Theodora, Chlodovech:

Masnap koran elindultok a fogadobol. Az uton szerencsesen egy helyi farmerhez csapodtok aki a varosba viszi fel eladni a telen megerlelt kecskesajtot. Nyikorgo kordeja nem a legstabilabb es az oreg deres aki a kocsit huzza sem biztosit tul nagy sebesseget, de jo tarsasagot ad es ebedidoben titeket is megkinal a magaval hozott friss sajtbol. Ut kozben titeket is kerdeget miket hallottatok a nagyvilagbol meg o is elmeseli amiket hallott, bar jopar tortenet nem sok jelentoseggel bir a szamotokra igyekeztek nem megserteni ezzel. Igy peldaul az hogy Jens, a molnar fia, oszeverekedett a falu legszebb lanya miatt a helyi patkolokovaccsal csak modjaval tunik erdekesnek, de az mindenkepen megragadja a figyelmeteket, hogy ahogy allitja egy utazo azt meselte neki, hogy Blutroch falvat egy rejtelyes betegseg teljesen kiirtotta. Valami voros pettyek kezdtek el feltunni az embereken es aztan... Ugyhogy jobban teszitek ha vigyaztok mindenkivel akinek voros foltok vannak a boren. Legalabbis az az utazo igy mondta.
Ahogy kozeledtek a fovaroshoz mar messzirol latjatok, hogy nem veletlenul hires messze foldrol. A falak magasak, karcsu tornyok tornek az egnek es mindenfele szines zaszlokat lenget a szel. Habar meg csak ev eleje van, de az utak maris elegge zsufoltnak tunnek. Meg nem ertetek tul kozel a falakhoz de a varos zajai maris elnyomjak a kornyezo mezo hangjait, nemsokara a varos jellegzetes 'illata' is megcsapja az orrotokat.
Az eszaki kapuhoz erve az utazok osszetorlodnak, a kapuban allo orok kozott egy jegyzo szeru alak nezi at az erkezo kocsik es kereskedok iratait hogy minden rendben van e veluk.



This message was last edited by the GM at 14:43, Sun 27 Sept 2015.

Bár különösebben nem izgatnak a farmer történetei a helyi pletykákról, eseményekről és úgy tűnik, hogy ezzel ő maga is tisztában van, de inkább ezeket meséli, minthogy kínos csend üljön a kordéra. Éppen ezért én sem mutatom annyira ki, hogy csak módjával érdekel s néha kommentálom is a dolgot, de arra azért már figyelmes leszek amikor településeket kiirtó rejtélyes betegségről kezd beszélgetni. Az út hátralévő részén ezen gondolkodok, nem igazán rémlik olyan betegség a történelemből ami ehhez volna hasonló s természetesen az is megfordul a fejemben, hogy csak egy mendemonda az egész, azonban Myrmidia papnőjeként minden olyan dolgot szem előtt kell tartanom ami a polgárokat/katonákat veszélyeztetheti egy esetleg kitörő háború idején - tehát többek között ezt is. Minden esetre Altdorfban utána fogok kérdezni Blutroch falvának.
Amikor végre megpillantjuk Altdorfot izgatott leszek, lepattanok a kordéról amikor közel érünk és a mellett sétálok, egyenes háttal, lándzsám hegye pedig mindig szigorúan az ég felé pillantgat. Elégedett tapasztalatom, hogy a falakon fent nem látom az íjászokat és hogy míg ideértünk egyetlen egy lovas felderítő sem haladt el mellettem, holott mint azt mindenki - aki a háború viselésében kicsit jártas - tudja, hogy vakon se támadni se védekezni lehet. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ezen katonai hiányosságok miatt nem tudom levenni a szememet másról csak Altdorf haszontalannak mondható faláról, ami bár lehet, hogy banditákat meg kisebb csapatnyi zöldbőrűeket távol tartana, de egy igazi ostrom esetén...
De kifelé mutatott lelkesedésemben semmit se veszítek, ugyanúgy egyenes háttal haladok tovább mintha mit sem látnék a város trehány védelméből. Se íjászok, se készenlétben lévő könnyűlovasság... Ráadásul az emberek sincsenek koordinálva, ilyen nyomorgásban könnyen verekedés törhet ki amely továbbterjed és ennyi ember esetében a kapun is futótűzként terjed át a városba.

A tomeg zsibongasaban egyre nehezebb beszelgetnetek, de ahogy kozeledtek a katonak fele erre nincsen is nagyon kedvetek. Amig a kocsis megbeszeli a jegyzovel a dolgokat es kifizeti a kereskedokre kirott adot a kapuban allo varosorok unottan vegigmernek titeket. Lathatoan elidoznek Theodoran, elvegre nemsok harcosnot latnak errefele, de a pajzson virito Myrmidia szimbolumot latva nem nagyon probalnak sem beszelgetesbe elegyedni sem kotekedni vele. Ugy tunik habar istennoje kultusza nem igazan elterjedt errefele, de a birodalom kozpontja eleg vandort latott mar Oregvilag minden tajarol hogy felismerjek szent szimbolumat.

Rovidesen elvaltok eddigi utitarsatoktol es a tomeggel egyutt haladva beertek egy nagyobb terre. Lathatoan a legtobb kocsi ide erkezik meg, koros korul csepuragok, naplopok es mindenfele legalis es illegalis arus tolong a teren. Jobbrol azt kiabalja valaki - Az Angelinoba gyertek, a varos legkifinomultabb fogadoja varja a minoseghez szokott utazokat - kisse tavolabbrol a masik oldalrol, hogy - A hegedulo macskaban kaphato a legfinomabb malacsult -
Nem sok idotok van gondolkodni, mire egy kisse szakadt figura terem elottetek - Ha szallast kerestek en tudom hol a legjobb. - vigyorog kise hianyos fogaival - Olcso sor, olcso etel, megbizhato hely nekem elhihetitek -


A csaszari palota mar messzirol latszik amint Altdorf tobbi epulete fole magasodik (Ennel azert joval messzebb vagytok tole de latszik innen is)

Csendben várakozok amíg a kereskedő elrendezi a papírmunkát, egyenes háttal, lándzsával a kézben - eleinte nem veszem észre az engem vizslató tekinteteket, s mikor feltűnnek végre sem zavarnak annyira; régen hozzászoktam már, hogy minket Pajzsszüzeket gyakran kísérnek ilyen pillantások. Mindenesetre annak örülök, hogy az őrökben van annyi fegyelem, hogy ennél többet ne engedjenek meg maguknak; lehet mégsem annyira gyenge a védelme a kapunak mint gondoltam.
Amikor elkezdünk a forgatagba és a városba egyre mélyebbre kerülni, egyre csak azon jár a fejem, hogy mégis hogy képes a város ennyi utazót szállással és étellel ellátni - szememben az egész egy hatalmas nagy logisztikai problémának tűnik. Wolfenburgban is mindig nyüzsgött az élet, de nem ennyire. A szállást és ételt hirdetőket próbálom kizárni a fejemből, mikor az egyik elénk lép is megpróbálom gyorsan elrendezni a dolgot: -Köszönjük, de nem élünk vele. - mondom egyszerűen a nem túl bizalomgerjesztő küllemű egyénnek; feltételezem az általa kínált szállás is hasonló lehet; akár még egy bűnbarlangot is el tudok képzelni.

Mivel annyira még nem jár későn ezért javaslom Chlodovechnek, hogy nézzük meg a császári palotát, utána ráérünk szállást találni. Út közben pedig nézelődök, hátha látok térképészt valamelyik piacsoron, ahol vehetnék egy térképet a városról. Mindig könnyen tévedtem el Wolfenburg ismeretlen részein is, most pedig teljesen idegen helyen vagyok.

A másnap kicsit talán túl korán indult nekem. Túl sok sört ittam, és túl sok történetet meséltem. Persze ezt nem teszem szóvá bájos útitársamnak, tudom, hogy nem tűrheti a panaszkodást, így csak Kenyeret simogatom megviselten, míg összekészülünk az induláshoz. Mire találkozunk a farmerrel, már jobban vagyok és kedélyesen tudunk beszélgetni, én is elmesélem az idáig tartó utamon hallottakat. Hallottam már történeteket erről az új járványról, de eddig nem igazán vettem őket komolyan, hisz mindig keringenek pletykák valamiféle ragályól. Igazság szerint teljesen ezt sem veszem komolyan, de azért megjegyzem, hogyha véletlenül találkoznék ilyen beteggel akkor ne érintkezzek vele. Mikor megpillantjuk a várost, jó nagyot füttyentek, már régóta vágytam rá, hogy Altdorfba látogassak, hát eljött a nap, hogy ezt is megéljem. Csendes ámulattal figyelem az embereket, a mozgást a jellegzetes bűzt. Mikor elérkezik az ideje, hogy búcsút mondjunk a farmernek, hosszan búcsúzkodok kézrázással és köszönetmondással. A kiabálókra rá sem hederítek, majd ott szállunk meg ahol meg akarunk szállni. Theodora felvetésére egyetértően reagálok, miközben már szemeimet a palotára is szegezem, közben pedig eltölt az ámulat, már csak az épület nagyságától is kissé megremeg a lábam. Séta közben pedig kezem mindvégig Kennyéren tartom, nehogy meglógjon valamiféle izgalmas illat, vagy hang miatt.

Eleinte csendben haladok Chlodovech mellett, még mindig a tegnapi napon hallottakon rágódom, hogy tényleg senkit nem érdekelhet amit elhozok az embereknek egy kis falun? Myrmidia szemében minden ember ugyanannyira fontos és joguk van ahhoz, hogy eljusson hozzájuk Myrmidia bölcsessége, ehhez pedig többek között én vagyok az eszköz.
De talán a fejemben nagyobb dilemmát okoz az, hogy mi fog várni minket a Császári Palotánál. Ennek hangját is adom: -Be kell valljam, kicsit csalódott vagyok. - nézek Chlodovechre, majd a kutyájára, végül folytatom: -Azt hittem egy ekkora város komolyabb őrséget fog felvonultatni a kapuknál. - magyarázom elmerülten, majd felpillantok a Palota irányába: -Szerinted a Palota érdekesebb lesz?

Kivételesen csöndben haladok a papnő mellett, elvonja gondolataimat a forgatag és a város. A városokban túlságosan idegennek érzem magam, valahogy nem vagyok idevaló ezen töprengek amikor megszólít a lány, meg is lepődöm, hisz eddig szinte mindig nekem kellett megtörnöm a ránk telepedő csöndet, ezért hirtelen nem is tudok mit mondani: -Öööö... Van itt őr bőven. - Jegyzem meg esetlenül, hisz nem is vagyok túlságosan a téma szakértője, meg amúgy sem figyeltem az őrökre, nincs miért őket figyeltem, nem vagyok bűnöző így, nem figyeltem az őrökre. -Talán nem gondolják, hogy a kapuknál kéne megmutatni magukat, a városban kószálnak, hogy kordában tartsák a népeket. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Palota sokkal érdekesebb lesz neked... - Lenézek a érdeklődő tekintetű kutyámra, majd összeborzolom a fején a bundát. -Nem úgy nekünk, ugye Kenyér.

-Az ellenséget mindig jobb a falaidon kívül tartani. - teszem hozzá, miközben monoton tempóban haladok előre, szabványos időközönként koppantva egyet a lándzsám végével ahogy sétalándzsának használom a fegyvert. -De a Palotához tényleg nagy reményeket fűzök. Több Lovagrendnek is van székhelye itt Altdorfban, talán ha szerencsénk van meg is pillanthatjuk néhányukat a Palota előtti téren. Nagyszerű élmény volna! - magyarázom olyan beleéléssel, mintha a férfit valóban érdekelnék ezek a dolgok. -Meg mégiscsak egy fontos épület. Szinte biztos jobban védik mint a kapukat, kíváncsi volnék erre miképp védenek egy nagy, könnyen támadható, fontos helyet. - rövid időre elhallgatok, láthatóan ezen jár az eszem, illetve a tömeget is szemmel tartom.
This message was last edited by the player at 20:27, Tue 29 Sept 2015.

Hallgatom a nőt, ahogy megint nagy beleéléssel beszél. Folyton csak a háború, a katonák, őrök meg miegymás..., legalább a lovagok érdeklik... habár kétlem, hogy úgy mint a legtöbb hasonló korú fiatal lány. -Altdorf ellenségei, nem csak a csatatéren mozognak... A vár elé ha sereg érkezik, akkor az őrök úgysem tudnak mit kezdeni. Ennyi őr szerintem elég, hogy beszedjék a vámot és felügyeljék az áthaladást a kapukon. - Kis szünetet tartok. -Biztosan fogunk látni egy lovagot, hol máshol tekereghetnének, mint a palota előtt egy ilyen szép napon. Már csak azért kiállanak a palota elé, hogy neked örömet szerezzenek. - Mosolyodom el, biztatóan Theodora felé.

-Úgy gondolod tényleg láthatom őket már ma? - kérdezek vissza ragyogó szemekkel, kicsit el is pirulva ahogy látom magam előtt a lovagokat, a lovagjaimat, amint fekete csataménen, teljes páncélban, címeres pajzsokkal védve magukat vágtatnak az íjzáporban, majd mint megállíthatatlan gyilkológépek vágnak keresztül a könnyű gyalogság szedett vetett sorfalán, pikát, koponyát és morált összetörve. -Az nagyon felemelő érzés volna. - mondom mikor visszahajózok a kikötőbe fantáziám tengeréről. Visszakanyarodok az őrség témájára: -Természetesen elegendő, de csak erre. Myrmidia, a Háború Könyvében kimondja, hogy gyengeséget csak akkor mutass, hogyha ezzel nem veszélyezteted magadat. Egy város védelme szerintem ha gyengeséget mutat, azzal csak a bűnözőket csábítja falai közé, ami pedig senkinek nem jó. Se az őrségnek, se az itt élő nem fegyver viselt polgároknak.
This message was last edited by the player at 21:55, Tue 29 Sept 2015.

-Én bizony úgy gondolom. - Bólintok mosolyogva, mintha csak egy kislánynak ígérgetnék egy lekváros süteményt. -Akkor láthatod, a mesékbe illő hős lovagokat talpig vasban, hüvelyükbe zárt gyilkos vasakkal, melyek a hitet és az erényt védelmezik ebben a kaotikus világban, melyet folyton folyvást fenyeget a káosz. Még szép, hogy felemelő érzés volna, még számomra is felemelő érzés volna, megpillantani egy-két lovagot, látni azokat a hős védelmezőket, akikről, annyi mesét zengenek, többek között én is. -Kis szünetet tartok, átgondolom, mit kell még mondanom. -Altdorf nem mutat gyengeséget, nyíltan nem fenyegeti semmi, ezért nem is támadhat semmire, bűnözők pedig mindenhol vannak... A városban legalább elkapják őket idővel, a kisebb falvakat fosztogató zsiványokkal bezzeg senki nem törődik... Persze ez így nem helyes... - Elhallgatok mielőtt még túlságosan belelovalnám magam.

-Éppenséggel de, törődnek, vagy talán nem emlékszel, hogy kiknek a társaságában jelentem meg amikor ki akartak zsebelni a banditák? - nézek a férfire, miközben felidézem magamban az egész jelenetet, Chlodovechet, a banditákat, az útőröket. -Az útfelügyelők napról napra hoznak egyre több áldozatot azért, hogy ne csak az utak, de a kisebb települések is biztonságosak legyenek. - mondom, majd hozzáteszem: -Mindig meg akartam amúgy kérdezni: miért utaztál akkortájt egyedül? Te magad is tudod, hogy kiszolgáltatott préda vagy olyankor bárki számára. Illetve, vagytok. - állapodik meg tekintetem egy pillanatra Kenyéren.

Habar Theodora terkepet nem talal, de elegge pontosan korulirjak neki a fontosabb dolgok merre vannak. Rovid kerdezoskodes utan azt is megmondjak neki, hogy a legtobb kocsma es fogado a dock negyedben van, egy hosszu utcan amit az itt talalhato vendeglatoipari egysegek nyoman a helybeliek csak szaz fogado utcajanak hivnak, bar hallotok olyat is hogy ezer fogado. Valoszinuleg meg senki sem szamolta pontosan meg.

(Raktam fel terkepet amin a fontosabb dolgok be vannak jelolve. Ezek nagyjaboli helyet meg is tudtatok.)

Meg mielott elhagyhatnatok a teret ami az arusok szerint a Konigplatz nevre hallgat eleg nagy tolongasra lesztek figyelmesek. A teret ovezo egyik nagyobb haz, vaskos falakkal ugy nez ki a varosorseg egyik laktanyaja lehet. Egy szakasznyi landzsas rohan ki a kapun, az emberek szinte gondolkodas nelkul nyitnak utat nekik. A landzsasok lathatoan harcra keszen indulnak meg az egyik kisebb utcan keletre.
A kornyeken sugdolozas kezdodik
- Haramiak Lehetnek, biztosan haramiak -
- Nem, en ugy hallottam, hogy mutansok -
- Hogy lennenek mutansok? Ez Altdorf, a Birodalom fovarosan, ide aztan mutans nem mereszkedik az biztos
- Lehet csempeszek - es a talalgatas folytatodik. Mindenesetre a varosorok elegge gyorsan mennek, hogy ne tartsak fel sokaig a tomeget es amint eltunnek ugy ter vissza minden a szokasos kerekvagasba. Ugy tunik az embereket igazan sokaig semmi nem lepi meg.
This message was last edited by the GM at 18:12, Wed 30 Sept 2015.

A beszamolok alapjan megtalaljatok hogy a Konigplatz melyik oldalan kell lemenni, hogy a palota fele induljatok el, ez egyebkent nem mas mint a mar sokat emlegetett fogadok utcaja. Ahogy haladtok el a fogadok kozott, ahol ugy tunik minden fele es fajta hely van, a kis fustos ivotol kezdve a gazdag, hatalmas fogadon at a 'khmmm' mindenfele elvezeteket nyujto helyekig. (Kivulrol semmi ilyesmi nem latszik, szolidak a helyek, de maga a kulsosegek arra utalnak nem normal fogadorol van szo.) Mindenesetre elegge ugy tunik hogy az utcan mindenfele utazonak szolgalnak lehetoseggel hogy jol erezze magat amig Altdorfban tartozkodik.
Az utca felenel sem jartok meg amikor felre kell allnotok amig egy gazdagon diszitett nemesi hinto elhalad nagy sebesseggel az eszaki kapu fele. Jol felszerelt lovascsapat kiseri, nem szedett vedett zsoldosok, hanem csupa jo vagasu katona lancvertben, pajzsukon es tabardjukon ott virit a hinton is jol lathato kard kore tekeredo vervoros rozsa.
This message was last edited by the GM at 18:31, Wed 30 Sept 2015.

Mikor Theodora rákérdez, hogy miért járom utam egyedül, lehervad a mosolya az arcomról vagy ha nem is hervad le inkább csak üressé válik. -Tudom, hogy ebben az ügyben nincs igazam... Nem is ez a lényeg. Mióta a valódi eszemet tudom egyedül vándorlok, nincs nagyon mit elvenni tőlem. Aki azt szeretné, elvenni tőlem, azt gonoszság vezérli... Nincs mit tennem ellene. Miért teszek így? Az nem erre a gyönyörű és újdonságokkal teli napra való beszélgetés, talán majd egy ital mellett, de nem ma. - Új életet lehelek mosolyomba, kicsit körbepillantva, levéve tekintetem a fiatal nőről. -Persze most sem utazom egyedül, máskor is utaztam már társakkal... Majd mesélek róluk, de nézd! - Mutatok a lándzsások felé mikor megpillantom őket. -Ez téged érdekelhet. -Míg Theodora esetlegesen bámészkodok, könnyed szóváltásba kevered a közelembe lévő emberekkel, akik esetleg hajlandóak szóba állni velem, hogy megtudjam mi történt. Mikor ezt kitárgyaltam, megkeresem tekintetemmel Theodorát, majd ismét mellé szegődöm. A nemesi hintó elől sietve húzódok le, és ügyelek Kenyérre is, akin ismét izgatottság érződik, egyet vakkant is. -Jól van, na látom téged is felzaklat ez a sok felesleges cicomaság.... - Theodorára nézek eztán. -Aztán merre vesszük utunkat, ha megkíséreltük meglátni a lovagjaidat? 

Némán hallgatom a láthatóan hirtelen jókedvét vesztő férfi szavait ami valami problémára utal a múltból, de nem igazán van időm újabb kérdéseket feltenni mert felhívására meglátom a városőröket. Érdeklődve figyelem a dolgot, meglehetősen kevesen indultak el ahhoz, hogy komoly baj legyen, ugyanakkor az ügy jelentőségétől függetlenül kíváncsian figyelem az eseményeket. Mikor eltűntek a látómezőből látom, hogy Chlodovech beszélget az itt lévő emberekkel, magam is így teszek, s bár nem tudom miről folyhat a diskurzus közöttük, engem az érdekel, hogy nem-e tud valaki valamit arról, hogy mi történhetett - és itt nem az imént hallott találgató emberekre gondolok, őröket próbálok megkérdezni, ha tudok.
Utána visszatérek a kutyájával várakozó férfihez, majd folytatjuk utunkat. A hintó elől természetesen jómagam is félrehúzódok, a fegyvereseket megnézem, a címeren is elidőzik egy kicsit a szemem, gondolkodok rajta, hogy láttam-e már korábban valahol, nem-e véletlenül valamelyik fontos Altdorfban élő nemesi család címere, akikről a történelemben már olvashattam.
Miután a lovasok elmentek a kérdéssel felém forduló férfinek válaszolok: -Nem tudom, nem döntöttem még el pontosan. De lassan úgy érzem ideje volna egy megfelelő szállást találni, hogy ne este kelljen a kikötőben kutatni amikor a város mulat. Legalábbis gondolom.

Próbálok megfelelő utat találni, ahol kicsit kintebb keveredhetünk a tömegből, arra felé veszem az irányt miközben, apró vakarózások kíséretében Theodorához szólok. -Igazad van, addig találjunk szállás, amíg még nem foglaltak a szobák, és nincs túl nagy felfordulás, ráadásul így legalább meg tudjuk jegyezni az utat is. Nem hiányzik, hogy eltévedjek az általam ismert világ egyik legnagyobb városában. - A téma elterelődésével, a mosolyom őszintesége is visszatér. -Utána is lesz még időnk csatangolni és felfedezni ezt a különleges várost. 

-Időnk lesz igen, bár abban reménykedem, hogy a látványosságok mellett sok időt sikerül hasznosan is eltöltenem. - mondom. A polgárok útbaigazításai alapján egészen jó helyen leszek itt, hogyha itt veszünk ki szobát, közel van Altdorf egyeteme ahol elkezdhetem a kutatómunkálatomat is, hogyha sikerül bebocsájtást nyernem az általam keresett tekercsekhez. -A Palota a folyó túloldalán van ha jól értettem, de ez az utca meglehetősen szimpatikus nekem, talán ki is vehetnék a szobákat mielőtt megnézzük a Palotát. - helyeselek. Ennek megfelelően elkezdek körbenézni, látok-e valahol a környéken egy középszerű fogadót, ami ugyan nem nemesi kategória, de egy jómódú polgár is megfelelőnek találja.

Rovid nezelodes utan negy nagyjabol megfelelo helyet talaltok.
A 'Reszeg Kandur' egy kis sikatorbol nyilik az utca kozepen, nem tunik tulsagosan felkapottnak, de olcso es nagyjabol megfelelo minosegu
A 'Hegedulo Macska' az utca kozepe fele talalhato. Inkabb egy nagyobb ivo es etterem resszel rendelkezo hely, de az emeleten vannak szobak is. Talan kisse zajos az allando latogatok miatt
A 'Faradt Utazo' majdnem meg a Konogplatzon van, csak szallast ad ki, igy maga az epulet csendes, es jo minosegu is. Mindezek es az elhelyezese enyhen dragabb arakat garantal es a ter kozelsege kisse zajos napkozben.
A 'Tengeresz es az Uriholgy' mar majdnem a folyo parton van. Kozepes arakkal, szallas es ivo is van, de egyik sem kiemelkedo. A dokk kozelsege reggelente talan zajossa teszi.

Szemrevételezve a lehetőségeinket úgy gondolom nem az én dolgom, hogy eldöntsem melyik fogadóban veszünk ki szobát. Szívem szerint én vagy a "Részeg Kandurt, vagy a Hegedülő Macskát választanám, de mivel nem tudom, hogy a kacifántos gondolkodású Theodora mit gondol, így nincs más választásom mit rá hagyatkozni. -Eldöntötted, hogy melyik fogadót válasszuk? Úgy látszik van választék, nekem a két macskás nevű tetszik, de ez az én dolgom, nem gondolom, hogy nekem kéne választanom... Az utóbbi időkben többet aludtam mohákon, meg fenyőágakon mint ágyon. Nekem bármi megfelel. - Mosolyogva még hozzá teszem. -Habár Kenyér nem biztos, hogy örülne, ha macskákról elnevezett fogadókban szállnánk meg. 

-Nem szívesen megyek be sikátorokba. - válaszolom Chlodovechnek. Kifejezetten irritáló számomra szűk helyeken haladni, ahol már két-két ember is tökéletesen el tudja állni az utat az utazó előtt és arról még nem is esett szó, hogy a tetőkről milyen jó célpontot nyújt bárki aki ott van lent... Azt ugyan nem teszem szóvá, de nekem a Fáradt Utazó lenne a legszimpatikusabb, de mivel titkon a kedvében kívánok járni útitársamnak, ezért nem válaszom mert tudom, hogy ott nem tudna szenvedélyének élni, a mesélésnek. -Szerintem nézzük meg azt a kikötős fogadót. A reggeli zajongás annyira nem lesz zavaró, elvégre úgyis korán szoktunk kelni, nemde? - teszem a kérdést a végére, teljesen komolyan gondolva.

-Nézzük meg! - Felelek szüntelen mosolyogva, nagy lelkesedéssel. Eddig eszembe sem jutott, hogy mennyi lehetőséget tartogat a kikötő. -A kikötőben biztos akadnak öreg kapitányok, azok szeretnek már csak mesélni, ráadásul némelyik még igen csak jól is tud. Engem pedig érdekelnek a tengeri történetek, ritkán utazok hajóval... A matrózok pedig jó közönség, ha sikerül megragadni a figyelmüket. Talán mire arra kerül a sor eszembe is jut egy nekik való történet... - Egy pillanatra elkalandozok, majd hozzá teszem. -A reggeli zajongás miért is zavarna, hisz úgysem hagy valamiféle papnő sokáig aludni. - Csipkelődök mosolyogva.

-Bizonyosan. - mondom miközben helyeslően biccentek a vándornak, majd célirányosan elindulok a Tengerész és az Úrihölgy felé, hogy lefoglaljuk az éjszakára a szállásunkat. A mai napomat még megengedem magamnak, hogy bámészkodással és a város megismerésével töltsem, azonban holnap hozzá kell kezdenem ahhoz a feladathoz, ami miatt a templom pénzzel és amit kitűztem magam elé: tovább kutatni a Ragyogó Lándzsa után. -Holnap nem indulunk sehova tovább, ha akarsz nyugodtan aludhatsz kicsit tovább. - mondom, majd hirtelen témaváltással a lényegre térek: -Céllal utaztam Altdorfba és ezekhez a holnapi napon hozzá is fogok látni. Utam többek között, ha szerencsém van az egyetemre vezet és remélem bebocsájtást nyerek a nagy könyvtárukba. Nem hiszem, hogy érdeklődsz ezen dolgok iránt... de mindig amikor esténként visszatérek szívesen fogyasztom el veled a vacsorám. Ha pedig eljönnék onnan, tudni fogod merre leszek, megígérhetem... - hagyom a levegőben a befejezetlen mondatot egy ideig.
This message was last edited by the player at 19:30, Thu 01 Oct 2015.

Követem a határozott léptű ifjú hölgyet a matróz fogadó felé. -Lehet ki is használom a lehetőséget, hogy egy jót szunyókáljak, míg te a feladatodat végzed. Amúgy is jobbak az esélyeid az ilyen előkelő helyeken mint ha én is veled tartanék. Meg. nem sok keresni valóm van az egyetem közelében, még írni sem tudok. - Vonom meg a vállam. -Én is úgy terveztem, hogy megvárom miként alakulnak a dolgaid és ha talán arra mégy amerre még nem jártam, veled tarthatnék... -nánk. - Simogatom meg kutyám bundáját. -Régen volt már ilyen... Érdekes útitársam. - Abba hagyom a beszédet, kicsit zavarban érzem magam, mert nem igazán találom a szavakat, ez pedig velem nem nagyon szokott előfordulni, így kicsit meg is ijedek, nem is nézek Theodora szemébe, inkább Kenyér fülével babrálok.

-Nem látom akadályát, bár nem tudom meddig leszek itt, Altdorfban... - mondom elgondolkodva miközben a férfit és a kutyáját figyelem séta közben, majd felcsillan tekintetem ahogy átgondolom, hogy mit is hallottam az imént. -Nem tudsz olvasni? - hangomból érződik a meglepettség. -Pedig azt hittem egy ilyen sokat látott ember mint te megtanult olvasni, hogy könyvekből is tanulhasson a világ távoli részeiről. - vezetem a saját gondolatmenetemet hangosan. -Mindazonáltal... Ha meg tudtalak tanítani harcolni azt hiszem taníthatok egyet s mást az olvasásról és a betűvetésről is. - egy rövid időre elgondolkodok. Egy kezemen meg tudom számolni hány embert tanítottam fegyverhasználatra, de ilyen jellegű, elméleti dolgot még soha nem próbáltam tanítani. Nem is nagyon van elképzelésem róla, hogyan kezdhetnék neki, de valamit csak ki tudok találni... -Legalább te is elolvashatnád Myrmidia könyveit! - legalább a motivációm megvan. -Út közben figyeld te is látsz-e árust aki könyveket és írószereket árul! - kötöm a lelkére a férfinek, meg se várva, hogy egyáltalán szeretne-e tanulni tőlem. S természetesen ennek megfelelően teszek jómagam is.
This message was last edited by the player at 21:24, Thu 01 Oct 2015.

-Altdorf egy nagy város, biztos vagyok benne, hogy telve van történetekkel. Biztos vagyok benne, hogy el leszek itt egy darabig. - Félmosoly feszül bajszom alá. -Mint tudod a mesék és a történetek, elmondva élvezetesek ráadásul sokan is mesélik őket, így nem volt szükségem könyvekre. Régen pedig egy molnárfiú voltam, meg inas ott sem erőltették belém az írás és az olvasás tudományát. - Már éppen arra térnék rá, hogy nem szándékozok, megtanulni se írni se olvasni, amikor a lányra tekintek és látom a tekintetében a csillogást, hogy taníthat engem, így nincs szívem megmondani ezt neki. -Rendben, majd szentelünk rá időt, hogy ezzel is foglalkozzunk, biztos vetettek papírra érdekes legendákat, a távoli régiók leírásai nem igazán érdekelnek, majd megnézem őket magam, ha eljön az ideje. Már pedig mindennek eljön az ideje egyszer aminek el kell jönnie, ha meg nem lesz itt az ideje akkor, majd az ideje nélkül nézem meg amit meg kell néznem. - Nevetek egy aprót a kacifántos mondatomon amibe már én is belezavarodtam. -Figyelni fogom az árusokat. - Mondom inkább röviden.

A fogadok utcajan iroszerarust nem lattok. Az egyetemhez kozel valoszniuleg sokkal jobbak lennenek az eselyeitek, az atlag ember vajmi keveset gondol irasra vagy olvasasra, arra ott vannak a kikialltok. Mindenesetre lesetaltok a folyo partjara a Tengerész és az Úrihölgy fogadohoz. A Három vám hídja nem messze szeli at a Reiket. A vaskos hidon szemlatomast tobb epulet is helyt kapott es elegge gyakran lattok oroket mozgolodni rajta. Nem tudjatok, hogy a varos elokelosegeit vedik a dokkokban megbuvo bunozokkel szemben vagy egyszeruen csak strategiai pontnak szamit a hid, mindenesetre szokatlanul sokan vannak. A folyo tuloldalan jol lathato a hazak takarasaban Sigmar katedralisa, nem olyan hatalmas mint a csaszar palotaja, de nem torpul el annyira mint a tobbi epitmeny a kornyeken. Amit a palota a magasba toro tornyaival, azt a katedralis a maga szilard es elpusztithatatlan latszatot kelto robosztussagaval eri el. Mindket epulet fennen hirdeti, hogy ura oriasi hatalomnak parancsol.

Maga a fogado kekre es feherre van festve es a bejarat mellett olyan szobrok allnak mintha egy-egy hajo orrfaragvanyat allitottak volna oda. Bent egy cingar vigyorgo alak surog forog, o a helyi fogados.
- Udvozlom a holgyet es az urat - sokat sejtetoen nez ratok, lathatoan ugy gondolja, hogy tengeresz es uriholgy, de nem szol semmit - Mit parancsolnak, nagyon szep szobaink vannak, a felesegem nagyon jol foz, nekem elhihetik, miota talalkoztam vele azota eszembe sem jut mashol enni, es a borunk is kivalo. Nem tileai, de a legjobb ami a reiklandi dombokon terem - nez ratok kedvesen. Habar ranezesre elegge karikaturisztikusan nez ki valahogy nem ellenszenves a ragcsalora emlekezteto keskeny fejevel es a tulontul is vekony alkataval egyutt sem.

Kozben majd egy eszlelest dobnatok. Nem a fogadora hanem csak ugy 'altalanossagban', mar ha hisztek az ilyenben ;-)

(Alapkonyvbeli normal arak es normal dolgok vannak a fogadoban. A pottyotoket atmozgattam a fogado helyere)

-Ebben is egészen biztos lehetsz. - válaszolom még a férfinek mielőtt belépnénk a fogadóba, majd el is némulok ahogy belépünk; megállok az ajtóban egy rövid időre, nem nézek különösebben körbe, csak nagyjából felmérem a helyet - ablakok, ajtók, tereptárgyak, hasonlók, azok a dolgok amik fontosak lehetnek egy verekedés vagy elcsitítandó vérontás esetén. Azaz minden ami taktikailag fontos lehet. Fejemben végigfolyik a történet: Kilenc matróz, háromnál szablya ellenük pedig négynél kés, kettőnél csak a puszta ökle, gyilkolást ér a sérelmük. Az egyik csapatnál ott a túlerő, de a másiknál ott a használhatóbb fegyver és a szép vastag deszkából készült asztal felborítva. Szoros küzdelem, az egészet pedig csak megkavarja a két marcona, bunkósbottal közeledő kidobó. Majd elsül egy pisztoly... Hirtelen eszmélek arra, hogy már talán fél perce is az ajtóban állok, addigra Chlodovech talán már a fogadós előtt áll - hasonlóan teszek én is. Végighallgatom a számomra nem túl bizalomgerjesztő küllemű férfit, majd utána megszólalok: -Köszönjük. - válaszolok, a Chlodovech által megszokott nyájas kedvességet katonás fegyelem veszi át. -Egyágyas szobát szeretnék illetve fürdőt is, minden este. És kérem semmi esetre se zavarjanak ha a szobámba vagyok, bármi óhajom lesz én fogom kezdeményezni azt. Nem tudom meddig fogok Önöknél maradni. - mondom a férfinek. Bár meglehetősen drága lesz, addig nem mennék közös helyre míg nem mérem fel a körülményeket. Ráadásul ha szerencsém van sikerül szállást szerezném kis Tilea valamelyik családjánál vagy esetleg a templomnál. -Az ételt pedig bizonyosan megkóstoljuk majd, de csak estefelé. - mosolyodom rá, kicsit enyhítve a hangsúlyomon. -Illetve lekötelezne ha elárulná, hogy mennyi errefelé a tivornyázó matróz az éjszaka.

Persze, hát hogyne hinnék a csodákban!:-) Az is egy csoda, hogyha valaha meg fogom dobni, és abban is hiszek!

-Jónapot! - Köszönök hangosan amint belépek, figyelmemet rögtön lekötik az orrfaragványok és a fogadós sürgölődése, de azért végigfuttatom tekintetem a helyiségen. Különösebb következtetéseket nem vonok le a látottakból, hisz ez csak egy fogadó. Mikor már Theodora befejezte a mondandóját én is megszólalok. -Nekem is hasonlóképpen szükségem volna egy szobára és én sem tudom mikor távozom. - Rámosolygok a fogadósra, hogy ne tűnjek annyira ridegnek mint a papnő, szegény hiába mosolyog a hangsúlya még így is katonáknak szól nem egy matrózfogadó tulajdonosához. -Az étel pedig nagyon jól hangzik, már alig várom, hogy vacsora idő legyen, de sajnos még a szobák kivétele után van egy kis dolgunk, így csak este érünk rá a falatozásra. Talán még egy pár órácskát el is töltök az ivóban, megkóstolom az említett bort már, ha mesélnek errefelé valami jó történetet egyesek.

A menyetkepu elmosolyodik - Termeszetesen holgyem es uram. - mondja kisse rekedtes hangjan - A hatos meg a hetes szoba pont szabad, remelem jol erzik majd magukat. Az ablakok a Reikre nyilnak, a friss levego... hmmm, csodalatos. - a matrozos kerdesre szettarja a karjat - Nem kell aggodni keso este keves matroz jar ide, nyugodt hely vagyunk - kicsit mikor latja a csalodast Chlodovech arcan azert megjegyzi - Persze par mindig beteved, csak nem mulatnak hajnalig, arra ott a Hajos kocsma -

(Ja mielott elfelejtem. Standard Common Hostel arak vannak mindenre az Old World Armory 89. oldalarol)
This message was last edited by the GM at 15:11, Sat 03 Oct 2015.

-Rendben, köszönjük. - mondom, majd az övemen lógó erszényből egy aranyat veszek elő, amivel ki is fizetem - a tizenöt schilling visszajárót ugyanoda süllyesztem ahonnan az imént vettem elő az érmét.
Miután lerendeztük a fogadós dolgainkat (jómagam nem hagyok a szobában semmit, de Chlodovech talán igen) felvetem neki, hogy nézzük akkor meg a Palotát. Amennyiben beleegyezik akkor elindulok a Palota felé - elsétálunk a Reik partján északnyugatra, majd lefordulunk a Palota felé és azelőtt elsétálva elmegyünk egészen a Templom Térre. Kicsit dilemmába esek, hogy talán a mai napon kellene meglátogatnom a tileai negyedet de úgy döntök, hogy inkább holnap, újult erővel látogatom meg a negyedet és a Myrmidia templomot. Mivel más dolgunk így már nincs, ezért felvetem az útitársamnak, hogy sétáljunk keresztül még egyszer a Palota előtt, majd menjünk át a Karl-Franz Császárról elkeresztelt hídon - amennyiben beleegyezik, meglátogatom a fal tövében található temetőt és egy imával adózom az itt nyugvó katonák iránti tiszteletem jeléül. Utána, ha Chlodovech mást már nem akar, akkor visszasétálunk a fogadóba.
Ha pedig van rá lehetőségem, akkor egy csapat városőrnek felajánlom, hogy velük tartok egy darabig az őrjáratukon és ha igénylik, meghallgatom őket meg imádkozok is velük ha szeretnék. Addig legalább Chlodovech nyugodtan ellehet a fogadóban.
This message was last edited by the player at 13:09, Mon 05 Oct 2015.

Vigyorra húzódik a szám. -Köszönjük. - Közlöm miközben előkotrom az egyik aranyérmémet, és én is a fogadós kezébe nyomom. Fent a szobámban kicsit fel alá járkálok, hogy megszokjam ezt a kis helységet. Meg kell még barátkoznom a fedett helyen alvással, vagyis, hát, hogy nem a sátramban alszom. A hátizsákomat nem cipelem, a lány által tervezett kis sétára, ami nekem is örömömre szolgál, szívesen megnézem a birodalom szívének minden zegét-zugát. A szobámban még gyorsan mielőtt elindulnánk harapok egy falatot a szárított kenyeremből, és ugyanennyit adok Kenyérnek is csak, hogy séta közben ne korogjon a gyomrom. Legalább annyira szép helyez az Altdorf is mint az összes többi, sok itt az ember, de ez egy jó kis fogadónak tűnik... Hátha este lesz itt vagy egy két ember... A kevés ember néha jobb hallgatóság mint a több... Magamban elmosolyodom, kicsit eligazgatom magamon a rongyaimat, majd kimegyek Theodorához, ha ő már végzett volna odafent. Persze biztos végzett, ő mindig olyan gyors és pontos. Már készen is állok a városnézésre.

Kis nekikeszules utan meg mielott a nap lemegy es lemeradnatok a latvany javarol nekiindultok. A Reiken ativelo legfobb hidon indultok neki. A hid elegge szeles, habar a ket oldalan a folyo fele epuletek allnak a megmarado resz is boven eleg hogy hatalmas seregtestek vagy akar a hires goztankok atvonuljanak rajta. A hid mindket labanal eros varosor egysegek allomasoznak. Alabardjaikkal es nyilpuskaikkal semmi jot nem igernek a rendbontoknak. Magan a hidon is rendszeresen atvonul egy-egy orjarat es az Akasztott Emberhez cimzett ivoban lathatoan eleg sok kimenon levo ro tartozkodik. Mindent egybeveve a hid ugy tunik mint amit, valoszinuleg strategiai volta miatt, az itt jelenlevo es minden bizonnyal a hazak kozotti harcban igen kepzett egysegek egy jelentosebb tamado seregtol is meg tudnak vedeni jo ideig. Titeket amig a hidon atertek negyszer is megallitanak es alaposan atneznek, latszik, hogy az orok komolyan vegzik a dolgukat. Lathatoan nem kulonosebben lelkesednek Theodora Myrmidia szimbolumai irant, de megadjak neki a kello tiszteletet es igy vegul a negyszeri ellenorzes ellenere minden gond nelkul atjuttok.
A Reik ezen oldala teljesen mas kepet mutat mint a masik. Ott lathatoan az ipar, a gazdasag, az eros kozepreteg uralja az utcakat mit itt a kastely toszomszedsagaban inkabb a nemesi hazak dominalnak. Sok kozuluk eros, szinte erodszeru, nemelyiket meg extra varszeru fal is korbevesz. A kulonbozo nemesi hazak szineit viselo katonak elegge gyakoriak, de csak addig torodnek komolyan veletek amig a rajuk bizott kornyeken vagytok, es mivel igyekeztek nem feltunoskodni vegulis gond nelkul lesetaltok a parton. Nemelyik haz tileai vagy estaliai divatot is kovet, a sokszinuseg erosen dominal valoszinuleg attol is fuggoen hogy az epito merrol szarmazott. A varos egyik belso bortone mellett elhaladva megcsodaljatok az eber orseget, a magas falakat, apro ablakokat es a falak tetejen varakozo puskasokat, ezutan kanyarodtok csak a var fele. A var olyan mint vartatok es kicsit talan meg tobb is. Kozelrol meg hatalmasabbnak tunik, meg jobban uralja a latkepet. A falakon folyamatos orjaratok koroznek es mikor a kapu kozelebe juttok kozelrol is megcsodalhatjatok a messze foldrol hires Reiksguard lovagjait. Legalabbis amig arrebb nem parancsolnak titeket. Tavozas kozben meg egy ideig elcsodalkoztok a lovagok tokeletes szinte tukorszeruen fenyes pancelzatan, a voros es feher tollbokretakon, a koponyas-keresztes pajzsokon, de mielott meg nagyon fel tudnatok ocsudni maris Sigmar fokatedralisanak aljaba ertek. A hatalmas templom csak ugy nyuzsog az esti ora ellenere. Pencelos, harci kalapacsos papok erkeznek vagy tavoznak, nehany (picit) kevesbe harciasnak tuno pap beszelget a hivekkel, a hatalmas templom kornyeken tobb zold es arany pancelos griffpajzsos lovagot is lattok amint imaba melyednek vagy fenyegetoen neznek vegig a teren.
Mindent egybeveve a Reik ket partja mintha ket teljesen kulon vilag lenne. Foleg a csaszar lakhelyenek kozvetlen kornyeke, egyszerre erzitek magatokat kicsinek ehhez kepest az elkepeszto hatalomhoz kepest es buszkenek, hogy ti is a Birodalomhoz tartoztok. A tervezettnel kicsit tobb idot toltottetek bameszkodassal, ugyhogy mielott a nap lemegy sietve atmentek a Karl-Franz csaszar hidon. A temetoben fekete ruhas Morr papok bucsuztatnak eppen valakit, valoszinuleg nemes lehetett mert a kripta amibe kerul elegge tekintelyt parancsolonak tunik, de nem mentek kozelebb, nem szeretnetek megzavarni a gyaszolokat. Egy rovid ima utan a temeto egyik Morr szentelyeben szinte belefuttok egy orjaratba. A hidon tortentek utan meg is lep, hogy ok mekkora tisztelettel tekintenek Theodorara. A lanyt vegul nehez valasztas ele kerul, de vegul inkabb az orokkel tart. Azok eppen a kornyeket indultak el bejarni meg a teljes sotetseg beallta elott. Igy Chlodovech vegul egyedul indul vissza a Reik partjan a fogado fele.

Chlodovech:
Visszafele setalva meg elgyonyorkodsz a Reik partjara epitett epuletekben, foleg az egyikben aminek az alakja is fura es valami csoszeru alkotmany all ki a tetejebol (Csillagvizsgalo), de vegul a faraszto nap utan mar eppen beternel egy borra amikor ismeros alakot pillantasz meg. Vandorlasaid alatt mar nem egyszer osszefutottal Joseffel. Hallgattad a meseit a Kislevben ateltekrol, milyen csatakban vett reszt, foleg mint becsuletes aruszallito, bar arrol nem nagyon beszel hogy valaha adozott e volna a termekek utan, de miota itt delen van is sokat meselt a kulonfele Marienburgban felszedett hirekrol.

Theodora
A varosorokkel orakig jarod a kornyeket. A varos ejszaka teljesen mas arcat mutatja, de itt az egyetem kornyeken nem vad, inkabb nyugodt. Nehany gyanus alakot megallitotok, van akit uldoztok is, de meglog. Kozben nagyjabol elmutogatjak melyik palotaban elnek magusok, melyikben fontos nemesek. Nem pletykaszinten, a katonak lathatoan nagyon visszafogjak magukat inkabb informacio jelleggel. Keso este ersz vissza a jarorozesbol. A fogadoban mar javaban megvacsoraztak az emberek (azert meg maradt neked is) es kozepes hangzavarban iszogatnak. Nem kulonosen duhajkodnak bent, lathatoan a fogadosnak igaza volt, inkabb tunik ugy hogy utazok es kereskedok tertek be mint egesz hajonyi matrozok.

Latom egyikotok sem nezte meg az arakat pedig irtam is honnan :-) 5s naponta a szoba
This message was last edited by the GM at 23:08, Sun 04 Oct 2015.

- Chlodovech, komam - koszont vigyorogva es mielott meg barmit tudnal tiltakozni vagy felrelepni medvetermetevel maris meglapogatja a hatadat, kisse osszetorve teged. Kozelrol megcsap a Josef korul lengo alkoholszag, valoszinuleg mar ivott valamennyit. - Mi szel hozott erre? Azt hittem eszaknak tartasz. Utoljara mintha azt mondtad volna. - vakarja meg a fejet - Ihatnank egyet a regi emlekekre - kezd bele, ahogy szokott es az ilyen ivaszatoknak altalaban masnapossag es erosen fajo fej a velejaroja ha egy kislevivel mulat az ember - tudok is egy jo kis kocsmat nem messze. Igaz hogy nincsen jofajta kislevi vodkajuk, de a soruk legalabb eros es karcos ahogy kell - majd meg mielott komolyan beleegyezhetnel, vagy elutasithatnad eszbe kap, rancolja a homlokat, lathatoan az a par korso ami benne van kicsit lelassitotta a gondolatait - Vagyis most sietek. Par dolgot meg el kell intezni, a Berebeli - Josef folyami hajoja - holnap keso delutan kifut, de elotte meg par korsot legurithatnank. Mit szolsz? -
This message was last updated by the player at 23:17, Sun 04 Oct 2015.

(Altdorf ejszaka)

Izgatottan figyelek minden újdonságra amit látok, ezt szeretem az utazásban, a rengeteg csodás új dolgot, pompás épületeket, pompás lovagokat és mindent amit még nem láttam. Gyermeki lelkesedéssel járom a város utcáit, és bámulok meg mindent leplezetlenül, hisz ezért jöttem ide. A hídon meg meg állok lebámulva a folyóra, ha nem lennének olyan közel az őrség katonái, biztosan bele is köpnék, hogy lássam milyen magasan is vagyok és, hogy megfigyeljem miként sodorja tova az ár nyálam. Udvariasan tűröm a vizsgálatokat, hisz tudom ez az őrök dolga és közben már is azt várom, hogy mi lesz a következő újdonság amit látni fogok. Amikor a lovagokat figyelem, mosolyra húzódik a szám és Theodorára figyelek, hogy lássam mit szól a lány az oly áhított lovagok látványára. A sigmarita papokat is hasonló áhítattal bámulom, habár nem Sigmarra való tekintettel, csak azért mert Sigmar papjai. Közben persze mindig figyelek, Kenyérre nehogy túl izgága legyen, vagy túlságosan felizgassa magát valamin. Miután visszafelé elválnak útjaim Theodorától és már sikerült elszakítanom a tekintetem a furcsa csővel ellátott épületről, egy kicsit még simogatom kutyámat, amikor megpillantom Josefet.
-Áhh' Josef, Cimbora. - Én is meglapogatom a megtermett alak vállát amennyire tőlem telik. -Na' Kenyér ne ugass már, légy kedves Ő a barátunk. - Szólok még rá a kutyámra. Régi cimborámat még idegennek találja, amilyen hirtelen támadt le -Ahhoz, hogy északra tudjak menni először le kellett mennem délre. Nem olyan rég megjártam Tileát, na az is egy nagyon érdekes hely... - Nagyot nevetek, jó látni egy ismerős arcot itt a világ közepén. -Miket, beszélek itt, a lényeg a válasz: Hogy a tajtékos viharba ne gurítanánk le egy pár sört! - Kis szünetet tartok. -Én a Tengerész és az Úrhölgyben vettem ki egy szobát, ott is ihatunk a fogadós azt mondta van egész jó boruk. Na' melyik legyen? A te vagy az én féle ivó cimbora? - Vigyorgok bajszom alatt, hogy már megsárgodott fogaim is Altdorfot lesik. -Jó látni téged Josef!

Kicsit gondolkodik, majd vegul megvonja medvetermetu vallait - Vegulis mindegy, bar az itteni bor a gyerekeknek valo, de majd tobbet iszunk belole - kezd el ugy melyrol szinte menydorgesszeruen nevetni a sajat merceje szerint poenosnak szant megjegyzesen, majd elkomolyodik - Egyebkent en is eppen bort szallitok. Delre Bogenhaffenbe. De majd holnap elmeselem mert meg vannak elinteznivaloim - kacsint cinkosan Chlodovechre amibol nem nehez kitalalnia a ferfinak hogy azon a hajon lesz a boron kivul mas is, de arrol a vamosoknak nem kell feltetlenul tudniuk.
Vegul miutan elbucsuzik kisse imbolygo leptekkel elindul a dokkon fele hogy akarmi is a dolga elintezze.
This message was last updated by the player at 00:11, Mon 05 Oct 2015.

Bizony a hídon található biztonsági intézkedéseket már meglehetősen elégedetten, lenyűgözve figyelem, folyamatos őrjáratok, készenlétben lévő egységek ráadásul aki a pihenőidejét tölti az is itt van a környéken - láthatóan nagy gondot fordítanak arra, hogy a hidat mindentől megvédjék és kezd a a benyomásom lenni, hogyha a másik irányból közelítettük volna meg a várost akkor korán sem lett volna ennyire egyszerű bejutni a városba. Minden esetre az őrök túlzott vizsgálgatása még annak ellenére is, hogy egyértelmű ki vagyok nem tölt el túl sok boldogsággal.
Átérve a hídon meg is bizonyosodok arról amit még áthaladás közben sejtettem: hiába van a másik oldalt az ipar, a tudomány és a gazdaság, azonban itt vannak a nemesek, a fontos emberek, s itt nem csak a Császárra gondolok. Ráadásul még minden egyes nagyobb nemes házának nemcsak, hogy külön erőd megjelenése van, azonban saját egyenruhával felszerelt testőrséget tart, akik láthatóan komolyan is végzik a dolgukat, ugyanis még minket is szemmel tartanak. Annyi bizonyos számomra, hogy a városnak ezen része éjszaka is biztonságosabb lehet mint a másik nappal.
Nagy csodálattal és tisztelettel figyelem a Reiksguard lovagjait és el is időzöm itt egy darabig, miközben Chlodovechet azzal untatom, hogy milyen félelmeset erőt képviselnek ezek a lovagok egy harci helyzetben. Amikor tovább haladunk és találkozunk Sigmar papjaikkal ők annyira nem kötik le a figyelmemet, még mindig a lovagokon jár az eszem - bizonyos részig vallási ellentét ez, bizonyos szintig pedig a lovagok valóban jobban érdekelnek.
A temetőben valóban nehéz döntés elé kerülök, de mivel közel vagyunk és úgy érzem, hogy Chlodovech egyedül is épségben vissza fog találni ezért inkább az őrökkel tartok. Felöltöm magamra a helyzetnek megfelelő papnői viselkedést az egész járőrözés alatt, azonban azt nem tudnám leplezni, hogy láthatóan felvillanyoz energiával az egész nap történése.
Így aztán mikor elválnak útjaim az őrökkel és visszatérek a fogadóba nem nagyon látszik rajtam fáradtság jele. Ha problémamentesen jutok el a fogadóik, akkor belépek és körbenézek, majd leülök, hogy megvacsorázzak.

Theodora vegul gond nelkul visszaer a fogadoba.

(Folyt kov amiben a masnap jon, ugyhogy ha valamit terveztek meg mara akkor irjatok meg, ha nem akkor lehet tervezni mit akartok kutatni. A masik csapat is szep lassan erkezni fog)

A vacsora tenyleg egeszen jo, bar nem mondana egyikotok sem, hogy finomabbat meg nem evett, de egeszen jol elmegy. Foleg sult halak vannak, valamennyi egyszeru parolt zoldseg, sarga es feher repak, karalabe meg diszno sult. Mindenesetre a vandorlassal toltott ido utan ez igy is maga a csoda. Egyszeru almas pitet is arulnak ami talan egy kicsit tul savanyu, de friss es illatos.
A borra sem igazan lehet panasz. Mely, telt ize van es pont annyira savas amennyira kell.
A fogadoban viszonylag tomeg van, de nem kibirhatatlan es annyira nagy dorbezolas sincsen, bar elegge sokan hangoskodnak ivas kozben, de vegul mielott nagyon keso lenne a fogados bezarja a bart es a kulsos vendegek szepen lassan tavoznak. (Ha ti korabban lefekudtetek akkor eddig nehezen tudtatok aludni a zaj miatt, bar a szintelvalasztas azert valamennyit tompitott rajta es igy nem tette lehetetlenne az alvast)
A tobbnyire utazokbol allo kozonseg mindenfele torteneteket mesel, nemelyik csak a szokasos, de van ami joval riasztobb is. Az egyik folyami hajos, igaz par pohar utan, de rendithetetlenul allitja, hogy ismert olyat aki latott mar olyan matrozt akin vagy husz evig semmi sem latszott, aztan hirtelen olajos sargasra valtozott a bore es kidulledtek a szemei. Ahogy meseli a tobbi matroz a vizbe dobta ugyhogy mar meghalt, vagy legalabbis o igy hallotta. A meseje kozben paran vettek neki italt hogy tovabb mondja a tortenetet igy vegul erosen reszegre itta magat mire befejezte a tortenetet es a fogadosnak ki kellett tessekelnie a fogadobol.

Masnap reggel viszonylag koran kelt titeket a dokk nyuzsgese.

Elfogyasztom a vacsorámat, hogyha Chlodovech még itt van a környéken akkor felajánlom neki, hogy csatlakozzon, amennyiben nincs úgy természetesen nélküle látok hozzá - azon gondolkodom közben, hogy vajon Edoardo mit szólna hozzá, hogyha látná/tudná, hogy eljutottam Altdorfba, kutatásom első állomásához. Egészen biztosan örülne neki, de vajon mit szólna ahhoz, hogy nem rögtön kis Tileában kerestem magamnak szállást? Valószínűleg neheztelne miatta, mert indokolatlan kockázatvállalásnak tartaná a fogadóban alvást mikor vannak jobb lehetőségek, de szükségem van arra, hogy az emberek között éljek időnként, különben nem találom meg velük a közös hangot.
Illetve a vacsora mellé, ha van rá lehetőség, még este igénybe veszem a fürdés lehetőségét.

Másnap reggel nem bánom, hogy a kikötő zaja ébreszt fel - sok a dolgom ma. Az első dolgom természetesen pontosan az mint az utóbbi években minden nap: ima mellett, rituálisan felöltöm a páncélomat illetve magamhoz veszem a fegyvereimet. Az utóbbi időben ez sokkal másabb értelmet nyert mint korábban: a templom falai között a második dolgunk általában az volt, hogy le is vettük magunkról a páncélt a fegyvert pedig a szekrénynek támasztottuk, de mióta utazom ténylegesen egész napra öltöm magamra a felszerelésemet.
Amennyiben este nem volt rá lehetőség, úgy most fürdök meg. Ez esetben leveszem a páncélt majd vissza.
Amennyiben este meg tudtam fürdeni, úgy reggelivel kezdek, majd felkeltem Chlodovechet és jelzem neki, hogy a tileai negyedbe vezet ma az utam - amelyet el is magyarázok neki hogy hol van. Felajánlom neki, hogyha akar velem tarthat egy darabig, majd utána útra is kelek, hacsak nem történik valami olyasmi ami befolyásolná a terveimet.

Amelia, Johann, Gunther:

(A leirasoknal a masik csapatnak megirtakra tamaszkodom azokat megegyszer nem riom feltetlenul le.)
Del korul lehet az ido amikor a kocsi begordul a Konigplatzra. Mindenfele emberek nyuzsognek es hangosan kinalgatjak a portekaikat illetve probalnak ravenni minden arrajarot, igy titeket is, hogy az altalok nepszerusitett vendeglato egysegbe terjenek be.

AJG:

Alighogy kiszalltok a kocsibol es elkezdtek kipakolni mindent valaki kitepi Ralf kezebol a csomagjat. A fiatal szerencsejatekos szitkozodik egyet es probal a tolvaj nyomaban maradni - Majd megtalallak titeket - kialltja meg es eltunik a hullamzo tomegben
This message was last updated by the GM at 22:40, Mon 05 Oct 2015.

Amint a csomagokat lepakoltatok es elbucsuztatok a kocsisoktol azok szep lassan athatjtanak a tomegen a kocsival es eltunnek. A fura, dadogos tudosforma alak is eltunik nemsokara a tomegben, de nagyon eddig se torodtetek vele igy alig tunik fel.
Ott maradtok a hamiskasan mosolygo Philippe tarsasagaban de ugy tunik nem nagyon marasztalja ot se semmi, hiszen a nyuzsgo varos boven tartogat szamara lehetosegeket - Aszt 'iszem 'oty itt elfallnak utjaink. Ahoty sep haszamban monnjak, atyo meszami - mondja, Ameliara kacsint es az egyik draga fogadokat hirdeto alakhoz megy.

A korulottetek orvenylo tomegben kicsit szokatlan az otosotok (Tess es Konrad meg veletek van)
This message was last updated by the player at 22:48, Mon 05 Oct 2015.

AJG

Mikozben tanakodtok mitevok legyetek, hiszen ha az oroksegre ra akarjatok tenni a kezeteket akkor valahogy el kene jutnotok Bogenhafenbe, ket alak setal feletek. Latszolag teljesen atlagos Altdorfiak akik nyuzsognek korulottetek, de ez a ketto mintha direkt feletek menne. Mikor mar viszonylag kozel vannak az egyik a tomeget kezdi el figyelni mig a masik meredten bamulja Johannt es megvakarja a bal kisujjaval a bal fulcimpajat. Mig nem tudjatok mitevok legyetek megismetli a mozdulatot kicsit lassabbban es talan latvanyosabban is.


This message was last edited by the GM at 23:08, Mon 05 Oct 2015.

T:C?

Theodora koran kell. Meg elozo este szerzett egy forro furdot maganak igy az alvas is valamelyest pihentetobb volt. A fogado reggel meg nagyon almosan indul. A vendegek tobbsege meg alszik, kivulrol meg kevesen ternek be reggelizni. Valami fura szagu forro tea es frissen sult lekvaros taskak varjak a reggelizni vagyokat, illetve a tegnapi sultbol ami maradt meg kihulve kenyerrel meg sajttal. A gyors reggeli utan Myrmidia harcos szolgaloja elindul felkeresni a helyi tileai negyedet (talan Chlodovech tarsasagaban?)

Igy reggel az orseg is kicsit kevesbe alapos, de ketszer azert atnezik igy is a hidon megegyszer, hiszen ezek ujak, a tegnap delutani orok most valoszinuleg meg pihennek a valtas utan. A csodalatos nemesi hazak kozotti utcakon szep lassan eler a tileai negyedbe. Az itteni hazak kozul elegge sok vagy tileai mintara epult vagy probaltak ugy alakitgatni hogy ahhoz hasonlitson. Az utcan sotet haju kreol boru tileai zsoldosok vigyazzak a hazakat, de Theodora megjelenesere mind kihuzza magat hogy minnel jobb benyomast keltsen legfobb istennojuk felkentjeben. Lathatoan egytol egyig vallasos ahitattal tekintenek ra.

Maga a negyed nem tul nagy, talan ha ket tucat vagy meg kevesebb haz alkotja, nem is mind hatalmas nemesi haz, lathatoan kereskedok es leszerelt gazdagabb zsoldosok is lakjak. A Myrmidia templomot nem nehez megtalalni, aprocska haz nemelyik nemes palotajahoz kepest, de a bejarat fole akasztott sassal diszitett pajzs elarulja a hely celjat. Meretere nezve mar kintrol is latszik, hogy nem szamithat Theodora nagyobb csapatnyi papra vagy istennoje lovagjaira, valoszinuleg csak par pap latja el itt a maroknyi hivo lelki vezeteset, de Sigmar fokatedralisahoz ilyen kozel ez is valami.

A pottyot atmozgattam. Ha Chlodovech veletlenul megsem menne akkor neki csinalok meg egy pottyot a terkepen

-Rendben barátom, holnap megisszuk a magunkét, akkor majd elmeséljük egymásnak mi történt velünk. - Azzal kedélyesen elbúcsúzok Joseftől. Nem lepődök meg rajta, hogy valószínűleg valamit csempészik, de nem az én dolgom, úgyhogy nem is foglalkozom vele, lassú kényelmes léptekkel indulok vissza a fogadóba.

A fogadóban elbeszélgetek a fogadóssal, illetve ha találok lehetőséget akkor a vendégekkel is megpróbálok egy két szót váltani, míg Theodorát várom. Mikor megjön elköltöm vele a kellemes vacsorát. Nagyon ízlik a karalábé disznósülttel, persze tudom, hogy nem éppen vacsorára való eleség, de nem bírtam ellenállni és szinte biztos vagyok benne, hogy rémálmaim lesznek ráadásul pont a régi időkről, azokat nagyon nem  szeretem... Abban bízom, hogy a savas bor majd megnyugtatja a gyomrom. Kellemesen eltelítődve, hallgatom az emberek történeteit, ma nincs kedvem mesélni, kissé elfáradtam a délután városnézésben. A sárgára változott matróz, története nem riszt annyira meg. Az köztudott, hogy a matrózokkal különös dolgok történnek, biztos megátkozta valami, nem csak a tengeren, de a folyón is lakoznak gonosz dolgok. Közben azért csak jár az eszem a különböző történeteken, persze az eszem mindig a történeteken jár. Nem maradok sokáig lent, magamban megállapítom, hogy mennyivel békésebb a természet, ha megfelelő az időjárás szeszélye, addig fekszem amíg el nem nyom az álom.

Reggel viszonylag kipihenten ébredek, ennek örülök, ekkor megkísérelek megmosdani, a reggelit és élvezettel fogyasztom. Elfogadom Theodora ajánlatát és vele tartok a tileai negyedbe, úgysincs jobb dolgom egyelőre, már pedig az is érdekes lehet. Mikor odaérünk meg is jegyzem Theodorának, hogy itt minden nagyon hasonlít a valódi nagy Thileára. Magamban leplezett meglepődéssel konstatálom, hogy a lány által dicsőített istennőnek milyen kis takaros temploma van Altdorfban. Közben pedig próbálom nem zavarni a nőt, hogy ne romboljam méltóságát az övéi között.
This message was last edited by the player at 20:25, Tue 06 Oct 2015.

Az emberi civilizáció talán legnagyobb városába érve Johann - a hatalmas pénz lehetősége ellenére - elszontyolodik. Hiába retteg az erdőkben lapuló veszedelmektől, azt még mindig jobban komálja, mint Altdorfot. Az emberi ürülék és izzadtság mindent átitató szaga, a szűk utcákon akarva-akaratlanul egymásnak feszülő redves alakok tömegei, a magasba nyúló házak közé beszűrődő félhomály szimplán rossz hatással van a csempész tágas területekhez és jó levegőhöz szokott érzékeire.

Ezért aztán csak értetlenül pislog, amikor a kocsiból kikászálódás után nem egész egy perccel valaki meg is lép a hamiskártyás csomagjával, aki habozás nélkül a tolvaj után ered a tömegbe. Johann ujjai szorosabban markolják hátizsákja szíját, azonban kezeit távol tartja a legfontosabb dologtól, a szíve fölött és ruhái rejtekében megbúvó iratoktól. Ha csak véletlenül is arra kezdene matatni, a tolvajok egyből tudnák, hogy merre vannak az igazán értékes dolgok.

- Au revoir, feleli perfekt bretonni kiejtéssel a férfi Philippenek, amikor a "bretonni" nemes úgy dönt, hogy távozik. Ezután a megmaradt társasággal - Amelia, Gunther, Tess és Konrad - elkezdenek körbe nézni valami szálláshely után, ahol tábort verhetnek, mikor megközelíti őket a két alak. A tömeg ellenére - vagy talán pont azért - Johann egyből észre veszi a "jelet", de csak az ismétlés során esik le, hogy valószínűleg az ő figyelmét próbálják felkelteni.

Porondra, gondolja magában, pedig sosem volt artista és odasúg társainak.
- Azt hiszem az a két férfi a Lieberung család örökösét keresi, azaz engem. Hogy mi célból, az majd kiderül, de legyetek óvatosak, figyelmezteti halkan társait, majd a biztonság kedvéért hozzáteszi, ha meghalok, nincs örökség sem.

Ezután Johann nagy levegőt vesz, kihúzza magát, enyhén hátra dönti a fejét és amennyire csak lehet, úgy tesz, mintha nemesi vérből származna. Habár sose kapta meg az ehhez szükséges neveltetést, gazdag nemeseknek dolgozó csempészként azonban bőven volt lehetősége kívülállóként megtapasztalni, hogyan viselkednek ezek az emberek. Ha tökéletes nem is lesz a színjátéka, remélhetőleg arra elég lesz, hogy meggyőzze ezt a két férfit első körben.

Johann bólint a rá meredő férfinak és bal kezével oda inti őket.
- Úgy bámulnak, mint valami egzotikus tileai táncoslányt. Igazán tanúsíthatnának nagyobb diszkréciót, mondja a két férfinak, amikor - ha - azok odajönnek.

In reply to Johann Munroe (msg # 50):

A ket alak nem jon kozelebb. Aki mar elotte ketszer, meg egyszer megvakarja a bal fulcimpajat a bal kisujjaval es meredten nez mintha valamire varna, de lathatoan elbizonytalanodott...

Komoly erőfeszítésébe kerül Johannak, hogy ne ráncolja össze a homlokát gondolkodás közben, ugyanis hirtelen nagyon sürgősen rá kellene jöjjön, hogy mi a helyes reakció a titkos jelre. Vajon neki is a bal kisujjával meg kéne vakarnia a bal fülcimpáját? Vagy dugja a jobb középső ujját a jobb orrlyukába? Az idegességtől hideg veríték csorog végig gerince mentén, mert semmi nem jut eszébe. Úgyhogy marad az improvizálás.

Johann megbirizgálja bal fülcimpáját bal kisujjával, miközben egy hasbeszélőt megszégyenítő módon odasúg társainak.
- Konrad, Gunther, ha az a két fasz meg akar lépni, kapjátok el őket. Tuti benne vannak ebben az üzletben és nem akarom, hogy elszúrjanak mindent már a legelején.

Reggel miután mindennel végeztem a fogadóban Chlodovech társaságában elindulok a tileai negyedbe. A hídon a tegnapihoz hasonlóan kissé sértődötten veszem tudomásul az újabb ellenőrzéseket, azonban hamar megnyugtatom magamat: mint Myrmidia követőjének minden részlettel tisztában kell lennem és azoknak megfelelően kell cselekednem, s valószínűleg a városőrök is így tesznek. Bárki álcázhatja magát bárkinek és ez az egyik módja annak, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban az mint akinek állítja magát. Így aztán végül is arra jutok, hogy még örülök is neki, hogy ellenőröznek minket.
A nemesi házak előtt elhaladva kihúzom magamat, büszkeséggel tölt el az, hogy a zsoldosok minél fegyelmezettebbnek és lelkes hívőnek akarnak látszani hogy elhaladok előttük. Bár tudom lassítani fogja az utamat ez a kis kitérő, azonban egy két helyen megállok, hogy váltsak néhány szót velük, elmondjak velük egy imát, esetleg áldásommal hozzak számukra jó szerencsét a következő harcukban. Ha nincsenek sokan, és jelentős késés nélkül egyesével is tudok számukra mondani valamit, akkor így teszek.
[Language unknown: m Myrmidia, stibutble thoio whieariveáallthebut mímisewa, ar but vorverout of náwién éte n liprcail haáenéuáa. Iewa, me fofori áaingnc wh intha roroni illivestasetóa ép utioároáfo inevho&#wheughdinnti, tiéwi caseai tepocein pöratameateüi ép belawhüvor énoceos ic is chcesttond hiévor p. Eiífo &#ardiopo, ofni lowhhaaiáec ni eiunsari máncékáek st strsi&#astivel'hillhi.]
Ezen idő alatt, amíg kötelességeimnek teszek eleget megkérem Chlodovechet, hogy várakozzon.
A tileai negyedbe megérkezve kíváncsian nézek körbe - nem vagyok csalódott, nem számítottam sokkal nagyobbra így aztán láthatóan energiával tölt el ez a hely, főleg mikor megpillantom Myrmidia templomát. Határozott léptekkel haladok a templom felé, nem messze azonban megállok, Chlodovechre nézek: -Örülnék, ha bejönnél ugyanakkor meg kell rá kérnelek, hogy idekint várj meg. - mondom a férfinek. -Szeretnék egyedül találkozni testvéreimmel és nővéreimmel az első alkalomnál, félek tiszteletlenségnek vennék, hogyha nem egymagam jellennék meg. - már elindulnék a templom felé, de még hozzáteszem: -Később azonban bizonyosan nem lesz akadálya, hogy te is leróhasd tiszteletedet Myrmidia előtt a templomban, ha úgy szeretnéd. Addig is javaslom élvezd ki a negyedet, ha jól emlékszem nemrég jártál te magad is Tileában, jól el fogsz boldogulni a helyiekkel ha találsz egy vendéglőt. - mosolyodom rá a férfire, még megvárom válaszát majd utam tovább vezet a templom felé.
This message had punctuation tweaked by the player at 01:01, Wed 07 Oct 2015.

Végig mosolygom amíg Theodora hozzám beszél, majd egy könnyed legyintés kíséretében válaszolok neki: -Sose restelld magad kedves Theodora, teljes mértékben megértelek, ha be akartál volna vinni akkor is ragaszkodtam volna hozzá, hogy kint várjalak meg. Ráadásul, csak meg nézem kis Tileát is ha már a nagyot láttam. Keresek egy vendéglőt, meg megnézem az árusokat. Nem fogok unatkozni, lehet ismét megkóstolok valami finom tileai falatot csak, hogy felelevenítsem a nem túl távoli emlékeimet. Neked pedig addig is sok szerencsét, ügyesen intézd az ideidet. - Mosolygok még szélesebben mint azelőtt, már éppen elfordulnék, hogy bebarangoljam ezt a kis városrészt amikor még megszólalok. -Körülbelül mennyi idő, míg bent leszel? - Kérdezem.

-Köszönöm. - mondom egy enyhe mosoly keretében még mielőtt elindulnék. Már megettem az első lépést a templom felé amikor a férfi kérdésével megállít, felé fordulok, majd egy rövid gondolkodás után válaszolok: -Hogyha két fertályórát mondok, akkor nem tévedhetek olyan sokat, bár valószínűleg inkább több lesz. - válaszolom, majd amennyiben a férfi is elindul, azaz láthatólag nincs több kérdése, úgy jómagam is folytatom utamat.

In reply to Johann Munroe (msg # 52):

A:J:G

A fura alak egyre gyanakvobban nez, mar mar nekilendultok amikor meg egyszer megismetli a mozdulatsort, lassan, latvanyosan. Hirtelen aki vele jott es a tomeget nezte valamit sug a fulebe es mindketten elneznek egy masik iranyba. Kovetitek a tekintetuket, hogy vajon mit szurhattak ki hirtelen.
Egy kozepes magassagu, szeles mellkasu alak all az egyik kapualjban jo 10 meterre toletek. Vastag koponyegbe burkolodzik es a ket fura jarokelot bamulja, aztan feletek is elnez. A tekintete semmi jot nem iger, de nem sokaig idoz rajtatok, szinte erdektelenul atsuhan csak es a tomegen nez vegig.
Eddigre akarmit is beszelhettek meg a ket eddig titeket nezo alak elindul a kapualj fele elegge gyorsan. Lathatoan rolatok teljesen megfeledkeztek.
Konrad ertetlenul nez Johannra, szemlatomast nem tudja mitevo legyen ebben a helyzetben.
This message was last updated by the player at 23:09, Tue 06 Oct 2015.

Tess nem birja tovabb es halkan kifakad - Most mi van? Kik ezek? Mit akartak? -
This message was last edited by the GM at 23:11, Tue 06 Oct 2015.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 54):

C

Chlodovech elbucsuzik Theodoratol es korbejar. Lathatoan a remenybeli papno nelkul sokkal kevesbe neznek ra baratsagosan, hiszen leri a ferfirol hogy egyszeru vandor, meg abbol sem feltetlenul a jomodubb. Seta kozben ugy erzi, ha a katonak nem lattak volna az elobb Theodora tarsasagaban akkor minden bizonnyal meg el is hajtanak az altaluk orzott reszekrol. Mindenesetre a negyed mint ahogy elsore is tunt nagyon pici. A hazakat eleg gyorsan korbejarja, vendeglot nem talal es nagyon boltot sem, lathatoan itt inkabb a vagyonos tileaiak laknak mintsem az atlag tileai utazonak, vagy zsoldosnak szannak etelt es szallast. Miutan megbizonyosodott rola hogy ez nem feltetlenul neki valo hely a Reik partjan kicsit nekiindul korbenezni. Nem messze meglatja a Csaszari Operahazat, az epulet fantasztikusan nez ki kivulrol, de nem igazan tud bejutni, talan megfelelo kiserettel sikerulne, de igy nem. Ugyhogy vegul Kenyer legnagyobb oromere a kornyekbeli parkok es vegul szinte teljesen a veletlen reven a Tileai negyedhez igen kozel fekvo Elf negyedbe visz az utja. Ez mar sokkal erdekesebb hely. Rengeteg a bolt, tobbnyire nemeseknek szant draga holmik, ekszerek, kelmek, fuszerek. Ugy tunik leginkabb a Marienburgi nemes elf kereskedocsaladok birtokoljak a kornyeket. Chlodovech rengeteg uj dolgot lat. Amig egy elf nemes testorsege nem talalja gyanusnak a ferfit es nem kozlik vele, hogy jobban teszi ha tavozik a kornyekrol. Mindenesetre eleg sok ido eltelt, bar Chlodovech nem teljesen biztos benne hogy eltelt annyi ido amennyit korabban Theodora kert.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 53):

T

Theodora szavai lathatoan nagy hatassal vannak a szemlatomast tileai katonakra meg akkor is ha a lanyon tisztan latszik, hogy nem Tilea szulotte.
A templomba belepve nem tul meglepo modon egy eleg nagy terembe jut, minden bizonnyal itt folyhatnak a misek, a tanitasok es a harci kepzes is. Igazsag szerint maga a haz nagy reszet ez a terem foglalja el igy valoszinusitheto hogy a pap, vagy papok elegge spartai korulmenyek kozott elhetnek itt.
Rovidesen elokerul idosodo ferfi. Fekete hajaba mar jocskan deres csikokat szantott az ido, de tartasa meg mindig szalfaegyenes. A tapasztalt harcosok magabiztossagaval jar, nyakaban Myrmidia pajzsos-landzsas szimboluma log.
This message was last edited by the GM at 23:44, Tue 06 Oct 2015.

Mikor kifordul az egyik ajtonyilasbol mar kozben
[Language unknown: he Ur oueeiv on Acone manourher?]
Majd amikor eszreveszi Theodorat es gyorsan felmeri a lany testtartasat, borszinet, felszereleset akkor atvalt Reikspeilre, hiszen nem tudhatja vajon beszeled e a tileait.
- Abelgardo Fonzi atya vagyok eme kis templom papja es tanitoja, Myrmidia vezette lepteidet ide. - mosolyog kedvesen, de tartja a harcban megszokott tavolsagot. Az egesz mozgasa azt sugallja, hogy tobbet volt harcban mint a legtobb katona akikkel az utcan talalkoztal
This message was last updated by the player at 23:59, Tue 06 Oct 2015.

Veszek egy nagy levegőt mielőtt belépnék a templomba - természetesen életem nagy részét templomban töltöttem, s mindig azt nevelték nekünk, hogy bárhol járjunk, Myrmidia templomában mindig otthonra lelünk, azonban kicsit izgulok. De ezt nem mutathatom, így aztán belépek a templomba, ahol hamarosan fogadnak is. Amikor meglátom az atyát vigyázállásba vágom magam, valóban csak egy pillanatra, majd azzal el is engedem ezt a tartást: meghajlás helyette fejeztem ki így tiszteletem - jómagam is megengedek egy szemlátomást halványabb mosolyt mint az atya. Tileaiul szólalok meg, hogy lássa, jól kitanult szolgája vagyok az istennőnek. [Language unknown: aÜuöchöth ecáo. O icleul Theodora Steinhoff, Myrmidia ortandredéi&#theaing Wolfenburgón ésschli Asnainai.] - kezdek bele mondandómba. [Language unknown: hentínd éec uáerleitóng, Edoardo Berardi áun onádi aóof Adfopl'olri ouüntepaéle ilndre táourpo llátautetalwe ckchprut lell&#rom áreaatát Altdorf.] - leviszem a hangsúlyt és egy pillanatra el is hallgatok: [Language unknown: hat iöckönd páéo, m ieutme manyintioátin dinthoineessühaéol iúió pöbutsonmenééat éai erawasvenácomnceman menstrounáoáiáéad uöonece. K ca oüoém úma ratomeant, aálaalám be eópa áp Abelgardo ted hatstrkorástáer, thaticlar ei enai éu&#ess minimoacfoé.]

In reply to Thesslan Firehead (msg # 57):

- Ez az első alkalom, hogy ilyesmivel próbálkozom, úgyhogy bocsásd meg nekem, de halvány lila ötletem sincs. Viszont ők tuti tudják mi a helyzet, biccent az elfelé igyekvő alakok irányába Johann. Ez az egész örökösödéses buli jól indult, de ez az összeesküvésekre hajazó jelenet rossz szájízt hagy maga után. Persze 20 ezer aranykoronából rengeteg sört lehet venni, ami gyorsan lemossa ezt a szájízt, azonban ahhoz meg is kell kaparintani a pénzt. Ám jelen helyzetben úgy tűnik, hogy van itt néhány kerékkötő.
- Jobb ötletem továbbra sincs, azaz kövessük őket!
This message was last edited by the player at 12:47, Wed 07 Oct 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 62):

A:J:G

Megindultok a ket fura alak nyomaban. Azok egyenesen a kapualjhoz mennek, majd az addig ott varakozo alak nyomaban belepnek a kapun es becsukjak az ajtot maguk mogott.

Nemsokara ott alltok az ajto elott. Maga a haz nem feltuno, valoszinuleg valamifele lakohaz vagy raktar lehet. Nincsen rajta semmifele ceger vagy logo, az ajto is egyszeru faajto. Az egesz olyan mint amire ketszer nem is nez az ember.

Konrad tovabbra is kerdon nez Johannra elobb majd Tessre. Lathatoan problemaban van jelenleg kit is kene kovetnie. - Betorjem? - kerdezi, persze a piacter szomszedsagaban ez valoszinuleg nem lenne jo otlet, de ugy tunik ezt nem gondolta meg at teljesen a volt zsoldos
This message was last updated by the GM at 10:25, Thu 08 Oct 2015.

A csempész érzi, ahogy a talaj egyre jobban kezd kiszaladni talpai alól, de a kocka már el van vetve, innen pedig nincs visszaút. Ha a melléje önként, de a hatalmas vagyon reményében szegődött zsoldosok rájönnek, hogy a pénzük most lépett meg, valószínűleg rajta töltik ki frusztrációjukat. Persze a városban volna lehetősége meglógni, de a helyzet az, hogy a nagy pénz őt is vonzza. Naná, hogy túl szép volt, hogy igaz legyen, gondolja fanyarúan Johann, majd körbe pillanat, hogy felmérje a terepet. Leginkább arra kíváncsi, hogy mennyire könnyen lehet az épület mögé jutni, majd oda szól Konradnak és Tessnek.

- Szerintem menjetek az épület mögé, nehogy esetleg arra meglépjenek. De előtte bekopogtatok, meglátjuk, mit reagálnak. Ha semmit, akkor Gunther kopogtat be, kacsint cinkosan marcona társára Johann, majd tedd és mondd (vagy fordítva?) bekopog az ajtón, ahol alig egy perccel korábban eltűnt a három titokzatos férfi.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 61):

T

[Language unknown: u Iltimosala Theodora. ca] valaszol az atya hamiskas mosollyal majd hirtelen elorelep, Theodoranak alig marad egy szempillantasnyi ideje felrelepni hirtelen azt se tudja mi tortent, de az elso tamadast nem koveti masodik Abelgardo atya elismeroen nez [Language unknown: a Terwheere oumion. ad] bolint [Language unknown: i Edoardo Berardi icore ri eveencoretedame. O proativer cewies thaast-thieen poicthei, ousarence unilwi enacon. si] fordul meg es setal az egyik fal mellett allo padhoz. Miutan leul maga melle int [Language unknown: m Lomaei wa proherureeraconoun reseauver. Taunnt Altdorf p ac ekprngbe? fo] kerdezi olyan hangsullyal mint amikor Berardi atya oktatott teged. Ugy gondolod valoszinuleg legalabb annyira azert hogy vizsgaztassa a gondolkodasodat mint hogy esetlegesen segitsen benne.
This message was last edited by the player at 12:20, Thu 08 Oct 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 66):

A:J:G

Tess idegesen nezelodik korbe foleg a hata moge, mintha valamitol tartana - Konrad, ne csinald, nem azert jottem ilyen messzire, hogy... Szoval ne csinald, nem akarok osszetuzesbe keveredni az orokkel - nez kerleloen Konradra
This message was last updated by the GM at 14:09, Thu 08 Oct 2015.

Konrad ertetlenul pislog - Nem aruert jottel? -
This message was last updated by the GM at 14:10, Thu 08 Oct 2015.

Tess kisse idegesen felnevet - De, de persze... Csak ugye megse lenne jo bortonbe kerulni -
This message had punctuation tweaked by the GM at 14:11, Thu 08 Oct 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 70):

- Attól nem fog senki börtönbe kerülni, hogy az épület mögé mentek, próbálja megnyugtatni a hozzá hasonlóan ideges törpét Johann. Valószínűleg egy füst alatt saját magát is épp nyugtatgatja. Mindenesetre visszafordul az ajtó felé és várja, hogy kopogtatásának lesz-e eredménye.

In reply to Johann Munroe (msg # 71):

Johann kopogasara semmi valasz nem erkezik. Latszolag a haz kihalt. Persze biztosan csak akkor lehetne tudni ha valaki behatolna.

Hallas alapu eszlelest dobnatok?

In reply to Meselo (msg # 72):

Johann kicsit közelebb hajol az ajtóhoz, hátha esetleg meghall valamit bentről.


16:32, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 51 -- a simple success using the Warhammer Test system with a target number of 56.  Perception.

Éppen csak elég gyorsan reagálok, bár a próba váratlanul ért azonban az ösztöneimbe ivódott reakciók gyorsabbak mint én - hátralépek, majd felemelem a pajzsomat, de szinte ugyanazzal a mozdulattal vissza is ahogy meglátom az atya tekintetét majd hallom szavait. [Language unknown: toöuöuröst.] - adom válaszol egy röpke habozás után. Most már aktívan számítok a további próbákra, azonban ennek kívülről nem adom jelét, nem szeretném ha esetleg az atya azt hinné, hogy eddig nem voltam felkészülve ilyesmire - na persze amennyire el tudom ezt titkolni előle, valószínűleg mint a legtöbb beavatott jómagam is nyitott könyv vagyok előtte. Helyet foglalok mellette: [Language unknown: eeéforprowit ofloáhe, etéessoveons ntirutpro Edoardo alut ást neáiv kílo püteeséa pe outéol. Hoerroáadfoat saosla, proectone Reikland nöiséhasée priltoábutiveive andovesonearéreastrnte ekkoráus eauha leasho Myrmidia ssnteóo, inre n etce ouleneáiló tedhatardáp ompa m Ithstandeó Ecápoonto lothneóoutéte laríckfoer. E échisee stöfiéalleenderöbeecwi mo llék pemaénaroac&#stwhiho ichwhious enholi iöroöle, ím ac acarpl ioreospl ho uöoéa plch&#reis ni eenichfor aróll, p undandsan fohofoca und p Teüera Icadinandép thi tráatéiv&#ven p&#pouépe&#whec ble tó. Ni llíuául onedinonsáwe úo utpearle, all ai menforstrint, miápráund roil-olos&#ieliconer intamenceousnce, icaersder derpl aléulstti tocetrie&#ure stioóa m fiíaipro fo tr&#whepa ulömiénéo.] - rövid időre elhallgatok ahogy a történet második részébe kezdek bele. [Language unknown: us ouneresti comovehas atöce&#dila&#tiont thaadéli behi'etta&#ncurhe&#dint ká e p&#ndeadöu. Nce tio encillthe&#llredkémün wit, po p&#siekípéar míevacei éun erenenut ca tertraone ecch thstch pátán ati a fiéetai no comáatáthóar, ho chömen&#fiadt&#erewi fontun on t leáhi kárienee reeiwaad. Ul oöiéberes inalwi ev un tedoericaicaven reos encithatison ngáthick öbeéprevoring roati éwhebleiou ousioutin pe ndeureiou, cestntüwaesevutof ouáal m ller málimopa éfo noseöere o taöson&#are&#for n&#illaoöeöm. Ha ndöwhi&#tininp&#ount newepo&#est haéthüal thiverateionwhe, t iédi&#intree tioughtha wiriöson ée nipoleáliáet we uáatóai plekec ekthos eenareoutwil. Neéar ssöst Altdorfba eve wit llenéforhi, lo pr thillanc witicaardore tíeástrstieve ureauáncnoas aiter&#atiiv a ouséand&#ionst, eraderdayoneday i ac a p ssle'adet toéchssno wasec éo ateáca mobe la téun inüer, nte kéun tíkák &#ncndof nd Ivestiromó Aácaecen esfopoópeáteng ée he ughounhat adnetiit ountei ac, loion íic paíoáp fo tiooredaywas blereateráil, haslarand weus n, his ai möncémenevepro lo asthwihiri.] - várakozóan tekintek az atyára, mindent elmondtam amit tudok.
This message was last edited by the player at 15:55, Thu 08 Oct 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 73):

A:J:G

Johann kozel hajol, probalja visszafolytani a lelegzetet. Tess kozben tovabbra is a hata moge tekintget, ha valaki nem tudna azt hinne hogy eppen valami nagyon rosszban settenkedik. Iszonyatosan feltuno amint folyamatosan a hata moge tekintget. Konrad probalja nyugtatgatni.

- A francba, a hátsó ajtón távoznak! Gyertek! sziszegi idegesen a férfi, majd társaira nem várva gyors tempóban elindul abban a reményben, hogy mire az épület mögé jut, talán még a három férfi nyomába tud eredni. Persze ez attól is függ, hogy társai követik-e, mert ha nem, akkor ő se volt sikátorokon és idegen utcákon keresztül három, feltételezhetően fegyvert viselő férfit. Nem ér annyit ez az egész örökség, hogy a kiontott belein patkányok lakmározzanak. Már a ház mögé félúton felmerül a gondolat, hogy ez akár csapda is lehet, de ha társai legalább eddig vele tartottak, akkor ezt még megkockáztatja.

In reply to Johann Munroe (msg # 76):

Amelia Johann után indul, de csak azért, hogy utolérve megállítsa. Kérlelő, némileg szende mosollyal az arcán szólal meg éppencsak olyan hangosan, hogy a megállítotton kívül más ne hallja.
 Philippe távozási irányába elpillant, majd a saját lábbelijét kezdi nézni, de egy gyanúsan hosszú pillanatig Johann-ra mered előtte, ha felzárkóztak esetleg a többiek hozzájuk, akkor folytatja.
- Szóval akkor most merre tovább? Én nem szeretnék a sikátorok között mászkálni, de a nagy tömeg is zavaró... Láttátok, Ralf csomagját is milyen gyorsan eltüntette valami fürgelábú gazfickó én meg igazából azt sem tudom innentől kezdve mitévő legyek.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 74):

T

Amig Theodora mesel Abelgardo atya lathatoan erdeklodve hallgatja. Egy par parcig utanna elgondolkodva nez majd vegul megszolal. [Language unknown: nt Thastrlin io ililisntul omof leiv ratestthoany, st astourhis unth. pl] Elindul ki a terembol az egyik ajton keresztul. Az ajton atjutva egy dolgozoszoba szerusegbe juttok. A falak menten konyvek sorakoznak, a szoba kozepen pedig egy asztal all ami korul nincsenek szekek. Theodorara nezve az atya elmosolyodik majd megszolal [Language unknown: m Cearec ll prchhe maniveingkorlin dinre ersughdayour ng ourtrateress icekwa hashisredson oreesssanpro aiprprev Sigmar linicaesteentio atfo allforrattinoer, ut stnitr ver wafor andast'laroveare lo evencklesedi i all atendelin resherres utwhe hi] mondja es az egyik polcrol leemel egy elegge nagy tekercstartot. Kihuz belole egy papirost majd miutan kiteriti lathatod hogy nem mas mint egy nagy meretu terkep Reikland es Middenland Altdorf feloli resze van rajta. A Szurke hegyseg menten nezegeti a kozeli folyokat [Language unknown: u Ti napacautplisil leit-ncom noteender undsanrea, a hievalneel rutichore sithac ll i aineenore witsanhasson i ekpanoos le tiosomoer o larvorere attaeiwe asnoomfimi. he] mondja [Language unknown: a P Bogen, nd Schilder ur i Teufel in utrichprne-liie no] mutogatja vegig. A terkep elegge nagyszabasu igy nem annyira reszletes de a fontosabb hagok es folyok mindenkeppen be vannak jelolve. [Language unknown: a I isch ughsonlatnte ntievende n houlesset, p Bogenhafenben oer Myrmidia weloch k is nteprodin peplnaee pari il Manconeve vencondinundund. Aclin von Saponatheim i mipeur whi. Ev noicro'arnc ectse la st etmith u] lathato elegedettseggel mondja ezt [Language unknown: m Allthaingmanrom le fitape ng i e se osieur ntimanthi, p icenwhtrpr ecpo vensanaveomeine prelss thotedsan eknaun. fi]
This message was last updated by the player at 17:14, Sat 10 Oct 2015.

Türelmesen várakozok amíg az atya csendben ül és gondolkodik a hallottakon, magamban pedig számolok - számolom a szívdobbanásokat amik elteltek azóta, hogy befejeztem a mondandómat és a templomra néma csend ült meg. Amikor pedig végül megszólal úgy dobom el az információt, mintha az nem is számított volna - ami igaz is. Az ő lépteihez igazodva követem az atyát két lépéssel lemaradva, jobb oldalán.
Amikor megérkezünk a másik helyiségbe és az atya rám néz megállok, mosolyából ítélve kíváncsian várom, hogy mit fog mondani/mutatni. Amikor a térképet kiteríti az asztalra, közelebb lépek és vizsgálgatni kezdem - meglehetősen lenyűgöző a térkép mérete és az, hogy mennyire egyszerű módon csak a stratégiai fontosságú dolgok vannak megjelölve rajta, mint a hágók vagy a folyók. Amikor az atya beszél akkor őt figyelem, kivéve ha éppen mutogat, amúgy ha éppen csendben van akkor az előttem heverő, kitekert tekercset tanulmányozom. Mikor befejezte mondandóját és már egy ideje nem szólalt meg, azaz biztos vagyok benne, hogy nem akar hozzáfűzni mást, magam szólalok meg: [Language unknown: ol Bogenhafen ekó eröersareati&#oul sanearoun íeéherineers, uráie ée ichproere oularéameeenort eiesos, yinat heáu tall Altdorf il thisetanyüth cetho sihiinng aéoák peomch e ronimiad buthatourákóa.] - mondom, majd szótlanságba futok, lévén ennél többet az atya maga sem tud, innentől kezdve pedig aztán szópazarlás volna ismét áttárgyalni ezen kevés információt. [Language unknown: daynceart lináee, llámeáti staéüur actríriéeéit omiope ivendemanill to romoutsheerafor?]
This message had punctuation tweaked by the GM at 18:39, Sat 10 Oct 2015.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 79):

Az atya bolint a felvetesedre majd valaszol [Language unknown: i Oullarreaone asfi. Oerwhe'ureith notineastand ill anteee ilwhethait e as ngieunil dinmanillallort ie ssssarth as k enulat'mepa u thiessntetinsom, ol evfo redthecom eauardstrati t tedtrarutavewas. N artionasthat latughati'ectort na willesone whchheol erss'thca erastiera e no ardarthatineoul m] mosolyodik el.
Egy fiatal lany nez be, lathatoan par evvel fiatalabb Theodoranal. Testhez allo ruhajanak mellreszere Myrmidia szent sasa van himezve.
This message was last updated by the player at 18:51, Sat 10 Oct 2015.

In reply to Adelgardo Fonzi (msg # 80):

[Language unknown: ul Sstatr, n ekatsses iouonsereany ce ssaspl o] lathatoan kisse zavarban van, valoszinuleg rajott, hogy nem teljesen tartotta be a szukseges etikett eloirasokat, de lathato vagyakozassal is nezi Theodora harci felszereleset
This message was lightly edited by the GM at 18:54, Sat 10 Oct 2015.

In reply to Beavatott (msg # 81):

Amig Abelgardo atya felall kuldd egy rosszallo tekintetet a lanyra aki gyorsan tavozik majd Theodora fele fordul
[Language unknown: na Myrmidia isesad eveiou'ratset theforonsterrut n] tesz aldo mozdulatot a lany fele majd hozzateszi [Language unknown: e M terundasters waevnt, n yinpr horiitos ingounsetrat diwaheie. Diint reatedder nacaeipo wetero, ac mevor ofaima le a ratererom conmanine k] majd Theodora valasza utan elindul kifele.

Ha Theodora marad akkor egy elegge gyakorlatias jellegu miset hallgat vegig. Abelgardo atya leginkabb a helyes eletvezetes szempontjabol allitja ossze beszedet es a tanitas utan gyakorlati oktatas kezdodik. Lathatoan a nem tileai hivek joresze varosor, par fiatal nemes, de igy is jelentos kisebbsegben vannak a "helyiekhez" kepest.
This message was last updated by the player at 19:01, Sat 10 Oct 2015.

[Language unknown: atikorivemanéet.] - válaszolok amikor arra kér az atya, hogy mutassam meg neki a lándzsát ha esetleg megtalálnám azt. Amikor a lány belép és megzavarodik, majd elidőzik a fegyvereimen majd az atya rá néz ő pedig kihátrál magamban szinte biztos vagyok benne amikor meglátom az atya tekintetét, hogy ma büntetésben lesz része. Igen, egészen biztosan az elkövetkezendő pár napban ő fog mosni és takarítani az összes beavatottra. Jól ismert érzés számomra ez, jómagam is jó párszor lettem megbüntetve ilyen módon mert nem figyeltem eléggé. [Language unknown: cköfoököa oéie adicen hapreáu, ék onortésiiowius ingnotons ti sanítiándth.] - mondom, majd követem ki a szobából. Helyet foglalok a hívek között és végighallgatom a tanítást, majd a gyakorlati része előtt elbúcsúzok az atyától és biztosítom, hogy altdorfi látogatásom alatt rendszeresen értesítem majd a fejleményekről. Aztán távozok és megkeresem Chlodovechet. Ha nincs a környéken, megkérdezek pár embert, hátha látták.
This message was last edited by the player at 21:04, Sun 11 Oct 2015.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 83):

C:T

Mikor Theodora kier a templombol rovid keresgeles utan rabukkan Chlodovechre. A tileai negyedben eleg keves nezelodo jar, foleg olyan akit egy megtermett kutya is kiser. A tileai es az elf negyed hataraban nezelodik a ferfi eppen mikor Theodora odaer.
This message was last edited by the GM at 21:05, Sun 11 Oct 2015.

In reply to Amelia (msg # 77):

A:J:G

Amelia probalja megallitani a csapatot, de Johann furgen rohan, Gunther meg Konrad meg szorosan a nyomaban. Tess kisse kevesbe lelkesen koveti oket, igy vegul Amelia is utannuk indul. A haz moge erve tenyleg van hatso ajto. Itt adja elo vegul Amelia a mondandojat.

Ha kovetni szeretnetek oket akkor Follow Trail vagy latas Perception proba, vagy ha valakinek van mindketto akkor akar mindketto. A dobott eredmenyektol fugg eszrevesztek e valamit. Ha sikerul a perception akkor tavol eszrevehettek egy tavolodo alakot, akit kovethettek ha akartok (ami ujabb perceptionokbe fog kerulni) ha a follow trail sikerul akkor meg labnyomokat talalhattok
This message was last edited by the GM at 21:05, Sun 11 Oct 2015.

Miután megtaláltam Chlodovechet javaslom neki, hogy induljunk el vissza a fogadóba. Belemegy, röviden elmesélem neki mi történt a templomban, elmondok neki néhány dolgot Adelgardo atya tanításaiból majd vázolom neki a további terveimet. Személy szerint szeretnek egy keveset enni a fogadóban, majd utána az egyetem felé vezetne az utam - hogy ide ő maga is jön-e vagy pedig a fogadóba/annak környékén marad, azt rábízom.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 86):

C:T

A mar ismert terepen atvagva megerkeztek a fogadoba. Delre a fogados felesege egy kiados gulyaslevest keszitett frissen sult barna kenyerrel. Ezen kivul egeszen izletes husos pite es a reggelire is elkeszitett lekvaros taskacskak vannak. Nomeg lehet sult halat is rendelni tole.
Maga a fogado kozepesen megtelt. Ilyenkor ebedidoben elegge sok a dokkmunkas aki beter par kroso sorre es valami meleg etelre, persze a hely nincs dugig tele, de azert vannak rendesen. Mindenesetre talaltok asztalt magatoknak a terem egyik vegeben.

Jóízűen elfogyasztom az ebédemet, rendezem a fizetséget érte majd ma estére is lefoglalom a szobámat. Ezután beszélgetek egy fél órát Chlodovechel, majd pedig jelzem neki, hogy én a magam részéről most elindulok az egyetemre, hogy ott kutakodjak egy kicsit a történelmi tekercsek között. Jelzem neki, hogy bár velem tarthat ha akar, azonban attól tartok kutyástul nem fogják beengedni az épületekbe, így aztán csak az út egy részén tarthat velem. Miután beszélgettünk elindulok az egyetemre - rögtön az irattár/könyvtár felé veszem az irányt, az egyetem területén megérdeklődve az írnokoktól, diákoktól, hogy merre kell mennem.

C:T

A kiados etkezes utan a seta is maskent esik Theodoranak (es Chlodovechnek is ha vele megy) Az utcakon nyuzsognek az emberek, mindenfele aruval rohangalnak. A nem eppen mindig kellemes szagokat is mar ugy ahogy kezdi a leendo papno megszokni. Az utbaigazitasok nyomaban egeszen konnyen megtalalja az egyetemet. Az egesz ugy nez ki mint egy varos a varosban. Az egyetemi epuletek egy viszonylag szoros csoportban allnak es az egesz epuleteggyuttest egy belso fal valasztja el a varos tobbi reszetol. Maga a fel nem annyira ostrom ellen hanem inkabb az egyetem nyugalmanak megorzeset szolgalja, de mivel az intezmeny kiterjedese legalabb 4-5x akkora mint a tileai negyede igy kulonosen impozans latvanyt nyujt.
Az egyetem kapujan atlepve mindenfele tekercsekkel megpakolt fiatalokat lat amint eppen valamerre sietnek.



A publikus konyvtarat azonban lehetetlennek tunik megtalalni az epuletrengetegben es Theodora menthetetlenul eltevedne. Igy azonban par utbaigazotas utan rajon, hogy az egyetem teruleten belul nincsen publikus konyvtar, de Verena egyhaza fenttart egyet. Az egyetem konyvtaraiba csak a tanitoknak, tudosoknak es a diakoknak van bejarasa meg azoknak akik az egyetem rektoranak engedelyevel erkeznek, de az eszaki lany egyikkel sem bir egyelore igy vegul az egyetemtol nem messze fekvo Friedwang negyedbe erkezik meg. A Verena templomot nem nehez megtalalni. Tileai mintara epult meltosagtaljes epitmeny vaskos marvany oszlopokkal. A kapuban eppen nagy a felfordulas, ket sotetkek es arany mintazatu lovag eppen hatalmas menjere szal fel mikozben Verena papok aldjak meg oket eppen. Minden bizonnyal a birodalom szerte ismert Verena lovagrend, az Orokkon Ego Lang Lovagjai.
A publikus konyvtar az utca tuloldalan all. Szinten impozans epulet de messze nem annyira mint a Verena templom. A bejaratnal ket alabardos all ort es egy gornyedt konyvtaros szedi a belepodijat amibol az epuletet fenntartja Verena egyhaza.

A belepodij 1 ezust
Ha Chlodovech jon akkor az egyetem teruletere beengedik, de a konyvtarba csak akkor ha Kenyer kint marad az epuleten kivul

Egyenes háttal haladok az utcán, próbálva megőrizni a tartásomat a kiadós ebéd ellenére is - a szagok pedig különösebben nem zavarnak, Wolfenburg maga sem volt egy túlzottan kellemes szagú város, s habár zavarni attól zavar, de a legtöbbször nem is veszem észre a bűzt.
Az egyetem területére érve kicsit elidőzök a fal vizsgálgatásával. Bár ostrom esetén nem jelentős a taktikai szerepe, azonban ha lázadás törne ki a városban belső ellenség vagy rossz morál miatt, nagyon jó védelmet nyújt az egyetem és az itt lévő tudás számára. Egy kicsit a nyüzsgő fiatalokon is elidőzik a tekintetem.
Kicsit letör a hír, hogy az egyetem könyvtárába külön engedélyt kell szereznem ahhoz, hogy beléphessek és ha Chlodovech velem van, akkor neki is szóvá teszem ezt - ugyanakkor meg is értem, elvégre ritka és fontos tekercsek nyugodhatnak bent. Minden esetre az, hogy Verena egyháza fenntart egy publikus könyvtárat már annál jobb hír - abban is biztos vagyok, hogy Verena hívei nagyobb kedvvel fognak nekem segíteni a kutatásomban, ha esetleg rászorulok majd.
A templomot megtalálva nagy tiszteletnek tartom, hogy láthatom az éppen itt lévő lovagokat. Ha egyedül érkeztem ide, akkor csendben megvárom míg az áldás véget ér, megtisztelve őket ezzel. Ha Chlodovechel, akkor is megvárom, de közben elmondom a férfinek, hogy Verenának ezen lovagrendje balszerencsével, átokkal van sújtva és hogy véleményem szerint szeretnék azt megtörni, a megoldást pedig a tudástól várják.
Majd utána belépek a könyvtárba. Chlodovechnek elmondom, hogy valószínűleg sok időt fogok itt tölteni és mivel feltételezem Kenyeret nem szeretné rövid időre se magára hagyni ezen a forgatagos helyen, ezért ha akar nyugodtan térjen vissza a fogadóba, este pedig ott találkozunk és ismét együtt vacsorázunk. Jómagam pedig hozzálátok a történelmi tekercsek, könyvek bújásának, ha tudom akkor az itt dolgozó Verenások segítéségével.
This message was last edited by the player at 23:40, Sun 11 Oct 2015.

11:48, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 32 -- 2 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 56.  Perception.

- Ott megy! szúrja ki a távolodó, a sikátor félhomályába vesző alakot Johann, de nem ered utána. Ameliának igaza van, bárkik lehettek ezek a fickók és lehet, hogy egy félreértésen alapul az egész. Az is igaz, hogy Johann bőrét szinte égetik a ruhájában lapuló dokumentumok. Egyszerűen nem tudja nem úgy érezni, mintha nem őt üldöznék, főleg, amikor ekkora vagyonról van szó. A pillanatnyi habozás pont elég azonban arra, hogy elszálljon hirtelen jött tettre készsége és az egyébként sem túl daliás termetű csempész mintha egy kicsit összemenne.

- Rendben, hagyjuk őket és keressünk valami szállást, feleli letörten a férfi, miközben vissza fordul arra, amerről jöttek. Ebből az irányból is szemügyre veszi a házat, ahová bevonultak a potenciális összeesküvők / merénylők / bérgyilkosok / vadidegenek, hátha lát valamit, ami támpontul szolgálhat. De nem nézelődik sokáig, mert bár vannak néhányan vele, még így is egy ismeretlen sikátorban vannak, messze az utca zajától és forgatagától. Ez általában kevesebb enyves kézzel jár, viszont cserébe hatványozottan növeli a meztelen, vérre szomjazó pengék jelenlétét. Jobb lesz távozni.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 90):

C:T

Theodora a konyvtarban dolgozo verena beavatottak segitsegevel atnezi az elerheto konyveket de semmi ujabb informaciora nem bukkan csak amit mar eddig is tudott. Az egyetem konyvtaraiban valoszinuleg sokkal tobb informacio fellelheto de oda meg nem engedtek be.

In reply to Johann Munroe (msg # 91):

Az ott megy kijelentés után nem sokat törődök a hagyjuk őket dologgal, túl sok pénz forog most kockán, így utánuk rohanok.

- Konrad... gyere! - Szólok hátra majd megpróbálom utolérni őket, hogy kiszedjem belőlük mit is akarnak pontosan.

Megköszönöm a beavatottaknak a segítségüket majd távozom - utam ismét az egyetem felé vezet. Kérdezősködök, beszélek pár emberrel, megpróbálom kideríteni, hogy hogyan szerezhetnék engedélyt az egyetem saját könyvtárába való belépéshez. Kicsit elkeserít, hogy semmi újat nem sikerült találni a Verena egyház által működtetett könyvtárban, azonban az is lehet, hogy csak mi nem voltunk elég alaposak...

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 94):

C:T

Theodora jo ideig probalkozik de semmi hasznalhato informaciot nem szed ossze az egyetemi konyvtarral kapcsolatban. Kezd delutan lenni.

Ez azt is jelenti hogy ennyi kutakodas utan boven kiegyenlitettetek az idovonal beli kulonbsegeket. Kezd kora delutan lenni.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 93):

A:J:G

Gunther es Konrad nekiindulnak, de Amelia es Johann lemaradasaval nem sokaig tudjak kovetni oket, mar mar kozel ernek amikor az egyik saroknal befordulva nem latjatok merre mentek tovabb. Komoly problemat okoz, de vegul visszatalaltok a kis utakon. Ut kozben nemelyik haz ablakabol vizenyos szemmel bamulo alakok neznek ratok. Lathatoan ez a kornyek nem olyan kifejezetten elit. A tarsasag ujra osszegyulik a haz mogott, de maga a haz nem tunik kifejezetten furcsanak. Az ajto zarva van, a foldszinten nincsenek ablakok, az emeleten meg be vannak hajtva a spalettak.

Nem túlzottan örülök neki, hogy nem sikerült senki találni aki esetleg segítőkész vagy eléggé jól informált lenne ahhoz, hogy be tudjon segíteni az egyetem könyvtárába, azonban nem is vártam, hogy ez a folyamat majd egy két alatt le fog játszódni, így bár kicsit le vagyok törve, azonban szememben még mindig ott csillog a lelkesedés. Holnap is nap lesz, és Myrmidia tanításai szerint sem szabad megpróbálni egy nap alatt megnyerni a háborút. Így aztán Chlodovech társaságában elindulok vissza a fogadóba, mozgalmas nap volt, itt az idő kicsit visszavonulni a világ elől és átgondolni a következő lépéseket.

In reply to Meselo (msg # 96):

A:J:G

Ahogy a haz elott tanakodtok hirtelen befordul egy nagydarab, voros haju, szakallas alak. Majdnem beletek utkozik. Konrad ranez, megnezi megegyszer
- Josef? Josef Quartjin? Mi evett ide teged te eszaki medve? -
This message was last updated by the GM at 23:16, Mon 12 Oct 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 98):

A nagydarab alak meghokkenve all aztan felnevet melyrol jovo oblos nevetessel - Ursunra ha nem a piperkoc Konrad az - mondja es ugy atoleli a zsoldost hogy azt hiszitek mindjart szetroppantja. Kisse meglep mindannyiotokat hogy Konradot piperkocnek hivja, hiszen nem igazan igy ismertetek meg de ki tudja, lehet eszakon mas volt vagy csak a helyi viszonyokhoz kepest...
- Mi szel hozott erre baratom, emlekszem mikor utoljara lattalak bestiak olalkodtak a taborotok kozul -
This message was last edited by the player at 23:21, Mon 12 Oct 2015.

- Ha maradsz most tudnad - mondja sokat sejtetoen, lathatoan nem nagyon akarodzik neki meselni errol - De inkabb te mondjad mit keresel itt delen? Meguntad a vodkat? -
This message was last updated by the GM at 23:24, Mon 12 Oct 2015.

- Becsuletes munkam van. Tobbe kevesbe. Folyami hajos lettem - mondja mire Konrad nagyon csodalkozva nez de nem szol semmit.
- Most is eppen Bogenhafenbe kene vinnem par hordo bort, nemsokara kezdodik az ev legnagyobb fesztivalja, a Schaffenfest. Ilyenkor lehet a legjobb uzleteket csapni, de azok a kutyautok leleptek. Nezhetek uj matrozok utan. Valami remhir terjedt el hogy nem teljesen legalis az ut es kovetelozni kezdtek eloszor aztan egyik naprol a masikra eltunnek. Most kereshetek uj embereket - csovalja a fejet - Pedig sok idom mar nincsen, meg ma utnak akartam indulni, de igy ki tudja, a vegen meg lekesen a legjobb fogasokrol - csovalja tovabbra is a fejet
This message was last updated by the player at 23:29, Mon 12 Oct 2015.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 97):

C:T

Theodora (es Chlodovech?) visszaternek a fogadoba. Ott mar elegge kezd gyulekezni a tomeg. Matrozok es utazok vegyesen. A hangulat kezd jo lenni pedig meg csak kora delutan van.
This message was last edited by the GM at 07:02, Tue 13 Oct 2015.

Amikor Konrad és Gunther elrohannak a sikátorba tovább üldözni az ismeretlen alakot, Johannban felmerül, hogy ő maga a másik irányba meneküljön el a lehető leghamarabb. Tényleg nem akar ott lenni, amikor a két zsoldos pofára esik és kiderül, hogy Johann mégsem örököl Kastor Lieberung nevében egy kanyi vasat sem. Látott már embereket meghalni néhány falat kenyérért, most meg több száz aranykoronával tartozik névleg ezeknek a fickóknak. A tanácstalanság azonban nehéz teher, még az olyan gyors eszű csempészeken is kifog néha, mint Johann. Úgyhogy mielőtt eloldaloghatna, hogy eltűnjön az Altdorf utcáin hömpölygő tömegbe, a két férfi visszaér sikertelen üldözéséből. Ennyit a távozásról, gondolja fanyarúan Johann.

Mivel láthatóan nem akarják itt helyben felkoncolni, ezért úgy dönt, hogy jobb alternatíva hiányában folytatja a megkezdett tervet. Aztán ha úgy adódik, megpróbál lelépni anélkül, hogy kardélre hányná bárki is. Ekkor jelenik meg a sikátor bejáratánál a medveszerű matróz és kellemesnek szegről-végről nevezhető bájcsevegésbe kezd Konráddal. Johann úgy tesz, mintha figyelne, ám gondolataiban a különböző menekülési lehetőségeket fontolgatja.

Bögenhafen említésére azonban kizökken gondolataiból. Ott van az ügyvéd irodája! És ez az alak épp oda tart, ráadásul Konrad ismerőse, tehát akár még az utat is el lehetne intézni vele valahogy. Ráadásul hajón közlekedni egy fokkal talán kevésbé veszélyes, mint a Drakwald hatalmas fái között húzódó apró utakon. De... se a hajóról, se Bögenhafenből nem lesz már lehetősége menekülni. Itt és most döntenie kell, hogy megpróbál eljutni a városba és felvenni más nevében az örökséget, vagy még időben meglóg Altdorfban. A józan ész azt diktálja, hogy lépjen le, azonban kalandorvágya és a pénz iránti sóvárgás képes felülírni a logikus döntést.

- Bögenhafen? Érdekes... nekünk is pont arra volna dolgunk, veti fel Johann és lélekben felkészül, hogy egy újabb horribilis viteldíjat próbálnak majd a nyakába varrni. De ez legalább egy olyan szituáció, amivel meg tud birkózni.

In reply to Johann Munroe (msg # 103):

A nagydarab tengeresz erdeklodve nez vegig rajtatok probal felmerni titeket. - Aztan ertetek a hajokhoz? Folyami barkam van, vitorlas, de szelcsendben esetleg evezni kell es a zsilipeknel vontatni - kerdezi, lathatoan nem vette eszre hogy utasnak jelentkeznetek. Valoszinuleg nem nagyon szokott utasokat vinni, persze a penz mindig meggyozi az embereket.
This message was last updated by the player at 23:15, Tue 13 Oct 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 91):

Amelia jobban koncentrál arra, hogy a pillanatnyilag mindenre gondolkozás nélkül ugrók ne tűnjenek el a közeléből.
A váratlan közjáték miatti kívàncsiság viszont neki is furdalni kezdi az oldalát.
Mi van, hogyha az igazi örökös valójában teljesen másképp néz ki és a postakocsinál talált hulla is a várható örökség miatt állt be a valódi Konrad helyére? Talán még meg is ölte előtte, hogy az ne jelentsen később problémát és ezek meg a haverjai, akik itt csatlakoznának hozzá...
Amelia hirtelenjében tovább gondolja az egészet, aminek az eredményeként kirázza a hideg és ledermed egy kis időre ahol éppen van.
Hálás tekintettel lép Johann mellé és belekarol, hogy amaz érezhesse, hogy a lány aggódik miatta. Miatta is.
Amikor Tess testőrének az ismerőse felbukkan, arra riadtan összerezzen és akaratlanul is a gyerekkori ismerős mögé próbál -egy fél lépés erejéi- húzódni, hogy Konrad és a nagydarab férfi beszélgetését hallva aztán megkönnyebbülten lépjen vissza Johann mellé, akibe még mindig csimpaszkodik, ha amaz hagyja.
- Én nem értek a hajókhoz, még úszni sem tudok... - jegyzi meg bátortalanul. Kezdi egyre inkább haszontalannak érezni magát és ez lelombozólag hat a kedélyére.

A társaság valószínűleg elég vegyes képet fest a matróz számára. Először is ott a lángvörös hajú törpe asszonyság, akiről - fajtársaihoz hasonlóan - nehéz megítélni, hogy mihez értenek és mihez nem, de fizikuma alapján kimondottan vézna és apró törpének tűnik. Nem épp matróz alapanyag, de ez a többiekről se mondható el igazán. Például ott van Johann, aki átlagos és nem látszólag nem túl daliás termet, vagy a karjába csimpaszkodó leány, akit valószínűleg egy erősebb szél is könnyedén lesodorna a fedélzetről. Konrad az Konrad, őt nem kell bemutatni Josefnek, Gunther pedig inkább tűnik haramiának, bár harcedzett férfiakra minden kereskedőnek szüksége van, ha életét és pénzét egyaránt félti. Persze adott körülmények között pont ezeket kell az ilyen alakoktól félteni, de kockázat nélkül nincs nyereség, ezért is szokták oly jól megfizetni a fegyvereseket.

Ezek azonban csupán Johann gondolatai, ahogy fejben végig gondolja vajon mit láthat így a sikátor félhomályában belőlük a medvetermetű férfi. Amelia szavai valószínűleg csak megerősítik a matrózban kialakuló összképet.

- Volt szerencsém egy ideig egy folyami hajón dolgozni, ledolgozva az útidíjat. Erre most is vállalkoznék, de nem biztos, hogy minden társam hajlandó vagy képes... mondja Johann, majd pillanatnyi habozás után hozzáteszi, persze, ha hajlandóak fizetni a viteldíjat, gondolom azzal se volna gond?

Josef elgondolkodva mereget. Az arcarol nagyjabol leolvashato amit gondol, ugyhogy ha tenyleg csempeszik valoszinuleg megvesztegeti a vamosokat mert nem valoszinu hogy hazugsaggal kivagna magat. Vegul lathatoan elhatarozasra jut - Utasokat nem szoktam vinni. Nincsen is nagyon hely nekik. De van egy kabinom meg egy kozos resz meg a fedelzet. Nekem matrozok kellenek es ha te ertesz valamennyire hozza az a nagydarab - bok Gunther fele - meg segit a hajot huzni meg evezni akkor a tobbiek is johetnek, de mint mondtam kenyelmes hely nincsen nagyon - vonja meg a vallat - Benne vagytok? -
This message was last updated by the player at 15:53, Wed 14 Oct 2015.

In reply to Meselo (msg # 102):

C:T

A paros a tomeg ellenere tud szerezni egy kellemes asztalt az egyik fal mellett. Jo a ralatas az ajtora es nehez korbevenni igy oket egy esetleges osszecsapasnal. Egyedul a kijarat nincsen nagyon kozel, de igy is ez volt a strategiailag legjobb elerheto asztal az ivoban. Chlodovech es Theodora elhelyezkednek, a sok setatol kimerulve rendelnek valamit es beszelgetni kezdenek.

Egy fel ora telt el talan mikor egyszercsak nyilik az ajto es egy fekete borruhas alak setal be rajta. Magas es csak ugy sut belole a fenyegetes. Az arcat tobb sebhely is boritja. Az ivoban majd minden szem fele fordul, de o csak lenezoen vegignez mindenkin majd a pulthoz setal. Lathatoan amelyik asztal mellett elmegy a matrozok nagyon meghuzzak magukat amig at nem er mellettuk. A pultnal ker egy uveg brandyt, kivag a pultra egy marek ezustot, felmarkolja az uveg italt es az ivo egyik sarkahoz setal. Korabban Theodora is szemezett a sarki asztalokkal, de mind foglaltak voltak ez is az, de odaerve csak int a kezevel es az ott ulok gyorsan felallnak es mas hely utan neznek. A fogado meg egy ideig csendes de aztan mikor elkezd inni szep lassan kezd visszaterni az elet az emberekbe, de valami feszultseg lengi be a termet igy is.
This message was last updated by the player at 18:41, Wed 14 Oct 2015.

- Kosztot biztosítod? kérdez vissza egy gyakorlott alkudozó lendületével Johann, miközben szétnéz az összegyűlt társaságon. A matróz ajánlata a kissé kényelmetlen fekhelyektől eltekintve mindenképp kedvezőnek tekinthető, mert végül nem kell mindenkinek dolgoznia. Bár egy hajón jobb is, ha a nők nem feltétlenül vannak szem előtt. Még egy folyami bárka is képes annyira elzárt lenni, hogy a matrózok libidója megzavarja tudatukat. Mindenesetre a döntés perpillanat Gunther kezében van, mert ha ő is beleegyez a dologba, akkor sínen - pontosabban vízen - lesznek hamarosan.

In reply to Josef Quartjin (msg # 107):

Meglepődök hogy "véletlenül" egy barátba botlunk, aki pont ki tudna segíteni, de egyenlőre megtartom a véleményem.
- Mi a bér és mikor indulunk? Ráadásul azokat a figyelőket még el kellene intéznünk.... - válaszolom Konrádnak majd egy termetes oldalköpéssel várom a válaszát.

Bár nem a legjobb helyet sikerült elfoglalnunk azonban elégedett vagyok vele, már amennyire egy ilyen helyen elégedett lehetek a védekezési illetve kitörési esélyeinket nézve. A kijárat távolsága egyszerre előnyös és hátrányos, amennyiben esetleg az ivót támadnák meg egy másik hajó matrózai, akkor abból a szempontból jó helyen vagyunk, hisz sok emberen kell átverekednie magát a támadóknak mire minket kezdenek veszélyeztetni.
A fekete, veszélyt hordozó megjelenésű férfi láttán egy pillanatra elkap a gondolat, hogy tényleg támadás éri a fogadót, azonban amikor meglátom, hogy egyedül van, italt vásárol majd leül elengedem a lándzsám nyelét - amikor viszont elzavarja a sarokban ülőket késztetést érzek rá, hogy szóvá tegyem a dolgot, de végül nem teszem; nem feladatom a felesleges erőszakot keresni.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 111):

A:J:G

Josef elmosolyodik es ratok kacsint - Hat ha tenyleg erdeklodtok beszeljuk meg egy poharka mellett, amugy is hivatalos lennek egy bucsu iszogatasra es akkor kozben megbeszeljuk a fizetseget is. A hajo ugy volt ma indul, de aztan... khmm... kozbejott valami, de azert szeretnek elindulni amilyen gyorsan csak lehet ugyhogy remelem nem voltak hosszas terveitek? - mondja es megindul az egyik sikatorban elore mint aki tudja merre megy. (Megelolegezem, hogy) Kovetitek es nemsokara kiertek az egyik fobb utra es onnan szep lassan a fogadok utcajanak vegere, a Reik partjara, a Tengeresz es az Uriholgy fogadoba. (Leirast lasd korabban)

A kocsmahoz erve Konrad korbenez - Hova tunt Tess? Valamerre elkeveredhetett a tomegben - lathatoan viaskodik majd elhatarozasra jut - Meg kell keresnem, ti beszeljetek meg a dolgokat es mi amint tudunk jovunk - mondja majd elindul vissza az uton komolyan nezelodve
This message was last updated by the GM at 22:04, Fri 16 Oct 2015.

Vegre egy helyszinen vagytok ugyhogy innentol kezdve nem kell ezt hasznalnom

Josef belep a helyisegbe es elkezd nezelodni, de leven elegge nagydarab es feltuno Chlodovech szurja ki korabban es kezd el integetni neki. Igy aztan nemsokara odatalaltok az asztalhoz ahol ha kisse szorosan is de elfertek mind. Mikozben mentek az asztal fele megjegyzi Josef - Regi ismeros, elotte beszelhetunk nyugodtan az uzletrol - majd amikor odaer vegignez Theodoran es megjegyzi - Chlodovech cimbora nem is gondoltam hogy ilyen mutatos fehernepekkel jarsz mostanaban. Mire keszulsz, mi? - Kerdezi amolyan barati ugratas es udvarias erdeklodes jelleggel. Minden bizonnyal nem vette eszre Theodorarol hogy beavatott lenne, ami nem annyira meglepo hiszen a lany ruhazata inkabb zsoldosra utal.

(Mikozben Josefek jonnek Chlodovech elmondja Theodoranak hogy lebeszelte a borozast korabban)

Majd rendel gyorsan par uveg bort ami rovidesen meg is erkezik.
This message was last updated by the player at 22:12, Fri 16 Oct 2015.

In reply to Meselo (msg # 113):

Amikor az "tényleg érdeklődtök"-höz ér a nagydarab kislevi, akkor Amelia lelkesen bólint egyet, de hagyja, hogy a férfiak beszéljenek helyette is.
Tess eltűnése meglepi, de amikor Konrad jelzi, hogy megkeresi, akkor megkönnyebbülten sóhajt egyet a fruska.
Az ivóba pedig még mindig Johann-ba csimpaszkodva lép be és csak akkor ereszti el illetve hagyja előre menni, amikor belépett és Josef kinézte már az asztalt, ahová leülni szándékozik.
A választott asztalhoz lépked és az annál ülőket kedves, kíváncsi mosollyal az arcán üdvözli.
- Üdv! - int aprót, majd ha van hely az asztalnál, akkor lecsüccsen.

Kenyer erdeklodve felkapja a fejet es nezegeti a hirtelen fekvohelye melle telepedoket.
This message was last updated by the GM at 18:57, Sat 17 Oct 2015.

In reply to Brot (msg # 117):

- Szép nagy kutyus... Olyan kedves ábrázata van. Gondolom a gazdája jól bánik vele, hogy ilyen békésen fekszik a közelében... Talán valami trükköt is tud? Kérni? Két lábon járni vagy labdával... Ó bocsánat. Kicsit elragadtattam magam... a megszokás nagy úr. - fordul továbbra is mosolyogva a kutya közelében ülő nőhöz -aki valamiért némileg ismerősnek tűnik a számára, de nem tudja hová tenni- majd a férfihoz, akihez végülis Josef odament eredetileg.

Kifejezem nemtetszésemet Chlodovechnek ezzel az iszogatással kapcsolatban, nem tudom milyen ismerősei lehetnek a férfinek ezen a környéken, azonban annyi bizonyos, hogy én nem ismerem őket, s ez a váratlan, teljes mértékben ismeretlen tényező megzavart a gondolataimat. Minden esetre, ettől függetlenül nem vonulok vissza a szobámba.
Amikor Chlodovech integetni kezd szemlélem az érkezőket. Egy kislevi. Tohonya termetéből ítélve nem katona, de persze nem becsülhetem le a nyers erőt. Egy hozzá hasonló magasságú, birodalmi férfi, ránézésre middenheimi, ápolatlansága hanyagságra utal - ha az erdőben találkoznék vele, inkább tartanám banditának mint zsoldosnak. Még egy férfi, jellegzetes polgári ruhákban, oldalán egy balta. Nem tűnik fegyver viselt embernek. És végül egy alacsony, fiús lányka. Öltözéke alapján afféle utazó lehet, s láthatóan ő sem tartozik a fegyverforgatók körébe. Valahonnan ismerős...
Amikor odaérnek az asztalunkhoz és a kislevi befejezi a mondandóját, megjegyzést teszek: -Myrmidia beavatottja vagyok, a megszólításom ennek megfelelően vagy ez vagy nővér és nem fehérnép. Esetleg a nevem, ami pedig Theodora. - mondom, miközben egyenes háttal ülve a kislevi férfit nézem. Bár Chlodovechre való tekintettel próbáltam kevésbé katonásan megnyilvánuló az ismerősei előtt, azonban úgy érzem ez nem nagyon sikerült.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 119):

- A Theodora szép név... Engem Ameliának hívnak. Már amikor nem csak annyira méltattak, hogy "Hé te akrobaták szégyene!" - felidéződik benne egy gondolat erejéig a cirkusz. Ettől elkomorodik, kirázza a hideg és mint aki megnémult úgy üldögél innentől kezdve az önkényesen elfoglalt széken.
Bármiféle italról legyen majd iszogatás címén szó, Amelia visszautasítja, csak ha nagyon muszáj, akkor iszik. Akkor is csupán egyetlenegy kortyot.

A nagydarab Josefet lathatoan Theodora bejelentese hirtelen eri, erre nem szamithatott mert kisse meglepetten es zavartan nez - Ize kisasszonyka en azt nem tudhattam - erezheto hogy a megfelelo megszolitasok hasznalata nem az erossege. Kisse mergesen nez Chlodovechre hogy az nem figyelmeztette kicsit elore, de vegul leul a borokkal - Engedje meg kiskegyed hogy egy kis borocskara meghivjam a felreertes miatt ugye - aztan mikor ontott mindenkinek (Amelianak is, maximum o nem issza meg) belekezd. - Az uj sracokkal uzletet keszulok kotni azert jottek, de gondoltam ezert nem hagyom ki hogy beszelhessek egy regi cimboraval indulas elott. Kivancsi vagyok arra mi mindent lattal vandorlas kozben - modnja Chlodovechnek mikozben neha kivancsian Theodora fele pillant, de lathatoan nem mer megegyszer rakerdezni. Vegul odafordul a 3 vele erkezohoz
- Szoval az ut olyan egy het, talan rovidebb ha belehuzunk, mert jo lenne Bogenhafenbe erni par nappal a mulatozas megkezdese elott, kulonben lemaradok par jo uzletrol. Altalaban etelt biztositok es napi ket ezust fizetest, de ha idoben odaerunk es meg tudok par jo uzletet kotni akkor egy teljes aranyat ra tudnek szanni fejenkent. -
This message was last updated by the player at 09:56, Sun 18 Oct 2015.

Johann a nagy izgalom után nem áll ellen, amikor a kislevi teljes hirtelenséggel meginvitálja őket egy pohár italra, miközben megbeszélik az utazás részleteit. Egyébként is kissé nyúzott idegeinek jót fog tenni némi alkoholos nedű, úgyhogy komolyabb ellenkezés nélkül követi Josefet. Meglepő számára, hogy milyen könnyedén mutatott hajlandóságot felvenni őket a hajóra, bár ez érthető annak fényében, hogy Konrad korábbról ismerte a nagydarab fickót. Gondolataiba merülve Johann észre se veszi, amikor Tess - a törpék híresen jó irányérzéke ellenére - szőrén-szálán eltűnik a sikátorok rengetegében. Konrad, zsoldos létére egész szentimentális módon, a törpe asszonyság nyomába ered, hogy megmentse. Johann nem ellenkezik, csupán érdeklődve figyeli, ahogy potenciális cinkostársai néhány óra leforgása alatt lemorzsolódnak.

Még mindig Amelia oldalán betoppan a kora délutáni napfényből a kocsmába félhomályából, ahol mindenféle matróz issza el a munkával megkeresett pénzét. Szerencsére egyikőjük sincs úgy öltözve, hogy nagyon felkeltené a tolvajok figyelmét, de egy ilyen, általában zsúfolt helyen sose árt az óvatosság. Johann szeme hamar hozzászokik a benti fényviszonyokhoz és Josef nyomában megérkezik az egyik asztalhoz. Az összekarcolt, söráztatta asztal körül egy férfi és egy nő, valamint alatta egy kutya foglal helyet. Első pillantásra a csempész nehezen dönti el, hogy utóbbi a fogadó tartozéka vagy az asztalnál helyett foglaló egyik vendégéé, úgyhogy jobban megnézi őket magának.

A férfi munkáját vagy legalábbis életmódját Johann egész könnyen meg tudja saccolni. Valószínűleg csavargó lehet, aki az erdők veszélyeivel dacolva inkább a természetben érzi otthon magát, mint az emberek között. Valószínűleg Johann is hasonlóan festene, ha csempész munkája során nem kerülne általában kapcsolatba nemesekkel, akiknél azért nem árt, ha az embernek nincs olyan szaga, mint egy temetetlen pöcegödörnek. A nővel kapcsolatban már nem igazán mer bármit is tippelni Johann, de a keze ügyében tartott lándzsa és a páncélzata azt sugallja, hogy újabb harcias nőszeméllyel hozta össze a sors. Úgy tűnik mostanában nem lehet semerre utazni vérszomjas némberberek nélkül.

Szóval a férfi Chlodovech, szokatlan egy név, gondolja Johann, miközben előveszi klasszikus, sokat begyakorolt mosolyát, mely még így teljesen ismeretlenül is a legtöbb idegen szemében legalább egy hangyányit szimpatikussá teszi Johannt. Az, hogy Amelia a karjába csimpaszkodik, valószínűleg azt a benyomást is kelti, hogy általában ezt különösen hölgyek és leányok szoknyája alá kerüléshez szokta használni a férfi, de ez csupán aljas (?) rágalom (??).

- Jó napot kívánok a hölgynek és az úrnak, köszön illedelmesen az asztaltársaságnak, miközben Amelia oldalán helyet foglal. A hosszú és meglehetősen eseménydús utat követően jól esik végre egy relatíve biztonságos helyen ülni, ahol hamarosan ételhez és italhoz juthat. Nagy levegőt vesz és lassan kiereszti, miközben Amelia bájcsevejbe kezd az asztaltársaság ezidáig ismeretlen tagjaival. Egyik szemöldöke enyhén felfut homlokán, amikor a lány olyasfélére utalgat, hogy akrobataként kereste a kenyerét. Ez mondjuk megmagyarázná a maskarát, valamint ruganyos mozgását és légies járását. Most már ezt is tudom, gondolja Johann, miközben figyelme Josefre és ajánlatára irányul.

- Először is, Konrad barátunk nevében is hadd köszönjem meg, hogy felajánlotta ezt a lehetőséget. Mint említettem, mi is Bögenhafenbe tartunk, ezért remek lehetőség számunkra, hogy az Ön hajóján utazzunk, dolgozva út közben. De Ön mondta, hogy épp matrózokat keres és Önnek sürgősebb indulni, mint nekünk. Én azt javaslom, hogy legyen a fizetségünk fejenként egy teljes arany, szólal meg Johann és mielőtt Josef a szavába vághatna, folytatja az alkudozást.
- Persze ha úgy gondolja, hogy a mai indulásra még talál megfelelő embereket ennyi idő alatt, akkor csak tessék. De - és itt most nem akarok túlzásba esni - nem csak egyszerű matrózokat fog megfizetni azzal az arannyal, hanem védelmet is. Gunther barátom itt például remekül ért az oldalán lógó kard szükségszerűen pragmatikus és gátlástalan használatához, érvel Johann és nagyon meggyőző annak ellenére, hogy Josef eddig egy pohárka italt sem fogyasztott, mert a csempész belé fojtotta a szót. És a franc essen bele, ez a kis mitugrász - mármint Johann Josefhez képest - ráadásul nagyon meggyőző.

16:01, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 8 -- 4 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 50.  Haggle.

-Magának is. - válaszolok a jobb módúnak tűnő férfinek amikor az köszönt minket. Amikor meghallom a nő nevét illetve gyúnynevét akkor összeáll a fejemben a kép - ez a nő, illetve akkor még jócskán lányka lopott meg egyszer Wolfenburgban, s bár megszántam és elengedtem, láttam még utána egy párszor a környéken lófrálni. Nem csoda, hogy nem ismert fel, nekem is hallanom kellett a nevét, pedig az embert ritkábban lopják meg mint ahogy másokat meglop ha tolvaj. Eközben a kislevi férfi is megszólal, s valóban, nem úgy fest mint aki az egyszerű, ,,Hé te!'' megszólításokon kívül bármi máshoz szokott volna - így aztán csak egy nagyon apró sóhajtás keretein belül bólintok neki: -Elfogadom. Azt ígérte a fogadós, hogy nagyon finom bort árul. - címzem felé, majd tekintetem visszaterelődik a nőre, de ezúttal meg is szólalok: -Mi ismerjük egymást. Wolfenburgból, hogy pontos legyek - jegyzem meg, de nem mondom ki, hogy pontosan honnan. Mivel tőlem megköveteli az egyház, hogy méltósággal és büszkeséggel viselkedjek, ezért mások méltóságát sem feltétlen kell lerombolnom, így aztán társai előtt nem mondom ki, hogy honnan ismerem. De nem időzik el Amelián a tekintetem, helyette a beszélő férfit hallgatom, s csak akkor terelődik vissza rá a tekintetem, ha ismét megszólal. Különös véletlen, hogy az asztalunk vendégei pont Bögenhafenbe tartanak amerre engem is vezetne az utam - s ennek hangját is adom: -Különös véletlen, de jómagam is Bögenhafenbe tartok. - jegyzem meg miután a férfi befejezte. Minden esetre, végighallgatva a férfi elegáns és szép beszédű alkudozását azt kell mondanom, hogy engem is meggyőzött az egy aranyról, pedig nem is én vagyok a hajós.

A pohar bort kostolgatba Josef gondolkodoba esik. Meg az allat is megvakarja a busa szakallon keresztul. Vegul elhatarozasra jut - Rendben van, megegyeztunk - kop egyet hatalmas tenyereben es nyujtja Johann fele a nem eppen gusztusos uzletkotesi szandek jegyeben - Ezt megunnepeljuk aztan meg mielott nagyon beesteledne indulunk - vigyorodik el.
This message was last updated by the player at 17:25, Sun 18 Oct 2015.

Theodora megjegyzesere miszerint o is eppen arrafele tart Josef megjegyzi - Hogy kiengeszteljem a kicsil.. ohm... kedvesket - javit gyorsan mintha a masodik verzio sokkal jobb lenne - en elvihetem. Ugye a hajo nem olyan puccos mint ez a hely, de meg egy fo elfer, maximum kicsit szukosen leszunk, de az istenek joindulata mindig jol jon az uton - probal baratsagosan vigyorogni hozza.
This message was last updated by the player at 17:28, Sun 18 Oct 2015.

Ha Altdorfban vagy, tégy úgy, mint az altdorfiak, még akkor is, ha ez éppen egy kislevita, gondolja a férfi és belecsap a nyálas tenyérbe, határozottan megrázva Josef kezét. Mikor az üzlet megköttetett és elengedték egymás kezét, Johann baljával az egyik borospohár után nyúl, miközben jobb tenyerét az asztal takarásában megtörli nadrágszárán. Valahogy mindig szimpatikusabb volt számára a nemesek üzletkötési módszere, akik tisztes távolságból, de jó fizetséget ígérve igényelték ilyen-olyan csecsebecsék vámelkerülését.

- Egészségünkre és a biztonságos útra! mond rövid tósztot Johann és belekortyol a borba. Nem tudja nem észre venni, hogy vizezve van az ital, de mivel nem fizetett érte egy petákot sem, így ez zavarja a legkevésbé. Remélhetőleg más is együtt iszik vele, nem pedig egyedül öntözi a garatát. Mindeközben ismét szemügyre veszi a nőt - Theorodát - és a férfit - Chlodovecht. Még jó, hogy utóbbi nevét nem kell majd papírra vetnie, kimondani is nehéz lesz, már ha ő is velük tart.

- No és ha szabad kérdeznem, miért tart Myrmidia egy beavatottja Bögenhafenbe? Csak nem valami balhé van kialakulóban? kérdezi Johann a magáról akarva-akaratlanul is a legtöbb információt eláruló asztaltársától.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 123):

- Ó. Az lehetséges, de ahány emberrel én az utóbbi jó pár évben találkoztam... Wolfenburg-ban is, aztán itt Altdorf-ban is... meg a kettő közötti útvonalon... ne haragudj... ne haragudjon, de nem emlékszem. Olyan sokan nézelődtek, hogy mindenkire nem is emlékezhetek. - őszinte ábrázattal és némileg bocsánatkérő, szende mosollyal válaszol a beavatott kijelentésére.
Az alku létrejöttét megpecsételendőn a kezébe veszi a Josef által megtöltött poharat és az első, egyetlen kortynyi bort Johann-nal szinte egyidejűleg nyeli le.
This message was last edited by the player at 13:19, Mon 19 Oct 2015.

Jómagam is emelem a poharamat amikor oda kerül a sor, elsősorban a kislevi felé, hálám jeléül amiért ilyen önzetlenül felajánlotta, hogy utazhatok a hajóján. Tekintetem hol éppen a kislevin, hol a másik férfin, hol pedig a nőn pihen, mindig azon amelyik éppen beszél. Vajon ők miért tartanak Bögenhafenbe? Egy tolvaj, egy verőlegény és... a főnökük? -Semmi ilyesmiről nincs szó. - mondom, halványan elmosolyodva. -Történelmi kutatást végzek. Itt Altdorfban is, illetve Bögenhafenben is, az a következő állomásom. Egyházam egy elveszett ereklyéjét keresem, a részletekkel nem terhelném egyikőjüket sem. - válaszolok a férfinek amikor arról érdeklődik, hogy miért is utaznék abba a bizonyos városba. -A mi találkozásunk rendhagyó körülmények között történt. - jegyzem meg, majd kortyolok párat a boromból ahogy gondolkodok. Tekintetemet visszaterelem az imént beszélő férfire: -És maguk mi célból utaznak Bögenhafenbe? - kérdezem. Ugyan személyes vizekre tereltem a beszélgetést, ugyanúgy egyenes háttal, kissé katonás hangsúlyban beszélek akárcsak eddig.

Ha valaki kiissza a bort akkor Josef nem sokat gondolkozik es tolt, latszik rajta ugy van vele hogy ki tudja mikor lesz megint egy valamirevalo kocsmaban. Mikor szetonti a masodik uveg bort is int rogton hogy meg hozzanak egy uveggel.
Mikozben a borra vartok ujra nyilik a fogado ajtaja es ket ittas nemesifju setal be ugy mintha az egesz varos az oveke lenne. Negy marcona tekintetu nagydarab testor kiseri oket, mind a negy folyamatosan a kardmarkolatan tartja a kezet, lathatoan nem ma kezdtek a szakmat.
- Ezt mar nevezem. Milyen kis baba egy hely. - a masik erre magas fejhangszeru hangon elkezd rohogni mintha valami vicceset hallott volna mikozben a pulthoz setalnak. A testorok szabalyos formacioban haladnak korulottuk, az iszogato vendegek meg kicsit osszehuzzak ujra magukat ugy latszik ez nem az o napjuk.
- Kocsmaros ket uveggel a legjobb nedujebol, a mocskos parasztok varhatnak - mondja a masik mikozben eppen a ti borotokkal indulnanak ki
- Kulonben is nekik a moslek is jo - teszi hozza az elso mire mindketten megint nagy hahotaban tornek ki

Én még nem ittam meg a pohár boromat, ha esetleg Josef rátölteni akkor felemelem a kezemet, hogy hagyja csak, majd ha elfogy és kívánok még belőle inni akkor kiszolgálom magamat. Miközben válaszra várok belép két fiatal nemes, egyértelműen részegnek tartom őket - tartok tőle, hogy ebből még összetűzés lesz a nemes testőrei és a fogadó vendégei között. Én nem húzom össze magamat, azonban a balhét sem keresem, így tekintetemmel kerülöm a két tivornyázó nemest és a testőreiket.

Johann a borospohara mélyére néz, hogy megpróbálja palástolni szemei csillanását az ereklye szó hallatán. Az ő üzletágában ez a kifejezés jellemzően busás vagyonnal szokott párosodni, főleg, ha meg tudja szerezni "beszerzési áron". Utóbbinak a gondolatára akaratlanul is elkapja a röhögőgörcs és majdnem belefullad a borába, de némi köhögés és harákolás után visszatér a lélegzete.

- Köhh... köhh... elnézést, félre nyeltem, mentegetőzik Johann, miközben megtörli száját kézfejének hátuljával. Miután visszarakja az asztalra az immáron - bár nem sokáig - üres poharat, válaszol az amazon kérdésére.

- Sajnos haláleset történt a családban, úgyhogy kénytelen vagyok Bögenhafenbe utazni elintézni az ilyenkor szokásos papírmunkát. Némi örökségre is számítok, bár semmi komoly, talán az útiköltséget fedezi majd. Szegény megboldogult Otto bácsi, Sigmar vigyázzon lelkére, sóhajt teátrálisan Johann.

- Ők ketten, biccent Amelia és Gunther irányába Johann, pedig az útitársaim. Ennél többet nem fűz a dologhoz, elnézve kettejüket - a karján csüngő lányt és a marcona zsoldos alakot - valószínűleg ez a magyarázat pont elég is.

A kocsmába betoppanó nemesekre és kíséretükre csak szeme sarkából figyel Johann. Pont eleget érintkezett nemesekkel ahhoz, hogy tudja, ezeket az elkényeztetett, bajkeverő ficsúrokat érdemes messziről elkerülni. Ha az nem volna elég, hogy egy esetleges összetűzésből kizárólag az átlagemberek kerülhetnek ki rosszabbul a csendőrség meghallgatása során, de a négy felfegyverzett bikanyakú valószínűleg még élvezetét is lelné egy csetepatéban. Johann azonban nem.

Már félig felálltam az asztaltól, hogy hátba veregessem a férfit amikor az némi harákolás és köhögés után végre megszólal - így aztán végül visszaülök. -Sajnálatos hallani, részvétem. Elmondok majd ma este egy imát a lelkéért. - mondom részvétemet kifejezve amikor a férfi befejezte a mondandóját. Egy darabig még méregetem a nőt és a marcona férfit - útitársak, hangzott el az információ, ami igaznak igaz, azonban ez a bizonyos... -Ezen felül viszont ha már úgy néz ki, hogy útitársak leszünk Bögenhafenig, úgy volna illendő, ha bemutatkoznának. - mosolygok rá a két férfire, de főleg jelenlegi beszélgetőpartneremre, nem leplezve sem a mondandómat, hogy kezd kicsit bosszantani a név, hogy ezt a gesztust még nem tették meg ugyanakkor a mosolyommal kicsit tompítva az általaban idegenek felé viselt katonás hangsúlyomat és beszédstílusomat. Úgy néz ki, hogy ez a bizonyös örökös nem megfelelő társaságot választott magának, hisz az egyik eredeti hivatása mellett korábban bizonyítottan lopott, a másik... pedig nem egy túl bizalomgerjesztő látvány, nem lepne meg ha már keveredett volna hasonló dolgokba. Így aztán új elméletem szerint nem véletlenül társultak mellé az útja során.
This message was last edited by the player at 20:39, Tue 20 Oct 2015.

Mikozben beszelgettek az egyik nemes szorakozasbol az eppen sort kihordo kocsmarost megloki aki az egyik kozel ulo vendegre ont ket korso sort. De az emberek meghuzzak magukat es nem reklamalnak. A ket nemes a bent ulokrol kommentezve jar kel, mint eddig is, ugy mint akik az egesz kornyeket uraljak - Nezd mekkora az, biztos megette a tobbit azert ul egyedul - - Ha en ilyen ronda lennek tuti nem mennek emberek koze - es igy tovabb. Habar a megjegyzesek nem igazan poenosak ok minden egyes utan hangosan hahotaznak. Lathatoan a reszegseg olyan fokan vannak ahol meg jarni tudnak, de a gondolkodas mar problemaba utkozik. A ti asztalotok fele vezet lassan az utuk. Nem feltetlenul hozzatok tartanak, de a kocsma azon fele fele ahol ti is ultok.

- Ó, bocsásson meg udvariatlanságomért, kér elnézést egy halvány mosoly keretében Johann, a nevem Kastor, a hölgy Amelia, a másik úr pedig Gunther. Remélem közös utunk nyugodt és gyors lesz, ami e sötét időkben inkább hiú ábránd, mintsem bizonyosság.

A Josef kéretlen segítségével automatikusan újratöltődő borospoharát ismét ajkához emeli a csempész, de három imitált kortyra csupán egy valós jut. Leginkább csak szürcsöli a nedűt, melynek eredményeként gyomrából kiindulva lassú, de biztos melegség kezdi elönteni a testét. Az alkohol mellé viszont nem ártana némi étel is, hogy meggátolja a bor bódító hatását, de úgy tűnik a két kötözködő nemes miatt erre egy ideig nem lesz lehetőség. Biztos ami biztos, amikor esetleg Josef újra tölteni akar, tenyerét a pohárra teszi, jelezve, hogy most ennyi elég volt. A kislevi biztos észre fogja venni ezt a matróztól szokatlan viselkedést, de hát Johann sose állította, hogy ez lenne a szakmája, csupán csak azt mondta, hogy volt szerencséje ilyen területen dolgozni.

- Az imát pedig Ottó bácsi nevében is köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy értékelné, ha egy ilyen szép hölgy imádkozna érte, folytatja Johann, akit láthatóan nem hoz zavarba, hogy szinte kocsmánként mást hazudik. De ugye messziről jött ember azt mond, amit akar. Az most megint más kérdés, hogy Amelia és Gunther már vele van néhány napja, úgyhogy talán feltűnik nekik - főleg a lánynak - a tendencia, de ha tényleg szeretnének kapni az örökségből, akkor az ő érdekük is, hogy időben megágyazzanak Johann új identitásának.

Amelia Theodorával ellentétben jóval inkább összébb húzza magát ahogy a két részeg nemes egyre közeledik. Szinte már-már eltűnik az asztal avagy a közelében ülő férfiak takarásában. Mindenesetre még az is felmerül benne, hogy a nagytestű kutya mellé húzódjon az asztal alá, úgy beijed.
Nem mintha valóban lenne oka rá, de az utóbbi napokban kifejezetten paranoiás a váratlanul velük összetalálkozni szándékozó idegenekkel.
Főleg ha azokat egyikük sem ismeri.
"Kastor" szavaira lelkesen bólogat helyeselés gyanánt, de a jobb emberismerettel rendelkezők könnyedén észrevehetik, hogy némi zavar és bizonytalanság, vagy leginkább bátortalanság azért meghúzódik a lány reakciója mögött.
Amikor végre a tekintete hosszabb ideig a beavatottra téved, akkor is látszik rajta, hogy leginkább arra próbál rájönni, hogy mikorról kellene ismernie a másik, lándzsás nőt.
Majd egyszer megkérdezem.
This message was last edited by the player at 19:27, Wed 21 Oct 2015.

Chlodovech mikozben befejezi az asztalnal az evest es par csontot odadob Kenyer ele megjegyzi Amelia (joval korabbi) kerdesere - Kenyer a neve, az enyem meg Chlodovech -
A bort nem utasitja vissza, sot meg si jegyzi - Van meg egy hely azon a hajon, Bogenhafent meg nem lattam -.
This message was last updated by the GM at 23:05, Wed 21 Oct 2015.

Josef kicsit csovalja a fejet, de rabolint vegul - Haaat... Szamolgatni kezdi. Ha jonnek ok harman, meg en meg ti ketten is. - rancolja a homlokat a komoly szamolgatasban - Az hat. Ennyien meg nem utaztunk a Berebelin de ha a szabad eg alatt is jo, a fedelzeten el lehet aludni a hordok arnyekaban - jut vegul elhatarozasra
This message was last updated by the player at 23:11, Wed 21 Oct 2015.

Gunther kisse szotlanul ul. A kerdesre miszerint vallalja e a fizikai munkat a hajoutert nem nagy lelkesedessel de rabolint, a felajanlott borra mar sokkal lelkesebben. Lathatoan ugyanolyan sebesseggel issza a kiontott poharakat mint Josef, de mivel valoszinuleg nem bir egy atlag kislevi alkoholturesevel valoszinuleg orokke ezt nem birja tartani.
This message was last updated by the GM at 23:17, Wed 21 Oct 2015.

A ket nemes mar csak egy asztalra van amikor kiszurjak Josefet es Gunthert
- Azt nezd meg mekkora mamlasz biztos ogre volt az apja - - Vagy az anyja - - Vagy csak azt hitte rola az apja mert olyan ronda volt - tornek ki nagy hahotaban majd az egyik hirtelen felindulasbol egy kiosonni keszulo matrozt meglok aki igy raesik az asztalotokra es feldonti a borospoharakat. (ratok bizva mennyire megy ratok, esetleg megprobaljatok e megmenteni a poharakat a felborulastol)
- Unalmas ez a hely, semmi nem tortenik. En akartam nezni egy verekedest, azt mondtak az jo moka, de ezek a senkihazi parasztok meg egymast sem verik ossze a latogatok miatt -

In reply to Chlodovech Miller (msg # 136):

- Szokatlan név egy kutyának, de... - jobban megnézi hogy a külcsín és a név közötti összefüggést meglássa. - mégis találó. A Chlodovech családi név? Hová valósi, ha megtudakolhatom? - mintha kicsit oldottabb kezdene némileg a válasz és a külön, kevésbé komor figyelem miatt lenni, de ez leginkább a kutyás férfinak szól. Ellenben az izgatottsága és a zavara miatt az sem tűnik fel neki, hogy a vagabond a keresztnevén mutatkozott be.
...
jelenleg
"Kastor" védelmébe próbál a lány húzódni, de amilyen feszült és görcsös lassan a két részeg nemes közeledése láttán, a meglökött matróz elől sem sikerül megmentenie a borospoharakat.
Pedig ő megpróbálta... legalábbis gondolatban mentegetni próbálja saját magát, mialatt lassan teljesen elvörösödik az ügyetlensége miatt.

04:04, Today: Secret Roll: Amelia rolled 76 -- 3 degrees of failure using the Warhammer Test system with a target number of 43.  Performer (Juggler) :) (Agility 43) teszt a poharak mentésére.

Szerencsére boros pohara pont a keze ügyében volt, amikor nem túl váratlanul az asztalukon landol egy matróz. Valahogy az ilyesmi rendszeresen elő szokott fordulni az efféle kocsmákban, még akkor is, ha nincs két részeg, kötözködő nemes a környéken. Bár általában az ilyesmi csak a későbbi órákban szokott bekövetkezni, amikor tetőfokára hág a hangulat. A hirtelen magasba emelt pohárban lötyög kicsit az ímmel-ámmal fogyasztott bor, de végül nem megy ki egy cseppje sem.

10:52, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 8 -- 2 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 36.  Agility.
Még ha képzettség hiányában felezni is kell, még akkor is megvan.

Persze az, hogy a saját pohár megmentette, nem jelenti az, hogy a többi felboruló pohár tartalmának egy része nem a nadrágján köt ki. A csempész elfancsalodik, mindig olyan macera kivakarni a ruhákból a vörösbort, ráadásul pont egy ügyvédhez sietnek. Remélhetőleg sikerül majd valahol szereznie tiszta ruhákat mielőtt bemutatják az öröklésről szóló papírokat. Amikor eszébe jutnak a papírok, rémülten pillant ingének azon részére, mely mögé az iratokat rejtette, de szerencsére oda nem került bor. Johann fellélegzik és megpróbálja csillapítani szívdobogását.

- Minden rendben? kérdezi Ameliától, aki egyszerre próbál közelebb bújni és a poharakkal megbirkózni. Nem mintha az átlagos termetű Johann mögé olyan könnyű vagy érdemes volna elbújni, mindenesetre nem tesz semmit a nő testének közeledése ellen. Válaszra sem várva Johann tekintete az asztalról lemászó matrózra, Josefre és Guntherre esik. Nem kell ide hatodik érzék, hogy tapintható legyen a hirtelen felgyülemlett agresszió. A kérdés csupán az, hogy lesz-e balhé vagy sem.

A kellő alkohol mennyiség meghozza a kedvem majd amikor az asztalunkon köt ki a matróz, az övemen lévő boxert veszem a kezem ügyébe az asztal alatt. Közben pedig a másik kezemmel intek.

- Én ezzel a Joseffel jó pénzért megverekszem. De csak privát közönségnek... mind a ketten voltunk arénaharcosok. De ilyen nevenincs senkikkel mi nem beszélünk, úgyhogy miért nem húztok el a tetves céda anyátokba.... csak mielőtt úgy támad kedvem hogy a szart is kiverem belőletek.
Jah és mielőtt távoztok azonnal hozassatok ide még két kancsó bort... és egy malacsültet.
This message was last edited by the player at 18:18, Fri 23 Oct 2015.

Még szerencse, hogy nincs Johann szájában épp bor, különben a délután folyamán ez volna a második alkalom, hogy majdnem az italába fullad. A csempész megrökönyödve néz a bajt kereső Guntherre, miközben fejben gyors leltárt készít az elérhető közelségben lévő fegyverekről.
Nagyon sovány, gondolja, és nem Ameliára érti, hanem a keze ügyében lévő pengék számára és minőségére. A felhozatalból még mindig az övébe tűzött balta, ami rövid nyelével még egy kocsmai vérontásban is megállja a helyét, de nem kíván ilyen drasztikus megoldáshoz nyúlni. Persze a részeg nemeseket elnézve nem igazán lesz döntése. Az egyetlen öröm az ürömben, hogy Gunther csak saját magára és Josefre terelte a figyelmet. Johann, remélhetőleg bölcsen, úgy dönt, hogy nagyon mély csöndbe burkolózik és megpróbál nem létezni.

In reply to Johann Munroe (msg # 141):

A pohara tartalma elfolyik a Johann mellett másik oldalon ülő felé az asztalon. Már amennyit az asztalra lökött fickó ruhája nem szív fel. Amelia némileg zavarodottan válaszol "Kastor"-nak.
- I-ige-igen. Csak kicsit jobban megviseltek az utóbbi néhány nap történései, mint... - elhallgat, mert Günther a több pohár bor hatására aktivizálja magát és ezzel a kelleténél jóval több figyelmet von a kis társaságra az egyre inkább nagyszájú zsoldosnak tűnő alak.
A vékonyka lány egyre apróbbra húzza össze magát. Sőt! Egyre távolabb, fedezéket/menedéket próbál keresni most már Günther közeléből. Ha ezzel Theodora közelébe kerül, akkor némileg mintha megkönnyebbülne. Főleg ha el tud mögötte bújni is. Nagyon nincsen kedve neki sem egy verekedés közepén találni magát.

A ket nemes egymasra nez es hangos hahotazasban tor ki Gunther fenyegetozesere - Ez jo volt, nagyon hiteles - veregeti az egyik a masik vallat - Meg egyszer, de most kicsit tobb beleelessel - mondja a masik mikozben par ezustot dob az asztal fele mintegy fizetsegkeppen a szorakoztatasert.
A testorok azonban lathatoan komolyabban vettek a fenyegetozest. Ketto most Gunthert nezi lathatoan ugrasra keszen csak a parancsra varnak.

A sarokban ulo forradasos borruhas alak osszehuzza a szemet, felall es a felig kiurult uveget megragadva Guntherhez setal. A bal kezet fenyegetoen a nagydarab marcona harcos valara teszi. Lathatoan meretben felveszi a versenyt Guntherrel es meg nala is veszedelmesebben nez ki a sok forradassal.
- En a helyedben nem tennem. - mondja fenyegeto hangsullyal - Ulj inkabb le, idd meg az italodat es takarodj innen mielott meg bajod esne - mosolyodik el hozza olyan arckifejezessel hogy a melletetek levo asztalnal egy matroz csuklani kezd tole.
Mindannyian erzitek a szinte ki sem mondott fenyegetest, de ha nem ereznetek is latjatok, hogy a kornyeken ulok hogy reagalnak az alakra.
This message was last edited by the player at 13:30, Tue 27 Oct 2015.

Johann is összerezzen a sebhelyes férfi láttán, és úgy tűnik ezzel a reakciójával nincs egyedül. Nem elég, hogy a nemesek kötekedésére - lassan kiszámítható módon - reagált Gunther, de az újabb bajkeverő jelenléte csak tovább rontja a szituációt. Ha marcona útitársuk az új jövevény szavaira is hasonló módon válaszol, akkor abból aztán tényleg baj lesz. A csempész összegyűjti minden jottányi bátorságát, majd az asztal alatt egy határozott rúgást intéz Gunther sípcsontja irányába. Persze csak annyira erősen, hogy a fájdalom érezhető legyen, de kárt ne okozzon. Majd egyik begyakorolt mosolyával - "Alázatos Szolgája" - a Max felé fordul.
- Igaza van uram, köszönjük a jó tanácsot, már úgyis épp indulni akartunk, feleli Gunthert megelőzve Johann, miközben az asztalra hullott ezüstöket egy laza csuklómozdulattal egyik zsebébe söpri. Remélhetőleg a többiek is veszik a lapot.

In reply to Meselo (msg # 145):

Mikor némi ezüst csilingelve lehull az asztalra egyből el is mosolyodok. Színpadias mosollyal leemelem a kalapomat az urak felé.

- Köszönöm az elismerést.... nos, nem is zavarnánk tovább. - Felelem röviden. Majd visszaülök a helyemre mint ha mi sem történt volna.

A leulo Guntherre mered eloszor majd korbehordozza a tekintetet amolyan latjatok ki itt a fonok jelleggel. A kornyekbeli matrozok ossze is huzzak magukat elegge.
This message was last updated by the player at 00:22, Sat 31 Oct 2015.

A nemesek egy ideig turelmetlenul varnak aztan az egyik kifakad
- Milyen unalmas ez a hely meg egy verekedes sincsen -
- Hogy lenne ha az a falusi bunko ilyen gyava -
- Ugy hallottam a Zullott Lovagban gyakoriak a verekedesek -
mondjak majd fizetes nelkul tavoznak a fogadobol a testorok tarsasagaban.
This message was last edited by the GM at 00:24, Sun 01 Nov 2015.

A nemesek tavoztaval a fekete ruhas alak egyre magabiztosabban vigyorog, egy uveget felkap az egyik szomszedos asztalrol, az ott ulok nem nagyon mernek reklamalni es visszaul a sarokba vele.
This message was last updated by the player at 00:25, Sun 01 Nov 2015.

Josef fintorog egy kicsit majd megjegyzi - Hat ez az iszogatas nem alakult olyan jol mint ahogy remeltem, de talan jobb is, ha sietunk meg el tudunk indulni mielott leszall az ejjel. Nagyon keson nem szivesen indulnek neki. Persze csak ha nincsen valami surgos dolgotok - nez korbe kerdoen elsosorban Johannra aki az ujonnan szerzodtetett matrozok szoszolojanak tunik.

(Egyebkent 7 ezustot dobtak az asztalra amit ha jol ertettem Johann elpakolt)
This message was last updated by the player at 00:28, Sun 01 Nov 2015.

A poharamat korábban bár nem sikerült elkapni attól azonban megmenekültem, hogy beavatotti öltözékem borfoltos legyen ugyanis szinte teljesen üres volt már: fürgén pattanok fel a helyemről a lándzsámra támaszkodva, s bár a haragos tekinteten s pajzsom támasztásán kívül mást nem csinálok, azonban magamban nagyon is heves csata dúl: kezem bármikor becsúsztathatom a pajzsom meglazított szíjai mögé, hogy készen álljak az ütközetre. Több dolog van ami miatt szó nélkül hagyom ezt a megaláztatást azonban ezeknek mindegyike rendem tanítása: nem ismerem az esélyeket. Itt vagyok én és Chlodovech, de az idegenekről hangjuk ellenére sem tudom pontosan, hogy mit cselekednének - azt viszont pontosan tudom, hogy a négy testőr hogy döntene ha támadnánk. Az pedig számomra nem járható út, hogy egy kocsmai verekedéssel szégyenítsem meg Myrmidiát, én a Háború Istennőjének követője vagyok, nem gyalázhatom meg sem az Ő, sem pedig a rendem nevét azzal, hogy egy ilyen felelőtlen, előre nem látott pedig sejthető konfliktus miatt kerüljek csetepatéba. Pedig ha arról volna szó, csatatérré változtathatnám a fogadó vendéglátó részét, elvégre erre születtem és erre tanítottak... Báránybőr kesztyűm miatt nem látszik ugyan, de ujjaim teljesen elfehéredtek már ahogy a lándzsámat szorítom. Amikor a tolvajlányka közelembe (esetleg mögém) kerül sem teszek semmit, nem tartom bosszantónak hogy a pajzsom mögött keres menedéket, sőt! Ellenben támadni ezek után sem áll szándékomban, büszkeségemet nem azzal vesztem el ha csendben maradok hanem azzal, hogyha ilyen ostoba harcba keverem magamat, illetve magunkat.
Mikor végre távoznak rendet rakok az asztal környékén (azaz ha például eltolódott az asztal visszatolom) majd ismét leülök, arcomon jól látható a sértődött harag - arcom teljesen elvörösödött, iménti békés tekintetem agresszívabbá vállt, s mozdulataim is hevesebbek, harciasabbak mint eddig: -Szánalmas. - mondom Josef után, mintha csak meg sem hallottam volna a szavait. Ami azt illeti, felfogni tényleg nem fogtam el, mert el voltam foglalva a saját érzéseimmel. -Itt délen nincs jóérzés az emberekben. - tekintek körbe a kocsma népén. -Ha fent északon vagy Tileában ért volna ilyen kellemetlenség egy beavatottat, nemes vagy nem nemes által, akkor nem ült volna mindenki ilyen csendben. Arra még van szava az acélnak és az egyszerű fegyverforgatók és polgárok tisztességének. - bár mondandóm durrogásnak hat, azonban nagyon is emelt fővel mondom, a helyzet ellenére nem hagyom, hogy úgy tűnjön, hogy esetleg megalázottnak érzem magamat: erről szó sincs, mindössze dühös vagyok. Nem féktelenül, de érezhetően.

Kérek egy korsó italt miután távoznak és ételt is mivel kezdek kicsit megborulni a tekintélyes mennyiségű alkohol hatására. Amikor a pénzt kérik gyorsan odafordulok az újdonsült nemeshez.

- Mint ha az asztalon lett volna némi érme... nem láttad hova lett? Komoly munkával kerestem és nem szeretem ha lefölözik a hasznomat.- Vetem fel neki könnyedén.

Amint lenyugodnak a kedélyek, úgy bukkan fel a beavatott mögül. Sápatag és eddig ugyan nem ivott a kötelező egy kortynál többet, de most ha a szorongatott és kislevi felé tartott poharát újratölti Josef, akkor egy húzásra felhajtja, majd fuldoklani kezd a torkát maró alkoholtól és elvörösödik.

A kocsmaba kezd visszaterni a megszokott elet. A fekete alak korulotti asztaloktol szepen eltunnek az emberek es nincsen akkori vidamsag mint szokott de nem teljesen temetoi a hangulat.
Theodora szavaira Josef valaszol vegul - Fent Kislevben megmutattam volna a bekepzelt ficsuroknak, de itt delen csak kalodaba kerultem volna, vagy rosszabb - vonja meg a vallat - Rossz az uzletnek -
Megvizsgalva az uveget mar kezd kiurulni, de azert telitolti meg Amelia poharat amit a lany ki is hajt gyorsan mire elrohogi magat a nagydarab kislevi - Ahogy kell. Ha arulnanak rendes vodkat... Bar akkor sose indulnank el innen. Na az azert nagyon tud hianyozni, meg a jofajta kislevi etelek. De a penz jo errefele is vegulis -
Kozben Gunthernek kihozzak a kert etelt es italt.

(Ahogy mondtam is szabvany Common Hostel arak vannak az Old World Armory 89. oldalarol)
This message was last updated by the player at 23:50, Sun 01 Nov 2015.

Jóízűen nekiállok falatozni a zsíros ételből majd közben csámcsogva odaszólok a papnőnek.

- Itt ha nincs két jó testőröd szarra se mész.... ennek a két bugrisnak volt elég pénze rá. - közben nagyot harapok a zsíros cupákból és némi bort szürcsölök mellé és egy nagyot böfögök - De lassan készülődnünk kell mert a reggel korán indulunk és  még be kell hajtanom egy kis pénzt

Johann megveregeti Amelia hátát, nehogy az megfulladjon, miközben zsebéből szépen, akkurátusan kiszámol az asztalra 6 ezüstérmét és Gunther felé tolja.
- Tessék, itt a pénzed, mondja és fejben gyors imát intéz Ranaldhoz. Elméletileg elég gyorsan zajlottak az események ahhoz, hogy a haramia nem tudhatta megszámolni az asztalra hulló érméket, ráadásul fel is öntött már némileg a garatra. Ezt követően felnéz a pajzzsal és lándzsával a kezében álló Myrmidia beavatottra és int a nő széke felé, hogy nyugodtan üljön vissza.

A csempész megnyugodva vet még egy pillantást a kijárat irányába, ahol a nemesek eltűntek, de kissé paranoid lelke azt súgja, hogy az ajtón való kilépés előtt nagyon alaposan körbe kell majd nézni, nehogy lesben álljanak az unatkozó nemesek. Bár ahhoz az ilyesfajta alakoknak nincs türelmük, csupán gyors és kötetlen szórakozásra vágytak, most pedig valószínűleg máshol okoznak galibát.

- Felőlem indulhatunk akkor még az éjjel leszállta előtt is, de hallhatta Gunther barátomat, neki még van némi elintézni valója indulás előtt, felel Josef kérdésére, miközben nagyon reméli, hogy nem csak újabb konfliktust varr a nyakukba Gunther, mire felkel a nap.

Josefnek lathatoan nem nagyon tetszik a varakozas. Kisse fontirog is. - Ha nincsen mas valasztas akkor legyen kora reggel, de akkor jobban bele kell majd huznunk nap kozben, kemenyen evezni. Ugy behozhatjuk a lemaradast es idore odaerunk. Valoszinuleg - morfondirozik magaban majd Gunther fele fordul es elvigyorodik - Nougy? Valami buja kis pipike? - majd Theodorara tekintve kicsit elkohogi magat es kicsit harakolva javitja magat - Ugy ertem kedves joravalo leanyzo? -
This message was last updated by the player at 19:40, Mon 02 Nov 2015.

Amelia még mindig vöröslő arccal, de kicsit lanyhult köhögéssel, némileg kényszeredetten hálás mosollyal reagál Johann segítőkész hátba veregetésre.
Még köhög egy darabig és lényegében Josef szavai végén kerül ismét beszédre is képes állapotba.
- Én ha lehetne, akkor a hajón tölteném már a mai éjszakát is. Nem kerestünk ugyanis egyelőre szállást és talán... - nem fejezi be, helyette kérlelő arccal fordul a kislevi felé, hogy bólintson rá.

Josef bolint - Persze, nemsokara megmutatom hol horgonyzok hogy aztan minnel gyorsabban odaerjen mindenki, de szolok csak egy zarhato kabin van az enyemen kivul - vonja meg a vegen a vallat.
This message was last updated by the player at 20:34, Mon 02 Nov 2015.

In reply to Josef Quartjin (msg # 161):

- Neeeem, a fehérném itt drága... bár most hogy mondod barátom. Viszont ha ennyire sietős a dolgod akkor kisegíthetnél esetleg. Van egy kis portékám amitől meg akarok gyorsan szabadulni, és ha esetleg van egy jó barátod aki átvenne egy láncinget akkor nem leszek hálátlan. - vigyorodok a kislevire.

Megsimogatja a szakallat - Hat ugye ismerek valakit, persze nem mintha en ilyesmivel foglalkoznek. Ugye tisztesseges, becsuletes kereskedo vagyok - mondja de latszik hogy ennek a fele se igaz - Ha csak ez miatt maradnank reggelig meg az ej leszallta elott elintezhetnenk a dolgot es indulhatunk is rogton. Mit gondoltok? -
This message was last updated by the player at 23:49, Mon 02 Nov 2015.

A csempész egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy felajánlja segítségét a kissé vérmocskos portéka értékesítéséhez, persze némi kompenzációért cserébe, de végül elveti a gondolatot. Jelen helyzetben jobb, ha jótékony oldalát mutatja.
- Részemről rendben, bólint Josef ajánlatára, majd meglapogatja gyomrát.
- De mielőtt távozunk, én is ennék valamit. Gunther kosztja láttán megjött az étvágyam. Kér valaki valamit enni, kérdezi a többieket Johann. A nemesektől - és Gunthertől - szerzett ezüst Schilling árából mindannyian tudnak enni valamit. Ráadásul, ha a következő néhány napban evezni és vontatni fognak, akkor ahhoz kell majd az energia bőségesen.

In reply to Josef Quartjin (msg # 163):

- Legyen így. Ezt még befalom aztán indulhatunk is a barátodhoz. - majd egy nagy harapással a maradék hús felét a számba tömöm. - Addig ti meg várjatok itt, szerintem ezt gyorsan elintézzük. Na mehetünk? - Majd felállok az asztaltól, felmarkolok a rajta lévő 5 ezüstöt a hatodikat pedig fizetés gyanánt ott hagyom és a kupámat is kiürítem amíg a kislevi feláll....

Josef a fejet vakarja - Azert annyria nem lesz gyors. Biztos nem jonnetek? Ha nem akkor legalabb ne tenferegjetek el, jobb lenne ha aztan nem kene mindenkit keresgelni. - majd a valaszotoktol fuggoen vagy megvarja amig befejezitek mind a vacsorat vagy elindul Guntherrel.

(Dobjatok latas alapu eszlelesre. Azert most szolok, hogy kesobb ne kelljen nekem dobnom helyettetek... Nem lesz feltetlen neki rogton szerepe, de akarok eleg idot adni hogy mindenki dobhasson)
This message was last updated by the player at 01:02, Wed 04 Nov 2015.

Csatlakozik "Kastor"-hoz és ő is ugyanazt kéri, mint ami Günther előtt található.
Lassan ugyanis kezdi már érezni az éhgyomorra ivott alkoholt.
Kezd a fejébe szállni. Bár ez leginkább abban merül ki jelenleg nála, hogy szótlanabb, egyszer-egyszer ásít illetve enyhén hunyorog és időnként megdörgöli a szemeit is, mint aki fáradt avagy nem túl jól lát.
- Én evés előtt semerre. - nyikkan még meg, majd csuklik egyet, mire némileg riadt arcot vágva eltakarja a tenyerével a száját.

06:39, Today: Secret Roll: Amelia rolled 90 -- 5 degrees of failure using the Warhammer Test system with a target number of 32.  Látás alapú észlelés próba.

Miután mindenki, aki csatlakozott felajánlásához eldöntötte, hogy mit kér enni, Johann megrendeli az ételt és hátradől székében. Első pillantásra úgy tűnhet, mintha gondja se volna e világon, de valójában belül még mindig próbálja feloldani görcsbe rándult gyomrát. Valahogy ez az elmúlt néhány nap még a szokásosnál is több kihívással állította szembe. Míg az ételre várnak és beáll az asztalnál a csend - már amennyire egy épp felpörgőben lévő kocsmában csönd lehet - körbe hordozza tekintetét a taverna vendégközönségén és berendezésein.
- Áh, végre-valahára, örül meg az étel látványának Johann, amikor az végül megérkezik, majd mindenkinek jó étvágyat kíván és belefog ebédje/vacsorája elfogyasztásába, melynek árát bőven fedezi a Gunther által hátrahagyott ezüst Schilling.

08:37, Today: Johann Munroe rolled 2 -- 5 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 56 ((2)).

A beszélgetést csendes figyelemmel kísérem, megpróbálom feltérképezni a következőkben útitársammá váló embereket, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyi ember vegyen körbe, az igazság az, hogy Theodora társasága is furcsa számomra. Mikor megjelennek a pénzes kurafik lehajtom fejem, nem gondolom, hogy az én dolgom lenne rendezkedni, de lélekben felkészülök a lehetséges verekedésre. Amíg a szóváltás zajlik kezemet az asztal alatt Kenyér bundáján nyugtatom, vigyázva nehogy a kutya támadjon mikor még nem kell. Mikor elül a vihar, kicsit felengedek és újra az újdonsült barna hajú vékonyka nőre terelődik tekintetem. -Nos drága... Amelia... Igaz...Nem Annyira különleges név a Kenyér, egy olyan embernek aki hozzászokott az éhséghez, már pedig én hozzá szoktam. Ezelőtt mindig a kenyérre gondoltam ha éhes voltam, hogy milyen jó lenne beleharapni egy friss ropogóshéjú cipóba és kordult a gyomrom, csikordult a fogam és sajgott a szívem. Erre találtam ki a megoldást, hogy ezt a szép nagy, habár akkor még kicsi kutyát elnevezem kenyérnek. Na most jön a trükk... - Felemelem mutatóujjamat, mert ez fontos főleg egy bort ivott embernek. -A kutya lett az elmémben a kenyér. - Ütögetem meg halántékomat. -Így mikor a kenyérre gondoltam a kutyára gondoltam, nem volt se korgás, se csikorgás, se sajgás. Persze éhes maradtam, de ezekben az időkben semmi sem tökéletes. Meg, nem is vagyok varázsló... - Csettintek egyet. -A Chlodovech nevet apám után kaptam, úgy tudom az ő apját is úgy hívták, na meg az ő apjának az apját és az ő apját pedig Günternek. A Miller név pedig családom foglalkozására utal, ugyanis molnár családból származom, a nevet viselem, habár már nem vagyok molnárfiú. - Szélesen vigyorgok. - A te neved sokkal ékesebb kedves Amelia utaim során úgy hallottam a jelentése védelmező, ha olvasni tudnék már biztos találkoztam volna olyan hőskölteménnyel amely egy nevedet viselő harcos szüzet emleget, de sajnos csak mondabeli változatát ismerem talán majd egyszer elmesélem... - Mosolygok tovább és húzok boromból.
This message was last edited by the player at 01:22, Thu 05 Nov 2015.

Kíváncsian várom a fejleményeket közben pedig elveszem az asztalról Amelia kupáját és kiiszom azt is jelezve unalmamat.

Ahogy az ital elfogyott Gunther es Josef felallnak es elindulnak ki a kocsmabol hogy megkeressek Josef uzletember ismeroset. Ut kozben par reszeg rajuk nez, de mindenfele nagyobb problema nelkul kijutnak es elindulnak az utcakon. Elkezdett mar leszallni a sotetseg de a varos utcain a vilagitas megfelelo, kiveve persze ha az ember kevesbe kulturalt reszekre megy, ami azert elegge eselyes ebben az esetben.

Én is inkább maradnék a fogadóban még annak ellenére is, hogy mint az látható, milyen könnyedén érhetnek minket különböző atrocitások, de ha átszámolom a dolgot itt még mindig kisebb az esélye mint annak, hogy az utcán sétálva történjen velünk valami - ráadásul itt még az esélyeink is jobbak. De hogy meggyőződjek róla ismét Chlodovech monológja alatt ismét átszámolom az idebent lévő embereket amikor megakad a szemem a kupájuk felett tétlenül ülő alakok felett. Amikor az idegen rossz arcú férfi és a kislevi után indulnak felállok, beszíjazom a karomat a pajzsomba majd a többiekhez fordulok: -Négy verőlegény indult el utánuk. - mondom Kastornak. -Ha továbbra is igényt tartotok a hajóútra akkor gyertek velem és segítsetek. Ti ketten lesztek a két oldalamon. - nézek a két férfire, majd a leányzóra terelem tekintetemet: -Te pedig a hátunk mögött. - akad meg a szemem a nála látható dobófegyvereken. -Nem ontunk vért csak ha muszáj. Valószínűleg el fogjuk tudni kergetni őket ha meglátják a túlerőt de kettejüket meg fogják támadni amint lehet. - nem várom meg a válaszukat mivel attól félek, hogy el fogom veszíteni őket odakint mert nem tudom, hogy merre mentek.

Gunther es Josef elindulnak az Altdorf dockjai menten epult varosresz utcain. A kislevin mar latszik hogy ivott valamennyit, vidaman dulongelve megy, de kozelrol megnezve nem tunik menthetetlenul reszegnek, bar teny hogy tavolrol konnyen ossze lehetne keverni egyel
- Nem vagy egy beszedes alak hallod e. De vegulis nem is baj, az a lenyeg hogy a kezed jarjon majd a hajon, mert a munka az munka - nez sokat sejtetoen, majd elrohogi magat - A mulatas majd Bogenhafenben var minket. El tudod kepzelni, minosegi kuplerajok, kaja, pia ami kell. Es ha idoben odaerunk es mindent el tudok passzolni akkor penzem is lesz boven, hogy jol erezzem magamat belole no - veregeti hatha Gunthert ha az hagyja - Egy italra ott is beterhetunk, foleg ha talalunk valami jofele helyet ahol vodkat is arulnak, de nem valami deli kutymurekot, hanem igazi kislevit, annak parja nincsen - es ez igy megy meg jo darabig.
Az utcak elegge kihaltak errefele, valoszinuleg eleve sem az a nyuzsgo kornyek es a sotetedes kozeledtevel akinek nincsen erre dolga az valoszinuleg nem erre jar, illetve sokan a negyed kocsmaiban tanyaznak.
This message was last updated by the player at 19:08, Sun 08 Nov 2015.

Theodora (es aki meg elindul a hirtelen nekilodulo beavatottal) nagy sebesseggel osszeszedi a dolgait es kimasirozik a fogadobol. Meg eppen megpillant egy eltuno hatat az egyik utca sarka mogott, ugy nez ki a kovetok is nagy sebessegre kapcsoltak. Ha elegge gyorsan mentek akkor minden bizonnyal nem tevesztitek el oket szem elol.

Egyszercsak sietos lepteket hall Gunther es Josef a hata mogul majd valaki elkialtja magat
- He te. Kurafi! Alljal csak meg. - hatrapillantva negy alakot lattok kozeliteni, mind a negy rosszarcu husangokkal felszerelt tagbaszakadt alak. Valoszinuleg regebben a dokkmunkasok kozott probalkozhattak megelni, de aztan a konnyu penz igerete vagy valami mas miatt egyeb, kevesbe torvenyes elfoglaltsag utan neztek. A szoszolo kezeben valami papiros van.


This message was last updated by the GM at 19:22, Sun 08 Nov 2015.

Josef tovabbra is reszegnek mutatja magat, de latszik hogy csak rajatszik ugy sziszegi oda Gunthernek hogy a negy kozeledo alak ne hallhassa - Ezek teged keresnek vagy engem. Nem remlik hogy valakinek ennyire a tyukszemere leptem volna. -
This message was last updated by the player at 19:24, Sun 08 Nov 2015.

- Mink teged keresunk asszem. Azt igertek, hogy ha ellatjuk a bajodat akkor szep summa uti a markunkat, meg tobb ha tobbet elo sem kerulsz - vigyorog mint akinek ez termeszetes dolog - Ja es at kell adni valami uzenetet is - vakarja meg a fejet lathatoan az ilyen bonyolult dolgok nem tartoznak a szakmajahoz - Valami olyat hogy en mondtam hogy megdoglesz vagy valami hasonlo, de ugyis mindegy ha utanna nem tudsz majd beszelni - mire a tobbiek joizuen kuncognak a viccen
This message was last updated by the GM at 19:27, Sun 08 Nov 2015.

(Mielott elfelejtenem megemliteni, a roll20 terkep frissult...)

In reply to Chlodovech Miller (msg # 169):

Ahogyan hallgatta a vagabond magyarázatát a szép nagytermetű és látszólag békés természetű négylábú nevét illetően, úgy vált egyre bágyadtabbá, ezért kifejezetten jól jött a számára, hogy a férfiú felemelte jelentőségteljesen a mutatóujját, amikor a magyarázat csattanójához ért.
Ha a vacsora időközben megérkezett, akkor ahhoz hozzá is lát, pár falatnyi húst pedig Kenyér elé is letett.
A magyarázat folytatására aprót biccentett -legalábbis számára aprónak tűnt- és alig hallható "Ó"-val kommentálta a több felmenőig visszavezetett keresztnév és a családnév magyarázatát.
A leányzó keresztnevével kapcsolatos megjegyzésre pedig némileg elpirult, bár ez lehet a bor enyhe mellékhatásának is betudható.
- A hőskölteményeket mindenhol szívesen hallgatják és... a hajón remélem lesz rájuk is... khm... alkalom. - némileg kereste a szavakat, azért akadozott.

Amikor Theodora felpattan, hogy Josef és Günther után induljon, akkor a lány zavartan néz a beavatottra, főleg amikor amaz felveti, hogy ma még a dobótőreit is lehetséges, hogy használnia kellene.
- Ó... öhm... hát... - nyögi, majd ha a többiek is készülődnek, akkor a húst némi kenyérrel felmarkolja, elcsomagolja futólag és megindul leghátul, de nagyon le sem maradva a kis felmentő csapat sereghajtójaként.

In reply to Josef Quartjin (msg # 176):

- Josef, sokba fog ez neked kerülni azt ugye tudod? - Majd ledobom a zsákomat és a nyerget amit magammal cipeltem és komótosan előhúzom a buzogányomat és a pajzsomat is leemelem a hátamról.

A csempész két hatalmas falat szaftos, zsíros hús között egyből észre veszi, hogy valami nem stimmel a másik italozó társasággal. Ennek egyik oka az lehet, hogy az elmúlt néhány nap bőven tartogatott annyi kellemetlen meglepetést, hogy még némi bor elfogyasztása után is résen maradjon. Persze Johann minden nagyobb településen feszélyezve érezte magát, ráadásul ez itt a Birodalom fővárosa, ahol még a legjobb környéken is bármikor kést döfhetnek az ember szívébe. Igaz ami igaz, a környék függvényében lehet szó ócska, rozsdás pengéről vagy veretes, aranymarkolatú mesterműről, de ez utólag általában kevésbé izgatta a szív tulajdonosát, akibe épp beleszaladt a hideg acél.

Így tehát, amikor a másik asztaltársaság baljós szándékkal Josef és Gunther nyomába ered, Johann tétlenül ül a helyén és nem tesz semmit, hogy a vérontásnak elejét vegye. Másik utazási módot találhat a városban - bár Josef a maga barbár, kislevi módján szimpatikus volt - és a Gunther által jelentett fenyegetéstől is megszabadulhat anélkül, hogy akár egy ujját is megmozdítaná. Bár ez némileg csökkenti az öröklés esélyét, de inkább úgy próbálkozik, hogy közben nem kell amiatt aggódnia, hogy sikertelenség esetén Gunther felkockázza. E gondolatok közben újabb falat ízletes sülthús szalad le a torkán és eltölti a teli gyomor jelentette elégedettség.

Ami tart jó húsz másodpercig, mikor is Theodora harciasan felpattan és katona módjára utasítgatni kezdi őket. A csempész belepillant poharába, hogy leleplezze a feltörni akaró sóhajt. Nincs itt a bajkeverő Gunther, de cserébe van egy harcias nőszemély, aki hitvallásának tekinti a háborút.
- Basszus, motyogja a pohárba Johann, majd egy húzásra megissza a maradék borát. Mondhatna nemet is Theodora szavaira, de nem tudja a gyávaságot miként kezelné a nő, aki épp most szerelkezett fel arra, hogy harcba induljon. Nem akar a férfi indokot adni a nőnek, hogy bemelegítésként belé mártsa lándzsáját.

- Rendben, menjünk, mondja hangosabban és feltápászkodik az asztaltól. Már el is felejtette, hogy pár perce még Chodolvech szórakoztató magyarázatán mosolygott egy kellemes vacsora társaságában. Még egy utolsót harap vacsorájából, a megmaradt kenyeret zsákjába csúsztatja és feltápászkodik az asztal mellől.
- De szólok előre, nem harcos vagyok, ne várj tőlem lehetetlent, teszi hozzá Johann. Talán ezzel sikerül egy kicsit visszafogni Theodora harci kedvét és némileg óvatosabban közelíti majd meg a szituációt. A csempész keze az övébe tűzött baltára csúszik, ahogy kilép az asztal mögé és Theodora mögött az ajtó felé veszi az irányt. A melléjük szegődő Ameliának még odaveti: - Kerüld a bajt, rendben? Már amennyire ebben a helyzetben lehet.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 180):

A verolegenyek szoszoloja elvigyorodik - Legalabb van ver a pucadban, nem mintha szamitana. - kezdenek szepen felfejlodni karejba - Te szakallas balfasz te eltakarodhatsz ha akarsz, erted nem kapunk penzt -
Ketten kozben a boxert huznak fel vigyorogva
- Kicsifrazzuk a fogaidat haver - morog az egyik eleg csunya kiejtessel, valoszinuleg az o fogaival mar eljatszott valaki hasonlot es azert beszel igy.
This message was last updated by the GM at 11:28, Mon 09 Nov 2015.

In reply to Thug (msg # 182):

Josef leakasztja az oven logo baltajat es kezd nekikeszulni hogy megvedje magat. Mikor a banditak kinyilvanitjak lelephetne megjegyzi Gunthernek
- Remelem vagy annyira kemeny mint amekkora a szad - kacsint egyet - Mert kulonben nagy szarban leszunk. Azt hittem meg csak ma erkeztetek oszt maris fejpenz van rajtad? -
This message was last updated by the player at 11:35, Mon 09 Nov 2015.

In reply to Josef Quartjin (msg # 183):

- A nemesnek nem tetszett az előadás ezek szerint...- vigyorodok el majd a szerint választok ellenfelet hogy ki visel komolyabb fegyverzetet. Nem teketóriázok, gyorsan rohamra indulok.

Chlodovech es Kenyer is a csapat utan rohan es nemsokara felzarkoznak a gyorsan menetelo Theodora melle.
A beszelgetes elejet meg csak nagyon gyengen, de az utolso par mondatot elegge tisztan halljak mindannyian. Jo tucat meterrel vannak meg a verolegenyek mogott. Az utcan lezengo par jarokelo eddigre eltunt, nem nagyon volt kedvuk egy ilyen jellegu leszamolasba belekeveredni igy most az uressegtol kong az utca.
Kenyer morgasa es a sietos leptek hatasara a par bandita hatrales.

Roll20 terkep frissitve
This message was last updated by the GM at 11:44, Mon 09 Nov 2015.

Ennyit a meglepetés erejéről, sóhajt lemondóan ma már sokadszorra Johann, amikor a termetes eb morgására többen is hátralesnek. Valószínűleg nem fognak örülni, amikor kiderül, hogy a hátuk mögül érkező társasággal szemben már nincs túlerejük, sőt, pont fordul a kocka. A csempész meglazítja az övében függő baltát, de nem húzza elő. Hiába tudja, hogy balhé lesz, még adni akar egy esélyt a gazfickóknak, hogy jobb belátásra térjenek. Nem mintha fordított helyzetben ilyesmire számíthatni lehetne tőlük, de ugye mindenki saját belátása szerint cselekszik.

Mivel ugy latom azota sem lepett be senki meglesni a terkepet rakok egy redacted verziot ide is fel. A roll20-as verzio nem er veget ezeknel a hataroknal.


This message was last edited by the GM at 12:26, Sun 16 July 2017.

Az út közben még megjegyeztem a képességeiben kételkedő Kastornak: -Ha minden úgy alakul ahogy szeretném, akkor nem harcolni megyünk, de a túlerő látszata nélkül magam sem tehetek semmit. - mosolygok rá halványan a férfire, de ezeket már csak út közben mondtam el, nem akartam időt vesztegetni és megkockáztatni azt, hogy esetleg elveszítem a jövendőbeli útitársaink nyomát.

Amikor megérkezünk a tett helyszínére ügyelek arra, hogy ne gyorsítsam fel lépéseimet, ha megszakad a formációnk kevésbé leszünk határozott fellépésűek, ráadásul négy verőlegényről van szó, szóval fenyegetést jelenthetnek. Körbepillantok ahogy haladunk előre, a sikátorokat figyelem esetleges erősítés után kutatva. Amikor már hallótávolságon belülre élünk válik teljesen egyértelművé a helyzet, sajnos elkerülhetetlennek látszik az összetűzés. Hatan vagyunk és egy nagydarab kutya, ők pedig négyen. Sehogy nem tudnak most már úgy igazodni a helyzethez két fronton, hogy sehol se szenvedjenek túlerő miatt. Ezek csak zsoldosok, azok pedig csak addig harcolnak míg nem túl veszélyes. Ennek megfelelően pedig rá is kiáltok a verőlegényekre: -Túlerőben vagyunk! - várok egy pillanatot míg hátra tudnak nézni, valószínűleg érkezésünk meglepi őket. -Adjátok meg magatokat, mondjátok el mit akartatok aztán távozzatok! - sejtelmeim szerint ez nem fog megtörténni amíg legalább néhányan nem sebesültek meg közülük és nem tört meg a moráljuk, de mielőtt még fegyverhez folyamodnék meg kellett próbálnom elrendezni a dolgokat békésen. Üllő és kalapács... Esélyük sincs, ha egy kis eszük van meggondolják magukat.

Csupán leheletnyit enyhül Johann feszültsége Theodora szavaira, de már ez is megnyugvás ahhoz képest, hogy másodpercekkel korábban még arra számított, hogy bokáig fog mások vérében gázolni. Bár van annyira óvatos és tapasztalt, hogy tisztában legyen azzal, hogy egy ilyen csetepatét szinte biztos nem fog sértetlenül megúszni, az emberi elme mégis úgy működik, hogy a sértetlenség képét vetíti előre. Ez a hazugság teszi lehetővé a legtöbb embernek, hogy belemenjen egy ilyen szituációba, ne pedig elkerülje azt. Persze, ha Johann tehetné, elkerülné, de ehhez már késő. Valószínűleg azóta késő, hogy néhány éjszakával korábban megdézsmálták a farkasok a lovát, miközben ő rajta ült.

Bár nem egy termetes ember Johann, azért Theodora haramiákhoz intézet szavai során kihúzza magát teljesen, hogy nagyobbnak tűnjön. Jobb kezével félrehúzza utazó köppenye szélét annyira, hogy a szépen karbantartott, de azért sok használatot megért balta acél fején megcsillanjon a a fény, legyen szó Mannslieb sápadt vagy Morrslieb betegzöld derengéséről, a házak ablaktáblái közül kiszűrőd fáklya- s gyertafényről, esetleg egy utcalámpáéról.
- Eeegen, nyújtja el a szót Johann, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ki szeretné, ha ellátnátok a barátunk baját.

Theodora es Johann probalnak a banditakra szep szoval es enyhe fenyegetessel hatni es lathatoan mar mar elgondolkodoba esnenek amikor Gunther elorditja magat es megrohamozza az egyik elotte allot. Elore lendulo buzoganya elol felreugrik a bikacsokot lengeto alak, mig a masik boxerevel nem birja eltalalni Gunthert a pajzsa miatt.

Josef csak int a banditaknak es vesztjosloan lengeti a baltajat de nem megy kozelebb igy azok kozelitik a veszelyes kislevit meg viszonylag gyorsan. LAthatoan ugy gondoljak, ha sikerul gyozniuk amig a masik csoport nem er ide akkor meg nincs minden veszve hiszen azok csak gyenge nok es vekony ferfiak, nagy baj nem lehet.
A masik boxszeres lendul elore eloszor, de a fele suhano baltat latva hatralep. A masik bikacsoket keresztezi a baltaval, probalja puszta erejevel kicsavarni a baltat Josef kezebol, de a medvetermetu Kislevi ellen sok eselye nincsen, vegul hatra kenytelen lepni es ujragondolni a helyzetet.

Chlodovech kezet Kenyer nyakan nyugtatja. Lathatoan vacilal hogy beszalljon e egy ilyen kuzdelembe. Sok kedve nincsen hozza az latszik rajta.


Kezdemeny:
Josef 47
Banditak 39
Gunther 38

Ezt a harcot mivel Gunther robbantotta ki o kezdte, a kovetkezo kortol szamit a kezdemeneyzesi sorrendben a pozicioja
Aki beszallna dobjon kezdemenyt. A tamadok mindannyiotoknak roham tavolsagon belul vannak. Roll20 terkep frissitve de ide nem szandekozok mindig ujat rakni ott meg lehet nezni.

This message was last edited by the GM at 00:43, Wed 11 Nov 2015.

Amelia cseppet sem érzi kellemesebben magát Theodora "Kastor"-nak, avagy megnyugtatónak szánt szavait hallva.
Jóval kevesebb önbecsüléssel rendelkezik annál, hogy ellenkezzen és beleokoskodjon a helyzetbe, ezért csak egyszerűen hagyja magát sodródni az eseményekkel és a többiekkel.
Ha nem tartana olyan görcsösen perpillanat attól, hogy teljesen egyedül marad, akkor a legközelebbi sarkon vagy a házak közé behúzódva mostanra nagy valószínűséggel már meglépett volna.
Most is inkább meglapul a beavatott takarásában, onnan esze ágában sincsen feltűnőbbé válni és ezzel a négy marcona alak szeme elé kerülni.
Csak a közelében lévők hallhatják, amint alig hallhatóan hálát ad általánosságban fogalmazva az összes általa ismert szentnek, hogy nem fiúnak született.
Amikor pedig Günther rohamával kezdődően a balhés fickók is aktivizálódnak, akkor biztos ami biztos alapon egy-egy dobótőrt a kezeibe vesz a fruska és a hideg fém érintésétől próbál annyira megnyugodni, hogy ne reszkessen.

Amelia amíg kifejezetten nem muszáj, addig meg sem próbál beszállni a harcba, de azért a kezdeményezése alább olvasható. O:)

01:53, Today: Secret Roll: Amelia rolled 52 using 1d10+43 with rolls of 9.  Kezdeményezés (Agi 43).

08:32, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 41 using 1d10+36 with rolls of 5.  Kezdemény.

Hagynom kéne, hogy szétverjék a fejét. Abból talán tanul, gondolja nagyot sóhajtva a csempész, majd egy könnyed, begyakorlott mozdulattal előhúzza övéből a baltáját. Mivel ez egy szimpla utcai bunyónak ígérkezik, ezért úgy dönt, lehetőleg vérontás nélkül kerüljön ki ebből a balhéból. Persze az, hogy Gunther és Theorodra mit tesznek, kiszámíthatatlan. Mindenesetre, amíg a verőlegények részéről nem kerül elő néhány boxernél halálosabb fegyver, addig a balta fejének tompa végével fog lesújtani ellenfeleire.

Bármit is tesznek azonban, a férfi annyira nem bátor, hogy egyedül induljon négy izomkolosszus ellen, úgyhogy csak akkor lendül támadásba, ha Theodora is így tesz.

Lényegében Johann azt csinálja majd, amit Theodora.

In reply to Meselo (msg # 190):



Amikor kirobban a csata megörülök hogy csak 2 ellenfelet kaptam. Gyorsan megpróbálom az egyiket elintézni remélhetőleg némi fogát kiverem.

Amelia es Johann kivarjak amig Theodora dontesre jut, majd a formaciot tartva taktikusan megindulnak elore a beavatott utmutatasai alapjan.
Chlodovech eddigre mar eloremutat a Josefet szorongato alakokra. - Tamadas Kenyer - adja ki a parancsot es o maga is rohanva megindul a kislevi megsegitesere.

Josef ovatosan elorecsap, de baltaja elol a ket bandita szetrebben. Chlodovech ekkor robban be a kepbe, a tamado feje fele lendulo fejszeje habar nem csapja azt szejjel, de csunya verzo sebet hagy maga utan (es valoszinuleg meg sokaig tarto fejfajast)
Josef vedekezo allasaban az egyik tamado elol felrelep a masik csapasat baltaja nyelevel uti felre. Lathatoan nem ma keveredett eloszor nehez helyzetbe.
Kenyer ravetne magat az olmosbotot forgato alakra, de fogai csak az alak szakadt ingjebe marnak bele.

Gunther valtozatlan intenzitassal tamad, buzoganyat gyilkos erovel lenditi meg mikozben felrelep az olmosbot elol, majd lezudulo csapasa elemi erovel mellbetalalja az olmosbotot forgatot. Valami reccsen majd az alak eldol.
Mielott azonban meg Gunther orulhetne a masik ellenfel akire kevesbe figyelt meglenditi boxeret es erosen allkapcson vagja ot.


Kezdemeny:
Amelia 52
Josef 47
Johann 41
Chlodovech 40
Banditak 39
Gunther 38
Theodora 35
Kenyer 33

Aki nem dobott eddig az helyett dobtam.

(Gunther pozicioja meg alakuloban van, a dobasatol fugg hogyan is kezdi a kort)


This message was last edited by the GM at 12:29, Sun 16 July 2017.

Johann szíve szerint először a kislevin, mint a továbbutazásban leginkább segítségére lévőt szeretné megsegíteni, azonban Theodora határozott előrenyomulása miatt először Gunther és játszópajtásai közelébe fognak érni. Kényszerű útitársa nem is teketóriázik sokat, egy ugrással leendő támadói mellett terem és egyiküket egy jól irányzott ütéssel - melynek tompa, gyomorforgató roppanás a jutalma - ki is iktatja egyik ellenfelét. Azonban mielőtt büszke lehetne tettére, állcsúcson találja egy boxer. Johann leginkább megfigyelésen alapuló harci tapasztalatai alapján ez általában szintén azonnali kiütést jelent, de nem tudja mennyire strapabíró Gunther. Azonban nincs ideje kideríteni, mert Theodora oldalán odaérnek Guntherékhez és Johann meglendíti baltája fejét, a tompa oldalával az ellenfelére sújtva. Ha a verőlegény nem tér ki, akkor bizony az ő jussa is egy kiadós zúzódás lesz. A csempész ajkait csatakiáltás nem hagyja el, csupán egy fogai között kiszűrődő, elsziszegett káromkodásra futja.

11:19, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 38 -- a simple success using the Warhammer Test system with a target number of 38.  Weapon Skill.
Mondjuk ehhez még lehet hozzá jön +10, ha már hirtelen ennyien vagyunk körülötte.

Roll20-on berajzoltam, hogy melyikre is gondolok.
This message was last edited by the player at 10:22, Mon 16 Nov 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 196):

Muhahaha :D
12:04, Today: Secret Roll: Gunther Erdmann rolled 31 -- a simple success using the Warhammer Test system with a target number of 31.  Toughness.

Miután az állon vágást bekapom némi fogdarabkát köpök ki oldalra.

- Ennyit tudsz? Ez kevés lesz - vetem oda ellenfelemnek. Majd gyorsan ütést próbálok meg rá mérni mielőtt feleszmélhetne.

Meglepetten figyelem ahogyan Chlodovech és Kenyér támadásba lendülnek, nem láttam még ilyen harciasnak a férfit azonban most se arra nincs időm, hogy megjegyezzem az alakzat felbontását sem pedig arra, hogy hirtelen támadt harci lázán csodálkozzak: helyette, hogy legalább ketten tartsuk az alakzatot, az eddig jobbomon haladó férfivel tartom a lépést amennyire tudom s a még talpon lévő verőlegény Akhilleusz inába próbálom beleszúrni a lándzsámat, hogy harcképtelenné tegyem. Természetesen ha látom, hogy fatális találatokat kap, akkor már nem döföm bele a fegyvert.

Aki bujt aki nem...

Amelia kivar, kisse bizonytalanul hogy bele kene e folynia a dolgokba.

Josef a hirtelen erkezett segitsegen felbuzdulva elorevag, a boxeres tamado csak a legutolso pillanatban bir felrelepni elole, a balta szele igy is megtepazza az inget.

Johann hirtelen nekilendul. Baltaja tompa felevel probal ravagni a tamadora, az eszebe sem jut, hogy a nehez fem fej meg a tompa felevel is konnyen osszezuzhatja a tamado koponyajat. Mindenesetre az utolso pillanatban elveti az ellenfel fejet es a combjara mer egy eroteljes utest. A tamado csunyan elkaromkodja magat es megtantorodik picit.

A haramiak nem zsoldosok, lathatoan a tulero kezd sok lenni nekik. A Gunthert tamado alak olmosbotjat eldobva probal elrohanni, de Gunther hatulrol erosen ravag es beszakitja a fejet a buzoganyaval. Az alak holtan rogy ossze mikozben agyvelo darabok zaporoznak Guntherre es minimalisan Johannra is.

A masik ketto kicsit fegyelmezettebben, de szinten felrepordulnek a rajuk tamado Chlodovech es Kenyer elol es hatralni kezdenek elegge nagy sebesseggel. Chlodovech Kenyerre szol gyorsan mielott a kutya uldozni kezdene oket. (Aki rales a terkepre lathatja hogy boven utolerhetoek ha valaki nagyon uldozni akarja oket)

- Ezt meg megbanjatok - kiabal vissza a szoszolo, de lathatoan legszivesebben szedne a labat. Annyira rohannak, hogy a papirfecni amit lestek kiesik a zsebebol de nem torodik vele.


Kezdemeny:
Amelia 52
Josef 47
Johann 41
Chlodovech 40
Banditak 39
Gunther 38
Theodora 35
Kenyer 33

In reply to Meselo (msg # 199):

Mikor kezdek éppen belemelegedni a csatába akkor tudatosul hogy már vége is. Mikor szétnézek és észreveszem hogy nincs nyelv aki beszélhetne gyorsan elkezdek a két menekülő után futni. Az egyik had menjen, de a nagypofájú főnököt mindenképpen el akarom intézni.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 200):

(Ha jol ertem akkor a felszerelesed nagyjat otthagyva egyedul nekiindulsz hogy uldozz ket menekulot egy szamodra ismeretlen varos utcain :-)
Teljes felszerelessel eselytelen ugyanis.
Mivel futasra vagy uldozesre de altalanossagban hosszan tarto kepessegprobakra nincsen szabaly ezert most legyen ugy hogy dobj 5x ugyessegprobat. Ok is dobnak ugyessegprobat es az egymas elleni eredmenyek tukreben sikerul hozni az elonyukon vagy kezdesz lemaradni. Ha eleg sokat behozol rajtuk akkor utolerheted oket, ha elegge lemaradsz akkor max a follow trail segit es/vagy esetleg perception...
Barhogy is tortenik mivel egy kicsit tobb mint 10 meter elonyuk van es ugyanannyi a mozgasotok igy harom szintnyi kulonbsegrol indultok. Egy korben max 2 szintnyi hozhato be vagy veszitheto de ahhoz nagyon jo siker es nagyon rossz balsiker kell mindket oldalrol.
Akarmi is tortenik el fogsz tunni a tarsaid szeme elol kiveve aki szinten rohan utannad)

Johann apait-anyait beleadott abba a sújtásba, ami végül combon találta a haramiát. Máskor egy ilyen csapással egy vékonyabb fát egyből kidönt, de az ellenfelét úgy tűnik keményebb fából faragták, hogy még mindig talpon van. Szerencsére a többi haramia menekülőre fogja, úgyhogy a csempész úgy dönt, hogy ez a "figyelmeztető" suhintás bőven meghozta a hatását és nincs több szükség a fegyverére.

Már épp megnyugodna, amikor Gunther vérszomjas csapását követően némi agyvelő-darabka és koponyaszilánk záporozik ruhájára. A férfi ijedten hátrahőköl és üres kezével frenetikusan próbálja magáról lesöpörni a halott verőlegény fejének apró maradványait. Magát is meglepi, amikor gyomrának tartalma nem jön ki a gyilkosság látványától - volt már rá példa, bár ott nem volt aktív résztvevő - de szerencsére akaratereje most az egyszer helyén tartja vacsoráját.

- Sigmar szerelmére, szükség volt erre? teszi fel a kérdést Johann, de nem kap rá választ, mert Gunther a menekülők nyomába ered. Ehhez azonban már végképp nem füllik a csempész foga, de azért továbbra is fenyegetően tartja baltáját, ha esetleg valaki visszafordulna.

Miután látom hogy gyorsan iszkolnak el az útonállók hagyom őket, majd visszafele jövet felveszem a földről az elejtett cetlit. Miután szemre veszem hogy a kislevi is rendben van visszamegyek a két hullához.

- Jó móka volt na... nem értem mi itt a gond. Inkább olvasd ezt fel - majd kezébe nyomom a cetlit amit találtam. Közben pedig a két holttestet behúzom a kis sikátorba és ott elkezdem átvizsgálni őket mit találok náluk.

A menekülők felé fordulok, pajzsomat védekezőleg még mindig magam előtt tartom, hiszen bármelyik pillanatban érkezhetnek lövések a tetőről vagy esetleg tőlük miután visszafordultak. Chlodovechet figyelem egy darabig, majd a papírdarabkán akad meg a szemem amelyet az egyik férfi felvesz a földről majd a másik kezébe nyom. Tekintetemmel a tolvajlányt keresem, amikor látom, hogy jól van - vagy legalábbis fizikailag nem sérült meg - tovább is terelem a szememet egészen addig a verőlegényig akinek a feje nem lett betörve. Odalépek hozzá majd leguggolok, meggyőződöm róla, hogy bizonyosan meghalt-e. Közben a családi örökségét hajszoló férfinek válaszolok, nem kicsit sértett hangnemben a zord küllemű megjegyzése miatt: -Nem, semmi szükség nem volt rá. Értelmetlen vérontás volt csak, megadták volna magukat. - láthatóan nem az a gondolat foglalkoztat a legjobban, hogy esetleg ügyünk lehet emiatt a kis összetűzés miatt a városőrséggel.
Amikor pedig látom, hogy a férfi bevonszolja a másik hullát az egyik sikátorba és ott kifosztja csak a fejemet csóválom és halkan morgok valamit az orrom alatt a tisztességről.

Akaratlanul is végignézi amint a verőlegény fejét bezúzza Günther és a darabkák szerteszét repkednek.
Amelia arca persze ettől megint a hulla- és a falfehér árnyalataiban pompázik, ezen most a szorongatott dobótőreinek hűvös érintése csupán annyit segít, hogy amikor kiakad a "Jó móka volt" hallatán és a korábbi fehérsége pulykavörösbe fordul, akkor az ujjai fehérednek a markolatokra.
Jelenleg képtelen szavakba önteni a véleményét az előbb történtekről, ezért csak hang nélkül hápog és némileg rendszertelenül kapkodja a levegőt.
Ha még egy darabig nem indul a társaság semerre, akkor elteszi a tőröket és egy közeli ház oldalának támaszkodik, hogy biztosan állva is maradjon.
Nincs semmi baja a pillanatnyi sokkon kívül.

A cetlin nincs sok mindent olvasni. Nem nyomtatva van hanem egy rajzolt kep ami valaki olyat abrazol mint Gunther. A hasonlosag elegge szembeotlo bar ha rola van szo aki rajzolta hallomasbol tehette.
This message was last edited by the GM at 08:58, Fri 20 Nov 2015.

- Nem lesz ennek igy jo vege. Meg ha nem is jelenti senki a varosorsegnek, ami errefele nem lenne meglepo, akkor is azt jelenti hogy a rosszabb kornyekeken hasonlo problemaknak lehetunk kiteve. Akar ennel erosebb meglepetesben is lehet reszunk. Javaslom hogy gyorsan pattanjunk hajora es azt a lancinget majd eladjuk Bogenhaffenben. Ismerek ott is par embert nem problema - mondja az eszaki. Latszik rajta hogy legszivesebben mar a hajojan ulne.
This message was last updated by the player at 23:55, Thu 19 Nov 2015.

Miután bevonszoltam a két hullát a sikátorba némi szemetet vagy amit találok dobok rájuk, ha van köpenyük akkor azt. Mikor megszólal a hajósunk hogy inkább lelépne elgondolkodok egy pillanatra.

- Na jó, rendben, legyen így. Bár hogy ezek a bugrisok mit akartak tőlem azt nem tudom... És remélem van némi pia a bárkádon- felelek majd indulásra készen várom mi lesz a kis csapatunk döntése.

- Én nem szeretném megvárni, amíg visszajönnek a barátaikkal és elmesélik, hogy mégis miért akartak megszabadítani a fogaidtól, feleli kissé morózusan Johann, miközben ő is megnézi a cetlit. A rajz meglepően jó, feltehetőleg valaki legalább rövidebb ideig bámulhatta hozzá Gunther fejét, hogy ennyire felismerhetően visszaadja a férfi vonásait.
- Egyetértek Joseffel, bár sose gondoltam volna, hogy valaha azt mondom, egy kislevi lesz a józanság szava, próbálja gyenge viccel elütni a helyzet komolyságát. A közeli sikátorban fekvő két, kifosztott hulla feltehetőleg nem segít.
- Részemről bármikor indulhatunk, így is csak a kis csencselésed miatt vagyunk még itt. És lásd, mi lett az eredménye, mondja Gunthernek kissé meggondolatlanul, de már nem tudja és nem is akarja visszaszívni szavait. Bár Johann sem egy patyolat tiszta életű ember, azért olyan mélységbe sose süllyedne, mint Gunther és ez most először érződik szavaiból is.

In reply to Johann Munroe (msg # 209):

-Áááááááácsi.... ezek akkor is megtaláltak volna ha a hajóhoz indulunk szal nem kell itt a süket duma. Na, indulás mielőtt jön az őrség, aztán még magyarázkodhatnék ott is....- majd a vállamra kapom a hátizsákomat és a nyeregtáskámat miután végeztem a hullákkal.

Josef az overe akasztja a baltat ugy valaszol - Ezt mar ssosem tudjuk meg. Hacsak valakinek nincsen kedve bemereszkedni olyan helyekre ahol tudnak valaszolni. - csovalja meg a fejet aztan jobbra balra tekintgetve sietos leptekkel elindul. Lathatoan vagy korabban sem volt tulsagosan becsipve vagy a harctol kijozanodott.
This message was last updated by the player at 09:16, Fri 20 Nov 2015.

Sietos leptekkel indultok visszafele.
Az utcak elegge uresek, de habar vegig feszult a legkor gond nelkul elertek a Reik partjara. Josef teketoriazas nelkul a dokkok koze indul es rovidesen egy folyami barka ringatozik elottetek az egyik dokk vegehez kikotve.

A hajo alaposan meg van pakolva hordokkal, amiket kotelekkel es panyvakkal kotozott valaki le lathatoan nagy szakertelemmel. A barka kornyeken senkit nem lattok.


This message was last edited by the GM at 12:30, Sun 16 July 2017.

Josef megtorpan. Idegesen nez korbe, de lathatoan a barkaval minden rendben. Ki van kotozve, a hordok innen a dokkrol erintetlennek tunnek.
- Hol van az a patkanykepu Kunz? Azert fizettem neki hogy orizze az arut, nem azert hogy a kocsmakban igya magat a pult ala - de azert a biztonsag kedveert a kezebe veszi a baltajat ujra.
This message was last updated by the player at 09:26, Fri 20 Nov 2015.

A többiekkel együtt Johann is a kislevi nyomába ered és hamarosan elérnek a Reik partjára, ahol a kikötőben megannyi hajó és bárka ringatózik a széles folyó szennyvíztől habos hullámain. A csempész kissé fintorog a korhadó fa és rothadó hal tömény bűzétől, mely szinte fizikai falat képez a dokk szélén, de ez nem állítja meg. Már a hajó mellett vannak, amikor rájön, hogy még mindig egyik kezében szorongatja a baltáját. Szerencsére a szerszám - mert számára inkább szerszám volt, mint fegyver - nem lett véres a csupán másodpercekig tartó kalamajkában, de zaklatott lelki állapotáról tanúskodik, hogy még mindig a kezében a hideg acél.

- Ez volna az? teszi fel a költői kérdést Johann, amikor Josef beazonosítja saját hajóját. A hiányzó matróz kapcsán nem tudja eldönteni a férfi, hogy ez egy rossz előjel vagy csak a tipikus matróz magatartás újabb példája.

In reply to Josef Quartjin (msg # 213):

- Szerintem csak bepiált és eldőlt, vagy valami szajhát szedett össze és épp a kabinodban hágja meg. Na akkor hajrá, nézzük meg mi is van a bárkán. - majd mint ha otthon lennék elkezdek felszállni rá ha nem ellenkeznek. Ahogy a hajóra lépek az óvatosság azért mégis felbukkan bennem így ledobom a fedélzetre a hátizsákomat és a cipelt nyerget.

Gunther es Josef ovatosan fellepnek a barkara. Rogton a pallonal a barka padlozatat viszonylag frissen odaszaradt ver boritja.
- Hat talan megsem kocsmaban iszik Kunz - konstatalja csendesen a kislevi de a szemei villognak
This message was last updated by the player at 12:22, Fri 20 Nov 2015.

Bejarjatok a barkat, ahogy kivulrol is latszott az alapterulete nem oriasi. Foleg a keskeny rakomany tarolasara szolgalo resz meg a kabinok vannak rajta ugyhogy par perc alatt bejarjatok.
A testekre a kozos kabinban talaltok. Harom hulla a fal melle ultetve. Kettoben a piacteren korabban nektek jelezgeto alakokra ismertek, mig a harmadik egy alacsony patkanykepu figura, Josef arcarol konnyen leolvashato hogy a hajo orzesevel megbizott Kunz az.

Az egyikkel fojtodrot vegzett, a masik nyakabol es hatabol rovid nyilpuska lovedekek allnak ki mig a patkanykeput ugy tunik valaki egy kessel hasbaszurta es amig az haldoklott kitorte a nyakat.

Ranezesre a hajorol semmi nem tunt el, legalabbis Josef nem reklamalt eddig.

Határozott, katonás léptekkel haladok a csapat jobb oldalán a kislevi férfit követve, hogy mihamarabb a bárkájához érhessünk. Helyválasztásom nem véletlen, gyakran pásztázza tekintetem a környezetet és olykor-olykor hátra is fordulok, ilyenkor pedig a bal kezemre szíjazott pajzs pont úgy áll, hogy oldalról védhetem magam vele a lövések elől. A hátrafordulások időintervalluma teljes mértékben változó: általában hatvanig számolok el, majd a kiszámíthatatlanság jegyének érdekében vagy mindig tíz számmal korábban vagy tíz számmal később teszek így. Furcsamód meglepő, hogy bár a férfi mindössze útitársának vallotta a férfit, azonban korán sem lepődött meg annyira vagy borult ki rajta azon, hogy egy ilyen pontos arcképpel keresték őt. Jobb lesz, hogyha nyitva tartom a szemet a hajón, azonban szent küldetésem halaszthatatlan s ez talán egy soha vissza nem térő alkalom az utazásra.
A hajóhoz megérkezve kicsit megkönnyebbülök de nem hagyom, hogy ez az érzés eluralkodhasson rajtam. Myrmidia tanításai járnak az eszemben: ,,A győzelemhez vezető utat szigorúsággal és igazságossággal kövezték ki.'' - Myrmidia, a Háború Könyve, 14.1. S pont ezért erőt veszek figyelmemen és nem hagyom, hogy figyelmem lankadjon. Amikor pedig a hajóra lépünk és meglátjuk a vérfoltokat be is igazolódik aggodalmam: az ellenség itt járt, s könnyen lehet, hogy csapdába sétáltunk. Pajzsommal magamat és a többieket védve hátrálok be én is a kabinba, majd a halottakat látva eltorzul az arcom. Fojtódrót, nyílpuska majd egy eltört nyak. Ez nem katona vagy zsoldos, hanem egy fejvadász. A kérdés csak az, hogy miért hozta ide a holtakat? Csapdát állított vagy megfélemlíteni kívánt minket? Jelenleg ez most nem fontos. A többiekhez intézem szavaimat: -Senki ne menjen egyedül sehova! - szögezem le azonnal a dolgot látva a kislevi férfi szemében a csillogást illetve tudva azt, hogy nem ő az egyetlen aki meggondolatlanul harcba lovalhatja magát. -Mennyi idő míg a bárkád indulhat és hány kéz szükséges hozzá? - fordulok a kislevihez. Egyenlőre nem foglalkozok a csapda kérdésével - itt bent a kabinban védve vagyunk akkor is, hogyha odakint lövész vár ránk.
This message was last edited by the player at 15:07, Fri 20 Nov 2015.

Josef kisse bizonytalanul, de valahogy hatarozottan mondja - A papirok el vannak intezve - valoszinuleg ez nem teljesen igaz, de ugy tunik hogy o elegedett vele - Mai indulasra voltam berendezkedve ugyhogy lenyegeben csak el kene oldozni a barkat es amint kikormanyozzuk a nyilt vizre mehetunk is - majd hozzateszi - Egeszen a varos hatarig ott majd az orseggel elitezem hogy kiengedjenek. Nincsenmeg annyira keso, megoldom a dolgot - valoszinuleg mar nem eloszor indul az ej leple alatt mert ezt joval hatarozottabban allitotta.
- Ezekkel mi legyen? - bok a hullak fele - Hulz huseges volt mindig - erezhetoen halalaban pozitivabban beszel rola, vagy csak hogy vegulis a hajo vedelmeben (?) lelte halalat - de csaladja nincsen. Vagy legalabbis en nem tudok rola. Azt a masik kettot meg meg sosem lattam. A hatarnal nem lenne szerencses ha a hajon lennenek. Meg a fedelzetet kicsit fel kene sikalni, de azt meg lehet addig tenni amig kierunk -
This message was last updated by the player at 16:15, Fri 20 Nov 2015.

In reply to Meselo (msg # 217):

Amelia végig Theodora és Johann között félúton maradt amíg a kikötőbe érkezett a társaság. Ott aztán hátramarad, semmi kedve elsőként felmenni a bárkára, ezért lényegében a fedélzeten található vérfoltoknál úgymond le is fagy, a kabinok felé már el sem mer menni, csak azért zárkózik fel mégis az utolsó mögé, hogy ne maradjon egyedül.
A kislevi fedélzettakarítási felvetésére is szinte azonnal jelentkezik, csakhogy ne kelljen újabb hullákat néznie és reméli a többiek a közös kabint hamarosan hullamentesítik.

In reply to Josef Quartjin (msg # 219):

- Kormányozd a hajót olyan részre ahol mélyebb a víz, ott majd elnyeli a folyó őket, de ezt megoldom én ha van a hajón 1-2 nehéz tárgy ami nem fából van. Viszont hogy azok mit keresnek itt az jó kérdés - nézek kérdőn a "nemesünkre". Időközben elkezdem átkutatni a hullákat és minden olyantól megszabadítom őket amire már nem lesz szükségük.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 221):

(Hogyan kutatod at oket? Mit keresel foleg?)

In reply to Meselo (msg # 222):

Amig Amelia kimegy hogy valamit kezdjen a veres pallokkal a tobbiek kisse kenyelmetlenul de vegignezik Gunther munkajat. A ferfi elobb kiforgatja a zsebeket es mas konnyen elerheto reszeket. Nem tul meglepo modon ugy tunik nem rablogyilkossag volt. Mindket ismeretlennel elegge szep mennyisegu erme kerul elo (Osszesen 10 arany es 18 ezust) illetve Kunz zsebebol a valoszinuleg Josef altal fizetett 1 ezust. Ezen kivul egy-egy tor log az ismeretlenek oven. Valoszinuleg nem volt idejuk elorantani a tamado meg nem torodott vele es a hullakon hagyta. Kunz fegyvere (ha volt neki) nincsen nala. Valoszinuleg fegyverrel a kezeben fogadhatta tamadojat, az csak joval gyorsabb es kepzettebb volt nala es igy a patkanykepunek eselye sem volt.
Ezutan Gunther nekilat a komolyabb munkanak. Felturi a hullak ujjait, szetnyitja vagy adott esetben szaggatja a hullakat fedo ruhakat hogy a mellkasokat megvizsgalja. Josef kisse undorodva de kozepes erdeklodessel figyeli egy ideig a munkat, de nem szol.
Vegul mikor mindket hulla mellkasat lemeztelenitette latjatok, hogy mindketto jobb mellkasara egy apro lila kezfej van tetovalva.

Vegul Josef megszolal - A hajon nincs sok nehezek es olyan amit konnyuszivvel ki lehet dobni indulas elott es egy testet lent tartana meg kevesebb. Sokaig semmikeppen nem allitja meg oket - mondja vegul, de azert elindul hogy talaljon valamit.
This message was last updated by the player at 19:13, Sat 21 Nov 2015.

A folyami bárka külseje nem túl bizalomgerjesztő, de nem is tűnik egy roncsnak. Általában ezek a sokat használt dereglyék bírják a legtovább, szimplán dacból hajózva még akkor is, amikor a hasonló korú, megkímélt úszóalkalmatosságok már rég valamelyik folyó medre mélyén alszanak. A pozitív első benyomást jelentősen rontja, hogy valaki úgy döntött, vérrel locsolja meg a fedélzetet. Johann óvatos lépésekkel és egy apró szökelléssel kikerüli a vért, nehogy olyan legyen a csizmája. A ruhájára fröccsenő agyvelődarabkák bőven elégnek bizonyultak egy napra.

A baljós tócsa sajnos nem csak egy véletlen baleset emléke, mint ez hamarosan kiderül a kabinba lépve. Bár nem lehettek ott régóta a hullák, a zárt kabinban néhány óra alatt felgyülemlett tömény hullaszagtól Johann azonnal kifordul a kabinból és felsiet a szabad ég alá, ahol hosszú másodpercekig küzd ingyen ebédje magában tartásával. Szerencsére az éjszaka hűvös levegője józanítólag hat rá és visszanyeri önuralmát, de azért egy zaklatott böfögés feltör belőle. Nem lesz ennek így jó vége, gondolja magában, miközben tekintete a vért épp takarító Ameliára esik. A sebhelyes arcú, utazáshoz öltözött nő képe összemosódik a Johann emlékeiben élő kislánnyal és a kettő egymásra vetülve megmutatja annak az alternatíváját, ha a nő otthon marad: egy háziasszony, aki otthon takarít, míg ura a mezőn szánt. A férfi talán a kelleténél egy fokkal jobban, de megrázza a fejét és a kép tovaillan.

Nincs idő fantomokat kergetni, gondolja Johann és visszamegy a kabinba, ahol a kifosztott és némileg ruhátlanított holttestek várják. Még mindig bajos visszalépnie a kabinba, de mivel lelkileg rákészült, megoldja. Csak mikor végig néz a testeken tudatosul benne, hogy kiket is lát. Némán tátog párat, mint egy partra vetett hal, majd végül sikerül megszólalnia.
- Ezek meg hogy kerülnek ide? Honnan tudták, hogy pont ezzel a hajóval fogunk tovább utazni? És mégis mi az a tetoválás rajtuk? kérdezi a csempész. Hangjából csak úgy süt a frusztráltság és döbbenet.
- És ki intézte el őket ilyen csúnyán? teszi hozzá, kissé elhalóbb hangon.

In reply to Johann Munroe (msg # 226):

- Ez a két barátunk az érkezésünkről és amikor üldöztük őket akkor találkoztunk Joseffel... gondolom rájöttek az összefüggésre. A tetoválás pedig bandajelzés szerintem, de hogy kihez tartozik azt nem tudom. Aki pedig kicsinálta őket az eléggé profi lehetett, a módszerei alapján legalábbis biztosan. De ez most lényegtelen már. Valaki tud itt normálisa rajzolni? Mert a mintát jó lenne elrakni későbbi nyomozás miatt esetleg. Most pedig segíts... ezeket el kell tüntetnünk a fedélzetről.- majd elkezdem összecsomagolni a hullákat a problémák megszűnése végett.
This message was last edited by the player at 08:57, Mon 23 Nov 2015.

- Az még megmagyarázható, hogy idáig követtek minket. Az biztos, hogy valamit akartak tőlünk, bár nem tudjuk mit. De akkor ... ki ölte meg őket? És miért? mondja Johann, akit láthatóan nem hagy nyugodni a gondolat. Mindenesetre félre rakja zsákját és baltáját és odalép Gunther mellé, hogy segítsen elcsomagolni a holtak, hogy aztán vízre bocsáthassák őket.

Csendben nézem végig a három halott levetkőztetését, eléggé kényelmetlenül érzem magamat de itt maradok mert látni szeretném, hogy van-e esetleg rajtuk más sérülés - magam sem tudom miért, de abban bízok, hogy a támadó nem tudott megölni három embert külön külön úgy, hogy egyik sem tudta figyelmeztetni a másikat; márpedig a halálos sebekből kiindulva valószínűleg így történt. Először talán megölhette a kislevi segédjét, majd utána a másik kettőt amikor azok ide jöttek. Amikor meglátom, hogy nincs sérülés elégedetlenül sóhajtok egyet; tekintetem elidőzik egy kicsit a tetováláson, majd a többiekhez szólok: -Az a bárki bárkik is lehettek. - mondom lágy, elgondolkodó hangon, halkan koppintok egyet a lándzsámmal és erőteljesebb hangon folytatom: -Nem tudom mibe keveredtek, de ezek itt - mutatok közben lándzsámmal a két halott férfire, azonban rájuk nem nézve - figyelik magukat. Josef szavaiból úgy vettem ki, hogy nemrég találkoztak, ugyanis a fogadóban kívánták megbeszélni az utazás részleteit. Bárkik is figyelik magukat, nagyon rövid időn belül tudnak információhoz jutni. Azok vagy az pedig aki megölte őket... - majd Kastorra nézek: -Egészen biztosan csak annyi pénzről van szó ami éppen csak fedezné az utazásait? - teszem fel a gyanakvó kérdést, de rögtön folytatom is. -Nem tartozik rám tudom, de engem is belekevertek az ügyleteikbe és ha emiatt csorba esik az egyházam nevén... - nem fejezem be a mondatot, s bár jelentőségteljesnek tűnik hallgatásom, azonban magam sem tudtam mivel befejezni a mondatot. Hangsúlyomból azonban érezhető, hogy bármit is tennék, annak senki sem örülne. -De ne ezzel foglalkozzunk most, hanem induljunk el amint tudunk. - nézek jelentőségteljesen a kislevire egy pillanatra: -És senki ne maradjon egyedül! Soha! - azzal felemelem lándzsámat miközben sarkon fordulok és kimegyek a hajó fedélzetére, hogy a vérfoltokkal foglalatoskodó tolvajlányt védjem őrszemként. Nem állok felette, a kabin ajtaja mellett támaszkodok, szóval a beszélgetésben továbbiakban is részt tudok venni hisz ha jól értettem annyira nem nagy a hajó belső tere.
This message was last edited by the player at 18:44, Mon 23 Nov 2015.

Némileg émelyegve, háborgó gyomrát csupán jelentős erőfeszítés árán kordában tartva Johann örül, hogy egy kicsit elfordulhat a mocskos munkától és felnézhet a felfegyverzett nőre. Legalábbis addig se kell a hullákkal foglalkoznia, amíg válaszol.
- Nézze hölgyem, ez az egész - legyint bal kezével a lecsupaszított hullák irányába - nagyon szokatlan és felettébb riasztó. Nem tagadom, némileg több pénzről van szó, de ez azért túlzás! csattan fel Johann. Sápadt arcán a düh és a rosszullét küzd a domináns arckifejezés címéért. Amilyen zaklatott a férfi, nagyjából bármit mondhat, minden hihetően fog hangzani. Persze jelen esetben nincs szükség különösebb hazudozásra, tényleg ki van akadva, mint a kakukkos óra.
- Az pedig, hogy hányan voltak, lényegében mindegy. Ha ezzel a három fickóval el tudott vagy tudtak bánni, akkor én se fogok nekik különösebb gondot jelenteni. Úgyhogy vagy sikerül időben meglépni előlünk vagy belőlem is a halak vacsorája lesz, mondja teljes meggyőződéssel a férfi. Szavaiból erőt merít és visszafordul a hullák felé, hogy Guntherrel együtt vízre bocsássák őket lehetőleg még a város vízikapujától távol. Mivel nincs e téren túl sok tapasztalata - konkrétan semennyi - a másik férfi "tapasztalatára" hagyatkozik.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 229):

Mikor a ne maradjunk egyedül mondathoz ér Theodora elvigyorodok.

- Hát szivi akkor velem kell aludnod ma este. Persze csak azért hogy ne aludjak egyedül.- közben a széles vigyor alól előbukkannak a dohánytól megsárgult fogai.

- És kevesebb pénzért is gyilkoltak már... sőt van amikor ingyen csinálják. Na de hol van már ez a kislevi... kellenének a nehezékek, meg egy kis italt is ígért. Egyébként a hullák akár úgy tudnak úszkálgatni mint a kacsák... persze a kacsák kicsit unalmasabbak ha gyerek találja meg. - kezdek poénkodni... a pia még dolgozik bennem és ez látható is.

Már-már meglágyul az arckifejezésem látva a zavarodott, életét féltő férfi látványától - gyermekkori megpróbáltatásaim miatt a kelleténél talán jobban át tudom érezni a helyzetét, amikor egy családtag halála miatt rengeteg dolog felfordul és senki sem tudja, hogy mi fog történni. Ráadásul ezt az empátiát meg egyházi neveltetésem is erősíti, hisz bár a harcmezőn a katonák között a helyünk, azonban minden háborúnak részét képzik a nem fegyver viselt, civil áldozatok is akiket nekünk ugyanúgy meg kell védenünk s az ő érdekükben kell erőt vennünk magunkon még a legsötétebb órákban is. Egyszóval: megszánom a férfit, ami talán látható is.
Azonban még mielőtt megszólalhatnék eljut hozzám az útitársának a szava is, amely hatására arckifejezésem ismét megszigorodik, vetek rá egy hűvös pillantást: -Nem szeretem a viccet és gyakran nem is értem. - mondom komolyan, majd ellépek az ajtótól és leülök a fedélzeten (vagy állok valahol, ha nem találtam megfelelő helyet) ahonnan jól tudok figyelni, őrködök. Kastort sem próbálom megnyugtatni így, nem ő volt tiszteletlen de az ő útitársa, ő válogatta meg, hogy kikkel utazik együtt.
Sok időt töltöttem el Beavatottá avatásom óta katonák között így már hozzászoktam, hogy a legtöbb birodalmi katona tisztségem ellenére is nőként fog rám nézni, de megtanultam helyén kezelni a megjegyzéseket és csipkelődéseket és nekik is meg kellett tanulniuk azt, hogy a tisztelet kényes határában hol van az a vonal, ami mögött még belemegyek a játékukba és hol van az amin túl már sértésnek veszem. De ehhez előbb amúgy is ki kell alakulnia egyfajta bajtársiasságnak - az pedig főleg bánt, hogy a minimális tisztelet jele sem csillant meg a szemében annak ellenére sem, hogy én vezettem oda a többieket a verekedés helyszínére. Sóhajtok egyet - nehéz a Birodalom határain belül Myrmidia beavatottjának lenni, de az Istennő szolgálata minden megpróbáltatást és fáradalmat megér.

Nemsokara visszater Josef. Par oregebb rozsdas femrudat hoz. Nem tul meglepo modon a hajon nem volt tulsagosan sok folosleges suly. Talan ha egy hullat lent bir tartani, vagy ha tobbfele szetosztja az ember akkor talan valamilyen szinten lehuz illetve lelassit tobbet is, persze ilyenkor csak idot nyer, a testek felfedezese elobb utobb megtortenik.

- Ennyit talaltam, de szerintem nem lesz eleg - kozli vegul - Viszont ha sietunk talan meg a hullak elott odaerunk a kapuhoz. - mondja nem sok beleelessel. - Azon gondolkoztam hogyha a hullakkal azt akartak elerni hogy a varosorok letartoztassanak akkor lehet mar szolt is nekik egy torvenytisztelo polgar ugyhogy talan nem artana indulni - huzza el a szajat. Lathatoan nem nagyon fulne a foga egy hosszas letartoztatashoz, arrol nem is beszelve hogy az aktulis uzletnek is bottal uthetne a nyomat.
This message was last updated by the player at 23:50, Tue 24 Nov 2015.

Johann megtörli gyöngyöző homlokát. Sose gondolta volna, hogy három felnőtt férfi holttestének vízre bocsátása ekkora munkával jár. Persze az is igaz, hogy arra se számított, hogy valaha egy gazdag nemesi család utolsó örökösének a helyébe fog lépni némi - mit némi? töménytelen sok! - pénz fejében. Amikor visszaér Josef a fémrudakkal és elvitáznak a feje felett arról,  hogy mi úszik gyorsabban, egy hulla vagy egy hajó, a csempész megköszörüli a torkát.
- Nem lehetne csak úgy simán kikötni ide őket? Vagy egy másik hajó mellé? Az nem tartana talán olyan sokáig, és nem kéne azzal vesződnünk, hogy vajon elsüllyednek-e, mondja Johann, majd hozzáteszi, csak ne lássanak meg közben.

In reply to Johann Munroe (msg # 235):

- A faszomat, sokba kerül ez nektek.... Engem itt e miatt a két hulla miatt nem lógatnak fel, mert még ha én tettem volna de így.- majd kipakolom a vaskos láncinget a hátizsákomból és elkezdem rá aggatni hogy megfelelő ellensúly legyen. Ha a sodrás nem nagy akkor megoldja simán.

In reply to Meselo (msg # 224):

A kabinok tetejére tette fel a hátizsákját, majd vödör és rongy után kotorászott.
Éppen a felmosáshoz készült, hogy -félig megmerítve a talált vödröt- leöblítve a vértócsa nagyját a fedélzetről, amikor Johann felbukkant.
Amelia annyira elmerül a löttyintésre való koncentrálásban és az utána következő törölgetésben, hogy észre sem vette a friss levegőért kapkodó férfit.
Akkor nézett csak fel és körül, amikor Gunther és Johann/Kastor a három hullát kezdték felhordani a kabinból, ezért a véres foltokkal való kínosan görcsös foglalatoskodás alatt az sem tűnt fel neki, hogy Theodora figyeli.
Amikor Josef ellépett mellette, akkor félrehúzódott a kislevi útjából.
Csak akkor kel fel, amikor a folt már alig látható és a hátizsákja mellé kicsit sápadtan ugyan, de fel ül miután a rongyot kiöblítette és a vödör is már tiszta.
A lábait maga alá húzva szótlanul figyeli a többieket.

Amig Amelia vegez a fedelzettel addig Gunther es Josef jo alaposan rarogziti a hullakra az osszes talalt nehezeket majd vegul nemes egyszeruseggel beleloki a sotet hullamok koze.

Mikor vegeztetek Josef leobliti a kezet es hirtelen parancsolo testhelyzetet vesz fel, egeszen megvaltozik a tartasa - Jol van matrozok, hajot eloldani, aztan az evezokhoz, minnel gyorsabban elerjuk a kaput annal kevesebb az eselye hogy megallitanak minket - majd maga a kormanyhoz siet.
This message was last updated by the player at 23:36, Wed 25 Nov 2015.

(Gondolom mindenki reszt vesz a dologban igy kesobb megirhatjatok hogyan pontosan, erre nem varunk mert annyira nem lenyeges hogy idot veszitsunk vele)

A hajo szep komotosan kifordul, mivel Johannon kivul meg egyikotok sem volt igazan, nem hogy meg probalt dolgozni rajta igy Josef hangos parancsai es neha kislevi nyelvu karomkodasa kozepette lassan-lassan szoktok bele a dolgokba. Valoszinuleg gyakorlott szemelyzettel gyorsabban menne, de elobb utobb elertek a varosfal kozelebe. Josef int hogy egy szot se aztan felmarkol egy uveg innivalot hogy megbeszelje a dolgokat az orokkel. Eleg sokaig elvan, mar kezdtek izgulni, mert nem lenne jo ido elott a varosorok keze koze kerulni, ki tudja ki tudnatok e magyarazni magatokat, de vegul visszater. Uveg nelkul.

Lathatoan kisse merges - Azok a szemtelenek. Kesz rablas. - de mielott meg tulsagosan izgulnatok hozzateszi - Atmehetunk, de komolyan megkertek az arat. Tobbet mint szoktak, pedig meg vodkat is vittem. - mindazonaltal athaladtok a kapun es szep csendben csorogtok lefele a Reiken.
Mikor mar kisse eltavolodtok a falaktol megjegyzi
- Nincs alvas amig ra nem erunk a csatornara. -
This message was last updated by the player at 23:47, Wed 25 Nov 2015.

Valoban nem tulsagosan messze a varostol balra egy emberkez altal alkotott szabalyos ag indul neki. Josef iranyitasaval kemenyen rafekudtok az evezokre, hogy az arral szinte meroleges leagazasba anelkul beforditsatok a keskeny barkat hogy az felfusson a partra de vegul sikerul. Az elso vamszedo helyen az orok gyanusan meregetnek benneteket, valoszinuleg nem sokan erkeznek ilyen keson, de vegul miutan Josef kifizette az illeteket atzsilipelitek a hajot es megkezditek a lassu haladast Bogenhafen fele a Weisbruck csatornan.

A csempész Josef és Gunther mögött feljön a kabinból és ismételten nagyon örül, hogy ismét a friss levegőn van. Bár megszokta a hullák szinte fojtogató bűzét, már amennyire ennyi idő alatt lehet, de az éjszaka csípős hidege még mindig jobban esik. Láthatóan a kislevi és a ... hova is valósi Gunther? Na mindegy, szóval szinte szakavatott hatékonysággal kötözik a nehezékeket a testekhez, majd azok halk csobbanás keretében eltűnnek a habok mélyén. Remélhetőleg elég mélyen és elég sokáig ahhoz, hogy meglépjenek Altdorfból és ne egy bitófán végezzék napfelkeltekor.

A hajó eloldozásban és útra bocsátásában nagy szolgálatára vannak korábbi tapasztalatai, még ha azokat nem is feltétlenül folyami bárkákon szerezte. A tengerek háborgó hullámaihoz képest a Reik megtévesztően lomhának tűnő hömpölygése kényelmes terepet biztosít. Johann a kioldott és behúzott köteleket feltekeri és helyükre rakja. A szükséges csomókat ellenőrzi és megigazítja. Amikor látja, hogy esetleg valakinek nehézségei adódnak, akkor segít, de ő maga sem tud mindent megcsinálni. Végül aztán minden a helyére kerül és Johann némileg fáradtan, a lebukástól való, jól álcázott félelme miatt meglepően energikusan veti bele magát az evezésbe. Ennek majd másnapra meglesz a böjtje, de amíg nem a nyaka körül szorul a hurok, addig ez legyen a legkevesebb.

A folyami kapuhoz érve Johann hátradől és szuszog egy kicsit. Hosszú éjszaka előtt állnak és minden pillanatnyi pihenés aranyat ér. Zsákjából elővarázsol némi elemózsiát, amit még a kocsmában tett gyorsan el indulás előtt és aprókat csipegetve elfogyasztja. Szüksége lesz még erre az energiára. Bár maga is fél, bátorítólag társaira mosolyog, ha azok aggódva kémlelnék az éjszakát a visszatérő Josef után.
- Nem lesz semmi gond, a kapitányunk tapasztalt vén rókának tűnik, mondja és bő tíz perc múlva már vissza is ér. Johann egy "na nem megmondtam?" mosolyt küldd társainak. Gyomrában az ott ilyenkor szokásos feszültség, de mivel ezzel a "munkával" keresi a kenyerét hosszú évek óta, így meglepően jól tudja álcázni aggodalmait. Most inkább az a lényeg, hogy társait megnyugtassa, mert aki nem szokta ezt a fajta feszültséget, annak az idegei néha nem bírják a várakozást és elárulják magukat, mikor az őrök egyébként semmit se sejtenek.

- Igenis kapitány, válaszolja Johann a kislevi utasítására és folytatja az evezést. Jóleső érzés maga mögött hagynia Altdorf nyomasztó hatalmasságát. Szerencsére a környező területek kimondottan civilizáltak, így az útjuk attrocitásoktól mentes. Persze az unalmas, monoton evezésnek is megvan a hátránya, mégpedig az ember hamarabb észreveszi, hogy elkezdenek sajogni az izmai. Amíg Josef fizeti a zsilipelés illetékeit, Johann hallható reccsenés kíséretében megnyújtóztatja derekát.

Meglepettségem - mikor a kislevi férfi hirtelen attitűdöt vált - csak néhány pillanatig tart, a feletteseim parancsának követése szerves részét képezte tanonckoromnak, s mivel ez az ő hajója és ő ismeri ezt a küzdőteret, elfogadom fennhatóságát. Bár semmi rutinom nincs hajózásban, azonban a gyakorlatok és a templomi élettel járó fizikai munka megedzett, így amennyire csak tudom, kiveszem a részemet a munkálatokból.
Az evező fogása eleinte ismeretlen a kezeimben s a hajózással járó monotonságot hamar el tudom kendőzni gondolataimnak hála - fejemben különféle helyzetek játszódnak le a folyami és tengeri ütközetekről, hallani vélem a fejemben a dobot ami az evezősöket hangolja össze, hogy húzásaik rendezettek és hatásosak legyenek. Egyszer-kétszer még a ritmusból is kitérek ennek hála mert túlzottan beleélem magamat a dolgokba és hallani vélem a kapitány parancsát, ami a katonák az ütközési sebességre való váltásra utasítja. Ilyenkor láthatóan kicsit kizökkenek belső világomból, majd visszatérek a valóságba: amely szerint éppen a kapuk irányába tartunk, ahol reményeink szerint a kislevi férfi mindenféle probléma nélkül át tud vinni minket.
Amikor megállunk kifújom magamat és kinyújtózom - bár az eddigi evezés nem viselt meg, azonban gyakorlatok ide vagy oda, nőként a fizikumom soha nem lesz annyira erős mint egy edzett férfié, így aztán hosszú távon csak idő kérdése, hogy mikor kezd az egész inkább gályarabsághoz hasonlóvá válni. -E felől nincs kétségem. - válaszolom Johannak, bár hangomból nem érződik őszinte nyugodtság.
A várakozás alatt csendben tekintgetek körbe, minden neszre odakapva a tekintetemet vagy éppen teljes testemmel arra fordulva s lándzsám irányába nyúlva. Annak érdekében, hogy ne legyen ennyire feltűnő viselkedésem és (mert valóban aggódok, hogy mi fog történni) a zsákomból egy doboz gyufát veszek elő, letérdelek a hajópadlóra majd látszólag rendezetlenül lepakolom őket és tologatom, mozgatom, ismét elpakolom majd megint lerakom őket. A kívülről talán érthetetlen közjáték az én fejemben teljesen máshogy alakul, minden pálcika egy-egy hadtestet képez, védekeznek, visszavonulnak, rohamoznak, menekülnek, támadnak, manővereznek, áttörnek, tisztogatnak, bevárnak, kitörnek és még megannyi harctéri mozdulatot vetnek be. Ha esetleg valaki érdeklődve figyeli az eseményt, felajánlom neki, hogy jöjjön közelebb s ebben az esetben el is magyarázom neki, hogy mi is történik a pálcika hadseregek képzeletbeli harctérén.
Amikor a kislevi férfi visszaér Johannhoz hasonlóan egy ,,Kapitány!'' keretén belül visszatérek az evezőmhöz - hangomból érződik, hogy valamelyest megnyugodtam.
This message was last edited by the player at 01:53, Fri 27 Nov 2015.

A fruska nehezen vonja ki magát a két férfi által előhúzott hullák látványa alól. Főleg amikor felismeri a két Altdorf-ba érkezésükkor először látott alakot. Kunz-zal nem igazán tud mit kezdeni, hiszen őt ezelőtt sosem látta.
Dermedten figyeli ahogyan a kislevi és Gunther megtesznek mindent, hogy a víz minél hosszabb ideig elrejtse és el is nyelje a tetemeket. Végignézi, amit a hármas halk csobbanás kíséretében elmerül a bárka mellett a sötétlő vízben.

Egészen Josef kapitányosabbá, parancsolóbbá válásáig mered a hullák új nyughelye felé, majd a határozott hangra összerezzen, tétován a kislevire, majd a többiekre néz és az utolsók között, Johann mellett keres evezőt magának.
Erejéhez mérten húzza a neki jutott evezőt, de láthatóan jobban és gyorsabban fárad, mint a társaság többi tagja. Amikor végre megpihenhet, akkor szinte elhagyja magát.
Johann ötletét látva viszont felkel az evező mellől, hogy a saját batyujából előkotorja a vacsorája maradékának felét és együltő helyében beletömi az egészet a szájába, amitől aztán egy darabig úgy fest, mint egy aggodalmaskodó hörcsög, aki félti a kajáját és ezért inkább teli pofazacskóval mered a társaira.  Így ül vissza az evezője mögé.
Talán van aki ezt így még mókásnak is találja.

Johann/Kastor nyugtatásul szánt szavaira látszólag felenged, hatalmasat nyelve lenyeli az időközben időnként sietősen összerágott falatot és némileg bátrabban visszamosolyog a csempészre.
Johann bátorítónak szánt mosolya kissé oldja és tereli is Amelia borongós, aggodalmas gondolatait.
Igaz az ő gyomra is kínosan apróra húzódott az idegességtől, de nyugtatólag hat rá, hogy a társaság kevésbé agresszívebb tagjai kedélyesebbnek és talán oldottabbnak is tűnnek, mint a hullák megtalálása utáni pillanatokban voltak.

A várakozás alatt.
- Nem vagyok én ilyesmihez szokva. - nyikkan meg alig hallhatóan.
Theodora gyufaszál rendezgetését ugyan érdeklődve figyeli, de még feszültebb egyelőre annál, hogy hosszabb időre fel merjen ismét kelni az evező mellől, így viszont kevesebbet is lát és az eluralkodó kíváncsiság arra sarkallja, hogy kérdezzen a beavatottól.
- Miért rakosgatod a gyufaszálakat? Ez talán valami játék? - fordul Theodora felé, amennyire az evező mellett csak teheti.

A kislevi visszaérkezésére ma már sokadjára és akaratlanul is összerezzen, főleg annak mérges arcát látva, majd az evezőbe kapaszkodik, hogy amennyit és ahogyan csak tud, úgy segítsen a haladásban.
Az ideiglenes alvásmegvonás hallatán viszont egy kis időre ledermed, végigfut a gondolat az agyán, hogy belegémberedik a pad és az evező közé és görnyedt hátú vénség lesz belőle, mire a csatornáig érnek -hiszen fogalma sincsen mikor érnek a zsiliphez- de megembereli magát. Akkor mer csak felnézni és fellélegezni, amikor Josef elindul, hogy fizesse a zsilipelés illetékeit.
- Azt hittem még órákig kell evezni mire a csatornához érünk. - szusszan megkönnyebbülten.

Minél távolabb vannak Altdorf-tól, a hulláktól és reményei szerint a cirkusztól, annál kevésbé feszült, annál többször látni egy-egy apróbb mosolyt az arcán.
This message was last edited by the player at 13:40, Fri 27 Nov 2015.

Raktam fel terkepet roll20-ra. Ide bemasolom a kezdest, kesobb az osszes frissites csak es kizarolag roll20-on tortenik majd. Ti a piros potty vagytok, a tavolsagot jol meri, egy trukk van, hogy eszak nem a kep teteje hanem jobb oldala fele van, ti azert is a bal felso sarok fele haladtok mert az van delkeletre.


This message was last edited by the GM at 12:41, Sun 16 July 2017.

Gunther de meg (igaz kelletlenul, de) Chlodovech is segedkezik amig a csatornara nem ertek. Addigra mindannyian komolyan kifaradtatok, nem vagytok hozzaszokva az ilyesmihez. Mindenesetre Josef az atelt dolgok ellenere vidamnak tunik, lathatoan szeret a nyilt vizen lenni meg ha csak egy folyami barkan is.

Az igert zsilipelos video... Vannak masok is es ez elegge elnyujtott es unalmas, de legalabb a csatornan felfele mennek vele, mint ahogy ti is, a tobbi videon altalaban lefele...
https://www.youtube.com/watch?v=R6Dum06XHO4

Ahogy atjuttok az elso zsilipen Josef kicsit kienged - Jol van, jo munka volt, pihenoido. Holnap haladunk tovabb. - kikormanyozza a barkat a csatorna szelere es egy fahoz kikoti. - Van konyhank, de majd holnap ma tartos etelt eszunk - ezzel senkinek nincsen nagyon kifogasa hiszen mind faradtak vagytok. Josef megmutatja a lehetosegeket. Van egy hordonyi besozott hal nala. Jopar kerek tomb sajt es szaritott sonka. A hajo elestaraban van meg valamennyi kenyer is de az biztos nem lesz eleg az ut vegeig. Ezen kivul egy hordonyi nem tul minosegi bor all meg a rendelkezesetekre a konyhaban.

A hajon mint ahogy a terkep is mutatja van egy kabin ahol 2 ember kenyelmesen vagy 3 szukosen elfer meg a kozos/konyha resz. Illetve ott van Josef kabinja de ott o alszik. A kovetkezo par nap nem lesz teljesen esemenyekkel teli nyugodtan irjatok meg mit terveztek ra, aztan osszefoglalom a torteneseket. A terkepen lathato hogy ket falu mellett elhaladtok, ott lehet etelt vasarolni majd illetve a kovetkezo varosig (Weissbruck) negy zsilip is van. Tovabbi vamszedo pont nincs a zsilipek  mellett kesobb. Maga a csatorna olyan 8 meter szeles ugyhogy ket hajo adott esetben elfer egymas mellett. Olyan 3 napi utazas var ratok Weissbruckig
This message was last edited by the player at 12:16, Sat 28 Nov 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 243):

Az út alatt főként a vitorlánál veszem ki a munka jelentős részéből magamat. Itt ugye nem kevés erő kell egy egy nagyobb széllökésnél vagy fordulatnál, de tudom hogy az esetek nagy részében eléggé henyélős tud lenni a meló, valamint a kapitány megfelelő instrukciónak köszönhetően kellően jól tudom elvégezni a feladatot. Miután kikötünk odaszólok újdonsült Kastornak amikor csak azon kevesek hallják akik tudják a valós történetét.

- Gyere csak ide! - vetem oda neki, majd elkezdem leoldani az övemről a zsákmányolt kardot és a hozzá tartozó fegyverövet.  - Na add ide azt a csenevész fegyvert ami ott lóg az oldaladon de gyorsan. Az nem megfelelő fegyver egy nemesnek - majd felcsatolom az oldalára a kardot - És esténként pedig rád fér egy kis gyakorlás is, csak hogy megszokd a fegyvert.
This message was last edited by the player at 17:20, Mon 30 Nov 2015.

Lerakom a zsákomat a kabinban - számomra egyértelműnek tűnik, hogy Amelia illetve jómagam alszunk odabent, de amennyiben valaki van annyira modortalan, hogy ez nem tetszik neki azzal hajlandó vagyok megbeszélni a dolgokat. (Akár IC, akár OOC is) Bár függetlenül attól, hogy hol alszok segítek a többieknek is megalkotni a saját hálóhelyüket, próbálom a legjobb körülményt megteremteni mindenkinek - fontos a pihentető alvás.
A reggeleim általában azzal kezdődnek, hogy rituálisan, imák közepette felöltöm a páncélomat, majd gyakorlatozok egészen addig amíg a kapitány azt nem mondja, hogy indulunk - ilyenkor leveszem a páncélomat. Ahogy a napot kezdtem ugyanúgy gyakorlatozással zárom is a napot, s mellesleg bármelyik alkalomnál szívesen látok bárkit aki szeretne kicsit mozogni, ügyesedni (illetve nem csak szívesen látok bárkit, de bátorítok is mindenkit, beleértve Josefet is).
Ha a kapitánynak van papírja és írószene, esetleg ceruzája vagy tintája akkor pontosan felmérem, hogy milyen élelemből mennyi van a hajón. Precíz és pontos munkát kívánok végezni, nem sajnálva annyi időt ráfordítani erre amennyit csak szükséges - utána pedig odaadom a kislevi férfinek a készletekről készült pontos jelentést. Az étel elkészítésében pedig szívesen segítek.

Az elso nap lovasok robognak el a csatorna partjan, egy ideig a szivetek a torkotokban dobog nem e utannatok jottek, de nem allnak meg. Bar az is lehet csak mashol probalnak meg lecsapni ratok. A faluk amik mellett elhaladtok apro kis telepulesek alig tobbek sokszor par szorosan kozel epult tanyanal, de legalabb friss elelmet tudtok mindig szerezni ugyhogy a szaritott elemozsiat eleg konnyen kiegeszititek. Josef ugy tunik hozott magaval kereskedni valot, mert az itteniek szivesebben latnak par szukseges holmit mint penzt amivel meg nekik messzire kene menniuk hogy megvegyek amire szukseguk van.
Theodora papirt nem kap, de egy lecsiszolt es festett fa tablat talal meg kretat. josef csak a vallat vonogatja mire valo lehet, amiota megszerezte a hajot o nem hasznalta az tuti. Az elkeszult kimutatasokra hummog csak es igyekszik jo kepet vagni, de lathatoan ha eddig nem kezdett el keszleetkrol jegyzeket irni nem most fog nekiallni.
A harom nap alatt haromszor kell meg atzsilipelnetek a hajot, illetve egy nap szelcsend miatt evezni is, de mindenesetre a dolog konnyebben halad mint gondoltatok. Lathatoan a ratok varo munkat a viszonylag lomha csatornan akar egy matroz is el tudna vegezni, az evezes kivetelevel, persze gyanitjatok hogy amint kiertek a Bogenre minden nehezebbre fordul majd. Chlodovech hogy kihuzza magat a napkozbeni munka alol gyakran vallal hosszabb ejjeli orsegeket, mondvan Kenyer az ejszakai sotetben elengedhetetlen es leven vagytok elegen Josef vegul rabolint a dologra.

(Kaptok meg egy kis idot hogy megirjatok hogyan kepzelitek el az utazast a sajat szemszogetekbol, de holnap megirom a megerkezeseteket Weissbruckba)

Az első éjszakát a fedélzeten tölti, annak ellenére, hogy a hullák már nincsenek a kabinban.
Csak másnap, napfelkelte után megy le a konyharészhez, hogy kiegészítse az előző esti maradék élelmét reggeli gyanánt.
Próbál ugyan csendben tenni-venni, de az eröltetett evezés miatti izomláz fájóssá teszi minden porcikáját és időnként felszisszen amikor óvatlanul lép.

Amikor felbukkannak a lovasok akkor Amelia igyekszik meglapulni a vitorla takarásában és fohászt mormog, hogy amazok még véletlenül se Manfred bérencei legyenek. Ha valaki a közelében van vagy a deszkák túloldalán a kabinban pár lépésnyire tőle, akkor valószínűleg hallhatja is.

Gunther-t lehetőségeihez mérten kerüli, főleg amaz agresszív és a lánynak kifejezetten ellenszenves természete miatt is.
Ha nem muszáj, akkor szólni sem szól egész idő alatt hozzá.

Ellenben a monotonitást Chlodovech, Theodora és Josef kérdezgetésével szándékozik megtörni és a saját figyelmét az evezésről elterelni.
Történetekre kíváncsi, ki merrefelé járt korábban, ha visszakérdez bármelyikük vagy Kastor, akkor elmeséli a gyerekkorát, megemlíti, hogy időnként rettenetesen sajnálja, hogy meglógott otthonról, majd azért a cirkusz szebbik oldaláról is mesél. Elhallgatva az onnan való megszökésének okát és történetét.
Ez utóbbiról az igazságot csak Johann/Kastor-nak hajlandó elmesélni, azt is csak akkor, ha a másik kíváncsiskodik.
Vagy szintén négyszemközt, először Chlodovech-nek, ha amaz javasolja, akkor pedig (együttérzés, mentegetőzés, feloldozás vagy csak a lelkiismerete megnyugtatása végett?) Theodorának is.

Amikor egyébként nem az evező mellett ülve meséltet/mesél vagy alszik, akkor a bárkán bóklászik, kíváncsian figyeli ki és mivel foglalatoskodik.
Bátortalanul, de meglesi azt is, amint a készleteket írja össze -számára érthetetlen krikszkrakszokkal- a társaság talán egyetlen írástudó tagja.
A betűvetés tudományával kapcsolatban a közeli faluba menet érdeklődik először, de igazából Weissbruck előtt nem is forszírozza jobban a lehetséges tanulást.

Egyszer, a második zsilip utáni pihenőnél még a zsonglörbuzogányok is előkerülnek a hátizsákjából, de leginkább csak gyakorolgat, szinten próbálja tartani a tudását, nem csinál különleges mozdulatokat. Az evező fogásátől így is kevésbé érzi a buzogányokat az ujjai között.

Theodora napi testmozgásától először az izomlázra, majd fáradtságra hivatkozva talál megkérdőjelezhető kibúvót, de a harmadik napon mégis csak beszáll, vagy inkább csak imitálni próbálja a másik mozdulatait.

A második és harmadik éjszakát tölti csak a beavatottal egy kabinban, de odalenn is kifejezetten nyugtalanul alszik.
Főleg az első kabinban való alvás alkalmával nehézkes vele meglenni, mert csak a sarokba kuporodva hajlandó lenni és ott is bóbiskol el két remegés között.

Bocsánat a látszólagos összevisszaságért/vázlatosságért.

Bár az evezés kimondottan fárasztó, Johann mégis üdvözli a tisztességes fizikai munkát. Szinte nosztalgiával emlékszik vissza a falusi élet kisebb-nagyobb kihívásaira, amíg aztán az izmaiból áradó sajgástól a pokolba kívánja az egészet és csak evez tovább. Szerencsére az evezések csak rövid szakaszon szükségesen, a zsilipelés és a jó szélirány lehetővé teszik, hogy a kevésbé megerőltető, cserébe odafigyelést igényelő kisebb munkákat végezze. Mivel láthatóan Josefen és rajta kívül senki nem ért igazán a hajózáshoz, a munkálatokban részt vállaló társainak Johann tanácsokat oszt és megmutatja, hogy mit kell tenni a hajó adott részeivel. Néhány egyszerűbb matrózcsomót is megtanít, hogy legalább meg tudják kötni a köteleket, ha ő vagy Josef épp nincsenek ott.

Amikor Gunther félre vonja, hogy egy kicsit okítsa a karddal való hadonászás művészetére, Johann egy nemesekre abszolút jellemző ajakbiggyesztéssel jutalmazza az ötletet. Ezer egyéb baja van, nem akarja még másra is pazarolni az erejét, de végül a józan ész győz.
- Igazad van, köszönöm, mondja Johann, miközben övéből előhúzza és a mellette lévő ládára fekteti baltáját, majd felcsatolja a kardövet. Nem tudja hogyan fest rajta, mindenesetre kényelmetlenül érzi magát és hiába sétálgat balra-jobbra, olyan szokatlan és furcsa az egész. Lépéseinek ritmusára combjához csapódik a kardhüvely és hiába állítgatja az övet, valahogy mindig fityeg az egész és elhúzza súlypontját.

Később aztán, amikor gyakorlásra kerül sor, bemelegítésnek kicsit először saját baltáját pörgeti meg. Mozdulataiban nincs semmi szép vagy művészi, a levegőt átszelő csapások hatékonyak, takarékosak és jól kiszámíthatóak. Gunther könnyedén felméri ezek alapján, hogy Johannak van némi tehetsége, de általában statikus ellenfelek - értsd: fák - ellen használta főként borotvaélesre fent baltáját. Amikor kard kerül a kezébe, a csempész elbizonytalanodik, de próbálja Gunther utasításainak megfelelően forgatni. Ismét látszik rajta, hogy mennyire nem illik hozzá  a fegyverforgatás, ugyanis egyértelműen fél a kezében lévő pengétől.

Sajnos ezek után nem marad ereje arra, hogy Theodorával közösen tornázzon, de azért a hajó korlátja mellől nézi a tornázó nőt. Nem az a kimondott virágszál, sőt, egészen furcsa harcedzett nőt látni, aki ráadásul nem randa, de az ilyesfajta gondolatmeneteket Johann megpróbálja kordában tartani. Látta a nőt páncélban és fegyverrel, úgyhogy esze ágában sincs olyasmit tenni, amivel a rossz oldalára kerülhet.

Az utazás során néha félrevonul csak saját magában és a ruhája mélyéről elkotort dokumentumokat olvassa el ismét és ismét. Szinte elméjébe égnek a betűk és azok tartalma. Ez itt a te nagy dobásod! gondolja és minden ilyen optimista gondolatmenet után gyors fohászt mormol Ranaldhoz, hogy szerencséje kitartson az örökösödés végéig. A kis "szeánszait" azzal zárja, hogy orra alatt elmormolja új nevét és bemutatkozását. Próbálja a fejében összerakni a szavakat, amik alapján hiteles lesz nemesként és remélhetőleg nem fognak majd egyből gyanút az ügyvédek.

Szintén keresi Amelia társaságát, ha épp nem evezés közben tör rá a nosztalgia. Kíváncsi, hogy mivel töltötte a lány az idejét mióta nem látta. Persze cserébe magáról is elárul dolgokat, de csupán olyan mértékig, ameddig a lány is magáról. Ha úgy tűnik, hogy amaz elhallgat dolgokat, akkor Johann se fog belemenni bizonyos dolgokba. Ha pedig mégis megnyílna Amelia, akkor azért a csempész is elárul magáról és az elmúlt évekről egyet s mást.

Mar lassan teljesen lemegy a nap mire az utolso zsiliphez ertek. Ennel a zsilipnel megint vamosok vannak, de mivel Josef korabban kifizette a csatorna hasznalati dijat igy az orok csak felig odafigyelve intenek hogy zsilipelhettek. Nem forditanak tul sok figyelmet ratok es nem ugy tunik mint akik tamadas visszaveresere allnanak keszen. Kockaznak es isznak, valoszinuleg csak azert kelnenek fel hogy egy erkezo barkarol beszedjek a vamot egyebkent "van nekik jobb dolguk is"

Mindenesetre mire atzsilipeltek megint folfele a csatornan meg a gyenge napfenyben megpillantjatok Weissbruck varoskajat. Vagyis innen nezve inkabb csak egy kicsit tulmagasztalt falut. Az utolso zsilipen aterve elkezditek erezni ujra a folyo lassu megis eroteljes sodrasat, megha ez kicsit mas is, hiszen a Reik helyett immar a Bogenen hajoztok.
A csatorna szajatol nem messze a Bogen partjan sorjaznak az epuletek. Foleg raktarak es ivok, hogy kiszolgaljak a kereskedoket akik itt pihennek minden bizonnyal meg Altdorfba menet vagy jovet. Az utazokat kiszolgalo epuletek jelentos hanyadat adjak a helysegnek, de lathatoan azert valamennyi allando lakosa is van nem csak a fogadok es raktarak kezeloszemelyzete.
Josef vegul az egyik fogadohoz kozel talal barkajanak helyet es rogton nekiall kikotni azt.
This message was last edited by the GM at 00:48, Thu 03 Dec 2015.

Nagyot nyujtozik mikor vegzett a kikotozessel.
- Ejszakara itt megpihenunk, Bogenhafenig meg korulbelul negy napi ut van hatra es semmi valamirevalo fogado sincsen addig. Rendes meleg etel es egy jo pofa sor jol fog esni - vigyorodik el, bar eddig is ettetek meleg etelt, bar nyilvan ugy ertette hogy olyan amit nem nektek kell megfoznotok elotte.
This message was last updated by the player at 00:38, Thu 03 Dec 2015.

Nem messze a ponttol ahova Josef kikotozte a Berebelit egy fogado all. A Fekete Arany (A terkepen A). Fustos, kisse durvabb helynek tunik ami valoszinuleg nem annyira oreg mint amennyinek latszik. Mikozben elhaladtatok par barka meleltt eszrevettetek hogy szen es koszallito barkak is vannak, az azon dolgozo matrozok minden bizonnyal nem a legkifinomultabb klienturat alkotjak.

(Terkep felrakva a roll20-ra es a terkepek reszre is)

A fogado ajtajaban egy vihartvert, sotet alak acsorog. Vallan atvetve nyilpuskat tart, kopenye friss sartol sotetlik tobb helyen is. Nem tart sokaig hogy raismerjetek (Kiveve Theodora es Chlodovech akik meg nem lattak), ot mar lattatok korabban. Mikor megerkeztetek o jelzett az azota a Reik habjaiban nyugvo fura alakoknak es azok eltuntek a nyomaban. Most pedig itt van ugyanabban a faluban ahol ti is. Elegge eszrevehetoen a ti barkatokat figyeli majd se szo se beszed megfordul es bemegy a fogadoba.
This message had punctuation tweaked by the player at 01:10, Thu 03 Dec 2015.

Ahogy múltak a napok, egyre nyugodtabb volt a helyzetéhez képest Amelia. Az időnkénti evezés még mindig fárasztólag hatott rá, de legalább nincsen ereje akkor - túl pánikolva a helyzetet - látványosan aggodalmat produkálni, amikor meglátja az Altdorf-ban először és úgy tűnik, hogy nem utoljára látott fickót.
Így is riadtan félrehúzza Johann-t és árnyékba húzódva mutat csak ki az alak felé ha esetleg nem vette volna észre a baljós alakot.
- Azt ott ismerjük már... ki tudja mennyi ideje vár itt... lehet hogy éppen RÁNK. - nyomja meg aggódva az utolsó szót. - Talán köze is van a két hullához... a haverjai voltak látszólag... - folytatja tovább a gondolatmenetét. - Ez az örökösödéses dolog kezd egyre jobban bűzleni. Mi van, ha a halott sem volt már az igazi Kastor? Mi van, ha annak a haverja ez a fickó és neked ismerned kellene valójában? - aggodalmaskodik. - Valahogy el kellene kapni, kifaggatni és megszabadulni tőle. Főleg ha a hajón volt három hullához is van köze. - toporog aggodalmasan és csak ha valami választ kap Johann-tól, akkor hajlandó vele, félig a háta mögött haladva tovább menni a többiek által kinézett fogadóba.

Szándékosan vonta külön Johann/Kastor-t, a többieknek maximum az asztalnál ülve vagy később, az éjszakára esetleg kibérelt szobában hajlandó elmondani, ha addig más ezt nem veti fel.

- Kapitány, Jöjjön már egy szóra!- Szolok oda Josephnek amikor megállunk. Majd miután váltok vele néhány rövid mondatot leszállok a hajóról. Mikor észreveszem a gyanús alakot elkezd foglalkoztatni hogy mit tehetett a volt társaimmal. Majd mikor Amelia elkezdi mondani mit tervez csak így odavetem neki.

- Ahhoz képest hogy pár napja még a harchoz sem volt merszed és hogy fejpénz van rajtad eléggé megjött a kedved a piszkos munkához. Vagy úgy gondoltad hogy ezt is elintézzük helyetted? Esetleg önként jelentkezel hogy elcsábítod és leitatod a fazont?

Rosszalló pillantásokkal figyelem az újabb zsilipnél az őrök lustaságát: láthatóan nem is nagyon gondolnak bele abba, hogyha a zsilip megsérülne akkor jelentős időre megakadna a kereskedelem a folyón. Ez önmagában még nem jelentene végzetes problémát, de hogyha a támadás megfelelően össze van hangolva és a zsilipek tönkretétele csak egy nagyobb terv része... Elvetem a gondolatot inkább, helyette próbálok másra gondolni - amióta küldetésemre indultam egyre több olyan felelőtlenségből adódó hibával találkozok, amelyek szakavatott szemekben rámutatnak a Birodalom gyengeségeire: a lustaságra.
Amikor kikötünk végre és a kislevi kapitányunk megjegyzi, hogy a fogadó által nyújtott szolgáltatásokat körbenézek, majd válaszolok neki: -Biztos jó ötlet hátrahagyni az árút? - kérdezem. -Nem kívánok senki felett ítélkezni, de... - nézek el úgy a szénszállítókon pakoló munkásokra, hogy azt a kapitány lehetetlen, hogy félreértse. Miközben pedig vele beszélek a három egymással beszélgető társaimat is figyelem egy kicsit - vajon mi lehet annyira magánjellegű, hogy mi azt nem hallhatjuk?

In reply to Gunther Erdmann (msg # 259):

Úgy tűnik Gunther amibe csak teheti, abba belekotyog. A fruska arcszíne mindenesetre az első pár szó hallatán hirtelenjében pulykavörösbe, majd a fejpénz nyilvános és félreérthetetlen említése során falfehérbe változó arccal dermedt le.
- Hogy... izé... Te mit mondtál?! - fel sem tűnik számára, hogy ezt a hitetlenül hangzó kérdést bizony a csapat többi tagjának füle hallatán teszi fel.

Ha Theodora megtorpan vagy közelebb lép akkor mindent hall és lát is, ha nem foglalkozik velük, akkor ez a rész kimarad a számára és lásd az utolsó bekezdést. :)
Egyértelműen megütközik az eddig is kifejezetten bajkeverő fickó szavain, főleg amikor amaz szóbeli támadásba lendül.
- Fogalmam sincsen miféle fejpénzről beszélsz és helyettem?! Én kerestem a bajt pár napja Altdorf-ban amikor az a két nemes balhét akart és verekedést csak azért, mert őgazdagságuk számára szórakoztató ha mások halomra verik vagy ölik egymást?! - egyre jobban húzódik Johann/Kastor mögé, hogy védve legyen Gunther esetleges hirtelen vagy agresszívebb mozdulattal történő válaszreakciójától.
Amelia arcszíne fakó, a hangja is kissé remegő, leginkább a dacból merít bátorságot a visszavàgáshoz. A heg pedig szinte világít az arcán, hiszen nem foglalkozott a postakocsi Altdorf-ba való érkezése óta a sminkje helyreállításával. Egyszerűen kiment a fejéből az izgalmak hatására.
- Én... veled ellentétben NEM - nyomja meg a szót kifejezetten erősen Johann fedezékében felbátorodva - keresem a bajt és fogalmad sincsen miken mentem eddig keresztül, hogy ne azzal a ... - elakad, képtelen megfelelő jelzőt találni a cirkuszigazgató milyenségére, így aztán az arca megint lassan a tehetetlen dühtől vörösbe fordul és csak jó percnyi levegő után kapkodás után reagál a csábítást és leitatást is felvető visszavágásra, a korábbi mondatot befejezetlenül hagyva.

A dactól felbátorodva ugyanis ismét Theodora, Chlodovech és Josef füle hallatára is háborog.
- Ha nincsen más vagy jobb megoldás, akkor pedig meg kell tegyem, de veled ellentétben én biztosan nem csak a saját érdekeimet szem előtt tartva fogok cselekedni!

Josef a fejet vakarva valaszol Theodoranak - Termeszetesen nem hagynam szivesen orizetlenul a barkat, altalaban egy matrozt hagyok hatra vigyazni, de vegulis valtasban is lehet vagy nem tudom. En most szivesen innek egy poharkaval az biztos - vonja meg a vallat majd nez korbe kerdon hogy ki lenne hajlando maradni az aru vedelmeben.
Mikor Gunther felrevonja eloszor mar-mar megorul hogy az jelentkezik, es kisse csalodottnak latszik amikor megsem errol van szo.
This message was last edited by the player at 01:21, Tue 08 Dec 2015.

Amikor feltűnik Weissbruck a távolban, Johann visszatelepedik az egyik evező mellé és Josef irányítása mellett a tőle telhető legjobb módon segít a hajó kikötőbe tereléséhez, majd felpattan és segít a kikötésben. Mikor minden kötés és csomó a helyére kerül, a férfi nagyon nyújtózik és nagyot szippant a civilizáció e röpke ki szegletének a szagából: égett fa, sülő hús és felborult éjjeli vödrök. Mennyei!

Az italozás ötlete nem hozza lázba, annyira sose vonzotta a matróz élet és eddig mindig meghálálta magát az önmegtartóztatás. Tiszta fejjel valahogy hajlamosabb az embert elkerülni a baj, bár Ranald papjai sose tudták igazán megmagyarázni, hogy ez pontosan miért is van. Valószínűleg azért, mert maguk is részegek voltak, amikor erről kérdezte őket Johann. Egy jó, meleg vacsora azonban már kedvére való volna, de a nyílpuskás idegen láttára annyira görcsbe rándul gyomra, hogy étvágya tova hömpölyög a folyóban, akár csak a három test Altdorfnál.

Nincs ideje reagálni, Amelia máris félre vonja, hogy figyelmeztesse. Miközben a lány aggodalmaskodik, Johann merev arccal figyeli a kocsma bejáratát, ahol a titokzatos idegen eltűnt.

- Nemrég érkezhetett, még friss a sár a ruháján. És biztos, hogy minket követ, sőt, arra is fogadni mernék, hogy ő végzett két társával, feleli bizalmas hangnemben, melyet Gunther azért hall, mert akkor lép ő is oda. De hogy miért, azt nem tudom.

Mielőtt folytathatná, Amelia és Gunther elkezdenek civakodni, amit érdeklődve hallgat Johann. Ezek szerint Amelia félelme nem volt alaptalan Gunthert illetően. A kialakuló terv pedig elég bizarrul hangzik, de ebben a felállásban nem ellenkezik.

- Figyeljetek, bármit is akarunk tenni, mindenképp fontos volna elbeszélgetnünk vele. Vagy szóra bírnunk, ha úgy adódik, bár nem füllik a fogam az erőszakhoz. Most pedig nyugodjunk meg egy kicsit, mert ilyen felpaprikázott hangulatban nem jutunk semmire. És a többiek is figyelnek, biccent aprót a "beavatatlanok" irányába Johann. Remélhetőleg egy fél percnyit szusszannak társai, így a többiekhez fordul a férfi és kimondottan Chlodovechre mosolyog.
- Megtennéd kérlek, hogy elvállalod az első őrséget? Nem leszünk el sokáig és miután visszajöttünk, tiéd az éjszaka.

-Ha nem hagynád itt szívesen akkor miért tennénk így? - kérdezem a kislevit felvont szemöldökkel, hangomból is érződik a meglepettségem, majd miután még egyszer végiggondolom, hogy mit is mondott pontosan csak hümmögök egyet. Ahogy ő maga is mondta, azért akarja itt hagyni, hogy igyon... Egy sóhajjal fordulok a többiek felé miután végignéztem ismét a körülöttünk rakodó munkásokon - annyi bizonyos, hogy az első sorban harcolni nem lenne merszük, de ellenben valakit meglopni vagy megtámadni még megmernének ha könnyű pénzt éreznek benne. Amikor Johann végre a kis klikkesedést megszakítva hozzánk intézi a szavait (illetve elsősorban Chlodovechez) akkor közelebb lépek a vándor férfihez, bár szavaimat az örököshöz intézem: -Kitartok a korábbi kijelentésem mellett és titeket is óvva intelek attól, hogy egyedül menjetek bárhova is! - kötöm az ebet a karóhoz. -Lehet, hogy magunk mögött hagytuk már a veszélyt de ha egyet magad mögött hagysz jön újabb. - azzal Chlodovechhez fordulok: -Gyere, menjünk vissza a fedélzetre! Ígérem cserébe az este majd bemegyek veled a fogadóba, hogyha esetleg mesélni szeretnél valamit az embereknek, addig legalább elgyakorolhatod a legújabb történetedet amiről tegnap meséltél. - motiválom a férfit a maradásra.

Chlodovech par vagyakozo pillantast elenged a kocsma fele meg a gyomra is megkordul de vegul legyint - Rendben de ne tartson orokke egy kiados vacsora jol esne - majd visszafordul - Kenyer te is maradsz meghallgatni a meset? - kerdezi a nagytestu kutyat majd Theodorara nez - Nem lennek egyedul, de mindig jobb tarsasagban - mosolyodik el - Es a mesehez is kell a jo kozonseg. Kenyer mar tobbszor is hallotta - simitja meg a kutya fejet aztan leul egy hordora.
This message was last updated by the GM at 00:11, Wed 09 Dec 2015.

Elmosolyodom ahogy Chlodovechet és Kenyeret figyelem: -Aztán azért mert őrizzük a hajót még enni ehetünk, a többiek biztos szívesen hoznak nekünk abból amit maguk is esznek, cserébe, hogy idekint maradunk. - nézek jelentőségteljesen Kastorra. Igaz ami igaz, jómagam is ennék szívesen valami változatosabbat, de ennek a legkevesebb látszatát sem mutatom kifelé, hiszen ez már majdnem olyan mintha esetleg ellustultam volna. Az pedig nem volna Myrmidia beavatottjához méltó. Azonban a férfi válaszát már nem várom meg, helyette letelepszem Chlodovech környékére és figyelek - a mesére is, meg a kikötőre is.

In reply to Amelia (msg # 261):

- Nem a saját érdekeidet? - Röhögök fel hangosan - Álltasd csak magad, de itt mind a saját érdekeink miatt vagyunk. És ne aggódj, én nem foglalkozom már a rajtad lévő pénzzel mert túl kevés, de menjünk és igyunk egy keveset. Kíváncsi vagyok már a fószerra aki ilyen ügyesen és gyorsan nyomon tudott minket követni. - majd elindulok a hajóról és lezártnak tekintem ezt az egészet.
This message was last edited by the player at 14:11, Wed 09 Dec 2015.

Amelia fújtat egyet a bajkeverő szavait hallva, majd az orra alatt mormogva még reagál a röhögés okára mialatt amaz már sarkon fordult és elindult.
- Én azt mondtam, hogy nem csak a sajátomat, de mindegy. - dünnyögi.

A bárkára visszatérni szándékozó Theodora szavaira, miszerint a veszély elmúlhatott, de újabb várható - Amelia kényszeredetten elmosolyodik.
- Éppen amiatt aggódom, hogy el sem múlott és az Altdorf-ban történtek is csak a kezdet... - gondterhelten sóhajt mielőtt halkabbra véve folytatná.
- Ha láttátok ti is azt a számszeríjas alakot a fogadó ajtajánál ránk meredni mielőtt kikötöttünk... jó lesz vele nektek is vigyázni. Már másodszor bukkan fel. Először, amikor Altdorf-ba megérkeztünk a postakocsival... akkor még a két, hajón talált fickóval beszélt valamit, majd eltűnt a szemünk elől az egyik házban azokkal a nyomában. - nyel egyet, ahogy eszébe jut a három hulla és elhallgat.
Még megvárja, ha a maradók bármit esetleg válaszolnak, majd a bajkereső társuk után siet.

A túl kevésnek találtatott fejpénz felkeltette ugyanis az érdeklődését, ezért aztán - elfeledkezve az előbb történtekről - felzárkózik a kérdés és a válasz erejéig Gunther mellé.
This message was last edited by the player at 18:37, Wed 09 Dec 2015.

Ha nem is gyorsan de megindultok a kocsma fele. Josef mar jo elore dorzsoli a tenyereit - Egy kupicaval jol fog esni a munka utan - mondja, bar eddig is minden napra jutott neki egy par kupicaval ut kozben is.

Amikor beleptek a kocsmaba, bent kozepes tomeg van. Nem ures eppen de tomottnek sem mondana senki. Korbeneztek, de az elozoleg latott alakot nem latjatok sehol. Vagy felmehetett az emeleti szobak egyikebe vagy a konyha fele indulhatott, de a kocsma masik ajtajan keresztul akar a szomszedos utcaba is mehetett.

Theodora es Chlodovech kozben letelepednek a barkan a korlathoz kozel hogy belathassak nagyjabol a varoska kornyezo epuleteit meg a tobbi hajot nagyjabol mikozben Chlodovech nekikezd par ujabb tortenetnek Tileai utazasairol. A sztorik persze egyre jobban es jobban hihetetlenek, nem tudni hogy azert mert par igazan izgalmas dolog elmeselesere eddig nem volt ideje vagy csak a ferfi kolt hozzajuk neha sajat kutfobol is.

A férfi az övébe akasztja hüvelyk ujjait és úgy hallgatja végig, ahogy Amelia megoszt néhány részletet útitársaikkal. Ha azok eddig nem szimatoltak bajt, akkor most már biztosan érezni fogják, hogy az útjuk várhatóan a tervezettnél izgalmasabb lesz. Remélhetőleg ettől még nem döntenek úgy, hogy magukra hagyják hármójukat, bár ebben a szituációban erre kicsi volt az esély. A lényeg most úgyis az, hogy lehetőleg minél kevesebb incidenssel eljussanak Bögenhafenbe. Az ügyvédet megtalálni már gyerekjáték lesz, a többire pedig úgy sincs sok befolyásuk, maximum reagálni tudnak majd az eseményekre. Bár eddig is csupán ezt csinálták.

- Megkérdezzük tőle, hogy mégis mit szeretne tőlünk, fűzi hozzá a leány szavaihoz, majd szintén társai nyomába szegődik. Ha minden jól alakul, Theodora és Chlodovech, no meg Kenyér, még a hajón és életben lesznek, amikor visszajönnek a kocsmából.

A kis falu nem igazán nyűgözi le a világlátott csempészt, ami abból a szempontból mindenképp szerencsés, hogy így jobban oda tud figyelni azokra a részletekre, amiket egy átlagos utazó valószínűleg figyelmen kívül hagyna. A közeli bárkákon dolgozó vagy épp pihenő matrózok dögkeselyű-tekintete egészen a kocsma ajtajáig kíséri őket. Az épületből áradó szagok és hangok alapján nem lehet túl nagy a nyüzsgés, ami láthatóvá is válik, amikor belépnek. A félhomályos söntésben számos alak van, de egyik sem a titokzatos követőjük.

- Megint meglépett, hogy rohadna meg, morogja orra alatt, miközben körbe hordozza tekintetét a berendezésen és a vendégkörön. Hangjából csupán kicsit érződik, hogy valójában örül annak, hogy a férfit már nem találták idebenn.

Josef gondolkodas nelkul a sonteshez megy es rendel 4 korso sort. Boldog vigyorral az arcan hozza ki zsakmanyat es rakja le egy ures asztalra. - Az elso kort en allom - jelenti ki

(Kodde nyilvan nem valhatott)
This message was last updated by the player at 11:00, Sun 13 Dec 2015.

In reply to Amelia (msg # 268):
Miután megakaszt a lány valamit odavetek neki majd berobogok én is a kocsmába.

Mikor belépek és látom hogy nincs meg az illető nem lepődök meg. Leülök az asztalhoz és a kocsmárostól valami friss húst rendelek a sör mellé melyre a kapitány hívott meg. Mikor a fogadós kihozza a húst megfogom a kezét.

- Hány szabad szobájuk van? - majd a kezemből egy ezüst kerül az asztalra - És hányban van vendég akik nincsenek most lent.- nézek rá és az érmére felváltva hogy egyértelmű legyen miért adnám a pénzt.

A kocsmaros, egy erosen himlohelyes, gorbe orru alak kicsit felhuzza a szemoldoket de a penzt a nala levo erosen megkerdojelezheto tisztasagu kendovel - Hat szobank van uram, szep kenyelmesek, tisztak - mosolyodik el - Ketto meg szabad - bologat. Korbenez - Kettoben azok a kinyalt alakok laknak - int fejevel a sarokban beszelgeto diszes ruhazatu tarsasag fele - A masik kettobol nem tudom. - vonja meg a vallat majd visszamegy a pulthoz

A többiek nyomában Johann is telepszik az egyik asztalhoz és csöndesen szemléli, hogy Gunther információhoz próbál jutni. Mielőtt a kocsmás elhagyhatná az asztalt, Johann kérdése remélhetőleg visszatartja.
- Kocsmáros uram, az előbb átment a kocsmán egy alig néhány órája érkezet alak, nyílpuskával a hátán. Nem tudja merre távozott vagy hogy hol száll meg? Biztos vagyok benne, hogy megjönne az étvágyunk egy használható és információban gazdag választól, mondja a csempész és megpróbál a kocsma tulajdonosának kapzsiságára hajtani. Bár általában a kocsmárosok fontos tulajdonsága, hogy inkább meghallgatják az embereket, mintsem elmondják a hallottakat, általában van az az összeg, amitől egy kocsmáros nyelve is megered. Ha pedig nincs az az összeg, természetesen van az a fájdalom, ami beszédesebbé teszi őket. Bár Johann nem kíván utóbbi eszközhöz folyamodni, lassan kezdi unni a sok titkolózást.

A kocsmaros visszafordul es vegigmer titeket - Lattam azt az alakot - jegyzi meg tomoren - Nalunk kifinomultabbak a vendegek - kezd bele, persze korbenezve latszik hogy ez nem feltetlenul igaz majd a kezevel egyertelmuen jelzi szeretne valami ermet latni es kerdon nez.

Utazó kabátja zsebéből előhúzza azt az ezüst érmét, amit még Altdorfban dobtak az asztalukra a nemesek, abban a reményben, hogy Gunther és Josef verekednek majd a szórakoztatásukra. Igazság szerint Gunther felajánlása is nagyon nagyvonalú a helyi árakhoz képest, Johann érméjével együtt pedig a kocsma akár egy heti bevételét is jelentheti. Nem rossz ajánlat ahhoz képest, hogy csupán egy nemrég érkezett alakkal kapcsolatban szeretnének némi információt. Feltehetőleg egyébként sem tud olyat mondani a kocsmáros, amivel saját magát komolyabb bajba keverhetné, ráadásul elég bőkezűnek tűnnek újdonsült vendégei. Csak aztán nehogy a kapzsiság legyen a veszted, gondolja fanyarul Johann, miközben felcsillan a kocsmáros tekintete.

Amint a kezeben erzi az ermet (megvarja ugyanis amig odaadja Johann neki) elvigyorodik, eltunteti az ermet es megjegyzi. - Nem helyi az alak, talan valami fejvadasz vagy hasonlo, sokszor megfordulnak errefele ilyenek. En ma lattam eloszor - kozelebb hajolva fejezi be hogy biztosan ne hallhassa mas - de mintha azt hallottam volna hogy a Trombitasban fordulna meg gyakran - majd ugy indul el mint aki semmit sem mondott. Lathatoan a penzt szereti de nem nagyon szeret belefolyni a kulonbozo veszelyes ugyekbe

Habár sokkal jobban örült volna némi konkrét információnak, még mindig többet tudnak, mint korábban. Talán nem ez volt a legjobban elköltött ezüst Schilling az életében, de az út végén rá váró vagyonhoz képest ez semmiség. Persze, emlékezteti magát a csempész, előbb sikeresen örökölni kell a Lieberung család vagyonát.

Apró biccentéssel nyugtázza a kocsmáros válaszát, majd Guntherhez és Ameliához fordul, miután a tulaj visszatér a pult mögé teljesíteni a rendelést.
- Ha nem rohan tovább az éjszakába, akkor talán még ma lehetőségünk nyílik elbeszélgetni vele. De előbb együnk, igyunk, pihenjünk kicsit, hosszú napunk volt és még nincs vége, mondja, mielőtt beleszürcsölne a Josef által rendelt korsó sörbe. Kissé meleg, kissé vizezett, de kiválóan oltja a szomjat.

In reply to Johann Munroe (msg # 278):

- Mindenki töltse fel a készleteit, kell majd 1-2 dolog ami hasznunkra válik majd a későbbiekben... bár nem tudom ti mivel vagytok felszerelve. De addig együnk, jah, meg a piát se hagyjuk ki és egy maca is jól esne már. - majd látványosan elkezdek keresni valami fehérnépet aki némi pénz ellenében jó lehet egy éjszakára.

Josef bologat a felvetesre es rogton rendel is maganak vacsorat es meg egy sort, mert az elsot mar megitta.

(Amennyiben senki semmi mast nem tervez akkor az etel ki is er. Theodorat meg mindenki elfelejtette a nagy mulatozasban. A meselo kivetelevel :-D )

Nemsokara ott gozolog elottetek a mai fofogas. Sult folyami hal tormas burgonyapurevel meg valami meleg szosszal ami elvileg valami bogyokbol keszult, de mindenesetre nagyjabol finom.

(Az arak a standard hostel arak az Old World Armorybol azaz egy kiados etelnel 6p meg amit isztok hozza)

Theodora es Chlodovech a barka fedelzeten ort allnak. A ferfibol omlik a szo mint mindig, kulfoldi utazasarol szolo tortenetekkel szorakoztatja Myrmidia beavatottjat es mikozben erosen gesztikulal hozza parszor sokszor Kenyeret is. A nagydarab kutya mintha ertene, vagy legalabbis etelt remelhet erte, bologat es az izgalmasabb reszeknel hozzaugat amit a meselo boldogan fogad kiegeszitve a Kenyer altal hozzaadottakkal a tortenetet

(Dobjatok latas alapu Eszlelest)

In reply to Meselo (msg # 280):

Az ételhez mindenféle etikettet mellőzve nyúlok, gyorsan teletömöm a pofámat egy jókora adaggal majd sörrel öblítem le, és így rohamtempóban pusztítom el az elém lerakott ételt. Ennek eredménye némi zsírfolt a ruhán, de elfér az ott mivel van már jó pár korábbról.

- Hé fogadós! Oszt kurvát tartasz e? - vetem fel érdeklődve - Meg némi bagóra is kellene ha lehet itt ebben a porfészekben olyat kapni!

Csendben hallgatom végig Chlodovech történetét a külföldi utakról, tekintetem alkalmanként egyre kevesebb éberséggel pásztáz keresztül a kikötőben rakodó munkásokon, amelyet amikor észreveszek akkor fejben rendbe rakom magamat, ismét kiélesedett tekintettel bólintok párat a férfinek, visszakérdezek, majd ismét a környéket figyelem. Nem a hajózás utazta monotonitás vagy más hasonló, folyami dolog felelős az alkalmanként szerencsére csak pillanatnyi bambaságomért, hanem az, hogy erősen gondolkodok az imént hallottakon, látottakon. Ráadásul az, hogy annak ellenére, hogy az ígért étel is késik még inkább elgondolkodom - bár az is igaz, hogy megígérni egyikőjük sem ígérte meg...
Chlodovech valószínűleg félúton járhat éppen az egyik történetében - vannak dolgok amik kiestek a gondolataim miatt, de ha jól értettem pont azt a történetet ecsetelte amikor a kapitányukkal, Joseffel megismerkedett - amikor belevágok a szavába: -Te mit gondolsz? Kezd nekem ez az egész egyre inkább gyanús lenni. - fordulok a férfi felé, kissé a lándzsámra támaszkodva.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 283):

Chlodovech kisse elcsodalkozva nez fel a mesebol - Marmint mirol. Nem volt benne semmi gyanus. Josef nem szegte meg a torvenyt, azoknak az embereknek szukseguk volt a szallitmanyra, a torvenyszego az volt aki nem engedte nekik elvinni a... ohm... palinkas hordokat. De tenyleg szukseguk volt ra. Legalabbis nekem ezt mondta - nez kisse ertetlenul. Lathatoan ugy belemelegedett a dolgokba hogy se nem hallott se nem latott mast csak azt amirol eppen a tortenet szolt.
This message was last updated by the GM at 23:12, Sat 02 Jan 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 282):

A fogados tettetett sertodottseggel valaszol Gunther szavaira. - Mi tisztesseges emberek vagyunk, nincsen itt olyan. Persze ugyanezt a Boldog Ferfi fogadorol nem biztos hogy elmondhatja az ember - kacsint egyet es ter vissza a munkajahoz.

Elhúzom a szám szélét az útitársaim szava hallatán, majd egyszerűen nyugtázom a dolgot: -Nem értünk egyet. - mondom, majd még hozzáteszem miközben teszek néhány lépést a hajón, hogy egy másik pontról körbenézzek. Miután nem látok semmit helyet foglalok, közben pedig tovább beszélek: -Egyre feszültebbek mikor félrevonulnak, és bár nem hiszem, hogy mindenről hazudtak azonban egyre inkább az a véleményem, hogy valamit elhallgatnak. Legalábbis ők hárman, gondolom ebben a te Josef barátod nincs benne. - elgondolkodok egy pillanatra. -Mesélnél róla valamit?

Manfred a dokkok partjan setalva mulatozas hangjait hallja meg a tavolbol. Kicsit kozelebb erve feltunik az o szemei elott is a Fekete Arany fogado ehes utazok szamara vidamnak tuno epulete. Persze igazabol inkabb mocskos es zajos a hely, de ez igazabol csak nezopont kerdese.
A fogado elott nem messze ott hullamzik a vizen a Berebelli, Chlodovech hangos eloadasat a ferfi fele sodorja a szel (persze ot nem ismeri igy Manfrednek ez nem sokat jelent, de egy Perception+20-al kiszurhatja az elegge feltuno jelensegnek szamito Theodorat is)

Manfred is felkerult a roll20 terkepre

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 286):

Chlodovech elgondolkodik kicsit - Oket nem ismerem, es lehet tenyleg gyanusak picit. Legalabbis olyan hallgatagok. Sosem meselnek az utazasaikrol, hiaba kerdezi oket az ember. Pedig biztos lathattak par erdekes dolgot. - vonja meg a vallat - De hogy gyanusak e. Vegulis lehet. Josef nem hinnem hogy benne lenne barmiban. Becsuletes, legalabbis a maga modjan. De hogy a masik harom azert hagyott volna e itt minket hogy a hatunk mogott szervezkedjenek? Meglehet, de lehet csak remeket latsz -
This message was last updated by the GM at 18:04, Sun 03 Jan 2016.

Megállok és fáradtan megdörgölöm az államat. Elcsigázottan lerogyok egy kikötőbakra, morogva lerángatom a bal csizmámat és halkan szitkozódva kirázok belőle egy kavicsot. Amíg visszahúzom, szemrevételezem a környéket, különös tekintettel az errefelé lődörgő népekre.

Johann maga is ételt rendel és élve Josef eredeti ajánlatával, miszerint a kosztot is állja az út során, szépen megvacsorázik. Nem viszi túlzásba, főleg olyasmit eszik, ami egyfelől laktat, másrészt pedig energiát ad a következő napok megterhelő utazásához. Mivel a többiek vajmi keveset értenek a hajózáshoz, Johann kissé úgy érzi, mintha egyedül húzta volna fel a vén ladikot a folyón. Az igazság azonban az, hogy ahogy egyre közelebb érnek Bögenhafenhez, egyre jobban aggódik az egész öröklés miatt. Ha tényleg máshogy fest a valódi Kastor Lieberung, ha egyáltalán halott, akkor nagyon nagy zűrbe keveredhetnek emiatt. Mármint, ha addig nem öli meg a titokzatos, nyílpuskás idegen vagy az ujjaik közül kicsúszott pénz miatt feldühödött Gunther.

Csempész élete és hivatása már számos alkalommal keverte kisebb, változatos bajokba Johannt, de eddig egy alkalommal se kellett úgy igazán féltenie az életét. Volt sorsa persze páni félelemben, fejvesztett menekülésben és lélegzet-visszafojtott rejtőzködésben, de azok általában rövid ideig tartottak és elég jól érzékelhető fenyegetésről volt szó. Most azonban egymást érik a szokatlan, rejtélyes események, minden ok nélkül bukkannak fel holttestek és rosszakarók és várhatóan csak rosszabb lesz a helyzet. És pont ettől olyan szörnyű ez a helyzet, ahogy egyre jobban rátelepedik az aggodalom és idegesség, miközben látszólag semmi nem oldódik meg, sőt, minden sarkon újabb fenyegetés csapódik a többi veszély egyébként is népes táborához.

Amikor Gunther megpróbál olcsó ágymelegítőhöz jutni, Johann fél szemmel Ameliára sandít, hogy lássa a lány hogyan reagál a marcona férfi szavaira. Személy szerint Johannt nem zavarná, ha Amelia az ő ágyát melegítené, de valahogy ettől a sok rettegéstől úgy érzi, hogy inkább jobb, ha elnapolja ezirányú elképzeléseit. Nem szeretné ugyanis, hogy épp a legváratlanabb helyzetben letolt gatyával találják. Bár nincs szerencsére eddig tapasztalata e téren, de úgy véli, hogy talán nem volt jó pőre seggel Sigmarhoz indulni.

E kellemetlen gondolatok és a vacsora végeztével a férfi magához vesz két adat sülthúst és egy vekni még langyos kenyeret.
- Azt hiszem jobb, ha ezt most visszaviszem a hajóra, szerintem már kezdenek megéhezni, mondja Johann és feltápászkodik.
- Ha visszajöttem, keressük fel azt a bizonyos Fekete Trombitát, teszi hozzá, majd az ajtó felé indul kicsi, ám ízletes  "rakományával".

Csendben nyugtázom Chlodovech mondandóját, hogy átgondolhassam a férfi légből kapottnak látszó, azonban a mögött jelentősen többet mondó szavait - Josef törvényen kívüli életére tett enyhe, majd finomított utalás egyáltalán nem zavar azzal ellentétben amit a férfi gondolhat arról, hogy mint beavatott hogyan viszonyulok a törvénytelen alakokhoz. Sokak számára Myrmidia nem több mint egy harcos Istennő, egy bosszúálló isten aki önmaga is fegyvert ragad mikor hívei harcolnak s nem csak szemléli a vérontást a távolból - azonban ezek az emberek, kik legtöbbször nevén kívül mást nem tudnak a Háború Istennőjére elfelejtik, hogy Myrmidia, nő lévén, ellenfeleinél gyengébb és soha nem a nyers erőre, hanem a taktikára, harctéri cselekre és saját képességire támaszkodott. Így a bárkán körbenézve pedig magam is belátom, hogy ami jelenleg történik velem az a szükséges rossz - s mint mindig amikor ilyen irányba terelődik gondolatom ezúttal is emlékeztetem magamat, hogy a szükséges rossz soha nem keverendő össze a járulékos veszteséggel és soha nem fogható fel így egyetlen helyzet sem ahol emberéletek forognak kockán az ütközetben.
Jó két perc hallgatás után válaszolok csak Chlodovechnek: -Nem aggódok. - tagadom az állítást azonban tekintetemet illetve a tény, hogy nem lettem aggódással megvádolva, gondolkodásom után mégis tagadtam azt bizonyítja, hogy valójában pont az ellenkezője történik. -Mindössze nem szeretek ismeretlen tényezőket a harcmezőn. Myrmidia tanításai szerint élek és erre lettem nevelve egész életemben így ne lepődj meg, hogyha esetleg töröm magam amiért egy két apró részletet nem ismerek - a csatában ezen az életed múlhat. - mondom talán túlzottan komolyan is a férfinek, majd egy halvány mosollyal tompítom a szavaim élét. -De Josef barátod ismerte őket és mivel felengedte őket a hajóra, gondolom nem látott bennük kockázatot. - teszem még hozzá.

Manfred:
A kozeli hajon eszreveszed Theodorat. Emlekeidben halkan el, hogy meg evekkel ezelott lattad a lanyt. Azzal a jarorrel tartott ahol te is szolgaltal. Eloszor. Az emlekek homalyosak (Hogy pontosan mire emlekszel az rad van bizva) de a kulonos parhuzam eleted akkori es mostani helyzete kozott felszinre hozza oket. A vele beszelgeto kulonos alakot nem ismered fel.

Theodora:
Egy koszos es kisse rongyos alakot latsz kozeledni majd leulni a hajotol nem messze. (Leirasd lasd a karakter leirasnal annyi kulonbseggel hogy az elmult hetek nem kimeltek Manfredet igy most koszosabb mint altalaban) Ranezesre valami zsoldos fele lehet hiszen komolyan fel van fegyverkezve, de semmilyen katonai egyenruhat nem latsz rajta. Mintha feled nezne talan tulontul hosszan is.

In reply to Johann Munroe (msg # 290):

Megszerzed az etelt, a kenyer mar nem tul meleg, utoljara delutan sutottek, de legalabb ropogos, frissen sult halat pakolsz hozza hogy eleg legyen ket embernek meg egy darab csontos hust meg tegnaprol, hogy Kenyernek is juthasson ha vegeztek vele (a hus nem teljesen meggyozo, de nem tunik evesre alkalmatlannak)
Kimesz es megindulsz a hajo fele.

In reply to Meselo (msg # 285):

Egy fejbólintással megköszönöm a tippet majd miután az evéssel végzek ránézek a kapitányunkra.

- Jössz te is barátom egy kis szórakozásra mielőtt belekezdünk a munkába? - húzom le a sörömet majd elkezdek készülődni.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 291):

Chlodovech teketoria nelkul valaszol - Ha felengedte oket a hajojara akkor megbizik bennuk. Hogy nekunk is meg kell e biznunk bennuk az mas kerdes. - vonja meg a vallat kisse nemtorodom modon - Mindenesetre az biztos hogy nem artana tudni roluk tobbet mert igy nem sok minden alapjan lehet kepet alkotni roluk. -
This message was last updated by the GM at 18:14, Mon 04 Jan 2016.

Ahogy meglátom a fehér-arany színű ruhás, lándzsás lányt, önkéntelenül is felpattanok a kikötőbakról. Már láttam, ahogy ezt a ruhát szörnyemberek vére festi vörösre, ahogy az a fényesen csillogó lándzsa rémisztő pontossággal nyársalja fel a káoszfattyak szívét... Láttam, amikor... Sigmar, kovácsold lelkemet acéllá! Regina összetört teste, a lángokban álló falu, a kis Ferdi, már nem szalad elém kacagva, csak fekszik és karjai... ELÉG! Sommerzeitkor lesz három éve, mégsem fáj kevésbé. Megdörzsölöm az arcomat, ott ahol pár hete Otto pengéje az arcomba pattant és ezt az idegesítő sebhelyet hagyta. Elpattant az a goblinrágta tőr, hiába védtem ki, mégis megsebzett! Ranald aznap is ólmozott kockákkal játszott ellenem... Theodora Steinhoff, Myrmidia tanítványa, bukkan fel a név azokból a napokból, amikor még csak a gyásznak és a bosszúnak éltem; családos ember már nem, igazi katona még nem voltam, utóbbin segített az öreg Wilhelm Knopfler kapitány, az előbbin maga Sigmar sem képes változtatni. Frau Steinhoff is Knopfler kapitánynál szerzett harci tapasztalatot, erre kiváló terep a szörnyemberek hajszolása. Neki talán csak gyakorlás, a katonáknak munka, nekem viszont akkoriban emésztő szükség.
Néhány pillanatig hezitálok, a Fekete Arany fogadó és a bárka, egy régi ismerős üdvözlése és egy meleg vacsora között, majd felkapom a hátizsákomat és a bárka felé indulok.
- Frau Steinhoff! - kiáltom és kissé bizonytalanul integetek - Theodora! - toldom meg, ahogy a közelebb érek. - A fedélzetre léphetek szót váltani?
This message was last edited by the player at 20:36, Mon 04 Jan 2016.

-Persze. De úgy érzem ha a szemünket nyitva tartjuk abból semmi baj nem lehet. - kacsintok biztatásul, enyhe mosoly keretében Chlodovechnek, majd pedig felállok, lándzsámat magam mellett tartva - de nem támaszkodva rá! - körbenézek a kikötőben sürgő embereken. Eddig bölcsen elhallgattam az információt, miszerint pontosan miért is ismertem fel az Amelia nevű fiatal lányt - korábban lopott tőlem Wolfenburgban és nem is szándékozok még sokáig felfedni ezt, hiszen ha megtenném, valószínűleg Josef elveszítené a bizalmát a három útitársunkban és talán az lenne az egész vége, hogy a hajó legénység nélkül maradna - s egyikünk se jutna el a célja felé, így aztán a legjobb, hogyha magamban tartom a tudást és bölcsen hallgatok, némán figyelek - Myrmidia tanításai mindig is segítettek a nehéz terheket hordozni, függetlenül attól, hogy pontosan mi is az; a Háború Könyve az élet minden aspektusára alkalmazható.
Megragad a tekintem az idegen alakon s amikor az felkapja hátizsákját és felénk indul sem lepődök meg - magányos fegyverforgatók, egyedül utazó zsoldosok gyakran keresik társaságomat, azon kevesek közé tartoznak akiknek szívét öröm tölti el amennyiben Myrmidia egy hűséges szolgáját látják. Edoardo Berardi atyának köszönhetően pedig volt szerencsém a wolfenburgi templomban megtanulni, hogy hogyan sugározzam tekintetemmel, testtartásommal és mozdulataimmal is Myrmidia fényét. Azonban amikor az nevemen szólít kicsit megszeppenek, az életem javát északon töltöttem el s semmi olyat nem tettem amiért itt a délebbi vidékeken bárki ismerhetné arcomat. -A kapitány rám bízta a bárka őrzését, így csak ha nem kíván kárt tenni abban vagy a személyzetében, akkor léphet a fedélzetre, Herr! - adom a válaszomat katonás hangon, komor arckifejezéssel, majd néhány szívdobbanással később enyhítek azon és elmosolyodok - végül félre állok az útból. Valahonnan ismerős a férfi, de nem tudom pontosan hova rakni az emlékeim között. A legtöbb katona küllemű férfi számomra egyforma, főleg az egyenruhának (vagy éppen annak hiányának) és a mocsoknak köszönhetően - na meg annak, hogy meglehetősen sok helyen fordultam már meg beavatotti életemben. -Ne vedd sértésnek, bár arcod ismerős, azonban nem tudok visszaemlékezni se nevedre se ismeretségünk helyére.  - s bár azt nem teszem hozzá, de láthatóan addig nem is nagyon fogok enyhíteni a harcra kész testtartásomon míg ismeretségünkről én magam is meg nem győződök. -Ha megtennéd, hogy a neveddel együtt adsz még egy próbálkozási lehetőséget, úgy még talán sikerülhet. - közben még egyszer kétszer végigmérem a fegyveres férfit, mindig kicsit több időt elidőzve a fegyvereken vagy éppen életedzett tekintetén.

- Manfred Hetzau, a közelmúltig az ostlandi gyalogosok tizedes - válaszolom, miközben leveszem a kalapomat, hogy jobban látható legyen a fizimiskám - Két tavasszal ezelőtt járőröztünk a vén Wilhelm Knopfler kapitány vezényletével az ostlandi erdőkben szörnyemberekre és mutánsokra vadászva. Bocsánatkérően megvonom a vállamat. - Akkoriban nem volt szakállam és nem is cifrázták ki a képemet ilyen sebhellyel - dörzsölöm meg a heget. Hogy képes ez ilyen sokáig viszketni gyógyulás után is? - Az elrongyolódott külső viszont lehet ismerős, katonáknál megesik, nemde? - tréfálkozom esetlenül. - Nem csodálom, hogy nem emlékszik Frau Steinhoff, magamfajta lövész akadt arrafelé szakajtószám, de Háború Istennőjének kevés Beavatottja. Talán a Steinhof melletti gázlónál zajlott harcra emlékezhetsz; ott nekiszorítottak minket lövészeket a folyónak, s ha nincsen Knopfler kapitány merész rohama az alabárdosok élén, már rég Morr tányérján pirulnék! Nekem úgy rémlik, hogy Te is velük tartottál. - bólintok, csak úgy magamnak és közben igyekszem kiverni fejemből a sárban fuldokló sebesültek képét. Akaratlanul is az övembe akasztom az öregujjamat és dobolni kezdek a kardmarkolaton, de amint meglátom, hogy milyen testtartásban áll Theodora, máris abbahagyom és inkább a bárka korlátjára támaszkodom.
This message was last edited by the player at 21:34, Mon 04 Jan 2016.

A férfi nevét hallva már kezdenek derengeni a nem is olyan rég múlt történései illetve mintha már az arca is kezdene egyre ismerősebbé válni - főleg így, a segítségével. Mintha látnám is lelki szemeim előtt a férfi arcát az említett sebhelyek nélkül; nem tudom eldönteni, hogy vajon csak képzelem vagy valóban emlékszem rá, de egyre inkább kezdek a valós emlékkép mellett dönteni. Az egyetlen dolog van ami miatt kételkedek csak, hogy Wilhelm Knopfler neve nálam túlzottan jó emlékeket idéz és túlzottan jó beutaló, nem tudom valóban felismerem-e a férfit vagy csak szeretném felismerni. Aztán amikor végül megemlíti a gázlónál történő vérontást már felismerem a férfit - sajnos a folyónak szorított lövészek az ütközet után már nem volt annyian, hogy legyen olyan arc ami felett el tud siklani a tekintetem. Ráadásul az a hely számomra is emlékezetes maradt: az akkoriban már inkább bölcs nagyapámként viselkedő Wilhelm nem akarta, hogy a rohammal tartsak de én hajthatatlan voltam: csak Myrmidiának és az embereinek köszönhető, hogy nem lettem én is a sárba taposva - de ez az amire egész életemben neveltek: még a legveszélyesebb roham élére is oda kell mernem állnom. -Bizony így már emlékszem. - jelentem ki, bár hangomból nem nagyon vehető ki öröm, de jól láthatóan inkább azért, mert bár most sem vagyok túl öreg, akkor még kevésbé voltam az, a szemmel nem látható sem esetemben elég mély. Elmosolyodom - meglepően jó eredménnyel elsöpörve a sötét múlt árnyékát az arcomról: -Emlékszem bizony, aznap Myrmidia fénye mutatta az utat a sötétségen keresztül és még így is sokan odavesztek. Sajnos soha senki nem lehet biztos a bestiaemberek létszámában és pozíciójában, de ha mi nem hozunk áldozatot, a környéken lévő települések bánták volna. - idézem fel egy apró darabját a múltnak. Testtartásom sem védekező már, leengedtem pajzsomat és lándzsámat sem markolom már olyan magabiztosan, láthatóan tényleg nem tartok a férfitől. -És veled mi történt? Látom a puskádat nem hagytad hátra, de az egyenruhád nem látom. - halványan elmosolyodom. -Vagy csak annyira régóta nem pihentél meg, hogy nem tudom kivenni a kosz alól? - láthatóan nem merült fel bennem, hogy a férfi dezertőr lenne, ugyanakkor egy minimális gyanakvás van az elmémben, de még annyira kezdetleges és megfoghatatlan, hogy bennem sem tudatosult.

A kocsma melege után kissé csípősebb az esti szél, mint korábban volt, úgyhogy a csempész jobban összehúzza maga körül köpenyét, miközben a bárka felé veszi útját. Csuklyájának takarásából két gyanús alakot is megpillant a kora esti félhomályban. Egyikőjük szinte roskadozik a számtalan viselt fegyver súlya alatt, ami önmagában nem volna szokatlan látvány, azonban a Berebeli iránt mutatott kíváncsisága óvatosságra inti Johannt. A másik alak jobb kézre esik és egy ház mögül, illetve prémjei alól lesi a lassan hömpölygő csatornán ringó hajót. Ahhoz túl messze van, hogy Johann lássa a fontos részleteket - például a prémek által rejtett fegyvereket -, de maga a megfigyelés módja is már bajt sugall.

Természetesen a férfi nem állt meg nézelődni, kíváncsi tekintetének lassú lépteivel adott időt, nehogy gyanús legyen hirtelen megtorpanása. Ám pont ez következik be, azaz megtorpna, amikor váratlanul a padon ücsörgő fegyveres a hajóhoz siet és nevén szólítja Myrmidia beavatottját. Szemei előtt már rémképeket látott, ahogy ismeretlen rosszakarói megrohamozzák a hajót és kardélre hánynak mindenkit, de úgy tűnik újabb régi - már akinek - ismerős bukkant fel. Johann a prémes alak irányába sandít, hogy az hogyan reagál az eseményre, majd a csempész folytatja útját a hajóhoz.

Mire odaér, már javában beszélgetnek múltbéli kalandjaikról, legalábbis rohamokról, vérontásról meg ilyesmiről szóló hangfoszlányokat sodor felé a csatorna felől érkező fuvallat. Johann a mólóról a bárka korlátjára, onnan pedig a fedélzetre lép.
- Nem tudtam, hogy vendéget vártatok, akkor több ételt hoztam volna, mondja Johann, miközben köpenye alól előveszi az elemózsiás csomagot. A húsos csontot odaveti Kenyérnek, majd a többi étket Theodora és Chlodovech felé nyújtja és jó étvágyat kíván.
- Jó estét kívánok, Önben kit tisztelhetünk? kérdezi halvány, barátságos mosollyal az arcán az idegent.
This message was last edited by the player at 13:18, Tue 05 Jan 2016.

Az eddig eberen figyelo Kenyer a csontot mega  levegoben elkapva boldogan lefekszik es ragcsalni kezdi Chlodovech kisse megrovo tekintete alatt
This message was last updated by the GM at 19:49, Tue 05 Jan 2016.

Chlodovech gyorsan letor maganak egy darabot a kenyerbol es az egyik sult halat maga ele rakja. Kisse csalodottan nezegeti a batyu tartalmat mintha keresne valamit majd meg is jegyzi - Egy kis borocska sem artott volna - de azert a szajaba tom egy darab halat majd miutan lenyelte megkerdezi Manfredet - Ostlandbol ennyire delre jutni, ennek biztosan jo tortenete van. Ha lenne borunk akkor mondanam meseld el. - majd nagyon meg sem varva Manfred reakciojat folytatja - Mi Kenyerrel mar sokfele megfordultunk. Legutobb Tileaban, az aztan teljesen mas vilag. - es veszi is a levegot hogy belekezdjen egy jo masfel ket oras mesebe a Tileai kalandjairol amit a legtobben mar hallottatok joreszt.

(Kiveve ha valaki megszakitja kozben)
This message was last updated by the GM at 19:55, Tue 05 Jan 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 294):

Amelia rosszallo tekintettel hallgatja Gunther terveit. Szolni ugyan nem szol, de latszik rola miket gondol a ferfirol, es valljuk meg nem a legpozitivabbakat.
This message was last updated by the GM at 19:56, Tue 05 Jan 2016.

Josef nagyot kortyol a sorbol es mar mar vagna ra a valaszt, de Amelia tekintete kicsit megakasztja benne, igy atgondolja - Jo lenne, a kemeny munka utan rank ferne a lazitas, de amig a rakomanyt nem adjuk le jobb nem nagyon elkoborolni. Megsem varhatom el a tobbiektol hogy az arut vedjek amig en mulatok - teszi hozza habar valamilyen szinten eppen ezt csinalja most is.
This message was last updated by the player at 19:59, Tue 05 Jan 2016.

Amelia gyozedelmes mosolyt kuld Gunther fele es megjegyzi - Persze teged nem tart vissza semmi, nem ragaszkodunk a tarsasagodhoz amig nem muszaj azt elviselnunk - majd piciket kortyol o is a sorbol. Nem nagyon sokat, hiszen nem nagyon szokott inni es enni is inkabb csak csipeget, habar a hajo korul dolgozott rendesen. Nem a kifejezetten erot igenylo dolgokban jeleskedett, de kitarto es ugyes igy aztan sok hasznat vettetek mar eddig is neki.
This message was last updated by the GM at 20:03, Tue 05 Jan 2016.

- Az egyenruhám? - sóhajtok gondterhelten Theodorának válaszolva - Maradjunk annyiban, hogy van amikor az egyszerű katona olyan helyzetbe kerül felettesei miatt, ami végzetesnek, vagy jobb esetben egyszerűen tragikusnak bizonyul. Hiába igyekszem leplezni, kihallom hangomból a keserűséget. - Von Wallenstein báró már nem tartott igényt a szolgálataimra és igen sajátos módon adta ki az obsitomat, hogy Sigmar kalapálja egyenesre a ferde gerincét... Visszanyelem a haragomat. Hetzau, te nem tettél volna meg mindent, hogy megvédd a fiad bárki és bármi ellen? - bukkan fel a kéretlen gondolat. Balkezem öklével rávágok a bárka korlátjára, megtorpanásra késztetve az éppen felfelé igyekvő, inas testalkatú fickót, aki hökkenten néz rám. Hmmm... mintha láttam volna már ezt az alakot a kopottas bőrkabátjával, meg az övébe tűzött baltával.  Dehogy, csak beképzelem! - Arra gondoltam, hogy ha már magamnak kell keresni boldogulást, beállok valami zsoldoskompániába; konyítok a tűzfegyverek reparálásához is valamelyest, azzal hátha hasznomat veszik. Közben a vékonydongájú férfi elemózsiás csomagot ad Theodorának és szőke szakállú társának, a barna kutyának pedig olyan húsos csontot hajít, amiért két hét szárított gyümölcs és kétszersült koszt után kis híjján utánakapok. Nagyot nyelek és bemutatkozom. - Manfred Hetzau, a közelmúltig az ostlandi gyalogosok tizedese, pár hét óta viszont hontalan vándor és reménybeli zsoldos! Uraságod esetleg nem kíván alkalmazni egy testőrt? - vigyorgok rá, jelezvén, hogy tréfálok.- Vagy esetleg Ön?- szegezem neki a kérdést a falatozó szőke fickónak. Válaszát meg sem várom, amíg teli szájjal igyekszik szóhoz jutni, Theodorához fordulok -Frau Steinhoff, téged mi hozott ebbe a porfészekbe? Tudomásom szerint nemigen van errefelé Myrmida szentély...
This message was last edited by the player at 20:25, Tue 05 Jan 2016.

In reply to Amelia (msg # 305):

- Akár be is foghatnád a pofád ha nem akarod hogy itt mindenki megtudja mi a helyzet veled! - vetem oda a kis akrobatának, majd felkapom a felszerelésemet és elindulok meglesni a másik fogadót.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 307):

Josef mar mar meggondolja magat de vegul megis csak legyint es csak nez a tavozo Gunther utan. Gunther vegul kisiet es nem sok keresgeles utan megtalalja a kerdeses kocsmat. A falu atmeno forgalmat figyelembe veve nem tul meglepo modon ez a hely is ugymond kisse viseltes. Egy vigyorgo es soroskorsot szorongat alak leng a cegeren. Belepve kb ugyanakkora tomeg fogad mint a Fekete Aranyban. Ket-harom kisebb tarsasag es par maganyos alak. Nemelyikuk elegge fura, meg egy arabiai fekete is ul az egyik tarsasagban, de par szentol maszatos arcu torpe es a pultnal meg egy nagydarab Norscai is eppen italt meret ki maganak.

- Kastor Lieberung és ami a testőrködési ajánlatát illeti, még megfontolom, mutatkozik be viszont, bár a volt katona nem kérdezte a nevét. Egy katona pont olyan, mint ezer másik, egyenruha ide vagy oda, ráadásul a sebhelyes arcát se látta még, úgyhogy nem igazán aggódik amiatt, hogy esetleg egy régi ismerősbe futott volna. Sőt, minél többen gondolják azt, hogy ő Kastor Lieberung, annál jobb esélyei lesznek, ha esetleg további tanukat kell az ügyvédhez citálnia.

Chlodovech reklamációjára csupán megvonja a vállát.
- Attól tartok csak ennyi minden fért el a kezemben, ráadásul mindezt a kapitány kontójára hoztam, de ha akarod, elszámolhatsz vele a költségeket illetően, amikor visszatér, mondja Johann a vándornak, miközben egy pár lépéssel odébb lévő ládára telepszik. Kissé aggódik, amiért Amelia egyedül maradt a kocsmában Guntherrel, de Josef még alig ivott, úgyhogy remélhetőleg elejét veszi majd egy esetleges balhénak. Ami viszont talán egy kissé fontosabb, hogy ülőhelyéről remek rálátása nyílik nem csak a Fekete Arany bejáratára, hanem arra a helyre is, ahonnan a prémes alak kémlelte a bárkát.

In reply to Johann Munroe (msg # 309):

Chlodovech megvonja a vallat - Mindegy csak jobban csuszna az etel - halaszik ki egy vizestomlot es kortyol belole.
This message was last edited by the GM at 15:25, Wed 06 Jan 2016.

Csendben figyelem az örökös érkezését az étellel, kurtán meg is köszöntem azt mikor lerakta az ellátmányt. Chlodovech történetébe nem vágok bele, hiszen tudom, hogy pillanatokon belül valaki más bele fog és elgondolásomnak megfelelően valaki meg is teszi - név szerint Manfred; tekintetemmel jelzem, hogy követem amit beszél, s ahogy halad az elbeszélésében néha egy-egy együtt érző bólintással toldom meg beszédét. Magam is tudom, hogy északon kemény az élet, teljesen más mint itt délen és abból ítélve, hogy ilyen messzire eljött onnan, nem csak felejteni akar de változást is kíván az életébe. -Kellene még lennie bornak a hajón. - jegyzem meg Chlodovech számára, majd a fejemben gyorsan végigfut a leltár amit készítettem a hajón található ellátmányokról. De nem hagyom ezúttal, hogy a számok eltereljék a gondolataimat, inkább a rég nem látott fegyvertársamnak intézem a szavaimat: -Sajnálattal hallom a történteket. - mondom. -És úgy ismered egyházam tagjait mint akik soha nem hagyják el a szentély környékét? - kérdezem, halvány mosollyal jelezve, hogy nem kívántam számon kérni, csak viccelni próbáltam. Valamelyik kezemet csípőre is tenném a kérdés mellé, de a felszíjazott pajzs és a lándzsa ezt nem teszi lehetővé. -Nem árulok el nagy titkot vele, hogyha elmondom, hogy egyházi küldetésen járok, egy kutatásom alatt feljegyzett szent ereklyének a létezését próbálom bebizonyítani. Altdorf után most Bogenhafenbe tartok és ez a hajó tűnt a legpraktikusabb megoldásnak. - mondom, majd ismét végignézek a férfin. -Velünk tarthatnál. - térek rögtön a mondandóm lényegére, ahogy az tőlem általában megszokott. -A hajón mindig el kell plusz két erős kéz, és egy nagyobb városban munkát is könnyebben találnál. ÉS ajánlólevélnek sem rossz, ha Myrmidia beavatottjával érkezel a városba.

Néhány pillanatnyi töprengés után biccentek. - Ésszerű gondolat, Frau Steinhoff. Az elmúlt pár hétben magam is arra jutottam, hogy valamilyen nagyobb város felé kell vennem a direkciót. Társaságban utazni pedig nyilván biztonságosabb... - keserűen elmosolyodom - Jó eséllyel eddig is csak azért nem akart kirabolni senki, mert nem éppen festek úgy, mint egy zsíros kereskedő, akinek koronáktól csilingel az erszénye.
Enyhén meghajlok Theodora felé, biccentek Kastornak és a szőke szakállasnak, majd előkotrom és öklömbe szorítom a nyakamban lógó pöröly alakú talizmánt - Köszönettel elfogadom az invitálást és elkísérlek Bogenhafenbe. Segítlek titeket utatokon, s célotok elérésében, míg az Sigmarnak tetsző és az embernemnek ártalmára nincsen. Sigmar segítsen ebben s büntessen meg, ha megszegem szavam! - vetem magamra a pöröly jelét. Visszacsúsztatom ingem alá a Sigmar-talizmánt - Ám előtte igencsak hasznát látnám valamilyen meleg ételnek! Nincsen kedvetek elregélni, hogy eddig mire jutottatok, s hogy Bogenhafenben kit vagy mit keresünk? - kérdezem a társaságtól - Amíg összebeszéltek, átugrom abba a fogadóba, hozok kaját, itt elköltöm, s közben mesélhettek. Esetleg egy flaska bort is hozhatok, hogy "jobban csússzon a hal". - címzem a szőke férfinak. - Reményeim szerint fertályórán belül megjárom, - mutatok a Fekete Arany-ra - főleg, ha itt hagyhatom a cókmókomat, mer' piszok nehéz! - azzal lezuttyantom a málhámat a fedélzetre és ha csak nem tartóztatnak, elindulok a fogadó felé. Puszta megszokásból, mielőtt lelépnék a fedélzetről, kutatólag felmérem a környéket. "Higgadtan Hetzau, egy városban vagy, itt már nem ugrik elő minden sötét sarokból ellenség" - biztatom magamat, de a megszokás nagy úr.
This message was last edited by the player at 08:29, Thu 07 Jan 2016.