Amikor bevégezzük a goblint én nem teketóriázom, gyorsan a menekülők irányába szegődöm. Az a célom hogy a három járatokban lévőt levadásszam. Óvatosan figyelek nyomok után kutatva hogy merre is mentek majd amint észreveszem azt elkezdek loholni.

13:48, Today: Haakon rolled 6,6 using 1d12,2d6 with rolls of 6,1,5.  szpiör forword.

Gyorsan a főnökhöz szaladok, amíg Barald és Maraeya a testőreit lefogják, és megpróbálok végleg végezni vele.

Bólintok Dindynek, mintha mondandója valóban mindent megmagyarázna; nekem valóban elég információ, hobbit recept, számomra ez bőven elég. Még mindig karddal a kezemben pillantok felé: -Miután a többiek ideértek a kulccsal, szeretném megkóstolni. - felelem neki. -És ne aggódj, most már minden rendben lesz. - nyugtatom a hobbitot, ami nem feltétlen jelent neki túl sokat zord külsőmnek hála. De nem indulok tovább, inkább itt várok, arra az esetre ha esetleg néhány goblin meg tudott volna szökni a többiek fegyvere elől és most erre tartanának, hogy megöljék a hobbitot.

Haakon rohanva kozeledik, de mire odaer Maraeya es Barald vegez az utolso ket testorrel. Az orkok tetemeibol egesz szep halmot kepeztek maguk korul.

Kragmir a lakoresz bejaratanal par voros labnyomra bukkan, nem ver, inkabb ugy tunik bor. Valoszinuleg Caedynna eroditesebol. Lassan, ovatosan megindul a goblinok utan.

Guthorm mikor a Dindy-hez es a kovacsmuhelyhez vezeto elagazashoz er mintha valamilyen zajokat hallana. Az elszokott goblinok lehetnek. Vagy valaki mas.

In reply to Caedynna (msg # 331):

Dindy kicsit ketelkedve de bolint es meg a keverokanalat is felkinalja hogy megkostolhasd.
This message was last updated by the player at 19:53, Sun 05 June 2016.

Megviselten fújtatok, ahogy lehajolok, hogy átkutassam az orkok vezérének tetemét, elsősorban a Dindy-t fogva tartó lánchoz keresem a kulcsot. Ha megvan, belenyomom Maraeya kezébe és  bocsánatkérően rámosolygok. Előkotrom a kulacsomat, nagyot húzok belőle, majd a fejemre is locsolok egy adag vizet. Miután nagyjából visszanyerem a lélegzetemet, a vadászhoz fordulok:
- Haakon, amíg a többiek kiszabadítják a hobbitot, megnézzük, hogy számíthatunk-e még újabb házigazdákra? - intek a fel nem derített barlangok irányába a lándzsámmal - Meg kell vallanom, a vendéglátás kezdi kissé megfeküdni a gyomromat... - jegyzem meg fejcsóválva és Maraeya-nak majd Haakonnak kínálom a vizeskulacsomat - Meg aztán még azt is ki kellene ötleni, hogy mi legyen ezekkel a részeg férgekkel itt! - mutatok a szanaszét heverő, mámorosan öntudatlan állapotban goblinokra, s az arckifejezésem teljesen világosan kifejezi, hogy nekem van már egy ötletem és ahogy a lándzsát markolom, igen könnyen kiviláglik, hogy mi is az.

Bal kezemmel magam mellé engedem a kardomat majd mosolyogva veszem el jobbommal a hobbittól a keverőkanalat, hogy megkóstoljam az ételt. Miután megízleltem visszasüllyesztem a kanalat az ételbe miközben elismerően bólintok egyet, de hiába szeretnék újabbat merni belőle, a folyosó irányából hangokat hallva hirtelen abba az irányba kapom a fejemet, majd ismét két kézre fogom a kardomat és a barlangszájnál állva várom, hogy ki közeledik felénk. A sűrű és sok lépéshangból kiindulva goblinok - de nem fogom a hobbit közelébe engedni őket, akárhányan is legyenek.

In reply to Loremaster (msg # 332):

Követem a goblinok nyomát. Nem akarom ezeknek a zöldbőrűeknek megadni a menekülés lehetőségét.

Barald megtalalja a kulcsot a fonk hullajaban viszonylag konnyen es Maraeya kezebe nyomja azt.

Kragmir szep lassan haladva koveti a nyomokat at az orkok mocskos termein, figyelve nehogy meglephesse valaki amig o a nyomokat kutatja.

Megtorpanok, hogy jobban halljam azt a bizonyos hangot. Nem igazán nyugtat meg a gondolat, hogy a kereket oldott orkok ilyen közel lehetnek Dindyhez, bár nincs egyedül, kvázi kiváló védelmet élvez, de mégis. Az orkok otthon vannak, mi idegen terepen, bármily kicsi is az esélye annak, hogy kárt tudnak tenni valakiben, sosem szabad elvetni e gondolatot.

Ha nem jövök rá mi a hang, akkor úgy döntök goblinok és megszaporázom a lépteimet.

Mire dobjak?

Először nézzük meg, hogy mindenki rendben van-e. Ami pedig a goblinokat illeti... - azzal elindulok vissza én is Dindy felé, menet közben megszúrkálom a fetrengő goblinokat.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 334):

Annyira lefoglalt a főnök testőrével való foglalkozás, hogy fel sem fogtam, amikor Barald ledöfte az orkot.
Később, amikor már végre hosszabb lélegzetvételnyi pihenőhöz juthattunk, mert a részegen fekvő fattyakon kívül igazi ellenfél már nem volt a láthatáron, akkor egy darabig lihegve és némileg zihálva, de mégis büszkeségtől csillogó tekintettel néztem a lándzsaforgató "hazámfiára".
Elvégre ketten kiálltunk a goblin fajzatok elé szemtől-szemben, pajzsok nélkül és biza a hullákon végignézve is látszik, hogy nekünk bizony nem a tudásukban szinte semmit sem érő senkiházi fattyak voltak az ellenfeleink. Legalábbis én itt és most így gondolom.
A felém nyújtott kulcsra, majd Barald-ra a bocsánatkérő mosolyával viszont egy röpke pillanatig zavartan tekintek, nem értve, hogy most ezzel mit is akarhat a másik. Csupán a Haakon-nak szánt mondandót hallva gyúlik fény az elmémben és egyik kezemben a csatabárddal, másiknál pedig a markomba szorítva a kulcsot, a lehetőségeimhez mérten megiramodok a hobbitot fogva tartó terembe, hogy kiszabadítsam.

Haakon felvetésére beleegyezően bólintok, majd megindulok Mara után, menet közben pedig ha esetleg a suhatagi vadász figyelmét elkerülte egy-egy goblin, akkor azt leszúrom. Mindez idő alatt azt sem tudom, hogy melyik lábamra sántítsak, ráadásul az oldalam is kegyetlenül sajog, úgyhogy nem szólok egy szót sem, csak összeszorított szájjal haladok a konyhabarlang irányába.
"Remélem, hogy Dindy összeütött valami rendes ételt is, nagy hasznát venném egy forró ragunak vagy levesnek" - töprengek morózusan.

Miután az utolsó néhány ellenséget is levágtuk, és meggyőződtünk róla, hogy Dindy biztonságban kiszabadult, két részre osztom a csapatot, az egyiket a visszautazás előkészítését bízom, a másikkal elindulok körbenézni a járatokban, hátha van valami érdekes, esetleg megtaláljuk Guthorm egykori társait is, akár élve, akár holtan.

20:51, Today: Haakon rolled 4,5 using 1d12,1d6 with rolls of 4,5.  szörcs.
This message was last edited by the player at 18:51, Tue 07 June 2016.

A harom goblin rovidesen megerkezik a rogtonzott konyhaba. Ut kozben szereztek egy egy szeles vaspajzsot, es az egyik egy ijat is. Mikozben Dindy bebujik a konder moge Caedynna es Guthorm felveszi veluk a harcot. A goblinok a szuk folyosobol erkezve eleve hatranyban vannak es mihelyst megerkezik hatulrol Kragmir is a sorsuk vegleg megpecsetelodik.

Maraeya megerkezik a kulccsal nem sokkal utanna es kiszabaditja Dindyt aki szinte el sem hiszi a szerencsejet, meg sokaig tapogatja a labat hogy epen megmaradt es boldogan setal a kis szobacskaban, mindossze a hullakat keruli.

Barald es Haakon (meg aki meg veluk megy) elindul felfedezni az oldaljaratot ahonnan a friss orok erkeztek. Egy tagas szoba elott egy felig leragott combcsontot talalnak, valoszinuleg az egyik ponie lehetett. Az orok minden bizonnyal itt allomasoztak. Maga a szoba ork mercevel merve diszes. Egy nagy agy, birkaborokkal letakarva, egy torpe munkanak tuno tukor hogy a vezer gyonyorkodhessen magaban es egy minden bizonnyal a hegyi emberektol zsakmanyolt pajzs a falon. A szobabol egy szedett vedett ajto nyilik amit nem tart sokaig kinyitni. Egy kincsestarba vezet, vagyis inkabb amolyan kincses halomhoz amit a goblinok osszeharacsoltak es a fonokuk sajat fontossaganak tudataban maganak begyujtotte oket.

(Osszesen 10 pontnyi kincs van itt, illetve lehet random kincsre dobni ahogy a Rivendell szabalykonyv 85. oldalan irjak is. Aki elvesz a kincsbol (vagy dob kincs probat) az dobjon TN12 korrupciot is)

In reply to Loremaster (msg # 343):

Amikor megérkezünk megvizsgálom a pajzsot. Azok a dolgok érdekelnek aminek története lehet. Amikor nyílik a kincseskamra felcsillan a szememben a remény hogy a bross ékköve akár itt is lehet, így gyorsan elkezdek szétnézni a halom között. Miután végeztem társaimra nézek.

- Bocsájtsatok meg, nem szokásom ilyet tenni, de tudjátok családom egy eltűnt ékkövét keresem. Talán már említettem nektek. A kő ebbe a brossba való. - közben mutatok egy csákány alakú brosst mely összetartja a köpenyemet a vállamnál és benne egy nagyon apró ékkőnek a helye látható. Látszik rajtam hogy zavarban vagyok. Nem vagyok kapzsi most viszont annak tűnhetek.
This message was last edited by the player at 19:52, Tue 07 June 2016.

Egy, a hobbit életére rontó goblinra én is lesújtok kardommal, majd amikor a veszély ismét megszűnt és a kulcs is megérkezett, hogy Dindy láncaitól megszabaduljon, jóízűen falatozok egyet a Belba néni receptje alapján készült ételből. Rögtön jobban is érzem magamat még a sérüléseim ellenére is - a hobbitot mellesleg csak akkor hagyom magára, hogyha legalább két ember vele marad, így a többiek által említett termet talán utolsónak vizsgálom meg; mivel odabent semmi számomra értékeset nem találok, így nézelődésen kívül mást nem teszek, majd visszatérek a hobbithoz és várom, hogy indulhassunk.

Sántikálás közben csatazajt hallok a konyhabarlang felől, ám hiába iramodok meg, mire odaérek már minden elrendeződök; Guthorm, Caedynna és Kragmir fekete goblinvértől sötét fegyverekkel állnak a lekaszabolt tetemek felett, Dindy pedig a hatalmas üst mögött rejtőzik. Mosolyogva biccentek társaim felé és az üst felé tartva elismerően rácsapok Guthorm vállára is, ezután szótlanul csatlakozom Caedynna-hoz a falatozásban.
Amint végzünk én is megvizsgálom az összehordott kincseket, hátha találok valami érdekeset, majd megvakarom a szakállamat és a "drágaságokra" mutatok:
- Ezt igazán kár lenne itt hagyni, hogy széthordják; szerintem osszuk szét egyenlően egymás között, így hátha jóra tudjuk fordítani! Guthorm, szerintem a társaid nincsenek, és ahogy fest, nem is voltak soha itt, legalábbis nemigen látom nyomukat. - fordulok a tóvárosi felé - Javaslom, tarts velünk az Északvégi Fogadóba, hátha útközben (vagy éppen ott) nyomukra bukkanhatsz!

Elégedetten nézek szét a lábaink előtt heverő élettelen ork tetemeken. Nem szeretek gyilkolni, de ezek a lények...annyira de annyira gonoszak, hogy egyszerűen nem lehet másként kezelni őket.

Aztán szóba kerül a kincs és onnantól a holt lények már nem érdekesek számomra.

- Köszönöm, de nem kérek ebből a holmiból. Ki tudja hány árva, vagy örök életére megnyomorodott vagy akár meg is ölt ártatlan ember vére szárad rajtuk. És amúgy is. Aranyam van bőséggel az üzletből, nekem véres vagyon nem kell.

Ami a társaimat illeti - És itt szomorúan sóhajtok egyet. - ha nincsenek itt, akkor nincs itt keresni valóm, veletek tartok abba az Északvégi Fogadóba. Hol is van az pontosan?

Dindy-vel maradok amikor a társaság jó része továbbindul felderíteni a maradék járatokat.
Nem rohanok sehová most, hogy már a goblin vezér és a mulatozó hordája hullaként hever a barlang járataiban és termeiben. Ha találnának még is élőt, azzal könnyedén végeznek úgy is, ezt most már, ennyi közös harc után ki merem jelenteni. Mindettől aztán mondhatni nyugalom terül szét a tagjaimban és az arcomon, kedélyesen kezdeményezek beszélgetést a hobbit-tal. Ha már úgyis annyira a receptekért van oda, akkor azzal talán továbbra is el lehet terelni a figyelmét.
A karaván által szállított felszerelések esetleges kimentésére nem teszek javaslatot, ha nem firtatja senki, akkor nem veszek magamhoz semmi pluszt a tervbe vett visszafelé útra.

Barald elkezd egy kisebb ladaba osszevalogatni mindenfele kulonsen ertekesnek tuno dolgot amig a tobbiek keszulodnek es Kragmir megvizsgalja a pajzsot. Ugy tunik a hegyi emberek valamelyik torzsebol szarmazhat es nagyon szep mesteri munka, de serulesnek nincsen nyoma rajta igy ha harcban szereztek az orkok akkor minden bizonnyal meglepetesbol vagy hatulrol vagtak le korabbi gazdajat.

(Ha mas nem visz magaval kincset csak Barald akkor vehetjuk ugy hogy a jol megpakolt ladaba 5 pontnyi kincs elfer. Osszesen 10 pontnyi van itt, ha mas is akar vinni akkor tobb szep nagy ladaval is kell cipelnetek)

Vegul sietosen esztek, receptet csereltek es utnak indultok. A visszafele vezeto ut talan kicsit konnyebb, habar tudjatok hogy a goblinok barlangjat valoszinuleg napokon belul mas goblinok lakjak majd be, de valamelyest megtisztitottatok a kornyeket meg ha csak egy rovid idore is, es a hegy alatti barlangokat elhagyni nagy konnyebbseggel jar. Mikor kiertek del fele jarhat, talan inkabb kora delutanra, de mivel nemreg ettetek konnyu szivvel indultok utnak. LEgnagyobb meglepetesetekre egy napon belul beeritek a kint hagyottakat. Ugy tunik a nyakas Ingwar vezetesevel osszeszedtek par ponti, megjavitottak kat szekeret es a meg mentheto rakomanyt ujra felraktak ra, hogy ne erkezzenek ures kezzel ha mar Dindyt elveszitettek. A hobbitot es titeket is nagy orommel fogadnak es habar egy ideig meg erzitek a kornyek sotet nyomasat, de vegul minden tovabbi problema nelkul megerkeztek ujra a fogadoba. Idokozben az osz vegi ido lassan kora telbe fordul, hidegge valnak az ejszakak es igy a fogado kulonosen kellemes helynek igerkezik.

(Xp-t es Ap-t leellenoriztem es felirtam, hogy elerje a kivant szinteket. Mivel meg nem koltottetek belole igy van 6 eloszthato Fellowship pontotok is, OOC beszeljetek meg es osszatok el.)

A fogado nektek innentol kezdve Sanctuarynak szamit es anyagi helzyettol fuggetlenul megengedhetitek magatoknak hogy itt toltsetek az idot.

In reply to Loremaster (msg # 349):

A készülődéskor miután látom hogy a csapat itt akarja hagyni a kincset a törpe énem előtör. Fogok egy ládát amit Baraldhoz hasonlóan megpakolom az értékes áruval. A pajzsot a hátamra szíjazom a tükröt pedig némi nézegetés után sajnos itt kell hagynom. Dindivel az úton beszélgetek hogy mi a történés majd amikor a többi túlélővel találkozunk és meglátom hogy van egy szekerük megkérem hogy forduljunk a barlang felé egy kicsit. A törpe társam felé fordulok.

- Gyere Bruni, találtam valamit. Segíts egy kicsit. - majd kisvártatva a barlang előtt előbukkanunk a tükörrel, amit óvatosan felpakolunk a szekérre. A fogadóba visszakísérem a társaságot ahol érkezéskor megkeresem a tulajt.

- Dindyt épségben visszahoztuk, de az árudat nem tudtuk megmenteni. Ellenben hogy be tudj szerezni mindent, a fránya orkoknál találtunk egy fogadóba való ékességet, talán a forgalmadat kicsit fellendíti. Népem egy díszes tükrét találtuk és neked szántam ajándékba. Persze még van egy kis apróság is ezen felül, de ezt jól rejtsd el.

Terv: Bruninak adok 1 kincset és 1 kincset adok a fogadónak is. Így csak 3 pontot tartok meg magamnak. A többiekkel is megosztom a tervet, hogy maga is szíve szerint legyen nagyvonalú bárki aki akar.

13:16, Today: Haakon rolled 5,7 using 1d12,2d6 with rolls of 5,1,6.  korrápsön.

Jómagam is hozzálátok a kincsek összepakolásához, majd a fogadóban elosztjuk. Kicsit megmosolygom, ahogy Kragmir körbeugrálja a tükröt "örömében", de hagyom, hogy Brunival elhozzák. Odakint könnyed elismeréssel szólok a többiekhez, mások már nyúlcipőt húztak volna, mikor lett volna lehetőségük, de ők maradtak összeszedni a pónikat.

A fogadóba visszaérve ismét megnyugszok, (szétosztjuk a kincset, stb, majd később befejezem.)

A visszaúton nem adom át magamat a könnyed hangulatnak, továbbra is feszülten figyelek és nem veszem félvállról a felderítést. Este a tábortűznél már sokkal jobb hangulatban vagyok és nagyokat nevetve beszélgetek a többiekkel is; többször is felemlegetem, hogy milyen remek érzés ilyen társakkal vállvetve küzdeni. Ugyanakkor sohasem mulasztom el megjegyezni, hogy ébernek kell maradni, nehogy a Homály újra beborítsa a vidéket.

A fogadóban nagy örömmel üdvözlöm Shadrach-ot, alaposan megdögönyözöm, valamint a vacsoránál több finom falatot is juttatok neki. Többször is eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik, de most, hogy újra itt van, veszem csak észre, hogy mennyire igaz volt ez. Remélem, hogy elkísér Carrock-ba Beornhoz és esetleg tovább is, ha újabb kalandok várnak.

Mielőtt azonban útra kelek, a helyi törpe kovács Frier - akit teljesen lenyűgözött a hobbit-mentő küldetésünk története - rábeszél, hogy megnézhesse Hajnalhozót. Nagyokat hümmögve sokáig forgatja kérges kezeiben, mire kiböki, hogy tudna rajta javítani, mert az évek alatt veszített az egyensúlyából. Először teljesen felháborodok, de némi rábeszélés után hallgatok a jó szóra. Bár jó sok időbe telik mire az új egyensúlyt megszokom, az eredmény magáért beszél - lándzsám rémítő könnyedséggel üti át a páncélt, veszedelmesebb, mint valaha. A háromfelé font szakállú Frier igencsak érti a dolgát...

Carrockban megpróbálom lerázni a nyomasztó Árnyat, ami még az orkok alagútjaiban hagyott nyomot rajtam, de nem nagyon boldogulok vele; többször megkísért a csata a dombon, s az odaveszett karavánőrök mozdulatlan tetemének látványa. Úgy tűnik, ezzel együtt kell élnem. Ellenben beornfi társaim társaságában sok új dolgot tanulok meg a vidékről, s a vadonban töltött idő után most valamennyivel jobban boldogulok civilizáltabb társaságban is.
This message was last edited by the player at 13:01, Tue 14 June 2016.

14:11, Today: Secret Roll: Guthorm rolled 2,11 using 1D12,2D6 with rolls of 2,5,6.  Song (siratóének).

A kincs el- és szétosztása legkevésbé sem érdekel. Ahogy múlik a veszély érzete úgy tör rám a felismerés, hogy talán halálba vittem fél tucat embert, akiket most miattam hiába vár a családjuk haza.
Persze zsoldosok, tudták mit vállalnak, a világot járó emberek és más népek megértenék, de az otthon maradottak, az apa nélkül felnőni kényszerülő gyermekek nem fogják. Gyűlölni fognak és rászolgáltam.

Mikor pedig már hazafelé tartunk, az egyik tábortüzes, csillagfényes éjszakán felállok a tűz mellől, s miközben szomorú tekintettel, a lelkemet mardosó fájdalommal az elveszettekre gondolok, előbb dúdolni, majd bánatosan énekelni kezdem Tóváros egyik legnépszerűbb siratóénekét, amit olykor még temetéseken is elénekel a gyászoló rokonság.
A dalban nincs szó bosszúról, kiontott vérről, erőszakról, csupán búcsúzás azoktól, akik már nem lehetnek közöttünk.

Koszos arcomra két kacskaringós vonalat rajzolnak kicsorduló könnyeim, de azokat felszárítja az utolsó versszak.
A dal egyszerű, bárki csatlakozhat aki úgy érzi az elesettek megérdemelnek egy ilyen gesztust.