Theodora, Chlodovech:

Masnap koran elindultok a fogadobol. Az uton szerencsesen egy helyi farmerhez csapodtok aki a varosba viszi fel eladni a telen megerlelt kecskesajtot. Nyikorgo kordeja nem a legstabilabb es az oreg deres aki a kocsit huzza sem biztosit tul nagy sebesseget, de jo tarsasagot ad es ebedidoben titeket is megkinal a magaval hozott friss sajtbol. Ut kozben titeket is kerdeget miket hallottatok a nagyvilagbol meg o is elmeseli amiket hallott, bar jopar tortenet nem sok jelentoseggel bir a szamotokra igyekeztek nem megserteni ezzel. Igy peldaul az hogy Jens, a molnar fia, oszeverekedett a falu legszebb lanya miatt a helyi patkolokovaccsal csak modjaval tunik erdekesnek, de az mindenkepen megragadja a figyelmeteket, hogy ahogy allitja egy utazo azt meselte neki, hogy Blutroch falvat egy rejtelyes betegseg teljesen kiirtotta. Valami voros pettyek kezdtek el feltunni az embereken es aztan... Ugyhogy jobban teszitek ha vigyaztok mindenkivel akinek voros foltok vannak a boren. Legalabbis az az utazo igy mondta.
Ahogy kozeledtek a fovaroshoz mar messzirol latjatok, hogy nem veletlenul hires messze foldrol. A falak magasak, karcsu tornyok tornek az egnek es mindenfele szines zaszlokat lenget a szel. Habar meg csak ev eleje van, de az utak maris elegge zsufoltnak tunnek. Meg nem ertetek tul kozel a falakhoz de a varos zajai maris elnyomjak a kornyezo mezo hangjait, nemsokara a varos jellegzetes 'illata' is megcsapja az orrotokat.
Az eszaki kapuhoz erve az utazok osszetorlodnak, a kapuban allo orok kozott egy jegyzo szeru alak nezi at az erkezo kocsik es kereskedok iratait hogy minden rendben van e veluk.



This message was last edited by the GM at 14:43, Sun 27 Sept 2015.

Bár különösebben nem izgatnak a farmer történetei a helyi pletykákról, eseményekről és úgy tűnik, hogy ezzel ő maga is tisztában van, de inkább ezeket meséli, minthogy kínos csend üljön a kordéra. Éppen ezért én sem mutatom annyira ki, hogy csak módjával érdekel s néha kommentálom is a dolgot, de arra azért már figyelmes leszek amikor településeket kiirtó rejtélyes betegségről kezd beszélgetni. Az út hátralévő részén ezen gondolkodok, nem igazán rémlik olyan betegség a történelemből ami ehhez volna hasonló s természetesen az is megfordul a fejemben, hogy csak egy mendemonda az egész, azonban Myrmidia papnőjeként minden olyan dolgot szem előtt kell tartanom ami a polgárokat/katonákat veszélyeztetheti egy esetleg kitörő háború idején - tehát többek között ezt is. Minden esetre Altdorfban utána fogok kérdezni Blutroch falvának.
Amikor végre megpillantjuk Altdorfot izgatott leszek, lepattanok a kordéról amikor közel érünk és a mellett sétálok, egyenes háttal, lándzsám hegye pedig mindig szigorúan az ég felé pillantgat. Elégedett tapasztalatom, hogy a falakon fent nem látom az íjászokat és hogy míg ideértünk egyetlen egy lovas felderítő sem haladt el mellettem, holott mint azt mindenki - aki a háború viselésében kicsit jártas - tudja, hogy vakon se támadni se védekezni lehet. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ezen katonai hiányosságok miatt nem tudom levenni a szememet másról csak Altdorf haszontalannak mondható faláról, ami bár lehet, hogy banditákat meg kisebb csapatnyi zöldbőrűeket távol tartana, de egy igazi ostrom esetén...
De kifelé mutatott lelkesedésemben semmit se veszítek, ugyanúgy egyenes háttal haladok tovább mintha mit sem látnék a város trehány védelméből. Se íjászok, se készenlétben lévő könnyűlovasság... Ráadásul az emberek sincsenek koordinálva, ilyen nyomorgásban könnyen verekedés törhet ki amely továbbterjed és ennyi ember esetében a kapun is futótűzként terjed át a városba.

A tomeg zsibongasaban egyre nehezebb beszelgetnetek, de ahogy kozeledtek a katonak fele erre nincsen is nagyon kedvetek. Amig a kocsis megbeszeli a jegyzovel a dolgokat es kifizeti a kereskedokre kirott adot a kapuban allo varosorok unottan vegigmernek titeket. Lathatoan elidoznek Theodoran, elvegre nemsok harcosnot latnak errefele, de a pajzson virito Myrmidia szimbolumot latva nem nagyon probalnak sem beszelgetesbe elegyedni sem kotekedni vele. Ugy tunik habar istennoje kultusza nem igazan elterjedt errefele, de a birodalom kozpontja eleg vandort latott mar Oregvilag minden tajarol hogy felismerjek szent szimbolumat.

Rovidesen elvaltok eddigi utitarsatoktol es a tomeggel egyutt haladva beertek egy nagyobb terre. Lathatoan a legtobb kocsi ide erkezik meg, koros korul csepuragok, naplopok es mindenfele legalis es illegalis arus tolong a teren. Jobbrol azt kiabalja valaki - Az Angelinoba gyertek, a varos legkifinomultabb fogadoja varja a minoseghez szokott utazokat - kisse tavolabbrol a masik oldalrol, hogy - A hegedulo macskaban kaphato a legfinomabb malacsult -
Nem sok idotok van gondolkodni, mire egy kisse szakadt figura terem elottetek - Ha szallast kerestek en tudom hol a legjobb. - vigyorog kise hianyos fogaival - Olcso sor, olcso etel, megbizhato hely nekem elhihetitek -


A csaszari palota mar messzirol latszik amint Altdorf tobbi epulete fole magasodik (Ennel azert joval messzebb vagytok tole de latszik innen is)

Csendben várakozok amíg a kereskedő elrendezi a papírmunkát, egyenes háttal, lándzsával a kézben - eleinte nem veszem észre az engem vizslató tekinteteket, s mikor feltűnnek végre sem zavarnak annyira; régen hozzászoktam már, hogy minket Pajzsszüzeket gyakran kísérnek ilyen pillantások. Mindenesetre annak örülök, hogy az őrökben van annyi fegyelem, hogy ennél többet ne engedjenek meg maguknak; lehet mégsem annyira gyenge a védelme a kapunak mint gondoltam.
Amikor elkezdünk a forgatagba és a városba egyre mélyebbre kerülni, egyre csak azon jár a fejem, hogy mégis hogy képes a város ennyi utazót szállással és étellel ellátni - szememben az egész egy hatalmas nagy logisztikai problémának tűnik. Wolfenburgban is mindig nyüzsgött az élet, de nem ennyire. A szállást és ételt hirdetőket próbálom kizárni a fejemből, mikor az egyik elénk lép is megpróbálom gyorsan elrendezni a dolgot: -Köszönjük, de nem élünk vele. - mondom egyszerűen a nem túl bizalomgerjesztő küllemű egyénnek; feltételezem az általa kínált szállás is hasonló lehet; akár még egy bűnbarlangot is el tudok képzelni.

Mivel annyira még nem jár későn ezért javaslom Chlodovechnek, hogy nézzük meg a császári palotát, utána ráérünk szállást találni. Út közben pedig nézelődök, hátha látok térképészt valamelyik piacsoron, ahol vehetnék egy térképet a városról. Mindig könnyen tévedtem el Wolfenburg ismeretlen részein is, most pedig teljesen idegen helyen vagyok.

A másnap kicsit talán túl korán indult nekem. Túl sok sört ittam, és túl sok történetet meséltem. Persze ezt nem teszem szóvá bájos útitársamnak, tudom, hogy nem tűrheti a panaszkodást, így csak Kenyeret simogatom megviselten, míg összekészülünk az induláshoz. Mire találkozunk a farmerrel, már jobban vagyok és kedélyesen tudunk beszélgetni, én is elmesélem az idáig tartó utamon hallottakat. Hallottam már történeteket erről az új járványról, de eddig nem igazán vettem őket komolyan, hisz mindig keringenek pletykák valamiféle ragályól. Igazság szerint teljesen ezt sem veszem komolyan, de azért megjegyzem, hogyha véletlenül találkoznék ilyen beteggel akkor ne érintkezzek vele. Mikor megpillantjuk a várost, jó nagyot füttyentek, már régóta vágytam rá, hogy Altdorfba látogassak, hát eljött a nap, hogy ezt is megéljem. Csendes ámulattal figyelem az embereket, a mozgást a jellegzetes bűzt. Mikor elérkezik az ideje, hogy búcsút mondjunk a farmernek, hosszan búcsúzkodok kézrázással és köszönetmondással. A kiabálókra rá sem hederítek, majd ott szállunk meg ahol meg akarunk szállni. Theodora felvetésére egyetértően reagálok, miközben már szemeimet a palotára is szegezem, közben pedig eltölt az ámulat, már csak az épület nagyságától is kissé megremeg a lábam. Séta közben pedig kezem mindvégig Kennyéren tartom, nehogy meglógjon valamiféle izgalmas illat, vagy hang miatt.

Eleinte csendben haladok Chlodovech mellett, még mindig a tegnapi napon hallottakon rágódom, hogy tényleg senkit nem érdekelhet amit elhozok az embereknek egy kis falun? Myrmidia szemében minden ember ugyanannyira fontos és joguk van ahhoz, hogy eljusson hozzájuk Myrmidia bölcsessége, ehhez pedig többek között én vagyok az eszköz.
De talán a fejemben nagyobb dilemmát okoz az, hogy mi fog várni minket a Császári Palotánál. Ennek hangját is adom: -Be kell valljam, kicsit csalódott vagyok. - nézek Chlodovechre, majd a kutyájára, végül folytatom: -Azt hittem egy ekkora város komolyabb őrséget fog felvonultatni a kapuknál. - magyarázom elmerülten, majd felpillantok a Palota irányába: -Szerinted a Palota érdekesebb lesz?

Kivételesen csöndben haladok a papnő mellett, elvonja gondolataimat a forgatag és a város. A városokban túlságosan idegennek érzem magam, valahogy nem vagyok idevaló ezen töprengek amikor megszólít a lány, meg is lepődöm, hisz eddig szinte mindig nekem kellett megtörnöm a ránk telepedő csöndet, ezért hirtelen nem is tudok mit mondani: -Öööö... Van itt őr bőven. - Jegyzem meg esetlenül, hisz nem is vagyok túlságosan a téma szakértője, meg amúgy sem figyeltem az őrökre, nincs miért őket figyeltem, nem vagyok bűnöző így, nem figyeltem az őrökre. -Talán nem gondolják, hogy a kapuknál kéne megmutatni magukat, a városban kószálnak, hogy kordában tartsák a népeket. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Palota sokkal érdekesebb lesz neked... - Lenézek a érdeklődő tekintetű kutyámra, majd összeborzolom a fején a bundát. -Nem úgy nekünk, ugye Kenyér.

-Az ellenséget mindig jobb a falaidon kívül tartani. - teszem hozzá, miközben monoton tempóban haladok előre, szabványos időközönként koppantva egyet a lándzsám végével ahogy sétalándzsának használom a fegyvert. -De a Palotához tényleg nagy reményeket fűzök. Több Lovagrendnek is van székhelye itt Altdorfban, talán ha szerencsénk van meg is pillanthatjuk néhányukat a Palota előtti téren. Nagyszerű élmény volna! - magyarázom olyan beleéléssel, mintha a férfit valóban érdekelnék ezek a dolgok. -Meg mégiscsak egy fontos épület. Szinte biztos jobban védik mint a kapukat, kíváncsi volnék erre miképp védenek egy nagy, könnyen támadható, fontos helyet. - rövid időre elhallgatok, láthatóan ezen jár az eszem, illetve a tömeget is szemmel tartom.
This message was last edited by the player at 20:27, Tue 29 Sept 2015.

Hallgatom a nőt, ahogy megint nagy beleéléssel beszél. Folyton csak a háború, a katonák, őrök meg miegymás..., legalább a lovagok érdeklik... habár kétlem, hogy úgy mint a legtöbb hasonló korú fiatal lány. -Altdorf ellenségei, nem csak a csatatéren mozognak... A vár elé ha sereg érkezik, akkor az őrök úgysem tudnak mit kezdeni. Ennyi őr szerintem elég, hogy beszedjék a vámot és felügyeljék az áthaladást a kapukon. - Kis szünetet tartok. -Biztosan fogunk látni egy lovagot, hol máshol tekereghetnének, mint a palota előtt egy ilyen szép napon. Már csak azért kiállanak a palota elé, hogy neked örömet szerezzenek. - Mosolyodom el, biztatóan Theodora felé.

-Úgy gondolod tényleg láthatom őket már ma? - kérdezek vissza ragyogó szemekkel, kicsit el is pirulva ahogy látom magam előtt a lovagokat, a lovagjaimat, amint fekete csataménen, teljes páncélban, címeres pajzsokkal védve magukat vágtatnak az íjzáporban, majd mint megállíthatatlan gyilkológépek vágnak keresztül a könnyű gyalogság szedett vetett sorfalán, pikát, koponyát és morált összetörve. -Az nagyon felemelő érzés volna. - mondom mikor visszahajózok a kikötőbe fantáziám tengeréről. Visszakanyarodok az őrség témájára: -Természetesen elegendő, de csak erre. Myrmidia, a Háború Könyvében kimondja, hogy gyengeséget csak akkor mutass, hogyha ezzel nem veszélyezteted magadat. Egy város védelme szerintem ha gyengeséget mutat, azzal csak a bűnözőket csábítja falai közé, ami pedig senkinek nem jó. Se az őrségnek, se az itt élő nem fegyver viselt polgároknak.
This message was last edited by the player at 21:55, Tue 29 Sept 2015.

-Én bizony úgy gondolom. - Bólintok mosolyogva, mintha csak egy kislánynak ígérgetnék egy lekváros süteményt. -Akkor láthatod, a mesékbe illő hős lovagokat talpig vasban, hüvelyükbe zárt gyilkos vasakkal, melyek a hitet és az erényt védelmezik ebben a kaotikus világban, melyet folyton folyvást fenyeget a káosz. Még szép, hogy felemelő érzés volna, még számomra is felemelő érzés volna, megpillantani egy-két lovagot, látni azokat a hős védelmezőket, akikről, annyi mesét zengenek, többek között én is. -Kis szünetet tartok, átgondolom, mit kell még mondanom. -Altdorf nem mutat gyengeséget, nyíltan nem fenyegeti semmi, ezért nem is támadhat semmire, bűnözők pedig mindenhol vannak... A városban legalább elkapják őket idővel, a kisebb falvakat fosztogató zsiványokkal bezzeg senki nem törődik... Persze ez így nem helyes... - Elhallgatok mielőtt még túlságosan belelovalnám magam.

-Éppenséggel de, törődnek, vagy talán nem emlékszel, hogy kiknek a társaságában jelentem meg amikor ki akartak zsebelni a banditák? - nézek a férfire, miközben felidézem magamban az egész jelenetet, Chlodovechet, a banditákat, az útőröket. -Az útfelügyelők napról napra hoznak egyre több áldozatot azért, hogy ne csak az utak, de a kisebb települések is biztonságosak legyenek. - mondom, majd hozzáteszem: -Mindig meg akartam amúgy kérdezni: miért utaztál akkortájt egyedül? Te magad is tudod, hogy kiszolgáltatott préda vagy olyankor bárki számára. Illetve, vagytok. - állapodik meg tekintetem egy pillanatra Kenyéren.

Habar Theodora terkepet nem talal, de elegge pontosan korulirjak neki a fontosabb dolgok merre vannak. Rovid kerdezoskodes utan azt is megmondjak neki, hogy a legtobb kocsma es fogado a dock negyedben van, egy hosszu utcan amit az itt talalhato vendeglatoipari egysegek nyoman a helybeliek csak szaz fogado utcajanak hivnak, bar hallotok olyat is hogy ezer fogado. Valoszinuleg meg senki sem szamolta pontosan meg.

(Raktam fel terkepet amin a fontosabb dolgok be vannak jelolve. Ezek nagyjaboli helyet meg is tudtatok.)

Meg mielott elhagyhatnatok a teret ami az arusok szerint a Konigplatz nevre hallgat eleg nagy tolongasra lesztek figyelmesek. A teret ovezo egyik nagyobb haz, vaskos falakkal ugy nez ki a varosorseg egyik laktanyaja lehet. Egy szakasznyi landzsas rohan ki a kapun, az emberek szinte gondolkodas nelkul nyitnak utat nekik. A landzsasok lathatoan harcra keszen indulnak meg az egyik kisebb utcan keletre.
A kornyeken sugdolozas kezdodik
- Haramiak Lehetnek, biztosan haramiak -
- Nem, en ugy hallottam, hogy mutansok -
- Hogy lennenek mutansok? Ez Altdorf, a Birodalom fovarosan, ide aztan mutans nem mereszkedik az biztos
- Lehet csempeszek - es a talalgatas folytatodik. Mindenesetre a varosorok elegge gyorsan mennek, hogy ne tartsak fel sokaig a tomeget es amint eltunnek ugy ter vissza minden a szokasos kerekvagasba. Ugy tunik az embereket igazan sokaig semmi nem lepi meg.
This message was last edited by the GM at 18:12, Wed 30 Sept 2015.

A beszamolok alapjan megtalaljatok hogy a Konigplatz melyik oldalan kell lemenni, hogy a palota fele induljatok el, ez egyebkent nem mas mint a mar sokat emlegetett fogadok utcaja. Ahogy haladtok el a fogadok kozott, ahol ugy tunik minden fele es fajta hely van, a kis fustos ivotol kezdve a gazdag, hatalmas fogadon at a 'khmmm' mindenfele elvezeteket nyujto helyekig. (Kivulrol semmi ilyesmi nem latszik, szolidak a helyek, de maga a kulsosegek arra utalnak nem normal fogadorol van szo.) Mindenesetre elegge ugy tunik hogy az utcan mindenfele utazonak szolgalnak lehetoseggel hogy jol erezze magat amig Altdorfban tartozkodik.
Az utca felenel sem jartok meg amikor felre kell allnotok amig egy gazdagon diszitett nemesi hinto elhalad nagy sebesseggel az eszaki kapu fele. Jol felszerelt lovascsapat kiseri, nem szedett vedett zsoldosok, hanem csupa jo vagasu katona lancvertben, pajzsukon es tabardjukon ott virit a hinton is jol lathato kard kore tekeredo vervoros rozsa.
This message was last edited by the GM at 18:31, Wed 30 Sept 2015.

Mikor Theodora rákérdez, hogy miért járom utam egyedül, lehervad a mosolya az arcomról vagy ha nem is hervad le inkább csak üressé válik. -Tudom, hogy ebben az ügyben nincs igazam... Nem is ez a lényeg. Mióta a valódi eszemet tudom egyedül vándorlok, nincs nagyon mit elvenni tőlem. Aki azt szeretné, elvenni tőlem, azt gonoszság vezérli... Nincs mit tennem ellene. Miért teszek így? Az nem erre a gyönyörű és újdonságokkal teli napra való beszélgetés, talán majd egy ital mellett, de nem ma. - Új életet lehelek mosolyomba, kicsit körbepillantva, levéve tekintetem a fiatal nőről. -Persze most sem utazom egyedül, máskor is utaztam már társakkal... Majd mesélek róluk, de nézd! - Mutatok a lándzsások felé mikor megpillantom őket. -Ez téged érdekelhet. -Míg Theodora esetlegesen bámészkodok, könnyed szóváltásba kevered a közelembe lévő emberekkel, akik esetleg hajlandóak szóba állni velem, hogy megtudjam mi történt. Mikor ezt kitárgyaltam, megkeresem tekintetemmel Theodorát, majd ismét mellé szegődöm. A nemesi hintó elől sietve húzódok le, és ügyelek Kenyérre is, akin ismét izgatottság érződik, egyet vakkant is. -Jól van, na látom téged is felzaklat ez a sok felesleges cicomaság.... - Theodorára nézek eztán. -Aztán merre vesszük utunkat, ha megkíséreltük meglátni a lovagjaidat? 

Némán hallgatom a láthatóan hirtelen jókedvét vesztő férfi szavait ami valami problémára utal a múltból, de nem igazán van időm újabb kérdéseket feltenni mert felhívására meglátom a városőröket. Érdeklődve figyelem a dolgot, meglehetősen kevesen indultak el ahhoz, hogy komoly baj legyen, ugyanakkor az ügy jelentőségétől függetlenül kíváncsian figyelem az eseményeket. Mikor eltűntek a látómezőből látom, hogy Chlodovech beszélget az itt lévő emberekkel, magam is így teszek, s bár nem tudom miről folyhat a diskurzus közöttük, engem az érdekel, hogy nem-e tud valaki valamit arról, hogy mi történhetett - és itt nem az imént hallott találgató emberekre gondolok, őröket próbálok megkérdezni, ha tudok.
Utána visszatérek a kutyájával várakozó férfihez, majd folytatjuk utunkat. A hintó elől természetesen jómagam is félrehúzódok, a fegyvereseket megnézem, a címeren is elidőzik egy kicsit a szemem, gondolkodok rajta, hogy láttam-e már korábban valahol, nem-e véletlenül valamelyik fontos Altdorfban élő nemesi család címere, akikről a történelemben már olvashattam.
Miután a lovasok elmentek a kérdéssel felém forduló férfinek válaszolok: -Nem tudom, nem döntöttem még el pontosan. De lassan úgy érzem ideje volna egy megfelelő szállást találni, hogy ne este kelljen a kikötőben kutatni amikor a város mulat. Legalábbis gondolom.

Próbálok megfelelő utat találni, ahol kicsit kintebb keveredhetünk a tömegből, arra felé veszem az irányt miközben, apró vakarózások kíséretében Theodorához szólok. -Igazad van, addig találjunk szállás, amíg még nem foglaltak a szobák, és nincs túl nagy felfordulás, ráadásul így legalább meg tudjuk jegyezni az utat is. Nem hiányzik, hogy eltévedjek az általam ismert világ egyik legnagyobb városában. - A téma elterelődésével, a mosolyom őszintesége is visszatér. -Utána is lesz még időnk csatangolni és felfedezni ezt a különleges várost.