In reply to Barald, a Szikla (msg # 8):


Amikor meglátom a holttesteket óvatosabban kezdek el nézelődni. Kicsit közelebb megyek a csónakhoz hogy megnézzem vajon mi történt itt. A nyomokat és a testeket nézem hogy mi is történhetett itt. Hallottam már történetet a folyó-menti orkokról, és az se ritka hogy az emberek egymással hadakozzanak.

A tél lassan múlónak tűnt. Unaloműzésképpen csapódtam Barald-hoz és az időnként vele bóklászó Shadrach-hoz, hogy a közeledő tavasz és a kíváncsiság aztán ismét a hobbitok fogadójába tereljen. Dindy-éknél aztán futólag megint összehozott a sors a korábbi járőrcsapatommal és egy kicsit elbeszélgethettem velük is, néhány tippet kaptam öregecske mentoromtól. Illetve nem mellesleg arra is szorítottam időt, hogy Agata és Dindy mellett a konyhához csapódva gyakorolhassam a főzőcskézés -szerintük- művészetét.

Az már csupán ráadás volt a tavasz és ezzel a jobb kedély érkeztére, hogy a tél eleje óta nem látott csapat ismét összetalálkozott a fogadónál és nem egyedül bóklásztam a Nagy folyó partján.

A többiekhez csapódva érkezem a csónakhoz és a két hullához.
Amíg Baraldék a környezettel és a halottakkal foglalkoznak, addig engem a varjak és a legyek érdekelnek (Beast-lore). Ugyanis a környékbeli vadakat ismerem, talán még a varjakról is meg tudhatom mondani, hogy mennyi idő után kezdenek csak körözni egy-egy tetem felett. A legyek is csak ha már eléggé kellemes számukra az idő, csak akkor bújnak elő. Az pedig már valamennyire hasznos segítség is lehet.
- Találtatok esetleg valamit? - kérdezem aztán némi hallgatás és gondolkozás után a vizsgálódóktól.

A tél számomra viszonylag eseménytelenül múlt el, a környéket jártam amikor volt rá lehetőségem de néhány napnál több időre soha nem távolodtam el a fogadótól. Jó lett volna hazatérni vagy legalább Völgyzugolyba betérni hiszen innen nincsen túl mesze, de az időjárás ezt nem tette lehetővé így jobb elfoglaltság híján jómagam is a fogadó mindennapjaiban segédkeztem ha éppen nem voltam úton. Ha esetleg valaki rólam érdeklődött, ezúttal sem mondtam többet magamról mint ahogy azt korábban tettem.

A holttesteket megtalálva kezem az oldalamon lógó kardmarkolaton pihen holott tudom, hogy a gyilkosok valószínűleg már messze járnak. Bár Haakon arra kért minket, hogy a holttesteket vizsgáljuk, én azonban inkább körbenézek a környéken amikor a férfi már eltűnt a fák között. Nem keresek semmit specifikusan, inkább abban bízok, hogy megtalálom a helyet ahonnan valószínűleg a vesszőket kilőhették és ki tudom találni, hogy merről jöhettek, merre távozhattak.

Odamentek a csonakhoz.
This message was last updated by the GM at 19:40, Wed 29 June 2016.

Nem találtam semmit. - rázom meg csalódottan a fejem, mikor mindenki megint összegyűlik a folyó mellett. - De annyit bizonyosra veszek, hogy orkok voltak. Nézzétek meg a fekete nyílvesszőiket! - mutatok rá az egyik holttestből kiálló vesszőre. - De úgy látom, hogy már nincsenek itt. Ti mit találtatok? Esetleg valamelyikőtök ismeri őket? - kérdezem Maraeyára és Baraldra nézve.
This message was last edited by the player at 08:38, Thu 30 June 2016.

Ahogy benézek a csónakba, minden további tervem elszáll a fejemből, csak fehérre vált ujjakkal szorítom a peremét.
- Merovech ... Beorn egyik legrégebbi követője, aki Beorn békéjét vigyázza a vidéket járja és bíráskodik a nevében, ha kell. - suttogom elsötétülő arccal megérintem a testéből kiálló nyilakat - Hitvány orkok végeztek vitéz emberekkel, ráadásul ilyen közel Beorn házához... - morgom az indulattól rekedt hangon. Megnézem a másik holttestet is, hátha őt is ismerem, majd megnézem a csónak aljában talált köteleket.
- Valakit szállítottak, ráadásul megkötözve. - találgatok, bár a csontjaimban érzem, hogy igazam van, fájdalmasan nyilvánvalóak a tények. - A fogoly biztosan valami súlyos vétket követett el, ha Merovech nem akart ítéletet mondani felette, s Beorn elé akarta vinni. Útközben orkok ütöttek rajtuk és orvul lenyilazták őket, de a fogoly, mivel a csónak alján feküdt, túlélte. Azt nem tudom, hogy az orkok miért nem szerezték meg a csónakot, ha megölték Merovechéket! - vakarom a szakállamat és tanácstalanul vonogatom a vállamat - Meg persze, hogy hová lett a fogoly: tán' az orkok szabadították ki vagy épp csak a lehetőséggel élt és gyáván elinalt?
Megvizsgálom a jármű környékét, találok-e bármiféle nyomot, ami valamelyik teóriámhoz passzolna. (10:27, Today: Barald, a Szikla rolled 1,2,2,6 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 1,2,2,6.  hunting, nyomkeresés a csónak körül.) - A legfontosabb, hogy Beorn tudomást szerezzen ezekről a sötét hírekről és hű emberei végzetéről! Javaslom, hogy amint befejeztük a vizsgálódást, induljunk hozzá! - mondom, majd keserűen megcsóválom a fejemet - Ám nem hagyhatjuk itt őket, a varjak prédájának, magunkkal kell vinnünk őket is... - hajtom meg a fejem a testek felé.

In reply to Loremaster (msg # 12):

Miért is? - kérdezek vissza Baraldnak - Én úgy gondoltam, hogy az orkok nyomába indulunk. Azt hittem, ti lesztek az elsők Maraeyával, akik utánuk loholnak. Dindy-t se ölték meg azonnal, lehet, hogy a túszuk még életben van.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 14):

In reply to Haakon (msg # 16):

- Nem hiszem hogy túszként menekült. Se élelmiszer csomag, ami utalhat arra hogy ide tartottak valóban, de némi maradéknak kellet volna lennie. Ellenben a fegyverzet is eltűnt. És ha túlélte a fogoly akkor a fegyverrel kiszabadíthatta magát és meglóghatott. A foglyot meg kell találni, az is lehet hogy valaki segíti az orkokat...- vetem fel. Rájöttem hogy gondolkodnom kell kicsit. Így rágyújtok egy pipára közben. Amint parázslik alaposabban átnézem a hajót és az azon lévő embereket.

Kragmir meglátásait összehúzott szemmel hallgatom, majd amikor pipára gyújtva alaposabban vizsgálódni kezd Hajnalhozó nyelét a földbe szúrom, s arra támaszkodva leülök a sarkamra.
- Nehezen tanult leckét osztok meg veletek, barátaim, - felelek Haakonnak rekedt hangon - hátha bölcsebbek lesztek, mint én voltam és keserű példámon okulva nem követjük el azt a hibát, mint én hajdan. Néhány éve még nem tartoztunk Beorn népébe, ekkor történt, hogy atyám, Belegros s én arra tértünk haza a falunkba, Háromtölgybe, hogy portyázó orkok porig égették és szinte mindenkit megöltek. A nyomokból ítélve ejtettek foglyokat, de már napokkal a hazatérésünk előtt történt mindez, így messze jártak. Atyám azt akarta, hogy ha sebtiben is, de temessük el a falunkbelieket, hisz' pár óra nem sokat számíthat napokhoz képest, ám én hallani sem akartam erről, dühtől fuldokolva rohanni kezdtem az orkok nyomán, s ő más egyebet nem tehetvén, követett. Napokig futottunk szinte megállás nélkül. Még két hasonló sorsú falut találtunk, de nekem ez sem volt elég figyelmeztetés - így amikor végül utolértük az orkokat nem néztem, hogy hányan vannak, sem azt, hogy alig állunk a lábunkon. - pár pillanatra lehúnyom a szememet és szabad kezemmel megdörzsölöm az arcomat - Párat levágtam, de persze túl sokan voltak. Atyám megpróbált kimenteni, de megölték, engem pedig súlyosan megsebeztek és rabláncra fűztek - elfintorodok és változtatok a testtartásomon, ilyenkor olyan élesen érzem a sebeim fájdalmát, mintha sose' gyógyultak volna be - Félig öntudatlanul vonszoltam magam, a fájdalomtól, a gyásztól és a bűntudattól gyötörve, mikor napok múlva az erdei emberek támadták meg az orkokat. Azok nyilván tudták, hogy minket akarnak kiszabadítani, így amikor látszott, hogy nem tudnak elmenekülni és legyűrik őket, nekiláttak legyilkolni a foglyokat. Egyet megfojtottam a láncaimmal és az ő lándzsájával próbáltam védeni a többieket - javarészt asszonyok, s gyerekek voltak - de szánalmasan keveset tudtam tenni... nem sokan éltük túl, s akik mégis, azok sem igazán nekem köszönhetik. - sóhajtok fel fájdalmasan - Utóbb kiderült, hogy már egy ideje követték az orkok nyomát, de nem ismerték úgy a vidéket, mint atyám és én. Ha a jó Belegros nem hallgat ostoba fiára és eltemetjük halottainkat, az erdei emberek ott találnak minket - azaz ha mi vezetejük őket, sokkal hamarabb utolérik az orkokat és legalább az egyik falu megmenekült volna, s atyám tán' még ma is élne. A holtaknak jár a tisztesség. Semmi jó nem származik abból, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, mint ahogyan Beorn tanácsát is hiba lenne elmulasztani. Tegyük ami helyes... - fejezem be a beszédet, miközben több-kevesebb sikerrel próbálok uralkodni az érzelmeimen. Hajnalhozót szorítom, kezemet végigfuttatom a hamufa nyélbe vésett rúnákon, hogy erőt merítsek belőlük - Aure Entuluva... feljő újra a nap... - suttogom elfúló hangon.
This message was last edited by the player at 12:29, Tue 05 July 2016.

In reply to Kragmir (msg # 18):

A hajo aljaban nincsen nagyon mas. Egy kis csomag elelem, elvagott kotelek, utazashoz hasznalt felszereles ket szemely reszere. Az egyik holttest mellett egy hosszuyelu balta hever, a masik mellett semmilyen fegyverzet nincsen.
Ha senki nem allitja meg akkor Kragmir elkezdi kiforgatni a halottak zsebeit is (Ha jol ertettem)

Minden a helyzettől függ. - rázom meg a fejem - Talán nem emlékszel, hogy amikor Dindy-t elhurcolták, akkor azonnal utána indultunk, és nem toboroztunk még embereket? Talán meg is ették volna. Nem tudhattuk, akkor, hogy van-e a közelünkben segítség. Ahogy ti se tudhattátok. És most se tudhatjuk, hogy egy ilyen kitérő mivel járhat. Az is lehet, hogy az orkok már árkon-bokron túl járnak, és a harmadik utas pedig halott. - majd ránézek Caedynnára is, pár másodpercig elidőzik rajta a szemem, majd visszafordulok Baraldhoz - Te nem tudsz róla, de Caedynnával már volt egy esetünk, amikor két törpe után szaladtunk. Akkor se álltunk meg segítséget keresni, és épp csak meg tudtuk menteni őket. Ha egy napot is késlekedtünk volna, valószínűleg már holtan találtunk volna rájuk.

Kicsit letörten érkezek vissza a többiekhez Haakon mondandója elején, bár ez amúgy is kifejezéstelen, zord arcomon nem feltétlen könnyen észrevehető lelki állapot; a férfi szavai alapján próbálok következtetni arra, hogy miről lehet szó, s nem nagyon kívánok belefolyni a többiek döntésébe, helyette óvatos megjegyzést teszek mikor az üldözés mellett szóló védőbeszéd véget ér: -Úgy láttam, hogy a folyó túloldalán is vannak halottak, de azt nem tudom, hogy orkok vagy emberek. - mondom csendben, majd a pipázó Kragmirt látva magam is a zsákomban található dohány után kezdek kutakodni, hogy megtömjem a pipámat amíg a többiek dűlőre jutnak a továbbiakkal kapcsolatban. Én nem tudom követni az orkokat azzal tisztában vagyok, de talán a többiek igen; de Barald álláspontját is megértem, jómagam sem hagynám a véreimet temetetlenül az ég alatt még akkor sem, hogyha esetleg több napot kell visszautaznom a maradványokhoz mert sorainkat annyira megtépázták, hogy menekülnöm kellett.

In reply to Loremaster (msg # 20):


- A hajóban nincs sok nyom, de az élelmiszercsomag némi maradékkal még itt van, azt nem vitte magával a szökevény és egy baltát is itt hagyott. Viszont a nyomok itt a vízparton gyorsan tűnnek el. Most nincs idő azon gondolkodni hogy épp mi lenne a helyes. Vagy most cselekszünk gyorsan, vagy jelezzük Beornnak a történteket. Én magam részéről a nyomukba erednék.- közben pedig a két holttestet csak gyorsan áttapogatom nincs e náluk valami nyom.

- Nos kedves barátaim attól tartok megint egy hosszabb megmérettetés vár ránk.

Az eddig néma csendben téblábóló Guthorm hangjába nem várt élet és szín költözik.

- Hovatovább bátorkodnék megjegyezni, hogy a helyzet meglehetősen izgalmas, de a környék urát mindenképpen értesíteni kellene e bűntényről. Még ha nem is foglalkozik vele, nem baj az ha tud róla mi történik a földjein, arról nem is beszélve, hogy ha jelentjük az esetet elkerülhetjük azt, hogy mondjuk minket vádoljanak a gyilkosságokkal.



Miközben beszélek, megnézem a testeket, hát ha valamit megtudok róluk...nem is annyira róluk, inkább a körülményekről ami idejuttathatta őket. A nyilak eredete, a holtak öltözetéből a származásukat, a csónak faanyagából vagy a faragás módjából a származási helyét, minden információ hasznos lehet.

In reply to Guthorm (msg # 24):
This message was last edited by the GM at 19:47, Fri 08 July 2016.

Pipázgatva figyelem egy darabig a halottakat, a ránézésre negyven év körüli férfiak minden bizonnyal sok csatában helytállhattak már, s ha Baraldot veszem alapul, akkor meglehetősen sokat kereshették a veszélyt ha az esetleg éppen nem talált rájuk és túl is élték. Így pedig ezt a kort bizonyosan nagy becsület övezheti Beorn talán túlzottan is vad népénél. Kiborítom a pipámból a dohánylevél hamuját és elmosom azt a folyóban, közben beszélek: -Én elvinném a hírt Beornnak. - foglalok álláspontot a szerintem helyes döntés mellett. Ráadásul Beornnal is találkozhatnék, ami számomra szintén fontos dolog. -Ha pedig ő úgy ítéli, hogy minket bíz meg az orkok levadászásával és a túsz megtalálásával, akkor a nyomukba eredünk. - mondom, majd közelebb lépek a tutajhoz ismét miután elraktam a pipámat zsákomba. -Segítetek kiemelni a holtakat? Mint mondtam, a folyó másik partján is van valami de nem tudom hány és milyen holttest, szeretném megnézni. Talán ott a fogoly, könnyen elképzelhető, hogy kiugrott amikor lelőtték őket és kiúszott a másik partra, hogy ott végezzenek vele.
This message was last edited by the player at 20:13, Fri 08 July 2016.

In reply to Caedynna (msg # 26):

- Segítek. Adjuk meg az elhunytaknak a végtisztességet.

Ha ez Caedynnának elég, akkor neki is láthatunk a holtak kiemelésének.
A munkánk közben jegyzem meg.

- Azért úgy tűnik valaki vagy valami fogoly volt a csónakban. Egy pár aranypénzt tennék rá, hogy ezek a derék legények azért haltak meg, hogy a fogoly kiszabaduljon.

Aztán ha eljutunk addig, hogy a holtak a földben nyugodjanak, eléneklek egy gyászéneket.


Biztos nem a legjobban sikerült előadásom, de a helyszínnek/helyzetnek megfelelő.

Rendben. - tárom szét a karom - Temessük el őket, aztán menjünk Beornhoz...

Miután kiemeltük a halottakat és látom, hogy Guthorm hozzálátna azok eltemetéséhez a vállára kezem a kezemet és Barald illetve Mara felé biccentek: -Várj még, hadd döntsék el a véreik, hogy hol legyen a végső nyughelyük. - mondom neki, majd ezúttal már az üres csónakhoz lépek közelebb, onnan tekintek végig a többieken: -Velem tart valaki a túlpartra? - teszem fel a kérdést, majd vagy egyedül, vagy valakikkel átindulok a túlpartra.

In reply to Caedynna (msg # 29):

Persze. Minél többet tudunk, annál jobb.
This message was last edited by the player at 14:22, Wed 13 July 2016.

- Remek fickó vagy Guthorm, ám ha lehet, én inkább elviszem őket Beorn házába; úgy fest, odavisz az utunk, s jobban örülnék, ha véreink búcsúztatnák őket, tetteiket megénekelve, nem pedig egy sietve kapart sekély sírban nyugodnának! - mondom Guthormnak, majd amikor Caedynna és Haakon jelzi, hogy át akarnak kelni a folyón, biccentek feléjük - Vigyázzatok az örvényekkel és zátonyokkal, a Nagy-folyam tavasszal ugyancsak szeszélyes! - segítem őket tanáccsal. (Anduin-lore,ha bármit is számít ezesetben)
Mivel gondolom nem átúszni akarják a folyót, hanem Haakon hajózási tudományára támaszkodva átevezni, nekilátok hordágyat gyártani; pár ágat keresek és hevenyészett létraformára vágom őket, s kötözöm őket, hogy takarókkal lefedve azon tudjuk vinni a holttesteket. Ha Kragmir ezen a parton marad, akkor megkérem, hogy segítsen, mert ez bizony nem az én terepem, sose' volt türelmem az efféle dolgokhoz. Vagy ha lehet, én segítek neki...
21:50, Today: Barald, a Szikla rolled 3,2 using d12,d6 with rolls of 3,2.  craft "hordágyakhoz".

This message was last edited by the player at 19:51, Sun 10 July 2016.

A holttesteket kipakoljatok vigyazva es a helyukre beszall Caedynna es Haakon. A sodras elegge eros, de HAakon tapasztalt hajos, nem okoz neki kulonosebb gondot hogy atkormanyozza a csonakot a tulso partra meg ha elegge faraszto is a dolog. Caedynna utmutatasa alapjan a folyo parti nadas saros vizeben ket ork ijasz holttestere bukkantok. Mindkettot ugyanaz a landzsa nyarsalta fel, valoszinuleg a csonakon utazo egyik beornfi hajitotta a landzsat ilyen nagy tavolsagra es olt meg egy csapasra ket ellenfelet ami hatalmas tett lehetett, de azok alapjan hogy meghaltak nem eleg.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 31):

Mikor hajósok megindulnak csak gyorsan utánuk kiabálok.
- Beorn házánál találkozunk!

Amikor látom hogy Barald min ügyködik ránézek és a fejemet csóválom.

- Barátom hagyd meg nekem ezt a munkát. Inkább ne késlekedj és vidd gyorsan a hírt Beornnak. Amíg a többiek túlparton vannak én összerakom a hordágyakat. Beornnál pedig találkozunk. És még azt mond meg nekem hogy az a medvefejes kitűző?  - mutatok az egyik holttestre.