- Igen, találó kérdés.
Ha nem sértelek meg vele kedves Beorn úr, lehetséges volna, hogy azért kérsz meg minket, mert az orkok már túl sok embered veszejtették el és nem szeretnél többet rozsdás ork vasaktól halálra sújtottan látni?

És inkább haljon meg néhány idegen, mint akár csak egyetlen egy beornfi.

Gondolom hozzá, miközben várom a válaszát.

-Én inkább megtiszteltetésnek venném, hogy minket kért meg Beorn erre a feladatra. - szólalok fel Beorn asztalánál először néhány szónál hosszabban. -A házában pihentünk, élveztük vendégszeretét és semmi olyat nem kért amit amúgy nem tennénk meg: vadásszuk le a homály hirnökeit. Én szó nélkül hajlandó vagyok vérem adni ugyanúgy egy csatában meghalt Beornfi végtisztességéért mint egy ártatlan gyermek védelméért. - majd amilyen hirtelen felszólaltam, úgy el is halgatok és falatozok tovább. Bár mondandóm nem a többiek kérdezősködése ellen irányult, de amúgy is zord modorom miatt akik kevésbé ismernek könnynen annank vehetik.

In reply to Caedynna (msg # 60):

- Tiszta szívű vagy és bátor, nem is gondoltam volna, hogy másként szólsz.
És való igaz, hogy komoly megtiszteltetés az, hogy ránk, idegenekre bízza e kényes feladatot valaki, ennek ellenére örömömre szolgálna, ha tisztábban láthatnánk a kérdésben amit feltettem.

Beorn kis ideig hallgat titeket majd hozzateszi. - Az orkokat en elintezem. Egy sem jut ki elve a foldemrol - mondja olyan magabiztossaggal, hogy biztosak vagytok benne ugy is gondolja es tenni is fog erte - A szokott fogoly amiben segitsegre lenne szuksegem. Normal esetben Merovechet kernem, de - nem fejezi be csak szomoruan a halott fele tekint - A kornyekbeliek nincsenek az ilyenhez szokva, valoszinuleg megprobalnak - csovalja meg a fejet - Ti azonban a torteneteitek alapjan meg tudjatok allni a helyeteket. - megvonja a vallat - Lehet felreismertelek benneteket, de ugy gondoltam ti alkalmasabbak lennetek a feladatra mint barki mas elerheto - mondja majd nem szol tobbet, egy nagy borge teaba kortyol bele.
This message was last edited by the player at 12:29, Sat 23 July 2016.

- A többiek nevében nem szólhatok, csak a magaméban; - mondom letéve az üres teásbögrét - én szívesen elvállalom a feladatot ha ez segítséget jelent. Arról pedig biztosítalak, hogy nem ismerted félre a társaimat, igaz és vitéz emberek mind! Ez alól persze Kragmir mester sem kivétel, sőt... - biccentek a törpe felé, majd elgondolkodva nézek Caedynna-ra. "Milyen elszánt, milyen komor" - gondolom - "Hogy lehet valaki ilyen fiatalon ennyire nagyon zord! Mintha nem is csak saját, hanem folyton valaki más terheit is cipelné" Csúf dolgokat éltem meg magam is, de nem ennek ellenére, vagy épp ezért, szeretek élni, élvezni az apró örömöket; jó ételt, italt, egy nyugodt alvást, a csendes reggeleket a Nagy Folyam partján... ám ő olyan, mintha más vagy mások sorsáét is folyvást aggódna. Egy percre megfordul a fejemben, hogy majd megkérdezem egyszer, de azonnal el is vetem a gondolatot: egyszer tán' elmondja.

- Leendő arám bizony szereti a pénzt, így le fogom tudni nyugtatni háborgó lelkét amit a távollétem okoz, ha megmutatom neki az ezüstöt amit a sikeresen teljesített feladatért kapok.

Mondom mosolyogva, hogy kicsit elűzzem a komorodó hangulatot.

- Ha nem volna, bizony ingyen is vállalnám. De tudjuk milyenek ezek a városi lányok.

Legyintek, kissé rájátszva a dologra. A "városi lányok" szavakat kicsit megnyomom, hogy hasonlatokban járatos emberek úgy értsék "elkényeztetett fruskák".

- No hát, Merovech és Odo emlékére! ÉS az új küldetésünk sikerére!

Magasba emelem a teáspoharam és felhajtom a tartalmát. Mivel még kicsit forró, köhécselni kezdek tőle [nem fuldokolni!].

Először Gothrumot figyelem evés közben, majd utána a felszólaló Beornt - egy lassú, elgondolkodó bólintással jelzem csak felé, hogy hajlandó vagyok a fogoly után menni, ha arra kér bennünket. Népem sokszor tapasztalta már meg, hogy mi történik ha nem mondunk ítéletet a bűnösök felett s azok tovább szőhetik alattomos terveiket vagy folytathatják céltalan őrjöngésüket; Barald tekintetét is elkapom, néhány csapzott hajszál mögül nézek rá vissza szürke szemeimmel jó néhány hosszú másodpercig, majd visszatérek az evéshez. Valószínűleg imponálhatott neki, hogy kérdések nélkül felajánlottam a segítségemet. Vannak akik szerint Beorn népe túlzottan is vad, de amíg járnak köztük emberek mint Merovech vagy majd egy napon talán Barald maga, hiszem, hogy soha nem fognak a homály felé fordulni lelkük legmélyebb bugyraiban. Guthrom szavaira nem nézek oda, bár ahogy a pénzt szerető tóvárosi arájáról beszél önkéntelenül megérintem a jobbomon lévő ezüstgyűrűt s átsuhannak a fejemben népem régi fényéről és gazdagságáról szóló mesék amelyek a tűz mellett ülve hallgattam öregjeinktől - hamar el is hessegetem ezeket a gondolatokat. A poharamat mellesleg nem emelem, csak csendben eszek tovább; nem vagyok poháremelgetős kedvemben, bár jobban belegondolva, valószínűleg soha nem is voltam még.

- Bár nem vagyok járatos a hely törvényeiben annyira mint szeretnék de bizonyosan érdekes tapasztalat lenne megtalálni ezt a vádlottat vagy kit. Az pedig hogy mi járunk el csak a felesleges vérontás megakadályozását is elősegíti, hisz többségünk nem érintett néped politikájában így függetlenül tudunk eljárni. Még az is lehet hogy ártatlan az illető, bár erre kevés az esély az eddig történtek alapján. - majd a teámat elkezdem én is kortyolgatni miután pár fújás után kicsit kihűlt. - Lehet tudni hogy melyik tanyákat vagy falvakat keresett fel a két utazó mielőtt visszatértek volna? Úgy láttam jól beosztott élelmiszer volt náluk innen lehet hogy előre eltervezett úton haladhattak.

Én még mindig azon nem tudom túltenni magam, hogy a területeden egy csapat idegen végzi az igazságszolgáltatást. De ha Baraldot megbízod, hogy kerítse elő a szökevényt, akkor mi megyünk utána. - majd Kragmirhoz fordulok - A kívülállók márpedig nem a független törvénykezést hozzák, hanem hogy itt bárki törvénykezhet. A függetlenséget pedig embere válogatja, nem az, hogy helyi, vagy kívülálló. Én előbb tenném a fejemet Caedynna kardja elé, mint néhány emberé elé Suhatagból. - Guthorm megjegyzésére viszont nem teszek említést. De ha ilyen arám lenne, én nem szívesen térnék vissza hozzá.

Beorn megcsovalja busa fejet - Termeszetesen a torvenykezest en magam vegzem majd. Ha Merovech ugy itelte jonak akkor igy is lesz - mondja olyan hangsullyal ami kimutatja hogy ezen vita nem lehet - Nektek csak a bunost kene elem hozni. De ha ennyire szeretnetek annyit engedhetek, hogy tanukent folszolalhattok majd a birosagon amennyiben valami olyat megtudtok ami az ugy szempontjabol fontos lehet - mondja majd rater Kragmir kerdesere is - A thanjaim nem cel nelkul rojak a videket. Merovech es Odo a Regi Gazlotol delre elterulo Nagy Folyo menti telepuleseket latogattak meg. Arrafele keves falu tartozik hozzam, de azokrol is gondoskodnom kell meg ha messze is vannak. - bolint majd hozzateszi - Shadrach azt mondta ismer titeket. Jo velemennyel volt rolatok, igy melletek adom erre az utra. Jo az orra es tudja melyik falvak tartoznak hozzam - mondja
This message had punctuation tweaked by the player at 20:31, Mon 25 July 2016.

Shadrach mint aki a nevet hallotta bejon az ajton. Szeles kutyavigyorral nez ratok majd leul gazdaja melle.
This message was last updated by the player at 20:32, Mon 25 July 2016.

Shadrach láttán szélesen elvigyorodok és odadobok neki egy falat sajtot.
- Örülök, hogy ismét Shadrach-al oszthatom meg az Utat, annak nem különben, hogy kideríthetem mi történt Merovech-el; mindig felnéztem rá, már akkor is, amikor nem voltunk a Te néped. - felelem Beornnak, majd Haakonhoz fordulok - Errefelé így mennek a dolgok; kevesen vagyunk, Vadonfölde hatalmas így ha megbízható társakra lelünk, segítséget kérünk tőlük. Nem érek fel Merovech-el, de ha úgy tetszik most én fogom elvégezni az ő feladatát, ebben pedig a segítségetekre szorulok, éppen úgy mint eddig - egyedül mit sem tehetünk a Homály ellen, csak együtt van esélyünk. - vállat vonok és szokásos gesztusommal megvakarom a szakállamat - Űzünk együtt újra orkot, s tán' ezúttal szökevényt is, Haakon, Alfwald fia?

In reply to Haakon (msg # 67):

- Ugyan Haakon úr, ne morogjál már ennyit. Véletlenségből elfelejted, hogy veled ellentétben Beorn ismeri a helyi szokásokat és ha errefelé nem probléma az, hogy világjáró idegeneket kérnek fel szökött vádlottak felkutatására, akkor neked sem kellene emiatt problémáznod.

Próbálom csitítani a lassan már kislányként hisztiző Haakont. Meglep egyébként, egy ilyen marcona kinézetű férfitól nem vártam ennyi nyavalygást. Még én, egy tóvárosi fafaragó se panaszkodok ennyit, pedig én úri kényelemhez szoktam.
Hogy háborgó galamblelkét lenyugtassam, Beorn asztaláról felvéve töltök neki valami erősebbet, bort vagy égetett szeszt. De látom nincs ilyen, úgyhogy a mézsörre esik a választásom.

Ha használ örülök, ha nem, akkor hagyom magában fortyogni a férfit, a továbbiakban inkább a feladatomra koncentrálok. Vagyis a kenyér és a sajt elpusztítására, és az információk megjegyzésére amiket még indulás előtt megtudunk.

- Esetleg egy passzus nem ártana Beorn pecsétjével, ami feljogosít minket az itteni tevékenységünkre. Aki tud olvasni, annak az írás, aki nem, annak a pecséted lesz elég bizonyíték arra, hogy nem önbíráskodó idegenek, hanem maga Beorn nevében eljáró törvénytisztelő férfiak és nők csapata vagyunk.
This message was last edited by the player at 12:49, Tue 26 July 2016.

Kortyolgatom a teámat és némi süteményt is veszek magamhoz reggeli közben. Mikor szóba kerül az iromány megszólalok.

- Amennyire én tudom itt az erdőben nem pecsétet használnak ahogy az a városi népeknél szokás. Viszont a szokásos ezüst medve jelvény valóban hasznos lenne hogy tudják az emberek kinek a nevében cselekszünk.

Beorn befejezve a teajat par mezes sutivel leobliti majd Kragmir szavai utan bolint. - Merovech es Odo halalaval ket medve csatom elerheto. Azt ideiglenesen Baraldra bizhatom, hogy rendelkezzen veluk. Tobb sajnos nem elerheto rogton. - tarja szet terjedelmes karjait majd megjegyzi - A nyomok amiket talaltam del fele vezettek. A szokeveny minden bizonnyal visszatert szulofoldje kornyekere. Shadrach megtalalja majd a nyomait - lathatoan ezzel a regelit be is fejezte es megjegyzi
- A temetesi szertartast delutan kezdjuk - hogy ezzel zt akarta e mondani hogy ha akartok menjetek ra vagy hogy addig menjetek el nem tudjatok, igazabol nem tert ki ra. Az is lehet ratok bizta ezzel a dolgot. Mindenesetre keszul kimenni, hogy nekilasson a munkanak.
This message was last updated by the player at 16:37, Wed 27 July 2016.

Csendben figyelem a többiek beszélgetését miközben aprókat kortyolok a teából amelyet többször is újratöltök - nem tudok betelni az ívével, főleg annak tudatában, hogy ezek is ugyanazokból a növényekből készülhetnek mint amit jómagam is szoktam használni a vadonban, ugyanakkor Beornné sokkal finomabb. Talán a méz teszi.
Mikor Beorn a medvecsattokról kezd beszélni Baraldra nézek egy röpke pillanatra - nem is hiszem, hogy egynél többre volna szükségünk, elég ha egy Beornfi birtokolja azt, s mi pedig a segítői vagyunk ebben a kényes kérdésben; nem hiszem, hogy bárki szót emelne ránk ha látnák, hogy vele vagyunk.
Shadrachot is figyelem egy darabig amikor Beorn azt mondja, hogy ő meg fogja találni a nyomokat - nem kételkedek benne, ugyanakkor kissé furcsállom a dolgot. Amikor megemlíti a temetési szertatás időpontját lopva hol Baraldra, hol Maraeyara nézek, hátha ők tudják értelmezni, hogy ez meghívás volt vagy pedig felszólítás, hogy legyünk jelen. De hangot nem adok a kérdésnek.

In reply to Beorn (msg # 73):

- Kragmirnak igaza van abban, hogy a fák és bokrok birodalmában nem sokat jelent majd a passzus, de azt ő is tudja, csak törpe vére kötekedésre ingerli, hogy bármikor futhatunk lakott területbe, vagy fegyveres őrjáratba.

Nézek szinte már öntelten a törpére, majd hálásan Beornra.

- Köszönjük a medve csatokat. Elég kell legyen. Bár ha emberekkel találkozunk hihetik, hogy megöltük a tulajdonosaikat azért, hogy a csatok vélt vagy valós védelmében űzhessük sötét terveinket. Hmm...vagy csak Tóvárosban ilyen gondolkozásúak a népek? Errefelé mennyire bíznak az idegenek jó szándékában?

Még megvárom a választ aztán a temetésre kerül a szó.

- Ott leszek.

Nem mondok, többet, mert nem kell ennél többet mondani ilyenkor.

- Köszönöm a bizalmas, igyekszem méltónak bizonyulni rá. Merovech emlékéhez nem különben... - jelentem ki szilárd hangon, majd Guthorn felé fordulok - Alattomos szándékkal nem hiszem, hogy mernék ezeket a jeleket viselni; mint láthatod, Beorn jó házigazda, ám ellenségben felettébb rettenetes. Nem hagyná megtorlatlanul az efféle szélhámosságot. - biccentek Beorn felé - Ha már úgy hozta a Sors, hogy Merovech feladatát megöröklöm egy kis időre, illendőnek érezném, hogy megtiszteljem emlékét a temetésén. Sőt, ha lehet, lakomát is rendezhetnénk az én kontómra; van még aranyam a Dindy-féle mentőakcióból, úgy érzem, ennél megfelelőbben el sem költhetném! Szűkös az idő, ám talán megszervezhető.. - mondom eltöprengve, s kérdőn Beornra nézek.

Bólintok, amikor Beorn felajánlja a csatokat. - Rendben van. Megkeressük a menekült foglyot. - majd végighallgatom Guthormot és Baraldot. - Nem csak Tóvárosban, de nem hiszem, hogy Baralddal bármi bajuk lenne a helyieknek. A temetésen pedig ott leszünk.

Beorn csak szotlanul bolint Barald szavaira majd tavozik.

Delutanra a koryekbeli farmokrol kezdenek gyulekezni az emberek. Beorn hazatol indul a menet. A beornfik viszik az elesetteket, nem messze egy sor kohalomhoz erkeztek amik mellett meg ketto sirhely ki van asva. Merovech es Odo testet arany mehekkel kivarrt halotti lepel boritja, a mezo korul majd oklomnyi mehek szarnya szolgaltat egyfajta ritmusos de valahogy nem tolakodo hatterzajt mikozben az emberek dolgoznak. A ket testet a sirokba helyezik es szepen sorban valamennyi foldet szornak rajuk mikozben Merovech es Odo hostetteirol tesznek emlitest. Hogyan mentette meg az egyik gazda fiat Merovech a farkasoktol vagy hogyan futamitott meg tizedmagaval a ket rendfentarto egy kisebb csapat goblint. Ahogy megy az ido a legtobb jelenlevo beszel valamit.

(Ha ti is be akartok kapcsolodni a szertartasba egy Inspire vagy Song kereteben megemlekezhettek a ket halottrol)

Személyesen nem találkoztam egyikőjükkel se (csak posztmortem), helyette megnézem, hogy kik vannak jelen, és mennyien. Valamint figyelek arra, hogy miket mondanak róla, hogy vajon van-e valaki, aki nem csak jót, hanem rosszat is mond.

(Gondolom olyan nyelvet beszélnek, amit mi is értünk.)

In reply to Loremaster (msg # 78):



Az igazat megvallva gyűlölöm a temetéseket. Vidám természetemtől igen csak távol áll. Viszont kereskedőként és utazóként megtanultam, hogy hihetetlenül sokat jelent a gyászolóknak, ha megtiszteljük jelenlétünkkel az elhunytat. Emiatt az ellenérzéseim ellenére mindig illő módon jelenek meg, és jellemző módon nem látható rajtam mit gondolok arról, hogy sokan túljátsszák a gyászukat. Nos miattuk nem szívlelem a szertartást. A méltó módon történő búcsúzás ellen semmi kifogásom.

Épp ezért reményeim szerint illő módon emlékezem meg a két hősről, akik szolgálat teljesítése közben életüket adták Beornért.

A temetés előtt felkeresem Beorn, az iszákomból előkotrom az ékkövekre és aranyérmékre beváltott vagyonomat, majd megkérem, hogy ha lehet, rendezzen Merovech és Odo emlékéhez méltó lakomát - így tisztelem meg az emléküket, s talán szerencsét is fog hozni, mikor Merovech feladatát végzem.
A szertartás során magam is egy-egy marék földet szórok az alant heverő testekre.
- Nem sok személyes emlékem van Merovech-ről és Odo-ról, - kezdem szilárd hangon - ám sokat hallottam bátorságukról. Nem hiszem, hogy bizonygatnom kell, milyen  vitéz emberek voltak, ám az el tudom mondani, hogy Merovech még a végső percekben is hű maradt önmagához. Társaimmal megtaláltuk utolsó küzdelme nyomát, ahol egyetlen hatalmas lándzsadobással két orkot terített le, mindezt egy imbolygó csónakból! Az pedig, hogy Odo volt a társa, az azt jelenti, hogy megbízott benne és érdemesnek tartotta, így a tisztelet őt is megilleti. - fejezem be, majd fejet hajtok és továbblépek, visszaállva társaim mellé, ahol Hajnalhozóra támaszkodva a gondolataimba mélyedek.

08:20, Today: Barald, a Szikla rolled 9,6,1 using d12,d6,d6 with rolls of 9,6,1.  inspire.
This message was last edited by the player at 08:22, Sat 13 Aug 2016.

A beornfik csupa pozitiv emleket elevenitenek fel Merovechrol es Odorol, foleg Merovechrol, ugy tunik o volt a keto kozul a nagyobb nevu hos. Guthorm gyaszi enekere paran bologatnak, de Barald beszamoloja az ami lathatoan igazan tetszik nekik. Maraeya lelkesen eloadja a torteneteket amiket korabbi jarorcsapataban hallott a kettosrol ami szinten lathato tetszest nyer. Vegul a szertartas ezen resze eobb utobb veget er. Ugy tunik maga az egesz ceremonia talan meg nem ert veget mert az emberek nem keszulodnek hazafele, de titeket Beorn hazanal paran megrakott batyukkal fogadnak. Amikor beleneztek elelmiszer van benne, sajt, mezes suti, frissen sult kenyerek es kis csuprokban mez. A batyuk mellett tomlokben eros illatu tea van odakeszitve nektek. Az elso par napban nem lesz etelre gondotok, bar valamennyi hus valoszinuleg jol esne majd, amit vadaszatbol kell megszereznetek.

Shadrach boldog farokcsovalas kozepette fogad bennetek es amint meglat titeket talpraallva a kapu fele indul. Kisse szokatlan a dolog, azt hinnetek, hogy Beorn maga is elbucsuzik toletek, de ugy tunik az illem es megszokasok ilyeten kovetese nem a nagydarab nemzetsegfo legfobb erenye. Bar aki allatokkal veszi korbe magat attol nem is feltetlenul varja el ezt az ember.
This message was last updated by the player at 20:33, Sun 14 Aug 2016.