Egy arányosan erősnek és termetesnek nevezhető, tekintély parancsoló férfi lép be az ajtón. Különféle fegyverek teljes arzenálja látható rajta, páncélzatán és tartásán kiválóan látszik, hogy igazán harcedzett férfiről van szó. Azonban az a dolog amely egyből megüti mind a hármótok tekintetét az az amulett, amely hajszál pontosan ugyanolyan mint amit Emissa hordott. -De sokan érkeztetek távoli tájakról kalandorok. - mondja, miközben elgyalogol köztetek, egyenes abba a sarokba ahol egy kis asztal található. Menet közben még berúgja maga mögött az ajtót. Majd ahogy odaér, folytatja is: -A nevem Boskel, üdvözöllek benneteket Ortban. Emissa helyett érkeztem mivel adódott némi... problémája. Remélem még meg fog érkezni mielőtt elkezdeném elmondani miért is vagytok itt és miért is örülnék neki, hogyha nem tekernétek ki egymás nyakát mielőtt az ellenség tehetné azt. - mondja, miközben szúrós tekintettel néz a vörös hajú nőre.
This message was last edited by the player at 22:38, Wed 29 Feb 2012.

"Boskel vagyok az ajtók legjobb barátja, és én remélem, hogy előbb-utóbb kitekerik a nyakatokat, amíg Emissa ki nem sminkeli magát..." Mérem végig röviden a kultúr-férfit.

A vöröske kirohanására ügyet sem vetek, hisz úgyse támadna meg, legfeljebb egy pofont kapnék tőle. Ám amikor belép az újdonsült szereplő, akkor megakad a szemem az amuletten, amit már korábban láttam és enyhe baljós érzés fog el. - Hmm... gyanús nekem ez az amulett. Mégis miben mesterkednek ezek, hogy egyennyakláncuk is van?

Mikor a tekintélyparancsoló férfi belép a terembe felállok a székemből, nem akarom megsérteni, láthatóan érdemes a tiszteletre, nem úgy mint ezek. Pillantok ekkor röviden a vörös hajú férfira és nőre. Végül aztán közelebb megyek a férfihoz kezet nyújtok neki, várva hogy harcosként megrázza alkarom. -A nevem Vasilij Zarczlav, remélem nincs semmi komoly probléma. - Mondom a harcosnak, apró hangsúlyokat használva.

Az arcomra nem rajzolom ki azokat a gondolatokat amik a lovag haptákállása és kéznyújtása vált ki belőlem, de igen vicces és dogmatikus mozzanatsor. - Szép volt Vasi, ezt várta a lelkem!

A férfi kezet ráz a lovaggal miközben élénk mosoly kúszik fel az arcára. -Na, látom van akibe nem fagy bele a vér mert valaki rugdossa az ajtót. Örülök, hogy találkoztunk fegyveres. - mondja, de nem időzik túl sokat a zsoldoslovaggal, vár egy keveset, hogy ne legyen sértő a férfi számára a hirtelen beszélgetőpartner váltás, majd mindenkihez szól: -Halljam, mit mondott el nektek Emissa drága azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a feladatotok? Egyáltalán említette, hogy kicsoda?

Eközben az Arkhaine mögött álló kísérők sugdolózni kezdenek.

A másik férfi visszasúg a kísérőnek.
This message was last edited by the player at 23:08, Wed 29 Feb 2012.

Nos, amennyire emlékszem: "Tisztességesem megfizetem fáradozását, Mr.Valour, de sajnos nem adhatok meg több információt jelen pillanatban." Idézem kissé pontatlanul, tömören Emissa mondanivalójának lényegét.

Megvillantok egy félmosolyt, hogy ne legyek udvariatlan. -Viszont örvendek. - Mondom a fegyveresnek, majd visszahátrálok a helyemre, egyelőre nem válaszolok a kérdésére, had beszéljenek a többiek is, látom a kereskedő nem olyan mint ez a nyighaj ember ott elnyúlva ott a széken.

-Nem illik társaságban sugdolózni ,,uraim''. - mondja a vörös hajú nő, megint csak kötekedő hangnemben a két déli kísérőnek, miközben az eddig megszokott módon, ezúttal is teljes testével fordul feléjük. A mellette ülő nő megint csak sóhajt egyet és fejét csóválja, de ezúttal nem próbálja meg csendesítgetni.

-Milyen szerencse, hogy itt vagy te, hogy ezt elmondhasd nekünk. Legközelebb majd fenn hangom ordítom a mondandómat, hogy egészen biztosan mindenki szavába vágjak vele. - mondja a hosszú kardos zord kísérő, folyamatosan a vörös hajú nőn tartva a szemét. Hangjában semmi agressziót nem érezni, afféle kedvtelen megjegyzésnek hat.

Látván, hogy a lovag nem érzi úgy, hogy átvegye a gyeplőt a nyilatkozások lóversenyében, kíváncsiságom erőt vesz rajtam. Ezek a hölgyek meglehetősen érdekesek, de cseppet sem ugyanabban a kategóriában, mint a lovag, de ha jobban belegondolok, mindannyiuk fizikuma elég meggyőző.
Hadd kérdezzem meg... - Hm, egy lovag, akkor netalán a megszólítása... - Lord? Zarczlav, hogy önt hogyan találta meg Emissa, és mit ígért. Szerepe a csapatunkban messze kétségtelen.

-Ha gondoljátok kimegyek aztán a maradékkal majd megbeszélem a dolgokat. - mondja Boskel, miközben jelképesen meg is indul az ajtó felé majd néhány lépés után meg is áll. Néhányotok fejében meg is születik a kép, ahogy ismételten majd kiszakítja a régi faajtót a helyéről. -Mindjárt más. - mondja mikor látja, hogy kicsit csillapodtak a kedélyek. Láthatóan majdnem elkezdte a mondandóját, azonban Arkhaine kérdésére megállt. Nem látszik tekintetében semmi bosszúság, inkább kíváncsian figyeli a beszélgetést.

Miközben a lovag válaszát várom, gondolataimba merülök fél füllel. Nem hiszem, hogy a férfi-nő hibrid senkiházi szájából maradna annyi, hogy azzal bárki bármit eltátogjon.

A kereskedő szemébe nézek. -Nos Mr. Valour, tőlem a hölgy segítséget kért és mint látja kapott is. Semmi konkrét dolgot nem árult el, ami érthető is mivel egy zsoldos tábor közepén tudtunk csak beszélni. Kalandot és dicsőséget ígért, ami kirángatott tétova életemből. - Válaszolok velősen a kereskedőnek, átélés nélkül.

Bólintok a lovagnak. - Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy mindannyiunkat valójában a kaland ajánlata fogott meg, mintsem bármi más, habár a mellei sem voltak sokkal kevésbé csábítóak, be kell valljam, örülök hogy egy magafajta harcos oldalán... segédkezhetek! Odalépek hozzá, szokásos magabiztossággal, és kezet nyújtok neki a bizalmam jelképéül.

Arcomon félmosollyal fogadom el a jobbot. -Nem kevésbé. - Mondom neki kurtán, látszik, hogy érdekből cselekszik de nem zavar, becsülete megkérdőjelezhetőségére majd fényt derít az idő, addig is szövetségesem ként fogadom a férfit.

Ahogy a zsoldos lovag és a kereskedő befejezik a már-már barátkozásnak mondható ,,szertartást'' Boskel megköszörüli a torkát és rákezd a mondandójára, ismételten:-Sajnos én nem tudom olyan szépen felvezetni és praktikákba burkolni a mondanivalómat mint Emissa, de velem kell beérnetek. A rendem célját még sajnos nem mondhatom el nektek de azt, hogy mi a dolgotok azt igen. Mint gondolom sokan hallottátok és észleltétek, itt Ort városában tömörül a világ minden tájáról érkezett emberek sokasága. Egy bizonyos csoport azt szeretné elérni, hogy ezek egymásnak essenek és a népek elkezdjék gyilkolni egymást a földjeinket, káoszt keltve. A feladatok, hogy rájöjjetek ki áll ezek mögött a dolgok mögött és megakadályozzátok mielőtt még megtörténne. Sajnos nem tudok nektek többet mondani, ez minden amit tudok. - mondja, majd vár egy kicsit, hogy meg tudjátok emészteni a hallottakat. -Kérdés?

Egy pillanatnyi, nem több emésztgetés után úgy érzem meg kell kérdeznem - Nos, azt hiszem a kisebb sereg fegyveres célja nem az lesz, hogy halat belezzenek és szalonnát nyársaljanak, hogy kempingpartikat rendezhessünk az utca közepén, hanem a célszemélyeket kell majd vágóhídra terelnünk... nem keresünk békés megoldást az ügyre semmiképp. Fejezem be kérdően, egy látszólagos megállapítással. De ha mégis, erőszakra számítanak.
Egyikünk sem nyomozó, de ha valakinek lehetősége van mézesmadzagra lelni ebben a bizonytalanságban, az én lehetek. Az emberek szájait könnyen megoldják az ügyesen szőtt, édes szavak, biztos van aki tudja, hogy miért is utálja az idegeneket.

Amikor a rend szót kiejti a száján Boskel végigborzongok és gyanúm kezd beigazolódni. A szétcsúszott pózt felváltom egy katonásabb, egyenes háttal való ülésre és a karbafont kéz marad a helyén. Gyanúsan nézelődök akkor, amikor Boskel részletezi a teendőnket és nem kérdés, hogy pont az szólal fel, aki legkevésbbé ért a harchoz. - Még ha egy lovag is, muszáj lesz normálisnak lennem a szemében, nem akarom, hogy kettőnk viszálya tegye tönkre a céljaim elérését. Ez a nemesi figura viszont egy szálka a szememben, nyálas és nagyravágyó. El se merem képzelni mennyit fog dumálni egész nap és éjjel... Ráadásul szánom, hogy ennyire éhezik a nők után és még kordában sem tudja tartani az érzelmeit. - Amikor Boskel a kérdés részéhez ér felteszek egyet, de csak Arkhaine után. - Kit kellene a csapat vezetőjeként tisztelnem?

Miután Boskel befejezte a mondanivalóját türelmesen végighallgatja a kérdéseket, láthatóan ezúttal figyel is arra amit mondotok és az arcáról is eltűnik az a nemtörődömség amely eddig rajta volt. Először természetesen az elsőnek felvette ,,megállapítás''-hoz tűz hozzá dolgokat: -A módszerek nem tartoznak rám. Tegyétek úgy ahogy a legjobbnak gondoljátok. És lehetne itt akár egy egész zsoldososztag is, hogyha nem tudják megtalálni ki áll a dolgok háta mögött vagy azt, hogy egyáltalán mi a fenét akar csinálni, akkor mit sem ér a sok fegyver. - mondja, majd a magát éppen nemrég megemberelő - legalábbis tartás szempontjából - íjász felé fordul: -Az, hogy magatok között ki osztogatja a parancsokat vagy milyen hierarchia szerint dolgoztok engem nem érdekel. - mondja.

Nyugalmasan hallgatom a beszélgetést, próbálom minél jobban felmérni leendő társaim viselkedését. Megelégedésere szolgál, hogy ha kell Laveillon is képes összekapni magát, kérdésfeltevése is érdekfeszítő témát vet fel. Hmm Vezető..., először úgy gondolom, nem szólok bele, de végül is meggondolom magam, mégsem hagyhatom, hogy holmi zöldfülű vezesse a csapatot. Így hát ismét felszólalok, nem tolakodóan, inkább csak javaslatképpen hallatom hangsúlytalan hangom. -Ha ragaszkodnak parancsnokhoz, én elvállalom ezt a terhet. - Egyelőre nem mondok többet, inkább várom, hogy reagálnak a többiek.

Felállok a székemről, és miután a lovag befejezte előre lépek - Szintén van némi tapasztalatom akár nagyobb csapatok vezetésésben, munkásokhoz vagyok szokva, de rámragadt pár trükk A Kapitánytól is. Taktikák kidolgozása esszenciális volt mindig is életemben, de mindenek előtt fontos, hogy rám hallgassanak, ha utasítást improvizálok. - aztán megadóan hozzáteszem - Nem ragaszkodok hozzá természetesen, nem a frontvonalon a helyem. - fejezem be, majd karba tett kézzel hátraállok It' és Ch't közé.

-Nekem ugyan nem fog parancsolni egy harcot soha nem látott ember. - mondja Karl, miközben kicsit előrébb lép és Arkhaine felé mutat. -Voltál már valaha harcmezőn? Én azt mondom, egy olyan embert bízzunk meg a feladattal aki már harcolt életében és tudja, mi a teendő a harcmezőn! - nem lép hátrébb, láthatóan feldúlta a dolog, hogy valaki úgy gondolja, hogy nem a lovag lenne a legalkalmasabb a feladat ellátására.