Árnyas tekintettel fürkészem a bent lévőket, nem igazán nyűgözött le a látvány. Csalódásom okozta feszültségemet ujjaimmal való dobolással fejezem ki. Pffh, ezek lennének a legjobbak, holmi szedet-vetett szercsevadászok kaotikus társulása, kik becsületről még hírből sem hallottak... Az ilyenek nem temetnek, nincs bennük alázat, miattuk híznak kövérre a kárhozat fehér farkasai. A fekvő nőre pillantok. Annak meg mi baja? Ha nem lenne némber már kihívtam volna és a lelkét már a hollók vinnék a magasba. Lopva társaimra pillantok, majd bólintok nekik, azzal felállok lándzsámra támaszkodva megállok és mély hangon így kezdem: - Üdvözlök mindenkit, amíg várakozunk had mutatkozzam be, a nevem Vasilij Zarczlav. - Fogom rövidre a dolgot, látszik, hogy itt az emberek nem sok modort tanultak, külhoniként nekem kell elsőnek felszólalni.

-A nevem Karl. - mondja az imént bemutatkozó férfi mögött álló fickó. Tekintetét végig rajtatok tartja. Nem kimondottan gyanakvóan, talán csak az irritáció teszi, hogy ennyi emberrel van összezárva egy kicsinek nevezhető szobában, miközben az ismeretlenre várakozik. Kezeit ölbe fonva tartja, így várja, hogy mások is felvállalják magukat.

A lándzsás férfi mögött álló gyíkember - igen, legnagyobb meglepetésetekre egy gyíkember is van a teremben - alabárdjával dobbant egyet a földön, enyhén meghajol előttetek és érdes sziszegő hangján ő maga is bemutatkozik: -Sayundinevornys, a déli rengetegek elhivatott harcosa. - mondja. Néhányatok számára újabb meglepetést okoz, hogy problémák nélkül képes beszélni a nyelveteket, mindössze a hangja berregő, érdes hangja ad neki furcas hangzást.

A nemesi megjelenésű férfi megigazgatja a ruháját, betúrja a kilátszó pergameneket a kabátja belső zsebébe, nem túl sok sikerrel bár, mert azok láthatólag alig férnek el ott, és feszülten megrázza a nyakában lévő tintafiolát, hogy "ne száradjon be", mintha a jeges tekintetektől valaha is száradt volna meg tinta.

Hamar feloldódik a tekintetemben a feszültség, ahogy megakad a szemem a szoba egyedüli valamire való látványosságain - a hölgyeken. Nem sokba tellik, hogy egy halvány, csábító mosolyt eresszek először a sötétebb hajú nőre, hogy lazítsak a feszült hangulatán, és nem utolsó sorban a ruházatán. Miközben alakját méregetem, elmélyedek a gondolataimban, a külsőjének továbbszemlélése helyett.
Olybá tűnik, hogy egy komplett fegyveres akció része lettem, nem tudom miért lehet szüksége rám annak a hölgynek - hogy is hívják? - áh, igen, Emissának. A meggyőzőképessége meglehetősen túlszárnyalja az enyémeket, és semmi helyem egy seregben. Nos, sebaj, amíg nem az én vérem folyik, és a pénztárcám gyarapodik, nincs vesztenivalóm.
Mikor észbekapok, elkapom tekintetemet a fekete hajú felsőtestéről és ügyetlen bocsánatkérő mosollyal halad tovább tekintetem.

-Lám, lám, a jó fiúk bemutatkoznak. - mondja a földön heverésző vörös hajú nő, miközben egy gyors mozdulattal felül a porból. A mozdulat hatására a kardjának tokja nyikorgó hanggal csikorog végig a kőpadlón, társulva játékos hangjához a csend megtörésében. -Az én nevem pedig Lotha Kopolenth, de hívjatok csak Lothnak. Hangjában nem kifejezetten gúny van, inkább csak az az általános emberben megbújó cinizmus és kötekedési hajlam érezhető.

Az elhangzott bemutatkozások csak most kezdenek felszívódni összeszedetlen elmémben.
Elkezd derengeni, hogy a lovag előbb mit mondott, és felállok, hogy viszonozzam a köszöntést - A nevem Arkhaine Valour, Mr.Valournak szólítanak munkatársaim, egy kis üzletet vezetek innen nem messze, nagyon örvendek! - Félig meghajolok a páncélos és kísérői előtt.
Ezután hátrafordulok - A kísérőim velünk tartanak egy ideig, hadd mutassam be őket; Ch' és It' - mutatok rájuk egyesével, kicsit összezavarodottan, mivel nem sikerült soha megjegyeznem teljes nevüket - bátor, képzett harcosok, becsületük rendíthetetlen, mint kardforgató karjuk.
Eztuán visszaülök székemre.
This message was last edited by the player at 21:54, Wed 29 Feb 2012.

-Én pedig Alesyer Kopolenth vagyok. - mondja a széken ülő fekete hajú nő, miközben halvány mosollyal végigpillant a szobában ülőkön. Mielőtt megszólalni vándorbotjával játszik, ide-oda pakolgatja maga körül, forgatja ujjaival. Mondandója idejére abbahagy vele, majd ahogy befejezte ismét rákezd. Senkinek nincs az az érzése, hogy az idegességének elvezése érdekében teszi, inkább csak megrögződött cselekvés.

Karbafont kézzel, vigyorogva heverek a székemen. Méregetően és előítéletekkel tekintek az itt megjelent emberekre, de a lovag hozzáállása eléggé megforgatja bennem a kést. - Chöhh... Lovagok, csak a becsület, csak a hírnév, csak a dogmák... Ha valóban caspattá akarnak minket kovácsolni, akkor kíváncsian várom Emissának mi lehet a terve. A bájcsevegésből nem veszem ki a részem, hadd legyek csak 'Ismeretlen'.

Ahogy a férfi aki mögött áll a déli kardmester meghajol a szobában ülők előtt és mély hangján ő maga is bemutatkozik. -Ch'toryer. Megtiszteltetés találkozni ezen vidék lakóival.. - mondja a férfi.

-Én pedig It'drau vagyok. Örülök, hogy végre találkozok azokkal, akikről már annyi szó esett, pedig semmit nem tudtunk a találkozón résztvevőkről. - mondja a másik déli kísérő, a kardtáncos. Ő sem tűz hozzá semmi más mondanivalót, inkább csak figyeli a szobában lévőket.

Egy igazi céda... phh ő biztos azok között a legjobb... Visszafogom magamban a feltörni készülő dühöt, legalább ezt sikerült elsajátítani az éveke folyamán. Nem szólok az előbb még fetrengő nőhöz, helyette csak lassan bólintok, semmi kedvem valami. Mikor a kereskedőnek látszó férfi felszólal, figyelmem a mögötte álló két alakra terelődik, végigmérem a délieket. Becsület...talán..., mindenesetre jól neveltek annyi szent. Tekintetem tovasiklik a nőre, neki is biccentek, majd megállapodik a furcsa hajú szétcsúszott figurán. -Te ki volnál? -Kérdezem tőle, láthatóan nincs benne annyi, hogy magától bemutatkozzon.

Szemébe vájom a tekintetemet és széles vigyorral felelek. - Senki!

Állom a zűrös figura tekintetét, markom szorosabbra fonódik lándzsám markolatán. -Nem azt kérdeztem, hogy kinek kell tartsalak, hanem a nevedet. Az ilyen meg mit keres itt, a többin legalább látszik valamiféle tapasztalat, de ez csak egy csapongó szellem.

-Á, szóval te vagy a magányos vándor igaz? - kérdezi a vörös hajú nő, miközben feltápászkodik a földről és leporolja magát. -Vagy inkább úgy fejezzem ki magamat, hogy a társadalomtól számon űzött életképtelen vándor? - kérdezi szarkazmussal átitatott hangnemben a nő, miközben nekitámaszkodik a fekete hajú nő székének fél kézzel, a súlyát jobb lábán tartja míg a balt keresztezi a másik mögött.

-Nyugalom nővérem, nem harcolni jöttünk ezek közé az emberek közé. - mondja a Loth mellett ülő fekete hajú nő, Alesyer. Fél kezét csitítólag a másik karjára helyezi, mintha csak óvatosan vissza akarná taszítani őt a földre. A másik ugyan nem tesz pontról pontra így, de valamennyit lazít a tartásán.
This message was last edited by the player at 22:10, Wed 29 Feb 2012.

Az életképtelenre felhümmögök, de nem felelek semmit, míg a lovagnak a reakciója egyáltalán nem tetszik. - Ha csak egy név érdekel, nem maga a személy, akkor csak Laveillon. A többit idővel...

Karl csak jót nevet a szobában folyó beszélgetést hallgatva. Fejével követi a volt raktárhelységben folyó diskurzust a bemutatkozásról, az idegenek között folyó veszekedésről. Kezeit továbbra is összefonva tartja, láthatóan nem is szándékozik változtatni védekezőleges testtartásán még egy darabig.

-Nem... - mondja a nő miközben Karl-ra mutat ...engedtem meg, hogy röhögj azon amit mondok! Láthatóan nem érdekli már az imént bemutatkozó Laveillon, inkább Karl szemeibe vési bele tekintetét, amelyet a férfi szemrebbenés nélkül áll, így hamarosan fel is hagy a próbálkozással.

A mellette ülő nő csak egy finom mozdulattal tenyerébe temeti arcát.

A magadfajta nem él addig... -Rendben... Laveillon. - Bólintok neki is még egy pillanatig még megpihen a tekintetem az ellenszenves figurán, de aztán nem provokálom tovább tekintetemmel. Ez meg mért visel női nevet..., biztosan a feltűnő hajviseletéhez jár. Visszaülök a helyemre, úgy várom a fejleményeket.

Tekintetem most Lothára irányul. - Ha életképtelen lennék, akkor most itt lennék? - Továbbra is kellemesen vigyorgok. - Itt ma még érdekes dolgok kerekednek még ki, de a lovag fegyverzetét jobb pihentetni. Ha ő is itt van az okkal van. Csak kóstolgatom, nem harapok bele, addig ameddig nem ad rá okot...

Arkhaine, Mr. Valour végigtekint a kis csapaton. Ha én lennék a legjobb harcos mindannyiunk közül, akkor sem tartanám magamat annyira életrevalónak, hogy azon két harcos közé álljak. - és tovább méregetem a vörös nőt és a hatalmas lovagot, megpróbálva megállapítani, hogy melyikük ellen lenne esélyem tovább túlélni.
This message was last edited by the player at 22:25, Wed 29 Feb 2012.

Időközben hamar felfigyelek a vörös nő kidolgozott combjaira, pár perc múltán felszürcsölök egy szökni kívánó nyálcseppet a szám széléről, és visszatérek a valóságba. Az előbbi gondolataimat gondosan félrecsomagolom magányosabb éjszakákra.

-Szóval azt mondod nem vagy az? Megmondom én neke... - mondja a nő, azonban a mellette ülő félbeszakítja. Láthatóan kezdi magát beleélni a kötözködésbe és már néhány fenyegetőbb, hirtelenebb mozdulatot is tesz.

-Nem úgy gondolta ahogy mondta, sajnálom de egy kicsit összefér... - próbál kicsit visszavenni a pengeélen táncoló helyzetből, azonban sikertelen. A vörös hajú nő hajthatatlanul folytatja a mondandóját.

Néhány arasznyival közelebb is lép a sarokban álló Laveillon és úgy folytatja a monológját, láthatóan nem érdekli a huga: - Ne szólj bele ez az én dolgom hugica. - mondja miközben a nőre néz majd vissza az íjászra. -Megmutatom én neked, hogy mi az életképes. Szeretnéd magad megveretni egy nővel mi? A te tisztességtelen fajtád soha nem fog jó modort mutatni a nőkkel szemben, hogyha legalább egyszer nem veri meg az egyikünk kiadósan egy... - és már nyúlna is a kardja felé amikor hirtelen valaki erőteljesen bevágja az egyetlen ajtót amely a kis raktárba vezet.
This message was last edited by the player at 22:34, Wed 29 Feb 2012.