorok, mindenütt por. Homályos ablakok, mögötte halovány fény. A szobából a folyosóra vezető ajtón kívül, ahol a csapat bejött, az oldalfalon is található egy hasonló ajtó.

A komornyik visszahátrál a folyosóra, majd megragadja az ajtószárnyat.
- Kérem idebent várakozzanak! Rögtön hívom Fraulein Marsnert! - mondja, majd becsukja az ajtót.

Odakintről semmi zaj nem hallatszik. Még a léptei sem a régi fapadlón, hogy elhagyná az ajtó előtti részt.

In reply to GM (msg # 35):

- Nézzenek bolondak uraim, de szerintem ez a vénség egy szellem!
Kényszeresen megmarkolom a buzogányom markolatát. Veerherende a hátamra van szíjazva, de ha elő is venném, itt az épületen belül semmi hasznát nem venném.

A vér azonnal meghűl bennem a ,,komornyik'' láttán és természetesen rögtön félre és nyúlok a lantomon, a dallam dúdolását elveszítem és tenyeremmel egy pillanatnyi tétova rezegtetés után meg is csillapítom a húrokat. Már éppen válaszra nyitnám a számat amikor az újdonsült társunk a kezébe veszi a beszédkezdeményezés lehetőségét és mivel nem akarom, hogy valami szedett-vetett csürhének látszódjunk akik egymás szavába vágnak ezért hagyom, hadd mondja ahogy szeretné. Közben elrakom a lantomat és haladok a csapattal amikor az elindul.
A várakozó idő alatt visszaszólok Wolfgangnak: -És nézz te is bolondnak barátom viszont én bármennyire is tartok az ilyen dolgoktól, de még is csak elvakít a kíváncsiság. - erőltetek egy félmosolyt hozzá ami annyira azért nem sikerül jól, hogy bárkit is be lehessen csapni vele. Minden esetre az arcomról ugyan látható, hogy engem is frusztrál a hely azonban a szemem mélyén még is csak ott van a kíváncsiság csillagának fénye.

Pár pillanat múlva nyílik az oldalajtó (nem az ahol kiment a komornyik, hanem a másik). A komornyik nyitja ki azt a másik oldalról.

Egy szomszédos kis szoba tűnik fel, láthatóan ez a kettő ikerszoba. Ám az a szoba ki van takarítva, a sötét fa lambéria csillog, a szőnyegek tiszták. A bútorok használatba vannak véve, a vörös bársonyülők megcsillannak a megtisztított üvegű ablakokon beszűrődő fényben. Sehol egy pókháló vagy porcsomó.
A szoba szemközti sarkában, az ablak melletti árnyak között egy lila köpenyes, csuklyás női alak ül és láthatóan várakozik.

A szomszédos szobából a folyosó irányába is található egy csukott ajtó (ugyanarra a folyosóra, ahonnan abba a poros szobába jött a csapat, ahol jelenleg tartózkodik) A legfurcsább azonban az, hogy nagyon halkan de zajok hallatszanak mögüle. Elsétáló lépések, távolabb beszélgetés elfojtott moraja és hasonlók.

A komornyik meghajol, átlép a ti szobátokba és int a sarokban ücsörgő hölgy felé.

In reply to GM (msg # 38):

Mielőtt a közjáték lejátszódna, válaszolok Fleronnak.
- Akkor barátom, mind a ketten bolondok vagyunk.

Többet nem mondhatok, mert megint körülvesz minket Morr varázslóinak teátrális frászhozó műsora.
Az csak hab a tortán, hogy az előttünk ülő nő bárki is lehetne, életemben nem láttam még Frau Marsnert. Scmidt felé fordulok.
- Ő a keresett hölgy, Herr Scmidt?
Suttogom a fülébe, majd tiszteletteljesen meghajolok a nő előtt, ezt követően fél térdre ereszkedem, bár nem vagyok lovag.
- Esedezve kérem a bocsánatát Önnek és a teljes Ametiszt rendnek is, de sürgős, és Altdorf szempontjából életbevágóan fontos ügyben érkeztünk ilyen váratlanul és hívatlanul.

Tetszik nekem ez az új arc. Helyettünk is hajbókol és ékesszól.
This message was last edited by the player at 10:40, Tue 27 Nov 2012.

A nő a sarokban csak int vékony kezével, hogy lépjetek át a másik szobába.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 39):

- I..igen ő az! - mondja Schmidt, láthatóan ő is kissé ideges a körülmények miatt, majd mosolyt erőltet az arcára és int a nőnek, miközben átlép a szobába. - Üdv Fraulein Marsner!

Valami bűzlik itt nekem. Egyre jobban.
Megvárom, míg a többiek átmennek az ikerszobába, de én itt maradok, a két szoba közötti ajtónak dőlve várom a fejleményeket.

In reply to Trubald Altmann (msg # 43):

A komornyik az ajtó mellett áll, láthatóan várva, hogy becsukja azt. Hátborzongató szemeive várakozólag Trubaldra néz.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 41):

Felemelkedem, majd végignézek a többieken. Trubald marad.
- Miért nem jössz be? Magadra akarod haragítani őket?
Kérdem halkan, fél lábbal már a sírban a másik szobában.

In reply to GM (msg # 44):

Nem veszem figyelembe. Egy vendéget ne akarjanak beerőszakolni sehova! Mit fáj az neki, hogy itt álldogálok, nem pedig fél lépéssel beljebb?

In reply to Trubald Altmann (msg # 46):

- Kérem belépne uram? - kérdi némi várakozás után a komornyik.

- Miért? Jó itt nekem. Nem értem.

In reply to Trubald Altmann (msg # 48):

- Ezek a ház szabályai. Fraulein Marsner abban a szobában fogadja önöket - int az ikerszoba felé a komornyik.

- Ez már kezd komolytalan lenni! Miért akarja ránk zárni az ajtót, hm? - vádolom meg.

In reply to Trubald Altmann (msg # 50):

- "Altdorfban viselkedj úgy, mint az altdorfiak"... - szólal meg halkan a sarokból Fraulein Marsner. - Ha kívánják el is hagyhatják az épületet...

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 51):

- Majd Trubald elhagyja, ha akarja. Mi beléptünk.
Felelek immár két lábbal a sírban állva.
- Fraulein Mersner, egyetlen társunk félelme miatt ne büntesse a várost! Itt nem az etikett a tét, hanem milliók élete. Még Morr se örülne neki, ha a hívei imádkozás helyett a birodalmát járnák céltalanul.
Felelem elkeseredett hanggal.

- Ez nem az etikett kérdése, - mondja a nő halkan. - hanem a ház védelmi rendszeréé. A komornyik csupán a társuk testi épségét szerette volna megóvni.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 53):

- Nem kéne titkolózni meg rejtélyeskedni meg sunnyogni - dohogok, és belépek. Semmi pénzért nem engedném el a csákány nyelét.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 53):

- Köszönöm, hogy aggódik. De tud vigyázni magára. Ha mégsem, hát majd Morr folyójának a partján elgondolkozhat tévedéséről.
Minden bátorságom összeszedve a nő szemeibe nézek.
- Viszont társam mellett Altdorf, egész népe, és a környező vidék teljes lakossága elpusztulhat attól tartok. A Middenheimi eset már megtörtént, de Altdorf még megmenekülhet. De ahhoz szükséges egy messze földön híres, nagy tiszteletű, és olyan nagy hatalmú varázslónő segedelme, mint ön, Fraulein Mersner.

A komornyik bezárja Trubald mögött az ajtót. Egy pillanattal később azon ajtó mögül is visszafogott zsibolygás hangja kezd beszűrődni.

- Köszönöm - mondja Gabrielle.
Immár megszemlélve a nőt látszik, hogy terjedelmes lila köntösbe burkolja magát, csuklyával. Ráadásul lila kesztyűt is visel és a helyiség legárnyasabb sarkában ül. Testének egyetlen részletét sem lehet látni, csak néha az állát és száját ahogy beszél, de abból és a hangjából sejthető, hogy egy fiatal nővel van dolga a csapatnak.



- Üdvözöllek Johan - köszönti a nemest. - Örülök, hogy újra látlak téged. Uraim - bólint a csapat felé. - Gabrielle Marsner Varázslómester vagyok.
This message was last edited by the player at 12:38, Tue 27 Nov 2012.

Ha van kulcslyuk, lopva belekukkantok.

In reply to Trubald Altmann (msg # 57):

Bár furcsa látvány, de Trubald bekukkant azon ajtó kulcslyukán amelyiken éppen bejöttek. Az iménti szobát látja, melyet maguk mögött hagytak. Ám a bútorok nincsenek letakarva, por sehol, tisztaság van, az ablakon besüt az egészséges napfény. Elképesztően gyorsan dolgoznak itt a takarítók...
This message was last edited by the GM at 12:42, Tue 27 Nov 2012.

- Kitoszott mágia! - csúszik ki a számon, ahogy gyorsan, reflexből hátralépek az ajtótól.

In reply to Trubald Altmann (msg # 59):

...a nő elharapja a mondata végét és Trubald felé fordítja a fejét (feltehetőleg arra néz, bár a szeme nem látszik), mint akit megzavartak, és most némán várakozik.

Lopva vetek egy megrovó pillantást az újdonsült társunkra amiért csak úgy nekirohant a nemes hölgynek bemutatkozás nélkül, s ez még a kisebbik baj, de amíg a hölgy nem mutatkozik be és még az ajtó sincs zárva, addig tiszteletlenség bármit is kérni a vendéglátótól. Amit pedig Trubald művel egyenesen megbotránkoztató lehet a nő számára, de nem teszem szóvá, azzal csak tovább fokoznám a bajt. Én is tartok a helytől meg ettől az egésztől de attól, hogy gyermekként viselkedek még nem csökkentem az esélyét, hogy egészen biztosan elhagyjuk ezt a helyet. Mármint élve. Mint szószóló kezdek bele a történetbe, hátha én legalább jó benyomást tudok kelteni a csapatról:
-Minden tiszteletünk a magáé hölgyem és köszönjük, hogy fogadott minket annak ellenére is, hogy méltatlan mód betolakodtunk az otthonába bármilyen előtte való jelzés nélkül. Kérem bocsásson meg a viselkedésünkért de minden bizonnyal elhiszi nekem, hogy az átlag ember számára nem megszokott eset nagyhatalmú varázslók otthonában tartózkodni. - pillanatra végigfut a fejemben, hogy mit is mondott az ifjú nemes a nőről. Gondolok arra is, hogy egyesével bemutatom az egész csapatot de végül is elvetem az ötletet mivel valószínűleg nem kíváncsi arra, hogy ki kicsoda és micsoda, továbbá annyira nem is vagyunk mindannyian jó hírnevűek, hogy ezt érdemes legyen hangsúlyozni. Sírásó, trollölő, útonálló, betörő, mutatványos, háborús veterán, kiváló ajánlólevél. Így magamnál maradok csak (de persze csak ha hagy beszélni): -A nevem Fleron Merrilin ők pedig itt a barátaim akik mind a middheimi eset veteránja, minden bizonnyal hallotta a történetet csak úgy mint ahogy mi is hallottunk a maga kiváló kalandor múltjáról és erejéről is. - ejtem el a bókot természetes környezetbe ágyazva, hogy ne legyen se túl tompa se túl éles. Azt nem említem meg természetesen, hogy Wolfgang csak ma csatlakozott hozzánk, még a végén azt hinné csak kémkedni van köztünk. -Ahogy Wolfgang is belevágott a történet elemi részébe a segítéségre lenne szükségünk. Nagy hatalmú varázsló és tudásában van olyan dolgoknak amelyekről a legtöbb ember álmodni se nem mer se nem tud. Gondolom hallott arról, hogy mi történt a middenheimben, a démonról. Egy hasonló ereklye, egy tőr, Yul K'chaum tőre található meg itt a városban és ebbe is egy hasonló démon szilánk található amelyet egyes emberek szeretnének kiszabadítani. A fegyvert nem pusztíthatjuk el, csakis kizárólag a benne lévő démont különben a világra szabadul és félő, hogy a Birodalmat elpusztító csapás szabadul vele együtt a világra. A maga lojalitása és bátorsága nem vitatható így bátorkodtam elmondani a teljes történetünket bármiféle aggodalom nélkül abban reménykedve, hogy a maga ereje segítségünkre lehet Altdorf megmentésében. Minden bizonnyal magának hölgyem megvan a tudása ahhoz, hogy átlássa mekkora fenyegetést jelenthet az, hogyha a tőrből a démon második darabja is a világba szabadul, hiszen az első elpusztításával sem értünk el semmit, lévén az ereklyéből szabadjára lett engedve s ez a legnagyobb probléma. Éppen ezért roppant jelentőséget élvez az, hogy a démon lelke a fegyverben pusztuljon el. Ez az amiért magához jöttünk, gondolván nem véletlenül szerezte a hírnevét és képes lehet segíteni nekünk. - szinte begyakorolt simasággal és folytonossággal adom elő a történetet. Ezúttal még az sem zavar meg, hogy valójában nagyon úgy látszik, hogy fűnek fának előadjuk a történetünket a Káosz elleni harcról, de szerencsére azért az elmúlt évek mesélői tapasztaltai tökéletesen eltükrözik ezt és az arcomról az látszik, hogy valóban azt gondolom amit mondok a nőnek róla és a küldetésünkről.
This message was last edited by the player at 18:07, Tue 27 Nov 2012.

- Megérti hát, miért vagyunk... nem a legjobb véleménnyel a mágiáról - teszem hozzá, az egész csapatra kiterjesztve ellenérzéseimet. Pár éves énem kis incidensét a pogány boszorkánnyal nem hozom fel, a fejem azóta csupasz felét sem fedem fel, de a mindezek gerjesztette méreg ott ül a szememben, még ha rejteni próbálom is.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 61):

- Attól tartok elfelejtettem....elfelejtettünk bemutatkozni. Wolfgang Mätzger vagyok, ostlandi Nagykardos.
This message was last edited by the player at 10:05, Wed 28 Nov 2012.

- Sokat tudok, a Middenheimi esetről... - mondja a nő, de mintha a mondat második felét függőben hagyná a levegőben. A csapat a folytatásra vár, de csak pár másodpercnyi csend következik. Bólint Wolfgang felé. - Üdvözlöm.

Ez a nő vagy nem érti mit mondok vagy pedig örömét leli abban, hogy játszik velünk. Hát ha mókázni akar akkor én biz állok elébe, meglátjuk a szavak párbaját meddig képes tartani egy mutatványossal: -Ezt örömmel hallom hölgyem. Akkor minden bizonnyal tudja azt is, hogy miért ilyen fontos a küldetésünk. - mondom. Közben mintha csak egy véletlen mozdulatot tennék, megvillantom az Egység Jelét, de csak egy másodperc töredékére - ami pont arra elég, hogy felismerj az aki tudja mit kell keresnie. Hogyha erre nem fogja odakapni a fejét és nem vált ki semmi reakciót az árulkodó jel lehet.

Az eddig szellemjárta kastélyban csöndben mászkáltam, nem akartam zavarni a többieket és a szellemeket sem. A hallottak maradjanak csak ott, ahol vannak. Minden élő Tisztelete az övék, de nem jó, ha visszatérnek.
Mikor előkerül a komornyik csak dohogok magamban a furcsaságokon, de továbbra sem szólok, csak követem, amerre vezet. Bele kell menni a játékba, ha infót akarunk és minél előbb le akarok innen lépni.
Mikor Trubald ellenkezik már majdnem rászólok, de aztán hagyom, viszont ahogy minden ajtó bezárul és kintről zsibongás hallatsdzik érzem, hogy innen csak akkor fogunk kijutni, ha a ház urai azt engedélyezik. Egyrészt dicső halál lenne varázslókat írtva meghallni, másrészt ha nem tud senki róla, nincs dicsőség, csak kárhozat.
A nőnek nem árulom el a nevem, csak csöndben mászkálok a szobában, de hozzá nem közeledek. Ott van a dalnok, majd az beszél, de még Trubald is meg az új barátunk is szeret egy csomót fecsegni, ők mindent elintéznek. Ha van ablak kilesek rajta.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 65):

- Tudom - válaszolja halk szóval Gabrielle. - Sokkal többet tudok mint sejtené... - majd megint elhallgat.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 67):

És sokkal kevesebbet mond, mint kéne.
- Vagyis tud a káoszkultusz fenyegetéséről? Nohát, akkor már egészen biztosan tett is lépéseket ellenük, nyomozni kezdett utánuk, megtudott ezt-azt, ugye?
Vagy csak ültél némán, karba tett kézzel, leszarva a veszélyt?

In reply to Trubald Altmann (msg # 68):

- Számon kér engem? - kérdi a nő.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 69):

- Csak feltettem a logikus következő kérdést.

In reply to Trubald Altmann (msg # 70):

A nő összekulcsolja az ujjait, és hallgat.
This message was last edited by the player at 11:37, Thu 29 Nov 2012.

Trubald elég rossz irányba viszi a beszélgetést.
- Társam a bajban minden bizonnyal arra célzott, hogy nem annyira kérnénk, inkább felajánlanánk a segítségünket az Ön által már bizonyára megkezdett nyomozati munkához. Mi láttunk már ezt azt, de a mágia nem a mi asztalunk, az az ön messze földön híres képessége. Ettől még összedolgozhatunk.
Ha tartja ezt a makacs hallgatást, akkor félek idegességemben levágom a fejét.

- Nem ígénylem a segítségüket egyetlen feladatomban sem - mondja a nő. A hangjában nem elutasító közöny hallható, csak nyugodt tényszerűség. - Az én poziciómban nem sokaknak van joguk megkérdőjelezni a kötelezettségeimet, de higyjék el, hogy megvannak a képességeim hozzá, hogy azokat maradéktalanul elvégezzem.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 73):

- Az lehet. De nélkülünk nem tudja megoldani, lévén a feladatának értelmét jelentő gonosz ereklye nálunk van.
Emellett, ön messze földön híres varázsló, és nincs a közelben senki, ha mégis, hát ritka, mint a fehér holló, ki oly mestere lenne a holtakkal való társalgásnak, mint kegyed, de itt nem holtakról van szó. Hanem az általunk csak Káosznak hívott fertőről. Démonokról. Itt csapatmunkára lesz szükség, különben külön-külön bukunk el, és ez tény.
Megköszörülöm a torkom.
- És mielőtt kritizálásnak venné, szeretném közölni, hogy a szakértelmét nem érheti, csakis pozitív kritika, de a hozzáállása aggasztó, és hasonlít ahhoz a gőghöz, mely már oly sok ember, vagy birodalom bukását okozta.

- Tisztázzuk tehát - köszörüli meg a torkát Gabrielle. - Önök tulajdonképpen az én segítségemet kérik, akárhogy is csűrik csavarják a mondanivalójukat.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 75):

- Tisztázzuk. Nem. A belátását kérjük ahhoz, hogy ezt egyedül nem tudja megoldani, hiába ismerik a nevét Birodalom szerte.

-Ha nincs más, akkor távozhatnak - mondja ridegen a nő.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 77):

- Távozom is, ha megtisztel azzal, hogy kienged. Ha meggondolta magát, akkor pedig a Lángoló Asztal nevű fogadóban keressen minket. Számítunk Önre. Én számítok Önre.
Fejezem be, és elindulok. Akár komornyik, akár csontváz, akár egy szellem kísér ki, engedem neki, ha a többiek nem tesznek így, megvárom őket az Ametiszt iskola bejáratánál.
This message was last edited by the player at 12:56, Fri 30 Nov 2012.

- Öhm... ezek a fiúk ugye nem igen mozognak értelmiségi körökben? - bök Trubald és Wolfgang felé Schmidt, miközben Fleronhoz hajol suttogva.

In reply to Johan Schmidt (msg # 79):

Schmidt megjegyzésére csak magamban morgolódom.
Lehet, hogy értelmiségi körökben nem mozgok, te nyálas kis takonypóc, de én igazi háborúban harcoltam, igazi ellenség ellen, nem egy terepasztalon tologattam a játékkatonáimat, mint Te! Értelmiségi körökből beszél ez a nemes kis takony, amikor ez a nő egy ostoba, beképzelt, gőgös kis kurva, aki nem lát a ragyás orráig sem?
Ilyesféle gondolatokkal távozom.

In reply to Johan Schmidt (msg # 79):

- Megmutathatná, mit jelent az, és szót érthetne a varázslónővel - válaszolok neki egy fintorral a szám szélén. - Csöppet abszurd, hogy nekünk kell kikönyörögni, hogy segíthessünk megmenteni Altdorfot...

In reply to Trubald Altmann (msg # 81):

A "Fleronhoz hajol suttogva" részen melyikőtök mit nem értett? De jó, most az egyszer eltekintek ettől...

- Fogalmam sincs, hogy mit szeretnének Fraulein Marsnertől - mondja Schmidt. - De bármit is, az biztos, hogy nagyon rosszul csinálják.

In reply to Johan Schmidt (msg # 82):

Bevallom, azon átsiklott a szemem.

Ezt az NJK-t meg akkor hagyjuk. Értem én, hogy a csapatnak kell megoldania a problémákat, nem mindentudó NJK-knak, de szvsz ez már annyira valószerűtlen viselkedés a nőtől, ami rombolja a világ belső logikáját, hihetőségét.
VAGY csak olyan bamba személyiség, hogy kár vele fáradni - akárhogy is, rászoptunk. :)
(A 2. bekezdést a játékostársaknak szántam, nem Nagashnak.)
This message was last edited by the player at 13:41, Fri 30 Nov 2012.

In reply to Trubald Altmann (msg # 83):

Az fel sem merült benned, hogy egyszerűen csak bénák vagytok? :)

In reply to GM (msg # 84):

Dehonnem, mindig abból indulok ki.
De el kell ismerned, Gabrielle msg #64-es, #67-es és #71-es megmozdulásai/reakciói nem kifejezetten segítőkészek... vagy normálisak. Hát, ezek a Morr-papok már csak ilyenek, ájszupóz...

In reply to Trubald Altmann (msg # 85):

Az Ametiszt folyosói felé tartok.
Ennyit Scmidt tanácsáról, hogy hízelegjünk neki. Ennek a nőnek olyan mélyen van a feje a saját seggében, hogy ha még egy centivel beljebb tolná, akkor előbukkanna a saját száján. Ostoba ringyó.
This message was last edited by the player at 14:50, Fri 30 Nov 2012.

Wolfgang kinyitja az ajtót amelyen bejöttek és kilép. Nem az a szoba fogadja, amelyen keresztül bejöttek, hanem egy tiszta, rendezett szoba.

Átsiet rajta és kilép a folyosóra. A folyosón emberek nyüzsögnek (bár meglehetősen halkan), lilaköpenyes tanoncok visznek koponyákkal, üvegcsékkel megrakott ezüsttálcákat, szárnyas csontvázlény familiárisok repülnek végig a folyosón, vaskos fóliáns kinyitva, saját lábán sétál végig a folyosón miközben mögötte egy varázsló jön és folyamatosan olvas belőle. A nagykardos teljesen megzavarodik a látványtól, olyan érzése van, mintha a tér körülötte teljesen nem törvényszerű formát öltött volna. Felkavarodik a gyomra és jeges bizsergés fut végig a gerincén. Megszédül, a fülében túlnyomás érződik és egy vékony sípoló hangot hall.

A komornyik az ajtóban áll és riadtan fordul Wolfgang felé, ahogy kilép.
- Maga mit keres itt? - förmed rá.

In reply to GM (msg # 87):

- Ne förmedjél rám te vén korcs! Mit képzelsz magadról? Nem a seggedből rángatsz, hogy merészelsz ilyen hangot megütni velem, he? Mikor viselkedtem én így? Emberi bánásmódot követelek egy szolgától! Fraulein Mersner megkért, hogy távozzak, milyen komornyik vagy Te, hogy ennyit sem tudsz? Engedj ki, mivel úgy tűnik, hogy Fraulein Mersner jobbnak látta, ha az Ametiszt iskola falain kívül várom meg, míg a társaim megbeszélik a további teendőket.
Mivel forog velem a világ, a gyomrom tartalma épp távozni kívánna, valahogy nem tolerálom egy senkiházi kis vén barom fennhéjazását.

Wolfgang azt veszi észre, hogy a folyosón abbamarad a zsibongás, inkább suttogássá halkul. Köpenyes alakok állnak meg a komornyikkal üvöltöző Wolfgang elött, körül és csak bámulnak rá szellemfénnyel táncoló szemgolyóikkal.

A komornyik láthatóan visszavágna Wolfgangnak, de ijedten pillant a megtorpanó varázslókra, majd mélyre hajolva elhátrál Wolfgang közeléből.

In reply to Johan Schmidt (msg # 82):

- Kösz a segítséget - morgok rá.
- Fraulein, arról is tud, hogy meg kell semmisíteni azt a bizonyos tőrt, de nem lehet ám akárhogy? Biztonságos módot kell rá találnunk. Nem tud ilyenről? - Direkt nem mondom, hogy talán már találtunk rá módot, mert az egy elég méretes "talán". - Vagy hogyan másképp tudna segíteni a munkánkban? - kérdezem őszintén, ugyanis lila fingom sincs arról, milyen praktikákat ismernek a varázslópapok és mi hasznosat tudnának felkínálni a számunkra információk mellett.

Sóhajtok egyet a miniatűr drámát végignézve. Függetlenül attól, hogy nekem sem tetszik a nő modora meg az, hogy mennyire hallani akarja, hogy igen, a segítségét kérjük. A fejemet csóválva figyelem ahogy próbálkoznak a többiek úrrá lenni a helyzeten de ez nem megy nekik. A mellettem álló nemes ifjúra csak egy jelentőségteljes pillantást vetek, hogy valóban nem jártasak ilyen helyeken. A fenébe is, még én se nagyon. -Rendben hölgyem, akkor összefoglalom röviden, hogy mit szeretnénk. Mint maga is tudja, ennek a tőrnek a keresésének története van. Azt is tudja, hogy veszélyes. Minden bizonnyal azt is tudja, hogy mi meg tudjuk szerezni de csak akkor, hogyha már biztosak leszünk az elpusztításának módjában. És ehhez kérünk segítséget, lévén egyszerű emberek vagyunk és nem varázslómesterek akiknek hozzáférésük vagy tudásuk van ehhez. Kérem hölgyem, legyen velünk egyenes: tud segíteni nekünk a tőrben lévő démon elpusztításában? Segít nekünk elpusztítani? - Itt az ember gyakran csinál segget a szájából ahhoz, hogy bármit is elérjen.

Odakintről Wolfgang dühödt szavai hallatszanak, majd elfolytott dulakodás hangjai, végül Wolfgang hangja átmegy riadtba és a zajok eltávolodnak...

A nő kicsit felemeli a fejét, mintha végigmérne titeket, alaposan mindannyiótokat (Gimen egy kicsit tovább elidőzik a tekintete).
- Egy igazi varázslómester megsegíti a barátja barátait - mondja titokzatosan a nő. - Márpedig Johan a barátom, önök pedig rendkívül jelentőségteljes ügyben járultak elém. A közelmúltban jómagam fedeztem fel egy rendkívül nagyhatalmú rituálét, amelynek neve: A Szennyezett Hordozó Megtisztítása. Ezt a rituálét, habár rendkívül körülményes és hosszú ideig tart. A rituálé megsemmisít egy Káosz szellemet, amely egy tárgyba költözött. Kizárólag erre alkalmas, semmi hatása nincsen a tárgyon kívüli démonokra, bestiákra és mutánsokra, ugyanígy nincs hatással mágiával megigézett tárgyakra, akármilyen sötét mágia hozta létre azokat, hacsak nem zártak bele egy Káosz szellemet.

-Ezt örömmel halljuk hölgyem! Tehát ha elhozzuk magának a tőrt akkor képes elpusztítani önerőből? Úgy értem, kell-e valaminek a megszerzésében segédkeznünk, további segítőket szerezni... Remélem elnézi a tudatlanságunkat, nem vagyunk varázslómesterek - de még varázslók sem - így a magának evidens dolgok számunkra kétségesek. - mondom érezhető örömmel a hangomba, hogy végre találtunk egy megoldást és a nő is egyre inkább hajlandóságot mutat a segétkezés felé. -Már ha vállalja, hogy végrehajtja a rituálét. - teszem még hozzá óvatosan, hogy ne érződjek túlzottan tolakvónak.

- Öh, talán szerencsésebb volna nem mozgatni azt a tőrt. Magának kéne odajönnie, nem azt idehozni, a biztonság kedvéért - szólok bele. - Meg az a helyzet, hogy a Ragyogó Iskolás Wolfgang Schenuacht már felajánlott egy rituálét, A Fénylő Dicsőség Transzg... figurációját, vagy mit, ami szintúgy arra jó - reméljük -, hogy megsemmisítsen minden jelenlétet egy tárgyban. - Közelebb lépek, tekintetem maga a kétségbeesés-közeli elszántság tükre. - Van egy ötletem, kérem, mondja, hogy lehetséges...: hogy biztosra menjünk, egyszerre kell ráolvasni a tőrre ezt a két rítust!

- A rituáléhoz szükség lesz néhány tárgyra, de ezeket én meg fogom szerezni. Ami problémát jelentheti az a rituálé időtartama - mondja elmélyülten a nő. - Ugyanis a rituálé pontosan egy napig tart, hajnaltól hajnalig. Ez rendkívül megviseli a varázslót, így nyugodt helyre és védelemre van szükség a végrehajtásához. Továbbá olyan helyre, ahol a felkelő nap fénye közvetlenül megvilágítja a tárgyat. A komplikációk elkerülése végett ezt nyílt terepen javallott végrehajtani. A legmegfelelőbbnek a közeli temetőt tudom javasolni, azt mindenki elkerüli, így biztosított a nyugalmunk. Vállalom a rituálét, de megkérem önöket, hogy hozzák ide a tőrt. - majd Trubald felé fordítja csuklyás fejét, amint az felteszi kérdését. - Nem ismerem se Herr Scheunachtot, se az ön által említett rituálét.

- A... temetőben? - hüledezek. Nem vagyok egy taktikai ász, de ez még nekem is meredek. - Valami védhetőbb helyen nem volna jobb, például egy őrtorony vagy bástya tetején? Azt a másik rituálét meg mi sem ismerjük, naná. De elvileg lehetséges egyszerre kettőt is elvégezni egy tárgyon?

In reply to Trubald Altmann (msg # 96):

- Épületekben, tornyokban sokszor nagyon körülményes a tárgy elhelyezése. Falak, mellvédek és hasonlók miatt kétséges, hogy a láthatáron megjelenő nap első sugarai rásütnek-e majd a tárgyra, márpedig a rituálé végrehajtásához ez létfontosságú. Javallott olyan helyen végrehajtani, ami tökéletesen nyílt terep. Nem ismerem a másik rituálét így fogalmam sincs, hogyan és miként hajtható végre, de legtöbbször több ilyen nagyhatalmú rituáléval nem lehet egyszerre manipulálni egy tárgyat. Sokszor beláthatatlan következményei lehetnek: a jobbik eset még az, ha a két rituálé csak kioltja egymás hatását. A roszabbik szkenáriók közt vannak az olyan opciók mint a mágia szeleinek összekeveredése, a síkok közötti instant hasadékok létrejötte és még sorolhatnám.

- Akkor majd egymásra rakunk két asztalt, hogy a tőr magasabban legyen a mellvédfalnál - erősködök. - Nem épületekben meg tornyokban gondoltam, hanem tornyokon, egy bástya fedetlen, sima tetején. Ez még nyíltabb terep, mint egy földszinti temető, mert legalább nem veszik körbe a város magasabb épületei.

In reply to Trubald Altmann (msg # 98):

- Rendben - mondja Gabrielle végül. - Ha találnak a rituáléhoz egy megfelelőbb helyet, akkor legyen az.

-Még egy kérdésem volna hölgyem: iskolájának tagjai jelen lesznek a rituálé alatt? Tudja, egy nap sok idő és rengeteg merényletet követtek már el ellenünk, ha esetleg tudomást szereznének arról, hogy a tőrben lévő démon hamarosan el fog pusztulni, akkor nagyon valószínű, hogy nem próbálnák meg továbbiakban rejtőzködni és megtámadnának minket. És lehetséges, hogy mi magunk kevesek leszünk az Ön védelmére mivel pontosan nem tudjuk, kikkel és mennyivel állunk szemben. Esetleg a városőrséget bevonhatjuk a védelembe? - kérdezem a nőt.

A nő egy pár pillanatig csendben marad.

- Nem kifejezetten örülnék a dolognak - mondja. - A varázslóiskolák megítélése nem kifejezetten a legjobb, így nem szeretnék bevonni sem több mágust a rituáléba, sem a köznépből senkit.

Mikor már beindul a beszélgetés, leveszem kezem pisztolyaim markolatáról, helyette inkább kevésbé fenyegető módon csak simán ölbefonom kezeimet, úgy figyelek oda a beszélgetés fejleményeire, de arra azért nem veszem a fáradságot, hogy bele is szóljak, nem is lenne túl sok haszna...

Nem tudom mennyire jó ötlet megemlíteni a nőnek, hogy a tőr a Fény Iskolájának tulajdonában van és könnyen el tudom képzelni, hogy Messner nem lesz hajlandó megválni a tőrtől úgy, hogy nem kíséri azt el a remélhetőleg utolsó útjára. És ez nem is feltétlen baj. Tartok tőle, hogyha még néhány varázsló fülébe eljut, hogy a tőrben lévő démon hamarosan elpusztul, akkor egy hatalmas nagy szópárbaj és bizalmatlanság fog kerekedni az egészből. -Értem hölgyem. Megpróbálunk annyira kevesen lenni a helyszínen amennyire csak lehetséges és elkerülni a feltűnést, hogy a tőrben lakozó démon elpusztítására kerül. Így talán maroknyi csapatunk is elegendő lesz arra, hogy megvédjük kegyedet ha esetleg valami baj történne, de remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. - pillanatnyi szünetet tartok hiszen erre gondolom nem akar választ adni, viszont van még mondandóm: -Ha mást nem tehetünk kegyedért akkor hölgyem mi útra kelünk és megpróbáljuk minél gyorsabban, a legkevesebb feltűnéssel elhozni magához a tőrt. - közben a többiekre pillantok akarnak-e még valamit.

- Szerintem jönnek majd a boszorkányvadászok is, egy-két segítőnk. Ha szállítani kell a tőrt, majd megoldjuk úgy, hogy a nagyobb feltűnést keltő csapat csak figyelemelterelő lesz, nem náluk lesz a tőr.
Biccentve fejet hajtok a nő előtt, és tőlem már indulhatunk is.

In reply to Trubald Altmann (msg # 104):

- Boszorkányvadászok? - pillant hirtelen Trubaldra a nő. - Milyen boszorkányvadászok és miért?

Elpillantok Trubaldra ahogy megemlítette a boszorkányvadászokat. Remélem ő maga sem gondolta komolyan, hogy képes lesz féken tartani őket miközben a varázsló elpusztítja az ereklyét. Esélytelen, ők lennének a legnagyobb veszélyt jelentő elemek a szertartásra mivel bizonytalan viselkedésük bármikor a visszájára fordulhat, ha úgy gondolják, hogy a varázslónő esetleg nem elpusztítani akarja a tőrben a démont.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 105):

- A biztonság kedvéért - adok félig kitérő választ. - Van ellenvetése?

In reply to Trubald Altmann (msg # 107):

- Van. Nem vagyok hajlandó egyetlen rituálét sem elvégezni boszorkányvadászok jelenlétében.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 108):

- Ahogy tetszik... De a tőr ideszállításában azért jól jönne a segítségük. Esetleg egy-két varázslóénak is ebből az iskolából.

- Sajnos nem tudunk senkit a rendelkezésükre bocsájtani - mondja Gabrielle. - Varázslóink rendkívül elfoglaltak most a Káosz Vihara után, hasonló vagy nagyobb mértékű feladataik vannak. Én segédkezem önöknek, amennyiben konkrét feladatuk van a számomra. Azonban boszorkányvadászokat tartsanak távol mind tőlem, mind az iskolától.

Nyilván minden elfoglaltságuk fontosabb, mint a városuk megvédése a Káosztól!!
Szinte hallhatóan lenyelem a haragom, és a többiekre sandítok, akarnak-e még valamit, vagy lassan mehetünk.

-Hagyjad Trubald, szarni bele hozzuk tisztán, ha meg elveszítjük legalább nem a mi hibánk, hanem a felsőbb hatalmaké, akik nem hajlandóak félretenni az ellentéteiket még ilyen fontos ügyben sem. - Mondom, ahogy Trubald tekintete átsiklik rajtam.

Garret csak vállat von, ahogy Trubald rápillant.

Egy néma bólintással veszem csak tudomásul és adom tudtára a nőnek, hogy nem lesznek boszorkányvadászok a környéken. -Értettük. Viszont most távoznunk kell hölgyem, hogy mihamarabb megindíthassuk a tőr elszállítását. Köszönjük. - mondom, majd egy meghajlás keretében elindulok kifelé az épületből. A Siegfried féle megszólalást egyenlőre nem méltatom többre mint egy magamban történő fejcsóválás, de legalább a nő nem vette zokon.

Gabrielle int, hogy várjatok. Mögöttetek bezárják a Wolfgang által feltépett ajtót, majd az öreg kinyitja újra. Megint a poros, csendes szobába nyílik. Odakintről sem hallatszanak zajok.

- A barátjukat elszállították az Ametiszt iskola fogdájába - mondja az öreg, miközben elkezd kivezetni titeket. - Miután a nagytiszteletű varázslókra támadt őrületében.

- Micsoda? Mi a... Mi lesz vele? Miért támadt rájuk? - temetem az arcom a tenyerembe. - Egen, jobb is. A fogdában majd lecsillapodik. Előbb-utóbb.

A komornyik bólint, majd a poros folyosókon és termeken keresztül kivezet titeket az épületből.
A bejáratnál megáll, majd a bejárat mellett lógó csengő zsinorra mutat, amelyet befele nem vettetek észre.
- Legközelebb ha érkeznek, kérem ezzel jelezzenek - mondja.

In reply to GM (msg # 117):

Intek neki és elindulok/-unk ki innen.
- Menjünk egyből a tárgyért? Vagy egyeztessünk Schenuachttal?

In reply to Trubald Altmann (msg # 118):

- Csak tegyünk már pontot a végére... vagy mi - von vállat Garret.

-Nem tudom még, hogyan fogjuk vele lenyeletni a tényt, hogy az ő rituáléja helyett egy másik varázsló rituáléját fogjuk alkalmazni. Márpedig ahogy a nő mondta, az iskolája nem örvend éppen túl jó hírnévnek a városban így tartok tőle, hogy esetleg ismételten haragos kedvében találhatjuk Schenuachtot. - mondom. Igazából még nekem sincs ötletem, hogy mit lehetne mondani neki ami elég erős indok ahhoz, hogy elfogadja ezt a rituálét. -Viszont ha menet közben fog rájönni arra, hogy mire készülünk tartok tőle, hogy pont az ellenkezőjére fog gondolni, nem pedig arra, hogy elpusztítjuk a démont. Márpedig nem hiszem, hogy bárkinek hiányozna egy általa vezetett megtisztító rajtaütés. - elgondolkodom. -Javaslom előbb beszéljünk Messnerrel, hátha ő ismeri és le tudja csillapítani, esetleg meggyőzni Schenuachtot.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 120):

- Jól hangzik.

-Még korán jár az idő, nézzünk be előbb a fogadóba, amúgy is útba esik, nem? - teszem fel a kérdést, mivel ha emlékeim nem csalnak akkor igen, de teljesen nem vagyok benne biztos.

Ha elindulunk menet közben (akár kocsiból, akár gyalog) figyelem a környéken lévő boltokat, ugyanis szeretnék lámpaolajat venni. Korábban, mikor még a cirkusz tagja voltam tanultam tűznyelést, azonban most valamiért az az érzésem, hogy itt az ideje megeleveníteni a tudományomat ezen a téren is. Ha látok lámpaolajat, vagy helyet ahol lehet kapni, akkor veszek is.

A Schmidt fiú hintójával megy vissza a csapat a fogadóhoz. Herr Schmidt kifejezi örömét, hogy olybá tűnik, sikerült elérniük Gabriellnél, amit szerettek volna, és a fiún látni az izgatottságot, a további kalandok iránt.

Útközben Fleronnak sikerül kiszúrniuk egy szatócsüzletet, ahol Fleron tud venni egy kisebb kanna lámpaolajat 5 ezüstért.

Gim, Garret, Trubald, Fleron, Siegfried ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó