[IC] Act 3: Jerris, a sotet varos
Szóval ismét egy Szellemmágus, talán meg sem kellene lepnie a dolognak. Azok alapján, hogy Drimsby információkat kapott tőle, talán némileg együttműködőbb lehet mint Moltaa volt, de nem igazán lepne meg, hogyha ő sem éppen az a fajta volna, aki valaha megnyerhetné a falu legkedvencebb Névadója címet. Jobban belegondolva, ezek után célszerű óvatosabban közeledni a helyzethez, mert bár nem mondom, hogy mindegyik őrült, azért azt kinézem, hogy van valami hátsó szándéka azzal, hogy megosztotta ezt a titkot a kapitánnyal. Moltaa se tett soha semmit ok nélkül, ezt jól megtanultam a Légióban töltött idő alatt. Ahogy Uzel a nevemen szólít felé kapom a fejemet, látszik rajtam, hogy eléggé elmélyültem a gondolataimban. -Mi? - kérdezek vissza hirtelen, de választ nem várok, csettintek egyet és rávágom: -Persze, rendkívül izgalmasan hangzik. - ez lényegében igent jelent nálam. -Szerintetek is? - fordulok a többiek felé, de még mielőtt válaszolhatnának, Drimsbyhez szólok még, nem tudom megállni, hogy ne adjam hangját aggodalmamnak: -Azért csak legyünk óvatosak, nem mondom, hogy csak azért mert... De, tulajdonképpen mondom, óvatosan kell bánni azokkal a dolgokkal amit egy Szellemmágus tanácsol. - mondom ki végre.