[IC] Act 3: Jerris, a sotet varos
Nem lep meg, hogy Drimsby előre fizet nekünk valamennyit, ugyanakkor a pénz mennyiségét már némileg figyelemfelkeltőnek tartom: valóban egy rendkívül jól fizető, egy napos munkának ígérkezik az amire vállalkoztunk, már csak épségben vissza kell térnünk, hogy kezdhessünk is valamit az összeggel. Azért az épületből való távozás közben most már alaposabban szétnézek, Drimsby vagy nagyon szabadon bánhat a város erőforrásaival, vagy pedig jó sok értéket védenek ezek között a falak között; esetleg ennyire fontosnak érzi a jelenlegi helyzetet, hogy minden pénzét rááldozza. Elmélkedek még egy kicsit a dolgon, de hamar felhagyok a próbálkozással, hogy meglássam az összeg hátterét: nem fontos számomra, s érteni sem igazán értek ahhoz, hogy miképp is működik egy Légőrség. Odakint amikor a pénzről beszélgetünk csak helyeslően bólogatok ahogy Uzel egyetért a kövek eladásával: -Igen, igen, velem jöttök? - érdeklődök miközben a drágaköveket vizsgálgatom, bár valójában ez sem igazán foglalkoztat, hogy egyedül megyek vagy sem. -Alkudozni alkudozok én, ahhoz egész jó beszélőkém van. - teszem még hozzá, majd a ruhám alá rejtem a drágaköves erszényt, megigazítom az övemet és a többiekre nézek, jelezve, hogy tőlem mehetünk.
Ha találtam/találtunk egy olyan kereskedőt, akinél el tudjuk adni a drágaköveket, igyekszem minél többet kialkudni, még ha pontosan tudom is, hogy legfeljebb néhány tucat érmével kaphatunk többet mint amennyit nagyjából érhet - igyekszem némileg át is verni a kereskedőt, miszerint amikor mi fizetségként kaptuk meg őket, akkor nagyobb értékűnek állították őket, ráadásul tisztes kereskedők becsülték fel a kövek értékét, úgyhogy minden bizonnyal csak ő akar kevesebbet fizetni nekünk értük. Egyszóval: alkudozok.