[IC] 2947 Tavasza: Testvérviszály
- Van idő, hogy az összegyűlt bölcsessĂ©g továbbadása, s az ifjak tanĂtása többet Ă©r, mint a kar, mely fegyvert emel! - válaszolom Helmgutnak - Hogy számodra eljött-e ez, vagy sem, azt csak Te tudhatod... ám Oderic a közelgő csatában bebizonyĂthatja, hogy mennyit tanult tőled. - intek a szĂłtlanul ácsorgĂł ifjĂş felĂ© - Ahogy tőlem telik, vigyázok majd rá, hogy teljesĂtsem a feladatomat; Odericet elvinni Beorn elĂ©, de Ăşgy hiszem, megĂ©rdemli a lehetősĂ©get, hogy harcban mossa le szĂ©gyenfoltját. VĂ©gtĂ©re is kiderĂĽlhet, hogy nem volt hiábavalĂł a tanĂtásod, s nevelĂ©sed... - mondom, miközben a lándzsámra támaszkodva igyekszem pihenni, mert az ideĂşt csĂşfĂşl kiszĂvta az erőmet. - Ami pedig a lehetősĂ©geinket illet, - fordulok Guthorm felĂ© - szerintem vagy megyĂĽnk mi is az Ă–reg GázlĂł felĂ©, Ăştközben minden faluba, tanyára betĂ©rve, hogy minĂ©l több fegyverbĂrĂłt toborozzunk a földĂĽnk vĂ©delmĂ©ben. Vagy pedig ragaszkodunk eredeti feladatunkhoz Ă©s Shadrach nyomába eredve mielőbb visszafutunk Beorn házához, hogy szemĂ©lyesen beszĂ©ljĂĽk el neki a rossz hĂreket, a többit pedig rábĂzzuk. - vonogatom a vállamat - Én magam az előbbi lehetősĂ©g felĂ© hajlok, biztos vagyok benne, hogy Beorn ebe nem vall kudarcot, ha pedig elĂ©g embert össze tudunk csődĂteni, akkor feltarthatjuk a martalĂłcokat, amĂg Beorn oda nem Ă©r az erősĂtĂ©ssel. A hirtelen jött segĂtsĂ©g, ugye, kĂ©tszer annyit Ă©r! - jelentem ki határozottan.