Dobok már ide is néhányat a jobbak közül.
Disznóvágás előtt a készületeknél:
Vasilij Zarczlav:
Bólintok a délinek, majd a ismét a fiúhoz fordulok. -Jó, rendben, addig megnyúzzuk az állatot. - Ezután a délihez fordulok. -It'daru igaz? - Kérdem bizonytalanul. -Értesz az állatokhoz? Mármint haláluk után.
Lotha találkozása Zarczlav lovával:
Vasilij Zarczlav:
-Igazatok lehet, nem érdemes itt rágni magunkat, mennyünk igyunk hát. -Mondom a kereskedőnek és a fiatalabb nőnek egyaránt, majd Laveillon felé fordulok, és egy félmosoly kíséretében, jegyzem meg neki. -A kocsma a nekünk való hely, ott aztán összeismerkedhetünk annak rendje és módja szerint. - Tekintetem ismét Lothára téved, közelebb is lépek hozzá. -A kellemetlenségre, vagy akármi másra való tekintettel esetleg lenne kedve, jó lovam Belfeghor hátán, mögöttem ülve utazni? - Kérdem a nőt.
Lotha:
-Mi? Hogy? - kérdezi a lány zavarodottan a lovon való utazás lehetőségét hallva -Én aztán fel nem ülök arra a szörnyetegre. Jobban bízom a saját lábamban. - mondja.
Arkhaine Valour:
- Szörnyeteg!? - horkanok fel rosszallóan.
Lotha:
-Az ott! - mondja a lány fennhangon miközben Zarczlav fekete harci ménese felé bök. -Az előbb is láttam, hogy engem figyelt. Szinte biztos, hogy rossz szándékai vannak!
Karl:
-Az csak egy ló. - mondja egykedvűen Karl miközben odalép Lothához és a lóhoz.
Lotha:
-Az csak egy ló! Mondod te! - fakad ki újból Lotha -Az csak egy patkány! Milyen kicsi és aranyos állat, betegségekkel fertőz meg minket, de az csak egy patkány! Az csak egy madár, de kieszi a földekből a magokat! Az pedig csak egy ló! Megrúg vagy leharapja a fél fejedet, de az csak egy ló ne félj tőle! - mondja, a végén már inkább csak magában duzzogva mintsem nektek szánva.