Nem kapcsolódok be a többiek beszélgetésébe, helyette inkább a tájat figyelem, annak érintetlensége az otthonomra emlékeztet, még úgy is, hogy annyira nem látszik veszélyesnek mint amilyenhez hozzászoktam. A következő lépésemet is tervezgetem, jó volna ha egy magaslatról körbe tudnék nézni, de ha találnék is megfelelő helyet, a ritka fás növényzet könnyen keresztbe tehet még az én éles szememnek is. Éppen hozzálátnék, hogy ismét végignézzem a nyomokat a táborhelyen, amikor figyelmes leszek arra, hogy csend van. Se madárcsicsergés, s a többieket sem látom vagy hallom, emiatt pedig elég rossz érzés fog el, amelyekre már megtanultam az évek alatt odafigyelni. Óvatosan előhúzom a kardomat, majd pásztázni kezdem a környezetünket, hátha kiszúrom miért hallgatott el a vadon.

In reply to Maraeya (msg # 282):

- Te menj, én itt maradok szemmel tartani őket. Túl nagy lármával közlekedek hogy szóljak a többieknek. Hívd Baraldot aztán meglátjuk mit reagálnak a felségjelzésre. Ha útonállók akkor jobb megtisztítani tőlük a környéket és őket is elvinni ítélethirdetésre. Elvégre ez is a feladatunk még ha csak időszakosan is.-válaszolom suttogva, közben minden érzékemet kihegyezve figyelem mit csinálnak a banditák.

Kragmir kisse tavol van meg a vadaszoktol de halkan hallja hogy beszelgetnek. A szavakat nem igazan birja kivenni, de nem tunnek ugy mint aki barmitol is tartana ezena  kornyeken. (Ha sokkal tobbet akarsz kilesni, kihallgatni kozelebb kell menned ami Stealth)

Kozben Maraeya ovatos leptekkel de sietve halad vissza arra amerre a tobbieket sejti hiszen kisse eltavolodtak egymastol keresgeles kozben. Mindenesetre a sok egyutt toltott keresgeles soran mar nagyjabol osszeszokott a csapat, hogy ki merre indul el igy rovidesen eszreveszi a tabortuz kore gyult tarsait.

In reply to Guthorm (msg # 283):

Nem is tudom. Én ismerek egy Tündét, és őt nem zavarta, ha fával tüzet gyújtok. Nem lehet inkább, hogy az zavarta őket, hogy egy élő fát akartál kivágni? Tudod milyen hosszú életűek. Mint a fák.

Mikor Maraeya visszatér, nem sok jelentőséget tulajdonítok neki. - Ülj le, pihenjünk egy kicsit.

In reply to Kragmir (msg # 285):

- Azért légy óvatos. - szólok még halkan a törpének.
Kragmirtól Haakonékig nem törlöm a nyomaimat, helyette gondolkozom.
Abban igaza van, hogy nem árthat még egy darabig figyelni őket, de ha így is időbeli előnye van a szökevényünknek... talán nem kellene látszólag vadidegenek figyelésével vesztegetni az időt.

A tábortűz maradványainál összegyűlteket intéssel üdvözlöm és már kezdenék is hozzá az általam látottak elmondásához, amikor Haakon egyszerűen csak hellyel kínál, mintha ráérnénk.
- Kragmir hátramaradt figyelni azt a négy fős vadászcsapatot, akikbe majdnem belefutottam miközben az elejtett szarvassal foglalkoztak. Ti mit találtatok?

In reply to Maraeya (msg # 288):

Bár tudom nem a legbölcsebb dolog, de jó lenne kicsit több információt szerezni mit is beszélgetnek a feltehetően banditák. Így nagyon óvatosan, lépésről lépésre haladva, minden kis területet ahova le kell rakni a lábamat. Így pár méterrel közelebb is lopakodok.

- Nem épp a Hegymély Királyának kincseit, - válaszolok Maranak egy félmosollyal - csupán egy kihűlt tábortüzet, meg egy törött késpengét. Te sokkal érdekesebb hírekkel érkeztél! Szívesen megnézném magamnak, hogy kik ténykednek errefelé, ám óvatosnak kell lenni; ezek már nem Beorn földjei, nem tudom, hogy miféle népek élnek, s járnak erre. Amondó lennék, hogy szép csendben közelítsük meg és vegyük szemügyre őket, ott majd szót váltunk velük, ha érdemes! Mit szólnátok, ha társaságunk egy része rejtve maradna, amíg mondjuk én beszélek velük? - kérdezem szakállamat töprengve megvakarva - Így hamar kisülne, hogy miként viselkednek egy magányos utazóval, mint amilyen Oderic is; sőt, hátha látták is őt! - fejezem be a mondandómat, várakozóan a többiekre nézve.

Biccentéssel és karddal a kezemben fogadom Marát majd amikor elmondja, hogy mi történt megnyugszom, hogy a megérzéseim nem csaltak, valamiért tényleg elhallgatott a vadon - talán érdemes volna ismét megpróbálnom kicsit hallgatni a moraját, hátha sikerül azt is megtudnom, hogy Oderic merre járhat, s egyedül van-e. Amikor a nő megemlíti, hogy Kragmir még mindig ott van, eltekintek a távolba, reménykedve benne, hogy a törpe elég óvatos ahhoz, hogy ne vegyék észre. Barald felvetésére is úgy reagálok, hogy még a távolt kémlelem: -Jó felvetés, de nekem nem tűnsz annak a kimondott utazó fajtának aki ilyen helyekre is eltévedne, még a jelvényed nélkül is megmondom, hogy merről jössz! - mondom a Beornfinak, beszéd közben pedig felé fordulok és visszadugom a hüvelybe a kardomat. -Ha nem bánjátok, majd én beszélek velük. Sokféle népséggel találkoztam már, hátha sikerül ezekkel is szót értenem.

Caedynna felvetésén csak pár szívdobbanásig töprengek; ahogy végignézek magamon, valóban igaza lehet. Ráadásul nem áll szándékomban elrejteni Beorn jelvényét, hisz' csak most tűzhettem fel, nem tűnik helyesnek lopva viselni.
- Az én szándékom felől rendben van, - válaszolom -akkor én majd rejtve maradok. Ha latrokkal lenne dolgunk, akik becstelenül rátámadnak egy magányos utazóra, csúnyán meglepetést szerezhetünk nekik. - emelem meg a lándzsámat és végével a földre koppantok - Maraeya,te mit láttál rajtuk, miféle öltözetű és fizimiskájú alakok ezek a vadászok? - kérdem varjúfekete hajú társamat. - Pár szóval mondd el kérlek, miközben akár el is indulhatnánk; Kragmir ki tudja, hogy meddig bír ellenállni szokott tudásvágyának... - azzal ha senkinek nincsen ellenvetése és Caedynna elindul, én magamhoz intem Shadrach-ot kissé távolabb, rejtve követjük, amíg célhoz nem érünk. Akkor iramodásnyi távolságban meglapulok és feszülten figyelek, hogy miképpen viselkednek az idegen vadászok, illetve, hogyan alakul a társalgás. Egyik kezemet Shadrach hátán tartom, így jelezve neki, hogy ne árulja el, hogy itt rejtőzködünk, de nem nagyon marad nyugton, halk torokhangon morog nagyokat szuszog. Amíg erre figyelek, én sem vagyok a leghalkabb. "Ilyen zajokkal aligha sikerül bolonddá tenni bárkit is" - gondolom kissé ingerülten.

09:37, Today: Barald, a Szikla rolled 1,3,4 using d12,d6,d6 with rolls of 1,3,4.  lopakodás és/vagy rejtőzés.
This message was last edited by the player at 08:41, Mon 30 Jan 2017.

Barald "hogyan néztek ki" kérdésére hamarosan válaszolok is.
- Az egyértelműen látszott rajtuk, hogy nem beornfik vagy erdei emberek. Más a ruházatuk stílusa, de ennél jobban nem tudom neked megmondani. Illetve az is hogy nem szakadt banditákról van szó. Jó minőségű ruhákban vannak, rendes fegyverekkel és nem látszottak olyanoknak, akiknek komoly problémáik lennének itt a senki földjén. -
Azt viszont nem bírom megállni, hogy bele ne kotyogjak abba, hogy szerintem mi történhet, ha magányos utazóként tűnne fel Barald vagy inkább Caedynna.
- Ennyi erővel akár nyíltan, mindannyian felkereshetjük őket. A látszólag magányos vándor és a lopakodó társai nem jó kezdés. Bizalmatlanságot szül. Ellenben ha mindannyiunkat vagy két-három főt látnak közeledni, akkor ez inkább óvatosságra utal, mint gyávaságra vagy túlzott vakmerőségre. Már ha értitek, hogy mire gondolok. - egészítem még ki a beszélgetést mielőtt Kragmirhoz odaérnénk.
- Persze más lenne a véleményem, ha nem emberek lennének illetve valóban útonállóknak néztek volna ki. - jegyzem meg mintegy mellékesen.

Ha elindulunk mindannyian, márpedig miért ne tennénk, akkor mutatom az utat a hátrahagyott törpe felé.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 292):

Kragmir semeddig se tud ellenállni a tudásvágyának. Tavaly találtunk egy gödröt az erdőben, ő meg egyből beleugrott, hogy kiderítse mi van az alján... Emlékszel? - kérdezek vissza Caedynnához. - De ha bárki utazónak akarja álcázni magát akkor teljesen mindegy, hogy ki az, bárki utazhat itt. Beorn és Maraeya esetleg el tudják mondani, hogy helyiek, csak messzebbre vadásznak, de annak se látom értelmét. - felállok a földről, és felveszem a felszerelésemet. - Gyertek, nézzük meg közelebbről őket.

-Bizalmatlanságot szül az igaz, de senki nem véletlenül él itt. - mondom Marának. -Lehet, hogyha sokan jelenünk meg kedélyesen fogadnak minket és csapdába vezetnek ha velük tartunk útmutatást várva vagy később utánunk erednek sokat, míg ha egyikünket látják csak rögtön nekiesnek fegyverrel. Én így tennék a helyükben ha rosszat akarnék magunknak. - magyarázom, majd Haakonra nézek amikor az Kragmir tudásvágyáról beszél; én speciel nem teljesen nevezném tudásvágynak: -Emlékszem sajnos. - tudom le ennyivel lévén rossz emlékeket ébreszt bennem az ami ott történt, de látva, hogy a többiek elindulnak a vadászok felé Baraldra nézve vállat vonok; ha esetleg mégiscsak meglapulnának akkor előre megyek egyedül, ha de ha ők is jönni akarnak, nem ellenkezek.

In reply to Kragmir (msg # 289):

Kragmir eloreoson. Lassan, minden lepesre figyelve, vegul egy eleg jo megfigyelohelyre jut. A szarvassal jol haladnak, viccelodnek is kozben. Nem mindent ert meg a torpe, de valamifele tabort emlegetnek kozben, meg keszulni a hadjaratra, jobbara arrol viccelodnek.

A csapat megkozeliti azt a helyet ahol Mara es Kragmir elvaltak egymastol. De Kragmir nincs ott. Mielott kitorne a panik megpillantjatok a torpe hatat egy fa arnyekaban elegge aban az iranyban amerre Maraeya a vadaszokat latta.

Korábban:

- Ha haragudnának az emberekre amiért fával fűtünk, már évezredek óta háborúban állnánk minden tünde kolóniával...már persze, ha figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy vélhetően már nem maradt volna ember Középföldén, ha a tündék ilyesmi miatt haragudnának ránk.
A tóvárosi fekete humort nem sokan értik, mármint én úgy hiszem, így egy kis nevetéssel jelzem, hogy ez mifelénk afféle humor.
- Nem, én konkrétan arra gondolok, hogy a legértékesebb, leggyönyörűbb, legsokféleképpen felhasználható faanyaguk bizony ritka kincs. Akár élő, akár holt. Tudom, hogy létezik. Csak nem tudom hol van. És tündétől nem fogom megtudni.
Mondjuk úgy se hinnék el, hogy nem kell nekem egy egész erdőnyi. Ha csak egyetlen fát fel tudnék dolgozni, még az unokáim is eléldegélhetnének az árából. Úgyhogy megéri keresni.

---

Jelen:

Mivel szeretek emberekkel beszélgetni és úgy veszem észre, hogy a jóravaló emberek is kedvelik a társaságom én is jelentkezem a feladatra, hogy szóba legyedjek a szarvasvadászokkal. Így aztán a társaság mögött nem sokkal lemaradva egy elégedetten mosolygó Guthorm is sétál [pajzsa a hátán, kardja a tokjában, egyelőre nem gyilkolászni megy, hanem beszélgetni, ahhoz meg nem kell fegyver].

In reply to Loremaster (msg # 296):

Gyorsan elgondolkodok a hallott információn. "Bár a ruházatukon nézek felségjelzést vagy mintát mely arra utalhat hogy melyik nemes, vagy vezető alatt szolgálhatnak ezek az emberek, és hála kereskedő múltamnak sok emberrel üzleteltem sok népből így könnyedén felismerem a jellemzőket. Hadjáratot indítani nem kis erőforrást igényelhet, de az elfoglalható dolgok száma is behatárolt a környéken. Ki lehet olyan botor hogy háborúra készül most."

Társaimat nem veszem észre mikor mögém érnek.

In reply to Loremaster (msg # 296):

Mivel nem kérdeztem a többieket Kragmir korábbi, valószínűleg felelőtlen akciójáról, ezért a törpe hűlt helyéhez érve már sejtem mire utaltak és egyértelművé válik, hogy rossz ötlet volt éppen a kíváncsiság eme bajnokát hátrahagynom.

Amikor meglátom az egyik, szarvasbontogatókhoz közelebbi fa törzsénél a leskelődő Kragmir-t, akkor egyértelműen csendre intek mindenkit. Elmutatok abba az irányba amerre Kragmir-hoz képest a tisztásszerűség van a vadászokkal és majd eldöntik hogyan tovább.

In reply to Kragmir (msg # 298):

Kragmir igyekszik jo alaposan megnezni oket maganak. Oltozkodesre es viselkedesre is elternek azoktol akikkel eddig a kornyeken talalkozott. Hallott mar torteneteket a folyo menti nepekrol, de valahogy ez sem passzol ossze, inkabb delebbrol szarmazo nepek lehetnek. Mindenesetre semmifele jelzes nincsen rajtuk, ugyhogy nem valoszinu hogy valamifele birodalom katonai lennenek. A kornyek erdei hiresek arrol hogy jo buvohelykent szolgalnak hosok es banditak szamara is, de a dolgos nepeket tavol tartja a kornyekbeli mocsaras reszekrol jovo ork fenyegetes. Mindezeket atgondolva Kragmir valoszinusiti hogy a lehetosegek kozul legjobban talan a banditak illenek rajuk.

Kragmirhoz közelebb érve lassítok lépteimen, majd kvázi odasettenkedek mellé. Látom, hogy nagyon figyel, emiatt nem tudom eldönteni, hogy a szarvasvadászok most tulajdonképpen mennyire veszélyesek. Inkább óvatosan közeledem, elvégre, ha Kragmir, ez a tapasztalt vándor törpe elővigyázatos, otromba tett volna zajoskodással tönkretenni a munkáját.

Mikor Kragmirnak hűlt helyét találjuk azon a helyen ahova Mara vezet minket odalépek Haakon mellé és rosszallóan megcsóválom a fejemet: -Egyszer még a vesztét fogja okozni a felelőtlen kíváncsisága. - suttogom neki elég halkan ahhoz, hogy véletlenül se hallhassák meg a hangomat a vadászok. Amikor Mara megmutatja azt az irányt amerre a vadászok vannak kérdően nézek a többiekre: én szíves örömest odamegyek egyedül beszélni velük ha mindenki e mellett a megközelítés mellett dönt.

Miután mindenki kigyönyörködte magát a társaságban, összehívok mindenkit. - Nos, mi legyen? Én azt mondom, hogy csak egyszerű utazók. Ha gondoljátok, odamehettek beszélgetni velük. Én legalábbis itt leszek az íjammal, és fedezlek titeket, ha rossza fordul a dolog. Csak döntsétek el hamar. Vagy egy elfogni való szökevényünk.

In reply to Haakon (msg # 303):

- Vállalom. Mármint a beszélgetést. Láttam, hogy lősz, biztonságban fogom érezni magam míg Te fedezel.
Megvárom míg a többiek döntenek majd egyedül - vagy társasággal - elindulok a szarvasboncolók felé.

In reply to Guthorm (msg # 304):

Az intésre nagyon lassan visszafelé lépdelek a többiekhez. Majd miután találgatás veszi kezdetét megszólalok én is halkan.

- Nem utazók. Biztosíthatlak erről titeket. Amit hallottam az alapján inkább banditák vagy útonállók, déli népek szülöttei. Felségjelzés hiányában nem mondanám katonáknak se, és az hogy  beszédükből valahol van egy táboruk a közelben mely egy hadjáratra készülnek. De ha a legjobban akarunk megbizonyosodni szándékukról akkor támogatom Guthorm ötletét hogy menjünk oda mi beszélgetni. Én kereskedő voltam, ő meg tóvárosi. Az álcánk adott, ha meg baj van gyorsan megtudjuk és vigyázni meg tudunk is magunkra.

Gyors számvetést végzek; Guthorm, Kragmir és valószínűleg Caedynna vállalják, hogy szóba elegyednek a négy fickóval, Haakon lesben állni szeretne, míg Mara-ról nem tudom hirtelenjében eldönteni, hogy melyik megoldásra hajlik jobban. Én maradok a leshelyemen, ha mégoly gyatra is; hárman-négyen épp elegen lesznek oda a társaságunkból. Iramodásnyi távolságban leszek, ha kell, pár ugrással ott tudok teremni, amennyiben meg csak diskurálnak, azt is ki tudom fülelni, aligha maradok le bármiről is.

In reply to Kragmir (msg # 305):

Elégedetten mosolygok Kragmir szavait hallva.
Minél több időt töltök el vele, annál jobban megkedvelem a törpét.

Jómagam nem találom tökéletes álcának amit Kragmir kitalált, inkább kirabolandó célpontnak gondolom - úgy látom, nem utaztak még veszélyes vidéken. Egy kereskedő és egy tóvárosi - gazdag, nem idevaló és könnyű préda. Ezek banditák, akik szerintem csak azokkal hajlandók tárgyalni akiket magukhoz hasonlónak tartanak.
De ha nem tartanak igényt egy utazó szavaira, hát nem veszekszek. Ezért nem tartok velük, inkább karddal a kezemben meghúzódok a fák takarásában.
This message was last edited by the player at 21:15, Thu 02 Feb 2017.