In reply to Meselo (msg # 518):


Végre egy kitartó ellenfél... nem ügyes de kitartó. Egy nagy lendítéssel megpróbálom a másvilágra küldeni. Mikor látom hogy a karja kezd problémás lenni rutinosan a gyengébb oldalát támadom aminek meg is lett az eredménye.

Mikor végre utolérem a látszólag halálán lévő férfit gyorsan szemrevételezem a sérülését majd egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy inkább csak megijedt minthogy a halálán legyen - ettől függetlenül azért vérzik és el is fertőződhet a seb. A falnak támasztom a lándzsámat és megragadom a férfi vállát, ha nem nagyon ellenáll akkor úgy fordítom, hogy a hátát nekivesse a falnak. Viszont függetlenül attól, hogy ez sikerül-e vagy megy tovább, beszélek hozzá: -Hé, figyelj! - mondom közel hajolva a férfinek. -Nem súlyos a sebed! - próbálom nyugtatni, közben előhúzom a késemet az övemből és levágok egy nagyobb darabot az ingének ujjából ha nem ellenkezik. -Ezt szorítsd rá a sebre és nem lesz semmi bajod! És ügyelj rá, hogy ne legyen piszkos a seb! - mondom, majd vágok még néhány darabot az inge ujjából ha nem ellenkezik, s többé kevésbé ellátom a sebet.
This message was last edited by the player at 15:12, Sun 31 Jan 2016.

"Ez a norscai valami erős gombát rágott vagy teljesen hülye a fejére" - gondolom a fickót figyelve, aki törött karral is a böszme nagy baltájával hadonászik. Nincsen értelme beszélni hozzá, Theodora kiáltására sem reagált, szerintem nem is hallja a saját vérének dübörgésétől, ahogy őrjöngve hörög. "Remélem, hogy ahhoz nem elég hülye, hogy ne vegye észre, amikor megdöglik" - morfondírozok magamban és elvakkantok egy dühös szitkot, mivel hiába igyekszem végezni a norscaival, ettől az átkozott kétkezes baltától nem tudok közel férkőzni hozzá.


Ha a csapzott hajú ismeretlen buzogányával kifekteti az északit, akkor viszont a sebesült után rohanok, nehogy tényleg egérutat nyerjen. Nem tudom, hogy mibe keveredtem, de biztosan nem akarom, hogy a csetepaténak híre menjen, sose' lehet tudni, hogy kinek a fülébe jutna.
"Még a végén von Wallenstein báró hírét venné, hogy errefelé bukkantam fel... aligha hisz a feltámadásban, szóval jobb ha inkább fű alatt mozgok..." Futás közben még hátrakiáltok:
- Valaki ügyeljen a puskámra! - bízva abban, hogy egyik társam magára veszi és lesz "valaki".
This message was last edited by the player at 09:13, Sat 30 Jan 2016.

In reply to Josef Quartjin (msg # 519):

Szótlanul, inkább a közvetlen környezetüket aggodalmasan figyelve várja ki, hogy a kislevi befejezze a prémvadász megdolgozását.
A lőre eredetéről szóló magyarázatra a kapitány felé fordul és bizonytalan mosollyal az arcán jelzi csupán, hogy neki megfelel.
Amikor Josef elindul, akkor még futólag visszales a leöntött fickóra, de a szag miatt lemond arról, hogy megpiszkálja ő is az ájultnak tűnőt.
Josef nyomába sietve zárkózik fel pár pillanattal később, hogy aztán segítsen felkészülni a bárka eloldásához.
This message was last edited by the player at 18:21, Sat 30 Jan 2016.

A felduhodott Gunther nem varja meg amig a norscai elegge osszeszedi magat ujabb hatalmas ereju utest mer a valoszinuleg mar torott karra. A buzogany husos masszava zuzza a felkar jo reszet es erosen a ferfi mellkasanak csapodik. Mintha valami reccsenne. A norscai vert kohog fel aztan habar meg menni akarna osszerogy.

Abd a verzes ellenere probal tavolabb es tavolabb maszni, foleg miutan latta mi tortent az orjongo eszakival.

Kenyer a sikator vegeig uldozi az alakot, de a katonai kepzes vagy a szerencse a nyilpuskas oldalan van, ugyesen tavol tartva magatol a kutya elhatral a sarokig majd befordul. Mielott Kenyer eltunne a sikatorok kozott Chlodovech gyorsan visszahivja magahoz.

Manfred a sarokig rohan a tavolodo nyilpuskas utan, ott latja hogy az eppen befordul egy kozeli masik sikatorba (Ha uldozni akarod ugyesseg probat dobjal 3-at de akkor elkeveredsz majd a sikatorok kozott valamennyire. Persze nem annyira nagy a falu hogy orokre elvesszel csak mondom)

In reply to Amelia (msg # 523):

Josef es Amelia gyorsan munkahoz lat a hajo mihamarabbi utra felkeszitesehez. Legeloszor is Josef a hajo rogziteset alaposan meggyengiti hogy adott esetben egy baltacsapassal el lehessen hagyni a partot, aztan felkuldi Ameliat a vitorla kilazitasara hogy ha szukseges akar azt is ki lehessen bontani es megprobalni a gyenge szello hatan nekigyorsitani.
A kabinokat es a fedelkozt atnezve Amelia talal egy akar kotszerkent is hasznalhato dolgot. A kozponti kabinban van egy oreg vitorlavaszon darab, nem tul tiszta meg kopottas is, de meg mindig eleg eros.

Ez nyilvan hosszabb idot eredmenyez ugyhogy most egy kicsit kesobbre kerultok mint a tobbiek.

A premvadasztol elszedett balta, ij es 10 nyilvesszo meg mindig valahol a fedelzeten hever?
This message was last edited by the GM at 11:35, Sat 30 Jan 2016.

Hiába loholok nagy svunggal, a nyílpuskás előnyét nem tudom behozni, csak annyit látok, hogy épp befordul egy sikátorba. Csak néhány másodpercig hezitálok, de semmi kedvem ismeretlen terepen, fekete éjszakában rohangálni, ezért csak legyintek és beleordítok az éjszakába:
- Húzd el a beled és sose' lássalak, vagy legközelebb a fejedet lövöm szét! - harsogom, inkább csak a magam, semmint a valódi hatás kedvéért. Azután visszaballagok a "tetthelyre" és mindenek előtt begyűjtöm az arquebust. A többiek cselekedetétől függően vagy az égett pofájú fickót vagy a leszúrt disznóként vérző arábiait közelítem meg, hogy megvizsgáljam, milyen állapotban vannak. (Ha úgy alakul, az arabot fokozott elővigyázatossággal közelítem meg, nem szeretnék kést kapni a nyakamba.)
This message was last edited by the player at 10:46, Sat 30 Jan 2016.

In reply to Meselo (msg # 525):

Amelia készséggel segít amiben és ahol tud Josef-nek. Addig sem rágódik azon, hogy a kétszer fertály órányi időt semmissé tevő lövés óta mi történhetett a társaság tagjaival.
This message was last edited by the player at 18:22, Sat 30 Jan 2016.

Mikor az óriás elterül már békén hagyom. A zsoldos elmenekült, de ő nem az a fajta ahogy megismertem hogy bosszút forralna. Pusztán nem érné meg neki. De az arábiait nem ilyennek ismertem meg. Így amíg a földön mászik odalépek mellé és a sérül kezére próbálok lépni.

- Na mi van öcsi, most legyen nagy a pofád.... - majd azzal a lendülettel a cselekvésképtelen ellenfélnek miközben a lábammal taposom a kezét és ezzel megakadályozom hogy elhúzza egy nagyot próbálok csapni a buzogányommal. A cél az hogy azt a kezét az életbe ne tudja használni és kéregetésen kívül ne legyen munkája... a többit majd megoldja az idő.

Manfred visszater a sikator vegebol. A foldre borult lampa gyer fenyt ad, nem tort el de a gyertya minden bizonnyal csunyan felreegett mar. Mindenesetre meg eppen felhasznalhato ha az embernek szuksege van ra es van tartalek gyertyaja.

Chlodovech a visszaerkezo Kenyer fejet simogatva dicseri meg, szemlatomast buszke a kutya teljesitmenyere.

Gunther odasetal a foldon kuszo arabiaihoz, ratapos a kezere es meg egyet rahuz a veszelyesen verzo alakra. Abd kuszasa abbamarad, egyre nagyobb vertocsa kezd gyulekezni a teste korul.

Manfred megvizsgalja a sebhelyes arcut. Egyertelmuen halott. A kardjat meg mindig szorongatja, latszik a fegyveren hogy folyamatos hasznalatban volt, a test mellett ott a nyilpuskaja es nem messze tole a nyilpuskas elejtett nyilpuskaja is. Mindketton szinten a gyakori hasznalat kopasnyomai. A sebhelyes oldalan egy nyilpuska lovedekekkel teli tegez is log.

(Atkutatod rendesen vagy csak igy feluletesen?)

Az arábiai elhaló hangú nyöszörgése és Theodora csapzott küllemű útitársának fojtott hangú szidalmai nem érintenek meg; ezek ketten nyilván valami személyes ügyet visznek dűlőre, az ilyesmibe sose' jó ötlet beleavatkozni. Mivel látom, hogy Myrmidia beavatottja Kastort pátyolgatja - aki sápadtan, üveges szemmel mered maga elé - felszedem a lámpát, megigazítom a gyertát benne, majd Chlovovech kezébe nyomom:
- Tartsd ezt rendesen pár minutumig, cimbora! - mondom neki és úgy állítom, hogy megvilágítsa kudarcot vallott gyilkosunkat. Átkutatom a sebhelyes tetemét, különös tekintettel az esetleg nála lévő erszényre, hisz' valamiből csak ki akarta fizetni a bérenceit. Áttapogatom a ruháját is, nehogy valami rejtett zsebet elmulasszak.
Ha ez megvan, akkor lecsatolom a lövedékes tegezét, felveszem a nyílpuskáját, kardját és "elcserélem" ezeket Chlodovech-el a lámpára.
- Kösz, cimbora! Ezeket hozd kérlek a hajóra, sose' árt ha van valamiből tartalék! - körbevillantom a lámpa fényét a sikátorban.Lábammal megbökdösöm a norscai hulláját.
- Ezt rendesen elintézted. - mormolom a beesett arcú, langaléta fickó felé és elismerően biccentek.- Most viszont szerintem piszok gyorsan el kéne innen tűnnünk!
This message was last edited by the player at 09:09, Sun 31 Jan 2016.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 531):

- Abból a pénzből adjál csak ide valamennyit, aztán beszélgethetünk. A puska dörrenésed gondot okozhat még... a tilea zsoldos pedig nem fog visszajönni, túlélőbb ő annál. Ezt a seggfejet meg én akartam kicsinálni, csak a böszme nekem esett. -Közben magam is leemelem az erszényét mindegyik holttestről. Valamint megnézem mindegyiken van e a korábban látott tetoválás vagy valami említésre méltó.

Manfred es Gunther gyorsan nekilatnak atnezni a hullakat. Habar Gunther feltepi az arabiai, a norscai es a sebhelyes mellkasan is a ruhat, a sebhelyesnel ez kicsit tovabb tart a kancing miatt, de egyiken sem latja meg a ket korabbi hullan latott lila kez alaku tetovalast. A tavolbol mintha labdobogas hallatszana, de ugy gondoljatok meg van idotok mig idetalalna barki. Nem ugy tunik mintha a varosi orseg komolyan igyekezne inkabb csak a kotelesseg vezerli oket lassu labakon elore.

A sikatorban talalhatoak a kovetkezok:
Sebhelyes:
  - Viharlampa
  - Kard
  - Nyilpuska
  - Tegez + 20 lovedek
  - Dobohalo
  - Tor
  - Lancing (eltart egy ideig levenni rola)
  - Levelnek tuno dokumentumok
  - 14 arany 30 ezust 7 rez

Arabiai:
  - Arabiai szeles pengeju gorb kard
  - 3 gorbe tor
  - 10 ezust 3 rez

Nyilpuskas:
  - Hatrahagyott nyilpuska

Norscai:
  - Ketkezes balta
  - Medvebor zeke (nagy meretu)
  - 4 ezust 12 rez

Furcsának találom, hogy a csapzott hajú fickó a hullák mellkasát nézegeti, ám egyenlőre nem teszem szóvá a dolgot, úgy vélem, hogy nem alkalmas a hely és idő ilyesmire. A sebhelyesnél talált dokumentumokat belegyűröm a zubbonyom belső zsebébe, az erszényét viszont odadobom Theodorának.
- Majd a hajón szétdobjuk a pénzt, - válaszolom a langaléta fickónak - bemutatkozunk, meg ilyesmi marhaságok, de tényleg igyekeznünk kéne eltisztulni innen! - intek körbe a sikátorban szanaszét heverő, véráztatta testekre - Ott majd ráérünk csevegni arról is, hogy Kastor kinek a családját irtotta ki és miért tette... - folytatom, miközben a sebhelyes tőrét tokostól betűzöm az övembe, majd egy mordulással a puskával ellentételes a vállamra lódítom a hullát - Sigmar vérére, mi a rossebbet zabált ez ma?! Na gyere, elmegyünk fürdeni... - morgom és kissé rogyadozó léptekkel elkezdek haladni a kikötő irányába.
This message was last edited by the player at 09:06, Mon 01 Feb 2016.

Amikor Theodora néhány lépéssel utoléri és megragadja Johann vállát, a férfi első gondolata az, hogy a sebhelyes kardja csapott le rá. Pusztán a gondolattól kiszalad a száján egy fájdalmas hörgés és megrogynak egyébként sem túl biztos lábai. Hozzád indulok Sigmar, gondolja, ahogy megpördül vele a világ és élettelenné váló teste a háznak dőlve leroskad a földre. Utolsó lélegzetével felnéz gyilkosára... aki nem is a gyilkosa, csak Myrmidia beavatottja. A meglepetéstől egy pillanatra szóhoz sem jut, majd ráeszmél, hogy a hátából mégsem érzi a combjából eredő fájdalom ikertestvérét.

Amikor Theodora közelebb hajol, csupán bambán néz rá és bár szavait hallja, azok értelme csak lassan jut el tudatáig. A nő szavaira válaszul csupán értelmetlenül hebeg-habog, de a beavatott határozott fellépése megnyugtatólag hat rá és az egyszerű parancsot teljesíti is. Az egyébként nem éppen legtisztább ingéből levágott darabot rászorítja a combján ejtett sebre és egy pillanatra csillagokat lát a fájdalomtól. Ahogy a vérzés és a kín is alább hagy, Johann környezetének is egyre inkább tudatában lesz. Míg csupán egy perccel korábban meg mert volna rá esküdni, hogy halálos sebet kapott és pillanatokon belül felkoncolják egy hazugság miatt, most azzal szembesül, hogy támadói mind halottak, társai pedig épp lecsupaszítják őket. Leginkább Gunther jeleskedik, de ami inkább meglepő, hogy Manfred sem fogja vissza magát. Az ex-katona kabátjában eltűnő dokumentumok felkeltik Johann érdeklődését annak ellenére, hogy a sokktól még mindig kissé kótyagos állapotban van.

Végül aztán nagy nehezen feltápászkodik, harmadik próbálkozásra visszatolja kardját - ami eddig elhanyagoltan feküdt mellette a földön - hüvelyébe és a textildarabot a sebére szorítva társaival együtt megindul vissza a hajó felé a falu sötét utcáin keresztül.

In reply to Meselo (msg # 533):

A pénzt felkapom és az egyik elejtett nyílpuskát is amit otthagyott a zsoldos.
- Ha átbaszol nem lesz annak jó vége! De takarodjunk innen. -

- Veled meg majd beszédem van!- mutatok rá a nemesre.  Majd mint aki jól végezte dolgát sietős léptekkel megindulok.

Csak fél szemmel figyelem a tőlem néhány méterre folyó hullarablást amelyet egyházi értékrendemnek megfelelően megvetek azonban számos alkalmam volt már rá, hogy megszokjam így ezúttal sem szólok érte semmit mindössze némán elpillantok néha feléjük - az azonban látható, hogy egyáltalán nincs ínyemre a dolog. A kirabolt katonák képe a fejemben az értelmetlen vérontással egyenlő, aki egyszer elkezdett halottak zsebében turkálni az hajlamosabb lesz csak a pénzéért megölni valakit és akár arra is folyamodhat, hogy háború idején a polgárokat is kirabolja - így aztán szememben a hullarablás betegség, amely nem csak egyént de hadsereget is megfertőzhet és Myrmidia tanításaival pont ellentétes hatást érhet el: még több vérontást a harcmezőn, kegyetlen mészárlást és nem pedig megadásra, fegyverletételre kényszerítést holott a hadisarcból a katonának is jut, s az pedig tisztább pénz, nem tapad hozzá vér.
Myrmidia idealizált háborús körülményeinek tanításából az térít magamhoz, hogy Kastor elkezd feltápászkodni a földről - jobbomat nyújtom neki, ha elfogadja segítek neki - s ennek köszönhetően az erszényt is sikerül elkapni miután Kastor is lábon van már és ismét szabad lesz jobbom. Egy darabig meredek az erszényre végül az övemre kötöm azt - csak megszámolom és szétosztom, de nem veszek el belőle, így remélem nem sértem meg Myrmidiát és a katonai professzionalizmusról szóló törvényeit.
Megcsóválom a fejemet Gunther szavait hallva - másodjára mentjük meg az életét (bár az első valószínűleg csak egy kiadós verés lett volna) de még mindig semmi tiszteletet nem mutat senki iránt. Az örökösjelöltről pedig úgy tűnik ismét kiderült, hogy hazudott, s nagyobbat mint korábban. Nincs életveszélyben így hagyom, hogy sérült lábával egyedül bicegjen, helyette felzárkózom Chlodovech és Manfred környékére: -Menjünk. - nyugtázom én is, majd távozok a többiekkel.

Chlodovech segit Manfred fegyverzetenek cipeleseben amig az a hullaval a vallan nekiindul. A masik ket tetemet otthagyjatok ahol voltak.
(Aki akar barmit meg onnan kerem meg ma jelezze es irja fel, ellenkezo esetben a foldon maradt)
A sikator nincsen kozel a Berebelihez, a falu tuloldalan van, de szerencsere a falu nem tul nagy. A sotet utcakon inkabb csak a szerencse segit hogy ne utkozzetek jarorcsapatba vagy bukjatok hanyatt valamiben, igy is folyamatosan izgulhattok hiszen Manfred a tetem alatt rogyadozva lassan halad, de vegul eleritek a barkat.

Amelia mikor eszreveszi a kozeledoket eloszor azt hiheti egyikojuk megserult, de letszamra rendben van minden, csak akkor tunik fel neki mi a helyzet amikor Manfred a fedelzetre ejti a hullat. Az utolso metereken mar alig birt jarni a lovesz, a feje pulykavoros, literszamra omlik rola a veritek es meg most is remegnek a labai.

Chlodovech visszaadja Manfred felszereleset a faradt ex-katonanak.
This message was last edited by the GM at 21:00, Mon 01 Feb 2016.

Josef ugy nez az elotte kibontakozo jelenetre hogy nem tudjatok nem e kezd e el ordibalni veletek, de vegul csak az orra alatt szitkozodik es amint mind fent vagytok eloldozza a hajot es int hogy mindenki segitsen ellokni a Berebelit a molotol es elmanoverezni csendben a falutol messzebbre aztan egy ideig hagyja hogy a sodras segitsegevel kicsit messzebb sodrodjatok meg ha a rossz iranyba visz is a viz es igy csendben elhagyjatok a falut, ahol eddigre jopar faklya-potty mozgolodik, valoszinuleg ha nem is gyorsan de megerkezett a varosorseg.

Miutan kikerultetek kelloen a tavolsagbol villamlo szemekkel mindenkit az evezokhoz parancsol es lassu kimert csapasokkal nekiindultok, hogy a tulparthoz kozel manoverezve kikeruljetek a problemas reszrol. Hosszu ido telik el, a vallaitok sajgasa alapjan legalabb egy ora, vagy meg tobb amikor ugy dont Josef hogy ez mar kello tavolsag, kibontatja a vitorlakat amik a gyenge esti szello segitsegevel lassu vanszorgasban tudjak tartani a hajot majd a kormany mogul ratok mordul - Ez mi volt? Nemcsak hogy fellarmaztatok a fel varost, de meg egy hullat is fel kellett hozni a hajomra? - habar lathatoan fel van haborodva, a teny hogy milyen gyakorlottan szokott ki a helyrol megmutatja, hogy ilyen helyzetekben mar megfordult korabban.
This message was last updated by the player at 21:11, Mon 01 Feb 2016.

Láthatóan kellemetlenül érzem magam a séta alatt hála a "velünk lévő" hullának - de nem igazán van kedvem semmit mondani a történekre, csendességem sértődöttségre utal. A hajóra érve csendben konstatálom, hogy a kislevi férfi ideges amiért a város közepén zajló harc egyik bizonyítéka a hajóján van, amikor pedig az evezőkhöz küld minket csendben bólintok és elfoglalom az eddigi helyemet majd húzni kezdek; a távolban látom is a fáklyákat, csak addig esek ki az evezés ritmusából amíg pontosan meg nem számolom hányat látok belőlük. -Én adtam ki a tűzparancsot Kapitány. - pillanatnyi hatásszünet. -Éppen gyülekeztek, hogy felgyújtsák a hajót és megöljenek mindenkit. Azt terveztük, hogy itt ütünk rajtuk de megláttuk, hogy Gunther a fejvadász és három bérence közé keveredett nekünk pedig muszáj volt közbelépnünk különben megölték volna. - mondom Josefnek, majd rövid időre elhallgatok: -A hulla pedig... Ahhoz nincs közöm. - jegyzem meg miközben egy darabig elidőzik a tekintetem a halott férfin. -Amennyiben a Kapitány nem ellenzi úgy ellátnám Kastor sebét. A csuklyás férfi megvágta. - ha nem ellenzi, akkor keresek kötszernek használható dolgokat meg szétnézek a hajó kamrájában, hogy van-e olyan ital amivel esetleg le tudom fertőtleníteni a sebet. Nem szívesen teszek kötelességet a férfinek azzal, hogy talán megmentem a lábát, de az én vezetésem alatt sérült meg így felelős vagyok érte.

Josef fustologve bolint, igy Theodora nekilat. Rovid kutatas utan talal meg par agyagflaskaban tarolt innivalot. A legtobb gyenge minosegu bornak tunik, de egyben ugy tunik rum, mig egy masikban rettento szagu gyomorrohaszto van. Inni az utobbi nem tul szerencses, a tortenetek szerint megvakulhat vagy akar bele is halhat az ember, de sebre akar az is jo. (Akarmelyiket is valassza vegul a beavatott) A Johann sebere lottyintett folyadek meg sokkal rosszabbnak tunik, mint elotte, sot rosszabb mint maga a vagas, Johann eppen csak nem ajul el a fajdalomtol, de vegul a korabban Amelia altal keritett kotozoanyagok segitsegevel sikeresen ellatja Johann labat.

Chlodovechnek megköszönöm, hogy segített fegyverek cipelésében, (amire igény tartok az a sebhelyes, nyílpuskája, tegeze a nyílvesszőkkel, tőre és végül ha majd lecibálom róla, akkor a láncinge) bár amíg a hajóhoz értünk párszor megfordult a fejemben, hogy lehajítom az ipsét az legközelebbi szemétkupacba. Amint felértünk, rögvest rátámadok a vizestömlőmre és iszom akár egy sivatagi vándor az első oázisban. Amíg a többiek elkezdenek evezni, én hátamat a palánknak vetve ülök a hulla mellett, amit a fedélzetre zuttyantottam. Ha a kapitány odavezényel, összeszedem magamat és én is nekiállok, ellenkező esetben inkább megpróbálok levegőhöz, majd a tömlőből még vízhez jutni. Tétován rávigyorgok a zöld szemű lányra, a hulla felé intek, majd -mintegy bocsánatkérően- széttárom a kezemet, amolyan "ez így alakult, igazán nem rajtam múlt"-gesztussal. Szegényke nem tűnik túl boldognak, de ez így van jól: amíg vannak ilyen naiv lányok, addig a magamfajtának érdemes harcolni, hogy ne legyenek kénytelenek ilyesmikkel szembesülni - azt majd megteszem én. "Bárcsak megvédhettem volna őket is...bárcsak..." - fejemet rázva elhessegetem a lelki szemeim előtt felbukkanó képeket. "Hiába már..."
- Sajnálom kapitány, - lihegem - azért cibáltam idáig ezt a rohadékot, mert ő tűnt a főkolomposnak, a többiek csak pénzen vett fogdmegek voltak. Ha ez az alak - paskolom meg a hulla hátát - feltűnik valahol kibelezve, aki küldte, majd küld másikat is. Ha csak simán köddé válik, egy darabig talán nem jön újabb lator, mer' a "rossebbtudjaki" azt hiszi, hogy ez itt még mindig eredményre juthat. - magyarázom, miközben kezdem magamat nagyjából embernek érezni. - Mondjuk az sem utolsó, hogy a láncing rajta alig sérült, megér alsó hangon vagy ötven-hatvan koronát. Nemtom' ki hogy van vele, de engem mostanság nemigen vet fel a pénz! - summázom a véleményemet, miközben Theodora ellátja Kastor sebét. "Nem egy csataviselt veterán ez a Kastor, az már igaz, szerintem kevésen múlt csak, hogy nem okádta el magát a vér látványától" - gondolom, majd hirtelen egész más jut eszembe. Belekotrok a zubbonyomba, előhalászom a sebhelyesnél lelt paksamétát és bizonytalanul lóbálom a többiek felé - Ez volt még nála, tud itt valaki olvasni? Frau Steinhoff, ha volnál szíves, tán' ki tudjuk ókumlálni belőle, hogy honnan szalajtották ezt a vérszomjas ganét! Hátha az is kisül belőle, hogy milyen "lila" háborodásról óbégatott, mielőtt fejetlenül Kastornak rontott és elpatkolt volna. Feltápászkodom és a nevezett alak lámpájával világítok, ha kell, hogy Theodorának legyen fény olvasni. Ha az örökös kapadozna a papírokért, csak szúrós szemmel meredek rá és elhúzom előle, hogy a beavatott kezébe adhassam.
This message was last edited by the player at 22:35, Mon 01 Feb 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 540):

- A nagy lófaszt csináltak volna ki.... Épp beépültem közéjük hogy jó kis meglepetés balhét csapjak majd ha támadni akarnak aztán meg jött a lövöldözés. Amúgy meg van egy menekülő zsoldos, de esélyesen nem jön vissza és nem fog balhét csapni. Na a pénzzel meg számoljunk csak el amíg "véletlenül" el nem felejtődik...Na meg az a papíros is a nemes úrnak való nem neked szal azt is add csak ide amíg szépen vagyok.- térek a lényegre. Látszik rajtam hogy nem bízok az új fiúban, legyen az bárki jöttment, és két óra alatt a csapat se alkalmazkodhatott nagyon hozzá mivel ennyi ideig voltam távol.

Még Kastor sebével elfoglalva hallgatom két fél füllel Manfred szavait - ahogy elmondja a Kapitánynak milyen indokkal hozta magával a hullát magamnak bólintok egyet; igaza van, arra valóban nem gondoltam, hogyha nem holtan találják hanem sehogy nem találják akkor időt nyerhet Kastor - függetlenül attól is látok logikát abban amit tett, hogy ez a férfi aki itt fekszik a hajón nagyon úgy tűnik, hogy sokkal inkább személyes indokból vadászik Kastorra. Éppen végzek a kötésekkel amikor Manfred megemlíti a papírt felkapom a fejemet - felállok, majd odasétálok hozzá. -Az északi éppen leütni készült, még tizenöt lépésről is tisztán ki tudtuk szúrni, úgy tűnik csak a te figyelmed kerülte el. A papír pedig nem őt illeti, emlékeim szerint Herr Hetzau nem az ő zsebéből vette ki. - mondom közben Gunthernek, közben pedig odaérek Manfredhez, a kezemet nyújtom a papírért: -Most talán kiderül, hogy kinek a nevében öltünk meg három embert. - ha megkapom a papírt el is kezdem olvasni. Az arany kérdésére nem mondok semmit - ennek a hajónak a fedélzetén lassan már felháborodni sincs kedvem, pedig volna okom rá.
This message was last edited by the player at 22:46, Mon 01 Feb 2016.