Re: Szabad ötletelés a Világgal kapcsolatban
Voxotron
Voräthrum lakĂłinak bĂ©kĂ©s, metállal Ă©s kőkemĂ©ny rock zenĂ©vel tarkĂtott mindennapjait egy Ă©vek, vagy Ă©vtizedek Ăłta nem látott szĂ©psĂ©gű csillaghullás szakĂtotta fĂ©lbe. DĂ©l-Zyxonia lakĂłi szinte egy emberkĂ©nt gyűltek a csillagfĂ©nyes Ă©gbolt alá, hogy gyönyörködhessenek a látványban. ÉletĂĽk utolsĂł, boldog percei voltak ezek.
Másnap hajnalban igen szokatlan esemĂ©nyek törtĂ©ntek. Az erdőben járĂł vadászok kezdtek eltĂĽnedezni, a határvidĂ©ket járĂł vándorok Ă©s katonák is szokatlan zajokat jelentettek, melyeknek tisztjeik nem tulajdonĂtottak nagyobb jelentősĂ©get. Rettenetes, megbocsájthatatlan hiba volt ez.
Mindösszesen három nappal a csillaghullás után, már több száz embernek veszett nyoma, de nem is kellett tovább találgatni sorsuk felől. Emberfejnyi, lebegő valamik Ă©rkeztek DĂ©l-Zyxonia erdősĂ©geiből Ă©s hegyeiből, őket mint egyfajta testőrsĂ©g kĂsĂ©rte a három nap alatt eltűnt emberek sokasága. Amint elĂ©g közel Ă©rtek, őket örömmel ĂĽdvözölni kĂvánĂł földijeikre támadtak. A döbbent emberekre pedig a gömbökből olyan fertelmes, lelketlen anti-zene zĂşdult, hogy teljesen kĂ©ptelenek voltak minden nemű ellenállásra. Aki ellenállt, azt sajátjai mĂ©szárolták le, aki kĂ©ptelen volt legyűrni ezt a fertelmes zajt, az pedig ugyanolyan agymosott rabszolga lett, mint a többiek, s sajátjai ellen fordult.
A gömbök százával, ezrĂ©vel özönlöttĂ©k el DĂ©l-Zyxoniát, szinte lehetetlen volt őket megállĂtani, csak a legerősebb akaratĂş harcosok Ă©s zenemágusok bĂrták elviselni közelsĂ©gĂĽket, de őket legyűrte a hĂşs tömege. MĂ©g parázslottak az első elesett telepĂĽlĂ©sek romjai, amikor az Ă©gbolton megjelentek az első potomachi kolonizálĂł hajĂłk hajtĂłműveinek fĂ©nyei.
A voxotron egy kb. emberfejnyi mĂ©retű, korlátozottan önállĂł, mestersĂ©ges intelligenciával vezĂ©relt fegyver, amit a Potomachi HegemĂłnia fejlesztett ki, kifejezetten voräthrumi elme ellen. A metálhoz, illetve a hangszerekkel játszott zenĂ©hez szokott elmĂ©nek elviselhetetlen az a gĂ©pi zeneutánzat, amit a voxotron a beleĂ©pĂtett hangszĂłrĂłibĂłl áraszt.
Más fegyvere nincs, csak a hangzavar, amit Ăşjra Ă©s Ăşjra kĂ©pes lejátszani. Ha egy voräthrumi a közelĂ©be kerĂĽl, a beĂ©pĂtett algoritmusok azonnal elindĂtják a memĂłriájában tárolt több száz gĂ©pzene valamelyikĂ©t.
Ha valaki kĂ©ptelen elmenekĂĽlni a voxotron elől, vagy elpusztĂtani a szerkezetet Ă©s elmĂ©jĂ©t kĂ©nytelen kitenni ennek a zenebonának, akkor akaratereje fĂĽggvĂ©nyĂ©ben 1-2 Ăłra alatt agymosott rabszolgává silányulhat.
Ha nagyon gyenge az akaratereje, amint meghallja a voxotront, füleit betapasztva, magzati pózban, a földön fetrengve üvölt, megváltásért könyörögve. De a voxotron gép. Nincs lelke. Nem ismer kegyelmet, sem könyörületet.
Az első potomachi hajĂłk Ă©rkezĂ©se Ăłta rengeteg ilyen szörnyszĂĽlött gĂ©pezetet sikerĂĽlt elpusztĂtani, de amĂg a gyártĂłsorok Ă©pek, addig Voräthrum lakĂłi soha nincsenek biztonságban eme mechanikus szörnyetegektől.