A Bögen mindket oldalan hatalmas faepuletek huzodnak, es a Bogenbe nyulo molok menten sok hajo varakozik kikotve. A folyo partjan hatalmas a nyuzsges, a varos szegenyei kozul sok a rakodomunkasok ceheben lat kilepesi lehetoseget a nyomorbol igy megbecsulik magukat es szorgosan pakolnak ki vagy be valamelyik hatalmas raktarepuletbol. A tomeg nyuzsgeset minduntalan kialtozas es karomkodas szakitja meg amikor valami kisebb vagy nagyobb problema tortenik.
This message was last edited by the GM at 17:16, Sat 06 Feb 2016.

Masnap kora reggel megindul ujra a barka, lathatoan Josef igyekszik nagyjabol a munkakezdesre beerni a varosba. Ahogy kozeledtek egyre jobban halljatok ti is a nyuzsgo kikoto hangjait. Josef lathatoan egy ideig keresgel a szemevel majd egy hatalmasnak tuno rakodomolo fele kezdi kormanyozni a hajot.

A mai reggelen már páncélban jelenek meg a bárka fedélzetén - bár láthatóan várom már, hogy végre kikössünk azonban a munka rám eső részében nem kapkodok; ennyi év alatt jól megtanultam úgy harcolni, hogy teljesítményem független legyen lelki állapotomtól, s ezt érvényesítem ezúttal a munkára is. Beszélni nem sokat beszélek, mindössze a várost fürkészem - őröket keresek a parton, Altdorf meglehetősen szép számban vonultatott fel városőröket a város védelmében, kíváncsi vagyok Bögenhafen versenyre fog-e kelni vele.

Illetve még reggel utoljára kicserélem a kötést Kastor lábán: -Szépen gyógyul. A nyoma meg fog maradni, de azon kívül semmi más nem fogja emlékeztetni arra az estére. Ha akarod bekötözheted amíg csak a heg látszik, de nem látom szükségesnek. - kommentáltam.

Johann az egyik evező mellől szemléli a nyüzsgő várost, mely sokkal szimpatikusabb méreteit tekintve, mint Altdorf. Persze itt is az első illatok, amiket felé sodor a szél, ürüléktől, döglött haltól és égő szennytől bűzlenek, de egy régi cimborája mindig azt mondogatta, hogy ha a civilizációnak lenne saját szaga, akkor ez volna az. A férfi csempészetthez szokott szemei tapasztaltan kiszúrják a dokkmunkások között elvegyült ellenőröket és fizetett verőlegényeket. Theodora közeledtére azonban teljes figyelmét a felfegyverzett, páncélozott beavatottra fordítja.

- Nem baj, ha lesz valami, ami emlékeztet erre az estére. Bár mostanában így is elég sokszor visszatér álmaimban az a fránya sikátor, mondja Johann, miközben ő is szemléli a heget. Ha túléli ezt az egészet, talán még jól is jöhet néhány romantikusabb kalandja alkalmával.
- Még egyszer hálásan köszönöm a segítséged, nem csak a seb bekötözéséért, hanem mert a segítségemre siettél, mikor nem lett volna rá okod. Erről jut eszembe, Myrmidia egyháza elfogad adományokat? kérdezi Johann, miután visszahúzta nadrágja szárát.

-Ha láthatóbb helyen volna, még mutogathatnád is, csak azt ne említsd meg, hogy mennyire megijedtél. - élcelődök majd egy halvány mosolyt is hozzá erőltetek amikor Kastor a sebhelyről beszél. Külső szemlélő azt hiheti, hogy vagy a papírok győztek meg és azért viselkedek kedvesebben a férfivel, vagy csak egyszerűen ennyire nem vagyok haragtartó. Az igazság viszont az, hogy egyszerűen próbálom magam mögött hagyni azt ami történt, mivel fontosabb dolgokkal kell a következő napokban foglalkozni - na meg annak is nagyon örülök, hogy végre itt vagyok Bögenhafenben és ez viszont már jól látható is rajtam. Az ezzel járó látvány talán kicsit szokatlan is lehet az útitársak számára (leszámítva Manfredet és Chlodovechet (de főleg a vándort) akik régóta ismernek) hiszen az út nagy része alatt az ellentétek miatt feszült voltam. Amikor azonban a férfi felemlíti a múltat felegyenesedek, kissé elkomorodik az arckifejezésem - főleg mert úgy látszik, hogy adományokkal akarja jóvá tenni azt amit tett: -Nem fogok hazudni, nem érted csináltam, tettem amit tennem kellett a hajó és a legénysége védelmének érdekében, kerüljön amibe kerül. Továbbra is haragszom amiért hazudtál és tudtukon kívül veszélybe sodortad olyanok életét akinek semmi köze hozzád vagy a pénzedhez, de szembe kellett néznünk a helyzettel mert akkor nem számított semmi csak a legénység épsége. - magyarázom, folyamatosan a férfi szemébe nézve: -De szolgáljon az eset örök tanulságul. Az egyházam fogad el adományokat igen, de ha Myrmidia bocsánatát akarod elnyerni, akkor gyakorolj, tanulj, állj ki a civilizáltság mellett és kerüld a szükségtelen vérontást, s ha már készen állsz, egyszer ragadj fegyvert valaki olyanért, aki védtelen ellenségeivel szemben. Akkor, ha hallani fogod a magasból a sas sikítását, akkor Myrmidia megbocsájtott amiért hazugságokkal egy szolgája mögé bújtál. Ha pedig ő megbocsájt, akkor én is. - a végére még egy halvány mosolyt is hozzáfűzök.
This message was last edited by the player at 17:59, Mon 08 Feb 2016.

Vegul a hajo kikot a dokkhoz. A varakozo dokkmunkasoknak Josef odakiallt valamit. Mintha valami Haagent meg bort emlegetne, azok meg elkezdik kikotni a barkat es gyulekeznek a rakomany kipakolasahoz.
Mielott meg tul kozel ernetek Josef feletek fordulva megjegyzi - Hat sose hittem volna hogy idore ideerunk, de meg van idom par jobb uzletet kotni. Jochen Haagen olyan mint egy folyami angolna ha penzt kell kiadni, de elboldogulok vele - felnez a napra, vegignez a barkan es megjegyzi - Ha gondoljatok estere talalkozhatnank kint a vasarban, remelem van valami jo sormeres es kicsit megunnepeljuk a sikeres utat - teszi hozza.

Nemsokara a hajo a molo oldalahoz simul, legalabb tucatnyi izmos lelkes munkas koti ki a Berebelit es nemsokara pallot tamasztanak az oldalahoz. A tomegben neha megvillan egy-egy rendfentarto, de varosort nem lattok, valoszinuleg a dokkoknak van sajat rendfentarto retege es csak az igazan nagy dolgokhoz jon ki a varosorseg, bar ezt csak tippelni tudjatok.
This message was last updated by the player at 21:40, Mon 08 Feb 2016.

Cyl nemreg erkezett egy Altdorfi kereskedobarka fedelzeten. A barka gyapjut szallitott es a tengereszek baratsagosak voltak. Mar amennyire, de nagyobb baj nem tortent. A Bogen nyugati oldalara allt be a hajo, de Cylt rovid rabeszeles utan egy helyi munkas athozta a csonakjan a nepesebbik oldalra. (Cyl zold potty a terkepen)

Az elmúlt napokban egészen hozzászoktam a bárkához és útitársaimhoz. Az elmúlt hetek szorongással vegyes unalmát nagyszerűen elfeledtette a mindennapok tevékenysége; a bárkán végzett munka, a fegyvergyakorlás Theodorával és Kastorral. Ez utóbbit többször is elborzasztottam mindenféle véres, csúf, s többségében igaz katonatörténettel miközben a kardforgatás hatékonyabbik oldalára okítottam.

A dokkok és a nyüzsgését bizonytalan érzésekkel eltelve nézem; nemigen tudom, hogy mit tartogat számomra a holnap. Már egy ideje ez a gondolat köröz a fejemben, s ahogy formát ölt, odalépek a teljes harci díszbe öltözött akolitushoz és igyekszem hangot adni annak, hogy mire is jutottam - persze megvárom, hogy befejezze a Kastornak tartott hegyibeszédet.
- Frau Steinhoff - szólítom meg a sebhelyemet dörzsölgetve - amíg nem lelek egy kompániát, ami befogad a soraiba, nem lenne ellenedre, ha felajánlanám segítségemet az ereklyevadászatodban? Éppenséggel sejtheted, hogy miképpen érez egy magamfajta talpas cél és kötöttségek nélkül... - felmordulok és a bárka korlátja felett a vízbe köpök - Még nemigen tudom, hogy mihez fogjak errefelé! - intek a rakpart, a város, meg úgy általában a világ felé.
This message was last edited by the player at 16:19, Tue 09 Feb 2016.

- Csak ismételni tudom magam, mint egy arábiai papagáj. Amíg a hajón nem találtuk a holttesteket, nem tudtam arról, hogy bárki is életemre - és valamiért útitársaiméra - akarna törni. Nem hazudtam, csupán nem akartam mást bajba keverni. Mintha valami mondás is volna a jó szándékról és a pokolba vezető útról, de most nem ugrik be, feleli a férfi egy kisebb vállvonás kíséretében. Johann viszonozza Theodora tekintetét és nem úgy tűnik, mintha hazudna. És bár Johann nem tudja, hogy a beavatott végül mit fog gondolni, most az egyszer tényleg nem hazudott.

Amikor a mólóhoz koccan a hajó oldala, Johann feltápászkodik és segít Josefnek kikötni a hajót. Miközben szorgosan kötözi a csomókat, szemével tovább kémleli a rakodómunkásokat és a köztük sétáló kereskedőket. Ha ennyire él és virul Bögenhafenben a kereskedelem, akkor biztosan akad itt meló, ha esetleg mégse jönne össze az örökség. Úgyis sürgősen el kell majd tűnnie, ha nem akar feldühödött társai áldozatává válni.
This message was last edited by the player at 11:59, Tue 09 Feb 2016.

-Már nem tudom mi igaz és mi nem, így kételkedek mindenben. De ha valóban úgy van minden ahogy mondod, akkor remélem hozzájutsz az örökségedhez. - válaszoltam egyszerűen Kastronak, majd ha ez után kettőnk között véget ért a beszélgetés és Manfred lépett oda, egy darabig még figyeltem az örökösjelöltet a hajón ügyködni, majd a volt katona felé fordultam: -Nem, nem, egyáltalán nem bánom. - válaszolom egy enyhe, bátorító bólintás keretében, majd gyorsan hozzáteszem: -De azt meg kell említenem, hogy kutatásom még az elméleti fázisban tart, először a feljegyzéseket kell megtalálnom arról, hogy hol zajlott az általam keresett csata. De erről később többet mondok, mindenek előtt meg kell látogatnunk Myrmidia templomát, a helyi papnő talán fontos információkkal segíthet. - válaszolok lelkesen, láthatóan örülök minden segítségnek, de valószínűleg elsősorban annak, hogy végre valakit érdekel az is, hogy én mit csinálok ebben a városban. -De mielőtt elindulnánk a templomba el kell intéznem még pár dolgot. - teszem még hozzá Manfrednek.

Megtudakolom Chlodovechtől, hogy ezúttal is kíván-e közös fogadóban megpihenni velem. Én minden esetre örülnék neki, az éjszakánként a vacsora mellett meghallgatott történetek mindig segítettek a pihenésben. Ha velem (illetve velünk jön) akkor megmondom neki is, hogy még néhány dolgot elintézek utána útra kellhetünk - és persze megjegyzem neki, hogy Manfred is velünk tart.
A kapitánytól elbúcsúzok és megemlítem neki, hogy elfogadom a meghívást és meg is fogok jelenni amennyiben az idő engedi. Illetve mivel ő ismeri a várost, ezért kérek tőle valami támpontot is, hogy hol találkozzunk.
A kabinból is összeszedem a maradék felszerelésemet, a pajzsomat is felszíjazom már, a zsákomat is magamhoz veszem - kicsit furcsa is ismét hordani, azóta nem kellett magamnál hordani semmit, hogy elindultunk hajóval.
Illetve Kastort is megkeresem. Megállok a férfi előtt, lándzsámat a vállamnak támasztom majd előhúzom a láncingem alól a Kustosnál talált levelet - de még nem nyújtom át: -Ezt most odaadom. Sokkal fontosabb indokkal jöttem Bögenhafenbe és bár szívem szerint utána járnék az igazságnak, nem fogom megtenni, egyházi küldetésem ennél fontosabb. - azzal átnyújtom a papírt, majd ha átvette még egyszer egy enyhe, biztató mosoly keretében megszólalok: -Vigyázzatok magatokra. - azzal hátat fordítok a férfinek és elhagyom a hajót, reményeim szerint Manfred, Chlodovech és Kenyér tárasaságában.