- Még sose' hallottam ilyesmiről, - ingatom a fejemet, miközben erőt veszek magamon és Caedynna példáját követve én is elteszem a kardomat - ám abban biztos vagyok, hogy itt nem lelünk válaszokat. Talán abban a városban, vagy miben kiderül, hogy miképp tovább; egyikünk sem konyít az ilyesmihez, egymást hiába fogjuk kérdőre. - összegzem a véleményemet és igyekszem nem tudomást venni arról a jeges borzongásról, ami Caedynna szavai után kúszik végig a gerincemen.

Igazatok van. - sóhajtom - Ne várakozzunk tovább, azzal nem megyünk semmire. Menjük a városba.

Osszeszedelozkodtok es elindultok a varoska fele. A koryek kisertetiesen ismerosnek tunik, de az ut amin mentek nagyon jol karbantartott, tegnap az ut meg apolatlan, fuvel benott volt, ahol a kovek jo resze mar kimozdult a helyerol, de itt minden tokeletes. A varoska is szokatlanul nagy, a beornfi telepulesek ehhez kepest kis falvacskak meg a nagyobbak is, a kornyeken ilyen meretu varosrol nem tudtok.
A hazakat palankfal veszi korbe, de valahogy rettentoen ismeros az egesz mintha mar jartatok volna itt. Nevetes, es femkalapalas hangja hallatszik, a varoska kapujanal egy csapatnyi szoke gyerek rohan eletek pedig ezen a kornyeken ez egyaltalan nem biztonsagos, mogottuk a varosban szalegyenes tartasu szoke embereket lattok, es lovakat, sok sok lovat. Ha nem magasodnanak hozzatok kozel a Kodhegyseg csucsai, meg akar el is hinnetek hogy Rohanba kerultetek.
Mielott tul sok mindenen el tudnatok kezdeni gondolkodnia  gyereksereg mar korbe is vesz titeket, oriasira nyilt szemekkel figyelik a felszereleseteket, Caedynnat, Thanguront, de meg a jol megtermett Mara-t is. Ossze vissza kerdezik hogy honnan jottetek, kik vagytok, nagy hostetteket hajtotttok e vegre?

19:50, Today: Secret Roll: Haakon rolled 14 using 1d12+1d6 with rolls of 8,6.  AVE!

Alfwald fia Haakon vagyok a Suhatagból. - mutatkozok be a gyerekeknek - Harcoltam az Öt Sereg Csatájában, legyőztem a dél-tóvárosi mocsárban a szörnyeket, átkeltem a Bakacsinerdőn, kiszabadítottam a hobbitokat a goblinok földalatti városából, és részt vettem a csatában a beornfiak földjeiért. De ez most nem lényeg. Meg tudjátok mondani, hogy most hol vagyunk? Egy társunkat keressük, aki egy... úrnő, bár mikor elvesztettük utazóruhákban volt. - és elmondom nekik, hogy néz ki. Kihagyva, hogy elf.

(Kajak nem volt Irime bemutatva, vagy csak én nem találok a kinézetéről semmit?)

Haakon szavaira a gyerekek szeme elkerekedik, bar jonnek olyan halk kerdesek hogy - Ot Sereg Csataja? - - Beornfiak? -
Lathatoan az ahogy eloadta a suhatagi vadasz ezeket olyan benyomast tett mint amik nagy dolgok lehetnek de nagyon ugy nez ki nem teljesen ertik mirol van szo.

Egy nagyobb fiu lep ki atobbiek kozul, par tel es akar elfogadhatjak ferfinak a faluban, de most meg kisse esetlenul mozog.
- Haycombban nagyjouram. Az oreg uton folfele a hago, lefele az oreg hid es az erdei ut - mondja buszken, mig nektek valami furcsa dolog kezd el motoszkalnia  fejetekben. Az Anduinon emberemlekezet ota nincsen hid... Es mintha Irime is a Haycomb nevet emlegette volna...
Mindenesetre a fiu ezt lathatoan nem veszi eszre tagranyilt szemekkel figyeli Baranort, Eldrahant, kisse felve meg a hatalmasra nott Marat is... Lathatoan a fegyverek es csillogo pancelok komoly hatast gyakoroltak ra
- Az ismerosotoket... Urnot... Nem lattam, de vasar volt ma, lehet az ivoban van. Ha akarjatok megmutatom. -
This message was last updated by the player at 20:37, Wed 29 Aug 2018.

Az utóbbi nap eszeveszett rohanása szótlanná tett. Megszoktam, hogy saját kedvemre és tempómban haladok, furcsa egy társaság tagjaként másokhoz alkalmazkodni és hátasomon kívül máshoz beszélni. Jó érzés, hiszen nyílt szívvel és örömmel fogadtak, nem volt kérdés, hogy velük tartok egy ideig. A tünde úrnőt körüllengő melankólia és a szemeiben ülő kortalan bánat nem tette túlságosan kellemes útitárssá, igyekeztem magamat távol tartani tőle, csak akkor kaptam fel a fejem, mikor Éorlt említette. Fura egybeesés, hiszen népem nagy királyát is így hívták, ráadásul erről a vidékről származott. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy róla beszél, de aztán mosolyogva elhessegettem a képtelen gondolatot.

Arra viszont jó volt az említése, hogy elmesélhessem a többieknek, mit is keresek erre. Beszéltem nekik a végtelen rohír mezőkről, a ménesekről, a paták tízezrei alatt megremegő földről, a szőke harcosok szilaj bátorságáról és tetteiről. És arról, ami számomra a legkedvesebb: Engel király hatalmas bőrsátráról, ahol az elmúlt években szomjas torokkal ittam az édes mézsört és még szomjasabb szívvel az ősi dalokat és történeteket. Meséltem a sóvárgásról, mely elfogott, hogy meglátogassam népem rég elhagyott, ősi földjét, az évszázadok során elveszett, természet által visszahódított városok romjait, rég halott hősök tiszteletére emelt, megkopott emlékműveket.


A tünde eltűnése nem viselt meg különösebben, nem sokszor találkoztam a népével, de soha nem sikerült megértenem tetteik motivációját. Viszont látva Caedynna és Baranor reakcióját elfogott a nyugtalanság, az együtt töltött másfél nap során egyikük sem tűnt könnyen összezavarhatónak. Az érzés pedig egyre inkább felerősödött, mikor megérkeztük a városkába. A fiatal fiú szavai hallatán elengedem lovam kantárját és előre lépek.

- Eldrahan vagyok, Eldran fia, Engel király sátrából... Éorl népéből - teszem hozzá kissé hezitálva. - Miközben megmutatod az ivót, megmondanád, kiket tisztelhetünk népedben és uralkodótokban? Közben kutatok emlékeimben, ismerek-e olyan dalt, vagy legendát, melyben szerepel Haycomb neve.

In reply to Eldrahan (msg # 190):

Mikozben az ivo fele mentek a fiu valaszol Eldrahan kerdesere - Eszak nepe vagyunk - mondja ugy mintha az orszagok gondolata nem igazan jutott volna el meg hozza - Heáfod az uralkodonk, de en meg nem lattam, itt a varosban az eloljaro szava szamit, de most o sincs itt - majd Eldrahan felsorolasara visszaterve megkerdezi - Eorl nepe? Messzirol jottel? -
Az ivo egyebkent a tobbi epulethez kepest jo allapotban van. Egy sziklakiszogelesrol leszedulo sovany kecske leng az ajtaja felett. Bent sem fogad titeket tomeg, valoszinuleg a koraban emlegetett vasar is lehet az oka, hogy nem mindenki ide gyult be. A kocsmaros nagyon idos mar, de meg ugy tunik birja. A kandallonal egy vandor enekes hangolja a lantjat mielott belefogna valami enekbe, de a legfeltunobb talan az egyik asztalnak egy jo minosegu kelmekbe burkolodzo alak akit valamifele titokzatossag leng korul, lathatoan nem idevalosi sot jo esellyel nem is ember inkabb tunde lehet.
This message was last edited by the player at 19:07, Sat 01 Sept 2018.

Messzebbről, mint gondolnád - mosolygok a fiúra. Próbálok kicsit lemaradni és úgy odaszólni a többieknek, hogy a helyeik közül lehetőleg senki se hallja. - Barátaim, mondjátok, hogy megbomlott az elmém, de azt hiszem, legalább húsz emberöltőnyivel korábban ébredtük ma reggel, mint mikor elaludtunk. Vagy még fel sem ébredtünk és a tünde úrhölgy tegnapi meséjét álmodjuk úgy, mintha valóság lenne - halkulok el egy pillanatra. - Észak népe rég eltűnt a legendákban, akiket itt láttok, nem mások, mint a rohírok ősei - csuklik el most már teljesen a hangom, úgy a megdöbbenéstől, mint a meghatottságtól. Olyant látok most, amit évszázadok óta egyetlen rohír sem látott.

- Ha ez igaz, egyáltalán nem örülök neki. A társai nem érkeztek meg, és orkok voltak mindenhol. Ráadásul a fiú válaszol. Ha csak emlékek lennének, akkor nem tudnának a kérdéseinkre válaszolni. Egyelőre viselkedjünk úgy, mint ha minden rendben lenne. - amikor belépek az ivóba, kérek magamnak valamit inni - Beszéljetek a fogadóssal, hátha tud valamit. Én addig megkörnyékezem a vendéget. - bökök a fejemmel az ivó egyetlen vendége felé - Üdvözletem. Mi járatban errefelé? Úgy látom, te se idevalósi vagy.

*a fogadó felé menet*
- Nemigen van rá másik magyarázat, még ha ép elmével fel sem fogható! - motyogom társaimnak. - Ilyesmiről nem szóltak a hősi regék, nem tudok olyanról, aki ilyenre képes lehetett volna... és ha nem hősök tették, akkor Caedynna-nak lesz igaza és valami sötét gonoszság művelte ezt velünk. Bár, hogy mi okból, fel nem foghatom... hacsak nem azt, hogy amíg itt időzünk, addig utolérnek minket az orkok! - hördülök fel és mérgesen a kardgombomra csapok. - Ne nyisd ki a szíved, Thengel lovasa! - vetem oda Eldrahannak - Ha úgy áll, ahogy, ezek itt nem a rohírok ősei, csupán azoknak a kísértetei, jobb esetben az emlékük... - csóválom a fejemet együttérzően. - Egyetértek, Haakon; nemigen tudjuk, hogy hova sodor minket ez a folyó, de célszerűbb a a sodrással haladni és azt kémlelni, hogy miképp evickélhetünk a partra, semmint ár ellenében kapálódzni, s kifulladni. - bölcselkedek, ám közben idegesen nézelődök, felettébb zavar, hogy nem tudom, hogy mi folyik itt.

*fogadóban*
Biccentek Haakonnak, s amíg odalép az idegenhez én a fogadós felé indulok.
- Üdv néked, jó fogadós, Caragion fia Baranor vagyok, gondor egykori Toronyőre, s kapitánya! Benned kit tisztelhetek? - köszöntöm az öreget - Adnál néhány korsó hűs sert a társaimnak és nekem? - veszem elő az erszényemet - Amíg kiméred, meséld el kérlek, hogy mi hír a vidéken? Egy ideje már a Vadont járjuk, hasznát vennénk, ha megosztanád velünk, hogy mi hír errefelé. - mondom, miközben a pultra számolom ki közben a sörök árát.
This message was last edited by the player at 06:39, Tue 04 Sept 2018.

Gyakran torpanok meg néhány szívdobbanásnyi időre, hogy körbepillantsak és elgondolkodjak: a bizonytalanság amelyet most értek nagyon nyomasztó, nagyon nem tetszik, hogy fogalmam sincs mi történik velünk, s ez látszik is, a többiekkel ellentétben nekem nem sikerül úgy tennem, mintha minden rendben lenne, folyamatosan ide-oda kapkodom a tekintetemet, állandóan neszeket vélek magam körül hallani. Nem tudom azt sem mire vélni, hogy a kisfiú elmondása szerint Haycombban vagyunk, talán igaza van a többieknek, olyan mintha jóval korábban lennénk mint amikor lefeküdtünk.
A fogadóba érve csatlakozom Haakonhoz és én is odalépek a tündének tűnő alakhoz, hátha tőle sikerül válaszokat kapni. Hogyha valóban gonosz mágia áldozataiul estünk azok között a romok között, akkor Irime talán még mindig ott van és vigyázza mozdulatlan testünket, s talán próbál valahogy magunkhoz téríteni őket: de ha sikerrel is fog járni, biztosan idő fog eltelni addig.

In reply to Baranor (msg # 194):

Ahogy Baranor odamegy a fogadoshoz az eppen par soroskorsot visz ki a sajat nem tul gyors sebessegevel. - Udvozollek nagyjouram, Aldor vagyok, a Lehullo kecske tulajdonosa - mutat korbe - A vasar miatt jottek ugye? Minden evben kivallo, de azt hallottam iden minden eddiginel tobben jonnek. - majd elgondolkodva hozzateszi - Azt mondja delrol erkeztek? Hoztatok hireket vezerunk visszaterterol? Azt hallottam uton van, de mostanaban olyan ritkan kapunk delrol hireket. Eloljaronk delre indult hogy kivizsgalja a sotet hireket mik a Bakacsinerdo deli resze felol erkeztek, de azota nem sok hir jut hozzank -
This message was last updated by the player at 21:33, Wed 05 Sept 2018.

In reply to Haakon (msg # 193):

Az idegenhez erve az felpillant ratok es csuklyaja hatracsuszik. Ahogy gondoltatok is tunde, sot no. Haakon udvozlese es Caedynna felbukkanasa kapcsan felhuzza a szemoldoket majd valaszol - Rodwen vagyok, Thranduil kiraly kovete. - baratsagosan int az asztal koruli ures szekek fele mintegy meghivva titeket hogy csatlakozzatok - A vasarra erkeztem mint mindenki mas es gondolom ti is. Az Erdomelyi birodalom uralkodoja rajtam keresztul fejezi ki baratsagat e fold nepei fele - mondja majd megkerdezi - Ti merrol jottetek, mert mint kifejtetted ti se tuntok helyinek - teszi hozza. Kerdese legalabb annyira tunik udvarias erdeklodesnek es beszelgetesinditonak mint amennyire a tavoli videkek hirere ehes utazo informaciok iranti vagyanak
This message was last updated by the player at 21:53, Wed 05 Sept 2018.

- Nem mondom, hogy épp a vásár miatt, de biztosan érdekelni fog minket! - felelek az öregnek és fél kézzel rátámaszkodok a pultra, másik kezemmel az övemen babrálok, közel a kardmarkolathoz, majd amikor észreveszem ezt, inkább a pultra rakott érméket tologatom - Nem találkoztunk az elöljárótokkal, de mondd el kérlek a nevét! Mi csak mindenféle orkszerzetekkel akasztottunk tengelyt, alig tudtuk kivágni magunkat a csapdájukból! Miféle hírek érkeztek a Bakacsinerdő felől, amiket feltétlenül ki kellett vizsgálnia? - kérdezem a fogadóst a szakállamat dörzsölve - Remélem, hogy nem egymaga kelt útra, mert ha rá is szemet vetnek az orkok, aligha tudja menteni az életét... ha meg mégis, lehet, hogy úgy ér vissza, hogy egy falkányi ork lohol és vonyít a nyomában! - elmélkedek félhangosan.
This message was last edited by the player at 13:38, Thu 06 Sept 2018.

In reply to Rodwen (msg # 197):

Igazából arra számítottunk, hogy Irime is itt van. Őt kísértük ide, de tegnap este nyomát vesztettük. Esetleg nem találkoztál vele? - ha Eldrahannak igaza van, és tényleg visszamentünk az időben, akkor talán még jobb helyen vagyunk. Ha pedig az elf úrnő emlékeiben, akkor neki is itt kell lennie valahol. És ha Ő emlékszett Rodwenre, akkor neki is emlékeznie kell rá. - Mi is néhány napja hagytuk el az Erdőmélyi Birodalmat. Bár épp csak a határig merészkedtünk. De Thanguron is velünk jött. - hátraintek a saját elfünknek, hogy bizonyítsam Rodwennek a szavam.

In reply to Baranor (msg # 198):

Baranor kerdesere valaszolva az oreg szinte oda sem figyelve valaszol -
Héostor a mi eloljaronk. - majd kisse jobban elgondolkodva folytatja, bar korantsem tul borulatoan - Par honapja olyan hirek erkeztek, hogy a Bakacsinerdo deli reszere valami sotet koltozott, hogy ujra a gonosz lakja Dol Guldurt - legyint ra egyet - Persze nem nagyon hittunk neki, mar regesregen eluldoztek onnan minden gonoszt, de megis eloljaronk kotelessegenek erezte kivizsgalni a dolgot - vonja meg a vallat - De mar ideje lenne visszaternie az utrol, ezert kerdeztelek hatha talalkoztal vele, vagy hallottal hirt rola
This message was last updated by the player at 21:43, Fri 07 Sept 2018.

In reply to Haakon (msg # 199):

A tunde lany hitetlenkedve nez Haakonra, lathatoan nem igazan hiszi el neki amit mondott... - Irime urno? Veletek? - nez korbe rajtatok. - Talalkoztam vele nemregen, de meglepne ha erre latnam komoly kiseret nelkul - mondja olyan hangon amibol erzodik hogy titeket nem igazan sorol ebbe a kategoriaba
This message was last updated by the player at 21:49, Fri 07 Sept 2018.

Az öreg válaszát figyelmesen hallgatom, nem kérdezek közbe. Az elöljárójuk nevét meghallva igyekszem felidézni, hogy találkoztam-e vele, vagy a nevével valahol.
/13:25, Today: Baranor rolled 7,4,6 using d12,d6,d6 with rolls of 7,4,6.  Lore, hátha kell (előző dobást rosszul írtam be)/ - Szóval Héostor... - nyugtázom a történetet - És vajon mikor indult útnak, hogy már visszavárjátok? Napokkal, tán' hetekkel ezelőtt? Ő csak a ti városotoknak, vagy más településeknek is az elöljárója? - folytatom a kérdezősködést.
This message was last edited by the player at 11:28, Wed 12 Sept 2018.

Figyelem a tünde úrnő szavait, azonban fél füllel pont elcsípem annak a beszélgetésnek a darabját, amit Baranor folytat az egyik helyivel: jól hallottam, Dol Goldurba visszatért a gonosz? Hallottam meséket, nem is keveset róla, korán sem volt annyira régen mint amennyire azok a történetek amelyek a legmesszebb nyúlnak vissza a történelembe. Kissé megerőltetem emlékezetemet, hátha sikerül elhelyeznem magunkat valahol a történelemben, hiszen abban kezdek jómagam is biztos lenni, hogy nem akkor vagyunk mint mikor lefeküdtünk, bármilyen elvetemült mágia műve is legyen ez.
This message was last edited by the player at 12:15, Sat 15 Sept 2018.

Baranor a gondolataiba melyed de nem talalja ismerosnek a nevet. Az oreg azonban keszsegesebben valaszol - Van annak mar jopar hete. Azert is kerdeztem, ideje lenne ha visszaterne mert ha nincsen semmi akkor mar utnak kellett indulnia - mondja olyan meggyozodessel amibol tisztan kierzodik nem igazan hisz a veszelyben - Csak ennek a varoskanak a vezetoje, de fontosabbak vagyunk mint amilyennek tununk am. - bok el egy iranyba - A hago miatt -

Caedynna magaban atporgeti tortenelmi tudasat. Szauront nemreg uztek el Dol Guldurbol, de elotte tobbszaz evig terjengtek hirek egy bizonyos nekromantarol, mig Eorl lovaglasa majd 500 evvel ezelott volt, amikor meg Smaug meg nem pusztitotta el Erebort, sot meg igazan gazdag sem lett. Akkoriban a rohirok nepe es az Erdomelyi birodalom volt a ket legmeghatarozobb hatalom eszakon Arnor eleste utan.
This message was last updated by the player at 20:24, Sat 15 Sept 2018.

Ahogy a beszelgetesekbe belemelegedtek eszreveszitek hogy kint valami megvaltozott, volt kint elegge sok ember korabban is, de mintha hangosabba es izgatottabba valtak volna, legalabbis a beszurodo hangok alapjan.
Mielott megbizonyosadhatnatok rola mi is tortenhetett, a korabban latott fiu rohan be az ajton, lathatoan nagyon izgatott - Az eloljaro - mondja vegul - Visszatert delrol -
This message was last updated by the player at 19:06, Mon 17 Sept 2018.

Mindössze összeráncolt tekintetem árulkodik azokról a dolgokról amelyekre rájöttem, szeretném kissé kevesebb ember előtt megosztani társaimmal azokat a történelmi információkat amelyek éppen lelkem nyomasztják, azonban erre nincs idő, ugyanis a kinti felfordulás valószínűleg mindannyiunk figyelmét eltereli: tovább tetőzi gyanakvásomat, hogy éppen most történik egy ekkora eseménye ennek a nem valós idejű falunak az életében, amikor mi is pont "erre járunk". Kissé óvakodva ugyan, de az ajtó irányába lépkedek, majd kilépek, hogy megnézzem, pontosan milyen hírekkel is tér vissza a falu elöljárója.

Csatlakozom a kifelé induló Caedynnához és halkan odaszólok neki. - Furcsa elöljáró az, aki ilyen hosszú időre magára hagyja a városát és a népét. Mikor kiérünk, kíváncsian keresem tekintetemmel a nagy hatalmú embert.
This message was last edited by the player at 18:53, Sat 22 Sept 2018.

In reply to Rodwen (msg # 201):

Nem akart komoly kísérettel jönni. Csendben, titokban akart elmenni az árny elől. Csak Thanguron kísérte az elfek közül, mi pedig utazókként megyünk vele. Állítólag valahol itt találkoztak volna a többi elffel, azt hittem, te is közülük való vagy.