[IC] 2947 Nyár eleje: Távozóban
Nem Ă©r váratlanul Thanguron megjelenĂ©se, nyilván nem számĂtottam azzal, hogy a fĂ©rfi is itt van, ugyanakkor elĂ©g időt töltöttem már ahhoz tĂĽndĂ©k között, hogy az ilyesmi ne lepjen meg. Ők sorsnak hĂvják, mások vĂ©letlennek, engem kĂĽlönösebben nem foglalkoztam, mindössze örĂĽlök a pillanatnak, s egy bĂłlintás valamint egy mosoly keretein belĂĽl ĂĽdvözlöm a fĂ©rfit, de többre nincs időm, ugyanis mĂ©g egy fĂ©rfi lĂ©p elő, aki jelentősen több erőt sugároz ki magábĂłl. Nemesi származásĂş lehet, hasonlĂłt utoljára Völgyzugolyban láttam - az nem igazán lep meg, hogy rögtön megemlĂti Kragmir jelenlĂ©tĂ©t, de szerencsĂ©re Haakon a vĂ©delmĂ©re kel a megfelelő szavakkal, s kĂváncsian várom mit lĂ©p majd erre, amikor megjelenik a fátyolokba öltözött nő. KĂ©tsĂ©gtelen, hogy nagyhatalmĂş lehet, nem csak azĂ©rt amit a szĂvemmel látok, hanem azĂ©rt is amit az elmĂ©mmel: ha egy olyan fontos szemĂ©ly, mint erdőmĂ©ly királyának fia, Legolas hirtelen fĂ©lrerakja elutasĂtĂł modorát Ă©s a nő kĂ©rĂ©sĂ©re kĂsĂ©retĂ©t rá meri bĂzni nĂ©hány "jöttmentre" akik között egy törpe is van, akkor bizonyosan fontos Ă©s hatalmas ember lehet a tĂĽndĂ©k között. -MegtiszteltetĂ©s ekkora bizalmat Ă©lvezni az Ăşrnőtől. - válaszolok tĂĽndĂ©ĂĽl, Irime Ăşrnőre nĂ©zve, majd rövid hatásszĂĽnet alatt visszaterelem a tekintetemet Legolasra Ă©s ismĂ©t megszĂłlalok, ezĂşttal már nyugorit használva: -BiztosĂthatlak, hogy ameddig vĂ©r folyik az ereinkben, addig az Ăşrnőnek bántĂłdása nem eshet. ElkĂsĂ©rjĂĽk, ameddig igĂ©nyt tart a jelenlĂ©tĂĽnkre, jelentse ez valĂłban csak az Ă©szaki hágĂłt, vagy akár egĂ©szen Elrond udvarát is. - mondom, nĂ©mi honvággyal a hangomban amikor Elrond udvarát emlĂtem meg. RĂ©gen jártam már ott, rĂ©gen Ă©lveztem azt az embert átjárĂł bĂ©kĂ©t, viszont ez egy kiválĂł alkalom lehetne arra, hogy ismĂ©t megtehessem - már ha az Ăşrnő felkĂ©r majd minket további kĂsĂ©retre, hiszen a hágĂłnál valĂłszĂnűleg várni fogják Elrond tĂĽndĂ©i. De ez minden esetre mĂ©g messze van, s elsősorban csak azĂ©rt emlĂtettem meg, hogy az erdei birodalom királyfiját nyugtassam meg (hacsak nem fog szĂ©lhámosnak gondolni, amiĂ©rt rögtön olyat állĂtok, hogy megtalálnám Völgyzugolyt).
A többiek számára minden esetre kissĂ© furcsa lehet a viselkedĂ©sem, a beszĂ©dem, de mĂ©g a testtartásom is - láthatĂłan máshogy társalgok a tĂĽndĂ©kkel mint az emberekkel. (Pontatlan volna Ăşgy fogalmazni, hogy felĂ©jĂĽk sokkal több tisztelettel beszĂ©lek, mint mondjuk ti felĂ©tek, de Ă©rezhetően máshogy beszĂ©lek velĂĽk).