In reply to Haakon (msg # 153):

- Akkor bóklásszunk szerinted Kragmir ötlete alapján a sötétben és keressünk a gázló óta nem látott jobban védhető területet ezek szerint, minthogy maradjunk és majd reggel induljunk vissza a gázlóhoz? - vonom fel a szemöldököm, majd megingatom a fejem.
- Menjetek, hozzátok vissza Dindy-t. - a maradókkal foglalkozom innentől kezdve.

Caedynnához lépek.
- Tudok segíteni? - utalok a sebesülésére.

Pontosan. A feladatunk az, hogy vigyük vissza biztonságban a hobbitot, és nem az, hogy a karavánt.

(True-Hearted, Adventurous)
This message was last edited by the player at 17:59, Fri 18 Mar 2016.

Az alagút bejáratához közel leülök a sarkamra és kifújom magamat; a bordáim még sajognak ahol az elcsúszó handzsár lapja eltalált, de nem zavar különösebben. Pár mozdulattal megtisztogatom a lándzsám fejét és hallgatom a többiek szóváltását.
- Ezek a korcsok nem jönnek már vissza egyhamar, legfeljebb holnap éjjel kell aggódnunk miattuk. - jelentem ki, s közben az iszákomból előszedek, majd a övemen pont erre a célra kialakított helyre csúsztatok két dobókést - Napközben a vackaikon lapítanak, nem állják a napfényt, pont mint a valódi férgek. (Orc-Lore)
- Caedynna pedig maga is el tudja dönteni, hogy harcképes-e; ha ő azt mondja, akkor az is. - biccentek elismerően a keménykötésű vándor felé - Makacs emberek vére nem folyik el könnyen, ahogy a mondás tartja! Nem tudom, hogy valóban bölcs dolog lenne-e szétválni, - ingatom a fejemet és az alagút felé intek - mert itt sejtésem szerint már nemigen akad veszély, de odabent: nos, azt nem tudjuk!
Talpra szökkenek és a karaván tagja felé fordulok. - Hosszúlábú Iwgar, ugye meglesztek, míg a hobbit elrablóit űzzük? - kérdem beornfi társamat - Ha pedig túl soká elmaradunk, rád bízzuk, hogy mit tégy; Shadrach, Beorn egyik ebe szerintem már száguld a rossz hírrel Beorn házába. Bizonyos, hogy nem portyáznak az orkok soká büntetlenül a környéken! Mi viszont ne vesztegessünk több időt, hisz' szavamat adtam a fogadósnak, hogy mindent megteszek, hogy rokonát a bajból kimentsem! (Trusty) - indulok meg a bejárat felé, a vállam felett várakozóan pillantva Maraeya-ra és Caedynna-ra.
This message was last edited by the player at 14:04, Tue 22 Mar 2016.

(Akkor mi a vegso terv? A karavan kiserok maradnak, de Grain hajlando veletek menni ha szeretnetek...)

Barald es Maraeya is tudja hogy az orkokat, goblinokat a sotetben uldozni nem teljesen veszelytelen. Bar gyava nepseg nem valoszinu hogy visszafordulnanak de ok latnak a sotetben ti meg nem, es a faklyak kituno celpontta tesznek titeket.
Azt mindannyian tudjatok hogy faklyafenyben nagyon nehez nyomokat kovetni, es faradtak is vagytok (de mindketton tul lehet jutni egy-egy sikeres probaval persze)
Persze amig egy alagutban mennek addig nem is lehet elteveszteni oket...

In reply to Loremaster (msg # 157):

- Reggelre a kisember meghalhat, és én nem akarok a fogadóba úgy visszamenni hogy akár meg is menthettük volna. Én mindenképpen utána megyek, és ha jól veszem ki Barald és Haakon szavait ők is. Aki akar velünk tarthat, a többiek meg tegyenek belátásuk szerint. Ha itt akartok megvárni ám legyen. De nincs sok vesztegetni való időnk. Induljunk!- felelem a társaimnak majd felkapok egy fáklyát.

- Bizony jól értetted, Kragmir mester, induljunk is nyomban! - biccentek az őszülő hajú törpének. Húzok egy jóízűt a kulacsomból, elégedetten csettintek a nyelvemmel, majd - miután előszedtem egy fáklyát és meggyújtottam a tábortűzben - belépek az alagútba. Igyekszem a fáklyát úgy tartani, hogy ne világítson a képembe, s vakítson el, valamint roppant figyelmesen fülelek minden neszre.

23:02, Today: Barald, a Szikla rolled 7,12 using d12,3d6 with rolls of 7,5,4,3.  nyomkeresés.
23:03, Today: Barald, a Szikla rolled 11,3 using d12,2d6 with rolls of 11,1,2.  észlelés. => asszem mégiscsak elvakít az a fáklya :(
This message was last edited by the player at 22:26, Fri 18 Mar 2016.

Ha valamelyik breei sebesült, akkor most végre megnézem őket és igyekszem megfelelően ellátni a sebeiket, mialatt magyarázok.
- Én azt mondom, hogy a bejáratot könnyebb védeni belülről, mint a mégiscsak felbukkanható, hullákat fosztogatni akaró orkfattyakkal körbevéve küzdeni az ismert vadászterületükön és l az éjszakai sötétből fakadó előnyük miatt rosszabb helyzetbe kerülni. A csatabárdomnak pedig kell a hely, szűk járatban nem igazán tudom kihasználni a fegyverem adottságait. Szóval menjetek, én itt maradok.
...és nem csak Dindy élete számít! - morgom a mondat végét az orrom alatt.

Maraeya megnezi a breeieket, de komolyabb serules nem erte oket, kiveve Tomot aki mar meghalt. Iwgar seruleset latva ne is ketled goblin mereg lehet a szervezeteben, de nem ismersz jobb gyogymodot ra a pihenesnel, vagy belehal vagy tuleli, de jobbara az ilyen eros fizikumu alakok tul szoktak elni.

Az alagutat kovetve kiertek a domb aljaba. Ugy tunik egy regi menekuloalagut lehetett amit a goblinok megtalaltak. A nyomokat kovetve onnan viszonylag gond nelkul megtalaljatok a barlang bejaratot ahol a goblinok eltunhettek elottetek. Ugy nez ki a csunya vereseg utan visszamentek a hegyek ala.

(Nem vagytok tul messze meg a dombtol es mikor kiertek a labahoz akkor is szolhattok Maraeyanak ha szeretnetek hogy veletek menjen)

Ebben az esetben harsány hangon felkiáltok Maraeyanak, hogy jöjjön gyorsan, mert hamarosan lesz helye és esélyesen alkalma is a csatabárdjával ork és goblinfejeket hasogatni. Ha véletlenül nem látja, merre vagyunk, akkor a fáklyát is lengetem. Őszintén remélem, hogy mindketten jönnek - most már a csontjaimban érzem, hogy veszedelmes órák előtt állunk, mielőtt visszaszerezzük a hobbitot. Amikor mindenki összegyűlt, aki akar jönni, elindulok a többieket megelőzve, újdonsült felderítői kötelességemnek eleget téve.
This message was last edited by the player at 22:31, Fri 18 Mar 2016.

-Bekötöttem ahogy tudtam, de többet már csak az idő és a pihenés tehet érte. - válaszolom amikor Mara a sérülésemről érdeklődik, illetve bólintok is egyet hálásan, jól esnek az aggódó szavak. Egy darabig hallgatom még a többiek beszélgetését miközben az íjamat leajzom és a vászontokjába csúsztatom, majd elkötöm rajta a lenkötélből készült fület, végül hátamra kanyarítom és véres kezembe veszem a kardomat. Még odalépek a monológját éppen befejező Maraeyahoz: -Nem csak az ő élete számít ez tény, egy élet sem jobb mint a többi, de hiszek Baraldnak, hogy ma este az orkok már nem fognak visszatérni és így ők biztonságban vannak. - kezdek bele. -De ez az ő harcuk, az pedig a mi harcunk. Grain majd elkísérő őket biztonságban, nem aggódnék értük. De a hobbit megmentésével valami többet adhatsz nekik mint egy életet. Reményt. - elfordulok Haakon felé egy pillanatra, Bard király címérére pillantva, majd vissza Marára: -Tóváros népe sok csapást szenvedett el néhány éve, de mégis kitartottak, újraépítettek mindent, mert volt remény a szívükben - az pedig a legnagyobb fegyver. Ha visszahozzuk a hobbitot, sokan fogják továbbadni a történetet, reményt fog adni az embereknek mert tudják, hogy van aki vigyáz rájuk. A remény pedig többet ér mindennél. - mosolyodok el nagyon halványan, ami elég érdekes képet ad a csurom szétkent vérrel beborított arcomnak; láthatóan legalább ennyire véresen komolyan is gondolom amit mondok. -De a döntés a tiéd. Én nem hagyom magára Haakont, azóta forgatjuk már együtt a fegyvert, hogy Tóvárosba érkeztem. - fejezem be a Marának szánt szövegemet, majd a többiek után indulok a járatba. Furcsán hangozhat a mondandóm zord külsőm miatt, ugyanakkor talán valóban biztatónak is. Vándorlásaim során megtanultam már, hogy a sors néha furcsa utakra tereli az embert, vagy tereli le az egyikről a másikra, azonban Marát magunk közé tartozónak érzem, így remélem, hogy végül velünk fog tartani még annak ellenére is, hogy ellenzi a döntését a többieknek. Én sem szívesen megyek be a föld alá, de segíteni akarom a többieket.

Megvárom még Mara reakcióját, hogy velünk jön-e esetleg vagy marad, az utolsó mesélői posztra utána reagálok ha nem baj.
This message was last edited by the player at 00:02, Sat 19 Mar 2016.

Haakon válasza -amit a szarkasztikus kérdésemre adott- homlokráncolást és erős értetlenséget eredményezett.
Kragmir sem éppen megfelelően próbált hatni azzal, hogy lerövidítve a "szerinte kinek és mennyire fontos az élete" magyarázattal próbálkozott.
Egyedül Caedynnának sikerült hatni rám, de ő sem érhetett el teljes sikert. Látva Tom holttestét nekem ugyanis bűntudatom támadt.
- Onnantól kezdve, hogy találkoztunk Dindy-vel, Iwgar-ral, Andy-val, Bill-lel és Tom-mal... Onnantól kezdve nem csak a hobbit életével vagyok köteles elszámolni önmagam felé. Cserbenhagynék három még élőt és egy velük hátramaradó törp kereskedőt, ha magukra hagyom most őket. Nem lennék jobb egy bőrét féltő gyáva féregnél, még ha egy hobbit életét is akarom közben megmenteni. Értitek?! - Haakon-hoz és Kragmir-hoz szólok feszülten, ökölbe szorított kézzel, de aztán a vándornak is válaszolok.
- Nem adok reményt, ha hátrahagyom őket. - teátrálisan végig mutatok rajtuk. - Nézd meg őket. Nem, nem áll szándékomban senkit lebecsülni, de akkor van nagyobb esélyük eljutni a gázlóhoz, ha együtt maradunk. - némi szünetet hagyok, hogy ezt ti is végiggondolhassátok (már aki még maradt) mielőtt folytatom.
- Szóval vagy mindannyian megyünk, vagy én velük, szó szerint hátra maradok. - Iwgar-hoz és az eddig meg nem kérdezett Bree-ikhez fordulok a végén.
- Jöttök, vagy maradtok? - főleg Bill-re számítok, hogy csatlakozik, de a Kragmir rábeszélése miatt csatlakozott Grain sem hiszem, hogy lelkesen maradna hátra ezen a vidéken, hiába riasztottunk el néhány orkot nem sokkal ezelőtt.

09:24, Today: Haakon rolled 7,7 using 1d12,3d6 with rolls of 7,2,2,3.  hánting.

Gyertek, erre! - jelzem a többieknek a nyomot amit találtam, és rögtön meg is induluk utánuk.

Részemről nem látom okát a további hezitálásnak; Dindy bajban van, megígértem, hogy megmentem. Megbízom beornfi társam döntésében, még ha nem értem, akkor is: minket arra tanít Beorn, hogy járjuk a saját utunkat és legyen merszünk szembenézni a következményekkel. Ha Mara úgy látja jónak, maradjon.

- Jövök Haakon, irány a hegyek gyökere, hátha kikaparunk onnan valami értékeset! - válaszolom és minden neszre-mozgásra éberen haladok tovább.

10:23, Today: Barald, a Szikla rolled 2,10 using d12,2d6 with rolls of 2,6,4.  észlelés, ha megint kellene. + HOPE; 2+6+4+7= 19 és van benne hatos
This message was last edited by the player at 09:25, Sun 20 Mar 2016.

-Nem, de mind a hobbitot védték, azok is, akik már meghaltak az utóbbi napokban. És ha a hobbit meghal, a haláluk is értelmetlen lesz. - válaszolom egyszerűen még mielőtt lemennék a többiek után az alagútba. -De a döntés a tiéd. Én a hobbit után megyek, ha te más utakat látsz magad előtt, úgy megértem döntésed. - nem várom meg erre mit mond, hanem megfordulok és kicsit sietős lépésekkel a többiek után indulok.

Amikor kiérünk ismét a szabadba körbenézek, figyelem a környéket, hogy látok-e esetleg valahol mozgást. Amikor Haakon nyomot talál követem a férfit, de ezúttal is alkalmanként le-le maradok, hogy a csapat zajától mentesen figyelhessek, hallok-e látok-e valahol orkokat. Előre most nem megyek őrszemként, ebben a sötétben nem biztos, hogy megtalálnám ismét a társaimat (ellenben, hogyha gyújtanak fáklyát és nem arra a kevés fényre támaszkodnak amit a természet ad, akkor előremegyek néha)

Az úton kicsit erőltetett menetre próbálom fogni a csapatot, és reménykedek hogy nem kapott túl nagy előnyt az ellenség a szegény hobbital a hóna alatt.

- Gyertek gyorsan, utol kéne érni őket.

Gyors keszulodes utan megindultok a barlangok labirintusaban lefele. (Haakon is dobjon meg ha megy meg Maraeya donthet mit is szandekozik csinalni)
A sotet alagutak szabalytalanul es ossze vissza kanyarognak, nemsokara ratok telepszik a nyomaszto szinte fullaszto legkor (Akinek nem sikerul a korrupcio proba azoknak +1 Shadow point)
Barald es Haakon faradhatatlanul probalnak az alagutakban nyomok utan kutatni, kicsit bejarni a kornyeket hogy nem veszitsetek el a forro nyomot (Haakon TN14 Hunting, Barald TN14 Explore. Ha Maraeya jon akkor neki is TN14 Hunting)

A faradtsag szep lassan ratok telepszik. Az egesz napos meneteles, aztan a kemeny ostrom es az ujabb veget nem ero uldozes kezdi kikezdeni a szivossagotokat. (Mindenkit akinek nem sikerult a faradtsag eleni teszt +2 faradtsag. Ezt ha lehet ne hozzaadjatok a Fat pontotokhoz a bioban hanem moge irjatok +2-kent)

A fénytelen, idegen visszhangokkal teli alagutak baljós légköre teljesen rám telepszik, hiába próbálom kizárni, s feladatunkra koncentrálni. A fáklyák bizonytalan fényénél próbálom a nyomokat követni, ám a Homály és a fáradtság együttes hatása megteszi a magáét és szégyenszemre a sziklás talajon szem elől tévesztem... "Éreztem én, hogy Shadrach hiányozni fog, de hogy ilyen hamar, azt nem sejtettem" - gondolok négylábú segítőm kiváló szimatára és elmázolom homlokom a hideg verítéket. "Remélem, hogy Haakon több sikerrel kutatja a goblinok csapását" - nézek bizakodva Bard király egykori katonájára.


Barald, a Szikla rolled 3,10 using d12,2d6 with rolls of 3,5,5.  TN14 felfedezés.
Barald, a Szikla rolled 2,10 using d12,2d6 with rolls of 2,4,6.+HOPE 7=19  TN20-3süti travel.
Barald, a Szikla rolled 6,6 using d12,2d6 with rolls of 6,2,4.  corruption TN18.
Awareness dobást ld fent, ha így megfelel :)
Javítottam a süti miatti dobást, így már volt értelme HOPE-ot költenem
This message was last edited by the player at 18:39, Wed 23 Mar 2016.

Az út fárasztó számomra, a vérveszteség elég sok energiát kivett belőlem és ezen az állapoton Kragmir mondandója sem segít túl sokat; hajcsárhoz hasonló szavai hallattán Thanguron jut eszembe, hiányzik a tünde jelenléte. Annak a gondolatnak nem adom hangját, hogy szerintem bármennyire is sietünk, nincs esélyünk utolérni a goblint idelent - harc árán kell majd kiszabadítanunk.
A barlang nyomasztó környezete pedig tovább ront csak a helyzeten. A nagy, tágas vidékek jelentik otthonomat, nem az ilyen helyekhez szoktam. Azonban ettől függetlenül próbálom legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot, fülelek, néha előre osonok, s reméykedek benne, hogy előbb veszem észre az esetleges rajtaütéseket minthogy már késő lenne.

In reply to Loremaster (msg # 169):

Kivártam a karavánból megmaradtak mellett, hogy kiderüljön: a dombon talált járat csupán menekülő út volt és nemsokáig vezetett a föld alatt.
Fel sem fogtam korábban igazán, hogy Kragmir mit mondott a rejtett ajtó meglelésekor, így maradtam szinte ledermedve, amíg a járat túlsó végéről felém nem kiabált Barald.
A hang irányába fordulok először. Mivel kiabál és nem töltöttek túl sok időt a föld alatt, ez alapján a járat biztonságos és menedéknek használható. fut át a fejemben miközben akaratlanul is Grain-hoz fordulok.
- A föld alatti járatba tudtok húzódni, ha napkeltéig mégis visszatérne néhány ork. Maradj nyugodtan velük, segíts nekik eljutni a fogadóba. - szavaim végén Iwgar-hoz fordulok.
- Örültem a találkozásnak. Remélem még küzdhetünk más alkalommal is együtt. - biccentek felé és köszönök el egyben ezzel sután, majd elindulok Barald-ék után a felszínen.

felzárkózok végre, bocsi.

Az újabb járat bejáratánál a nálam lévő fáklyával rásegítek az elöl haladó nyomkeresőre.
Húsz lépésenként pedig a falba a visszafelé vezető úthoz jelzéseket karcolok a késemmel, amibe az égő fáklyával kormot/hamut is dörgölök futólag. Abban bízom, hogy halványan, de fel lehet majd ismerni az útmutató véseteket később, ha kifelé tartunk.
Ahogy elindulunk egyre mélyebbre a járatokon keresztül a hegy gyomrába, előbb-utóbb Kragmir mellé keveredek.
- Tudod... a fülemben zsibongott vértől nem igazán értettem, hogy mit mondtál a földsáncnál. Lehetséges, hogy ilyesmi még elő fog később is fordulni... - afféle bocsánatkérésfélének szántam, de nem várom meg a válaszát, az elől haladó Barald-hoz lépek inkább és a saját tudásommal kisegítem a többieket is figyelembe véve, ha valahol időnként elakadnánk.
A sötét, véget nem érőnek tűnő földalatti járatokban való kóborlás, a lassan monotonná váló véset karcolgatás és az idő pedig megteszi a hatását, nem próbálkozom már egy jó ideje senkit sem jobb kedvre deríteni.
Helyette lopva Kragmir-t lesem, feltételezve, hogy talán ebben a közegben igazándiból ő érezheti csupán jól magát.

16:44, Today: Haakon rolled 7,10 using 1d12,3d6 with rolls of 7,3,2,5.  hánting.
16:43, Today: Haakon rolled 5,7 using 1d12,2d6 with rolls of 5,4,3.  korrápsön.
16:43, Today: Haakon rolled 6,12 using 1d12,3d6 with rolls of 6,5,5,2.  tn20 trevöl.
16:42, Today: Haakon rolled 3,15 using 1d12,3d6 with rolls of 3,5,5,5.  trevöl.

Az alagútban fáklyával a kezemben gyorsan haladok, sokkal inkább a goblinok üldözése jár az eszemben, minthogy mi történhetett szegény hobbittal. Az alagútból kiérve csalódottan veszem észre, hogy nem jött mindenki, ami miatt kicsit morcos leszek. Egy elfolytott morgás után azonban ismét a hobbit után rohanok. Ha csak ennyien is jövünk, majd mi megmentjük őt.

A sotet es sokszor nagyon alacsony jaratokban nehezen es lassan haladtok. A felderitesre kikuldott csapattagok szerencsere tobb kevesebb sikerrel talalnak saros labnyomokat es elszort hulladekot, mig vegul tavoli enekhangokat hallotok meg. Semmi ketseg mulatozo goblinok.

(Kaptok 2 xp-t es a maradek Fellowship pontokat koltsetek el kozmegegyezessel OOC)

Ahogy a hangok fele kozeledtek Caedynna dobjon TN14 eszlelest

Ahogy a járatokban haladunk és figyelmes leszek az énekhangra megtorpanok - tudom, hogy a hang forrása odébb lehet, hiszen meglehetősen jól terjednek itt a hangok, de attól még közel kerültünk egy nagy csapat goblinhoz, meglehetőnsen hátrányos terepen. Nagjából tíz szívdobbanásnyi idő után ismét elzárkózok a többiekhez majd hirtelen elkomorodik az arcom - valami megérzésem támad, mit magam sem pontosan tudok mit súg, de at igen, hogy veszély közeleg. -Várjatok! - szólok a többiekhez, még magam sem tudva pontosan mit mondjak nekik; ha ismernék származálsomat talán elég lenne azt mondanom, hogy a megérzéseimre hivatkozok, de eléggé izgága utazók, talán nem hallgatnának rám. -Hallottam valamit. Közelebb lopakodok és megnézem, várjatok meg itt! - suttogom nekik, majd kicsit előre osonok, hogy szétnézzek, szememmel aktívan keresve a veszélyforrás után.
This message was last edited by the player at 14:54, Thu 24 Mar 2016.

Caedynna meg idoben kiszurja az oroket igy a faklyakat takarasban tudjatok tartani/eloltanai. Ket ork or all egy alagut bejaratanal. Egy butykos jar kozottuk neha es ne tunnek teljesen jozannak. Nem ugy tunnek mint akik teljesen komolyan veszik a munkajukat.

(Nem ugy kell elkepzelni hogy az alagut ket oldalan a falnal allnak, hanem csak ugy valahol, neha mozognak is. Akar meg lehet probalni ellopakodni mogottuk, de egy frontalis tamadas is mukodhet vagy barmi amit kitalaltok.)

- Éles füled van, vándor! - suttogom Caedynnanak a goblin gajdolás hangjának álcája alatt - Ez a két félrészeg korcs nem jelenthet nagy gondot, de ha végzünk velük, lehet, hogy valamelyik másik varangynak feltűnik a hiányuk... Én azt mondom, osonjunk el mellettük és tegyük, amiért jöttünk: keressük meg Dindy-t! Trusty Meg aztán - vonok vállat elszánt mosollyal - visszafelé még mindig elintézhetjük őket!

Felírtam magamnak két HOPE-ot,ha mindenkinek megfelel.
This message was last edited by the player at 22:37, Thu 24 Mar 2016.

22:00, Today: Haakon rolled 12,8 using 1d12,2d6 with rolls of 12,3,5.  szpiör.
22:00, Today: Haakon rolled 3,5 using 1d12,1d6 with rolls of 3,5.  sztelf.

Amikor Caedynna észreveszi, hogy őrök vannak az alagutakban, intek a többieknek, hogy bukjanak le. - Valószínűleg rossz helyre sétálunk, de szerintem egy próbát megér. Gyertek, halkan. - megpróbálok átlopakodni néhány elágazásnál, amikor az egyik sarkon befordulva szemben találom magam az egyik őrrel. - Bocsánat, csak a hobbitomat keresem. - és gyorsan beleszúrom a lándzsámat.