In reply to Haakon (msg # 255):

Haakon kerdesere a halasz meg tavozas elott egy gyors pillantast vet a hajora - Eppen az is lehet. Sigibert a bolondos, sosem tartotta igazan jol karban  ahajojat, de eppen ezert en sem neztem meg sosem magamnak - vonja meg a vallat - Ugy nez ki mint amit akar a faluban is keszithettek - mondja vegul mielott utnak indulna. Lathatoan igazan siet. A folyo sodrasa tul eros igy eloszor a tulpartra atevez es aztan onnan tervezi felvontatni a hajot a parton a gyorsabb haladas miatt
This message was last edited by the GM at 23:09, Tue 17 Jan 2017.

Haakon valoban talal a folyotol tavolodo par napos nyomokat, mikozben a csapat azon tanakodik hogy vajon rohanva kene megindulni kovetni vagy kicsit ovatosabban arra figyeltek fel hogy valaki kozeledik. A parton folyasiranybol sietos leptek hangzanak, tulajdonosuk meg csak meg sem probal osonni, majd kisvartatva Maraeya bukkan ki egy kisebb facsoport mogul. Lathatoan nem lepodik meg, valoszinuleg eleve is titeket probalhatott beerni.

(Ha elindulnatok majd kesobb akkor nemcsak Haakon hanem mindenki dobhat a szerepe szerint.
Scoutok Exploret, Huntsmanek Huntingot, Look-outok Awarenesst, Guideok Riddlet...
Illetve Maraeyat majd ujra be kell osztani
Tovabba egy Travelt is 13-ra
De ezzel nem az indulast akarom surgetni, csak latva Haakon iramat gondolom jobb ha megirom)

08:05, Today: Guthorm rolled 11,5 using 1D12,3D6 with rolls of 11,3,1,1.  Riddle.


08:06, Today: Guthorm rolled 1,12 using 1D12,2D6 with rolls of 1,6,6.  Travel (13).

Amint indulunk és aktuális lesz. :)

Szívem szerint mennék már, de attól függetlenül, hogy ez nagyon látszik rajtam, csak akkor megyek, ha a csapat minden tagja elindul Haakon után.

In reply to Guthorm (msg # 261):

A hajózás nem nagyon van az ínyemre, így csendben meghúzódok ezen a lélekvesztő bárkán. Akár azt is mondhatnánk hogy félek, de mivel ez elviekben a törpéktől távol áll így csak csendbe burkolódzok. Ha bárki meggyanúsítana persze heves tagadásba kezdenék... A partra érve kicsit megkönnyebbülök és gyorsan el is hagyom a bárkát.

- Javaslom keressük gyorsan, jobb lenne előbb mint utóbb meglelni, hisz nem csak barátai lehetnek de a nyomok is egy eső alatt eltűnhetnek, akkor meg sose találjuk már meg. - vetem fel társaimnak.
This message was last edited by the player at 22:02, Wed 18 Jan 2017.

A csónakban maradva segítek Haakonnak, utána pedig sorban a többieknek kiadogatni a felszerelést, majd én is kiszállok és magamhoz füttyentem Shadrach-ot, aki lelkesen kiszökken.
- Akármilyen messze is jár, utol tudjuk és fogjuk és érni! - vetem közbe - Késlekedésnek épp úgy nincsen értelme, mint a kapkodásnak; ha egyetértetek akkor álljunk mihamarabb útra készen és induljunk. - summázom a véleményemet, miközben meghúzom a fegyverövemet, elrendezem a dobókéseimet és a folyóból teletöltöm a vizes tömlőmet. Felveszem a megszokott helyemet és Shadrach-al az oldalamon előremegyek nyomot követni és ösvényeket keresni. Tempósan, de óvatosan haladok, nem szeretném ha az a szégyen érne, hogy kelepcébe vezetem a csapatot.

13:55, Today: Barald, a Szikla rolled 10,4,1 using d12,d6,d6 with rolls of 10,4,1.  Explore.
13:57, Today: Barald, a Szikla rolled 3,2,3,6 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 3,2,3,6.  Travel TN13.

-Nem félek semmitől, ezt elhiheted nekem. De onnan ahol én jövök, csak az él túl aki óvatos és ravasz. - válaszoltam korábban Guthromnak pipafüstöt kifújva, de a többiek reakcióját is látva csak enyhén megcsóválom a fejemet, kiborítom a maradék morzsolt dohányt a sárba és elpakolom a pipámat a zsákomba, majd a hátamra kanyarítom azt *és elindulok én is. Nagyon nem tetszik nekem, hogy a többiek bíznak abban, hogy utolérhetjük Odericet mielőtt még banditákkal vagy bárkivel találkozhatna, főleg, hogy napokkal jár előttünk - hangját ennek azonban nem adom, nem szítok emiatt ellentéteket, helyette belenyugszom és próbálom legjobb tudásom szerint megóvni a bajtól a veszélyektől a csapatot. Bár a környék nem a legszerencsésebb ebből a szempontból, mivel nehezen találok megfelelő helyeken ahonnan fel tudom térképezni a környéket, de rutinos vagyok már a veszélyek felfedezésében, így ismeretlen terepen is megfelelően boldogulok.*
Mara visszatérését örömmel fogadom, mielőtt még bizonytalan időre elszakadnék a csapattól elmondom neki amit sikerült megtudni az utóbbi néhány napban.
This message was last edited by the player at 14:52, Wed 18 Jan 2017.

- A Vadonban valóban csak így lehet... - helyeslek Caedynna-nak - Ha meg nem sértelek, elmondanád, hogy honnan is jössz, mely helyet nevezel otthonodnak? Őszintén érdekel, hogy milyen vidék terem hozzád hasonló asszonyokat! - kérdezem egyenesen, egy félmosoly kíséretében. Mara visszatérését szélesen vigyorogva nyugtázom, közelebb lépve már-már megölelem, de aztán félszegen csak megveregetem a vállát. - Hiányoztál, s nem csak a mézes süteményed miatt, - jegyzem meg neki - bár ha van nálad, nem fogok neki nemet mondani, hisz' legalább olyan finom, mint a nővéremé! Lenne kedved Haakonnak besegíteni a élelemszerzés és cserkelés ügyében?

Az előző posztomban, a két narancssárga csillag közötti szövegrészt tessék úgy venni, hogy az csak akkor lesz aktuális, hogyha majd elindulunk.

Szürke szemeimmel ezúttal nem a környéket vizslatom, hanem a Beornfit figyelem, láthatóan a válaszon gondolkodom: -Nyugatról Barald, a Ködhegységen túlról, mint ahogy azt már korábban is mondtam. - adom az egyszerű, tőlem megszokott választ a kérdésre. Bízom bennük mert erős a szívük, de nem kívánom, hogy a vállukat nyomja az a teher, hogy népük soraiban, társaik között ne szólhassanak semmit származásomról; márpedig tartok tőle, hogy az ellenség szolgái mostanában különösen kíváncsiak az ilyen hírekre, főleg mióta a sötét úr visszatérését híresztelik Völgyzugolyban. -Bree környékén nehéz az élet, már ha tudod merre van. Finom arra az étel, bár Maraeya süteménye méltóan vetekszik az ottani ízekkel. - mondom még Baraldnak, de közben én is odalépek a nőhöz, reménykedve benne, hátha nekem is jut néhány falat az édességből.
This message was last edited by the player at 15:17, Wed 18 Jan 2017.

In reply to Guthorm (msg # 258):

Micsoda? Vannak társai? Erről nekem miért nem szóltatok? - vonom fel a szemöldökömet, mikor Guthorm említést tesz, majd amikor a többiek is megemlítik, mérgesen felhorkanok - És erről nekem miért nem szóltatok? Ez mindent megváltoztat! - mormogok egy ideig magamban, amíg Maraeya odaér hozzánk - Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdezem köszönés nélkül, mintha ő is benne lett volna az egészben.

Szótlan biccentéssel nyugtázom Caedynna szokásos válaszát. Eszem ágában sincsen tovább firtatni, már ismerem és tisztelem annyira, hogy megbízzak a szavában, még ha az indokait nem is ismerem részleteiben.
- Én mit sem tudok társakról, - hűtöm le a vadász indulatát - ám a faluban az a hír járja (ha jól emlékszem épp neked mondta a nevelőapja) hogy sokat járt el magányosan a Vadonban. Ott meg ki tudja, hogy kivel-mivel találkozott; de orkokkal bizonyosan nem szűrte össze a levet. Legalábbis nem gondolnám ilyen alávalónak, nem efféle képes festettek róla a falusiak. - magyarázom a hirtelen haragú Haakonnak, miközben félszemmel a folyóból hangosan lefetyelő Shadrach-ot figyelem.

- Fogadd bocsánatkérésem. Én csak feltételezem, hogy vannak társai. Talán az orkos hasonlatom volt félreérthető.
Mielőtt gyilkolt minden bizonnyal voltak barátai, vagy üzlettársai, ha más nem családja biztosan. Egy menekülő embernek két lehetősége van. Teljesen egyedül, minden körülménynek kiszolgáltatottan menekül az ismeretlenbe, vagy a kapcsolati hálója felé rohan vélt vagy valós segítségért. Szerintem. Ám ez, ahogy a művelt Tóvárosban mondják, csupán hipotézis.
Mara visszatértén meg se lepődöm. Én is elvesztem jó sokáig, miért pont az ő felbukkanása zökkentene ki a lelki nyugalmamból?

Megkönnyebbülök amikor két szusszanás között végre meglátom a csónakot és főleg azt, hogy a part felé tartanak, valószínűleg kikötéshez készülve.
Sietni kezdek, éppencsak figyelve a lábaim elé nehogy bucskázva vagy nyakig cuppogós ruhában érkezzek a csak temetés után nem sokkal utoljára látott kis csapathoz.

Térdemre támaszkodva lihegek egy ideig, amikor végre odaérek hozzájuk, hogy aztán felegyenesedve viszonozzam Barald üdvözlését.
- Te is... illetve ti is hiányoztatok. - szusszanok néhányat még.
Caedynna szavait hallva megkönnyebbült mosollyal kezdjem előkotorni a zsákomból a pár maréknyi jól bebugyolált, finomnak titulált süteményt. A kis batyut végül kibontom és a tenyeremben tartva nyújtom Baraldnak és Caedynnának, hogy vegyenek, de természetesen később más is kap, ha kér belőle.
Mialatt vesznek belőle, én Haakon felé fordulok.
- Én is örülök, hogy végre látlak téged. - piszkálom kicsit a barding kedélyét. - Nem tudtam, hogy éppen itt vagytok. A faluig kísérettel sikerült jönnöm, ott meg azt mondták, hogy a folyón elindultatok lefelé. Onnantól meg a folyásirányt követve jöttem. Ahol tudtam ott a part közelében és kerestem a csónakotokat a vízen. Láthatod, hogy még most is kissé vörös az ábrázatom a nagy sietségtől. - meg is csípem két-két ujjal az orcám, hogy jobban láthassa.
Ha már nem firtatja tovább Haakon a felbukkanásom mikéntjét, akkor terelődik a figyelmem a többiek (Barald és Guthorm) szavaira, ami első hallásra is a szökevénnyel kapcsolatos megjegyzéseknek tűnnek.
Felvonom kérdőn ezalatt a szemöldököm és a csapat többi tagjára nézek, hogy hátha valamelyikük segít fényt gyújtani az elmémben és összefoglalják, hogy mi-mindenről maradtam eddig le. Guthorm számomra idegen jelentésű szavain (mint az üzlettárs, a kapcsolati háló vagy a hipotézis) még össze is zavarodom. Egy röpke pillanatig átfut a gondolataim között, hogy magyarázza el melyik mit is jelent, de végül teljesen feleslegesnek ítélem a saját magam bugyutának való feltüntetését, ezért inkább nem kérdezek rá a jelentésükre.

Caedynna aztán szerencsémre hamarosan el is meséli amit tudnom kellhet, amiért látszik is rajtam, hogy hálás vagyok neki érte.

Kissé érthetetlenül állok Haakon kirohanása előtt, magamban azzal nyugtázom az egészet, hogy túlságosan elmerült a nyomok figyelésében és kissé félig meddig hallotta csak Guthrom szavait; jómagam nem is igazán tulajdonítok túl nagy jelentőséget a jelenetnek, azon kívül, hogy néhány szívdobbanásnyi ideig értetlen tekintettel figyelem a férfit, más módon nem foglalkozok az elhangzottakkal. Helyette inkább kiélvezem a Mara által adott süteményt, ügyelve arra, hogy egyetlen morzsa se hullhasson a sárba: -És mond csak, veled mi történt? Minden rendben? - kérdezem, visszautalva azokra a hírekre, amik miatt el kellett hagynia minket rövid időre.

In reply to Caedynna (msg # 271):

- Caedynna, te beszéled a közöst? Csak azért kérdem, mert az okfejtésemből láthatóan semmit sem értettél. Látom az arcodon.
Próbálok kedves lenni vele elvégre fegyvertársak vagyunk és engem nem zavar, hogy olyan otrombán viselkedik, mint egy folyami matróz. Nem kell mindenhol a nőlnek kifinomultnak és műveltnek lenniük, mint otthon minálunk. Ha az ő hazájában ez a szint rejti a csáberőt, hát ki vagyok én, hogy megszóljam?
- De annyit elvárnék azért, hogy ha nem értesz valamit legalább kérdezz vissza. A süti mögé bújást minálunk négy-öt éves koruk környékén szokták a kislányok kinőni. Nem sértésnek szántam.

In reply to Caedynna (msg # 271):

- Igazából nem szeretnék az okról beszélni. Amolyan családi illetve csak engem érintő probléma állt elő, de mint láthatod... mondhatni gyorsan megoldódott, így ne is vesztegessünk több szót rá. - mosolyodom el kissé kelletlenül. Látszik rajtam, hogy valóban nem szeretnék róla beszélni.

Amikor Guthorm, Haakon és Barald is elhallgatnak, akkor még körbekínálom a maradék süteményt mielőtt megszólalnék. Ekkor már ismét némi mosoly bujkál a szájam szegletében.
- Ha tisztázódott a félreértés, akkor akár meg is beszélhetnénk a következő lépést vagy el is indulhatnánk végre a nyomokat követve. - fészkelődöm kicsit és a találkozás okozta kezdeti örömöm szinte egyik pillanatról a másikra továbbindulási ingerré válik.
Egyértelműen jó kedéllyel tálalt, "csapjunk végre a közepébe" lelkesedés érződik a reakcióimból.

/Számomra egyelőre még nem indult el keresgélni a környéken senki, de ha másképp lenne a helyzet, akkor a hátrahagyott csónak közelében lévőkhöz szólok értelemszerűen. :)
Guthorm reakciójába nem szeretnék akarattal sem IC, sem OOC belefolyni, ezért engedelmetekkel a #272-est figyelmen kívül hagyom. O:)/

Akkor eddig csak annyit tudunk, hogy merre megy. És csak egy nyom van. - mondom mérgesen. Próbálok egy pár másodpercig lenyugodni, majd újra a nyomokra vetem a tekintetem. - És hagyjátok abba a vitatkozást meg az evést, és kezdő gyilkost keresünk a vadonban, és nem a tóvárosi piacon sétálgatunk. - azzal elindulok a nyomok után, még ha a többiek nem is követnek.

A csapat megindul Haakon nyomaban a ritkas fak kozott... A csonak helyet nagyjabol megjegyeztetek, hogy alkalom adtam vissza tudjatok talalni ide es igy ne kelljen teljesen felmenni az Oreg gazloig mikor vissza szeretnetek terni a beornfi teruletekre.
Az elso nap nem hoz kulonosebb izgalmakat. A nyomot idorol idore elvesztitek szem elol, de Kragmit, Barald vagy ujra Haakon minduntalan talal valamerre egy labnyomot vagy eppen egy ruhafoszlanyt. Masnap meg viszonylag a nap korai szakaszaban vagytok, ujfent egy fuvesebb reszre erve eltuntek a nyomok. A csaapt felderitoi es vadaszai szetszelednek hogy minnel gyorsabban ujra ratalaljatok az uldozott nyomaira. Barald rovid idon belul egy tabor nyomaira bukkan. Haakont, Caedynnat es Guthormot gyorsan megtalalja es korbevizsgalodtok. Haakon eles szemet nem keruli el hogy hatarozottan egy ember aludt itt talan egy napja, a hamu mar nemcsak hogy kihult de a reggeli para is belepte de meg mindig kivehetoek a labnyomok. Egy elpattant kespenget talaltok a tabor kornyeken nem ugy tunik mintha harcban tortent volna barmi, inkabb ugy mintha csak eddig tartott volna a kes. Persze a vadonban meg egy csorba kes is jobb mint a semmi igy az eszkoz tobbi reszet nem talaljatok meg.

Ekozben egy kozeli fas reszen Maraeya megdermed. Habar ez a kornyek hatarozottan lakatlan tole alig kohajitasnyira negy alak egy elejtett szarvast nyuz eppen. Ezen a videken nincsen ismert lakossag ami a hirekkel is osszevetve csak egy dolgot jelenthet. Utonallok. Maraeya tul erosen figyelhetett a nyomok keresesere hogy ilyen figyelmetlen legyen, veszelyesen kozel kerult hozzajuk es ha a dolgok ugy adodnak konnyeden negy fegyveres celkeresztjeben talalhatja magat. Egyelore nem vettek eszre a lanyt mert tul elfoglaltak a zsakmanyukkal.
Kragmir az utonallokat nem latja meg, de azt eszreveszi hogy a tole kisse elorebb halado Maraeya hirtelen megtorpant.
A tabor vizsgalata kozben feltunik Caedynnanak hogy szokatlan csend lett. Nemcsak a a tarsaitok hangjait nem hallja, de a madarak csicsergeset sem. Pedig eles fulevel altalaan mindkettot hallani szokta legalabb a tavolbol. Vagy csak szokatlanul messzire elkoboroltak vagy valami tortenhetett...


Haakon majd meg egy Travel TN13-at dobsz?
Az AP-t ero dobasokat megjutalmaztam es felvezettem

Amikor ráeszmélek, hogy valami nem stimmel a környezetemben, akkor ledermedek. A kezdeti meglepettség aztán az észrevett - szerencsémre éppen az elejtett vaddal foglalkozó - négyest észrevéve pillanatok alatt óvatossá tesz, ezért az apámtól ellesett mozdulatokat szinte ösztönösen alkalmazva hamarosan besurranok a hozzám legközelebb eső fatörzs fedezékébe és onnan figyelem az útonállókat.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen felszereléssel vannak ellátva és főleg mifélék. Ha nem emberek, az más fényben tünteti fel a dolgot. Mindenesetre némi leskelődés után igyekszem a saját korábbi útvonalamon visszafelé haladva el is tüntetni az eddigi nyomaim. Nem áll egyelőre szándékomban feleslegesen kockázatot vállalni.

In reply to Maraeya (msg # 276):

Maraeya a cserkeszes soran szerzett tapasztalatait kihasznalva ugyesen visszamozog egy fa moge es alaposan megnezi oket maganak. Ami rogton feltunik neki hogy nem beornfik vagy erdei emberek, mas a ruhazatuk stilusa, es az is hogy nem szakadt banditakrol van szo. Jo minosegu ruhakban vannak, rendes fegyverekkel es mindent osszevetve nem tunnek olyanoknak mint akiknek komoly problemaik vannak itt a senkifoldjen.
Szerencsesen hatralva visszajut a beornfi lany egeszen Kragmirig, itt mar olyan tavolsagban vagytok, hogy halkan beszelgethettek nagy eselleyl anelkul hogy ez feltunne a vadaszoknak.

In reply to Loremaster (msg # 277):

Mikor látom hogy megtorpan a vadász lány kivárok. Nem tudom mit vehetett észre ami baj okozhat, és ennek a beigazolásódását még jobban az támasztja alá ahogy visszafelé jön. Mikor mellém ér halkan odasúgom.

- Mi volt az amit észrevettél?- kérdem érdeklődve.

21:53, Today: Haakon rolled 2,11 using 1d12,3d6 with rolls of 2,6,2,3.  trevöl.

Nos, bárkit is követünk, nagyjából olyan sebességgel halad, mint mi. Ami nem egészen jó jel. Viszont neki egy idő után meg kell állnia élelmet és vizet szerezni, így azt hiszem, nem sokára utolérhetjük őt. Várjuk meg itt a többieket. - leülök a földre, és nyugodtan kinyújtózkodok - Meg kell jegyeznem, nagyon régóta nem követtem senkit. Szinte felpezsdít. Titeket nem?

In reply to Haakon (msg # 279):

Caedynna után a süteményosztogatásba menekül Mara is. A nők összetartóak. Egy férfival szemben minden nő összetartó.
Megadóan sóhajtok és a továbbiakban nem foglalkozom a kérdéskörrel, Haakonnal úgy is megtárgyaltam amit kellett.
A beszélgetésből számomra az volt a tanulság, hogy vadászásról, üldözésről, tervezésről ne beszélgessek Caedynnával és Marával se. Egyelőre. Majd megbékélnek...mondjuk, ha készítek nekik egyet a messze földön híres faragványaimból, az biztos megenyhítené őket. Caedynnának egy szép markolat...kardhoz vagy tőrhöz. Esetleg valami ragadozót formázó fa medalion. Marának meg süteményes tál. Esetleg néhány fakanál tóvárosi motívumokkal. Csak idő lenne rá. De nincs.
Gondolataimból kizökkent, hogy feladatunk van így míg ezzel foglalatoskodunk nem tudok a fafaragásra koncentrálni. Aztán Haakon kérdése csak szóra késztet.
- Engem az pezsdít fel amikor rátalálok egy igen ritka fafajtára.

- Dehogyisnem! - felelek Haakonnak a kihűlt tábortűz mellett féltérden állva - Mindig értékes az idő, amit a házi tűzhely mellett tölthetek, ám épp ez teszi azzá. - intek körbe összehamuzott kezemmel a Vadonra utalva - Mi itt vagyunk kint, mert képesek vagyunk erre, így mások békésen megülhetnek otthon. Valahol szomorú, de én képtelen lennék földet művelni, vagy a gulya mellett üldögélni, így a Vadont járom, hogy akinek ez a kenyere, az biztonságban megtehesse ezeket. - mondom a nedves fűbe törölve a kezemet, majd lándzsámra támaszkodva talpra lökve magamat. - Érdekelne, hogy ennyire nyugatra mit keres ez a fickó; csak megy, mint vak az alkonynak, vagy netán valami célja is lehet? - morfondírozok félhangosan - No, majd megkérdezzük tőle, ha rálépünk a sarkára! - kapom össze magamat indulásra készen, közben kezemet nyújtom a földön üldögélő vadásznak, hogy talpra rántsam, ha ő is indulna. - Lehet, hogy egy tündével kéne beszélned erről, - jegyzem meg Guthromnak - már persze ha hajlandóak. Nem sokat találkoztam tündével, de nem mind közlékeny és barátságos, pedig ők kétségtelenül sokat tudnak mindenféle fáról-fémről.

In reply to Kragmir (msg # 278):

- Egy jól felszerelt, négy fős társaság éppen egy szarvas teteme körül mozgolódik ott. - mutatok a látott csoportosulás irányába. - Nem tudom mit kereshetnek errefelé, talán útonállók, talán csak egy kíséret éppen élelmet szerző tagjai. Mindenesetre jobb, ha a mieink is tudnak róluk mielőtt magányosan vagy kettesben akciózni kezdenénk. Szóval menjünk és keressük meg a többieket és tudjuk meg, hogy ők mit találtak. - megvárom még, ha Kragmir mondana bármit is, de utána elindulok, folytatva az utam visszafelé.

/Kragmir: Rád bízom, hogy a válaszodban megérkezünk-e a Haakon-ék által talált tábortűzhöz vagy beszélgetünk még útközben. Azért csak eddig írtam most. :)/

In reply to Barald, a Szikla (msg # 281):

- Ha fákról van szó, főleg ha ritkákról, még a barátságos tündék is mogorvákká válnak. Sajnos kizárólagosnak érzik a jogot arra, hogy rajtuk kívül más ne formázhassa meg ezeket a csodaszép anyagokat.
Vállat vonok.
- De nem adtam még fel. Előbb-utóbb elérem a célomat. Addig marad a megszokott fenyő, cseresznye, bükk, ében, fűz...ó, bocsánat. Napestig tudok beszélgetni a fákról.