[IC] 2946 Nyar vege: A sotet rengetegben
Ă–rĂĽlök, mikor az egykori társaimmal ismĂ©t összefutunk TĂłvárosban - kĂĽlönösen Caedynnával, hisz ő a ködhegysĂ©gen tĂşlrĂłl jött, Ăgy arra gondoltam, hogy ő már rĂ©g visszatĂ©rt hazájába. Bár sok hĂrrel nem tudok számukra szolgálni, megemlĂtem, hogy azĂłta Bard király katonái közĂ© tartozom. Továbbá megmutatom nekik az Ăşj Ăjamat, amit időközben kĂ©szĂtettem; egy nagy, fĂ©mmel kivert Ăj, amit kicsit nehĂ©z lehet az átlagos embereknek felhĂşzni.
A goblinok megjelenĂ©se (ezek is orkok?) nem tölt el tĂşl sok aggodalommal. Amint meghallom a pletykát, indĂtványozom a csapatnak, hogy induljunk Ăştnak. Bár a goblinok veszĂ©lyesek, nem hiszem, hogy kis lĂ©tszámban bármi bajt tudnának okozni, hadiállapotot pedig mĂ©g nem rendeltek el. Ennek ellenĂ©re kis csalĂłdással tapasztalom, hogy nem találunk semmit az Ăşton. IndĂtványozom a többieknek, hogy igyunk egy sört, majd Ă©rdeklődök, hogy szeretnĂ©nek-e Ăşjra a goblinok után indulni.