In reply to Manfred Hetzau (msg # 36):

Manfred felszolalkozasara a kikialto vigyorogva elveszi a penzt es belekezd - A messzi Ostland bajnoka lep fel kihivokent. Ket bajnok egymas ellen, soha nem latott izgalmak. - majd Manfredhez fordulva megjegyzi - Keszulj jouram - ledofi megint a foldbe a botot, es bejelol egy vonalat - Ha kibirod a helyi bajnok ellen amig az arnyek eler idaig, akkor egy arany a jutalmad, ha le is gyozned akkor harom. Keszen allsz? - majd amennyiben Manfred rabolint osszeengedi a ket kuzdot.
This message was last updated by the player at 00:08, Thu 25 Feb 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 37):

Theodora tanacsaiba nem szol bele Chlodovech, de mikor Manfred felment a porondra megjegyzi - Bator dolog kiallni egy ekkora ellenfel ellen, vagy csak botor. - elvigyorodik - De amig nem engem vernek ossze akar egy jo tortenet kijohet belole amit kesobb majd egy kupa bor mellett joizuen felelevenithetunk. Remeljuk Manfred emlekezni fog a dolgokra es nem kap akkora utest a fejere hogy neki is el kelljen meselni - vonja meg a vallat.
This message was last updated by the GM at 00:12, Thu 25 Feb 2016.

Theodora megtud par dolgot a lovagi tornarol. Egyelore meg nem erkezett meg a baro es kiserete, de megigerte magat. Mindenesetre az atlag ember szamara inkabb csak a hirek mintsem a latvany jut el. Mivel a kornyek szine java osszegyult, csak a kivalasztott keveseket engedik a testorok kozel. A satrakig meg csak-csak el lehet jutni, de a lovagok kuzdelmet mar nem konnyu latni. Olyat nem talalsz egyelore aki tenylegesen latta is az esemenyeket, de paran tudni velik, hogy ma foleg szalfegyveres harcok mennek, holnap karddal fognak kuzdeni es lovas versenyszamok csak a vasar utolso napjan lesznek. Bar azt nem tudod ez mennyire pontos. Illetve egyvalaki azt is allitja, hogy latott solyomroptetest a satrak mogul lesve.

In reply to Desdemon, az Igazlato (msg # 38):

Amelia jól megrágja gondolatban a jósnő szavait, próbál a ködös és sokértelmű jóslatból valami egyértelműbbet kigondolni, de nem sikerül.
A gondolataiba merült Desdemon-nak egy halk Köszönöm-mel búcsút int, majd távozik a sátorból.

A bent elhangzottak kóvályognak továbbra is kósza gondolatokként a fejében, ahogy a ringben verekedő alakok és az azoknak szurkoló nézősereg felé viszik a lábai.

(Ha jól sejtem időzítés terén mire egy helyre kerülünk, addigra megy már a bunyó. :) )

Integetek a tömegnek, majd a levegőt csépelem és ide-oda szökellek ahogy azt az ezredem ökölvívóitól láttam: jómagam nem tartoztam közéjük, s ahogy látom ez Zúzónak is nyilvánvaló, de kell a bunyó - a hajóúton elfásultam, fel kell ébresztenem magamban a veszélyérzetet. Nem mellékesen, bárki figyelhet és ha esetleg látja valami zsoldoskompánia toborzója, hogy hogyan állom az ütéseket, tán' még kontraktust is kínál.
Roppant kis esélyt látok arra, hogy kiüssem a fickót: karddal, pajzzsal elintézném, mert látszik, hogy nem harcos, hanem egy bunyós, így a taktikám az időhúzásra és az egy arany megszerzésére irányul. Amíg nem ront rám, addig megpróbálok bevinni pár ütést, ha meg jön, akkor minden erőmmel védekezem.

Figyelem ahogy Manfred a küzdőtérre vonul, az integetésen a nézőtér felé elmosolyodok; közben pedig Chlodovechnek válaszolok: -Ugye milyen közel áll a legtöbbször a kettő egymáshoz? - viccelődök a vándormesélőnek egy félmosoly keretében, azonban még mindig a készülődőket figyelem és nem őt: -Ugyanakkor én nem tartom bolondságnak. A nyers erő semmit sem ér, hogyha valaki nem elég gyors és képzett hozzá. Persze az a férfi itt valószínűleg nem véletlenül bajnok, de attól még Manfred katona, közelharcot vívni a bestiaemberekkel sokkal rosszabb mint egy ilyen óriással verekedni. - magyarázom neki. -Na meg aztán, hogyha nagyon megverné Manfredet senki nem akarna kiállni utána ellene, az pedig nem jó az üzletüknek. - majd elkomorodik az arcom: -Legalábbis remélem. - teszem hozzá, látszik, hogy van egy elképzelésem erről az egész helyről de korántsem vagyok benne biztos, hogy tényleg így is működik.

Amelia meg mindig a joslatokon gondolkodva er vissza szoritohoz. Manfred addigra mar bent van. Az elso nehany okolcsapasvaltas lassan telik. A helyi bajnok lathatoan inkabb csak kiter Manfred elol, gyakorlott mozdulatokkal tereli felre. Vagy a faradtsag vagy a megszokas hogy mar jo ideje csak nem tul hozzaerto iparoslegenyekkel verekedett kicsit lelassitotta mig Manfred eles harcokban edzodott, mihelyst kicsit kitapogattak egymas gyengesigeit es erossegeit a volt katona orult rohamba kezd, behuzza a fejet, nem torodik vele hogy kap egy meretes utest az oldalaba es egyszeruen felokleli a Zuzot mikozben kemenyen sorozza az oldalat. A meglepetes es a tamadas intenzitasa a foldre viszi a hely bajnokat, de Manfred meg ott is uti ahol eri, egeszen amig a kikialto felre nem hessegeti onnan. A tomeg megdobbenve nezi az egeszet egyelore ugy tunik meg fel sem birtak fogni a dolgot. Aztan megszolal valaki hatrebb - Mondtam hogy mar kifaradt es nekem kellett volna kihivnom - mindenesetre a kozbeszolasra megtorik a hirtelen ledobbent csend es eljenezni kezdenek paran meg tapsolni.

Miutan Manfredot arrebb terelte kisse kelletlenul eloveszi a penzt es kisse eltulzott szinpadiassaggal atadja. Feluton erzitek, hogy habar faj a penz kiadas ha mar igy tortent probalja kihozni belole a maximumot, hatha a hatralevo napokon meg tobben probalkoznak majd ha latjak hogy van esely es tenyleg megkapja az ember a penzt.
This message was last updated by the player at 22:53, Thu 25 Feb 2016.

Lihegve körbenézek, kiszedem a kikiáltó által földbe szúrt rudat és azzal integetek a tömegnek, majd odahajítom Zúzó mellé.
- Sigmar vérére ember, - kiabálom túl a hangzavart, ahogy a kikiáltóhoz lépek - tartozol három arannyal! Amikor odaadja, vigasztalóan megveregetem a vállát, s mikor átveszem a holmimat a társaimtól egy ezüsttel visszamegyek hozzá.
- Igyatok párat Zúzóval és ápoltasd fel rendesen! - nyomom a kezébe az ezüstérmét látványosan - Ha magához tér, mondd meg neki, hogy ha legközelebb nem egy kovácslegénnyel verekszik, akkor ne gatyázzon ennyit, mert nagyon kiismerhetően bunyózik, hanem rontson rá és üsse ki, amilyen hamar tudja! - fejezem be egy jobbhorgot mímelve. Miközben nekilátok felöltözni, újra lejátszom magamban, hogy mekkora mázlim volt; Zúzó nem vett komolyan, ahogy sejtettem, a bohóckodás vagy a fásultsága miatt lenézett. Csak szórakozott az elején, megpróbálta minél tovább húzni a harcot, hogy több balekot is bunyóra csábítson. Ritka ostoba fejet vágott, amikor egy váratlan pillanatban nem elléptem a sokadig látszatütés elől, hanem beleálltam és a vállammal felökleltem. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, minden erőmmel jól megsoroztam az oldalát, (még Knopfler kapitány mondogatta, hogy "a nagydarab barmokat ott kapd el ahol élnek") s amikor a földre került ráugrottam és jól megagyaltam, nem törődve az öklöm sajgásával.
- Úgy fest Frau Steinhoff, - nyomkodom meg sziszegve a kék zúzódást a bordáimon - a megfelelő pillanat és az időzítés valóban fontos, nemcsak a háborúban, hanem az ilyen sima ökölharcban is. - vigyorgok rá öltözés közben. - Cimbora, úgy látom a megnyúlt képedből, hogy téged is annyira meglepett a végeredmény, mint engem, meg azt a balféket! - mondom Chlodovechnek és Zúzó felé intek. - Rá se’ bagózzál, nekünk könnyebb lesz túllendülni a döbbeneten, mint neki!

Miután ilyen remekül "kimulattam" magamat, követem Theodorát és Chlodovechet, megyek amerre a kíváncsiság hajtja őket. Ha lehetőség adódik, akkor közben valami árustól veszek egy kupa sört és jóízűen lehúzom.
This message was last edited by the player at 05:47, Fri 26 Feb 2016.

Jórészt csendben nézem a kézitusát, csak néha egy két konszolidált biztató kiáltással próbálom lelkesíteni Manfredet, bár ezt valószínűleg a tömeg egyszerűen túlordítja - minden esetre bár szeretném jobban biztatni a férfit, azonban nem érzem titulusomhoz méltónak egy egyszerű várási verekedés mellett ennél nagyobb lelkesedést mutassak; helyette inkább elmondok egy imát a verekedés alatt, az valószínűleg többet is segít.
A férfi győzelme bár váratlanul nem ért, hiszen jó katona, sejtettem, hogy méltó ellenfele lesz a Zúzónak, azonban egy kicsit így is meglepődök, hogy mennyire gyorsan sikerült fordítania a kockán és azon is, hogy a Zúzó ezt mennyire nem bírta kezelni, holott bajnok hírében áll. Halványan elmosolyodok: -Látod, ezek azok a dolgok amikről hetek óta beszélek neked. - nézek Chlodovechre elégedetten.
Amikor Manfred visszatér - másodjára - rámosolygok: -Gratulálok, szép harc volt. - dícsérem. -Bár számítottam a sikeredre, de kicsit megleptetek - te is, meg a Zúzó is. De ez nem csorbít a győzelem fényén, menjünk is, nehogy még a végén téged akarjanak pénzért legyőzni. - ugratom a férfit, majd távozok a társaságukba.

Amikor arról esik szó, hogy merre menjünk én megemlítem, hogy szívesen megnézném a tornát, de ismerem Myrmidia megítélését a Birodalomban így valószínűleg egyházi szerepem kevés lesz ahhoz, hogy elfogadják jelenlétemet a gazdag körök tagjai között. De ha vannak ott őrök talán az ő társaságukban eltölthetek ott egy kevés időt és láthatok néhány újdonságot. Ezt elmondom nektek is, illetve megkérdezem, hogy amíg én ezzel próbálkozok, addig ők merre fogják eltölteni az időt.
This message was last edited by the player at 03:23, Fri 26 Feb 2016.

Johann, Gunther

Johann es Gunther megerkeznek a vasarra. A joszagok vasara habar lathatoan porog, de nem tunik kulonosen erdekesnek. A tenyleges vasarra beerve azonban eleg nagy tomeget talalnak a verekedo arena korul akik eppen szelednek szet mikozben valami ujdonsult Ostlandi bajnokrol beszelnek.

(A tobbiek nincsenek messze ugyhogy elvileg osszefuthattok veluk)

Cyl

A templombol visszafele jovet mar sokkal kevesebb ember kozott haladsz kifele a varosbol. Lathatoan a nagy tobbseg mar kierkezett azok kozul akik meg meg kivanjak tekinteni a latvanyossagot. Mikor visszaersz teged is a szetszeledo tomeg fogad akik arrol beszelnek, hogya  helyi bajnokot valami ostlandi legyozte.

Az éljenző tömegen keresztül tolakodva próbál a ringből lefelé tartó Manfred-hoz jutni.
Nem hadonászik kezdetben, csak megy előre és igyekszik, hogy az ismerős arcot ne veszítse szem elől.
Amikor már Theodorát és Chlodovechet is látja, csak akkor kezd integetni.
- Manfred! ... Várjatok meg! - kiabálja a végén, mielőtt ismét szem elől veszítené a kutyával együtt négy fős társaságot.

A nevemet hallva megtorpanok és önkéntelenül az övemhez kapok, de Ameliát meglátva lazítok és kihúzom magamat, közben elfintorodok ahogy megsajdul az oldalam.
- Hogy tetszett az akrobata mutatványom? - kérdezem vigyorogva - Egész jól egyensúlyoztam a pofánvágás és a pofánvágott között, nem? - tréfálkozom sután, az államat dörzsölgetve. - Merre jártál, Amelia? Remélem, te szebb elfoglaltságot találtál magadnak, mint én ... - mondom, miközben a felszerelésemet igazgatom és gondosan figyelek a pénzemre, mivel egy tömeg közepén nyomtak a kezembe három koronát, tehát minden bámész paraszt és zsebes tudhatja, hogy van nálam pénz.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 53):

Kicsit lihegve érkezik.
- Ó, hát... izé... - keresi a szavakat és azon vacilál vajon elmondja-e, hogy a bunyó végére ért csak ide, ezért a lényegről éppen lemaradt.
- Chlodovech biztosan szebben meséli majd el, mint ahogyan én tudnám. De a lényeg, hogy nyertél és ehhez szívből gratulálok. - mosolyodik el kedvesen és éppencsak beleöklöz a fájós oldaladba -nem tudva, hogy kaptál azért te is.
- Oh, ne haragudj, nem volt szándékos. - szabadkozik, majd témaváltásként a kérdésedre is válaszol.
- A Kakas és Üllő-ben kivettem egy szobát, majd egy darabig kísérgettem Kastor-ékat, de meguntam a cicomázkodásukra várakozást és kijöttem a vásárba. Ha akartok szörnycirkuszt látni, az is van arra felé. - mutat a sátorok közé. - Nekem egyedül nincsen kedvem ilyesmihez, na meg a lovagi tornát gondoltam, hogy meglesem. Ha másképp nem megy, hát majd felmászom az egyik rúd tetejére. - jókedvűen elmosolyodik.
- Ti merre találtatok szállást? Frau Steinhoff gondolom már volt a templomban, különben nem lenne veletek... - utal csak a beavatottra a vezetéknevén nevezve, ahogyan lényegében csak Manfred-től hallhatta.
Nem szándékosan említi úgy Theodorát, mintha ott se lenne, csupán valószínűbbnek tartja, hogy Manfred fog válaszolni és nem a beavatott.

- Én szívesen megnézem a szörnycirkuszt, engem is érdekel, hogy milyen figurák lapulnak ott. Addig érdemes megnézni, amíg a boszorkányvadászok nem unnak rájuk és égetik meg a nyomorultakat, valami mondvacsinált indokkal! - felelem, miközben fintorogva dörzsölgetem a bordáimat - A lovagokon nem sok mindent van nézni, elhiheted; magukra aggatják a páncéljukat, aztán a legrövidebb úton nekirontanak az ellenségnek, akár a tüzes billogvassal ülepen bökött bivalyok, nem nézik azt sem, ha barát, ellenség, vagy akár maga Sigmar kerül a lovaik patája alá, annyira fennhordják az orrukat! - ecsetelem a nézetemet, s érződik hogy személyes tapasztalatból beszélek - Azért is van olyan keskeny szemrés a sisakjukon, amúgy sem néznek sehova, csak maguk elé, mint a szemellenzős ökrök! - gúnyolódok kurtán felkacagva. - Frau Steinhoffal voltunk a templomban, majd ő elmondja, hogy mire jutott, ha jónak látja. Részemről irány a szörnycirkusz, kölyökkorom óta nem láttam úgy ilyesféle dögöket, hogy nem kellett levágni őket! - fordítok a beszélgetés fonalán, majd várom a többiek reagálását.
This message was last edited by the player at 12:39, Fri 26 Feb 2016.

Amikor Manfred megtorpan én is megállok majd megfordulok és figyelem ahogy közeledik, majd egy biztató mosoly keretében bólintok üdvözlésül - utána azonban kicsit elkomorodik az arcom ahogy önkéntelenül eszembe jutnak az út alatt történt dolgok. De végül elmosom az arcomról ezeket a kétségeket; nagyon jól megtanultam már, hogy mit és hogyan mutassak kifelé. A beszélgetésüket egy darabig csendben hallgatom, majd amikor Manfred mondandója gúnyolódásba csap át, megrovó tekintettel megjegyzést teszek: -Nagyon botor dolog így beszélni a Birodalom legképzettebb nehézlovasságáról. - mondom. -Főleg pont azt felróni nekik ami a nehézlovasság feladata: kegyetlen rohammal megtörni a formációt és a morált. Elhiheted, a legtöbbjük jó stratéga és nem egy lovagrend működik Myrmidia nevében a Birodalom határain belül, úgyhogy ha így akarod Ameliát magaddal csábítani a szörnycirkuszba a torna helyett akkor azt ne előttem tedd, mert megharagszok érte. - mondom ki amit gondolok köntörfalazás nélkül, ahogyan az tőlem megszokható.

Theodora szavait hallva Myrmidia beavatottjához fordul.
- Talán ha nem nemesi családból származna a lovagok többsége, akik ugye a fennhéjázásukról ismertek nagy általánosságban, akkor más véleménye lehetne. Egyébként nekem addig szórakoztató a lovagi torna, amíg nem ellenem rohamoznak és nem az én fejem nézik szétcsapandónak a láncosbuzogánnyal. - mosolyodik el talán némileg bocsánatkérően.
- Természetesen biztosan vannak kivételek. - szélesebbre húzódik arcán a mosoly.
Majd Manfred-re néz ismét.
- Napnyugta előtt nekem vissza kellene érnem a fogadóba. Műsort ígértem és nem biztos, hogy a szörnycirkusz látványosságai után kellően higgadt tudnék lenni a műsorhoz. - lesüti a szemét, majd visszatér a korábban feltett, de válasz nélkül hagyott kérdésére.
- De... még mindig nem mondtátok el, hogy hol tudnálak benneteket elérni, ha valamiért esetleg szükségem lenne a tapasztalataitokra.

Napnyugtakor Bögenauer templomában. Nem kérdeztem mást, majd a hitem útbaigazít. - távozom az ima után egyhamar Sigmar templomából, jókedvűen bámészkodva a vásárra felé menet, mikor a fülembe jut, hogy legyőzték Zúzót - az egykori - bajnokot. Nincs az a harcos, ki nem talált volna legyőzőre...na jó, talán egyet kivéve... - indulok tovább a szörnycirkusz felé. Talán Gottri megint előkerül, nem csak a kikötőben látott külhoni népség - nézem meg magamnak a rögtön rajongók hada által fennhangon ostromolt bajnokot.
"Manfred, az ostlandi"...hmmm, rá fogadtam volna a nemes pénzéből... - ismerem el, majd ejtek irányába egy csalafinta mosolyt, melyről bizonyára lemarad a hölgykoszorúban. Aztán haladok is tovább.
Lássuk a szörnycirkuszt...

Kissé meghökkenek Theodora ledorongolása hallatán, de végülis megértem, aligha szokott hozzá az efféle hangnemhez. "Kicsinyég megfeledkeztél magadról, Hetzau, biztosan fejedbe szállt a dicsőség. Úgy fest, csak aranyat lehet venni fájdalom árán, józan belátást nem nyerhetsz pár ökölcsapástól" - töprengek, majd elhárító gesztussal felemelem a kezemet.
- Igazán nem akarlak megbántani, Frau Steinhoff! - felelem bocsánatkérően - Ám pár keserű emlékem fűződik a nehézlovasság támadásához, mikor a kérlelhetetlen lovagok a saját gyalogságunkon keresztül rohanták le az ellenséget, eltiporva számos bajtársamat, csak mert a bestiaemberek nyomása alatt nem tudtunk időben elkotródni az útból, hiába fújták a harsonáikat! - köpök ki oldalra és a pöröly jelét mutatom - Utána egyetlen nagybecsű, bátor uraság sem jött az ispotályba, hogy a saját sebesültjeink felől érdeklődjenek és míg ők diadalmas lakomát ültek a társaim penészes kenyéren és poshadt vízen tengődve tértek meg Sigmar trónja mellé! - csapok ökölbe szorított balommal a másik tenyerembe nyomatékképpen. - Biztosan vannak köztük derék emberek is, mint ahogy a mi sorainkban is szolgált pár gazember, de a Birodalmi nemesség java kutyának nézi a magamfajta katonát, s szívesen dobja áldozati koncnak a saját érdekei oltárára, hogy csak egy hosszú sebhelyet kapjon jutalmul a szeme alá a hosszú  szolgálatért! - morgom hideg dühvel és megdörzsölöm a sebhelyemet, mely mintha lángra kapott volna, úgy sajdul meg. - Nem szép dolog mindenkire ugyanazt a kalapot húzni, de nehéz megállni, ezért elnézésedet kérem! - hajtom meg a fejemet. - Myrmidia segít a harcban, Sigmar megóvja lelkem tisztaságát, Ranald pedig szerencsét juttat, - intek hátra a küzdőtér felé - ám csak ritkán van kedvük egy egyszerű emberre figyelni, akkor pedig csak magunkra, vagy a bajtársainkra számíthatunk... - fejezem be a bölcselkedést és nagyot fújok; nem szoktam ennyit beszélni, nem tudom, hogy mi üthetett belém... - Bocsánat a szónoklatért, - vakarom meg a szakállam - nem kenyerem a prédikálás, nem is vagyok jó benne! Bocsánatkérően Ameliára is rávigyorgok, látszik, hogy kínosan érint, hogy elragadott az indulat.
- Egyébiránt az Alabárdosban szállásoltunk el! - válaszolom neki és nagyjából az irányt is mutatom, hogy merre van - Szóval te leszel, aki fellép a Kakasban? A csapos már dicsekedett veled, nem lehetetlen, hogy én is betérek megnézni. - próbálom másik, kevésbé köves mederbe terelni a társalgás folyamát.Ahogy az Alabárdos irányába lóbálom a karomat, megakad tekintetem egy mandulavágású, mogyoróbarna szempár pillantásán, ahogy alabástrombőrű gazdája csalafinta mosolyt villant felém. Jól megnézem magamnak a kecses mozgású alakot, s miközben visszamosolygok, bizonytalanul intek is neki. "Ő meg ki lehet? Biztosan nem találkoztunk, emlékeznék arra..." - töprengek és megnézem, hogy merre tart.
This message was last edited by the player at 15:43, Fri 26 Feb 2016.

-A jó hadvezér jó hadvezér marad akkor is, hogyha nem tud szitkozás nélkül megállni egy mondatot sem, hasonlóan van ez a jó katonával is. - kezdek bele amikor Manfred abbahagyta a saját mondandóját. Láthatóan türelmesen hallgattam végig mind a kettejüket, szeretek többet megtudni azokról az emberekről akikkel együtt utazok; hiszen minél jobban ismersz valakit, annál jobban tudsz vele együtt működni a harcmezőn. -Azt pedig biztosan állíthatom, hogy a legtöbbjük nem élvezte, de a parancs megtagadása a haditerv szabotálása, a harc után pedig mindig az ünneplők csapják a legnagyobb zajt, aki csendben elmond egy fohászt az elesettekért azt nem hallani, csak a sötétben, saját lelkiismeretével együtt találni egy gyertyaláng nélküli szobában. - magyarázom, láthatóan tőlem azért nem szokatlan a prédikálás, Edoardo atya jól kitanított arról, hogyan beszéljek Myrmidia tanításairól. -Ami pedig a nemesi származást illeti - nézek a lányra - csak azt tudom mondani, hogy jelentős a különbség a fegyvert forgató vagy a pénzével gazdálkodó nemes között, a csatatér előbb utóbb mindenki szívét nemessé teszi, de ez az a fajta nemesség ami nem származással, hanem korral és tapasztalattal környékezi meg az embert. - majd visszanézek Manfredre: -De nem kívánok senkit védeni hiszen nem láttam azt amit te, mindössze azt mondom, hogy nem skatulyázhatsz be minden lovagot nagyképű nemesnek. - tartok egy pillanatnyi hatásszünetet, hogy összeszedjem a gondolataimat mielőtt Myrmidia egyik tettét eleveníteném fel vázlatosan: -Mikor Myrmidia, isteni ereje nélkül, egyszerű nőként köztünk járt, érezte fájdalmunkat, meghallgatta panaszainkat akkor megtanította az embereket ezekre a dolgokra és mindenki belátta, hogy bárki élete egyformán fontos a harcmezőn, a háború egyetlen civilizált és effektív módja az, hogyha a veszteségeinket a lehető legkisebbre csökkentjük. - lelkesen és rutinosan beszélek ezekről a dolgokról, rutinosan váltogatva, hogy éppen kivel tartok szemkontaktust. -Nem véletlenül mondják, hogy Sigmar csak elvisz a háborúba, de onnan Myrmidia hoz haza. - sóhajtok egyet és tekintetem néhány pillanatra a távolba réved, ahogy elmémen keresztülsuhan, hogy sokan mégis inkább Ulrich és Sigmar kegyét keresik a háborúban. De végül ismét a többiekre nézek, megengedek egy félmosolyt is. -De mint mondtam, nem kívánok senkit védeni. Én csak Myrmidia egy egyszerű szolgája vagyok, soha nem mutathatok akkora példát az embereknek amit Ő mutatott, de elmondhatom tanításait és remélem, hogy megértő fülekre talál. Úgyhogy ne aggódj ezt én bármelyik lovagnak és nemesnek is elmondanám, hogyha hasonlóan gúnyolódna az egyszerű katonákon. - mosolygok biztatóan.
This message was last edited by the player at 19:11, Fri 26 Feb 2016.

A térre érkezve a bajnok nem annyira érdekel. Verekedni most nincs kedvem, ráadásul jobb az hogy ha feltűnés mentesek tudunk maradni. Kalapomat kicsit jobban az arcomba húzom, de próbálom kiszúrni a tömegben tevékenykedő bandát. Esélyesen kell itt lennie valakinek aki az "üzletet" viszi. Közben pedig az első bódétól megpróbálok valami szimpatikus ételt beszerezni.

A szornycirkusz felol sikoltozas tamad. Az emberek tolonganak, de nem a jol megszokott lelkes buzgosaggal hanem inkabb felelemmel. Valaki el is kialtja magat - Vigyazz! Arra megy! -

Egy szívdobbanásra megtorpanok, látva az elkapott pillantás viszonzásra lel, ám veszélyérzékem is feltámad a szörnycirkusz felől érkező zsivalyra. Aztán meghallom a kiáltást. Tekintetem bálát, hordót, szekeret..(bármit) kutat, mire macskaügyességgel fürgén felugorhatok/mászhatok, hogy többet lássak...

- Azt hittem eddig, hogy én vagyok a legnaívabb mindőnk közül, de ez most meg lett cáfolva. - reflektál Theodora szavaira. Mondaná tovább is, de nem folytathatja, mert a szörnycirkusz felől riadalom hangja érkezik.
Összerezzen és magaslati pontot keres, ahová felmászhatna vagy legalább Manfred mögé próbál húzódni fedezék gyanánt.