Bár sok különböző nép különbözőképp jegyzi a történelmet, a központi hatalmak Gara-Naum városának megalapítását tekinti az időszámítás kezdetének.

Mitológiai idők
A Teremtésről nem állnak rendelkezésre viszonyítható adatok, de a Hatalmasok Korának kezdetét durván 10 millió évvel korábbra teszik. Úgy tartják a Metál Kora valamikor 5 millió évvel az időszámítás elött kezdődött meg a Metalokalipszissel bezáródva, amely cc. 200 000 éve történt.

Az Öreg Istenek születésének kora ez után következett és valamikor ötezer évvel az időszámítás kezdete elött történt a Vér Hajnala. Az elkövetkező évezredekben alakultak az új vallások, egészen Gara-Naum alapításáig. Ekkor már az összes vallás megalapult (leszámítva Nukleosz és a Modern Istenek hiteit) és városok, illetve nemzetek alakultak ki.

Központi időszámítás szerint: 0. Gara-Naum megalapítása

Voräthrum legnagyobb kontinensén a Sziklán alakultak ki az első legfontosabb civilizációk.
Rengeteg törzs és nemzet vészelte már át a Mitológiai időket, de ismerve a korábbi világpusztulásokat (Metalokalipszis és a Vér Hajnala), a Sötét Idők társadalombomlasztó hatásait és a különböző fajok és törzsek egymás közti viszályát, Kaelan papok és papnők egy csoportja arra az elhatározásra jutott, hogy erős központi hatalmat kell létrehozni, amely összefogja a népeket és segíti a civilizáció fejlődését; mert a Sziklán eleddig semmi sem volt egységes, csak káosz dúlt.

Ezekből a papokból alapult meg a Szent Tanács, akik a kontinens északi és déli részét elválasztó Paweram hegységtől délre, a nyugati parton lerakták Gara-Naum alapköveit. Az ötlet az volt, hogy egy erős irányítással rendelkező városállamot hoznak létre, amely magába olvasztja a kisebb nagyobb népeket és városállamokat, létrehozva egy erős nemzetet. Gara-Naum, szívében a Szent Tanáccsal lassan kezdte kiterjeszteni befolyásoló csápjait a kontinensre, nem évek vagy évtizedek terve volt ez, hanem generációké.
This message was last edited by the GM at 19:37, Mon 17 Oct 2011.

Gara-Naum szerint: 112.-től Háborúk a Baharut Sivatag meghódításáért

Erre az időszakra a nyugati partvidéken végig városállamok születtek Gara-Naum körül, akár fa körül a gombák eső után. Még mindannyian komoly fejlődés alatt álltak, a Szent Tanács döntésére pedig hadjáratok indultak, hogy leigázzák a Baharut sivatag barbár népeit és azokat is egyesítsék a hatalmi agglomerációjukba.

A hadjárat véres csaták tömkelegét sorakoztatta fel. A sivatag nomád törzsei erőskezű hadurak zászlaja alatt gyűlt össze és vágtak vissza Gara-Naum szövetséges erőinek. Bár békeidőben a törzsek folyamatos belviszályokban álltak egymással központi irányítás híjján, mégis a vész eljövetelével szövetséget kötöttek egymással és csúfos vereségbe fullasztották a hadjáratot.

A Szent Tanács úgy döntött, hogy egyelőre békén hagyja a Baharut sivatagot, de a sivatag határánál végvárakat kezdtek építeni, hogy a támadó barbár hordáktól megvédhessék a fejlődő nyugati partvidéket.
This message was last edited by the GM at 07:55, Tue 04 Oct 2011.

G-N. szerint cc.: 200.-tól Nephoween fellendülése

Az autonóm és dekadens Nephoween városállam hanyatlása ebben az időszakban állt meg, ugyanis Draconis, az első vámpír váratlanul újra előtűnt a korok feledéséből. Egy kész kompániával érkezett amely vámpírokból és Sötétség Gyermekeiből állt. Letaszította Nephoween tornyából az önhatalmú zsarnokot, aki akkoriban a városállam urának mondta magát s ő maga ült a sötét felhők közé magasodó torony trónjára.

Azóta ő uralkodik a Sötétség Városában, miközben korrupt Tanácsadó Testülete kígyónyelvével folyamatosan suttog a vámpír király füleibe. De Draconis erős volt, senki nem tudja, hogy annyi kort átvészelve mi adta meg neki végül a lökést, hogy megújult erővel lépjen nemzete élére. Egyesek azt suttogják, hogy megtalálta Celestia egyik kristályát, ami végtelen hatalommal ruházta fel őt s zenéjével azóta is uralkodik Nephoweenben.

A Paweram hegységben bányászati munkálatok tömkelegét kezdték meg, megannyi bányaváros és település alakult a hegyvonulatban, mind Nephoween felé tartott lojalitással. A bányászott ércek exportjából nagy bevétel kezdett áramlani Nephoween felé és a város körül újabb és újabb városok kezdtek kialakulni, amelyek laza kapcsolatban álltak a Sötétség Városával, de mindannyiuk felett Draconis uralkodott.

Ekkor alakultak ki a Nephoween-i városállamok főbb városai: Aurodon, Chulodia vizivárosa, Faris, Therius
This message was last edited by the GM at 08:26, Tue 04 Oct 2011.

G-N. szerint: 423. Gleccserföld megalakulása

Az Északi Népek, Ragnarock fosztogató hívei közül egy felderítő csoport érkezett az kontinens leg észak-keletibb csücskébe, ahol egy furcsa felfedezést tettek:

A csapat vezetője Tharian Thorr meglepődve konstatálta, hogy egy elhagyatott, fagyott barlangban egy nő alakját tökéletesen formázó jégszoborra bukkantak. Az ismert világ népei bizonyosan nem készíthették, hiszen eleddig felfedezetlen terület volt ez, más civilizációkra vagy lényekre utaló nyomokat pedig nem találtak, így a mítosz volt az, amely kitöltötte a magyarázatra szoruló űrt.

A Délvidékről érkező legendák és mítoszok alapján Tharian pennarágói arra a következtetésre jutottak, hogy a fagyott nőszemély nem lehet más mint maga Glacia az Árnyak Nővérei Konklávénak legfiatalabb tagja.
Az istennő valóját látva a felfedezők mind térdre hullottak és égi jelnek tekintve ezt, egy várost alapítottak a szobrot tartalmazó barlang köré.

Az elkövetkezendő évtizedekben itt kialakuló nemzetet később a történelem Gleccserföldként ismerte.
This message was last edited by the GM at 08:54, Tue 04 Oct 2011.

G-N szerint: 454-től: A Keleti Városállamok megalakulása

A kontinens déli felén, a keleti partvidéken már a korábbi évszázadokban is folyamatosan alakultak ki települések és nemzetek. A Baharut sivatagból kivándorló törzsek, dél felől és a Paweram hegységből is a tenger mellék irányába vonzódtak az emberek, ahol remek partmenti, kereskedelmi lehetőségek voltak, bár komolyabb védelem hiányában a vad barbár hordák folyamatosan lerombolták az alakuló településeket. Ilyen hányattatott sors miatt hosszú ideig nem tudtak stabil városok kialakulni ezen a területen. Senkinek nem volt elegendő vagyona és befolyása ahhoz, hogy nagyobb helyőrséget vagy végvárakat állítson fel.

Egy nagyobb, romjaiból újra és újra feléledő kereskedőállam feje Blacgarr megoldást talált a terület védelmére. Blacgarr a kontinens északi részén húzódó sötét erdőségekből származtatta vérvonalát és ennek hála a pokol démonainak hitével volt megátkozva családfája.
Ő maga is elfeledett fóliánsokhoz és tekercsekhez nyúlt, amelyekből megidézte Sepriac démonait és egyeszséget kötött velük, miszerint a démonok védelmezni fogják a keleti partvidéket a barbárok hordáitól. Cserébe csupán annyit kértek Blacgarrtól, hogy ha egyszer visszatérnek, teljesítenie kell kérésüket. A kétségbeesett férfi belement a dologba.

Innentől kezdve a Baharut sivatag keleti része démonikus, átjárhatatlan területté vállt, amelyet ördögök védelmeztek a támadó barbár hordáktól. A törzsek erejét évtizedekig lekötötte a démonokkal való harc.

Ez lehetőséget adott a nyugati parti államoknak a fejlődésre. Blacgarr teljesen elfeledkezett a paktumról és kihasználva a lehetőséget megannyi gyermeket nemzett, akik sorban álltak a fejlődő városállamok élére. Megindult a kereskedelem és a jelentős partmenti hajózás.
This message was last edited by the GM at 10:59, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerint cc. 500 körül: A Délvidéki kereskedelmi kapcsolatok kiépülése

A Baharut sivatagtól délre helyezkedtek el azok a területek, amelyeken az ősidőkböl származó végtelen autópályák kanyarogtak. Ezeken a vidékeket összességében csak A Végtelen Utak Földjének szokták nevezni. Itt sosem alakultak ki komoly, nagyméretű települések vagy városállamok csak apró autonóm helységek és tanya méretű birtokok.
Errefele települtek le főként a Lázadó Istencsalád hívei, nagyjából Gara-Naum megalapításával egy időben.

Hitüknek és vérmérsékletüknek köszönhetően A Végtelen Utak Földjén főként karaván pihenők, bárok illetve a köréjük növekedő házak és hasonló elhagyatott települések alakultak ki. Hiába telt el félezer esztendő, minden városiasodási próbálkozás kudarcba fulladt. Ennek főleg a közeli Démoni Vidék hatása lehetett az oka. Gyakorta támadták démonok az itteni településeket és sokszor fordultak elő megszállások vagy a démoni hit felé történő fordulás is. A társadalom belülről bomlasztotta önmagát.

Henrick Danielus hívei, kik elmélyedtek istenük iránti hitükben és az általa sugallt zenében, képessé válltak olyan fejlett technológia megépítésére, amelyhez egyébként nem lett volna szaktudásuk. Henrick Danielus papjai és kivételesen tehetséges zenészei képesek voltak motoros járműveket, csillogó motorokat létrehozni szinte a semmiből. Ezt a képességet isteni kegynek tartották és soha senkinek nem árulták el (nem is tudták volna) ennek a fortélyát. Az elkészült járművekkel és alkatrészekkel azonban kereskedtek, főleg a Végtelen Utak Földjén.

Megannyi bánya nyílt a vidéken, kohó és fémfeldolgozó üzem épült és a kontinens számára ismeretlen eszközöket, technológiát állítottak elő. Ezáltal beindult a gazdaság A Végtelen Utak Földje, a Gara-Naumi szövetség és a Keleti Városállamok között, de egyes korrupt kohók és démonimádó mesteremberek még délre a Démoni Vidékek felé is kereskedtek.

Észak történelme a G-N szerinti első fél évezredben

A Sötét Erdőségekben székelő szekták számára Zhagrath bukása és a Vér Hajnalának végső kimenetele olyan csapás volt, amelyből ötezer év alatt nem tudtak talpra állni. A Vér Hajnala után Zhagrath hívei elvesztve minden indíttatásukat, nyers agresszíótol hajtva szétszéledtek a világban. Letelepültek vagy a későbbi Gara-Naum területén, vagy az Északi Népekhez csatlakoztak. Keveseket Elízia hívei is befogadtak, de a magányos kastélyok földjén a Sötét Erdőségek területén a társadalomnak (már ha egyáltalán annak lehetett nevezni), teljesen újjá kellett alakulnia.

Időnként szekták alakultak, benépesedtek az üres kastélyok és újra áldozni kezdtek Sepriac démonainak, de Elízia hívei mindig készen álltak és egy komolyabb társadalom csírájának jelére már azonnal lecsaptak, hogy szétzúzzák a pokol erőinek imádóit. Alkalmanként támogatást is kaptak északról, Ragnarock hívei is megtorolták a démonimádókat. Így telt ez évezredekig. Fennmaradt az egyensúly.

Gara-Naum alapításakor azonban az egész Sziklán megváltozott a hatalmi egyensúly. A Szent Tanács próbálta kiterjeszteni befolyásának csápjait észak felé is, de a büszke erdőlakók minden figyelmüket arra fordították, hogy megtartsák pártatlanságukat és - ha lehet -, akár inkognítójukat is. Gara-naumi felderítőcsapatok, karavánok, küldöttségek, hadjáratok indultak az Északi Erdőségekbe, de a természet határait Elízia gyermekeinek hívei bőszen védelmezték.

Ragnarock hívei a vad barbár népek a hideg északon teljesen elzártan éltek önmagukban, kűzdve az elemek ellen. Gleccserföld, pedig lassú fejlődésnek indult. A hatalmi egyensúly megbomlásával a világ figyelme elfordult a Sötét Erdőséget lakó szektáktól. Nem nagyon, éppen csak picit, éppen csak annyira, hogy új erőre kapó szekták tudtak biztos talajba kapaszkodni a történelem első félezer éve alatt.

G-N szerinti 542: A Szekták Elleni háború és az elfek felemelkedése
Az elfek megelégelték végül az új erőre kapó démonimádó szektákat. Sereget állítottak fel, amelyhez csatlakoztak az északi barbár törzsek is. Gleccserföld elzárkózott a háborútol.
Két éven át tartó hadjárat volt, amely alatt teljesen megsemmisítették és szétszórták a szektákat. Természetesen végérvényesen sosem tudtak végezni velük, az általuk létrehozott szörnylények és történelem elötti bestiák örökre vadászni fognak az erdőségekben. Az ősi kastélykomplexumokat az elfek átkozott helyeknek ítélték és mindig messze elkerülték, néhol ezeken a helyeken rejtőztek meg az elkövetkező évszázadokra a démonimádók leszármazottai, mások elvándoroltak és a világ más pontjain húzták meg magukat, hogy várják, hogy eljöjjön az ő idejük.
Az elf civilizáció felemelkedett, kiterjedt az egész északi erdőségek területére. Fehér kőböl épült városokat hoztak létre és lassan, de biztosan a dekadencia kezdte beléjük vájni karmait.
Egyes testvérek szomorúan nézték ezt és visszahúzódtak keletre, mélyen az erdők sötétjébe.
This message was last edited by the GM at 21:57, Sun 16 Oct 2011.

G-N szerint cc. 600-tól: Nagy Felfedezések kora

Főként Gara-Naum államainak kialakulása, illetve a Keleti Városállamok fejlődésének fellendülése (és nem utolsósorban az óceáni hajózás irányába tett egyre növekvő számú sikeres kísérlet) miatt nagy földrajzi felfedezések kezdődtek meg ebben az időben.

A kontinensen belüli felfedezések főként két nagyobb irányt vettek:

Észak felé történő terjeszkedés
Az Északi Erdőség továbbra is ellenállt az asszimilálási kísérleteknek, de a Sötét Erdőség szektái minden támogatást szívesen fogadtak, amely a déli államok felől érkezett, ezáltal is megerősödtek.
Főleg Gara-Naum államai indítottak felfedezőutakat északra, de rendszerint a Fagyos Vidékekre már nem jutottak el, így Ragnarock hívei és Gleccserföld továbbra is elérhetetlen távolságúnak tűnt, de némi kezdetleges kereskedelmi kapcsolat már alakuóban volt (ameddig Ragnarock fosztogatói nem vágták keresztbe a paktumokat egy-egy jól időzített fosztogatással).

A Démoni Vidékek felé történő terjeszkedés
Főleg A Végtelen Utak Földjének motoros bandái és felfedezői indultak bátorságot gyűjtve dél felé, némileg kiterjesztve területüket, a veszedelmes vidékeken kisebb településeket alakítva. A legtöbb ilyen hódító hadjárat kudarcba fulladt, démonseregek mészárolták le a bátor felfedezőket. De azt mondják néhányan misztikus sikereket értek el.

A kontinensen kívüli felfedezőutak sokkal nagyobb volument öltöttek:

Destropus felfedezése
Kelet felé a Keleti Városállamokból indultak felfedezők.
A legnagyobb felfedezőcsapat egy bizonyos Piest Wierghal vezetésével indult, aki A Végtelen Utak Földjének lakóival, Heinrick Danielus és Flammo papjaival kötött barátságot s hatalmas gépezeteket készítettek: fejlett hajókat, repülő szerkezeteket, amelyek képesek voltak a metál isteneinek misztikus erejével átszelni a Keleti Óceánt. Nagy tömegben vonultak oda Piest-el a felfedezők és egy új világra bukkantak: Destropus földjére.

Zyxonia felfedezése
Nyugati irányba Gara-Naumból próbáltak felfedezőflottákat indítani, de az Óceán vadságat és Neeshal tengerekben vadászó óriáskígyói miatt egyik sem érte el kívánt célját. Egészen addig, míg Nephoween támogatást nem adott. Draconis flottáival olyan zenészek is útnak indultak, akik hatalmas zenéjükkel képesek voltak lecsillapítani a tengeráramlatokat és álmot hozni a mindig éhes tengerikígyókra. Így végül a szövetséges felfedezőflottának sikerült átszelnie a Nyugati Óceánt és rálelni egy új világra, amelyet Zyxoniának neveztek el.

Északon Ragnarock hívei flottákat indítottak és egyre foglalták el az északi tengereken lévő kisebb-nagyobb szigetcsoportokat.
This message was last edited by the GM at 09:24, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerint cc. 670-685: A Démoni Megtorlás

Hetven évvel a felfedezések megkezdése után Sepriac pokoli démonai felidézték a több mint kétszáz éve kötött alkujukat Blacgarr-al. Hogy miért ekkor? Talán ők maguk is a felfedezők közé akartak lépni s ehhez támogatásra volt szükségük, talán ponthogy szabotálni akarták a felfedezéseket. Ki tudja, tény, hogy időszerűnek látták behajtani Blacgarr ígéretét. Természetesen Blacgarr már régen halott volt, de leszármazottai szerte a Keleti Városállamok uralkodói pozicióiban székelltek.

Felkeresték hát Blacgarr vérét és követeléseket állítottak eléjük, de azok olyan pofátlanok voltak, hogy a Városállamok vezetői sorra utasították vissza őket. Így kezdődött az a háború, amely 15 éven keresztül zajlott a Keleti Városállamok területén és a Baharut sivatag keleti részén.
Mivel eleddig démoni erők védelmezték a területet a Városállamoknak legfeljebb a kisebb belviszályaik miatt volt szükségük helyőrségre, de egy háborúhoz semmiképp nem volt kész haderejük. A sivatagból a barbár törzsek érkeztek segítségül, nyugat felől a Szent Tanács által küldött haderő, a Paweram hegységből gyíkharcos lovagrendek küldtek erősítést. Az Északi Erdőségekben az elfek visszautasították a támogatást, viszont a Sötét Erdőség szektái is küldtek erőket a kontinenset megrázó háborúba.

A háború jelentősen megváltoztatta a Keleti Városállamok képét. A démoni megszállások és erőszaktételek miatt, ezen idő után elszaporodtak a kontinensen a démonfattyak. A jelentős szövetséges erők ellenére is sokáig húzódott a háború, de végül sikerült visszaszorítani a démonokat a Démoni Vidékekre.
This message was last edited by the GM at 09:51, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerint 687: A baharuti szövetség megalakulása és a Metál eltűnése

A Démoni Megtorlás közös leverésének köszönhetően végre a régóta várt szövetség megalakult Baharut barbár törzsei, Gara-Naum és a Keleti Városállamok közt. Mindenki felettébb örült az egységesedő világnak és a közös erővel megszerzett békének. A Szent Tanács támogatást küldött a sivatagba és lassan ott is városok kezdtek kialakulni, megalapozták a taníttatást és a barbár törzsek összességében, lassan a civilizáció felé fordultak.

Az elkövetkezendő években, de főleg G-N szerint 700 körültől kontinensszerte a nagyhatalmú zenészek aggasztó jelekre kezdtek felfigyelni. A Metál hatalma elkezdett elszivárogni a világból. Elízia hívei könnyed dallamaikkal már nem tudták könnyedén kicsíráztatni az elültetett magvakat, Ragnarock törpéi vaskos gitárszólóikkal alig alig bírtak egy-egy viharfelhőt az égre varázsolni, Lilieth gyermekei már nem tudtak árnyakat s gomolygó ködöt bűvölni zenéjükkel... a jelek lassan de biztosan jöttek és jöttek. Az egész Sziklán minden nép nyugtalanná vállt és keresni kezdték a zene haldoklásának okát.

Kontinenszerte tudósok és papok foglalkoztak a dologgal. Ügynökök és kalandorok széledtek szét, hogy megtalálják a választ.
This message was last edited by the GM at 09:48, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerinti 700-as évek: Az Új Világok fejlődése

Destropus
Destropusra nagy mennyiségű telepes érkezett és rengeteg Henrick Danielus és Flammo pap, zenész. Destropuson rengeteg ásványkincset találtak és a letelepülés utáni első években sorra nyíltak a bányák. Mivel semmi ellenséges kultúrát nem találtak kontinensszerte, nagyon gyorsan szétszéledtek és betelepültek a teljes kontinensre. Sorra rengeteg város alapult, rengeteg önálló állam alakult, amelyek elképesztő gyorsasággal fejlődtek a nagy mennyiségű ásványkincs behozatalnak köszönhetően. Henrick Danielus és Flammo szent technológiája gyorsan fejlődött, a papok és zenészek rengeteg alapanyaggal tudtak dolgozni. Mivel a zene hatalma apadóban volt kénytelenek voltak a tudományhoz fordulni. Alig száz éven belül már betonból épülnek a városok és egyre fejlettebb járműveket találtak fel.

Elképesztő mértékű városiasodás kezdett végbemenni Destropus egész földjén. A helyiek annyira megtalálták önmagukat, hogy jóformán vissza se tekintettek már a Szikla felé; onnan pedig, a Démon Megtorlás miatt meggyengült Keleti Városállamok nem tudtak újabb, jelentős flottákat küldeni... a kapcsolat jóformán megszakadni látszott a két kontinens között. A Destropusiak önajnározásba és ignoranciába fulladtak.

Zyxonia
Destropussal ellentétben, a zyxoniai kolóniákkal szoros kapcsolatot tartott fent Gara-Naum és Nephoween. Folytonos árú és információcsere zajlott a két kontinens között.
A zyxoniaiak alaposak és metódikusak voltak. Először az Észak-Zyxoniai félkontinens legészakibb részén telepedtek le, itt alapították meg első városukat Algeron Ulyesst. Észak-Zyxonia erősen vulkános terület volt és sok szunnyadó vulkán helyezkedett el itt, meg időröl-időre egy-egy aktív. A vidéken rengeteg gejzír és gőzforrás helyezkedett el és a zyxoniaiak ezeknek az energiáját kezdték felhasználni. Főleg a gőz és hőenergiára épültek az erőforrásaik és mivel Destrophushoz hasonlóan a vulkanikus területen rengeteg fém került a felszínre, megannyi bánya nyílt. Itt nem volt hirtelen terjeszkedés, az algeron ulyessiek szép lassan feszítették szét vállukat a kontinens északi részén. Kohók épültek és az új energiaforrások felhasználására nyílt megannyi műhely és laboratórium, mivel a zene hatalmára nem tudtak biztonságosan támaszkodni már.
This message was last edited by the GM at 11:31, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerint 756: A Zaghetrisi Ediktum

756.-ra a Szent Tanács ügynökeinek sikerült felderítenie a zene elszivárgásának okát. A Szent Tanács a Szikla fontosabb vezetőit illetve nagyköveteit hívta össze a Paweram hegység közepén lévő hatalmas kráterben Zaghetrisben, ahol a mítosz szerint Zhagrath véget vetett a Vér Hajnalának.
Jelen voltak többek között a Szent Tanács képviselői Gara-Naumból, Draconis vámpírgrófjai Nephoweenből, a Sötét Erdőség legerősebb szektájának vezetői, Elízia gyermekeinek követei, az Északi Népek küldöttei, Gleccserföld királynője, Blacgarr leszármazottainak nagykövetei a Keleti Városállamokból, a leghatalmasabb motoros banda fejei A Végtelen Utak Földjéről.

A Szent Tanács elmagyarázta az egybegyűlteknek, hogy a történészek és mítosztudósok néztek utána a Baharut sivatagnak és az egyetlen, megfogható, ámbár bizonytalan elmélet szerint Metallicös teste ide zuhant a Metalokalipszis végeztével, mielött megsemmisült volna. Ezen okból a Baharut sivatag egész Voräthrumon a Metál igazi, hamisíthatatlan, központi forrása. De mivel a Metál nyers, kemény, zord és vad; azzal, hogy a barbár törzsekkel szövetség alakult ki s megkezdődött a civilizálódás a Metál igazi esszenciája eltünőben van.

A Zaghetrisi Ediktum arról szólt, hogy a Szikla hatalmainak vezetői megegyeztek abban, hogy titkon közös céljuk lesz (akármilyen ellentétek is dúljanak közöttük) a Baharut sivatagot mindenkoron barbarizmusban és civilizálatlanságban tartani. Erről csak a világ legfontosabb vezetői fognak tudni, mindig valami mondva csinált indokkal indítanak majd háborút a barbárok ellen, titkos ügynököket küldenek a civilizáció felé tett lépések szabotálására és hasonlók.

G-N szerint 761: A Szent Inkvizició megalakulása és a Banarriosi Csapás

761-re a Szent Tanács megalapította a Szent Inkviziciót. Ennek a titkosügynökökből álló szervezetnek egy célja volt, hogy a Baharut sivatagot civilizálatlanságban tartsák és ehhez minden eszközt felhasználhattak. Doktrináik közt az egyik főbb cél volt a technikai fejlődés akadályozása illetve az új technológiai eszközök távoltartása a Baharut sivatagtól.

Célpontjaik közt elsőként volt A Végtelen Utak Földje is, ugyanis az idő elteltével és a motoros járművekkel, ott is fejlődés volt megfigyelhető, ráadásul néhol a városiasodás csiráinak is sikerült az anarchia fölébe verekednie magát. Nem is beszélve arról, hogy a helyiek nemtörődömsége miatt könnyedén szivároghatott volna bármi át a szomszédos Baharut sivatagba. Az első időkben megannyi csapást mértek erre a területre és ezáltal a korábbi állapotok gyorsan visszatértek.
A Végtelen Utak Földje elég néptelen és elhagyatott vidékké vállt, főleg csak ideiglenes településekkel teli, illetve majdhogynem barbarizmus közeliségbe fulladt törzsek és bandák lakták leginkább... persze fényes motorokon száguldozva.

A Zaghetrisi szövetség első célpontja Baharrios volt a Baharut sivatag legnagyobb, központi városa. Brutális, kicsi de gyors rohamcsapatokban támadták meg a várost Ghara-Naumi, A Végtelen Utak Földjei, Nephoween-i és Sötét Erdőségi csapatok. A háború pár hétig tartott csak, de a tervszerű, koncentrált és gyors csapásokkal lerombolták a várost és valósággal lemészárolták a lakosságot. A Baharut sivatag ezek után hónapok alatt újra teljes barbarizmusba fulladt, a baharutiakkal való szövetség azonnal felbomlott.

És a Metál visszatért Voräthrumra.
This message was last edited by the GM at 15:14, Wed 05 Oct 2011.

G-N szerint 815: Gleccserföld kettészakadása, Specorus megalakulása

Gleccserföld államvezetése a kezdetektől fogva nem volt stabil. Királya és királynője elvileg egyenrangú uralkodók voltak, de lévén Ragnarock híveinek leszármazottai, természetesen szokásjog szerint a királynő sosem uralkodott.
Azonban ahogy teltek az évszázadok egy igen karakán királynő került halatalomra: Anastia királynő. Ő felismerte azt, hogy neki is annyi hatalma van mint férjének ezért érvényesíteni is kezdte azt. Ez rengeteg családi és társadalmi konfliktushoz vezetet, melynek az lett a vége, hogy Gleccserföld déli része leszakadt és külön állam alakult ki belőle: Specorus földje. Az elfek által megsemmisített démonimádók közül sokan áramlottak be ide, illetve maguk az elfek és Elízia egyéb hívei. A társadalmi berendezkedésnek és királynőjük önbizalmának, önimádatának hála Specorus eleve dekadenciára és önajnározásra ítéltetett.
This message was last edited by the GM at 13:34, Mon 17 Oct 2011.

A világ történelme G-N szerinti 1000-ig

Specorus megalakulását követően több mint másfél évszázadig nem történtek jelentős, említésre méltó események a planétán. Nyugodalmas, fejlődő időszaknak volt ez tekinthető.

Destropus rohamléptekkel fejlődött, városok, utak és infrastruktúra teljes hálózata alakult ki lassan az egész kontinensen. Új technológiákat, építészeti módszereket, járműveket stb.-t találtak fel. A Szikla felé jóformán vissza se tekintettek, lévén egy elmaradott, barbár világnak tekintették azt, alig történt bármi kereskedelmi kapcsolat a két kontinens között. Zyxoniáról jóformán fogalmuk sem volt a destrophusiaknak.

Zyxonia óvatosan, de igen magabiztosan fejlesztette gőz és mechanikus technológiáját. A technológiai fejlődés lassú volt de a technikai annál merészebb. Lassan a földrész északi felét olajvezetékek, műhelyek, üzemek, bányák és síklópályák komplexuma hálózta be. A legjelentősebb előrelépést Industron városának alapjainak letéte jelentette. Egy gigantikus arachnoid masinát helyeztek a kontinens közepénél emelkedő hegységek keleti részére és eköré épült a fejlett város. Nagyon gyorsan kezdett fejlődni és föként ipari célokat szolgált. Több mint százötven év alatt Industron egy élettől és munkától buzgó bolyvárossá kezdett növekedni.

A Szikla északi részén Ragnarock barbár törzsei tovább foglalták el a szigetcsoportokat és lassan terjeszkedtek. Gleccserföld bezárta kapuit és teljesen elzárt, elszigetelt kultúrává vállt, ahová jóformán be sem juthatott külvilági. Ennek legjelentősebb oka a teljes pártatlansága miatti kiközösítés volt.

Specorus szépen, komótos ütemben fejlődött, bár az innovatív, infrastruktúrális fejlesztések helyett az államvezetés leginkább csak a városok nárcisztikus arcképeit emelték magas szintre. Az egész világon Specoruson emelkedtek a legcsodálatosabb építészeti remekművek.

Kissé délebbre megalakult az Elf Birodalom. Tündöklő városok emelkedtek a tengerek fölött tornyosuló sziklákon és fonódtak egyben az erdőkkel, természettel. A szekták kastélyait és ősi helyeit továbbra is érintetlenül hagyták, de a szektáknak nyoma sem volt.

Nephoween megtartotta ősi tradicióit Draconis uralkodásával, a városok lassan fejlődtek, a Zyxoniával tartott kereskedelmi kapcsolatok miatt lassan, némi gőzalapú technológia is szivárgott be a Sziklára. Bár akárcsak a Gara-Naumi szövetség vagy a keleti államok, Nephoween is sok figyelmet fordított a Baharut sivatag erőteljes barbarizálására. A barbár népek kultúrája folyamatos emelkedésben és zuhanásban volt, egymással ideiglenes szövetséget kötő és háborúba álló törzsekből, nemzetekből és városokból állt. Ezt a meghatározhatatlan nemzetet ebben az időben nevezték el Barbaria-nak.

A Végtelen Utak Földjén elképesztően nehezen ment a városiasodás, de ebben az időben mégiscsak komoly sikerek kezdődtek meg. Megközelítve a desthtropusi technológiát, a démoni befolyások, a Szent Inkvizició szabotázsai és az itt élő népek felfogásának ellenére is alakultak ki városok, az ősi utak köré. A főbb városok voltak: Thunder City, Gasolia, Hellroad Country, Rockoutron, Grindland
This message was last edited by the GM at 12:02, Thu 27 Oct 2011.

G-N szerint 1001. az új millenium hajnala, A Destropusi Armageddon

Destropus négyszáz éven keresztül fejlődött rohamléptekkel, mindenféle látványos probléma nélkül. Azonban a probléma a kezdetektől fogva ott lapult a felszín alatt. A nemzetek egymásra nőttek, a kormányok korrupcióba borultak, diktatúrákkal nyomták el a társadalmi problémákat és belső ellentéteket, az embereket kizsigerelték, míg a politikusok megtömték mély zsebeiket. Persze az államvezetések látták a rejtett gazdasági és társadalmi problémákat ezért időben hadseregeket állítottak fel a színfalak mögött és felfegyverkeztek.

Senki nem tudja Destropus nemzetei honnan szerezték a nukleáris fegyvereiket. A technológiai fejlődés nem jutott még el arra a szintre, mégis egy időben négy államnak álltal rendelkezésre atomfegyverek. Egyes történészek elméletei szerint, valaki már abban az időben feltalálta a dimenzió utazás képességét (amely a Destropusi Armageddonnal akkor el is veszett), mások szerint a potomachiak terve volt, ők juttatták Destropus kezére a fegyvereket, hogy előkészítsék a bolygót az érkeztükre.

A tény-tény marad, Destropuson elszabadult a pokol. Minden ellentét szinte egyszerre került a felszínre és háborúk robbantak ki. A harcok alig kezdődtek meg a meggondolatlan nemzetek már be is vetették nukleáris arzenáljukat. Alig néhány nap leforgása alatt az egész földrészt elsöpörte a nukleáris káosz és sötétség borult Destropusra.

Szerencsére főként a kontinens belsejében történtek a robbanások. A kontinens partjaira a szél juttatta el a mérgező, sugárzó anyagot, amely lecsupaszított onnan minden életet. A kontinenset körülvevő óceánba is rengeteg fertőzött por jutott, de szerencsére néhány közeli szigetet leszámítva a világ többi része többé-kevésbé érintetlen maradt. Persze itt-ott előfordultak sugárfertőzések vagy szörnyűséges mutációk...
Ezentúl az eltorzult lényeket és mutánsokat Voräthrum-szerte csak úgy ismerték, mint a Destropusi Átok áldozatait.
This message was last edited by the GM at 09:54, Tue 18 Oct 2011.

G-N szerint 1004. A Karantén

Értesülve Destropus katasztrófikus megsemmisüléséről, a Szent Tanács (sok más nemzettel egyetértésben) teljes tiltást állított fel a Keleti Óceánra történő utazással kapcsolatban. Tiltó vonalat állítottak fel a Szikla Keleti Partvonalán, mivel tapasztalták a Destropusi kontinensről áradó radioaktivitás szörnyű hatásait a felderítő hajók legénységein. Az első években, kizárólag saját felelősségből több bátor hajós indult neki az elpusztult kontinensnek, de soha senki nem tért haza.
Végül a tiltásra már szükség sem volt, többé senki nem indult útnak Kelet Felé. A Szikla népei számára Destropus megsemmisült örökre.

G-N szerint cc. 1030-tól: Dél-Zyxonia gyarmatosítása

Ebben az időszakban nyílt meg a lehetőség a Szikla nyugati államainak: a Gara-Naumi államszövetségnek és Nephoweennek, hogy felfedező és gyarmatosító flottákat küldjenek Dél-Zyxonia kontinensére. Az Industroniakkal összefogva derítették fel az elkövetkezendő években a lakatlan kontinenst és megkezdődött a gyarmatok megalakulása. Később újabb flották követték újabb telepesekkel, akik Dél-Zyxoniába érkeztek gyarapítva a gyarmatokat.
This message was last edited by the GM at 07:30, Wed 26 Oct 2011.

G-N szerint 1093: Az Alabástrom torony próféciája

Az egész Sziklát mélységesen megrendítette Destropus pusztulása, de a hír némileg még Észak-Zyxoniába és Industronba is eljutott.
Próféciák szóltak arról, hogy az új millenium a pusztulás évezrede lesz és a Destropusi Armageddonnal ez beigazolódni is látszott. Armagenos hívei Sziklaszerte prédikáltak az apokalipszisről, egy új kor eljöveteléről és az ismert világ pusztulásáról.

De az új támpontot végül az elfek nemzete találta meg.
Az egyik leghatalmasabb varázstornyukban, az Alabástromtoronyban hatalmas zenész-orákulumok jutottak a prófécia birtokába. E szerint: a csillagok közül fognak hatalmasok érkezni Voräthrumra bosszúra szomjazva, táptalajt keresve rothasztó és korrumpáló létüknek, hogy akár egy szörnyű pestis, úgy irtsák ki Voräthrum értelmes lényeit, s emeljék trónjukat a csupasz sziklákra.

A prófécia szerint egyedül a tűz énekével lehet megállítani a behatolókat, ennek létrehozására pedig egyetlen ereklye képes, az Ezüst Holdrubin. Ez Celestia hangjának egy szilánkja, amely a Metalokalipsziskor szakadt ki az istennő torkából. Akkor megannyi ősi faj lelte halálát és egy hatalmas sárkány Iätshunary úgy kerülte el a véget, hogy lenyelte Celestia hangjának szilánkját s mélyen a hegyek gyökerébe ásta magát, ahol az istennő éltető hangja megvédte őt a haláltól. De örök álomba szenderült.
This message was last edited by the GM at 00:40, Sat 22 Oct 2011.

G-N szerint 1095: Az Ezüst Holdrubin küldetése és az Utolsó Világégés

Két évbe telt, mire az Elf Nemzet bölcseinek sikerült kideríteniük Iätshunary hollétét és összeállítaniuk egy csapatot, amelynek az volt a küldetése, hogy minden áron megszerezze az Ezüst Holdrubint.
A prófécia szövevényes fogalmazásából sikerült megfejteni, hogy a sárkány feltehetőleg a Paweram hegységhez közel, attól északra az Elfek Birodalma alatt egy földmélyi barlangban nyugszik. A tapasztalt és speciálisan kiképzett kalandozókból és zenészekből álló csapat megtalálta a barlangot és magát a sárkányt is. Azonban a küldetés kudarcba fulladt. Iätshunary idő előtt fölébredt és halálos lángot ontott a csapatra, de az évezredeken át szunnyadó Holdrubint megrepedt a harcban és erejét a sárkány lángoló pofáján keresztül sugározta ki a világba. Elképesztő ereje volt.
Először csak az Elfek Birodalma borult lángba, végtelen erdők váltak tűz martalékává, azonban Celestia esszenciája nem csak a tüzet magát keltette életre, hanem a két ősi istent is, akik korokkal ezelött harcoltak a kegyeiért.
Újfent Sötét Idők borultak Voräthrumra.

A civilizált világ igen megsínylette a föld az ég és a tengerek háborúját, bár a két távoli kontinenst alig érintette a Világégés a Sziklát viszont annál inkább.

Az Elfek Birodalma gyakorlatilag nyomtalanul elpusztult a Szikla északi feléről, csak kisebb csoportokban és területekben maradtak életben Elízia hívei. Az elzárkózott és erős mágiával védett Gleccserföld kitartott akárcsak a mindig szívós és mindent túlélő Északi Népek, de Specorus koránt sem.

A Sötét Idők démoni aktivitásának köszönhetően a tükörország démoni megszállások melegágyává vállt. Rövid idő alatt a teljes társadalom eltorzult, hedonizmusba és mértéktelen önimádatba, perverzióba fúlt. Nem kellett hozzá sok, hogy Specorus kiforduljon önmagából és teljesen elkorrumpálódjon. A társadalmi torzulások következtében a démonimádat magas fokra tört és a kultúra gyökereiben nyugvó szektás vallások feléledtek, magukkal rántva a Specorusban élő elfeket és más józan népeket is. Napirenden voltak a démonidézések, démonokkal történő perverziók, torzszülések és megannyi különböző fajtája a hedonizmusnak és lelki torzulásoknak. A Lázadó Istencsalád mellett Specorusban ezután Saliamot az élvezetek démonát is tisztelni kezdték.

Barbariát nem sínylette meg jobban a világégés mint bármely katasztrófa, amelyet a civilizált világ zúdított rá nap mint nap. A barbár törzseknek nagy gyakorlata volt már a talpraállásban.

Gara-Naumnak időben sikerült cselekednie és még a baj elött a Szent Tanács mágikus védelmet vont a szövetség köré, ezzel elkerülték, hogy komoly károk történjenek.

Nephoweent ugyan érzékenyen érintette a katasztrófa, de Draconisnak több mint ezer éves államvezetési tapasztalata révén, gyors lépésekkel tudta megkezdeni a helyreállítási munkálatokat.

A Keleti Városállamok hiába haladtak jó úton a fejlődés felé, ez a katasztrófa visszataszította őket egy új, még sötétebb, feudális középkorba.

Ugyanez volt igaz a Végtelen Utak Földjére is. A civilizációra való törekvést hamar elsöpörte a tűzvész és a délről támadó démonhordák, minden visszazuhant a régi kerékvágásba a nomád civilizálatlan létbe, kiürült városcsontvázakat hagyva maguk után, amelyekben táborlakó közösségek kezdtek virágozni.
This message was last edited by the GM at 22:24, Tue 25 Oct 2011.

G-N szerint 1098-tól: A Világ Új berendezkedése

Az Elfek Birodalma képtelen volt újra talpraállni a csapás után, csupán Észak-Szikla nyugati részén a viszonylag érintetlenül maradt erdőségekben alakult ki egy szigorúan elzárt közösség, amely ma a Nemeasia nevet viseli. Ezen kívül kisebb nagyobb elszórt elf és Elízia hívő csoportok alakítottak településeket szerte északon, de jórészt inkább szétszóródtak a világban.

A kiürült területen, az ősi kastélyokban, a romokká vállt elf városokban és az elkövetkezendő évszázadokban újrasarjadó erdőkben akárcsak évszázadokkal s évezredekkel korábban megint démonimádó szekták vetették meg a lábukat s közvetlen ellenfelük immár nem lévén, stabil településeket kezdtek kialakítani, akadálytalanul imádva szörnyisteneiket. Legnagyobb településük Kratogroth volt, de sok más jelentős is alakult.

G-N szerint 1144: Specorus szétszakadása

A dekadens specorusi vezetés már az állam megalakulása óta kűzdött belső démonaival, de a Világégés miatti korrupciója sokkal több démont szült (képletest és valódit), mint amit a társadalmi rend bomlás nélkül el tudott volna viselni.
Önimádó, kövér, függetlenségre törekvő nemesek (kik csak nagyképűen emíreknek, szultánoknak és sejkeknek nevezték magukat) emelkedtek fel tükörország királya ellen és némi huzavona után leszakították Specorus déli területeit az országról.
Innentől kezdve Észak- és Dél-Specorus ismeretes.
Az erdős, dombvidékes Észak-Specorus továbbra is egy központi, kegyetlen diktátor uralkodó kezében van, a jelentős hitek a Lázadó Hármas és Saliam.
Dél-Specorus szavannás, kősivatagos és sivatagos területeken fekszik és egymástól függő vagy éppen független (a belső harcoknak megfelelően) emírségek és hasonló városállamok laza szövetsége, központi uralkodás nélkül. Területtől függően a főbb vallások Saliam, bálványimádó Titánhitek és egyéb démonhitek (a Lázadó Hármas hite is megjelenik).

G-N szerint cc. 1170-től: A Gleccserföldi népvándorlás

Gleccserföld évszázadokon keresztül teljesen zárkózott, önmagának való kultúra volt, azonban ezen idő alatt elképesztő építészeti vívmányok, zenemágiai felfedezések és zenei fejlődés volt megfigyelhető. A változásoktól elzárkózó, stabil társadalmi rendet fenntartó országban leginkább Glacia hite volt az uralkodó, de az idők során Celestia híveinek is otthont biztosítottak, amely leginkább a nagyobb globális katasztrófák alkalmával történt meg.
Celestia kultusza szépen alakult Gleccserföld társadalmában és Lilieth megérezte, hogy nővérei egymásra találtak az idők folyamán. Elöntötte a sárga irigység. Egykori szerelmének, Draconisnak suttogott, aki úgy kezdte látni, hogy Nephoween jelentős előnyhöz juthatna, ha a távoli Gleccserfölddel laza kereskedelmi és politikai kapcsolatot építene ki.
A kezdeti tárgyalások hosszan elhúzódtak, de végül Gleccserföld uralkodó párosa engedett és Nephoweenből diplomaták és kereskedők vándoroltak ki, amelyeket telepesek hada követett. Sokan távol szerettek volna lenni a Baharut sivatag káoszától és a nemrégiben világégést okozott Elf Birodalom romjaitól.
Lilieth hite is felemelte a fejét Gleccserföldön (habár csak alig) és bár az ország továbbra is zárva tartotta a kapuit a világ többi része felé, Nephoweennel kialakult egy laza kapcsolat.
This message was last edited by the GM at 07:29, Wed 26 Oct 2011.

G-N szerint 1205: Potomach érkezése és a Dél-Zyxoniai Csapás

Az Alabástrom Torony Próféciája beteljesült. Évmilliók emlékezetével felvértezve érkeztek Voräthrumra a Potomach utolsó túlélői. Emberi emlékezet már nem őrizte az okot, amiért elpusztult Potomach több mint 10 millió éve virágzó bolygója, de Voräthrumot, annak lakóit és annak isteneit okolták azok a megszálló idegenek, akiknek kihaló, maréknyi faja érkezett Metallicös teremtésére.

Potomach végleges elpusztulásával, annak lakói elhatározták, hogy új otthont szereznek maguknak s újra felvirágoztatják fajtájukat erővel átvéve s benépesítve a bolygót.

Dél-Zyxoniába szálltak a földre és alig 2 nap leforgása alatt elpusztították és uralmuk alá hajtották a gyarmatokat. Hihetetlenül fejlett technológiájukkal képtelenek voltak versengeni a felkészületlen telepesek, istentelen monotonitásból született embertelen zenéjükkel pedig megbabonázták a népeket s elméjüket törölve, rabszolgáikká alázták őket.

Megalapult a leendő Potomachi Hegemónia első városa: Új Potomach.

G-N szerint 1206-tól 1208-ig: A Zyxoniai Háború

Észak-Zyxonia és Industron azonnal háborúba kezdett az idegen megszállókkal. Hatalmas seregeket és harci gépeket mozgósítottak, hogy lecsapjanak az éppen megtelepedő potomachiakkal. A háború brutális volt, a csaták véresek és gyorsak. A Voräthrumiak folyamatosan ismeretlen, elképesztő és hátborzongató technológiákkal szembesültek és szorultak vissza, területeket vesztettek el. Keményen, kitartóan kűzdöttek, de folyamatosan szorultak hátra.

A Zyxoniai Háború Industron elfoglalásával végződött.

G-N szerint 1208: Industron elfoglalása

Industron városa a teljes megsemmisülés helyett inkább behódolt az inváziós idegeneknek. A Potomachiak megkímélték a bolyvárost, de rákényszerítették akaratukat és ezek után Industron már a Potomachi Hegemónia részévé vállt, bár az évek során mindig is ellenállást mutatott uraival szemben.

Az elkövetkezendő időben Industron látszólag ugyan lojalitást mutatott Potomachnak, titkon azonban ellene dolgozott. A háborúk során csapatokat küldött ki, hogy a hágókon átvágó Potomachi seregek ellen szabotázst kövessen el, titokban a potomachból szegényesen befolyó technológiát szivárogtatott ki a világ többi részére. A Potomachi Hegemónia határán, Közép-Zyxoniában egy szürke zóna alakult ki Insutron városa és a hozzá kapcsolódó bányavárosok és egyéb települések mentén, ahol lázadó de mégis elnyomott Indutroniak éltek, kik mindent megtettek, hogy uraik ellen dolgozzanak, kik felé látszólagos lojalitást hazudtak. Ki tudja meddig lesz tartható ez az állapot?
This message was last edited by the GM at 07:50, Wed 26 Oct 2011.

G-N szerint cc. 1210-től: Destropusi disztrópia - A haldokló vergődik

Destropus fölül elvonult a sötétség és a nukleáris apokalipszisben megsemmisült földrészen előbújnak az első túlélők/túlélők leszármazottai, akik valami módon elkerülték a pusztulást: katonai bunkerekben, földalatti óvóhelyeken vagy a háborútól és radioaktivitástól kevésbé érintett területen vészelték át a háborút.
A túlélők táborokat, kezdetleges településeket kezdtek létrehozni a megsemmisült kontinensen és az elpusztult világ romjai közt kaparászva guberálták össze az élethez nélkülözhetetlen dolgokat.

Nem mindenki volt azonban ilyen szerény, poszt-apokaliptikus punk fosztogatóbandák százai alakultak, amelyek egyeduralkodóként zsarnokoskodtak a települések felett, foglaltak el régi kormnáyzati és katonai épületeket bázisukként és terrorizálták a józan embereket. Kizsákmányolták őket, rabszolgáikká tették őket és kedvükre gyilkoltak és kínoztak, mivel a törvénytelen világ sivatagában azt tették amit kedvük tartott. Kevesen mertek szembeszállni velük.

Az apokalipszis eredményeképpen kialakult háttérsugárzás miatt sok mutáció lépett fel és ezeknek eredményeképp kialakult egy új faj, amely egyedei legjellemzőbben a fosztogatóbandák tagjai vagy vezetői lettek: ők voltak a Káoszmanók. Az anarchia, a pusztítás és a törvénytelenség megtestesítői.

Megannyi kisebb nagyob helyi hit alakult ki a világégés utáni kontinensen, de egy, viszonylag közös, nagyobb területen is elismert vallás jött létre: Nukleosz a káosz, a rend teljes ellentétének istene. A fosztogatóbandák és a Káosz manók jellemzően benne hisznek és rengeteg formában tisztelik.

G-N szerint 1221 - 1245-ig: Világháború

Algeron Ulyess segélykérését meghalgatta a Gara-Naumi államszövetség és szövetségeket toborozott a Sziklán. Rengeteg tárgyalás előzte meg a szövetség kialakulását, de végül minden nemzet a Potomach elleni háború ügye mellé állt. Még Gleccserföld is nyitott a segítségkérésre, Kratogroth és a sötét erdőségi városállamok segédkeztek, sőt még a Démoni Vidék uralkodói is úgy döntöttek, hogy csapatokkal támogatják a háborút.

Iszonyatos szövetséges sereggel kezdődött meg a háború. Algeron Ulyess léghajókat biztosított légi támadásokhoz, 1230-tól pedig Destropusról sikerült beszerezni légi harci járműveket.
Tengeri csapatok a Nyugati Óceánról próbálták támadni Dél-Zyxoniát, de a Potomachiak kegyetlen válaszcsapással tették lehetetlenné a partmenti frontokat.
Insutron folyamatosan szabotálta a Potomachiak csapatait, ellátmányát és információkat, technológiát szivárogtatott ki a szövetségnek.
Gleccserföld iszonyatos mágikus támogatást biztosított.

Az egyetlen lehetséges szárazföldi támadási irány Észak-Zyxonia felől nyílt, és mivel Potomach folyamatosan megelőző csapásokat és csapatokat küldött, ott alakult ki az összes jelentős front.
A 24 éven át tartó háború teljesen megsemmisítette Észak-Zyxoniát, az Algeron Ulyess által alapított városok, bányavárosok, csővezetékek, utak, vasútvonalak és minden infrastruktúra megsemmisült.

G-N szerint 1245: A Világháború vége, az Isteni Manifesztáció

A háború végül a Közép-Zyxoniai hegységnél ért véget. A leghatalmasabb és legvéresebb csata dúlt ott, mikor is az ég sötétté vállt és borzalmas elektromos vihar járta át az egész csatateret minden fronton. A fejlett technológiai eszközök sorra hibásodtak meg vagy pusztultak el. A Potomachiak a technológiai támogatásuk nélkül azonnal vissza kellett, hogy vonuljanak, hátrahagyva a sebesültjeiket. Voräthrum népei ezt isteni segítségként élték meg és azonnal elkönyvelték magukban, hogy a Metál istenei segítették meg őket, akik nem a fejlődő tudományt, csupán az igaz Acélszivet támogatják.

Az egekig érő hullahalmok tetején azonban egy jelenés varázsa materializálódott a kékesen sistergő villámok hálójában. Egy csillogó, acéltestet viselő, tüzes tekintetű, csodálatos teremtmény látomása jelent meg ott. A papok azóta is úgy tartják, hogy maga Metallicös volt az, kinek nyugvó szelleme a semmihez nem mérhető vérontás hatására tudott annyi erőt gyűjteni, hogy egyszer utoljára megjelenjen hívei elött.

Ezernyi és tízezernyi ember, törpe, elf, ork, gyíkharcos, káoszmanó, kiborg és egyéb teremtmény hullott térdre az ősisten látványa elött, ahogy az végighordozta rajtuk tüzes tekintetét.
"Erősek vagytok, tudjátok, hogy miben rejlik hatalmatok!" szólt Metallicös. "Ilyen csapás még nem érte Voräthrumot, de most megmutathatjátok, hogy milyen kitartóak vagytok. Vagy kiálltok a megszállók ellen s hosszú, kitartó munkával megtaláljátok a módját, hogyan pusztíthatjátok el őket s akkor elérkezik újra, véglegesen a Metál csodálatos kora; vagy pedig elpusztítanak titeket mind egy szálig s lelketlen, istentelen zenéjükkel testeteket s szellemeteket rabigába verik. Övék lesz Voräthrum. Mutassátok meg milyen erős szívetek van!" majd a jelenés semmivé foszlott.

Megverve, a potomachi csapatok visszavonultak Dél-Zyxoniába, a szövetséges erők viszont olyan csapásokat szenvedtek, amellyel nem tudták folytatni a háborút. A nemzetek sorra száltak ki, míg végül senki nem maradt.

Véget ért a Világháború.

G-N szerint 1246: A Szent Inkvizició megszüntetése és a Szakadár Rend kialakulása

A Világháború után, a Szent Tanács látta, hogy Potomach milyen fejlett technikával rendelkezik és ez mennyi előnyt nyújt nekik Voräthrum meghódításában. A Szikla még mindig nagyon fejletlen volt és ennek legfőbb oka A Zaghetrisi Ediktum.
Bár az Ediktumut felbontani nem merték, mert az könnyen a Metál újboli eltűnéséhez és így Voräthrum legerősebb fegyverének megsemmisüléséhez vezethet.
A Szent Inkvizició felbontását azonban meglépték, hogy a radikális technológia ellenességet megszüntessék.
Ezzel azonban nem mindenki értett egyet.

Természetesen ez sokaknak nem tetszett. Inkvizitorok egy csoportja, Javien di'Tantaros inkvizitor vezetésével fellázadt a Szent Tanács döntése ellen. Elhagyták Gara-Naumot és délen a Démoni Vidék határán elfoglaltak egy várost, amely a világégés során semmisült meg. Itt létrehoztak egy várost, amely a megszüntetett inkvizició szakadár rendjének központja lett. A Rend vezetőjévé Tantaros vált. A várost Striktoniának nevezték el.
Innentől kezdve a Szakadár Rend nem válogatott az eszközökben, radikális technológiaellenes hozzáállásával titokban működött tovább, hogy a kontinensről száműzzön minden fejlett eszközt.

Potomach technológiai monopóliuma

Potomach miután visszavonta csapatait Dél-Zyxoniába, felismerte, hogy legnagyobb előnye a technológiájában rejlik, így azt féltékenyen őriznie kell és elzárni Voräthrum többi részétől. Ezért mindent meg is tett. Szigorúan ellenőrzött határain kívülre semmi technológiai eszköz nem került, Industron volt az egyetlen gócpont, ami eszközöket szivárogtatott ki (bár ezek is már jellemzően industroni technológiával módosított eszközök voltak, tisztán potomachiak nagyon ritkán jutottak ki).
Ezen kívül létrehozott egy ügynökhálózatot, amelyek agymosott és különlegesen kiképzett emberekből állt. Ezek az ügynökök beszivárogtak a Sziklára és a másik két kontinensre, hogy szabotázsokat hajtsanak végre, lázítsák az embereket vagy épp szektákat alapítsanak, hogy mind a technológia ellehetetlenítésének ügyét szolgálják.

Innentől kezdve Voräthrumon vigyáznia kellett annak aki fejlett technológiához jutott, legyen az destropusi háború előtti ereklye, algeron-ulyessi gépcsoda, végtelen utak földjei alkotás vagy Industronból kiszivárogtatott eszköz, ugyanis az a Szakadár Inkvizició vagy a Potomachi Titkosügynökség célpontjává válhatott.

G-N szerint cc. 1247-től: Az új Dimenzió

Ebből az időböl vannak az első feljegyzések arra, hogy nagyjából egy időben Potomach és a világ többi része felfedezett egy új dimenziót. Mágiával illetve a Zene Hatalmával tudták megnyitni a dimenziókaput (míg Potomacch fejlett technológiával) s így tehetséges zenészeket kényszerítettek át Voräthrumra az újonnan felfedezett világról, a Földről. Új zene jelent meg, ami hatalmasnak és izgalmasnak bizonyult, új hősök, új hangszerek. Ezek mind kiváló fegyvernek tűntek és bizonyultak a Potomach elleni háborúban.
This message was last edited by the GM at 22:36, Thu 27 Oct 2011.

G-N szerint 1251-től: Észak-Destropus megszállása

A Világháború után az észak-zyxoniai városok elpusztultak, minden infrastruktúra megsemmisült. Potomachi droidseregek maradtak ott, illetve folyamatosan küldenek oda csapatokat. A területen technobarbár törzsek alakultak meg hátramaradt nomád kiborgokból, amelyek folyamatos, napi háborúban állnak a portyázó potomachi alakulatokkal. Észak-Zyxonia egy veszedelmes sivataggá vállt. Csupán a legészakibb részén lévő Algeron-Ulyess város maradt meg, amely büszkén kitart a támadások ellen; illetve a keleti tengerparton Olemeyer tengeri és légkikötő, ahonnan a szállítmányok indulnak a Szikla felé, viszont Algeron-Ulyessből a szállítmányokat csak rendkívüli nehézségek árán tudják ide juttatni az ellenséges vidéken keresztül.
Emiatt Algeron-Ulyessnek új területeket kellett szereznie.

Mechanikus harcosokat fejlesztettek ki, védőmaszkokat, védőruhákat és élő katonai vezetőkkel seregeket küldtek Destropus legészakibb részére, hogy területeket foglaljanak el a fosztogató bandáktól. Megkezdődött az Észak-Destropusi Háború, a romos, fagyos, elpusztult városokban.

G-N szerint cc. 1260-tól: Bevándorlások Destropusból

A Destropusiak közül néhányan lassan elkezdték megtalálni a lehetőséget, hogy elhagyják az elpusztult kontinenst és új életet keressenek a Sziklán. Keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy helyre tudtak állítani pusztulás elötti hajókat vagy repülőket, esetleg olyat eszkábáltak, amely át tudott kelni az óceánon. Fosztogatók és békés telepesek egyaránt keltek útnak nyugatnak s szivárogtak be lassanként a kontinensre.

G-N szerint 1283: Jelenkor

És elérkeztünk Voräthrum jelenkorához. A világ már rengeteg megpróbáltatáson és pusztuláson van túl, mind a mitikus időkből mind a történelmiekből. A próféciák azt suttogják, hogy hamarosan újabb Sötét Idők fognak a világra törni, mások azt, hogy a katasztrófák sorozata nem fejeződött be, ám egyesek bizakodóak és azt suttogják, hogy hamarosan elérkezik a Metál Második Kora. Voräthrumra néha zenészek érkeznek az új idegen dimenzióbol, hogy segítsék a harcot. Hangszereket és új, eddig ismeretlen zenét hoznak magukkal.

A Szikla
A Sziklán a gara-naumi Szent Tanács próbált több mint egy évezred alatt központi irányítást kialakítani, de egy jól fejlődő, stabil államszövetségen, kiterjedt kapcsolathálózaton és a Szikla Államaiban kialakított befolyásrendszeren kívül nem sikerült elérniük többet.

Barbaria továbbra is az erőszakkal barbarizmussal tartott állapotban van, néhány hoszabb ideje létező város alakult ki, nagy múltú törzsek és erőskezű zsarnok uralkodók harcolnak egymással. A Baharut sivatag rendkívül kegyetlen és véres hely.

Blacgarr öröksége a Keleti Városállamok nemrégiben ment át pusztuláson és jelenleg egy sötét középkorban leledzik. Nincsenek egymás közt jól kialakult kapcsolataik, a keleti parti kikötőkbe időnként érkeznek Destropus felől bevándorlók.

A Végtelen Utak Földje szintén többször talpra állt majd megint elpusztult. Megsemmisült városokban, benzinkutak, bárok, szalonok és kohók körül alakultak ki kisebb települések, az egész területet kegyetlen motoros bandák uralják, de az élet bizonytalan, az életmód nomád. A vidék nyugati részén helyezkedik el Striktonia városa, a felbomlott Szent Inkvizició Szakadár Rendjének városa.

Innen délre Démoni Vidék helyezkedik el, amely a pokol lakóinak birodalma. Ez egy folyton változó, halálos vidék.

A kontinenst kettészelő Paweram hegység nyugati részén helyezkedik el Nephoween királysága, amelynek városai még észak felé terjeszkednek. Draconis a vámpírkirály több mint ezer éve ura ennek a sötét birodalomnak. Nephoweennek kereskedelmi és politikai kapcsolata van a messze északra elhelyezkedő Gleccserfölddel.

A Paweram hegységben elszórva városok és lovagrendek rendházai helyezkednek el, főleg gyíkharcos rendeké.

Északon a Sötét Erdőséget démonimádó szekták városai pettyezik, keménykezű zsarnok királyokkal. A nyugati part mentén van Nemeasia zárt birodalma, ahol elfek, Elízia hívei élnek.

Keletre Specorus ketté vállt állama áll, Dél és Észak-Specorus, ahol továbbra is tenyészik a dekadencia.

Északabbra Gleccserföld zárt, titokzatos királysága fekszik, míg attól észak-nyugatra az Északi Népek földje, ahol Ragnarock hívei tartják évszázadok óta változatlan birodalmukat.

Destropus

Destropus a Sziklától keletre elhelyezkedő kontinens. Egy nukleáris apokalipszisben megsemmisült földrész. Ezt fosztogató bandák és túlélő települések uralják. Északon Algeron-Ulyess mechano-seregei támadják a földrészt.

Zyxonia

Észak-Zyxonia egy félelmetes techno-barbár pusztaság, ahol kiborg-nomádok vívnak végeérhetetlen harcot a potomachi droidokkal. A földrész legészakibb részén áll Algeron-Ulyess fejlett városa, itt fegyverek és eszközök készülnek a világ harcához, amelyeket a Sziklára szállítanak be, ámde Olemeyer kikötőjéhez eljutni nem könnyű a pusztán keresztül.
Dél-Zyxoniát teljes egészében a megszálló idegen hatalom uralja. A Potomachi Hegemónia fejlett technológiájával kiterjeszkedik a teljes földrészre, magas-technológiájú városait a potomachi techno zenével kimosott agyú emberek lakják, ugyanis az eredeti potomachiakból már alig maradtak. Bár kísérleteikkel folyamatosan hoznak létre ember-potomachi és egyéb hibrideket, illetve egyéb idegen rabszolgafajokat és lényeket hoztak magukkal a csillagok közül. Folyamatosan építik droidhadseregüket, hogy újra lerohanhassák a földet és minden fejlett technológiát féltékenyen megvonnak a világ többi részétől.
Industron városa a szürke zónában fekszik Közép-Zyxoniában, a sűrű füstrétegek közt emelkedik. Névlegesen Potomach szövetségese, de titkon ott tesz keresztbe neki ahol tud; legfőbb tevékenysége, hogy technológiát szivárogtat ki a világ többi része felé.
This message was last edited by the GM at 14:23, Tue 27 Dec 2011.