In reply to Trubald Altmann (msg # 48):

- Ezek a ház szabályai. Fraulein Marsner abban a szobában fogadja önöket - int az ikerszoba felé a komornyik.

- Ez már kezd komolytalan lenni! Miért akarja ránk zárni az ajtót, hm? - vádolom meg.

In reply to Trubald Altmann (msg # 50):

- "Altdorfban viselkedj úgy, mint az altdorfiak"... - szólal meg halkan a sarokból Fraulein Marsner. - Ha kívánják el is hagyhatják az épületet...

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 51):

- Majd Trubald elhagyja, ha akarja. Mi beléptünk.
Felelek immár két lábbal a sírban állva.
- Fraulein Mersner, egyetlen társunk félelme miatt ne büntesse a várost! Itt nem az etikett a tét, hanem milliók élete. Még Morr se örülne neki, ha a hívei imádkozás helyett a birodalmát járnák céltalanul.
Felelem elkeseredett hanggal.

- Ez nem az etikett kérdése, - mondja a nő halkan. - hanem a ház védelmi rendszeréé. A komornyik csupán a társuk testi épségét szerette volna megóvni.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 53):

- Nem kéne titkolózni meg rejtélyeskedni meg sunnyogni - dohogok, és belépek. Semmi pénzért nem engedném el a csákány nyelét.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 53):

- Köszönöm, hogy aggódik. De tud vigyázni magára. Ha mégsem, hát majd Morr folyójának a partján elgondolkozhat tévedéséről.
Minden bátorságom összeszedve a nő szemeibe nézek.
- Viszont társam mellett Altdorf, egész népe, és a környező vidék teljes lakossága elpusztulhat attól tartok. A Middenheimi eset már megtörtént, de Altdorf még megmenekülhet. De ahhoz szükséges egy messze földön híres, nagy tiszteletű, és olyan nagy hatalmú varázslónő segedelme, mint ön, Fraulein Mersner.

A komornyik bezárja Trubald mögött az ajtót. Egy pillanattal később azon ajtó mögül is visszafogott zsibolygás hangja kezd beszűrődni.

- Köszönöm - mondja Gabrielle.
Immár megszemlélve a nőt látszik, hogy terjedelmes lila köntösbe burkolja magát, csuklyával. Ráadásul lila kesztyűt is visel és a helyiség legárnyasabb sarkában ül. Testének egyetlen részletét sem lehet látni, csak néha az állát és száját ahogy beszél, de abból és a hangjából sejthető, hogy egy fiatal nővel van dolga a csapatnak.



- Üdvözöllek Johan - köszönti a nemest. - Örülök, hogy újra látlak téged. Uraim - bólint a csapat felé. - Gabrielle Marsner Varázslómester vagyok.
This message was last edited by the player at 12:38, Tue 27 Nov 2012.

Ha van kulcslyuk, lopva belekukkantok.

In reply to Trubald Altmann (msg # 57):

Bár furcsa látvány, de Trubald bekukkant azon ajtó kulcslyukán amelyiken éppen bejöttek. Az iménti szobát látja, melyet maguk mögött hagytak. Ám a bútorok nincsenek letakarva, por sehol, tisztaság van, az ablakon besüt az egészséges napfény. Elképesztően gyorsan dolgoznak itt a takarítók...
This message was last edited by the GM at 12:42, Tue 27 Nov 2012.

- Kitoszott mágia! - csúszik ki a számon, ahogy gyorsan, reflexből hátralépek az ajtótól.

In reply to Trubald Altmann (msg # 59):

...a nő elharapja a mondata végét és Trubald felé fordítja a fejét (feltehetőleg arra néz, bár a szeme nem látszik), mint akit megzavartak, és most némán várakozik.

Lopva vetek egy megrovó pillantást az újdonsült társunkra amiért csak úgy nekirohant a nemes hölgynek bemutatkozás nélkül, s ez még a kisebbik baj, de amíg a hölgy nem mutatkozik be és még az ajtó sincs zárva, addig tiszteletlenség bármit is kérni a vendéglátótól. Amit pedig Trubald művel egyenesen megbotránkoztató lehet a nő számára, de nem teszem szóvá, azzal csak tovább fokoznám a bajt. Én is tartok a helytől meg ettől az egésztől de attól, hogy gyermekként viselkedek még nem csökkentem az esélyét, hogy egészen biztosan elhagyjuk ezt a helyet. Mármint élve. Mint szószóló kezdek bele a történetbe, hátha én legalább jó benyomást tudok kelteni a csapatról:
-Minden tiszteletünk a magáé hölgyem és köszönjük, hogy fogadott minket annak ellenére is, hogy méltatlan mód betolakodtunk az otthonába bármilyen előtte való jelzés nélkül. Kérem bocsásson meg a viselkedésünkért de minden bizonnyal elhiszi nekem, hogy az átlag ember számára nem megszokott eset nagyhatalmú varázslók otthonában tartózkodni. - pillanatra végigfut a fejemben, hogy mit is mondott az ifjú nemes a nőről. Gondolok arra is, hogy egyesével bemutatom az egész csapatot de végül is elvetem az ötletet mivel valószínűleg nem kíváncsi arra, hogy ki kicsoda és micsoda, továbbá annyira nem is vagyunk mindannyian jó hírnevűek, hogy ezt érdemes legyen hangsúlyozni. Sírásó, trollölő, útonálló, betörő, mutatványos, háborús veterán, kiváló ajánlólevél. Így magamnál maradok csak (de persze csak ha hagy beszélni): -A nevem Fleron Merrilin ők pedig itt a barátaim akik mind a middheimi eset veteránja, minden bizonnyal hallotta a történetet csak úgy mint ahogy mi is hallottunk a maga kiváló kalandor múltjáról és erejéről is. - ejtem el a bókot természetes környezetbe ágyazva, hogy ne legyen se túl tompa se túl éles. Azt nem említem meg természetesen, hogy Wolfgang csak ma csatlakozott hozzánk, még a végén azt hinné csak kémkedni van köztünk. -Ahogy Wolfgang is belevágott a történet elemi részébe a segítéségre lenne szükségünk. Nagy hatalmú varázsló és tudásában van olyan dolgoknak amelyekről a legtöbb ember álmodni se nem mer se nem tud. Gondolom hallott arról, hogy mi történt a middenheimben, a démonról. Egy hasonló ereklye, egy tőr, Yul K'chaum tőre található meg itt a városban és ebbe is egy hasonló démon szilánk található amelyet egyes emberek szeretnének kiszabadítani. A fegyvert nem pusztíthatjuk el, csakis kizárólag a benne lévő démont különben a világra szabadul és félő, hogy a Birodalmat elpusztító csapás szabadul vele együtt a világra. A maga lojalitása és bátorsága nem vitatható így bátorkodtam elmondani a teljes történetünket bármiféle aggodalom nélkül abban reménykedve, hogy a maga ereje segítségünkre lehet Altdorf megmentésében. Minden bizonnyal magának hölgyem megvan a tudása ahhoz, hogy átlássa mekkora fenyegetést jelenthet az, hogyha a tőrből a démon második darabja is a világba szabadul, hiszen az első elpusztításával sem értünk el semmit, lévén az ereklyéből szabadjára lett engedve s ez a legnagyobb probléma. Éppen ezért roppant jelentőséget élvez az, hogy a démon lelke a fegyverben pusztuljon el. Ez az amiért magához jöttünk, gondolván nem véletlenül szerezte a hírnevét és képes lehet segíteni nekünk. - szinte begyakorolt simasággal és folytonossággal adom elő a történetet. Ezúttal még az sem zavar meg, hogy valójában nagyon úgy látszik, hogy fűnek fának előadjuk a történetünket a Káosz elleni harcról, de szerencsére azért az elmúlt évek mesélői tapasztaltai tökéletesen eltükrözik ezt és az arcomról az látszik, hogy valóban azt gondolom amit mondok a nőnek róla és a küldetésünkről.
This message was last edited by the player at 18:07, Tue 27 Nov 2012.

- Megérti hát, miért vagyunk... nem a legjobb véleménnyel a mágiáról - teszem hozzá, az egész csapatra kiterjesztve ellenérzéseimet. Pár éves énem kis incidensét a pogány boszorkánnyal nem hozom fel, a fejem azóta csupasz felét sem fedem fel, de a mindezek gerjesztette méreg ott ül a szememben, még ha rejteni próbálom is.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 61):

- Attól tartok elfelejtettem....elfelejtettünk bemutatkozni. Wolfgang Mätzger vagyok, ostlandi Nagykardos.
This message was last edited by the player at 10:05, Wed 28 Nov 2012.

- Sokat tudok, a Middenheimi esetről... - mondja a nő, de mintha a mondat második felét függőben hagyná a levegőben. A csapat a folytatásra vár, de csak pár másodpercnyi csend következik. Bólint Wolfgang felé. - Üdvözlöm.

Ez a nő vagy nem érti mit mondok vagy pedig örömét leli abban, hogy játszik velünk. Hát ha mókázni akar akkor én biz állok elébe, meglátjuk a szavak párbaját meddig képes tartani egy mutatványossal: -Ezt örömmel hallom hölgyem. Akkor minden bizonnyal tudja azt is, hogy miért ilyen fontos a küldetésünk. - mondom. Közben mintha csak egy véletlen mozdulatot tennék, megvillantom az Egység Jelét, de csak egy másodperc töredékére - ami pont arra elég, hogy felismerj az aki tudja mit kell keresnie. Hogyha erre nem fogja odakapni a fejét és nem vált ki semmi reakciót az árulkodó jel lehet.

Az eddig szellemjárta kastélyban csöndben mászkáltam, nem akartam zavarni a többieket és a szellemeket sem. A hallottak maradjanak csak ott, ahol vannak. Minden élő Tisztelete az övék, de nem jó, ha visszatérnek.
Mikor előkerül a komornyik csak dohogok magamban a furcsaságokon, de továbbra sem szólok, csak követem, amerre vezet. Bele kell menni a játékba, ha infót akarunk és minél előbb le akarok innen lépni.
Mikor Trubald ellenkezik már majdnem rászólok, de aztán hagyom, viszont ahogy minden ajtó bezárul és kintről zsibongás hallatsdzik érzem, hogy innen csak akkor fogunk kijutni, ha a ház urai azt engedélyezik. Egyrészt dicső halál lenne varázslókat írtva meghallni, másrészt ha nem tud senki róla, nincs dicsőség, csak kárhozat.
A nőnek nem árulom el a nevem, csak csöndben mászkálok a szobában, de hozzá nem közeledek. Ott van a dalnok, majd az beszél, de még Trubald is meg az új barátunk is szeret egy csomót fecsegni, ők mindent elintéznek. Ha van ablak kilesek rajta.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 65):

- Tudom - válaszolja halk szóval Gabrielle. - Sokkal többet tudok mint sejtené... - majd megint elhallgat.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 67):

És sokkal kevesebbet mond, mint kéne.
- Vagyis tud a káoszkultusz fenyegetéséről? Nohát, akkor már egészen biztosan tett is lépéseket ellenük, nyomozni kezdett utánuk, megtudott ezt-azt, ugye?
Vagy csak ültél némán, karba tett kézzel, leszarva a veszélyt?

In reply to Trubald Altmann (msg # 68):

- Számon kér engem? - kérdi a nő.

In reply to Gabrielle Marsner (msg # 69):

- Csak feltettem a logikus következő kérdést.

In reply to Trubald Altmann (msg # 70):

A nő összekulcsolja az ujjait, és hallgat.
This message was last edited by the player at 11:37, Thu 29 Nov 2012.

Trubald elég rossz irányba viszi a beszélgetést.
- Társam a bajban minden bizonnyal arra célzott, hogy nem annyira kérnénk, inkább felajánlanánk a segítségünket az Ön által már bizonyára megkezdett nyomozati munkához. Mi láttunk már ezt azt, de a mágia nem a mi asztalunk, az az ön messze földön híres képessége. Ettől még összedolgozhatunk.
Ha tartja ezt a makacs hallgatást, akkor félek idegességemben levágom a fejét.

- Nem ígénylem a segítségüket egyetlen feladatomban sem - mondja a nő. A hangjában nem elutasító közöny hallható, csak nyugodt tényszerűség. - Az én poziciómban nem sokaknak van joguk megkérdőjelezni a kötelezettségeimet, de higyjék el, hogy megvannak a képességeim hozzá, hogy azokat maradéktalanul elvégezzem.