[IC] 2947 Nyár eleje: Távozóban
Ahogy végignézek a társaságon, lerázom a fekete orkvért a pengémről, majd lassan a visszacsúsztatom a hüvelyébe és a pajzsomat is leeresztem. - Üdv néktek! Épp sajtot ettem, bort ittam és a nap melegét gyűjtöttem magamba, amikor ezek a beste férgek megleptek. Úgy fest, az utazás jobban elcsigázott, mint hittem! Ha nincsen Keselycsűd - veregetem meg a málhás póni nyakát, miközben igyekszem megnyugtatni - figyelmeztető nyerítése, alighanem mindketten ezeknek az ocsmányságok lakomagödrében végezzük! Caragion fia Baranor vagyok, Minas Tirith egykori Toronyőre és kapitánya. Kérlek, fogadjátok köszönetemet legjobbkor jött segítségetekért! - hajtok fejet a társaság felé. - Jómagam visszatérőben vagyok Gondor Fehér Városából a Völgyváros felé, az Andúin partja mentén. Terveim szerint a másik parton haladtam volna északnak, ám néhány napja a keleti parton olyan számban láttam orkokat, hogy kénytelen voltam átevezni ide. Lehet, hogy ezek a nyomorultak idáig követtek, bár eddig nemigen láttam jelüket. - rúgok bele egy döglött farkaslovasba. - A folyó örvényei sajnos elragadták a csónakot, - teszem hozzá kissé bosszús hangon - így most a Régi Gázlónál remélek visszatérni a helyes ösvényre, s ha lehet egy keletre tartó karavánhoz csatlakozni. - részletezem eddigi utamat, megelőzendő a hamarosan érkező, jogos kérdések zömét, miközben visszamálházom a pónit és eligazgatom rajta a terhet. - Ha kérdhetem, bennetek kit tisztelhetek és hová tartotok? Tán' ti is a Gázló felé? - teszem fel a kérdést, s ezúttal tüzetesebben végigmérem, hogy kikkel hozott össze a sors.
This message was last edited by the player at 02:27, Wed 14 Feb 2018.