Az éjszaka számotokra viszonylag nyugodtan telik, eltekintve attól a zajtól amit az udvaron rendületlenül mulatozó déliek csapnak valamint azon zörejtől amelyet a tőletek később érkező társaitok keltenek - habár erre talán fel sem keltek, lévén mindannyian nagyon fáradtak vagytok.
A másnap reggel tompa, lassú, meleg és száraz, mint mindig a tengerpart ezen szakaszán, azonban valahogy még is más mint eddig. Ma indultok oda, ahol azt remélitek, hogy valamilyen megoldást találhattok a feladatokra és válaszokat a kérdésekre. De az ember mindig nagy elvárásokkal indul.

Mikor felébredtek mindenki a számotokra kialakított hálórészben van, azonban a déliek már mozgolódnak körülöttetek. A nő aki tegnap este beszélgetett veletek érkezik meg először, két másik nála jóval fiatalabb lány társaságában. Mindannyiukon látszik, hogy fáradtak, valószínűleg míg ti mulatoztatok illetve pihentetek ők lázasan dolgoztak azért, hogy a kéréseteknek eleget tudjanak tenni. Lerakják az öltözékeket. Ha valaki megnézi őket jobban akkor látja, hogy három fajta ruhát készítettek. Az egyik egy egyszerű fekete vászon nadrágból, durva marhabőr lábbeliből, valamint egy átlagos ingből és egy bőrből készült mellényből áll. Ehhez jár még egy váltás nadrág és ing is. A másik egy marhabőr bakancs, hozzá egy barna belülről bársony és kívülről vászon/bársony nadrág, valamint egy bordó hosszú ujjú bársony ing, hozzá pedig egy elegáns mellény amely fekete. Ehhez a szereléshez jár egy váltás nadrág és egy ing is. A harmadik pedig teljesen bársony, leginkább lila és ezüst, néhol aranyozott - legalábbis annak ható - karimákkal és szélekkel. Ehhez nincsen cipő viszont egy teljes váltás is van hozzá.
A déli nő még egy levelet is lerak, majd ha már ekkor ébren van Arkhaine akkor így szól: -Azt mondták ezt a levelet adjam oda. - mondja, majd a ruhák mellé teszi.

Kérek egy Észlelés dobást!
This message was last edited by the GM at 23:37, Fri 22 June 2012.

Nehezen ébredek a bortól még annál is nehezebb fejjel, ismét meggyőződhetek róla, hogy nem vagyok már fiatal. Ismét az ágy szélére ülve iszok pár korty állott vizet, közben térdeimre támaszkodva veszem észre, hogy bizony tegnap félre gomboltam az ingem, amit gyorsan korrigálok. Mikor aztán újabb adag vízért indulok, látom, megérkeztek az asszonyok, és éppen valamiféle levelet adnak át kereskedő barátomnak. Régebben már felébredtem volna ilyen zajra, vigyázni kell, az én helyzetemben nem nyugodhat meg az ember. Hajamba túrok mintegy megigazítva azt, ám nyúzott külsőmön nem sokat segít, de nem is nagyon érdekel. Odalépkedek az asszonyokhoz. -Köszönjük a fáradságos munkájukat. - Mondom, kedvesnek ható hangon, majd jobban megnézem a legnagyobb, tehát a nekem készült ruhát. -Igazán szép, kitűnő munkát végeztek. - Mondom őszintén, habár fogalmam sincs így van-e, esztétikai érzékem a ruhák és a szabászat terén meglehetősen hiányosak, de semmiképpen sem akarom megbántani az itteni, olyannyira kedves nőket. Mielőtt még elmennének, odalépek a tegnapról már ismert nőhöz és így szólok hozzá. -Remélem nem bántottam meg tegnap kegyedet, nem állt szándékomban. - Kérek bocsánatot egy halovány szégyenkező félmosoly kíséretében.

Egy hosszas nyújtózás közben elégedetten bólintok az érkező nőknek. - Köszönöm szépen! - A ruhák felé sétálva azonnal kigombolom és leveszem az ingemet, majd lerakom melléjük. A legelegánsabb szettet azonnal méregetni kezdem, a felső részét magamra próbálom, ujjaimmal lassan végigsimítom magamon. - Tökéletes! - jegyzem meg lassan, elnyújtottan, elégedetten.
A levelet, és a nadrágot az ágyamhoz viszem, majd kíváncsian felbontom a borítékot. A levél nem jöhetett máshonnan, mint otthonról, de azonnal a feladó kilétét kutatom. Közben a többieknek szólok - Amint átöltöztetek, indulunk is! Csak terjednek a lángok, amíg az időt húzzuk.

Feltehetőleg legelsőként ébredek a csapatból és a fáradt nők közeledése elkápráztat. - Idegenekért egy egész éjszakát végigdolgozni... Ha valahol, hát a déliek tájékán biztos jó otthonra lelnék. - Kiülök az ágyam szélére, mezítláb nadrágomban a nők mellé lépek, akik épp a ruhákat rakják le. - Igazán köszönjük! - Hamar felismerem, hogy a legegyszerűbb öltözék nekem készült, ám mégis örömmel tölt el, hogy személyre szabott ruhám van. Ámbár hamar elszontyolodok, mégis a jellegzetes vigyorom ott ül az arcomon. - Ez nem épp praktikus, de a célnak megfelel. - A nők felé fordítom a vigyoromat, majd nem sokkal később a kereskedő szavait nyugtázva elkezdek átöltözni. Amint az új és meglepően kényelmes öltözetben vagyok, kibontom a hajamat  és ujjaimmal itt-ott kifésülöm a gubanctól, majd ismét összefogom. Miután végeztem kiiszom a kulacsomat. - Ha feltöltöttem a kulacsomat vízzel, akkor már mehetünk is. - Fél lábbal már majdnem az ajtó felé indulok, amikor egy fontos dolgot még nem kérdeztem meg. Balommal visszalépve felteszek még egy sietős kérdést. - Fegyvert fogunk vinni a palotába?

Meghökkenve gondolom végig Laveillon nagyon jó kérdését - Fogunk, persze, hogy fogunk. Természetesen ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy csak úgy besétálhatunk velük. Igazából csak Zarclav fegyverét féltem különösebben. Attól tartok, hogy nincs lehetőségünk B tervre, ha nem engednek be fegyverestül, akkor úgysem tudunk megfelelően elrejteni egy ekkora szerszámot. - félmosollyal teszem hozzá - Egy-két tőrt azonban mi ketten, így vagy úgy, biztosan be tudunk juttatni. Zarclav pedig a fegyveres testőröm, egy nemesnek ne lenne joga a védelemhez? - Miután a ruha rajtam van, négy tőrt az övem mögül kiveszek, és a ruhában süllyesztem el itt-ott.
This message was last edited by the player at 15:27, Sun 24 June 2012.

A déli nő segítő lassan kimennek a szobából és magára hagyják a csapatot valamint a segítőjüket aki a ruhák elkészítésében minden bizonnyal nagy szerepet vállalat az éjszaka.  -Köszönjük a dicséretet, igyekeztünk jó munkát végezni, habár az idő rövid volt. - mondja a csapat mind a három tagjának, majd játékosan nevet egyet miközben Zarczlavhoz fordul: -Ugyan kedves, nem vagyok már szűzlány, hogy zavarba jöjjek egy mulatságban. - magyarázza, közben pedig azt figyeli, hogy jók-e rátok a ruhák. Amelyek nagyjából jók is, mindössze egy-két kisebb hibával rendelkeznek de ezek azok közé tartoznak, amelyek lassan tovaszállnak ahogy az ember kezdi betörni a ruháját.
Arkhaine miután nagyjából el tudta rejteni a késeit beleolvas a levelébe, a társaság többi tagja - akikről látható, hogy néhányan kezdik felfedezni a tényt, hogy őket nem viszitek be, se cseppet sem boldogok tőle - csak néhány pillantást szánnak a dolognak.

Azonnal apró darabokra tépem a levelet, és a legközelebbi ablakon szélnek eresztem a darabjait. - Remek! - mordulok fel. - Eszembe sem jutott eddig, de valóban; van értelme: a palotából eredhet ez az egész herce-hurca. Sejtettem, hogy lehetnek ott beépített embereik, de az, hogy a teljes szervezet központja, jóval megnehezíti a dolgunkat. Nem tisztogatni megyünk, hanem csatába. Szükség lesz Hollónyelvre, így vagy úgy, de nem megyünk be nélküle. - másodpercekig morfondírozok, majd újra felszólalok. - Feltéve, hogy nem mehetünk be fegyverekkel, akkor is jobban járunk vele, ha nem nyíltan viseljük. Hollónyelvvel egy elég merész ötletem támadt, de ennél csak vadabb terveim vannak: álcázzuk sétapálcának! Nos?

Abban a pillanatban ahogy Arkhaine beletép a levélbe az váratlanul meggyullad és kék lánggal kezd égni. Nem égeti meg a kereskedőt és semmi mást sem, mindössze a papírdarabokat kezdi elemészteni bármilyen hamu vagy maradvány nélkül. Az üzenetből semmi, a fizikai világban kézzel fogható nem maradt.

A csapat tagjai a láng láttán természetesen rögtön oda is kapják a fejüket. Karl kezébe rögtön kard kerül, Ismael pedig felpattan az ágy széléről. A délvidéki nő is láthatóan megijed, habár nem tudni, hogy ez a levél miatt van vagy pedig Karl rögtönzött cselekvése miatt.

-Akkor jó, nem vettem volna a lelkemre... - Mosolygok az asszonyra, miközben vállam felé lendülő jobb kezemet fékezem meg, nehogy megpróbáljam csillapítani a sebem körül egyre inkább fokozódó viszketést. Eztán a zsiványhoz fordulok, és odadobom neki eddig bal kezemben szorongatott kulacsomat. -Ha úgyis mégy, töltsd meg kérlek az enyémet is. - Kérem meg, aztán hozzálátok az átöltözéshez. Közben pedig Arkhaine felé fordulok... -Fegyver nélkül, semmik vagyunk... - Elgondolkodom a merész ötleten. -Hollónyelv, a két méter hosszú, rovásokkal díszített ébenfekete sétapálca... Talán bejöhet, de nem vagyok biztos benne... -Folytatnám még a beszédet, de a láng láttán elkerekedik a szemem. -Vircenza cud merczinouz!  - Használom anyanyelvemet meglepetésem kifejezésére.

- Nos, a rovások nem lehetnek túl feltűnőek egy sétapálcán, a színe valóban, éppen ezért, - és zsebemből előcsempészek egy festékkészletet - úgy gondolom ideje bevetni ezt a kis praktikus túlélőcsomagot. Valamelyik nőtől maradhatott nálam. - kuncogok hangosan. - Azonban embert már álcáztam más embernek, de egy fegyvert elrejteni inkább csak Laveillonnak lehet mestersége. Segíthetek átszínezni pár festék keverékével egy természetesebb, barna színre, a végébe belehúzunk egy fadarabot, hogy a hegye helyett fejdísznek látsszon, de az összkép még mindig nem lesz az igazi szakértői munka nélkül. - Ahogy kimondtam, munkához is látok a fegyveren.

-Hé, cimbora kigyúlt a leveled! - Hívom fel a kereskedő figyelmét a tényre, hogy valami kék lángolt az imént. Megrázom a fejem, mintha csak káprázott volna szemem, aztán visszatérve a témához. -Hó, hó, azért nem kéne elhamarkodni... Már megbocsáss, de ez még mindig egy ereklye még, ha hitvány zsoldosok belét is vájom ki vele... Nem kéne befesteni, amellett még egyáltalán nem biztos, hogy nem lehet fegyvert viselni, talán meg kéne kérdezni a kalauzunkat. Elvégre mégis csak polgárháborús helyzet van, egy testőr mindig kell... A véres páncél nélkül amúgy sem hatok annyira fenyegetőnek... - Érvelek a fegyverviselés mellett.

Vigyorogva kapom el a lovag kulacsát. Épphogy fordulnék, amikor a kékes színű láng elégeti a kereskedő levelét. - Varázslat?! - A kérdésemre a válaszokat még megvárom, a kereskedő megjegyzésére gunyoros hangnemben felelek. - Fegyvert rejtegetni nem kis dolog, de a fülem mögé nem tudnék egy kétméteres emberlyukasztót eldugni. - Még egy kicsit maradok, érdekel mi sül ki a fegyver témából.

- Hát az bizony kigyúlt, írta is az illető, hogy valami varázslattal van levédve. Én mindenesetre nagyon hálás vagyok, hogy nem robbant fel. De a témához visszatérve, az egy dolog, hogy be lehet vinni fegyvereket, de ha fegyvertelennek tűnünk az sokkal nagyobb előnyt nyújt, mint egy efféle ereklyével szaladgálni hivatalos körökben, főleg, hogy félő, hogy már szerzett magának némi hírnevet az emberek körében. Legrosszabb esetben is: az első bandita belében letisztul róla a por. Rajtatok áll, én készen vagyok, azonnal indulhatunk, akár fegyverrel, akár anélkül.

-Nem tudom, mitől tartasz, de kétlem, hogy oly nagy előnyöm származna belőle. Nem kenyerem ez a ravaszkodás, ha valaki hátba akar szúrni, az úgyis megtörténik. Amellett ti még mindig fegyvertelennek tűntök, majd megbosszuljátok ha hátba szúrnak... - Mosolyodom el.

- Akkor ideje felkeresni a kufárt. - mondom elégedetten, miután eldőlt a taktikánk. A sminkkészletet elpakolva elindulok felkeresni az öreget.

Visszalépek a kardomért és a derekamra szíjazom. - Az udvaron megvárlak titeket, a kulacsokat addig megtöltöm. - Az udvaron kérdezgetem a délieket, hol tudnám juthatnék vízhez, majd ha megkaptam a választ, megöltöm a kulacsokat és az udvar egy jól látható pontjában megvárom Zarclavot és Arkhainet.
This message was last updated by the GM at 15:38, Mon 25 June 2012.

Arkhaine azon a helyen keresi a délvidékit ahol a legtöbben gondolják, hogy megtalálható lesz, tehát a szállásán. Végiggyalogol a rengeteg relikvia és ereklye között, fel a lépcsőn majd végül megint a folyosón és ahogy kopogás után belép természetesen odabent találja a férfit. Még mindig mosolyogva csóválja a fejét, ha arra gondol bevisz titeket de ha már eldöntött valamit ki is tart amellett: -Nos, készen álltok? - kérdezi, majd a feláll az asztal mögül egy könyvel a kezében és visszarakja egy polcra.

Az udvaron nincsen kút, valószínűleg ha lenne is víz erre akkor az a város miatt annyira mocskos és szennyezett lenne, hogy az aki le is tudná valahogy gyűrni a torkán minden bizonnyal rosszul lenne tőle. Ehelyett az egyik déli elvezeti Laveillont egy raktárhelyiségbe ahol egy nagyobb tömlőből megtölti a zsivány által hozott kulacsokat. A víz nem mondható frissnek de az biztos, hogy hűvös és nincs semmi baja.

Amíg Zarczlav odabent van, Karl lép oda hozzá. Fegyverei természetesen nála vannak, láthatóan még az alvás idejére sem vette le őket, a fejvadász teljes készültségben van mint mindig. -Biztos kint akartok minket hagyni? - kérdezi egyszerűen, ahogy tőle megszokott.

Amióta ébren vagyok, egyfolytában vigyorgok és végre úgy érzem, kipihentem magam. Miután megtöltöttem a kulacsokat illedelmesen megköszönöm és ismét kimegyek az udvarra, hogy a csapat megtaláljon.
This message was last updated by the GM at 15:38, Mon 25 June 2012.

- Készen vagyok. Pillanatok kérdése, és a társaim is indulásra készen lesznek. Az udvaron várnak, menjünk!

Karlhoz fordulok. -A déli így így is habozott, hogy bevigyen-e minket egyáltalán... Azonfelül, nem is tudom mi vár ott ránk, Arkhaine is idegesebb. Mindenesetre, jobb ha kint maradsz a lánnyal, nem venném a szívemre az ő halálát is. - Egy kicsit elgondolkodom, majd újra Karlra nézek. -Vigyázz magadra, és a lányra is míg bent vagyunk, nem hinném, hogy soká tartana.