In reply to Haakon (msg # 157):

Haakon kerdesere meg gyorsan valaszol Thanguron - Szetkergetik az orkokat es remelhetoleg vegeznek veluk az utolso szalig, ugyhogy jobb ha kihasznaljuk amig elterelik rolunk a figyelmet - mondja majd gyorsan int a meg mindig harci lazban ego Maranak, de latva a lany felfokozott idegallapotat inkabb magaban rohan elore hogy minnel gyorsabban masik taborhelyet talalhasson nektek.
This message was lightly edited by the GM at 20:02, Fri 01 June 2018.

(Bocsanat a kihagyasert, kisse elorelokom a sztorit, de attol meg utolagosan beszelgethettek picit, de mostmar igyekszem rendesebben haladni ebben a kalandban is)

Vegul felszedelozkodtok es utnak indultok, Thanguron talal egy masik elegge vedheto helyet, de szerencsetekre ujabb orko nem tunnek fel, a sasok valoszinuleg tenyleg gondoskodtak rola.
Mire letaboroztok Haakon kezdte elveszteni a latasat es nagyon rosszul lenni, de Baranor keszleteiben Irime megtalalta amit keresett, es mikozben valamifele osi tunde szavakat mormolt a gyogyfuvekbol keszitet peppel bekotozte a suhatagi vadasz sebeit.
Masnap kimerulten es sajgo vegtagokkal ebredtek, az elozo nap kemeny es kimerito volt, Irime ugykodese ugy tunik eredmenyes volt, Haakon habar kek zold foltokkal, de sokkal jobb allapotban ebred.
A nap folyaman a biztonsag kedveert eroltetett menetben haladtok tovabb, de mire lemegy a nap celba ertek. Egy kis varoska romjaihoz a hagohoz vezeto ut kozeleben.

(A gyogyulasokat felvezettem, a jelenet learasaval a Hope pontok Fellowshipbol valo feltolteset elvegeztem es mindannyian kaptatok 2 Xp-t amit szinten felvezettem)

Habar ugy tunik akarkivel is szeretett volna Irime talalkozni meg nem erkezett meg, a tunde urno nem tunik levertnek - Haycombe - int a novenyekkel benott romvaros fele - Jartam meg itt mikor arany haju kozep-emberek laktak akik a hegyeken keresztul kereskedtek Cirith Forn en Andrath-tal. Baratsagos nep volt, oriasi vasarokat tartottak ahova nepem is eljott Lindonbol neha es tancoltunk a havon - meseli mintha ez tortent volna tegnap es nem egy majdnem rosszul sikerult ork tamadas - Mara elmentek, sokan delre egy bator vezeruk Eorl vezetesevel, masok maradtak amig az erdo melyen lakozo arnyek elnyelte oket - kisse elkomorodik - Arulas. Arulas hozta az ellenseget a falak koze, hogy elhurcoljak a lakosokat rabsagba es az utcak nem ismertek tobbe a nevetes hangjat - ugy setal vegig a megmaradt falak menten hogy ujjai enyhen suroljak a falak maradekat majd mintegy vsszaterve a valosagba megjegyzi - Itt varjuk be a tobbieket - lathatoan az eddigi hatterbe huzodasanak vege most hogy celhoz ert
This message was last updated by the player at 20:25, Fri 01 June 2018.

Még a méreg hatása alatt kissé kezdek neki a táborrakás rám eső részére. - Meddig kell várnunk a társaidra? - kérdezem Irimét - Minél közelebb vagyunk a Ködhegységhez annál gyakrabban kell ork támadásokra számítanunk. Körülnézek a romokban, hátha találok valami hasznosat, esetleg jól védhető helyeket.

- Remélem, hogy bárkik is azok, hamar ideérnek. Ha megint megszorítanak minket, aligha remélhetjük, hogy ismét megmentenek minket a sasok... ha valaki ilyet mesélne nekem, bizony nehezen állnám meg, hogy ne nevezzem hazugnak, még most is alig hiszem el, pedig velünk történt! Minas Tirith legélesebb kardjával fogadok egy csorba bádogbögre ellenében, hogy ilyen nem fog még egyszer megtörténni ebben az életben! - jelentem ki határozottan, miközben lemálházom Keselycsűdöt. - Már megbocsáss Irime úrnő, de te valóban ily' rég időzöl Középföldén? Már négyszáz és még három tucat tavasz múlt el azóta, hogy Éorl délnek vezette volna az övéit Cirion kérésére, s Te ezelőtt jártál ebben a városban? - idézem fel a régi gondori regét Éorl Esküjéről és nemigen tudom leplezni meghökkenésemet -  Netán még régebbi időkig terjednek az emlékeid? - kérdezem izgatottan - Ha meg nem sértlek, tán' még régebbi időkre is visszanyúlik, s színről-színre láttad a gondori hősöket? - firtatom, kissé megfeledkezve a helyzetünkről. Egy dolog tudni, hogy a tündék milyen hosszú ideig élnek, ám egész más szembesülni vele....

Haakon kerdesere Irime megrazza a fejet jelezve hogy nem tudja majd megszolal - Jonni fognak, ma, holnap vagy azutan, de nem allitja meg oket par ork - jelenti ki olyan meggyozodessel mintha egy a korabban tamado meretu ork sereg semmi sem lenne

Haakon atnezi a romokat amennyire tudja. A legtobb haz szinte csak par fal, vagy annyi se, de talal egy valamelyest jobban megmaradt epuletet a valaha volt varoska kozepen. Ennek legalabb a falaibol all annyi hogy vedjen az esti szeltol es a romok valamelyest segitenenek egy tamadas kivedekezese kozben is, nomeg lassitanak a tamadokat es szambeli folenyuket is valamelyest elvennek.

Idokozben Irime Baranor kerdesere is valaszol - Az emberek elete csak gyertyalang. Lattam a varos szuleteset es fenykorat, es azoket is akik korabban eltek itt. - Baranor szemebe nezve megjegyzi szomorkasan - Caragion fia, Baranor, en meg lattam a feher fat a feher varos kozepen es meg tobbet, sokkal tobbet. - erezheto szomorusag arad belole - Tul sokat is. Elfaradtam. Ideje hazaternem -
This message was last updated by the player at 21:37, Tue 17 July 2018.

Visszatérek Iriméhez, és közlöm vele a jó hírt. - Nem találtam senkit a romok között, se orkot, se embert. Viszont találtam egy jó helyet, ami valamennyire védett, bár az eső ellen nem sokat ér az sem. Ha szerencsénk van, akkor a következő néhány napban kedvező lesz az időjárás.

Kővé dermedten állok és meredek előbb Irimére, majd elfordulok és a málhámmal foglalkozok, gondosan hátat fordítva a többieknek, hogy ne lássák a szememben gyűlő könnyeket. "A férfiak sosem sírnak, fiam, legfeljebb könnyeznek" visszhangoznak fejemben apám szavai, így lopva megdörzsölöm a szememet és igyekszem úrrá lenni a kezem remegésén. "Az élő Fehér Fa a város közepén... Olyan sokat jelentett népemnek, temérdek ősömnek, kik életüket adták a védelmében" - zakatolnak a gondolataim - "Milyen magasra emelkedtünk, s lám, milyen mélyre hullottunk..." Megannyi kérdéssel fordulnék a tünde úrnőhöz, de elszorul a torkom, s szótlanul, zord arccal fordulok meg. Túl fájdalmas lenne hallanom a dicső időkről...
- Egy kis szerencse valóban nem ártana. - vetem oda rekedt hangon Haakonnak, majd lerogyok és előkotrok egy kis fémflaskát a hátizsákomból. Engedélyezek magamnak két jókora kortyot a karcos párlatból, amit még Tóvárosban vásároltam, majd nagyot sóhajtva előszedek egy darab szárított húst és elgondolkodva rágni kezdem.

A csapat letaborozik a romvaroska kozepen, a helyen amit Haakon talalt. Itt a szeltol vedetten sokkal kellemesebb az ejjel.

Amig a tobbiek nekikeszulnek aludni, Irime a varoska gazzal benott utcain setal, lathatoan neki nincsen szuksege alvasra, vagy egyszeruen csak nem tud aludni.

Masnap reggel madarcsicsergesre ebredtek egy szepen karbantartott ut menten. Egy kisvaros zajai hallatszanak nem tul messzirol, fustkigyok tornek az eg fele es a frissen sult kenyer semmivel ossze nem tevesztheto illata terjeng a levegoben.

A tőlem megszokott nyugodt mozdulatokkal, csendesen építgetem a táborhelyem a romok között miközben elmerengő tekintettel figyelem a környéket veszélyforrás után fürkészve. Pipám tömködve, egy faldarabnak támaszkodva figyelem a többieket, majd mikor nyugovóra térnek halk léptekkel sétálok a tábor körül, csak alkalmanként váltva néhány szót a tünde úrnővel. Tudom, tudása félélmetes és sok dologra választ kaphatnénk, azonban eléggé jól ismerem népem múltját és jelenét, tartok tőle csak szomorúbb lennék attól amit mesélhetne. A hőstettek csak arra emlékeztetnénék, hogy mennyivel méltatlanabb vagyok mint mások a véreim közül, a homályfedte időszakokról szóló regék pedig csak még keserűbbé tennék a hangulatomat.
Amikor elkezdem megérezni a természetellenes jelenlétét kissé riadtan próbálnék mindenkit felrázni, de már késő, mindent elborít a sötétség. A következő pillanatban az út mentén felébredve kapkodva kelek fel a földről, kis híján meg is botlok, kardomat is kapkodva húzom elő miközben riadtan nézek körbe, tekintetemmel a tünde úrnőt keresem. -Ébredjetek! - szólongatom a többieket, a hangomban eddig soha nem tapasztalt aggodalommal, félelemmel. -Valami nagyon gonosz dolog történt tegnap este a romok között. - egy pillanatra sem engedem le a kardomat, hitetlenül pillantgatok körbe és látszik, hogy bármi közeledőre rá fogok támadni gondolkodás nélkül. Irime tekintetét próbálom elkapni, ő is érezte azt a romlottságot és talán többet tud mint én.
This message was last edited by the player at 14:25, Sat 28 July 2018.

In reply to Caedynna (msg # 169):

Ahogy Caedynna szavaira hirtelen korbeneztek tobb dolog is feltunik. Egyreszt Irime nincsen veletek masreszt a tegnapi csataknak semmi nyoma nem latszik. A veralafutasok, sebhelyek, minden eltuntek.

Zavaros álmaim vannak, ahol orkokkal küzdünk egy lángoló híd előtt, amin nők és gyermekek menekülnek át; többen a mélyben rohanó folyóba hullanak, vagy a füsttől fuldokolva összerogynak. "Ébredjetek!" - ordítom álmomban és látom ahogy az egyik nő feltápászkodik. "Ébredjetek!" - kiáltja ő is, s közben az arca Caedynna arcává változik. Egy hördüléssel felülök, azonnal a kardom után kapva. "Valami nagyon gonosz dolog történt tegnap este a romok között." - kiált ismét, kardját a kezében tartva. Döbbeneten nézek végig magamon és környezetemen, közben elfehéredő ujjakkal szorítom fegyveremet.
- Miféle mágia ez? Vagy ismét a tündék egyik varázslata? - kérdezem, miközben szememmel a tündéket kutatom. - Hova a ragályverte életbe tűnt Irime és Thanguron? Haakon, te merre vagy? - forgolódom értetlenül és egyre idegesebben. - Álmunkban elhurcoltak volna minket valahova? Ki volt őrségben?
This message was last edited by the player at 11:29, Tue 07 Aug 2018.

In reply to Baranor (msg # 171):

Thanguron Baranor szavaira felul es gyanakvoan nez korbe - Mi tortent? Egy perce meg este volt - majd osszehuzott szemmel hozzateszi - es en nem szoktam aludni. -
This message was last updated by the GM at 19:13, Tue 07 Aug 2018.

Ébren vagyok. Itt vagyok. - válaszolom a többieknek félálomban, majd lassan körbenézek. Amennyi dolgot láttam már a kalandjaim során, már szinte meg se lepődök, hogy már megint máshol, vagy máskor vagyunk, mint eddig. Közben a sötétséget is kezdem kizárni a fejemből, hisz azok mindig kifacsartan jelennek meg. Ez teljesen más. - Thanguron, valami elf varázslattal van dolgunk? Vagy valami ork komiszság?

Mikozben nezelodtok a fustok felol gyereknevetest sodor feletek a szel, meg valamifele zsivajt is. Ugy nez ki valamifele falu vagy varoska lehet ott

Remek, mindenki szedelőzködjön! - adom ki a parancsot, miután Thanguron nem ad megfelelő választ, és én is összeszedem a felszerelésemet, közben a kisvárosra figyelek. - Valaki keresse meg az úrnőt. Lehet mégis csak valami gonoszsággal nézünk szembe, legyetek résen!

In reply to Haakon (msg # 173):

Haakon kerdesere Thanguron csak megrazza eloszor a fejet, mar azt hiszitek a szukszavu tunde nem si szol tobbet de vegul hozzateszi - En ilyet meg nem tapasztaltam -
This message was last updated by the GM at 19:17, Tue 07 Aug 2018.

És mikor elindultunk a Bakacsin erdőből? Akkor is teljesen máshol voltunk éjszaka, és mikor a nap felkelt.

In reply to Haakon (msg # 175):

Akarhogyan neztek korbe ugy tunik Irime nincsen a kozelben. Mindenki mas itt van, minden felszerelesetek, a lovak, minden, de Irime nincsen.

In reply to Haakon (msg # 177):

Thaguron csak elmosolyodik - Mindossze amig aludtatok tabort bontottunk es az ejszaka leplet felhasznalva haladtunk kicsit - mondja majd elkomorodik - De ez teljesen mas, talan tenyleg a legjobb ha kideritjuk mi is ez -
This message was last updated by the GM at 19:21, Tue 07 Aug 2018.

21:19, Today: Secret Roll: Haakon rolled 12 using 1d12+2d6 with rolls of 10,1,1.  inszájt.

Közben megpróbálom megállapítani, hogy ez most valóság, vagy csak fantázia. - Caedynna, kezd el keresni Irime nyomait. Thanguron, Eldrahan, derítsétek fel a várost. Mindenki más pakolja fel az állatokat.

Sebesen összepakolom a felszerelést és segítek a táborbontásban is, fegyveremet kézközelben tartva, persze igyekszem megnyugtatni Keselycsűdöt is.
- Nem tudom, hogy mi folyik itt, - mondom közben - vagy éppen hova kerültünk, de gyorsan elő kell keríteni a tündehölgyet: ha valakinek, hát neki talán lesz épkézláb magyarázata erre az egész őrületre. - rántom helyére az utolsó szíjat is. - Ha Caedynna nem bukkan Irime nyomára, akkor szerintem közelebbről meg kéne nézni, hogy miféle város környékére kerültünk; a "hogyan"-nal tán' később is ráérünk foglalkozni, most már úgyis mindegy, hisz' itt vagyunk. - fejtegetem, nem túl magabiztosan, hallatszik, hogy magamat sem vagyok meggyőződve az igazamról.
This message was last edited by the player at 14:12, Wed 08 Aug 2018.

Akarhogyan is keresitek Irimenek nincsen nyoma es semmilyen felszerelesenek sem. Mintha sosem lett volna itt.

Miután sikerült legyőznöm pillanatnyi aggodalomrohamomat, lassan leengedem a kardomat - nem hiszem, hogy jelen szituációban sokat segítene, majd a többiek felé fordulok: -Nem kezdem keresni, nincs rá remény, hogy megtaláljuk, valami más történt. - mondom Haakonnak, majd Baranorhoz fordulok: -Én voltam őrségbe, és bár nem tudom mi történt, azonban nem volt ismeretlen az a természetellenes romlottság ami belengte hirtelen a levegőt. Emlékszem, még láttam, ahogy a tünde úrnő engem keres kétségbeesett tekintettel, majd holdfényszerű ragyogás veszi körbe, végül pedig engem is eltemetett a homály és a sötétség. - magyarázom. -Valami nagyon gonosz dolog talált ránk azok között a romok között, éreztem a beteges kisugárzását. - körbepillantok. -Bárhol is legyünk. Már ha egyáltalán elmozdultunk a romoktól, tartok tőle az elménkre telepedett homály játszik velünk.