[IC] A sotet kigyo temploma
A tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel igyekszem Felix elbeszélését, vagyis pontosabban mondva beszámoló rekonstrukcióját hallgatni arról, hogy miféle nyommal engedte neki a nagyvilágnak ez a bizonyos Williams professzor - sajnos azonban bizony meg kell acéloznom a figyelmemet, nem szeretem az eligazításokat, inkább a magam elgondolásához vagyok szokva, a magam útjához és szabályaihoz, céljaihoz, de amióta volt ez a félresikerült akcióm, amit biztosan nem éltem volna túl ha véletlenül nem jár pont arra, azóta igyekszem elfogadni, hogy a saját képességeim kevesek a túléléshez vagy a sikerhez, a kettőhöz együtt pedig pláne. Szóval, egy szó mint száz, nincs más út, támaszkodnom kell arra a néhány megbízható emberre akit ismerek, akik közül egyedül Felix van tisztában a világ borzalmaival, így aztán rá főleg - hogy lássa is, hogy mennyire komolyan gondolom képességeim csapatmunkában való kamatoztatását igyekszem is odafigyelni arra amit mond, ezt érzékeltetve pedig néha bólintok vagy éppen hümmögök egy kicsit. Csak az a könyv ne lenne... Na, nem az a napló amiről szó van, hanem az a könyv a férfi egyik polcán, innen sajnos nem látom, hogy miről szól, gondolom valami történelmi téma lehet a házigazdámat ismerve, de nem is fontos, mert nem ez a baj, hanem az, hogy méretét és színét tekintve annyira kilóg a polcon található többi könyv közül, hogy folyamatosan odavonzza a tekintetemet. Frusztráló... Kicsit fészkelődök a széken, megcserélem keresztbe tett lábaimat és úgy pozícionálom magamat, hogy ne is lássam azt a könyvespolcot - a tudat persze még így is bosszantó. Nem hangzik túl jól ez a sötét kígyó templom se... Igen, sokszor szerepel a kígyó mint gyógyító jelkép, na de a sötét kígyó...? Előrevetítem, hogy nem éppen hangzik a legjobb ómennek, ráadásul Arizónában, abban a kihalt, vad államban, ahol ráadásul még borzasztó meleg is lesz, sírrabláshoz főleg, még ha hivatalosan nem is nevezzük annak, amiért oda lettünk küldve. -Anyagilag is megtámogat minket ez a kedves professzor, igaz? - érdeklődöm, bár a válasz ha jól sejtem akkor az, hogy igen. -Jól meg kell terveznünk az utazást, amit őszintén szólva nem kifejezetten szeretek csinálni, de ha rám bízod akkor a szövegek és rajzok lemásolásához szükséges holmikat összevásárolom, míg Te az utunkat igazgatod. - vázolom gyorsan az elképzeléseimet, amolyan megjegyzés szintjén, mint aki nem ragaszkodik hozzá, hogy így legyen, de azért csak elmondja a gondolatát. -Mikor tervezel indulni? - bombázom tovább a régészt a mindenféle kérdéseimmel. -Kicsit utána olvasgatnék a környéknek, soha nem jártam még arra, a környéken se. Sőt, jobban belegondolva... - hümmögök miközben az államat támasztom. -Még városi indiánt se nagyon láttam, nemhogy igazit, de ha jól gondolom akkor ez rövidesen meg fog változni. - elmélkedem. Azon a kérdéskörön szerencsére már túl vagyunk, hogy vállalom-e egyáltalán a Vele való utazást, ezt megbeszéltük már akkor amikor meghívott erre a beszélgetésre; a legtöbb távozásommal kapcsolatos teendőmet már el is végeztem, talán nem is baj, ha kicsit lemegyek a térképről, így még kevesebb az esély rá, hogy valakinek a szektánál feltűnik, hogy valójában nem haltam meg.