A templomok teret a hatalmas Sigmar templom uralja. Boltivei es tornyai az egre tornek, lathato, hogy a varos gazdagsagabol boven jut ide is. A hatalmas Sigmar templom korul hat kisebb templom helyezkedik el. Ezek habar onmagukban mind jelentos epuletnek tunnenek a teren eltorpulnek az oriasi templom arnyekaban.
Ulric, Myrmidia, Bogenauer, Verena, Handrich es Shallya templomai alljak korbe a teret.
This message was last edited by the GM at 23:19, Sat 06 Feb 2016.

Theodora, Manfred, Chlodovech, Kenyer

A Myrmidia templom keresese nem tart sokaig. A vasar fele tarto emberekkel haladva elobb elhagyjatok a foteret majd nemsokara a hatalmas Sigmar templom altal uralt templomok terere erkeztek. Myrmidia temploma nem olyan hatalmas mint a kozponti kapolna, de kecses tornya, kupolas fotemploma es a kulso falakat borito dombormuvek megkapo szepseguve varazsoljak. Mindenesetre az latszik, hogy elt mar meg a hely szebb napokat is. A dombormuvek koze nehol repkeny futott fel es az egesz templom ugy nez ki mint amit rendesen mar talan evek ota nem tataroztak meg kivulrol. Mindezek ellenere meg igy is meghatarozo epuletnek tunik a kornyeken. Nincs nagyon mozgas az epuletnel es mintha valamifele harc vagy edzes hangjait hallanatok a kupola felol.

Függetlenül attól, hogy beszélek vagy sem miközben sétálunk a főtér felé a fel alá nyüzsgő tömeget - egyszer egyszer el is akadok mondandómban ha éppen valami érdekeset veszek észre. Tekintetem az őröket keresem illetve akár csak Altdorfban, ezúttal is olyan kérdések merülnek fel bennem, mint az, hogy vajon pontosan mennyi étel kellhet a városnak egy napra? Mennyi víz/alkohol fogyhat el egy nap alatt? Mint mindig, a nagy tömegekben ezúttal is inkább logisztikai problémát látok, s bár ennek nem adom hangját, a fejemben komoly számítások futnak arról, hogy vajon mire lehet szüksége egy év alatt a városnak.
Amikor végre megpillantok Myrmidia templomát kicsit meg is gyorsulnak a lépteim, csak egy rövid időre állok meg, hogy még megfelelő távolságból mérhessem végig azt. Kívülről nem látható letörtségnek jele azért, mert az épület nem annyira jól karbantartott mint amennyire szeretném, hogy az legyen, de a veteránnak is csak büszkeségére válnak a sebek amiket az évek alatt sebez, így van ez egy épülettel is.
Amikor meghallom odabentről a reggeli edzésre utaló hangokat a többiekhez szólok: -Rátok bízom, hogy bejöttök-e vagy sem, de a fogadó keresése előtt én betérek a templomba. Ha addig esetleg szállás után akartok nézni, akkor itt foglak megvárni benneteket. - mondom, majd a templom felé veszem az irányt; arcomról látható, hogy a hangulatom olyan mint aki éppen a rég nem látott otthon kapuján készül benyitni.

Theodora benyit a templom kapujan es a hangok alapjan elindul a fotemplom fele. A hatalmas kupolaterem a Myrmidia templomok szokasa szerint nincsen szekekkel tele, a ter kozepen ketten harcolnak gyakorlofegyverekkel. Egy Theodoranal alig idosebb lany kuzd egy jovagasu sotethaju alakkal. A lany lancingben, karddal es pajzzsal mig a ferfi karddal es torrel egyszeru borpancelban, inkabb csak furgesegere hagyatkozva.
A kuzdelem elegge kiegyensulyozottnak tunik. A falak mellett paran nezik a viadalt, de tulsagosan lefoglalja oket az hogy eszrevegyek a beerkezoket.

- Ha lehet, akkor én inkább jövök veled, nem szeretnék elkeveredni! - felelek a beavatottnak - A bárkán ettem-ittam eleget, még a gúnyámat is kipucoltam, most már ideje, hogy dologhoz lássak... már persze ha kiderül, hogy mi lesz a dolgom... - halkul el a hangom és bizonytalan félmosolyra húzódik a szám. Amikor belépünk a templomba, hökkenten nézem a bent folyó párviadalt. "Nem is tudom, hogy min lepődtél meg, Hetzau; harcolnak a Harc Istennőjének templomában" - feddem meg magamat gondolatban.
Theodora mögött és tőle jobbra haladok és követem, ahova csak megy, de ha nem szólítanak meg, akkor tartom a számat - nem akarom bajba sodorni magamat valami ostoba viccel vagy félreérthető megjegyzéssel, főleg mikor észreveszem az akolitus arcát eluraló kifejezést.
"Azok néznek így, kik hosszú útról térnek haza" - sejlik fel bennem az érzés, hogy utána rögvest keserű nyál gyűljön a számba. Erővel visszanyelem, nem lenne a legjobb passzió templomban köpködni. "Már persze azok, akinek van otthona, hova hazaérkezhetnek..."
Csak egyetlen szívdobbanás idejére gyengülök el, aztán ahogy szoktam, lerázom a fájdalmat, s tovább lépkedek Frau Steinhoff nyomában.

-Hogyne lehetne! - válaszolom, lényegében belevágva a férfi mondandójába, azonban a folytatással már megvárom míg befejezi amit mond: -Csak nem vagyok hozzászokva, hogy bárkit is érdekel útitársaim közül, hogy mi zajlik Myrmidia templomában. - befelé menet nem figyelem Hetzau arckifejezését így az is elkerüli ezúttal a figyelmemet, hogy talán látható, ahogy elkeseríti az otthonba hazatéréshez hasonló ragyogásom. Általában figyelek az útitársaimra, azonban most a templomtól néhány lépésre sok dolog tereli el a figyelmemet - egy ima a templomban gondolata, teológiai beszélgetések, reggeli edzések az itt élő rendtársaimmal és természetesen a lehetőség arra, hogy újabb dolgokat tudjak meg küldetésemhez.

A templomba belépve nem állok meg az ajtóban, belépek annyira, hogy a mögöttem jövő Manfred kényelmesen be tudjon jönni. Csak részlegesen nézek végig a harcot figyelő közönségen, helyette inkább a két harcoló felet figyelem: magamban az esélyeiket mérlegelem. A jóvágású fekete hajú férfit figyelem egy darabig, felszerelése inkább egy párbajhősé mintsem egy sorkatonáé: könnyű páncélja, kardja és tőrje alkalmatlanná tenné a legtöbb formációban való harchoz, azonban az egy-az-egy elleni viadaloknál nem lebecsülendő se a mobilitás se a két fegyver. Azonban a pajzsot és a kardot se szabad lebecsülni, a nő a pajzsával beleállhat az ütésekbe is anélkül, hogy támadó rutinját meg kellene szakítania és súlyos nyomás alatt tarthatja a férfit, ráadásul egy váratlan csapást a pajzzsal a tőr nem tud megállítani, de visszafelé ez már nem jelent problémát a pajzsnak.
Azonban nem fogadok egyikőjükre sem, Myrmidia templomában mindig az nyer, aki ravaszabban harcol a másiknál, aki jobban ismeri saját határait és az, aki képzettebb. De még ezek felett is mindig ott áll Myrmidia befolyása. Inkább csendben, izgatottan figyelem a harcot.
This message was last edited by the player at 15:07, Fri 12 Feb 2016.

Latszik hogy mar regota harcolhatnak, mindket kuzdo lassan koroz, oda vissza mennek a tamadasok, de rendre elakadnak a pajzsban, haritja oket a tor vagy csak felrelep a vedekezo fel mig vegul egy ugyes testcsel utan a ferfi atbujik a lendulo kard alatt, a lany moge kerul es a gyakorlokarddal a hatahoz er majd a terdere tamaszkodva felnevet - Naprol napra javulsz, ha igy folytatod nemsokara lemondhatok arrol az almomrol hogy en vagyok a varos legjobb vivoja -
This message was last updated by the player at 00:14, Sat 13 Feb 2016.

A lany elneveti magat faradtan - Akkor legalabb vegre megtanit valaki a tisztessegre - majd a korbenalloknak cimezve megjegyzi - A mai gyakorlasnak vege, holnap reggel ugyanigy - mire az a par ember osszeszedi a felszereleset es nektek biccentve illetve Theodora pajzsara pillantva tisztelettel fejet hajtva kivonulnak. Tobbnyire varosornek tunnek, de nincsenek alig feltucatnyian es egy reszuk elegge idos is.
This message was last updated by the player at 00:18, Sat 13 Feb 2016.

A tileai eszreveve titeket kisse valt a szohasznalatan es megjegyzi - Papno - majd int nektek a falaknal allo padok fele
This message was last updated by the player at 00:20, Sat 13 Feb 2016.

A fiatal lany megfordul, az arcan igy is latszik hogy habar nem mondhatni kulonos szepsegnek a gazdagon szuletettekre jellemzo szabalyos tiszta arcvonasai vannak es szalegyenes tartasa - Udvozollek benneteket. Elinor Steiner vagyok, ez a faragatlan alak meg a varosi orseg ormestere, Anthony. Faradjatok beljebb mindig orom uj arcokat latni -
This message was last updated by the player at 00:23, Sat 13 Feb 2016.

Feltételezem Chlodovech kint maradt.

Némán figyelem a nő és a férfi közötti párharc maradékát, amikor aztán a férfi, elégedetten konstatálom, hogy a mozdulat amivel győzött szép volt, méltó a küzdelem befejezéséhez. Amikor ez után a nő szóban véget vet a mai gyakorlatnak nem mozdulok, megvárom míg a közönség távozik - a fejet hajtó városőröknek én is fejet hajtok enyhén, úgy látom az itteni templom teljesen más közönséget mozgat meg mint az altdorfi, ugyanakkor furcsa, hogy egyetlen egy tanítványt sem látok. Talán nincsenek is - nem lenne meglepő. S abból kiindulva, hogy a tileai férfi vesz minket észre először, túl sok idegen sem szokott erre járni: amikor a nő közelebb int minket, úgy is teszek. -Köszönjük. Az én nevem Theodora Steinhoff, wolfenburgi beavatott, ő pedig Manfred Hetzau, egykori fegyvertárs Ostland tartományból, most pedig útitárs egy időre. - mutatom be magunkat, érkezésünket, illetve jelzem azt is a papnőnek, hogy a mi viszonyunk Manfreddel annál felületesebb mint amilyennek az övé illetve Anthonyé tűnik. -Küldetésen járok ilyen messze északtól, utolsó beavatotti próbámat teljesítem és ehhez szeretnék segítséget kérni. - teszem még hozzá végül.

Igen, Chlodovech kint maradt a teren nezelodni Kenyerrel. Eleg sok a templom, el lesz egy ideig ott....

A lany elmosolyodik - Termeszetesen amiben tudok segitek, bar nem tudom mennyire leszek kepes ra. - a ferfihez fordul - Gyertek a dolgozoszobamba, Herr Bertolli majd hoz nekunk frissitot es ott kenyelmesebben tudunk majd beszelni rola - a tileia biccent majd elsiet amig a papno atvezet titeket a hatalmas terembol egy kisebb reszre ahol a papsag lakott. A dolgozoszobaban semmi felesleges cicoma nincsen, szinte spartaian van berendezve, az egyetlen diszites egy Myrmidiat abrazolo fresko a hatso falon. A fal melletti allvanyra lerakja a pajzsat, a kardjat az oldalan hagyja es pancelostul ul le egy kerek asztal moge. Az asztal korul hat szek van, az egyik oldalso falnal polc, rajta tekercsek es par konyv. - Kerlek foglaljatok helyet - mondja majd maga is leul, nemsokara csatlakozik hozzatok Anthony is egy korso citromos vizzel meg onkupakkal. Az ital kellemesen fanyar bar aki nem szokott hozza annak kisse zavaro.
A lanyon latszik, hogy meg ez a keves kenyelem is jobbara szokatlan neki, kisse feszkelodik a szeken, satorhoz, uthoz szokhatott. Vegul Theodorahoz fordul.
- Mondd hat miben tudnank segiteni es ha hatalmamban all megteszem - mondja vegul
This message was last updated by the player at 13:32, Sat 13 Feb 2016.

Csendben követem a papnőt amikor az a dolgozószobájába hív minket - magamban konstatálom, hogy mennyivel másabb a papnő és a templom hangulata is mint amilyen Altdorfban volt. Fonzi és Berardi atyák katonásabbak, szigorúbbak, bár ők hosszú évek óta tanítanak növendékeket így ez nem is meglepő dolog. Steiner papnő csak néhány évvel lehet idősebb nálam, talán jötte előtt nem is volt senki aki hivatalosan képviselte volna Myrmidia egyházát itt a városban, ez magyarázná a templom kissé leharcolt állapotát is. Amikor megérkezünk a dolgozószobába Elinor hasonlóan én is megválok a pajzsomtól, miközben rutinos mozdulatokkal meglazítom a szíjakat néhány tiszteletteljes pillantást is vetek a falon lévő freskóra. Mikor a papnő is helyet foglal én is így teszek, majd amikor megkér, hogy mondjam el a küldetésemet egy pillanatra habozok - láthatóan azon gondolkodok el, hogy hol is kezdjem pontosan, de végül döntök; az elejénél: -Tanítom és pártfogóm, Edoardo Berardi atya bízott meg ezzel a küldetéssel, mint utolsó Beavatotti feladatommal. A Reikland hadtörténetét tanulmányoztam amikor feljegyzésekre leltem egy Myrmidia papról akit a katonák csak a Ragyogó Lándzsa hordozójaként említettek. A feljegyzések északon kicsit ködösek a déli történelemről, így pontosan nem tudom honnan származnak ezek a feljegyzések, de annyi bizonyos, hogy a Szürke Hegység egy erődjéből maradt fent a legtöbb feljegyzés illetve ennek a papnak egy konkrét cselekedete is. - magyarázom. -Az írás szerint zöldbőrűek vették ostromgyűrű alá az erődöt. A hanyag tervezés miatt csak havonta jártak arra határjárók így az erődnek szinte esélye nem volt arra, hogy időben erősítést kapjon. A történet szerint ez a pap maroknyi önkéntessel kitört az ostromgyűrűből és egészen az ork főnökig elverekedte magát, ahol végzett a vezérrel és ennek következtében zavar támadt a zöldbőrűek között és felbomlott az ostromgyűrű. A történet nem számol be arról, hogy mi történt a pappal és a fegyverrel, de ez az utolsó, nem visszatekintő említése, így valószínűleg meghalt a fegyver pedig elveszett. - rövid időre elhallgatok ahogy a feladatom második részéhez érek, illetve egészen pontosabban ahhoz, hogy eddig mit is sikerült megtudnom: -Első állomásom Altdorf volt. Az ottani könyvtárban sajnos nem sikerült semmit megtudnom, azonban a helyi templom vezetője, Adelgardo Fonzi atya segítségemre volt néhány dologban. Szerinte a helyi irattárakkal nagyobb az esélyem bármilyen új információ meglelésére és szerinte Bögenhafen, Schilder és Teufel a legesélyesebb, kutatásomat pedig itt, Bögenhafenben kezdeném el. - megint elhallgatok egy pillanatra, de hogy ne hagyjam olyan levegőben lógónak a mondandómat, folytatom: -Kérésem egyszerű: bármilyen apró információ a segítségemre lehet és mivel egy Myrmidia papról van szó, így jobbnak láttam előbb itt érdeklődni, mint a város iratai között keresgélni. - arcomon bár látható, hogy nagyjából biztos vagyok abban, hogy nem hagytam ki semmi részletet, hála annak, hogy nem is olyan régen mondtam el Manfrednek is ugyanezeket a dolgokat, önkéntelenül is felkészülve arra, hogy itt is előadjam a történetemet.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 13):

Vegighallgat majd megjegyzi. - Ez nem is olyan konnyu mint ahogy hangzik. Ha a tanitom, Gerster papno, meg elne sokkal konnyebb lenne - latod hogy a keze okolbe szorul es egeszen kifeheredik, de a hangjan nem erzodik az az indulat ami dulhat benne - A templom irattara is kigyulladt korulbelul ugyanekkor - itt mar a szemei is szikraznak, de aztan lelegzik egy melyet es folytatja - Talan a Verena templomban van valamennyi irat, vagy a varosi irattarban, de eselyes hogy csak a kastelyban, oda meg nem konnyu bebocsajtast nyerni - gondolkozik el. - Mindenesetre megteszem amit tudok, probalok utannanezni a dolgoknak, hatha segiteni tudok a kuldetesedben -
This message was last updated by the player at 15:38, Sat 13 Feb 2016.

Csendben nézem végig ahogy a papnő elnyomja a dühét. Ösztönösen az én hangulatom is megváltozik, akár a legtöbb tanonc, én is néhány más tanonctársammal nőttem fel, egy kis "osztagba" rendeződve, mindent együtt csinálva, egy szobában élve, így belém ivódott már az, hogy könnyen átveszem rendtársaim hangulatát, ráadásul a papnő hasonló korosztályú mint én, így tanoncéveimben belém nevelődött ösztöneim most életbe lépnek. -Minden segítéségért nagyon hálás vagyok és természetesen amíg a városban tartózkodok bármiben nagyon szívesen segítek amiben csak tudok. - válaszolom végül Elinornak, majd egy rövid hatásszünet múlva, ahogy az jellemző, rákérdezek arra ami furdalja az oldalamat: -Megtudhatom mi történt?

Nem érzem úgy, hogy elő kéne adni magamat, inkább csak állok a szokásos faarcommal, de élénken figyelek. Theodora története második előadásra is érdekes, bár hogy ennyi idő távlatából hogyan lehet megtalálni egy bizonyos fegyvert, arról elképzelésem sincsen.
Gerster papnő halálának említésekor nem kerüli el a figyelmemet, hogy a Myrmidia papnő hogyan igyekszik visszafojtani az indulatait. "Le merem fogadni egy marék korona ellenében, hogy az emlegetett papnő nem ágyban, párnák közt szenderült jobblétre, de ahogy elnézem, nem is valami dicső ütközetben szaladt bele a késbe." - morfondírozok, de tartom a számat. Ha poros könyvek meg tekercsek közt kell kutakodni, az nekem remekül megfelel, legalább senki sem akar leszúrni. Most, hogy távolabb kerültünk Kastortól, már kevésbé aggasztanak a többiek által említett "lila tetoválásos" fickók is, ha Ranald nem az ólmozott kockáival hajigál ellenem, akkor nem akadunk többé egymás útjába. Sőt, talán még a Kustos féle fanatikus barmok is elkerülnek...
This message was last edited by the player at 21:35, Sat 13 Feb 2016.

A papno kis ideig merlegel valamit vagy csak osszeszedi a gondolatait nem tudhatod, de vegul belekezd.
- Ket eve tortent. Nem sokkal a felavatasom utan atyam lovagjaival tartottam egy portyazo ork csapat ellen es mire visszaertem en voltam a templom egyetlen es egyben rangidos papja. Azt mondtak egy eretnek boszorkany elvesztette az uralmat romlott tudasa felett es szetrobbanva halalra sebezte a mentoromat. - kis szunetet hagy, osszehuzza a szemoldoket - Myrmidia felszentelt papnojet? Sok csata veteranjat? Persze ahogy mondjak mar enm volt fiatal, de en lattam nap mint nap, nem volt konnyu celpont. Persze a veletlenek nem alltak meg itt, egy napon belul meghalt a papno, leegett az irattarunk es meggyilkoltak Werich kapitanyt is, a varosorseg vezetojet, aki egyben a papno masik tanitvanya volt. - az okle megint elfeheredik ahogy az indulatok atszaguldanak rajta, erzodik hogy meg nem rendelkezik azzal az onuralommal amit egy papnotol elvarna az atlag ember - Ahogy mondjak szerencsetlen veletlen volt. Anthonyval probaltuk megtudni mi tortent, de nem sokra jutottunk. Minden lehetseges nyomot atneztunk. De semmit nem talaltunk eddig. - sohajt - A templomra azota rossz idok jarnak. Werich kapitany idejen a teljes varosorseg ide jart, a lakosok is lattak ezt, a templomter mindig tomve volt, de az uj kapitany Sigmar kovetoje, szep lassan kevesebb es kevesebb varosor jar es a lakosok is megfogyatkoztak, mostmar a politikara is gondolnom kell - ugy ejti ki a politika szot mint aki menten rosszul lesz tole - A pozicionk meggyengult a varosban - csovalja meg a fejet majd hatarozott hangon hozzateszi - De nem hagyom annyiban, a templomot ujra felviragoztatom -
This message was last updated by the player at 21:44, Sat 13 Feb 2016.

Csendben hallgatom végig Elinor történetét, s bár inkább nem adom hangját, át tudom érezni a fájdalmát, tőlem is sok mindenkit vett el Sigmar. Sigmar vitte el atyámat hazulról azon az estén amikor megbetegedett majd meghalt, s anyámat is ő vette el tőlem, aki az ő házában volt templomszolga, így ellenezte azt, hogy Berardi atya elvigyen Wolfenburgban, de Myrmidiának hála végül ő és a testvéreim meg tudták győzni hajthatatlan anyámat. S bár ezek a veszteségek nem annyira súlyok mint amennyire az Elinoré, azonban felismerem magamat most haragjában, én is gyakran emésztettem magamat tanonc éveim alatt és sok időbe került, míg meg tudtam tanulni ezekkel a gondolatokkal együtt élni.
Miután a lány befejezte a mondandóját egy rövid ideig még csendben vagyok, bármennyire is jár azon az eszem, hogy mit is ajánlhatnék fel segítségül, amivel enyhíthetném a papnő gyászdühét, nem tudok semmit kitalálni. A seb túl mély hozzá, én pedig tehetetlenségemben egy darabig szótlanságba burkolózva várok, de végül inkább megtöröm a csendet még mielőtt kínossá válthatna: -Nem tudtam, hogy ilyen rossz a helyzet, sajnálattal hallom a történteket. - mondom. -Civilizálatlan megoldás, rávall Myrmidia ellenségeire, nem mernek csak az árnyak közül lesújtani. - pillanatra megállok, eszembe jut, hogy nem egy hívővel beszélek: -Valószínűleg huzamosabb időt fogok itt tölteni a városban, ugyanis innen tervezek majd mindig kutatásokra indulni ha esetleg más városok irattárait is meg kell látogatnom, így itt létem alatt szíves örömest segítek bármiben. Talán az elpártolt hívek is újra felvállalják idetartozásukat hogyha látják, hogy a templomba elkezd visszatérni az élet.
This message was last edited by the player at 23:51, Sat 13 Feb 2016.

Elinor bolint - Koszonom, sokat jelent barmilyen segitseg. Sajnos nem tudom ki tort templomunk ellen, de mivel azota nem tortent semmi Tonyval azt feltetelezzuk, hogy nem Myrmidia egyhaza hanem direkt a papno es a kapitany volt a celpotnja valaminek. En nem voltam a kozelben es neki - mutat a kisse szabados ormesterre - nem mondtak semmit, de azt gyanitjuk valamira raakadhattak. Es akarki is allt mogotte eltuntetett minden nyomot. - megrazza a fejet majd hogy elterelje a figyelmet a dologrol inkabb Theodorara nez - Termeszetesen a templom megmaradt konyveit a rendelkezesedre bocsatom, bar tulsagosan sok hadi leiras nem valoszinu hogy lenne benne es az imadsagoknal es tanitasoknal is szivesen latunk. - elmosolyodik szogletesen. Latszik, hogy nem nagyon szokott a mosolygashoz es komoly probatetel elott all hogy az emberek elfogadjak vallasi vezetokent is es ne csak harcoskent - A templom berendezese spartai, a szobak kicsik es regota nem hasznalta senki, de ha szukseged van szallasra szivesen latunk - fejezi be. Az alapjan, hogy nem lattal sem beavatottat, sem mas templomi szemelyt kettejukon kivul gyanitod hogy azok a szobak valoszinuleg evek ota nem lettek kitakaritva, de persze rosszabb korulmenyek kozott is aludtal mar.
This message was last updated by the player at 23:16, Sun 14 Feb 2016.

- Ha szabad megjegyeznem, magam is szívesen időznék Frau Steinhoffal, mivel segítségemet ajánlottam neki kutatásában. - szólalok meg egy torokköszörülés után - Nem vagyok ingyenélő, fizetek a szállásért, ha kell pénzzel, ha kell, szolgálattal: konyítok a lőfegyverekhez, s az állatokat is el tudom látni, már persze, ha van a templomnak istállója. - jelentem ki, kissé zavarban, ujjaimmal övemen dobolva - A templomi iratok böngészésél viszont vajmi kevés hasznomat látnád Frau Steinhoff, legfeljebb a lámpást tarthatom, mivel bár tizenöt szívdobbanás alatt megtöltöm az arquebust, ám olvasni, azt nem tudok... - dörzsölöm meg a sebhelyemet és a vállamat vonogatom.

Manfred szavaira a papno kerdon nez Theodorara, majd ha az bolint akkor folytatja - Kis templom a mienk egy nyuzsgo varosban, nincsenek istalloink - mosolyodik el - Altalaban nem szoktunk nem az egyhazhoz tartozo hiveket befogadni - lathatoan az meg sem fordul a fejeben, hogy nem Myrmidia hivo lennel - De ha Theodora megbizik benned akkor en is megbizok. Szabad szobank nincsen azonban tobb, csak a beavatottak haloterme. Mar regota nem volt annyi beavatott hogy hasznaljuk igy raktarkent mukodik, de szukseg eseten ott megalhatsz. Vilagi hiveink - fordul a varosor fele - Jobbara rendelkeznek sajat hazzal vagy a barakkban laknak - fejezi be.
This message was last updated by the player at 22:16, Mon 15 Feb 2016.

- Sáros földön alvásnál sokkal jobban hangzik, abban volt részem elégszer. - biccentek köszönetképpen - Majd elvackolok ahogy sikerül, könnyű lesz, akár eldobni egy követ! Ha megmutatjátok, hogy hol a placc, akkor lemálházok, ha neked megfelel Frau Steinhoff, a te holmidat is elrendezem nem kell neked időt vesztegetni vele, rögvest belefúrhatod magadat a fóliánsokba. - fordulok Theodorához.

Érdeklődve nézek Manfredre amikor váratlanul megszólal - csendben hallgatom végig, kedves szándék az esetleg itt élő állatok gondozása ugyanakkor én nem kívánok egyenlőre itt a templomban megszállni ahogyan Altdorfban sem tettem, s erre jó okom van. Amikor végül befejezi először neki válaszolok: -Köszönöm, de a saját felszerelésemet saját magam kívánom elrendezni. - mosolyodok rá halványan, de még folytatom, de ezúttal a papnőre nézek: -És köszönjük a lehetőséget is az itt megszállásra azonban egyenlőre nem élnénk vele. Beavatotti küldetésem sikerénél a tanítóim fontosabbnak találják az utat ahogy eljutok a sikerhez vagy a kudarchoz, a világ megismerése legalább annyira fontos mint az ereklye megtalálása, így néhány napot a városban élve szeretnék eltölteni, hogy kicsit jobban megismerhessem Bögenhafent. - magyarázom.

A papno bolint jovahagyolag - Ahogy szeretned. Nem kivanok a kuldetesed utjaba allni. Mindenesetre az ajanlatom tovabbra is all, es ha veletlenul barmilyen nyomra akadnal kutatasod soran ami Gerster papno halalaval kapcsolatos lehet - nem fejezi be a mondatot, a szavai igy is magukert beszelnek.
This message was last updated by the player at 23:50, Wed 17 Feb 2016.

Ismét kortyolok egy keveset az italból amelyet a tileai férfi hozott, közben a papnőt hallgatom. Miután befejezte mondandóját bólintok neki, természetesen amennyiben bármi nyomra akadok ő lesz az első akit értesítek - de ezt ő is pontosan jól tudja, így egy bólintson kívül máshogy nem szeretném ezt kifejezni; felesleges is volna. -A holnapi gyakorlatra és közös imára mindenképpen eljövök, reményeim szerint addigra már el tudom mondani azt is, hogy Verena templomában tudták-e segíteni ügyemet. És utána reményeim szerint időnk is több lesz beszélgetni. - ezzel felállok az asztaltól. -Azonban most távoznánk. Sok dolgot szeretnék még ma elrendezni. Legalábbis tervem az sok van, azonban az e fajta kutatómunka borzasztóan sok időt emészt fel. - egy pillanatra a távolba réved a tekintetem amíg a többi beavatott társaim feladata fut végig az elmémen. Egyeseket azzal bíztak meg, hogy az erdőben élő szörnyekre vadásszanak, megint másokat még ennél is veszélyesebbnek nyilvánított helyekre küldtek el, de jelenleg nem ez a lényeg és nem is szabad erre koncentrálnom. -Köszönjük a vendéglátást illetve a segítséget.
Felszíjazom ismét a pajzsomat és kézbe veszem a lándzsámat, még egyszer elbúcsúzok a papnőtől illetve Anthonytól (ha kikísérnek minket akkor ezt az ajtóban teszem meg)

A varosor kiser ki benneteket mig a papno elbucsuzik majd gondolataiba melyedve ott marad a targyalonak es dolgozoszobanak is tuno helyisegben.
Kierve Anthony kezet raz veletek - Sok sikert a kuldetesedben - bucsuzik, majd ha nem szoltok mast akkor visszamegy.
This message was last updated by the player at 21:46, Thu 18 Feb 2016.

Chlodovech a Sigmar templom oldalanak tamaszkodva uldogel jo 20 meterre az epulet arnyekaban. Kenyer a labainal fekszik amig a mesemondo a kutya fule tovet vakargatja.
Amikor odamentek megjegyzi - Kisse unalmas a ter. Megneztem a templomokat, de csak csupa unalmas epulet - vonja meg a vallat - ugyhogy kicsit korbeneztem. Van par nagyon tularazott kricsmi, de nem tetszettek. Meg Kenyeret sem engednek be. Ez a kornyek nem nekunk valo - razza meg a fejet. - Hallottam, hogy van egy kricsmi ahol a varosorok tanyaznak de az is unalmasnak hangzott, ugyhogy en inkabb biznek meg Josef cimborank ajanlasaiban. Az a kandur peldaul jonak hangzott, de a masik is elmegy gondolom - jegyzi meg ugy ulteben. - Mindenesetre a varos tulontul is csendes, egy kis mulatsag jol jonne azt hiszem - utal alig rejtetten arra hogy legszivesebben mar jo ideje a vasarban lenne, csak titeket vart meg
This message had punctuation tweaked by the GM at 21:55, Thu 18 Feb 2016.

-Köszönöm, és holnap találkozunk! - búcsúzom el a városőrtől majd a templomtól kicsit eltávolodva nézek körbe, hátha megpillantom a környéken várakozó Chlodovechet. Közben Manfredhez intézek néhány szót: -Nem hittem volna, hogy ennyire rossz a helyzet egy ekkora városban hiszen... - azonban be nem fejezem mivel megpillantom a vándor mesemondót: -Menjünk. - szólok Manfredhez majd elindulok, azonban befejezem az előző mondatomat séta közben: -De akkor is felháborító, hogy egy papot és a város őrségének fejét megölhetik úgy, hogy nem találják meg a tetteseket! - hangsúlyomból érezhető, hogy néhányszor még meghallgathatják majd ezt azok akik a nap további részében velem fognak időt eltölteni. Amikor végül odaérünk a férfihez és ő elmondja mit talált egy bólintással konstatálom a dolgot - mindig öröm a felderítők beszámolóját hallgatni, egy kicsit olyan mintha az ember a jövőbe látna: -Nagyszerű! - mondom, utóbbi gondolataim érezhetőek is a dicséretemben. -Nézzük meg akkor a Josef által ajánlott helyeket, aztán majd döntünk ha már többet tudunk. - az út alatt valószínűleg még ezt kiegészítem Myrmidia néhány tanításával, miszerint a háború egyik legfontosabb része a felderítés, és ennek megfelelően nekünk is először jól informálódnunk kell mielőtt a fogadóról döntenénk.
This message was last edited by the player at 13:46, Sun 21 Feb 2016.

Chlodovech utmutatasaval elindultok korbenezni a harom konnyebben emesztheto fogadot.

Theodora, Manfred, Chlodovech
link to a message in this game

Cyl

A vasarba tarto emberekkel szemben haladva rovidesen felersz a templomterre. Sejted hogy normal napokon sokkal nagyobb tomeg lehet itt, de mivel ez nem kifejezetten Sigmar unnepnapja, a Sigmar templom uralta teren szinte csak lezengenek az emberek.
Maga a templom egy hatalmas epulet, mindket oldalan egy egy toronnyal mig jopar kisebb oldalkapolna indul ki az epuletbol.
Valamennyi mozgas most is van bent, a templom hatalmas kapuja nyitva es Sigmart dicsoito imak halk moraja hallatszik bentrol.

Sigmar templomának gigászi méretei ismét ámulatba ejtenek, mikor megállok árnyékában. Gottrit, a pityókás törpét keresi tekintetem, ám mikor percek múltával sem látom érkeztét, bizonyára késik, hiszen rövidebbek a lábai, talán megiszik még egy sört... - gondolatokkal nyugtatgatom magam, majd betérek a panteon főistenének bögeni házába, előbb templomhajóba, a halk imádságok bátor szívhez szóló szavai felé...

Cyl korbeles a templomban, de nyoma sincsen Gottrinak. Vagy lassabb vagy el sem indult. Bar az is lehet utkozben eltevedt valamerre. Bar belegondolva hogy Cyl a leggyorsabb uton jott es nem latta a torpet, valoszinuleg a lassu kizarva.
A templomterben egyebkent egy elegge idos atya eppen par noviciusnak magyarazza Sigmar dicsoseges tetteit. Hatrebb masok, jobbara hivek Sigmarhoz imadkoznak egy kantor iranyitasa alatt. A hatalmas templomterben jobbara elvesznek szinte, de a megfeleloen kialakitott terem akusztikaja miatt erosebben hallatszik a hangjuk mint amennyit a letszamuk garantalna.

Egyszer még nyakoncsípem azt a részeges törpét... - bosszankodom, hogy hitem ereje és általam megváltott szabadsága nem volt elegendő, hogy eleget tegyen intelmemnek és vezekeljen bűneiért.
Csatlakozom az idős atya hallgatóságához, főhajtással üdözölve szentségét, csendes áhitattal elôbb féltérdre ereszkedve, majd tèrdepelve az egyik novícius mellett. Levetett köpenyem magam elé terítem, arra helyezem fegyvereimet szertartásosan, majd imára kulcsolom kezeimet ölemben, s feltekintek a szónokló papra.
This message was last edited by the player at 06:56, Mon 22 Feb 2016.

Cylre nem szol senki, igy aztan zavartalanul vegighallgatja a neha kisse morozus oreg pap eloadasat. Mikor a pap befejezi a beavatottak csendben bolintanak es elvonulnak a templom egyik tavolabbi resze fele. Az oreg pap szigoruan Cylre nez, de nem szol semmit. Osszerendezi a tekercseket amikbol felolvasott belepakolja egy irattartoba es lathatoan indulashoz keszulodik.
Gottri meg mindig nem tunt fel, pedig mar boven volt ra ideje hogy ideerjen.
This message was last updated by the player at 21:49, Mon 22 Feb 2016.

Mihelyst véget ér terjedelmes előadása, összeszedelődzködöm és odalépve hozzá, megszólítom az idős papot, míg amaz pergamentjeit rendezi.
-Jó napot atyám. A nevem Cecil Sepha, a wissenburgi Pörölyhordozó Sárkányárny Rend beavatottja vagyok. Sigmar dicső tetteit hallva mindig melegség tölti meg szívem, köszönöm, hogy részese lehettem hallgatóságának. - hajolok meg a férfi előtt szertartásosan, mígnem jelt ad szólhatok ismét az Ő házában. Gyanítom nem tagadja meg, így folytatom.

-Hitem tiszta, s nem érkeztem üres kézzel. Csekély ellenszolgáltatásért kívánok adakozni a bögeni sigmarita egyháznak, a két farkú üstökös oltalma alatt, továbbá segíteni, hogy saját kérdéseimre is válaszra leljek, hiszen Sigmar az ő bölcsességében, elindított az úton mely, sorsom által rendeltetett. - fogom rövidre, mindenféle mellébeszélés nélkül. -Atyám, ha egy Gottri Gurnisson nevű törpe betérne, kérem adjon neki munkát miután kijózanodott. Ezen adományból szánhat számára pár ezüstöt, ha cserébe legalább öt napon át minden nap eljő, s rendet tesz a templom fertályán... - adom át szinte rögtön részére az erszényt, szavaim súlyát bizonyítván, két kezemben fogva, felé tartva azt, várva, hogy elvegye.
Eztán belekezdek.
-Ám jövetelem célja ennél bonyolultabb. Edmund Glaven, rendünk első boszorkányvadásza megbízott a feladattal, kutassam fel az elfeledett ősi ulthuani mágiával kovácsolt, nemes ithilmarból készült pengét, melyet nem leltem Sylvaniában...és a szálak, egy sötét jóslat alapján Bögenhafen falaihoz vezettek Altdorfból. Yldacthien volt a harcos neve, kit a Sikoltó névre hallgató penge választott és egykor magával a hatalmas Sigmarral harcolt vállvetve forgatója a káosz erői ellen. Nem tisztázott számomra minden részlet, mely kalandos utat járt be eme fegyver gazdája halála után, de azt tudom, hogy mágiája egy igaz Sigmar hitű kezében felfedi álcáját, s képes ártani az éjszaka teremtményeinek úgy, mint a megelevenedett szellemholtaknak, lidérceknek. -  folytatom kissé elmerengve, de rendíthetetlenül. Arcomon árnyékot vetnek a sylvaniai emlékek, kétség sem fér hozzá, hogy tapasztalatból beszélek.
Az atya arcát látva szusszanásnyi szünetet tartok, hogy leülepedjenek a hallottak...

Az atya elveszi a penzeszacskot de nem nez bele, csak lerakja az egyik padra. Lathatoan nem szukolkodnek penzben es az adomanyok gyakoriak es nagyok, igy inkabb Cylt tanulmanyozza egy ideig. A Gottrit illeto utasitasokra nem sokat reagal valoszinuleg hallotta oket, de Sigmar helyi vezetoje betartja e oket vagy sem, nem lehet tudni, nomeg azt sem hogy a reszeges torpe vajon felbukkan e valaha.
Vegul nem sokat kontorfalazva megjegyzi - Koszontelek Cecil. Voltbasch atya vagyok, Sigmar egyhazanak helyi vezetoje. Meg kell mondjam nem hallottam meg a rendrol amit szolgalsz es errol a kardrol sem. - nez elgondolkodva. Latszik hogy habar mara a kor alaposan rajta hagyta a nyomat fiatalabb koraban eles szemu es kemenyfeju ember lehetett. Nem is kontorfalaz sokat - De nem tunsz beavatottnak es sotet joslatokrol beszelsz. - nez rad kutatoan - Beszelj hat mifele joslat vezetett hozzank - latszik azert hogy a tanitas elegge kivette az idos pap erejet, ugyhogy le is ul. Csoda hogy ilyen idosen meg o vezeti a templomot.
This message was last edited by the player at 22:15, Tue 23 Feb 2016.

... és egyenes tartással, felszegett fejjel állom Sigmar papjának szigorún méregető tekintetét. Aztán míg beszél kibontom hajam, s kézfejeimmel óvatosan vállam mögé terelem hajzuhatagom, hagyva, hogy aranybarna loboncom a hátamon ékeskedő tetoválást fedje, lévén leterített köpenyemen íjam és kardom előttem nyugszik. Fegyvertelen vagyok, de Sigmar házában nincs takargatnivalóm, a mozdulat a tisztelet oltárán önkéntelen természetességgel születik.
-Valóban. Rendünk még kevés tagot számlál bölcs Voltbasch atya, de ahogy Sigmar hívei e déli földön, gyarapodunk, s hitünk kemény akár a Rendíthetetlen Kalapács - vetem Sigmar szent szimbólumát kézfejemmel mellkasomra, majd rövidest folytatom. -A sylvaniai jóslat eképpen hangzott... - várom meg míg helyet foglal, majd fegyvereimet megkerülve közelebb lépek hozzá, úgy suttogom.
"-A gonoszon világi penge nem ejthet sebet, mi Bögenhafen árnyait mérgezi a hamuszürke fényben, holdtalan éjen, sikoltva ébred hangjára, s nevet.
Kinél az Stilizált Nap medálja, segítségre szorul, s néma hangok sírják válaszul, legyen bár együtt a csapat, ha figyelmed lankad, nemes szíved bánja..." - sóhajtok zavarodottan, miután elszavalom a jóslatot, mely több mozaikját még nem értem, ám kétség sem fér hozzá itt a helyem. Lehorgasztom fejem, s imára kulcsolom kezem...
-Kérem, mondja atyám, történtek mostanában említésre méltó furcsaságok a városban? Nem a Schaffenfest zsibongó forgatagára gondolok, ott jártam nem is oly rég...hanem valami másra, mit az igaz szív megérez... - emelem ismét Sigmar papjára tiszta tekintetem.
This message was last edited by the player at 16:52, Wed 24 Feb 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 37):

Az idos pap kisse rosszallo tekintettel hallgatja vegig a joslatot majd megjegyzi - Ez ugy hangzik mint valami rossz mutatvanyos mellebeszelese. Strigany joslat? - nez ketkedoen, de szinte meg sem varva a valaszt folytatja - Nem lehet megbizni abban a nepsegben. - majd egy hiveknek szant baratsagos mosoly kereteben megjegyzi - Semmi szokatlan vagy furcsa nem tortent. Varosunk gyarapodik es gazdagodik. Evekkel ezelott nem mentek ilyen jol a dolgok, de miota az ifjabb Teugen vezeti a varosi tanacsot minden a legjobb uton halad. Nincs ok aggodalomra, es legbolkapott jovendomondokban nem lehet megbizni - mondja ugy mintha csak tanitana a beavatottakat. Mindenesetre lathatoan alaposan elfaradt az elozo tanitasban es a veled valo beszelgetesben is. - Ha megbocsajtasz keszulnom kell. Estere miset tartunk Bogenauer templomaban Sigmar tiszteletere es hogy megunnepeljuk a varos gyarapodasat. - mondja de szemlatomast meg kicsit pihen.

(Ugyhogy valamennyi extra beszelgetes meg akar beleferhet ha gondolod)
This message was last updated by the player at 00:41, Thu 25 Feb 2016.

A rosszalló tekintet, óvatosságra int, mi halk szavaimat illeti.
-Atyám, a strigany nem ismerhette a  Stilizált Napot egykori, elfeledett családom címerét. Nem tudhatta, mi hetekkel később az altdorfi Fény Iskolájának nagykönyvtárában jutott tudomásomra egy bölcs magistertől, ki elmondása alapján Hysh szelét hívta segítségül, hogy választ kapjak kérdésemre mi Yldacthien pengéjét illeti, mert e tudás, ha követem utam, áldassék Sigmar, még életet menthet, szólott. - felelem tiszta hittel egy levegővétellel, szemében tán fiatal korom dacára rendíthetetlen magabiztossággal, majd következő mondatom egy eltökélt pillantásba sűrítem. Ejin Va, nipponi mesterem kiképzése kemény volt, de talán nem is lettem volna képes túlélni ennyi átélt borzalmat nélküle... - forognak gondolataim, de folytatom. -Csodával határos módon - tekintek lassan a karzat felé, majd egyenest a kántorra, csak aztán vissza a főpapra - hol több bajtársam elesett és vezekelnem kellett, hiszen hátra kellett hagynom őket, nem segíthettem rajtuk, mégis megmenekültem az éteri halál karmaiból, Sylvaniából. Vétkeztem, mert mikor megrendült hitem, e jóslat adott erőt...legyen akár olyan mint egy mutatványos mellébeszélése. Akkor és ott a kiutat jelentette, hogy tagjaimból ne szálljon el az erő, mikor átjárta nyíl a lelketlenek hadától körülvéve... - zárom történetem, felfedve bal alkaromon a tövisek, s egy rozsdás penge harapásának nyomát. -De látom elfáradt atyám, s magam is szívesen csatlakoznék a hívekhez az esti misén Bogenauer templomaban. Kérem érintse meg mellkasom, homlokom, s két fegyverem, hogy az ifjabb Teugen vezetése alatt virágzó Bögenhafent, erőm teljében a legjobb tudásommal segíthessem. - kérek áldást, alázattal. Majd búcsúzva az idős paptól, felkapom fegyvereimet és köpenyem; melléérve tisztelettel üdvözlöm a kántort, s a stilizált Szent Kalapács előtt letérdelek, halkan imádkozom.
Bölcs Sigmar, Unberogenek vezére, a Birodalom alapítója, Népek Kovácsa, hatalmas pörölyöddel, lásd acékemény hitem, s tartsd meg egészségben e kart, hogy mi ember ellen való és káosz fertőzése, zöldbőrűek mérge ne fogjon rajta...

Gondolom, aztán ima után irány vissza a fesztiválra. :) Lehet Gottrit visszafelé balszerencséjére még felém sodorja a sors :)

Az idos atya tovabbra sem tunik lenyugozottnek es a varazslok emlitesere is csak megcsovalja a fejet. Mindenesetre a vegen bolint - Sigmar vezesse lepteidet gyermekem az uton mit eled allitott - mondja majd a poroly jelet rajzolja a levegobe elotted - A misere termeszetesen Sigmar minden hivet szivesen latjuk meg ha Bögenauer templomaban is lesz a varos osi hagyomanyai miatt. Napnyugtakor kezdjuk a miset, legyel pontos. -
Ezek utan int hogy tavozz bekeben, meg elmesz egy gyors imara es osszeszeded a felszerelesedet aztan vissza indulsz a vasarra.

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 09:38, Fri 26 Feb 2016.

Theodora, Chlodovech

A joval kevesbe megterhelt paros erkezik eloszor a terre. Utkozben latnak mellekutcakban par gyanus alakot, de messze tul veszedelmesnek tunnek hogy komolyabban belejuk kosson barki. A templomok teren gyer a forgalom, itt joval kevesebb gyanus alak ogyeleg, ami valoszinuleg annak koszonheto hogy az alig nehany epulet kozul joparnak katonasan edzett lakoi vannak.

A Myrmidia templomhoz erve a kaput zarva talaljatok, de ez annyira nem meglepo az ejszaka leszallta utan.

Cyl, Manfred, Rainer

Manfred a buzlo hullat a vallara kapva megindul, de se a buz, se a suly, se az elkepesztoen gyomorforgatoan felszeletelt test latvanya nem gyorsitja meg annyira a lepteit hogy problema nelkul elerjetek a celotokat mielott a leptek zaja kozelebb er es hatulrol egy rekedtes hang megszolitson titeket - He ti, az orseg neveben alljatok meg -
A csatornakhoz szokott Rainer mint a leggyakoribbi tarsai ezt nem varta meg, bevetette magat az egyik kozeli utcaba. Latjatok, hogy nem messzirol les mint valami, nos, sarokba szoritott patkany

Miután elváltak útjaink a többiekkel még egy kósza pillantást vetek feléjük majd Chlodovechez szólok, enyhe fejcsóválás kíséretében: -Nem tetszik ez nekem. Myrmidia mindig azt tanítja, hogy egy hadművelet előtt mérlegeljük a veszélyeket és azt, hogy mennyivel leszünk előrébb. Holnap reggelre kiderül, hogy mennyit ér a hitük. - mondom komoran, magamban pedig azon reménykedek, hogy a nemeslánynak nincsenek magas rangú, befolyásos ellenségei a városban, különben könnyen lehet, hogy megpróbálják majd a nyakukba varrni a gyilkosságot, akkor pedig a papír amit kaptak tőlem semmit nem fog érni. De remélhetőleg ez nem történik meg. Halkan sóhajtok egyet amikor eszembe jut, hogy bár mi nem vagyunk ott, még mindig bajba keveredhetünk mi is és még mindig szégyent hozhatok egyházamra; nem vagyok hozzászokva ehhez a fajta nyomáshoz. -De jó mese lesz, igaz? - nézek a színét egyre inkább visszanyerő vándorra, enyhén mosolyogva. Rajtam bár nem látszik annyira a rosszullét de valószínűleg a férfi kiismert már annyira utazásaink alatt, hogy ő észrevegye.

A templomhoz érve bár rápróbálok a kapura azonban egyáltalán nem várom azt, hogy kinyíljon - Myrmidia papnőjére soha nem valló felelőtlenség volna nyitva hagyni a "várkaput". Helyette inkább ismét elpillantok Chlodovechre de ezúttal nem szólok semmit: amit mondani akartam azt már tudja. Helyette inkább hármat dörömbölök a kapun, eleinte többször megismételve azt, majd ahogy telik az idő egyre ritkábban próbálkozok, mert addigra már biztosan felkelt vagy észrevette a papnő a hangokat. Kiáltozni nem kiáltozok; az ajtó valószínűleg elég vastag ahhoz, hogy ellenálljon a támadásoknak így a hangom sem feltétlen hallaná meg a papnő odabent, illetve semmi kedvem felhívni magamra a figyelmet. Így is jó lesz, hogyha az éjszaka hátra lévő részében inkább az őrjáratok közelében közlekedünk mert egészen biztosan kifigyeltek minket azok az alakok az árnyak között.

Már mióta elindultunk a templomok terére azon gondolkodtam mit fogok mondani a városi őrség regrutáinak, következésképp nem lep meg mikor a léptek zaja felerősödik mögöttünk és rövidest torokhangú felszólítás kíséri...
-Manfred. Tedd le kérlek Gottrit, s vess jótékony árnyékot Morrslieb ragyogó szeme elől lepellel takart rút teste fölé. Ha megengeded, a magam módszerével kezdeném... - halk hangom higgadt, mentegetőzésnek nyoma sincs benne, inkább afféle 'hölgyé az elsőbbség'-et sejtet, mely tán még az ostlandi kemény szívét is meglágyítja mosolyomtól...Ahogy megfordulok fegyvertelen a közeledő őrség marcona fiai felé valamely megfoghatatlan alázattá, s ájtatossággá szelídülnek arcvonásaim, mi őszintén tükröződik a holdfény néhol felhőkkel pettyezett színjátékában.
-Jó estét az uraknak e késői órán. A nevem Cyl, ő pedig itt Manfred..  - szól vékonyka, elvétve nazális zöngéjű hangom ahogy feltartott kézzel és kecses pilleléptekkel elindulok lassan feléjük, ahelyett hogy Rainer példáját követve meghúzódtam volt' valamely közeli sikátorban, melyet amúgy reményeim szerint nem voltak oly szemfülesek mustrájukban kiszúrni. Végül is a patkányfogó csatornaturkász segített, hogy ne kelljen annyit magyarázkodnom. Bárkik is lehetnek azok a Siratók, egy bizonyos, névtelen, az árnyakban rejtezőn jó fedőtörténetet fognak biztosítani számunkra... A tisztességes temetésért mely nem várhat hajnalig tán még senkit nem fedtek meg a városban.
-Bizonyára felmerült önökben a kérdés, hogy mit keresünk éjnek évadján Morrslieb fényében járva, mikor már a Schaffenfest is elcsendesült odakint... - nem várok soká a válaszadással, amint elöljárójuk, netalántán parancsnokuk halk hangom hallótávolságán belül ér jól láthatóan fegyver helyett egy - jó előre előkészített - pergament emelek irányába. -Herr Richter megbízatását teljesítjük, elfogtuk ki Sigmar egy hithű szolgáját meggyalázta, s ama áldozatnak adnánk Morr háza mellett végtisztességet. Tudják, a Siratók - bólogatok bőszen, igyekezvén elég hitelességet csempészni előadásmódomba, a nap bármely szakában rendelkezésre kell álljanak, hiszen ha Morr szólít nincs helye késlekedésnek... - köhintek aztán szomorún, együttérzőn. Lehorgasztott fejjel.  Ha volna kalapom apró melleim elé emelném nyomban.
-A törpe bányász Gottri Gurnisson halálát lelte. - időközben az iratért nyúlt - mást nem nagyon tehetett - őrség fővitézének vastag szemöldöke alatti tekintetét kémlelem, s szusszanásnyi szünetet tartok míg olvas, ahogy a test - bár nem fordítok hátat nekik, - bízom benne, hogy Manfred termetes árnyékában fekszik. Ha a járőrcsapat egy tagja kíváncsiskodva a földön fekvő alak felé pillogna, nem telik bele öt szívdobbanás őt is szóval fogom. -Mondja hallott a Szörnycirkusz szökött goblinjáról? Hatalmas volt és fürge! De már a múltté! - újságolom színpadiasan. -Sigmar a tanúm, egy magamfajta nemes hölgyet is tettre késztetett, hogy elkapja a grabancát!-  fintorgom szeplőtlenül küllemet illetően ugyan, de a zsírosképűnek talán megteszi...
-Uhler Voltsbach atya büszke lesz ránk! Ugyan ki volna oly botor, hogy Bögenhafenben a Szent Kalapács harcosait magára haragítja miért azok Sigmar előírása szerint, Herr Richter bíra megbízatását teljesítik? Ugye, hogy nincs önök között ilyen, kik rendületlen járják az éjt gazfickók után kutatva szüntelen, a Város örök óvó szemeként és füleként...! - bólogatok ismét már-már piedesztálra emelve a jelenlevő harcosokat, s egyben lassan...készen visszavenni az iratot mit Theodora szolgáltatott számunkra.
Remélem ezek a 'Siratók' tényleg léteznek nem csak félremondta Rainer...

Nem meta, Rainer vonatkozó posztja emlékeztetőül:
Rainer kisse paranoiasan villogo szemekkel les korbe, lathatoan a csatornaban jobban erezte magat mint a beteges holdfenyben. Vegul megnyelja az ajkat es valaszol - Nincsen templom. Rainer tudja. A temetoben van szentely de ott nicns senki. Patkanyok se. - razza meg a fejet - A tetemeket a csatornaba dobjak - mondja bar ezt nem igazan hiszitek el hogy gyakori lenne - Odacsalja a patkanyokat. Rainer szereti. - kicsit megborzong az emlekre - De nem igy - nyel egyet majd hozzateszi - A siratoknal - vonja meg a vallat - Pap. Rainer nem biztos, de talan -

This message was last edited by the player at 20:36, Sat 30 Apr 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 43):

Chlodovech miutan megszabadultatok a hullatol kezd kicsit visszaterni korabbi onmagahoz - Jo mese lesz, de ha sort is akarok kapni erte kicsit mashogy kell szinezni - gyorsan hozzateszi - persze nem torzitjuk el a valosagot, csak kicsit kiszinezzuk a vegen. - majd nyulna le hogy megvakarja Kenyer fultovet amikor eszbe kap es aztan szinte onkentelenul korbe is kemlel. Latszik hogy a nagydarab kutya nelkul kevesbe erzi biztonsagban magat.
This message was last updated by the GM at 20:36, Sat 30 Apr 2016.

Theodora dorombolesere vegul kinyilik az ajto, ahogy sejti a papno mar minden bizonnyal meggyozodott rola ki is allhat az ajto alott, de benyitva megis pancelban, pajzzsal es egy pisztollyal felfegyverezve talalja Elinort. Gyorsan kiles mogottetek es beljebb int majd ujra bezarja az ajtot. Az esetleges kerdo tekintetekre valaszol
- Miota Tonyval probaljuk kideriteni mi tortent semmit nem hagyunk a veletlenre. - majd mikor bent vagytok, elrakja a fegyvert es kerdon nez Theodorara - Mi tortent? Valami nyomra bukkantatok talan? - kerdi lathato kivancsisaggal.
This message was last updated by the player at 20:47, Sat 30 Apr 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 44):

Megfordulva latjatok, hogy egy ket landzsas, ket szamszerijasz es egy kardos, aki korabban ratok szolt. Lathatoan o a vezeto.
A fele nyujtott iratot a vezeto elveszi, es olyan tekintettel nez vegig rajta amit mar megszokhattatok a legtobb irastudatlan katonai szemelytol. Inkabb a pecsetet ellenorzi mint az irat tartalmat. - Majd az ormester eldonti - dont vegul egyszeruen amellett, hogy ne neki kelljen dontenie, de az egyik landzsas megjegyzi hatulrol - Uram, en lattam oket korabban a kaszarnyanal. A csatornaba keszultek lemenni - amire a csapat vezetoje elgondolkodva visszanez majd megkoszoruli a torkat - Ha Richter magister ur ugy dontott vegulis - majd vegul elhatarozasra jutvan megjegyzi - Nem biztonsagos ejjel az orseg tudta nelkul az utcakat roni - nem akarja hozzatenni, de valoszinuleg a helyzet jellegere utal vele - es kozel van, elkiserjuk - kicsit megakad, valoszinuleg nem tudja hogyan fejezze be igy a katonaihoz fordul inkabb - Elkiserjuk oket -

A templomok kozott atvagva jo negyven meternyire emelkedik a Siratok cehenek epulete. A bejarat folott Morr holloja ul egy sirkovon. Az epulet sotet, lathatoan nem nagyon vannak mar itt emberek. Az orsegvezeto bezorget erosen, egeszen addig amig nagy karomkodas kozepette elokerul egy almos kinezetu alak egy kis kezilamaval.

- Ki az es mit akar ilyen keson, mas mar aludna - majd amikor meglatja az orseg embereit akkor kicsit elmosolyodik - Persze az orseget barmikor szivesen latjuk - de latszik, hogy a fenebe kivanna mindenkit. Mindenesetre egy kedvesebb kifejezest varazsol azert az arcara
This message was last updated by the player at 21:29, Sat 30 Apr 2016.

-Legyen legjobb belátása szerint az őrmester úrnak. Addig is, örömmel vesszük szolgálatukat kiváltképp, hogy mellénk szegődnek egy darabon. - helyeslek a városőr szavaira, ki a holdfényben vészjóslón csillanó pengéjű kardot visel; s az imént tekintete még a pergament pecsétjén időzött, ám szemlátomást írástudatlan lévén szerencsére utóbbit hamar rám emeli.
Egy hamiskás félmosollyal fűszerezett apró biccentéssel üdvözlöm a lándzsás regrutát ki közben felismert.
Hiába Cyl, ha valahol megjelensz...
-Nem biztonságos, épp ezért reméltem is, hogy összetalálkozunk. - reagálok közvetlen az éjjeli őrjárat parancsnokának intelmére, majd visszasétálva Manfredhez jelzek, kapja fel a testet. Az út alatt egy árva szót sem szólok az ostlandihoz, ráérünk még beszélgetni a történtekről 'adom félreérthetetlen tekintettel tudtára', mire díszkíséretünk immár Rainer közbenjárása nélkül is célunkhoz vezet rövidest.

A Siratók céhének cégérét megpillantva megvilágosulok. Tehát a csatornabúvárnak mégiscsak igaza volt! Várok soromra csendesen, hogy a városőrök elöljárója kezdeményezzen.
Aztán megszólítom az ajtót nyitó férfit.
-Jó estét, s elnézést a zavarásért eme késői órán, de egy törpe bányászt, Gottri Gurnissont kísértük utolsó útjára. - intek tartsa feljebb a pilácsot, megvilágítva az ostlandi vállán letakart test sziluettjét. -Sigmar előírásai nem hagynak kétséget afelől, hogy e dicső harcos végső nyugalomra leljen a Siratók céhének mesteremberei keze nyomán, majd elhamvasszák testét a felkelő Nap első sugarai után. - fogom rövidre szónoklatom, hamar bebocsájtást kérve. Hajnal előtt nem ártana visszaérni az Alabárdosba.. Hosszú volt ez az éj...

This message was last edited by the player at 10:19, Sun 01 May 2016.

-Még ezt is ki kell színezni? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel a férfi válaszára ugyanakkor úgy tűnik nem igazán van már ideje válaszolni ugyanis a papnő ajtót nyit; természetesen egyáltalán nem lep meg, hogy fegyver van nála, így tétlenkedés nélkül belépek. -Igen, találtunk valamit. - mondom amikor bezárta az ajtót és rákérdezett, hogy mégis mi járatban vagyunk erre. -Ő itt Chlodovech, útitársam egy ideje már. - mutatom be néhány szóban a férfit, majd ránézek: -A tőrt, kérlek. - ha átnyújtja a fegyvert akkor én a papnőnek mutatom azt, de nm kezdek még bele rögtön a mondandómba, hanem előtte néhány pillanat alatt összeszedem a gondolataimat: -A csatornában találtuk. Egy szekrényben volt, mellette egy emberi koponya és egy ezüsttálca, de ami aggasztóbb, ami védte... - habozok egy pillanatra. Nem hiszem, hogy a papnő nem fog hinni nekem, ugyanakkor ez az egész mégiscsak nagyon hirtelen. -Egy démon. Az apró szoba bejáratába egy pentagramma volt felmázolva a padlóra, amikor beléptünk egy démon jelent meg előttünk. Visszaűztük oda ahova való. - mondom, bár hangomban nem tükröződik az a büszkeség amire egy beavatottól számítanának amikor ilyen hírt újságol egy papnak; egyszerűen az ünneplésnek nem egy ilyen volumenű beszélgetés keretében van helye. -És volt ott még valami. Ordo Septenarius. Én nem tudom mit jelent, de ez volt a kör közepére írva. - mivel más információval nem rendelkezem, ezért nem beszélek tovább, hanem várok, hogy mi lesz a papnő reakciója.

In reply to Cyl Sepha (msg # 49):

- Persze, termeszetesen - mondja kisse almos hangon es int befele. Amikor kozelebb er Manfred a hullaval akkor azonban erosen elfintorodik a hullabol es Manfredbol arado szag hatasara - Mi ez a szag? Senki sem mondta hogy valami oszlo tetemet hoznak. Meg hetek munkajaval sem lehet rendesen bebalzsamozni - dunnyog maga ele. Kicsit szaglaszik Manfred iranyaba lathatoan nem tudja konnyeden eldonteni mit is tegyen, de vegul betessekel egy kisebb szobaba es int hogy egy koasztalra le lehet rakni. Miutan a volt katona lerakja es vegre fellelegezhet az iszonyuan kimerito cipekedes utan kozelebb lep a torpe tetemehez es belekezdene - Az elhunyt allapota miatt kisse dragabb lesz mint a szokasos, hamvasztani nem szoktunk aapvetoen, de majd megtudakolom a cehmesternel - majd hirtelen elhallgat. Tekintete a hullara tevedt a szoba kisse erosebb fenyeben. Nyel egyet, eloszor azt hinnetek mint Rainert ot is megviselte a latvany, de jobban megnezve latszik hogy nem errol van szo inkabb kisse faradtan nez es az orra alatt dunnyogi - Meg egy -
This message was last updated by the player at 23:02, Wed 04 May 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 50):

Amint beleptek a templom kapujan a papno lathatoan kisse elfintorodik - A csatorna megmagyarazza a szagokat azt hiszem - mondja, majd vegighallgatja a mondandodat. A torre nezve megcsovalja a fejet majd amikor a demonhoz ersz tagra nyilik a szeme - Egy demon? Biztosan? Nem megkerdojelezni akarlak, de a csatorna sotetjeben akar ossze lehet keverni bizonyos dolgokat... Csak tudni szeretnem biztos vagy e benne. - A gondolataiba melyed picit, lathatoan probalja megfejteni hogy ez mit is jelenthet a sajat kutatasai kapcsan, de az ORdo Septenariust illeto kerdesedre felel azert - Az Ordo Septenarius. Nem csodalom hogy nem mond tul sokat a dolog, meg nekem sem mond igazan sokat pedig en itt elek. Amikor Tonyval komolyan yomozni kezdtunk akkor hallottunk roluk egy keveset, de tenyleg csak keveset. Egy titkos tarsasag feleseg, foleg a kereskedok cehehez kapcsolodik amennyire en tudom. Adomanyokat gyujtenek Shallya templomanak. Legalabbis en valami ilyesmirol hallottam, nem tuntek tulsagosan komoly dolognak, amennyire en tudom sokat segitenek, de igyekeznek hatterben maradni. - osszerancolja a homlokat - A magiahoz nem ertek, talan rontast akart valaki hozni rajuk, de az is lehet az egesznek csak valami banalis magyarazata van. - nez elmelazva - Mindenesetre a varosorseget mindenkeppen tajekoztatni kellene -
This message was last updated by the player at 23:15, Wed 04 May 2016.

-Bocsánat érte. - teszem hozzá amikor meglátom az arcán a fintort illetve megjegyzést tesz a szagunkra, majd amikor a démonról kérdez, válaszolok: -Nem mondanám, ha nem volnék az benne! - felelem határozottan a papnőnek amikor a bizonyosságomról érdeklődik, még a pajzsomat is felemelem, majd az eszköz felé biccentek: -Látni rajta a karmának a nyomát, nem csak az árnyak között láttuk mozogni, hanem meg is küzdöttünk vele. Szerintem azt a helyet őrizhette, de nem vagyok ebben biztos. - a későbbieket végighallgatva óvatosan bólintok egyet azokra amiket a papnő mondott: -Nem ismerem magam ki a csatornákban de a szobától ahol ezeket a dolgokat találtuk nem messze másztunk fel a csatornákból és a kereskedő negyedbe lyukaadtunk ki. És még valami, papnő. - mondom, s el is gondolkodok, hogy a zsebkendőt elhoztuk-e magunkkal, de nem tudok visszaemlékezni rá. Gondolatban húzok magamnak egy strigulát figyelmetlenségemért. -Találtunk ott egy finom szövésű zsebkendőt is, rajta egy monogram állt: F.S. Ismerős a papnőnek ez a név? - majd hatásszünet nélkül folytatom: -És még valami. Belebotlottunk egy halott törpébe is a csatornákban, akinek eltávolították a belső szerveit. Jómagam sem értek a sötét rituálékhoz, de mindenképpen gyanús és nem hiszem, hogy véletlen lenne. - hagyom, hogy a papnő eméssze egy kicsit a hallottakat. Egy kicsit megremeg a hangom amikor a törpéről beszélek, láthatóan elevenen él előttem a tetem által nyújtott látvány. Kicsit furcsának tűnhet a történetem még a papnő számára is, ezért hagyok neki némi időt, hogy megeméssze a hallottakat.

Nem először lát ilyet - rebbennek madárszárnyként pilláim. ugyan arcvonásaim árulkodnak arról mit gondolok, igyekszem nem adni a jelenlevők tudtára hangosan összes gondolatom.
Végül csupán egy kérdés szakad ki belőlem, mit a siratóhoz intézek.
-Mondja, mikor történt az első?

In reply to Cyl Sepha (msg # 54):

Elgondolkozva nez rad, mintha nem is tudna mit mondjon erre, majd megvonja a vallat - Egy honapja, ketto? Nem emlekszem mar pontosan. De az biztos hogy regebben nem volt ennyi senkihez nem tartozo halott. Altalaban szegenyek akik senkinek nem hianyoznak es ilyen allapotban kerulnek ide. Budosek es... - csovalja meg a fejet - Meg a tobbi. Ha jol sejtem megint nincs aki fizesse a koltsegeket - mondja es munkahoz lat lathatoan ugy gondolva hogy meghoztatok a halottat es indultok is.

(Ami nem kell hogy igy legyen)
This message was last updated by the player at 22:58, Sat 07 May 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 53):

A pajzsra szinte ra sem pillant ugy bolint - Egy demon. Es a varoson belul. Vagyis majdnem, de ez mindenkeppen komoly dolog. - majd amikor folytatod figyelmesen hallgat. Fegyveret a fal melle tamasztva jarkalni kezd ugy gondolkodik - Ha lathatnam azt a zsebkendot konnyebb lenne. De hirtelen csak egy nev merul fel bennem. Franz Steinhager. Eleg gazdag ahhoz hogy draga monogrammos zsebkendoje legyen es ahhoz is hogy fel sem tunjon neki ha egyet elhagyott. Es a kereskedo negyedben van irodajuk is. - majd hirtelen abbahagyja a setalast es feled fordul - A Steinhagerek a varos egyik legbefolyasosabb kereskedo csaladja, ennel joval komolyabb bizonyitek kellene meg nekem is hogy gyanuba keverjem oket. - kicsit bocsanatkeroen elmosolyodik - Ha biztos vagy benne hogy nem csak valaki gyanuba akarta keverni. Egyhazunk jelenleg nem bonyolodhat bele egy hatalmi harcba a varosban. - kiolvasod a tekintetebol, hogy mindenben tamogat ha szukseges, de hivatalosan nem allhat mogotted ha a vezeto csaladok ellen kezdenel kutakodni.
This message was last updated by the player at 23:15, Sat 07 May 2016.

Egyszer-egyszer bólintva hallgatom végig a papnő szavait - közben pedig magamban örömmel konstatálom azt, hogy támogat amiben csak tud, s természetesen azt is megértem, hogy kellő mennyiségű bizonyíték nélkül ő maga sem tehet semmit. Nem azért, mert nem hiszi el azokat amiket hallottam, hanem neki se hinné el senki, hogyha bármilyen bizonyíték nélkül próbálna vádaskodni; s könnyen lehet tényleg csak vádaskodás volna, hiszen egy elhagyott zsebkendő semmihez nem elég. -Semmiben nem vagyok biztos, csak abban, amit láttam. Nem ismerem a várost, sem az itt élőket, egy elejtett zsebkendő még ha gyanús is, de nem bizonyít semmit, főleg nem úgy, hogy egy beavatott látta csak. - válaszolom neki, kifejetve, hogy egyet értek azzal, hogy könnyen lehet csak valaki gyanúba akarta keverni rajtunk vagy másokon keresztül, akik oda tévednek. Megmagyarázna sok mindent. -És jómagam sem állnék senki elé ennyi bizonyítékkal. - biccentek a tőrre. -Idő kérdése, hogy a csatornákban sötét rituálékat űzők észrevegyék, hogy ott járjunk és eltávolítsák a nyomokat. Talán már akkor tudtak jelenlétünkről mikor még el se hagytuk a szobát... - gondolkodok hangosan, majd rövid hallgatás után ismét kérdezek: -Milyen itt Bögenhafenben a viszonyunk Verena egyházával? Talán nekik megvan a tudásuk ahhoz, hogy lássák van-e összefüggés az általunk látottak és esetleg a Morrsliebb mostani állása között. Na persze, ehhez először hinniük kell nekem. - kérdezem a papnőtől, egyúttal azt is megtudakolva, hogy jó ötletnek tartja-e a Myrmidia egyházához közel álló egyházakat belevonni ebbe a dologba.

Kis ideig merlegeli a dolgokat majd megjegyzi - Verena helyi templomat Harkbokka papno vezeti. Nala kevesen tudnak tobbet a varosrol es lakoirol, a varosi tanacs ulesein is rendszeresen reszt vesz. - kis gondolkodas utan hozzateszi - Megbizhatonak tartom de a nyomozasomba nem szeretnem belekeverni. Amig nincsen semmi kezzelfoghato a kezunkben legalabbis, akarki vagy akarmi is felelos templomunk hanyatlasaert nem szeretnem ido elott magunkra vonni a figyelmet. - nez sokatmondoan Chlodovechre is aki kicsit haracsolva felrenez mintha nem is ertene mirol van szo.
This message was last updated by the player at 20:46, Thu 12 May 2016.

-Értem. Ennek megfelelően fogunk eljárni. - bólintok a papnőnek egyszerűen, s nem csak azért mert egyházi ranglétránkon felettem áll vagy azért, mert ő ismeri jobban a várost hanem azért is, mert igaza van; úgy tűnik, hogy a csatornák taktikailag nyomasztó jellege elfelejtette velem azt a tényt, hogyha Chlodovech elmeséli a történetét, akkor elég sok olyan fül is hallhat ezekről a dolgokról akik jobb, ha nem tudják, hogy mi jártunk ott. Remélem a papnő szavai hallattán Chlodovech is belátja ezt; főleg annak tekintetében, hogyha a gyanúnk igaz, akkor meglehetősen befolyásos embereknek lehetünk szálkák a szemében. -Megmondom őszintén taktikailag nem tudom mit lehetne ebből a helyzetből kihozni, de van még néhány ötletem további információk szerzésére és ha követem Myrmidia előírásait, bizonyosan előrébb fogok tudni lépni. - mondom a papnőnek, utalva arra és megnyugtatva, hogy nem fogok olyan kockázatos lépéseket tenni amivel esetleg támadási pontot nyújthatnék az egyházunk ellenségeinek. -Van még valami amit esetleg jó ha tudunk? Mert ha nincs, úgy távoznánk. Van néhány sürgető dolgunk amit el kell intéznünk mielőtt bármit is tehetnénk. - teszem hozzá kicsit kelletlenül, utalva a belőlünk áradó csatornaszagra.

Elinor megrazza a fejet mire Chlodovech hozzateszi - Kenyeret is meg kell keresnunk, mit fog szolni ha meghallja mi tortent velunk. O mindig ertekeli a torteneteimet - majd Elinor tekintetet latva vedekezoen hozzateszi - Kenyer megbizhato, nem fecsegi ki senkinek - teszi hozza vedekezoen rogton
This message was lightly edited by the GM at 22:21, Thu 12 May 2016.

-Kenyér egy kutya. - mondom egy sóhajtással felérő hangsúlyban ahogy a gyér világításban egy lemondó tekintetet szánok Chlodovechnek. Néha felüdülés ahogy a férfi a legkevesebb jelét sem mutatja annak, hogy komolyan vesz valamit, néha azonban inkább kellemetlenül éri az embert mintsem nyugtatóan. S megszokni sem nagyon volt még időm a hozzáállását az ilyen dolgokhoz, hiszen nem kerültünk még semmi valóban veszélyes helyzetbe amióta együtt utazunk. A papnőre nézek ismét, ezúttal megkeményedett tekintettel: -Vissza fogok térni amint bármit sikerül megtudnom és persze a következő gyakorlatot sem akarom kihagyni. Régen volt lehetőségem egy igazán jó gyakorlaton részt venni. - mondom, közben megmozgatva a vállamat, jelképesen kifejezve, hogy bár volt részem gyakorlatokban és magam is forgatom a fegyvert minden nap, de az mégsem ugyanaz mint képzett társakkal gyakorlatozni. -Köszönjük a fogadtatást. - azzal, amennyiben a papnő nem akar mást, távoznék Chlodovechhel.

Elinor valoszinuleg sok mindent hallhatott mar mert arra sem szalad fel a tekintete, hogy Choldovech egy kutyanak tervezi elmeselni a dolgokat inkabb csak neked valaszol - Mindenkeppen varunk a kovetkezo gyakorlatra. - mosolyodik el, majd kicsit elkomorodva hozzateszi - Es ha tenyleg demonok tuntek fel a varosban akkor kulonosen ovatosnak kell lennunk - mondja, valoszinuleg a ti nyomozasotokra utalva majd a nyilpuskat ujra elokeszitve kinyitja a templomkaput es a kinti sotetseget furkeszi amig ki nem ertek, aztan ujra bezarja.
This message was last updated by the player at 23:09, Thu 12 May 2016.

-Mindenképpen itt is leszek. - válaszolok a papnőnek, ezúttal semmit nem mondva a démon jelenléte miatti óvatossága intésre; mind a ketten tudjuk, hogy mennyire komoly fenyegetés ez, s valószínűleg főleg a papnő fejében járhatnak baljós gondolatok, aki régóta élhet már ebben a városban. Amikor az ajtót nyitja néhány szóban elbúcsúzok, majd kilépek. Miután bezáródott mögöttünk a templomkapu Chlodovechre nézek: -Jofesnél hagytad Kenyeret, igaz? - kérdezem, majd rájövök, hogy már egyszer megkérdeztem tőle délután ezt, de hagyom neki, hogy válaszoljon. Tudom hiányzik neki Kenyér, de nem szívesen mennék oda a kikötőbe kettesben vele. Főleg nem úgy, hogy a fesztivál miatt valószínűleg a legtöbb matróz részegebb az átlagosnál; s a környékükön megfürdeni a folyóban főleg veszélyes volna, ráadásul kezd hideg is lenni. -Előbb elmennék az öltözékemért a kaszárnyába, majd megfürödnék a fogadóban. - vázolom a férfinek egyszerűen a tervemet. -Utána ha szeretnéd elmehetünk Kenyérért Josefhez, de... én inkább megvárnám a reggelt. Elég feltűnő jelenség vagyok és nem hiszem, hogy sok őr fordulna meg azon a környéken ilyenkor. - teszem hozzá egyszerűen, kicsit kényelmetlenül.
This message was last edited by the player at 23:34, Thu 12 May 2016.

Állom a férfi pillantását, bár jó egy fejjel fölém magasodik nincs okom félni tőle, csak a munkáját végzi rendületlenül. -Tudom, kik erre az asztalra fekszenek már nem válaszolhatnak, üveges tekintetük a semmibe réved, ajkukat elhagyta már az utolsó lehelet. - szólok fojtott, nazális zöngéjű hangon, lehorgasztott fővel. Az út mely ily csúfos véget érve vezet ide, számos kérdést felvet, melyeket az őrség jelenléte dacára sem tartok sokáig magamban...
-Esetleg bandák összecsapásának ártatlan áldozatai? Ugyan. A józan ész mondatná velem míg nem láttam egy testet, de ember nem önnön farkasa, nincs átkos fegyver mely ily gyalázatot, csúfos sebet ejt. - vezetem fel mit magam sem hiszek el, hogy szóra bírjam a férfit.
-E két ezüstöt fel tudom ajánlani. - teszem hozzá, tartva magam tervemhez. Szegények, nincstelenek, holtak...mégis kik szóltak, mivel magyarázták a történteket? Sigmarra. lennie kellett egynek, ki hiányzott valakinek! Legalább egy túlélő ki beszámolt... - forronganak bennem a gondolatok, de nem kérdezek. Némán adózok ezüsttel Gottri Gurnissont lelki üdvéért.

Vontam a 2 ezüstöt.

Rovidesen Theodora, Chlodovech, Cyl es Manfred is vegez a dolgaval. Buzlenek a csatornatol es faradtak mindannyian a nap tortenesei es a demon elleni harc miatt.
Chlodovech nem szivesen de vegul beleegyezik hogy csak masnap menjen el Kenyerert. Latszik rajta, hogy nem szivesen teszi es ha nem ismerosnel lenne a kutya akkor biztosan nem egyezne bele.

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred
link to a message in this game

Johann, Amelia

A remenybeli nemes atsetal a templomok terere Ameliaval. A vasar miatt nincsen akkora tumultus a teren, de Verena temploma korul azert igy is megfordulnak joparan. Legtobbjuk fiatal, tobben is Verena beavatottjainak ruhajaban, ugy tunik a templom jelentosen el van latva veluk. Mindenesetre senki nem allit meg titeket, sot meg utba is igazitanak, igy eljuttok egy spartaian berendezett dolgozoszobahoz. Egy idosodo asszony olvas valamifele konyvet bent az iroasztal mogott. Ahogy beleptek felnez a konyvbol, behajt egy konyvjelzot bele majd megszolal.
- Udvozollek titeket Verena templomaban, nem tuntok ismerosnek pedig nem szoktam arcokat elfelejteni. Greata Harkbokka vagyok, Verena helyi papnoje, mi hozott titeket az istenno eme szentelyebe? -
This message was last updated by the player at 23:18, Tue 07 June 2016.

Theodora, Cyl, Manfred

Myrmidia templomaba erve az elozo napihoz kepest tobb uj arcot is lattok. Par embert felismertek a terrol, ugy tunik Theodora szavai hatasosak voltak. Mire odaertek a tanitas mar elkezdodott, de nem sok mindenrol maradtatok le. A reggeli tanitas utan kellemesen esik a testmozgas is. Az ujonnan erkezok lathatoan meg nem tul ugyesek, van aki szinte rogton probal a fal mellett inkabb pihenni kicsit, de vannak egeszen jo harcosok is. A templomban lathatoan Anthony a legjobb vivo, furgesegre es robbanekonysagra alapulo stilusa lathatoan nem birodalmi mesterek keze alatt csiszolodott hanem valahol a delvideken.

(Hogy pontosan hogyan kepzelitek ti mit tesztek nyugodtan irjatok meg. Akinek van harci talent tanulasi lehetosege az konnyen belefoglalhatja hogy itt megprobal uj fogasokat ellesni.)

Az edzes vegere mindannyian kisse kifaradtok de mindenkeppen alaposan fel is frissultok tole. Az emberek sze lassan szedelozkodnek es bucsuznak a papnotol, es amennyiben megvarjatok rovidesen csak ti, Elinor papno, Anthony es ket varosori egyenruhas alak marad akiket meg nem lattatok korabban.
This message had punctuation tweaked by the GM at 19:19, Wed 08 June 2016.

In reply to Greta Harkbokka (msg # 66):

Miutan Johann eloadja kereset a papno beleegyezoen rabolint es egy beavatott kisereteben atkiserik Johannt es Ameliat a templom irattaraba. Miutan a veletek tarto tanonc segit kikeresni a fontosabb nemesi es kereskedelmi hazak csaladleirasait tartalmazo vaskos konyveket o maga valami vekonyabbat vesz magahoz. Ugy tunik a helyi jogot tanulmanyozza.

Johann kisse lemondoan hozzalat atnezni a konyveket. Egyre csokkeno es csokkeno remennyel hogy megtalalja ujonnan felvett oseit vagy birtokainak leirasat. Ahogy furgen lapozza at a konyveket egyszercsak furcsa dologra lesz figyelmes. A konyvek egy resze nyomtatva keszult, masokat erto kezek irtak pontos es preciz kezirassal. Mindket tipusban ritkan elofordul szeljegyzetkent javitas, de ezek altalaban ugyanugy preciz es szep betukkel keszultek. Az egyik lap oldalan azonban vad, osszevissza akombakom fogadja a csempeszt. Azert is tunik fel neki a dolog mert szokatlanul sokat irtak a lap szelere valtozo iranyban, mint aki kereste a helyet hova es merre is adja ki magabol a hozzatenni valojat. Johann nagy nehezen kibetuzi az irast. Ugy tunik nem egyszerre hanem ket reszletben szuletett a bejegyzes es a masodik habar hasonlo stilusu sokkal osszevisszabbra sikerult.



This message was last updated by the player at 19:44, Wed 08 June 2016.

-Nem hiszem, hogy volna összefüggés a város szegénynegyede és a jelenlegi események között. A szegénynegyed kiszámíthatatlan közeg és ez nem teszi alkalmassá a hosszútávú rejtőzéshez - ezt valószínűleg azt is látja, akivel szemben állunk; soha nem becsülöm alá az ellenségeimet. - magyaráztam még a fesztiválon Cecilnek. Az út alatt mellesleg ezúttal nem mondok egyetlen történetet Myrmidiáról, helyette inkább a templomáról beszélek és arról, hogy mire figyeljenek amikor majd részt vesznek a gyakorlaton. Manfrednek valószínűleg ezek között nem sok új dolog van, hiszen katona volt.
A templomba megérkezve csendben odavezetem a többieket a tanítás hallgatósága közé, majd amikor az véget ért és elkezdődik a gyakorlat, váltok néhány szót a papnővel és jelzem neki, hogy a gyakorlás után szeretnék majd valamikor négyszemközt váltani vele néhány szót. Ennél tovább nem zavarom, helyette én is beállok a fegyverforgatók közé; próbálom úgy alakítani, hogy minél több gyakorlófegyver haladjon át a kezem alatt, hogy minél több fegyverforgató technikának ismerője lehessek. Az újonnan érkezőket akiket felismerek a térről próbálom jómagam is tanítani, mindenkivel váltok is néhány szót, megpróbálva megtudni és megérteni a motivációjukat és ennek megfelelően elmondani nekik Myrmidia néhány tanítását, kibővítve és személyre szabva a papnő korábbi szavait. Ha van lehetőségem Anthonyval is gyakorlok amennyit csak tudok, Edoardo Berardi atya tanításait látom a mozdulataiban amit mindig nagyon szívesen elevenítek fel és gyakorlok is ha van lehetőségem kivel. A vele való gyakorlásnál jómagam is kardot és tőrt használok, s bár tudom, hogy pajzzsal eredményesebb lennék, hiszen ahhoz szokott bal kezem, és még így láncing nélkül sem vagyok annyira fürge mint ő, ugyanakkor ez a legjobb módja annak, hogy igazán felfrissítsem Edoardo atya útmutatásait.
Miután vége van a gyakorlatozásnak jelzem a jelenlévőknek, hogy szeretnék néhány szót négyszemközt váltani a papnővel és amennyiben Eleinornak sincs ellenére, úgy élek is ezzel a lehetőséggel.
This message was last edited by the player at 22:11, Wed 08 June 2016.

Ahogy a tavaszi, andalítón hűvös szellő belekap loboncom elkallódó tincseibe, önfeledt élmény nyúlt, hogy néhol fedetlen alabástrombőröm picinyét napfürdőzhet a kellemes időben. A csepűrágók irányába fordulva, s a kalmárok pultjainál tobzódó sokadalomhoz közeledve, hol megannyi éhes, s falatozó száj csámcsogásától, úgymint pletykáktól hangos a vásár, pillanatra megingok, hogy ráfanyalodjak a közeledő tagbaszakadt alak tenyerén hordozott kísértésre, egy emeletes, minden földi jóval vastagon megpakolt ínycsiklandozó kenyérlángosra, ám végül mégsem engedek a kísértésnek.
Inkább hamar búcsút veszek Joseftől, a kislevi medvétől s intek a szagot fogott Kenyér után igyekvő Chlodonak is, ki egyébként a közeli sörsátor nyugalmával, na és persze egy jó hideg korsó keserű nedűvel szemezett egy ideje kutyájával ellentétben, kit a szalonnák és sült kolbászok világa szemlátomást jobban vonzott...
Aztán a város szíve felé csendben lépdelek jó hallgatóságként a papnő oldalán. A szegénynegyed kiszámíthatatlan közeg, épp ezért veszélyes... - szólnék, de elfojtom hangom gyakorlatiassága előtt, így nem foglalva állást elhamarkodottan, inkább kíváncsian adózva a történetnek, mit tartogat majd a harcos istennő temploma beavatottja szőcsöve által, s később meglepetten hithű sigmaritaként csatlakozva a tanulni vágyó népes közösséghez, melynek összeverbuválásában Theodorának nem kis szerepe volt. Végül a káprázatos templom árnyékába érve egy tartóoszlophoz mellé letelepedve a ruganyos mozgású fiún állapodik meg tekintetem. Könnyed mozdulatai, ahogy vív majd riposztot ejt szemet gyönyörködtetőek. Talán észreveszi, hogy figyelem - követem szemmel a páratlan, feltehetően déli tanítók örökségét továbbvivő kardforgató mozgását, várva a papnő instrukcióit, közbelépését, hiszen még idefelé jövet jól kioktatott az istennő házában tartott szokásjogokról, melyet mint figyelmes nebuló belépvén nem vagyok rest rögtön alkalmazni is.
Lassan bemelegítek.
Utóbb a számos gyakorlófegyverrel ejtett tánc, cselek és fogások fáradhatatlan fegyelmet és figyelmet kíván, az összpontosítástól gyakorta megváltozik tekintetem, lenge ruhám pedig cseppet sem akadályoz az akrobatikus elemek gyakorlásában, de így is tanulok néhány új technikát persze bekapott találatok árán, de volt alkalmam tűrni  a fájdalmat mikor egy temetőben rozsdás pengék martak húsomba. Nem csupán íjjal kell tudjak bánni, a pontos célzás közelharcban megmenthet, de a meztelen penge nélkül belharcban hamar alul maradok egy férfival szemben... - cikáznak gondolataim, összhangban fegyverem mozgásával.

Ekkor látom, hogy Theodora az iménti fürge mozgású pengevirtuózhoz ér, hát nagy levegőt veszek és becsatlakozom táncukba Anthonyval, mint utóbb kiderül neve.
Kihátrálok, míg szimultán két vágófegyvert ragad a papnő, kettejük gyakorlásából merítve szép számmal tanulságot, majd magam is becsatlakozom a vértelen, de annál keményebb küzdelembe.
Miután vége a harcnak, s Theodora jelzi Elinor papnővel váltana néhány szót Anthonyval maradok.
-Igazán kiváló harcos vagy, sok év gyakorlását dícséri vívásod. Cecil vagyok. - szólítom meg félénken a férfit, az izzadtság harmatcseppeitől gyöngyözik néhol testem, s még mindig kicsit zihálok, miután igyekeztem tartani vele a féktelen iramot. Lezseren hátravetem hajam, s láthatóan ugyan a gyakorlóbotra támaszkodom, de valójában kész vagyok folytatni a küzdelmet...

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 69):
This message was last updated by the player at 09:23, Fri 10 June 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 70):

Anthony szelesen elmosolyodik ugy valaszol - Anthony Bertolli, de baratoknak csak Tony - kisse szinpadiasan korbemutat - Mindenesetre ilyen keves valodi harcos kozott nem nehez jonak tunni, bar szeretem azt gondolni, hogy a varos legjobb vivoi kozott vagyok - megvonja a vallat vigyorogva - Bar azt hiszem ez sosem fog kiderulni, a nemesi viadalokra nem vagyok eleg kekveru es Kaufman atyat sem hivhatom ki egy barati kis osszecsapasra - mindenesetre nem tunik ugy mint akit ez zavarna, ugy gondolod elegedett azzal hogy a legjobbnak hireszteli magat, nem kulonosebben szeretne mindenkeppen megtudni igaza van e ebben.
Theodora es Manfred fele biccent a fejevel - Theodoraekkal vagy? Multkor nem lattalak veluk - kerdezi szinte felvalrol, de ugy tunik inkabb csak probalja leplezni hogy nagyon is kivancsi milyen modon kapcsolodsz a dolgokhoz
This message was last updated by the player at 09:33, Fri 10 June 2016.

In reply to Elinor Steiner (msg # 71):

Én is beállok a gyakorlatozó fegyveresek közé, hasznomra válik. A csatornában lezajlott harc jobban megrázott, mint gondoltam, legalábbis az éjszakai cudar álmaim erre utalnak; nem emlékszem semmire belőlük, csak valami irtózatosan fenyegető érzésre. A gyakorlatok segítenek elfeledkezni erről, sőt nyomott hangulatomat is szakadt pókhálóként foszlik le rólam. Közelharcban nincsen idő töprengeni, máson agyalni - ha megteszed, már csak Sigmar csettintésére ébredsz fel. Nem cifrázom túl a dolgot, nem vívok sem szépen, sem látványosan: "Brutálisan, kíméletlenül és hatékonyan!" épp ahogyan Knopfler kapitány tanította.
Mire végzünk, csorog rólam a veríték, de a légzésem egyenletes, a kardmarkolat pedig szilárdan ül a kezemben, pengém a legutolsó ellentámadás után remegés nélkül mutat földön fekvő ellenfelem nyakára. Fújok egy nagyot, s felsegítem, majd szótlanul a fal mellé zuhintott málhámhoz lépek és előkotrom a vizes tömlőmet, majd nagyon húzok belőle.
"A legmélyebb pokol fenekén rohadjon el a démon és az aki megidézte!" - gondolom, s arcom torz vigyorba rándul - "Ha ezt megúsztad Hetzau, anélkül, hogy a nadrágodba rondítottál volna, ugyan mi baj lehet még? Csak makacsabb és fürgébb lettél, de vigyázz: bölcsebb aligha..." - intem magamat gondolatban. Miközben rendbe szedem magamat, odasétálok Tony és Cyl közelébe, de nem vágok közbe, csak állok ott szótlanul, javarészt saját gondolataimba mélyedve.
This message was last edited by the player at 21:14, Fri 10 June 2016.

-Háát..Tony, - viszonzom árnyaltan a férfi mosolyát - mindenkinek van hova fejlődnie, ami a vívást illeti, mozgásod mindenesetre kedves a szemnek...bizonyára nem én vagyok az első akitől ezt hallod - pirulok el, hogy elszóltam mi szívemen a számon; igazgatom is magamon lenge ruhámat dekoltázsánál félszegen, apró kebleim vonalát szemérmesen rejtve a kíváncsi szemek elől. Szerencsémre - talán - Anthony veszi a lapot, s hamar oldja a pillanatot.
-Ó..valóban, nem rég csatlakoztam hozzájuk. Csupán pár napja érkezem a Torkos Sirállyal, egyenesen Altdorfból. A közeli vásárban találkoztunk mikor egy mutáns goblin megszökött és mindahányan nyomába eredtünk. Legalábbis ezt pletykálják...  - maradok titokzatos. -Te mióta élsz Bogenhafenben? Régről ismered Theodorát, esetleg Elinort? - kérdésemnek van egy diszkrét bája a harcos papnők iránti tiszteletből, ám ugyanakkor ügyelek hanglejtésemre, mely cseppet sem teszi tolakodóvá a helyzetet, semmint kérkedővé. Pillanatra a megnevezettekre tekintek, érdekelne miről folyik a diskurzus, ám kerülöm gyanúját, hogy egyáltalán hallgatóznék, már csak az ostlandi közeledtére is...
-Manfred, a polgárok javarésze, ki betér Myrmidia házába nem képzett harcos veled ellentétben, csak azzá szeretne válni... - róvon meg a látottak után a bajnokot, hogy vörös köd ereszkedett szemei elé, ahogy pillanatok alatt fölénybe került, majd kíméletlenül letaglózta ellenfelét. -tudom, tudom - tartom fel apró praclijaim megadón a gyakorlóbotot combjaimhoz támasztva - a harcmezőn sincs alkalmuk tanulni - forgatom mandulavágású szemeimet, majd játékosan a tileai vívóra mosolygok.
This message was last edited by the player at 18:53, Sat 11 June 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 75):

Anthony biccent Manfrednak is majd csevego hangnemben valaszol - Mar jopar eve erkeztem es szinte rogton a varosi orsegseghez csatlakoztam. Persze nem ment ilyen siman, de mi megy - mosolyodik el csibeszes mosollyal - Elinor papnot meg a felavatasa elottrol ismerem, de Theodorat csak tegnap ismertem meg. Mindenesetre igen figyelemre melto szemelyiseg es minden bizonnyal kegyed is az lehet ha vele utazik? - fejezi be udvariasan es egy apro kerdessel
This message was last updated by the player at 12:02, Sat 11 June 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 73):
This message was last edited by the player at 09:22, Sun 12 June 2016.

Anthony kérdésére, mintha legalábbis villám sújtott volna, felgyúl bennem a sigmari szikra.
Régről ismeri Elinor papnőt? Vajon van köztük valami, vagy csak ábrándozik róla...jujj..lehet, hogy szerelmes belé, ám eleddig nem merte számára bevallani... - vándorol el tekintetem a pengeéles, nemesi vonásokkal bíró, irigylésre méltón szálegyenes tartású és szálkás-izmos alkatú harcosnő irányába, majd vissza a tileaira, s úgy elnevetem magam cincogón, jó hogy a gyakorlóbotban megkapaszkodhatok.
"Figyelemre méltó személyiség?!" - micsoda közhely, mégis oly esetlenül hangzott, imádni való a párbajhős.
-Jajj, Tony...kegyem? - szólok cserfesen, játékosan némi humorral fűszerezve szavaim, testbeszédem által szemlátomást majd elolvadok, hogy ily szépet kevés fiú mondott még nekem. -Ööö..igen, azaz akkor jól ismerheted az őrséget, akárcsak a várost. - foglalom össze, holott teljesen máshol járnak gondolataim. -Mondd Tony, mit tudsz a Gödör névre hallgató helyről, illetve a Teugen családról? - kérdem hirtelen ötlettől vezérelve.

In reply to Cyl Sepha (msg # 78):

Cyl keresztkerdeseire ugy tunik Anthony kicsit belezavarodik, de ugy szeles mosollyal atvagja, ugy tunik mint aki nem eloszor teszi ezt majd amint a munka fele iranyul a kerdes kapva kap az alkalmon - A Godor. Nem tudom hol hallottatok rola, de... - vonja fel a szemoldoket - Szoval nem a legbiztonsagosabb kornyekek koze tartozik. A folyo tulso felen elterulo negyedet hivjak igy es a kozbiztonsag arrafele az orseg minden erofeszitese ellenere sem tokeletes hogy igy mondjam - vonja meg picit a vallat amolyan nem lehet mit tenni ellene jelleggel. - A Teugenek? Nem vagyok helyi, bar mar regota itt elek, ugyhogy hosszas csaladfatortenetet nem tudok, de azt igen, hogy talan a legbefolyasosabb csalad a varosban. A negy nagy egyike. - az ujjan szamolja oket - A Haagen, a Ruggbroder, a Steinhager es a Teugen. Ennek a negy csaladnak a kezeben oszpontosul a varos legfontosabb kereskedelmi forgalmanak tulnyomo tobbsege. A kereskedelem nem nagyon erdekel, nem tudom kivel es mit kereskednek, de oriasi a befolyasuk. Foleg miota Johannes a csalad feje. Ahogy hallottam korabban volt par rossz evuk, de miutan Johannes batyja Karl meghalt es az occse atvette az uzletet Bogenhafen kereskedelme alaposan felviragzott. - kisse erzodik a bizonytalansag a vegen a szavaiban, lathatoan nem teljesen biztos benne, nem tunik valoszinunek hogy tul sok nyomozas iranyult volna valaha is a nagy csaladok ellen es a sajat ugyeik intezesere is valoszinuleg megvannak a sajat embereik - Mint a legtobb igazan gazdag ok is az Adel gyurun elnek. De ennel tobbet nem igazan tudok. Miert erdekelnek? - kerdezi meg vegul
This message was last updated by the player at 23:00, Sun 12 June 2016.

Johann üdvözli a papnőt, bemutatkozik álnevén és kérvényezi, hogy betekinthessen a Verena templomában őrzött családi iratokba. Úgy tűnik története eléggé meggyőzően sikerült, mert Harkbokka papnő nem teketóriázik sokat és megadja a szükséges engedélyt. Johann megköszöni a papnő nagylelkűségét, majd Ameliával az oldalán beveszi magát a templomban őrzött iratok halmába. A mozgalmasabb élethez szokott csempész elég hamar belefárad a sok olvasásba, ráadásul a családok történeteit nem túl színesen és izgalmasan tálaló vastag könyvek betűi egy idő után összemosódnak szemei előtt. Többször is látványosan ásít és ha Amelia nagyon unatkozna, elszalajtja a lányt némi elemózsiáért.

Csalódottsága minden egyes kötettel csak nő, azonban ezt az érzést hamarosan átveszi a düh. Vélhetőleg a semmiért keveredett ekkora slamasztikába és hátralévő napjait poros könyvtárakban tölti egy olyan család után kutatva, ami feltehetőleg nem is létezik. És ami a legrosszabb, nem létező családja miatt valószínűleg többen is a bőrére pályáznak. Utóbbit jellemzően orvosolni szokta pár száz mérföld, azonban most ebben az ügybe sikerült annyira belegabalyodnia, hogy nem lát lehetőséget a gyors távozásra. És ha valami őrült szektás mégse mártaná a tőrét a szívébe, akkor majd Gunther jól ellátja a baját a hamis ígéretek miatt. Már ha egyáltalán megéli a napot és nem fullad meg a ráboruló poros kódexek halma alatt.

Az érdekes széljegyzet láttán felvonja szemöldökét a csempész és több alkalommal is elolvassa őket. Maga sem tudja miért, de az az érzése támad, hogy a szoba sarkaiban megbúvó árnyékok mintha nagyobbak és mélyebbek lennének mint korábban. Csupán két napja van Bögenhafenben, de neki is az az érzése támad, hogy a város nyugodt és békés hétköznapjai valami szörnyűséges titkot rejtenek. Ráadásul nem tud szabadulni attól a rémmesétől, amivel a Sírásók céhének tagja riogatta. Bár, jobban belegondolva, nem is riogatta, mert láthatólag maga is véresen komolyan vette ezt a vámpírt. A zavart kézírás fölé görnyedve Johann erőteljesen masszírozni kezdi orrnyergét, miközben fejében a gonosz ómenek és rémséges jóslatok kavarognak. Nem tudja leküzdeni azt a baljós érzést, hogy ezek bizony összefüggnek.

- Gyere Amelia, menjünk, szólal meg hirtelen Johann, felzavarva a könyvek közt szundító akrobatát. Johann visszarakja a polcra a legutoljára lapozgatott könyvet, jól megjegyzi magának a könyv gerincén szereplő címet, majd a kissé dezorientált nővel a karján távozik a templomból.

- Látogassuk meg Theodorát, tesz javaslatot a nap következő programjára Johann, majd Amelianak időt sem hagyva az ellenkezésre a páros Myrmidia templomja felé veszi az irányt.

Miutan Johann alaposan emlekezetebe vesi a furcsa sorokat szepen elbucsuzik, a temlombol kikiserik es meg csak alaposan meg se nezik ellopott e valamit, ugy tunik a "nemesi szarmazasnak" alaposan meg vannak az elonyei.

A teren atsetalva nemsokara ott allnak Ameliaval Myrmidia temploma elott. Meg a ter tuloldalarol lattak, hogy paran tavoznak, nem sokan, de folyamatosan, de Theodora nem volt kozottuk. A templom ajtaja nyitva igy a hangokat kovetve a csempesz es kiseroje bejut a tagas kupolaterembe.

Myrmidia templomja felé közelítve a férfi alaposan felméri az épület állapotát és összeveti azt a környező többi temploméval. Úgy tűnik a kereskedelem szempontjából fontos Bögenhafenben az emberek kevésbé adakozóak az olyan isteneknek oltárainál, akik inkább a háborút részesítik előnyben. Sigmar hatalmas temploma felé pillantva Johann utóbbi gondolatát inkább elveti, lévén Sigmar papjai sem épp arról híresek, hogy a békéről prédikálnának. A Myrmidia templom kapujánál egy pillanatig hezitál, szemeivel őrök után kutat, majd amikor egyet sem lát, vállát megvonva belép a kapu árnyékába és int Ameliának, hogy tartson vele. A tágas kupolaterembe érve Johann óhatatlanul is először magát a termet nézi meg magának és csak utána az ott tartózkodókat. Mindig is kíváncsi volt, hogy vajon egy ilyen harcias istennő temploma díszes freskókkal lesz teli vagy a harcos-szerzetesek puritánsága lesz inkább jellemző. Hosszú másodpercekig nézelődik Johann, mielőtt figyelmét a kupolateremben lévő embereknek szentelné.
Ha és amikor meglátja Theodorát, int a beavatottnak és rámosolyog, majd reménykedik, hogy a nő megtiszteli figyelmével és odajön hozzá. Johann mindvégig a terem szélén marad, nehogy véletlenül belépjen valami vallásos körbe vagy arénába, ahonnan csak vérontás révén távozhat.

 Miután megbeszéltünk mindent amit szerettem volna Eleinor papnővel, a társaságában visszasétálok a többiekhez; a két újonnan érkezőt láttam szemem sarkából mikor beléptek a templomban bár csak most ismerem fel őket: kicsit meg is vagyok lepődve amikor az intés utána realizálódik bennem, hogy valóban Kastort és Ameliát látom Myrmidia templomában, hamar többféle verzió végigfut az elmémen azon, hogy mit kereshet a nemes férfi a templomban? Fegyverforgató leckét aligha. Bár legvalószínűbbnek azt látom, hogy Cecil társaságát keresi, ezzel ellentétben viszont nekem intett, így elindulok feléjük; kicsit talán meg is lepheti, hogy ezúttal se láncinget nem lát rajtam, se fegyver nincs a kezem ügyében s még a tőröm sincs az övembe tűzve, ugyanakkor a kissé még mindig izzadt arcom elárulja, hogy természetesen jómagam is kivettem a részemet a gyakorlásból. Az alatt a néhány tíz lépés alatt míg odaérek hozzájuk még megfordul pár elképzelés a fejemben, mint például, hogy sikerült végre örökségének nyomába érnie s most korábban adott szavát akarja megtartani, amikoris adományokról beszélt hálája jeléül amiért megvédelmeztük a rárontó fegyveres férfiaktól. De az is lehet, hogy a történetek után úgy érezte, hogy tiszteletét kell tennie Myrmidita templomában - meglehetősen sok opció kering a fejemben. -Be kell valljam, kissé meg vagyok lepve, hogy itt látlak benneteket, de mint mindenki előtt, Myrmidia temploma mindig nyitva áll előttetek is. - mondom, s talán mondandóm nem hangzik túl vendégszeretőnek, azonban viszonozom a férfi mosolyát és beszédstílusom elárulja, hogy bármi is történt korábban, örülök, hogy itt látom őket. -Miben segíthetek? - kérdezem, a férfi számára valószínűleg nem ismeretlen tettrekészséggel.
This message was last edited by the player at 21:39, Tue 14 June 2016.

A férfi magabiztos mosolya lanyhulni látszik a beavatott közeledtére, a hirtelen felmerülő bizonytalanság pedig sötét árnyként suhan át a csempész arcán. Most ebben hogyan kezdjek bele? Még sosem próbált ilyesmiről beszélni, ráadásul pont Myrmidia egyik beavatottjának, ami akár rosszul is sülhet el. Theodora szavai azonban lökést adnak Johann nyelvének és szinte oly természetesen válaszol, mintha gondolatai nem is torpantak volna meg csupán egy pillanattal korábban.
- Ez esetben én is egy vallomással tartozom. Én se számítottam rá, hogy utam ide vezet, de mostanában úgy érzem, kezd ez a jellemző lenni. Mármint nem a templomokba való indokolatlannak tűnő besétálás, hanem a kiszámíthatatlanság, kezd bele egy kisebb monológba Johann, ám még időben megfékezi saját magát. Ha ideges, néha hajlamos addig beszélni, amíg az érzés el nem múlik és most nem úgy tűnik, hogy egyhamar múlni fog. A férfi megköszörüli a torkát mielőtt folytatná.
- Bocsánat, badarságokat beszélek, mosolyodik el ismét, némileg megadóan, és köszönöm, hogy szánsz ránk némi időt. Nem is igazán tudom hol kezdjem... mióta a városba értem, valami nem hagy nyugodni és az utóbbi napok eseményei miatt nem áll módomban, se szándékomban, figyelmen kívül hagyni őket. Persze lehet, hogy ez csak a várakozás által felfokozott lelkiállapotom eredménye, de talán te segíthetsz vagy tudsz valakit, aki segíthet... folytatja a csempész, majd mielőtt a beavatott egy lélekbúvár vagy egy gyóntató közreműködését javasolná, feltartja a kezét.
- Igen, tudom, még mindig úgy tűnik, hogy össze-vissza hadoválok, de talán másképp látod majd beszélgetésünk végén, mondja sejtelmesen a férfi és halkabbra véve a hangját, felteszi első kérdését, tudod, mi az a vámpír?

Bár szóban nem szakítom meg a férfit mondandójában azonban az arcomra beszéde alatt különféle érzelmek kiülnek; először a csodálkozás a számomra kissé össze vissza beszélés hallatán majd utána a furcsálló gyanakvás amikor az utóbbi napok eseményeiről beszél. Emlékeztetnem kell magamat, hogy a férfi nem tud azokról a dolgokról amik velem történtek tegnap este így miközben beszámolóját hallgatom gyorsan össze kell szednem fejben, hogy mik is azok a dolgok amik a férfivel történtek, s jómagam is tudok róluk - ezek pedig egy az egyben azok az események amelyek az utazás alatt történtek; a fegyveresek, a tetovált halottak. Amikor megemlíti, hogy én talán segíthetek vagy talán tudok valakit aki segíthet neki enyhén bólintok egyet, jelezve, hogy folytassa nyugodtan, nem kívánok ismét prédációt tartani arról, hogy miért nem tartom szerencsésnek a dolgok ideiglenes megoldását hazugságok folyamatos használatával - ugyanis valami hasonló problémára számítok. Mikor kijelenti, hogy talán úgy tűnik össze vissza hadovál valamilyen mindent megvilágító magyarázatot várok az utazás alatt történtekre, ugyanakkor a kérdés, amit helyette tesz fel, meglep. Láthatóan majdnem vissza is kérdezek, de végül nem teszem, hanem rövid ideig csak hallgatok, elgondolkodó tekintettel a férfi mögött a padlót figyelem. -Morr... - válaszolom még mindig elgondolkodva, úgy tűnik inkább csak magamnak, hangosan gondolkodva, majd tekintetemet a férfira emelem: -Tanonc koromban, akár csak a többiről, Morr egyházáról is tanultam és akkor hallottam róluk, hogy ők is a nyughatatlan holtak közé tartoznak így ellenségei Morr egyházának. - mondom, bár nem a tőlem megszokott magabiztossággal. -De nem igazán tudok ennél többet róluk. Na meg persze hallottam jómagam is sok pletykát a közemberektől, azonban ezek felett nem tudok ítéletet mondani, de egy Morr pap bizonyosan több igazsággal szolgálhat róluk. - teszem még hozzá, majd jobbommal a gambeszomon alól kihúzom a nyakamban lógó Myrmidia szimbólumot: -De a szent jelképektől félnek, ebben bizonyos vagyok! - tartom felé a pajzsos lándzsás szimbólumot, amennyire annak a nyakamban lévő lánca engedi. -Miért érdekel ez téged? - engedem le az amulettet, ezúttal nem elrejtve azt az öltözékem alá. Kérdésem hangsúlya már kissé gyanakvó még annak ellenére is amit tegnap láttam; a férfit ma már megkörnyékezte egy bolond a próféciával, ki tudja aztán kitől várt választ a kérdéseire s miket mondtak neki.

Johann enyhén bebandzsít, amikor Myrmidia szent szimbólumát az orra elé tolják, de aztán visszatér tekintete a nő arcára. Gyorsan összeszedi még mindig kissé kavargó gondolatait és megpróbál olyan választ adni, amivel talán több információhoz juthat, ugyanis Theodora eddigi szavai sokat nem segítettek.
- Attól tartok Morrnak nincs temploma a városban, csupán egy papja, indít egy némileg kapcsolódó információmorzsával, majd valami megfoghatóbbal folytatja, viszont a Siratók céhének tagjai közül van aki úgy véli, hogy egy ilyen szörnyeteg garázdálkodik a város szegénynegyedében. Én se sokat tudok a vámpírokról, sőt, szinte semmit, ezért is vagyok kíváncsi, hátha Myrmidia papjai többet tudnak ezekről a szörnyetegekről.
Szavai után a csempész megvakarja feje búbját és látszik rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat arra, hogy kifejezze a benne motoszkáló megérzést. Végül egy nagyot sóhajt és kissé lehajtja a fejét.
- Úgy érzem igaz a pletyka, mondja halkan, majd hirtelen felkapja tekintetét és Theodorába fúrja, most biztos azt gondolod, hogy én is megőrültem, mint az a fickó a főtéren, de ... szerintem igazat beszélt, a maga módján. Mármint arra a részre gondolok, amikor azt mondta, hogy van itt a városban egy férfi, aki valójában nem is egy ember, hanem egy szörny. Ez egybecsengen a síratók beszámolójával, akik hirtelen nagyon sok, nagyon furcsán elhalálozott embert temettek el az elmúlt időszakban. Ezek a holtak mind a Gödörből kerültek hozzájuk, ahol egy kíméletlen alvilági vezér, valami Vörös Kígyó tartja rettegésben. Ezen kívül ott van még a város egyik nemesi családfőjének meglehetősen szokatlan halála, akit szerintem ismert az a bolond férfi...
Johann érezhetően megkönnyebbül, ahogy kiadja magából a fejében eddig keszekuszán kavargó információkat és azok valamennyire talán értelmet is nyernek így kimondva.
- Persze az is meglehet, hogy csupán rémtörténetek és félinformációk hallatán túl élénkké vált a fantáziám és nincs semmiféle vámpír és összeesküvés... de mióta egy strigany jősnő és egy bolond próféta alig 12 órán belül úgy találta, ha valami veszély fenyeget, hajlamosabbá váltam elhinni ezeket a meséket.

-A Gödörről? Áh, csak szóbeszéd járta... - vetem közbe cicomátlan, majd inkább kíváncsian várom a folytatást, mi a tileai párbajhős megkezdett monológját illeti. Tehát a helyi alvilág és kóbor szerencsevadászok üstje, üsse kavics megfordulnék ott... - pörögnek gondolataim, de a négy befolyásos családnév felsorolásakor ismét teljes figyelmemet Tonynak szentelem.
Adél gyűrű - érdekesen hangzik, ám annyiban hagyom mert:
-Ugye szerinted sem árt a helyi erőviszonyokkal tisztában lenni? - felelek kérdésére kérdéssel, ám mielőtt reflektálna folytatom. -Ahol nem véd meg a kard, vagy akár a gyakorlóbot - emelem fel picit a földről a megnevezett fegyvert - ott csupán a nyelvemre és a helyismeretemre hagyatkozhatom - mutatok vele felé - na jó, nem csak...és egyébként is jobb az óvatosság - paskolom meg végül vállát vele érzékenyen, már ha hagyja a simabeszédű szoknyapecér.
-Tudod, igazából ha bármely általad említett kékvérű család képviselője harcol a fesztivállal szomszédos lovagi tornán, ma igazán megnézhetnénk, s ugyan délről származom, de megkopott már a heráldika, vagy 'hogyismondjam' címertan ismeretem... - szabadkozom, s csűröm a szót, a női logika fortélyain pellengérre állítva a párbajhőst, mit felel; mikor ismerős alakok árnyékait vélem felfedezni egy a falat ékítő felém fordított pajzstányér sziluettjén. Kétségkívül Kastor az és a sebhelyes arcú lány - állapítom meg hamar szemem sarkából, eképp szólok hát Tonyhoz válasza után.
-Rendben. Ők Amelia és Kastor. - és ahogy Theodora elindul feléjük hozzáteszem - vagy netán már őket is ismered? - mosolygom rá, majd. -Elinor! - intek a fiatal papnőnek, félreérthetetlen mozdulattal körünkbe invitálva mielőtt dolgára sietne.
-Akár Elinort is hívhatnánk... - suttogom a fiúnak, arcmimikám játékával sugallva csèlcsap ha van kedved.
This message was last edited by the player at 16:39, Wed 15 June 2016.

Theodora nyomában odaballagok Kastorhoz és az akolitus válla fölött biccentek a nemesúrfi felé. Elgondolkodva dörzsölgetem a sebhelyemet ahogy a beszélgetésüket hallgatom és közben bizonytalanul ingatom a fejemet: nem irigylem Kastort, az emberfia sose' tudhassa', hogy a fura jósnők meg a nyálfröcskös szólamokat ordibáló próféták vajon futóbolondok, vagy tényleg az istenek üzeneteinek hordozói.
- Hanem azt megkérdezhetem, kedves Kastor, hogy a húszezer tallérból nem futja-e esetleg szakértő mágiatudók segítségére? - érdeklődöm a szakállamat vakargatva - Csak van valami tudor vagy esetleg pap akinek mindig jól jön egy kis adomány... hátha kell nekik egy újabb fóliáns, vagy mállik a vakolat a sekrestyében, vagy ilyesmi. - vigyorgok rá bajtársiasan, míg Theodora válaszára várunk.
This message was last edited by the player at 09:03, Thu 16 June 2016.

- Ha lenne annyi pénzem, biztos vagyok benne, hogy minden ilyesmire tellne. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a levél hamisítvány és csak kelepcébe akartak csalni... talán pont azért, hogy halálom után másé legyen az örökség, felel csak úgy mellékesen a volt katona kérdésére Johann. Akár olybá is tűnhet, hogy a férfit jobban érdekli Theodora meggyőzése a vámpírról, mint az egyre inkább délibábnak tűnő hatalmas örökség.

Némán, figyelmes tekintettel hallgatom végig a férfi szavait, s bár mintha láthatóan kevésbé venném komolyan Kastor szavait amikor a prófétának az igazáról kezd beszélni, s tekintetemet is leveszem róla azonban amikor megemlíti azt a bizonyos vezető családban történt furcsa halálesetet azonnal visszakapom a szemeimet rá. Már majdnem beszédre nyitnám számat a férfi megkönnyebbülését látva gondolván, hogy ennyit akart mondani amikor még folytatja, majd utána Manfred szólal meg - akire mellesleg hátrakapom a fejemet mert gondolataim közepette nem vettem észre, hogy mögém állt. Oldalra lépek néhányat, hogy a férfi ne legyen a hátam mögött hanem egy négyszöget alkossunk. Kastor örökségről szóló megjegyzése alatt mintha egy kis sajnálat is tükröződne az arcomon. -Morr papja minden bizonnyal adományok nélkül is segítene ebben a kérdésben, elvégre ez is Morr munkája. - válaszolok Manfrednek, nem is gondolva arra, hogy esetleg csak hecceli a férfit az örökség említésével. -Bár megmondom őszintén nekem messzinek tűnnek ezeknek a vámpíroknak a fenyegetése de Edoardo atya azt tanította, hogy a messzi ellenséget mindig úgy kezeljem mintha a kapuban várnának, hogy soha ne érjen meglepetés. - jegyzem meg, majd rövid hatásszünet után folytatom: -A Siratók Céhének kapcsolatban kell lennie azzal Morr pappal, ha úgy sejtik, hogy ilyen szörnyeteg garázdálkodik a környéken akkor a papnak tudnia kell róla. - magyarázom. Elgondolkodok egy kicsit a dolgon, de enyhén feltartom a kezemet, jelezve, ne szakítson félbe senki. Morr egyháza is egy papból áll amely ennél fogva nem képvisel túl nagy erőt, talán az én értesüléseim sokat jelentenének neki és egyesíthetnénk tudásunkat. -Veled tartok ha esetleg fel szeretnéd keresni. Manfreddel - nézek a férfire majd vissza Kastorra. - meglehetősen furcsa dolgoknak voltunk szemtanúi a csatornákban és mi is találtunk egy meglehetősen szokatlan állapotban lévő halottat és olyan dolgokat tudtunk meg amik bizonyosan érdekelhetik Morr papját ha valósnak látja ennek a vámpírnak a fenyegetését. - arcom kicsit el is torzul undoromban ahogy eszembe jut a holttest. -De az nem hagy nyugodni, melyik családban történt ez a haláleset amiről beszélsz? Egészen véletlenül nem a Steinhagerek vagy a Teugenek sorában?
This message was last edited by the player at 13:22, Thu 16 June 2016.

A megkönnyebbültség szinte megbódítja, amikor úgy látszik Theodora komolyan veszi a szavait. Maga sem vette észre, de tenyerei teljesen nyirkosak lettek és gerince mentén is kiült az izzadtság. A szokásosnál kissé nagyobb figyelmet tanúsít a beavatott szavainak, hogy aztán válaszolhasson rájuk.
- Utóbbi, vágja rá azonnal a csempész, bizonyos Karl Teugen. A beszámoló alapján halála hirtelen és szokatlan volt, arca lilás színt öltött, szemei kiguvadtak és nyelve, akár a döglött kígyó lógott ajkai közül. Mindezt otthona feltételezem számottevő biztonságában. Szívem szerint megkérdezném a főtéren hadováló férfit, ugyanis valamiért az az érzésem, hogy ő írta e szavakat, még mielőtt elméje megtört volna. A zavarodott szavait hallgatók közül többen is megjegyezték, hogy maga is jómódú volt, mielőtt megőrült volna.
Johann enyhén megcsóválja fejét, majd folytatja.
- Nem tudom, a siratók szavaiból azt vettem ki, hogy Morr papja nem vette komolyan a dolgot ... ám, ha esetleg a többiről is hallana, talán komolyabban venné e fenyegetést és talán útmutatással is tudna szolgálni, mondja Johann, majd habozik egy pillanatra, bár az igazság az, hogy nem érzem magamban az erőt, hogy ténylegesen levadásszak egy vámpírt. Ez nagyon nem az én szakmám. De úgy gondoltam, hogy a megfelelő ember elég tettrekész lesz, hogy leszámoljon ezzel a veszéllyel ... ha az tényleg létezik.
A csempész szavaiból egyértelművé válik, hogy személyesen nem akart és nem is akar belefolyni egy ilyen rettentően veszélyes kalandba. Viszont valami belső késztetést érzett, hogy felhívja erre mások figyelmét, ami talán lelkének üdvössége szempontjából egy jó jel. Kérdés persze, hogy e szavak után mennyire tartja majd - jogosan! - gyávának Theodora, úgyhogy megpróbálja kissé enyhíteni a menetrend szerint érkező rosszalló pillantást.
- Természetesen örömmel beszélek Morr papjával, hátha az én szavaim is segítenek meggyőzni őt.

-Karl Teugen... - ízlelgetem hangosan a nevet s még gondolkodok rajta néhány szívdobbanásnyi időt de nem emlékszem, hogy bármikor is hallottam volna. -Az őrült férfi - hangsúlyozom ki egyetértően a férfi mentális állapotát - szavaiban azonban továbbra sem akarok hinni, ha valóban valami fontosat tudba akkor minden bizonnyal már megölték volna. - hagyom egy kicsit a levegőben állni a dolgot, majd sóhajtok. -Ugyanakkor Myrmidia tanítálsai szerint semmit nem szabad figyelmen kívül hagyni, így talán megpróbálhatunk beszélni vele, ha úgy gondolod, hogy Karl Teugen haláláról ő számolt be. - mondom, majd Manfredre nézek. -Ami pedig ezta vámpírt illeti, Manfreddel már összeszokott fegyvertársak vagyunk, de ezt a bizonyos vámpírt én sem tudom hogy lehet elpusztítani és biztos haditerv nélkül én sem tennék ellene semmi fegyveres lépést. A többiben pedig nem szükséges fegyvert ragadnod. - nézek vissza Kastora, utalva arra, hogy nemesi befolyása és szociális lehetőnségei tökéletesn elég segítéget jelentenének. -Ha pedig Morr papja úgy látja, a fenyegetés valós, ő maga fogja valószínűleg megtenni a szükséges fegyveres lépéseket.

Cyl szavaira Anthony elmosolyodik nem huzodik felre a lany erintesetol de lathatoan nem is batoritja - A helyi eroviszonyokkal sosem art tisztaban lenni. Par rossz helyen elejtett szo tobb kart tud okozni mint barmilyen kard -
A lovagi tornarol kerdezve lathatoan szabadkozva megjegyzi - A torna fo vendegei a kornyek leghatalmasabb nemesi csaladjai. Ketlem hogy teged vagy akar engem tulsagosan kozel engednenek a kornyeket felugyelo testorok. - mielott kulonosebben belekothetne Cyl gyorsan kijavitja - Ugy ertem munkan kivul. Szolgalatban meg nem igazan van ideje az embernek sokat nezelodni. Persze nem lehetetlen, de nem is konnyu - hagyja kicsit a levegoben egy olyan hangsullyal ami arra utal akar el tudja intezni a dolgot, de a szavai mogott nincsen kulonosebb igeret.
Kastor es Amelia erkezese tori meg kisse a beszelgetest. A kerdesre ismeri e oket csak enyhen megdonti a fejet mint aki probalja felmerni az uj embereket. Lathatoan meg sosem latta oket. Miutan befejezte a beszelgetest Theodoraval Elinor eltunik a templom egyik oldalso agaban. Anthony aprot bicent Cyl fele, lathatoan nagyon felkeltette a figyelmet mit is akarhat a ket ujonnan erkezo es szinte nemtorodom modon nekilat hogy lecserelje a gyakorlo fegyvereket sajat fegyvereire vegul kozelebb lep de kozben lathatoan figyel az ujonnan erkezok szavaira. - Vampir? Megbocsass de ez elegge meredeken hangzik. - talan kisse mentegetozve is szettarja a kezet - Nem azt mondom hogy lehetetlen, mindossze hogy en nem lattam vagy hallottam semmi ilyesmire utalo nyomot. Teny hogy eleg sok halott kerul neha elo a szegenyebb negyedekbol, de ez annyira nem szokatlan - mondja - Mindenesetre nekem nemsokara jelentkeznem kell a kaszarnyaban - biccent mindenki fele egy feloldalas mosoly kisereteben. - Ha tenyleg beszelni akarnatok Morr helyi papjaval, Kracht atyaval akkor vagy a varoson kivuli temetoben vagy a Siratok cehenel probalkozzatok - majd int az addigra szinten osszekeszulodott varosoroknek hogy induljanak.

(Ha valamit meg akartok tole akkor szoljatok, egyebkent elindul munkara)
This message was last edited by the player at 09:29, Wed 29 June 2016.

- Mit ér a tudás, ha senki nem vesz komolyan? Lehet, hogy abba őrült bele, hogy hiába tudott a veszélyről, senki nem hitt neki. És ha, tételezzük fel, el is veszti a családját, mert nem hittek neki, abba szerintem kétségtelenül bele lehet őrülni, érvel Johann, bár maga sincs teljes mértékben meggyőződve igazáról. Az egész csupán egy sejtés, de valahogy annyira elemi erővel tört rá a könyvtárban, hogy egyszerűen nem tudott nem cselekedni ebben a helyzetben. Ha pedig a nap végén kiderül, hogy tényleg csak egy őrült fickó meg egy pénzéhes strigany a bolondját járatták vele, eldobja jelenlegi személyazonosságát és a lehető leggyorsabban eltűnik a városból. Talán lehet, hogy visszatér Bretonniába és szerencsét próbál a lovagokkal.

Mindeközben örömmel hallgatja Theodora szavait, mert úgy tűnik, hogy a beavatott hajlik arra, hogy kivizsgálja ezt az egész ügyet. Bár vallásossága nem mutat nagyon túl azon, hogy néha elejt egy fohászt - vagy káromkodást - Ranaldhoz vagy esetenként Sigmarhoz, de erőt ad számára, hogy talán e szörnyeteg ellen egy felettébb harcias istennő figyeli majd tetteiket. Ha csak egy hajszálnyit is javul ezzel az esélyük, már megérte győznie Theodorát.

Amikor odalép a városőr és szavaival oldja a helyzet komolyságát, Johann kritikus szemmel felméri a másik férfit. Az látszik az első pillanatban, hogy gyakorlott kardforgató, mondandója pedig pontosan arra az aspektusára világít rá, amivel bármely csempésznek örömet lehet okozni: felületes és lusta. Annyira beleszokott a rutinba, hogy már csak az igazán kirívó dolgok kelti fel az érdeklődését, minden más mellett fásult arccal elballag.
- Már megbocsásson, de ha a Siratók céhének tagjai kezdenek aggódni a holtak hirtelen megnövekedett száma és az elhalálozás módjának láttán, akkor ott tényleg valami komoly galiba lehet. Ezek nem sima polgárok, akik már egy kis vér láttán is bedeszkázzák az ajtajuk, ablakuk. Ők nap nap után a holtakkal foglalkoznak és ha valami rájuk hozza a frászt, akkor bizony engem is kilel az ideg, felel Anthony szavaira Johann és vigyázz arra, hogy szavaiból ne érződjön a düh, amit a városőr által tanúsított flegma hozzáállás miatt érez.

- Beszéljünk Kracht atyával, hátha többet tud mondani, vagy, és talán ezért hálásabb is lennék, behatóbb ismeretei révén elűzhetné félelmünk. Lehet, hogy ezek a vámpírok nem is léteznek, csupán az egyik banda a többi elrettentésére használja ezt a mesebeli szörnyeteget, vonja meg a vállát a csempész, majd reménykedve Theodorára néz.
- Részemről bármikor indulhatunk.

-Van indokom arra, hogy a lehető legfurcsább feltételezéseknek is adjak egy minimális valóságalapot és jómagam járjak utána. - válaszolom Anthonynak komoly hangon, közben nem levéve a szememet mert reakcióját figyelem hátha az elárulja, hogy a papnő elmondta-e neki azt amiről tegnap este beszámoltam. -Minden esetre köszönjük a tanácsot az atya hollétét illetően. - teszem még hozzá, majd ha a férfi távozik akkor Kastorra nézek: -Jómagam is, bár meglehetősen sok dolgom volna még.  - gondolkodok el a lehetőségeken. A Magistrate még egészen biztosan több óra míg megtudakol néhány dolgot amit mindenképpen jó volna megvárni, ráadásul jó volna, hogyha amíg nincsenek komoly bizonyítékaink addig nem kerülne tudatába a város össze egyházának az, hogy a csatornákban egy démonnal találkoztam. -Azt kérném, hogy egyenlőre várjunk az atya felkeresésével. - mondom végül rövid gondolkodással töltött másodperceim után. -Reményeim szerint Richter Magistrate, aki éppen most jár utána azoknak a dolgoknak amiket ma reggel mondtam el neki, néhány órán belül meg fogja tudni cáfolni vagy igazolni azokat amiket tőlem hallott. Amíg pedig ez meg nem történik, nem szívesen vonnék bele több embert abba amit tegnap este láttunk. - érvelek a kivárás mellett. -Van néhány dolog aminek utána kellene járnom, ezeknek a legtöbbje kapcsolatban áll az általam észlelt dolgokkal. Ha velem tartasz ez idő alatt, akkor elmondok néhány részletet. Nos? - kérdezem végül, egyenlőre nem közölve, hogy az utunk a kereskedő negyedbe vezetne.
This message was last edited by the player at 22:04, Wed 29 June 2016.

Johann elgondolkodik a lehetőségein, de elég hamar arra a következtetésre jut, hogy az a legegyszerűbb, ha most Theodorával tart. Gunther a Gödör környékén szaglászik, oda nem szeretne utána menni, míg a városházán az írnok remélhetőleg tényleg kutakodik egy kicsit a Lieberung család nyomában, de onnan is majd a fogadóba megy az információ. Szabad ideje tehát épp rengeteg van, ráadásul Theodora és Mannfred oldalán valószínűleg nagyobb biztonságban van, mintha csak úgy Ameliával kettesben lófrálnának a városban vagy a várásban.
- Mára a hivatalos tennivalóim elfogytak, úgyhogy örömmel elkísérlek és meghallgatom, mi történt veletek.

A távozó Elinor látványa nem szegi kedvem, ám mégis miután a tileai bogarat ültetett a fülembe Bogenhafen sorsában kiemelt szerepet játszó kékvérű dinasztiák kapcsán hovatovább az Adél gyűrűről, valamint szemlátomást Myrmidia kegyeltjei sem tétlenkednek, hamar csatlakozom társaságukhoz miután a fegyverállványra helyezetem a gyakorlóbotom.
-Talán..majd legközelebb - szófordulattal menesztem a gondolatát a félbehagyott invitálásnak mi a lovagi tornát illeti, látva partnerem - Kastor és Amelia érkeztével - lassan indulni kész. A köztük kialakult beszélgetés foszlányai lépésről-lépésre felborzolják kedélyemet...
Vámpír?! Na még csak az hiányzik! - borsódzik végig a gyakorlástól izzadt hátamon a hideg, egy a templom oszlopai közé ragadt hűvös szellő hatására, mikor megindulok feléjük.
Apró praclim intésével búcsúzom a tileaitól, mihelyst indulni kész a városőrséggel, ám figyelmemet már inkább Kastor okfejtése köti le, kit sebtiben, ám udvariasan, déli szokás szerint üdvözlök. Kracht atya nevét mindenesetre jól eszembe véstem.
-Bárhova is készüljetek, én most kihagynám, ígéretet tettem, hogy meglátogatom Sigmar templomát. - felelem ártatlan ábrázattal, nem tudván, hogy Theodora egyébként hová készül. -De napnyugtakor találkozzunk herr Richter sátra előtt, rendben? - kérdem a jelenlevőket érdeklődve.

Gondolataimba merülve csatlakozom Theodora és Kastor társaságához, megyek amerre az ő útjuk visz.

Először Kastornak bólintok amikor jelzi, hogy velünk tart utunkra majd amikor Cyl jelzi szándékait, válaszolok: -Rendben. - nyugtázom további terveit, majd hozzáteszem: -A Magistratenak azt ígértem napnyugta előtt fogok visszatérni, így az előtt legalább két fertályórával megpróbálok megjelenni a sátornál. Így biztosan nem fogjuk elkerülni egymást Herr Richterrel. - magyarázom.

Ha mindenki készen áll az indulásra akkor magamra öltöm a láncingemet és kézbe veszem a fegyvereimet majd megkeresem a papnőt és elbúcsúzok tőle egyenlőre. Mikor elhagytuk a templomot a többiekre nézek: -A kereskedőnegyedbe megyünk először. Le kell lépnem egy távolságot. - magyarázom, a végén Manfredre nézve, hogy tudja pontosan mit szeretnék kideríteni. Ahogy haladunk eleinte csendben vagyok, azon gondolkodom, hogy vajon jó ötlet-e elmondani Kastornak ezeket a dolgokat, hiszen pontosan tudom, hogy elég sokat hazudott nekem is az útja folyamán, ki tudja esetleg mi más dolgokra volna még képes. De úgy tűnt, hogy a múltkori közvetlen életveszély valamilyen fajta felelősségtudatot vert a fejébe, ráadásul most a vámpír ügyével is megkeresett minket, s Kracht atya előtt mindenképpen meghallaná a dolgot, szóval belekezdek: -Tegnap a csatornákban megtaláltuk a goblin tetemét egy apró szobában, ahol a padlóra egy pentagramma volt felfestve és amikor beléptünk egy démon jelent meg a szobában. - fogalmazok nagyon tömören egy olyan pillanatban amikor nem sokan vannak körülöttünk és azok is lehetőleg minél messzebb. Halkan beszélek mellesleg. -Manfred volt ott, Chlodovech Cyl és én, illetve egy patkányvadász. Sikerült legyőznünk, majd átkutattuk a termet és további sötét rituálékhoz használatos dolgokat találtunk. Tartok tőle, hogy ez a vámpír amiről beszéltél és az általunk elűzött démon kapcsolatban állhat. Még az is lehet, hogy ő idézte meg azt a démont. - magyarázom továbbra is halkan, s bár nem annyira részletesen mint amennyire az tőlem megszokott, de a tárgyilagos, rögtön a lényegre térés már annál ismerősebb lehet Kastornak.

A varosorok sietve elhagyjak a templomot, valoszinuleg a valtas miatt siethetnek, ma nappali muszakban dolgoznak valamerre a varosban az elcsipett szavak alapjan.
Theodora gyorsan meg felkeresi a papnot, aki a dolgozoszobajaban fut at mindenfele iratokat, majd egy gyors bucsu utan nekiindultok.

A templomteren elbucsuzva Cyltol a tarsasag nagy resze a kozeli kereskedonegyed fele veszi az utat.

Theodora, Johann, Amelia, Manfred
link to a message in this game

Vegulis gondolom Cyl akkor a Sigmar templomba szeretne menni...

Myrmidia templomat elhagyva Cyl meg egy ideig a tobbiekkel tart aztan a Sigmar templomnal kulonvalik toluk. A hatalmas epulet korul nincsen tul nagy nyuzsges, ugy tunik a tegnap esti nagymise utan ma reggel csak valami kisebb szertartas lehetett es annak is mar vege. A hatalmas, diszes kapuk nyitva allnak, a templom hatalmas focsarnokaban azonban csak par par buzgon imadkozo beacatottat lat, illetve meg egy beavatottat aki felmeztelenul terdel es korbacsolja a sajat hatat Sigmar hatalmas oltara elott.

Haraggal vegyes félelem kél szívemben Sigmar gigászi méretekkel büszkélkedő temploma felé menet, melyet érzem csupán confessio moshat tisztára. Ám ezúttal a magam erejéből, ígéretek helyett, nyers tisztaságában...

Tolvajtól lopni nem bűn, ám a gyarló érzelmeknek a jövőben hátat kell fordítsak. - morfondírozom magamban.
Ő... - tekintek fel a templom tornyaira a napfénytől kissé hunyorogva - mutatja az utat, mit érdemes követnem még ha eleinte sötétségbe is vezet, s oly végeláthatatlannak tűnik mint a gonosszal véget nem érő küzdelem. Egy démon legyőzetett odalent a csatornában, de egy újabb tán legbelül kél. Úgy nevezte tanítóm, Ejin va:
Félelem.
Ha hagyom, hogy görcsbe rántsa tagjaim, nem lesz második esély. Sigmar nem küldd értem harcost. Thedorát, Chlodovecht, Manfredet, bárkit...

Mulasztottam a nagymisét és a reggeli szertartást is. - jár körbe tekintetem a tárt kapuk, s díszes faragványokkal ékes timpanon alól a karzataljba lépve; s egyenes tartással, magabiztos léptekkel megindulok a főhajó felé.

Gottri Gournisson sorsa nem ama hajszáltól függött, hogy feloldozást nyert a kaloda szorításából, megannyi névtelennek még ennyi sem adatott meg a Siratók szerint; nem róhatom meg ezért magam többet, előtted bölcs Sigmar - idézem fel a tegnap éjjel történteket, mely gondolatmenetből végül a bazilika fennséges freskókkal ékes kápolnája alá érve zökkenek ki a fülembe jutó penitens korbácsának ütemes hangjára.

A bűn nem homályosíthatja el az ösvényt mi egy magasabb cél felé tör - tekintek oldalra, de visznek lépteim tova és a rózsaablakokon beszűrődő napfény már a főapszis embermagas kalapács szimbóluma előtti sugárkápolnában talál, hol szertartásosan leoldva fegyvereim, s térdre ereszkedve magam elé helyezve azokat, imára kulcsolt kézzel tekintek fel az oltárra és a rúnákkal ékes szent szimbólumra.

Mi odalent történt, köze lehetett felszínen munkálkodó erőknek. Ám mely elme képes nem sajnálva a mocskos pénzt, földi javakat egy bérvarázslót fogadni, vagy ily istentelen, sötét tanokban elmélyedni, mi kaput nyithat a túlvilágra? - törnek fel bennem a temetetlen sylvaniai emlékek. A válaszokért...illetve, hogy van e kapcsolat nem ragadhatok fegyvert. Az Adél gyűrű kékvérűinek soraiba kell férkőznöm. Ebben pedig a tileai párbajhős lehet segítőm. Szerencse, hogy Tony meghagyta hol találom, ám előtte rendbe kell szedem magam... - mondok el gondolatmenet záróakkordjaként egy rövid imát, majd alázatosan ugyan, de szaporább léptekkel távozom előbb az Alabárdosba, majd a Schaffenfest irányába.
This message was last edited by the player at 09:42, Tue 19 July 2016.

Miutan elimadkozott parat Cyl nekiindul hogy megvalositsa terveit. Elobb az iparosnegyedbe aztan nyakaba veszi a varost.

Cyl
link to a message in this game

Hrothgar

Hrothgar keso reggel erkezett Altdorf felol egy utor csapattal Bogenhafenbe miutan ugy hallotta, hogy az itteni Myrmidia templom kituno konyvtarral rendelkezik a kulonfele hadigepek taktikai elhelyezeserol, felhasznalhatosagarol es a kulonbozo tipusokrol es azok megfelelo elonyeirol es hatranyairol, de ami a legfontosabb mindegyikrol reszletes, meg ha nem is mindig mernoki szempontbol elkeszitett rajzokkal. Gerster papnorol is sok jot hallott korabban es valamelyest remelte, hogy a koztiszteletnek orvendo papno segitsegevel akar meg a kozeli Grauenburg kastelyba is eljuthat ahol minden bizonnyal a birodalmi hadiipar remekeit tekinthetne meg eloben. Persze ahogy oly sok mindenbe, ebbe a tervbe is beleszolt az elet.
Miutan a torpe elbucsuzott az utoroktol, akik meg folytattak utjukat tovabb Ubersreik fele, rovid hezitalas utan rogvest a Myrmidia templom fele indult, hogy mielobb a konyveknek szentelhesse az idejet, fogadot raer keresni kesobb is, de miutan odaert csupa rossz hir fogadta...

Steiner papno elgondolkodva olvassa Edoardo Berardi ajanlasat amit a tileai pap Hrothgarnak adott hogy adott esetben megkonnyitse az egyhazi konyvtarakhoz valo hozzaferest majd keseruen elmosolyodva lerakja azt maga ele - Durgrimst mester higgye el orommel eleget tennek keresenek, de sajnalatos modon erre nincsen lehetosegem. Templomunk teljes konyv es irattara a tuz martalekava valt ket evvel ezelott, es ebben az idoben tanitom is megtert Myrmidia oldalara - latszik a papnon, hogy fiatal kora ellenere mar szamos keseruseget megelt, vegul visszacsusztatja a levelet eled majd mielott felvehetned elgondolkodva tartja meg egy ideig. - Priester Berardi... Wolfenburgbol. - kis ideig elgondolkozva nez teged, mintha probalna felmerni vajon mire is szamithat, mint amikor a csata elejen felmeri az ember a rendelkezesere allo osztagokat, de vegul elengedi a levelet es folyamatosan az arcodat vizsgalva feltesz egy egyszeru kerdest - Nem ismer veletlenul egy Theodora Steinhoff nevu beavatottat? -
This message was last updated by the player at 20:29, Sat 27 Aug 2016.

- Leégett? Hogy a fene vinné el! - bosszankodom, de csak visszafogottan, mert a helyszín nem megfelelő a szaftosabb trágárságokhoz.
Bosszús arccal állom Elinor tekintetét, miközben méreget, majd így válaszolok a kérdésére:
- Theodora... Steinhoff? Van egy ember ezen a néven, akit ismerek. Több, mint valószínű, hogy ugyanarra a személyre gondolunk. Mikor utoljára találkoztam vele beavatott volt Edoardo atya szárnyai alatt. De hogy jutott eszébe? Mi van vele? - kérdem némi izgalommal a hangomban, hogy a véletlen így összefésüli a szálakat. Nem sok emberrel találkoztam az elmúlt időszakban, akinek bármi köze lett volna hozzám.

Elinor kicsit csucsoriti a szajat mint aki nem tudja teljesen eldonteni mennyit is mondjon el, vegul ugy tunik dontesre jut - Fraulein Steinhoff is a varosban van, nemregeiben a templomban jart. Igazan figyelemremelto szemelyiseg. Kuldetesben jar es minden bizonnyal jo szivvel latna minden jo baratot. - mosolyodik el - Ki tudja, talan meg segiteni is tudnal neki... De ebben nem az en dolgom donteni. - rovid szunetet hagy majd folytatja - Berardi atya oldalan gondolom szamos reggeli tanitason vehettel reszt, ha csatlakoznal, templomunkban szivesen latunk minden erdeklodot es meg ismerosokkel is osszefuthatsz - erzed hogy van amit nem mond el neked, de ugy tunik nem is akarja.
This message was last updated by the player at 21:37, Mon 29 Aug 2016.

- Köszönöm, igazán nagylelkű, de el kell utasítsam. Mi törpék makacsok vagyunk ha őseinkről vagy Isteneinkről van szó. Remélem megérti! - mondom bókolva, majd a tárgyra térek:
- Ha lenne szíves, kérem mondja meg merre van Theodora, azonnal felveszem vele a kapcsolatot. Amennyiben valóban segítségre van szüksége, úgy nem késlekedhetek!

Elinor udvarias iccentessel fogadja a visszautastast viszont megvonja a vallat - Megertem, de azt hiszem nem rendelkezem Theodora - hivja o is keresztneven vegul Theodorat mikozben sokatmondoan a torpere nez - jelenlegi tartozkodasi helyerol tul sok informacioval. Mindenesetre elegge feltuno jelenseg. Ha nem kivanna varni a talalkozassal a holnap reggeli tanitasig azt hiszem nem tudok segiteni merre tudna megtalalni - mondja majd hozzateszi - de ha megfelelo strategiat valaszt valaki... Myrmidia felszentelt hiveibol nincsen tul sok a varos falai kozott -
This message was last updated by the player at 21:24, Tue 30 Aug 2016.

Rövid, szakállvkargatással együttjárógondolkodást követően így felelek: -Tudja mit? Lehet inkább megvárom a reggeli tanítást. Addig pedig, ha nem veszi rossz néven, szétnéznék a könyvtárban. Persze csak a kívülállók részére nyitvatartott részlegen. Ha már a könyvek, amiket keresek nincsennek itt, ne érezzem hiábavalónak a látogatást, még a végén találok valami érdekeset. - a papnő esetleges aggodalmait megelőzvén hozzáteszem:
- Ha biztos benne, hogy Theodora megjelenik a tanításon, akkor az lesz a legmegfelelőbb alkalom. A várost nem ismerem és a bolyongásom lehet nem vezetne sehova.

Elinor beleegyezoen bolint - Akkor reggel. Ha korabban meglatom Fraulein Steinhoffot akkor szolok neki, ha megmondja hol szallt meg akkor akar odairanyithatom - mondja kedvesen - Ha konyvtarat keres akkor pedig a Verena templomot tudom ajanlani. Nincsenek annyira komoly koteteik a temaban mint nekunk voltak, de miutan a mienk jelenleg meg nem elerheto - vonja meg a vallat picit majd felall, hogy ha indulnal akkor kikiserhessen.

(De nem kell indulnod meg ha nem akarsz, o csak ugy ertelmezte hogy arra keszulsz)
This message was last updated by the player at 22:01, Thu 01 Sept 2016.

-Köszönöm! - bólintok mosolyogva - fel fogom keresni a Verena templomot. A szállás viszont... Nos az első utam ide vezetett. Tudna esetleg ajánlani egy jó fogadót, nem messze innen?
A választ követően elbúcsúzom a papnőtől és elindulok megkeresni az úticélomat, ami a templom.

A papno kikiser a templom kapujaig kozben valaszol. - En magam nem hasznaltam oket, de az Ut vege fogadorol jokat hallottam. Az Alabardost meg a varos orsege kedveli, de ok inkabb enni jarnak oda - mondja, majd elmeseli melyik merre is van.

(Ugye te a piros potty vagy a terkepen, az Ut vege az ahol a "haz alaku" jel van, az Alabardos meg ahol a ket egymast keresztezo alabard. Mindketto a varos terkepenek jobb also negyedeben)
This message was last updated by the player at 20:46, Tue 06 Sept 2016.

- Köszönöm! Igazán kedves, megyek is és felkeresem valamelyiket. - elbúcsúzok a papnőtől és elindulok, hogy célbavegyem az Út végehez címzett fogadót. Az alabárdos is jól hangzik, bizonyára remek közbiztonságnak örvend a környéke, de távolabb van és amúgy sem hiszem, hogy bármi bajom eshetne.
Miután elérek a megfelelő helyre, belépek az épület ajtaján.
This message was last edited by the player at 17:06, Thu 08 Sept 2016.

Theodora, Johann, Gunther, Manfred

Shallya temploma nem kifejezetten esik messze a varosi birosagtol, hisz a foter es a templomok tere szinte szomszedos igy viszonylag keves setaval az epulethez ertek. Shallya temloma nem diszes es kisse kopottas is, mintha megannyi elhalado keznyoma koptatta volna a falakat. Az U alaku epulet egyik oldalanal jopar koldus varakozik az oszlopok arnyekaban, valoszinuleg onnan osztanak nekik etelt meg nemi penzt. A masik szarny kevesbe nepes, de az istenno szimboluma a belso udvar tulfelen nyilo ajto felett van.

In reply to Hrothgar Durgrimst (msg # 114):

Miutan elbucsuzol a papnotol a legegyszerubb modon indulsz az Ut vege fogadohoz, a fout felol. A terrol eppen akkor ersz ki az utra mikor a korabban emlitett negyes a Shallya templom ele er. Habar nem kifejezetten kerested de Theodora nem sokat valtozott miota utoljara lattad, es igy miutan Myrmidia cimerevel ekes pajzsa magara vonta a figyelmedet rogton megismered. Talan ha jo tucat meternyire vannak toled es nincsen kulonosen sok ember koztetek.
This message was last edited by the GM at 20:48, Sat 17 Sept 2016.

In reply to Meselo (msg # 115):

- És most mi a rákért is jöttünk ide? Ugye nem valami bíró kapott el a lotyójától valami kórságot és azt vállaltad el mint munkát?- jegyzem meg epésen a csempésznek.

Mikor felfedezem az ismerős arcot, széles mosoly terül el az arcomon. Viccesnek találom, hogy alig indultam el a templomtól és máris belefutok Theodoraba. Mintha a sors keze lenne az ügyben. Gyors léptekkel el is indulok felé, majd mikor már egészen közel érek, megkérdezem:
- Theodora? Te vagy az? Ezer éve nem láttalak!

- Nem, nem álltam gyógyítónak, próbál kulturált hangnemben válaszolni Johann a társától megszokott stílusban érkező kérdésre. Arcára mosolyt erőltetve lépdel tovább, nehogy a többi járókelő esetleg gyanút fogjon, hogy miről is beszélgetnek.
- Azonban Magistrate Richter tényleg ágynak esett, mi pedig épp segíteni próbálunk rajta. Feltételezem, ha jobban lesz, viszonozni fogja a szívességet, érvel a csempész, remélve, hogy ez talán jobb fényben tünteti fel a segítő szándékot. Azt már inkább nem említi meg, hogy mégis miért kereste fel Theodorát és miért is volt oly sürgős meglátogatni a bírót. Valószínűleg a marcona verőlegény nem venné jó néven, ha a "befektetése" vámpírokról és összeesküvésről kezdene hadoválni.

Bár Johann meglepődik, amikor egy idegen hang megszólítja az utcán Theodorát, azonban az értékes csecsebecsék nem épp jogszerű utaztatásával töltött évek során megtanulta, hogy ilyenkor arcizma se rezdüljön. Tekintetét a hang irányába, majd némileg lefelé fordítja, hogy a maga teljes valójában megszemlélje a törpét. Nem olyan ritka népség, hogy ne lehessen őket egy Bögenhafen méretű városban látni, de azért mégis csak egy másik faj tagjáról van szó, így a férfi tekintete akaratlanul is tovább vizslatja Hrothgart, mint az illedelmes volna.

Nehezen bár, de megállom szó nélkül a Gunther által tanúsított viselkedést, bár Manfred tekintét igyekszem egy rövid pillanatra elkapni; szememben látható a rosszallás amelyet a férfi modora iránt érzek, s az bár nem látszik, de többek között azért is nem mondtam semmit, mert ezúttal - ha nem is túlzottan sikerült neki - de Kastor próbált férfiként visszaszolni az általa alkalmazott verőlegénynek. Aki úgy érzem, már-már magának akarja majd a férfi teljes örökségét; jó lesz majd erről elbeszélgetnem vele. Shally templomát már éppen megközelíteném amikor a nevemet hallom - szabályos, katonás lépéssel fordulok el abba az irányba, majd tekintetemet lefelé terelem, hogy felmérhessem a törpét. A megpörkölődött szakállú törpét hamar felismerem, s orromat meg is tölti a lőpor képzelt, fanyar szaga. Halványan, bár annál őszintébben elmosolyodol: -Hrotghar! - ejtem ki a törpe nevét, majd leguggolok, hogy arcunk egymagasságban lehessen; amely bár idegesítő szokásom lehet a törpe számára, azonban hajthatatlanul őrzöm azt. -Rég nem láttalak, de most annál jobbam örülök neked! Mi járatban Bogenhafenben?
This message had punctuation tweaked by the player at 06:47, Thu 22 Sept 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 120):

Röviden végignézek a nő kíséretén, akik láthatóan vele tartanak és engem méricskélnek. Nem sokat időzik rajutk a tekintetem, csak amíg Theodora odajön hozzám és leguggol. A kedves mosoly sok emléket ébreszt és máris örülök neki, hogy ebbe a városba jöttem, még ha az eredeti célom meg is hiúsult. Vidáman kezdek bele a mondandómba:
- Az úgy történt, hogy a helyi Myrmidia könyvtárat jöttem meglátogatni, hogy néhány könyv segítségét kérjem. Hiába, no, nem történhet minden úgy, ahogy eltervezzük. És ezt a sors jól ki is használja. - mondom miközben fanyarrá válik kissé a mosolyom - Viszont Steiner papnő azt mondta nekem, hogy segítségre szorulsz és majd reggel a tanításon találkozunk mi ketten, erre tessék! Hát nem egymásba futunk, alighogy kilépek az utcára? Ezt biztos az Isteneink akarták így! - eresztek el egy rövid hahotát, majd komolyabb kifejezéstöltök magamra - Na de halljuk, kik ezek a jóképű úriemberek mögötted?
This message was last edited by the player at 19:46, Thu 22 Sept 2016.

Kissé fanyarú képpel válaszolok: -Sajnos nem csak én, de a templom, és úgy tűnik maga a város is segítségre szorul. - felelem. -Rövidesen elmondon amit tudok, de előtte be kell térnem Shallya templomába. - többet jeleneg nem kívánok elmondani ezen a helyes, s azzal Hrothgar is tisztában van, hogyha valamiről nem beszélek csak később, akkor annak oka van. De kérésére a kompániámat bemutatom: -A magas, puskás férfi Manfred, együtt szolgáltunk pár éve és nemrég találkoztunk ismét. Amíg nem talál munkát, velem utazik. - kezdek bele, Manfreddal kezdve, hisz ő az egyetlen a jelenlévők közül aki valóban az én útitársam. -Ő ott Kastor, örökségének reménye hozta ide, a nő vele Amelia, a férfi pedig Gunther. - végül felegyenesedek, hogy a többiekhez szólhassak: -Ő pedig itt Hrothgar, törpe mérnök, sok minden más mellett a lőfegyverek és az ostromgépek szakértője, hogy csak azokat soroljam fel, amik tudományai közül kedvesek számomra. - majd visszafordulok a törpéhez, bár nem mondok semmit - tekintetem elárulja arra várok, van-e még kérdése mielőtt betérnék a templomba.

In reply to Johann Munroe (msg # 119):

- És ennek a magimicsodának van valami köze ahhoz hogy a jussodat megkapd az örökségből.- Kérdem Kastortól miközben a felessel beszélget. A törpe bemutatásakor csak egy biccentéssel jelzem hogy tudomásul veszem jelenlétét, különösebben nem zavar.
This message was last edited by the player at 11:48, Fri 23 Sept 2016.

- Örvendek a szerencsének, biccent a törpének Johann illedelmesen, ám nem bocsátkozik annál több bemutatkozásba, mint amit Theodora megtett helyette. Amikor Myrmidia beavatottja Hrothgar szaktudását ecseteli, a férfi Manfred irányába pillant. Feltehetőleg egy katonaembert jobban felvillanyoznak az ilyen jellegű kutatások és fejlesztések. Valószínűleg Johann is nagyobb érdeklődést mutatna, ha e veszélyes eszközökkel kereskedne, ám utazásai során úgy találta, hogy fegyvert csempészni mindig sokkal rizikósabb - és nem utolsó sorban hely- s költségigényesebb -, mint szimplán diónagyságú gyémántokat és ékszereket a vámhatóságok óvó tekintetét elkerülve utaztatni.

- Attól tartok közvetlen ráhatása nincsen, ám egy szívesség a megfelelő helyen lehet, hogy olyan kapukat is kinyit, amit mi magunk egy életen át döngethetnénk, felel Gunther kérdésére is Johann. Hiába minden negatív élmény, a csempész még nem adta fel, hogy a mesés örökségre rátegye a mancsait, s mivel idegen helyen és egyéb lehetőségek hiányában van, így olyasmivel foglalkozik, ami remélhetőleg egy kicsit talán közelebb viszi a vagyonhoz. Már amennyiben megússza ép bőrrel és elmével az egyre sötétebb összeesküvést, amibe sikerült belebotlaniuk.

Bólintok a kompániának, majd visszaterelem tekintetem a nőre. Kissé bizonytalanul felelem: -Értem. Akkor úgy vélem, az lesz a legjobb, ha én is elkísérlek, hogy minél hamarabb segítségedre lehetek. Persze, csak ha nincs ellenetekre. - Az utolsó mondatot már csak félig szánom Theodorának, félig pedig a társaságának. A válaszra várva megsimítom szakállam szenes végét, ami szokásom, mikor gondolkodom vagy várakozok.

Lassú, de határozott bólintással nyugtázom Hrothgar segítőkész szavait: -Ezt örömmel hallom, a későbbiekben ahogy ígértem elmondom amit tudnod kell. De most menjünk! - majd ezzel a lendülettel el is indulok a templomkapu irányába; lépteim nem sietősek, kimértek és precízek, folyamatos ruganyossággal haladok a Kegyelem Istennőjének temploma felé; csak akkor állok meg, ha senki nem követ.
Bár az arcomon nem látszik, azonban kezdenek kétségek felmerülni bennem - nem Hrothgar megjelenése miatt, inkább az a baj, hogy minél többen vagyunk, annál könnyebben vagyunk megtalálhatóak; ami jelen taktikánk szempontjából nem túlzottan előnyös. De az is igaz, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb is végleg eltaposni és elsöpörni minket; fel kell majd lapoznom Myrmidia tanításait vagy egyeztetnem kell majd Steiner papnővel, hogy ő mit gondol, mi volna a legtaktikusabb lépés. De előtte más dolgunk van - s Hrothgar elmondása alapján akár úgy is felfoghatom, hogy talán maga Myrmidia irányította hozzánk a szükség idejében a mérnököt.

In reply to Johann Munroe (msg # 124):

Mikor Johann újabb tereléssel próbálkozik rövidre zárom a beszélgetést.
- Jól sejtettem... tehát szart se tudsz és belekeveredtél valamibe, vagy csak olyan helyen hallgatóztál ahol kurvára nem kellet volna. - mondom közelebb hajolva halkan társamnak. - És most mond mi ez az egész mert akkor még talán segíthetek is. Persze nem jó szándékból, részesedést akarok bármit ajánlottak fel mint javadalmazás.

Egy bólintással jelzem, hogy megértettem, nem fogok kérdezősködni. Kivárom, hogy a többiek milyen távolságból követik Theodorát. Ha nem sietnek annyira, akkor mögötte kullogok, egyébiránt a sor végére állok és nem fúrom be magam a csoport belsejébe. Az úton azt számolgatom, vajon mekkora volt a valószínűsége, hogy így összeakadtunk és ez leköti a figyelmemet, hacsak nem szól valaki hozzám.

- Nem éppen ez történt, válaszol kissé megszeppenve, amikor Gunther közelebb hajol, kihasználva magasabb termetét és elrettentő külsejét, melyen az a kevés higiéniai beavatkozás se segített, ami esetleg a fogadóban érte. Johann nyel egy nagyobbat és ismét kicsit kihúzza magát, megpróbálva visszaszerezni hirtelen kissé inába szállt bátorságát.
- Majd mindent elmondok, de nem itt az utcán kéne ilyesmiről beszélni... menjünk talán be Theodora után, int kezével Shallya templomának bejárata felé és a beavatott után indul, miközben reméli, hogy a marcona férfi nem próbálja megállítani.

Kozeledtek a fokapu fele, ami tarva nyitva all amikor egy egyszeru uhaba oltozott fiatal no lep ki rajta ket idosebb, szinten egyszeru rohaba oltozott asszony tarsasagaban. Mindharmuk ruhazata Shallya feherjet koveti, de mar nem hofeher. A fiatal no nyakaban Shallya szimboluma log, minden bizonnyal az istenno egyik papja. Ahogy kozelednek feletek valamennyit meghallotok a beszlegetesukbol - ...levest. A Godorben osztunk vacsorat, a raszoruloknak mindenhol szukseguk van etelre es par jo szora. A korhazi szarny majdnem teljesen ures de nem hagyhatjuk magara a betegeket... - eddigre ertek eleg kozel egymashoz.
This message was last updated by the player at 21:46, Tue 27 Sept 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 129):

Nem szeretem ha terelnek és ennek most hangot is fogok adni. Utánanyúlok és megragadom Johann karját.

- Mennyi!? - mondom határozottan mert apróért nem fogok dolgozni.

Gunther egyre erőszakosabb fellépése aggasztja Johannt. Csupán az ad vigaszt, hogy a marcona férfi nem a kardjáért nyúlt, hanem csak a karját ragadta meg. A szorítása viszont nagyon messze van a kellemestől, az új ruháján esett gyűrődés pedig csak hab a tortán.
- Nem pénzért csinálom, te barom, válaszol dühös, ám enyhén remegő hangon. Gunther a ruhákon keresztül érezheti, ahogy ujjai alatt megfeszülnek a csempész izmai, ami természetes fiziológiai reakció ilyen helyzetben.
- És most légy szíves engedj el, dolgunk van Shallya papnőivel, biccent idegesen az épületből kilépő nők irányába. Nagyon reméli, hogy a papnők jelenléte elég lesz ahhoz, hogy visszafogják Gunthert, ha már Manfred és Theodora jelenléte ehhez kevésnek bizonyult.

Séta közben figyelem néhány hosszú pillanatig Shallya papnőjét és megcsodálom az őt körbevevő jellegzetes kisugárzást. Csak egy pillanatra sandítok hátra, hogy lássam Kastor és Gunther mit csinál - az arcomon bár nem látszik ahogy ismét a papnő irányába fordulok, de elég nagy lesz a haragom, ha a bajkeverő azzal fog szégyenbe hozni hogy Shallya egy papnője előtt dulakodik. Ahogy odaérünk, megszólítom a nőt: -Üdvözlöm papnő! A nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia beavatottja vagyok és megköszönném, hogyha tudna feladatai mellett néhány percet ránk szánni. Egy rendkívül beteg bíráról és egy bizonyos Ordo Septenariusról volna szó.

A papno vegigtekint rajtatok. Szo mi szo eleg vegyes es feltuno tarsasag vagytok. Kicsit felvonja a szemoldoket majd vegul az ot kiserok fele fordul - Kerlek kezdjetek el intezni a dolgokat. En is megyek amint tudok - majd amint azok elindulnak Theodora fele fordul. - Az irodamban megbeszelhetjuk a dolgokat - int az ajto fele ahonnan kijottek - Bar nincsen tul sok idom, de par percet mindig ra tud szanni az ember a raszorulokra -

A papnot kovetve egy funkcionalis szobaba juttok. Az iroda nem is igazan jo szo ra, nincsen iroasztal, oriasi konyvespolc vagy barmi mas amit az ember egy ilyen helyen elvarna. A szekek kenyelmesek, de nem tulsagosan, eppen csak hogy ne legyen zavaro. Egy apro asztal es kanape. Mind konnyen tisztithatonak tunik. Amint beertek int hogy foglaljatok nyugodtan helyet majd megjegyzi - Ahogy lathattatok nincsen tul sok idom, ugyhogy ha lehet lenyegretoroen. - elmosolyodik kicsit biztatoan. - Melyik birarol van szo? Es mit tudtok az Ordorol? - kerdezi olyan hangon amibol ugy tunik hallott mar rola.
This message was last updated by the player at 21:28, Wed 05 Oct 2016.

Érdeklődve figyelem a fejleményeket abban a reményben, hogy talán a hallottakból előrevetithetem, hogy pontosan miben is fog a segítségnyújtásom megnyilvánulni. Általában optimista viselkedésem most kevésbé látszik meg rajtam. Talán a nyomasztó légkör vagy a bizonytalanság teszi, de kissé aggódva figyelem a tárgyalópartnerek reakcióját. Magam részéről nem kívánok közbeszólni, hacsak nem szólít meg valaki.

Követem a papnőt az irodájába majd amikor int, hogy foglaljunk helyet, élek a lehetőséggel. Csak néhány pillanatot szánok arra, hogy a szoba berendezettségét felmérjem, inkább a nőnek szentelem a figyelmemet, majd amikor végül szót kapunk belekezdek: -Heinz Richter Magistrateről volna szó. Egy bizonyos Herr Heichtdorner kezeli, de nem tudja milyen betegségben szenved és azt is okom van gondolni, hogy nem beteg, hanem megmérgezték. Tudom elfoglalt, de ha volna kapacitása a templomnak arra, hogy meglátogassák, az nagy mértékben növelné az esélyét a túlélésre. - kezdek bele, majd áttérek az Ordora: -Az Ordorol nem sokat. Annyit hallottam, hogy egy titkosnak nevezhető társaság ami a város tehetősebb kereskedőiből áll és adományokat szoktak adni Shallya egyházának illetve a szegényeknek. Ez helytálló eddig, igaz? - kérdezem a papnőt. Nyilván mondandóm végére már megfordult a fejében, hogy a két dolog között lehet némi összefüggés, de amíg nem kérdez rá, addig nem fogok erről semmit se mondani.

A papno figyelmesen hallgat majd a magistrate emlitesekor megjegyzi - Herr Richter? Termeszetesen meglatogatjuk. Az egyhaz gondoskodik a raszorulokrol - teszi hozza meg egy szomorkas mosoly kisereteben. Majd amikor az Ordos dolgokhoz ersz hozzateszi - Igazabol nagyjabol ennyit tudok en is. A szegenyebb negyedekben mindig minden jol jon. Egyhazunk pedig minden adomanynak orul. Par eve kezdtunk kapni nagyobb osszegu nevtelen adomanyokat. Persze kiderult hogy a kereskedok cehe all mogotte, de igazan sokat nem tudtam meg, nem is probalkoztam vele. Megertem hogy nem szeretnenek nagyon sok figyelmet felhivni a dologra, csak a joszandek vezerli oket. - bolin megertoen - En magam is csak a tarsasag egy tagjat ismerem, ot is csak veletlenul -
This message was last updated by the player at 21:23, Sun 09 Oct 2016.

Cyl

Uj ruhadban valamennyi szemet magadra vonzol, nem feltetlenul csak a kellemesebbeket, de a nap kozepen a varos foutjai megfeleloen biztonsagosak meg egy egyedul setalo vedtelen holgy reszere is. Vegulis minden attrocitas nelkul elerkezel a templomok terere. Konnyeden megtudtad ut kozben hogy a varosi irattar a varoshazan talalhato, de Verena temploma is megfeleloen gazdag kotetekkel rendelkezik.

Ahogy haladsz a ket epulet fele, amik meglehetosen kozel vannak egymashoz, a szemed sarkabol meglatod amint az igencska feltuno csapat bevonul Shallya templomaba.

A Verena templom diszes feher epulete mar felsejlik elotted, mogotte pedig a varoshaza impozans amde kisse kopottas epulete is. (lasd terkep)

(Ha megis a varoshazara mennel akkor atraklak majd oda)

A csempész végül kificánkol Gunther markából, majd rosszalló pillantások keretében visszamasszírozza az életét a karjába és Theodora után indul. Összegyűrte az új ruhámat, fanyalog magában Johann, de inkább nem tesz hangos megjegyzést, nehogy marcona társánál elszakadjon a cérna. Így is elég kellemetlen volt az előbbi közjáték, nincs szükség arra, hogy esetleg verekedésig fajuljon a helyzet. A férfi pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy valószínűleg alulmaradna egy csihipuhiban, úgyhogy inkább nem ad okot a fizikai erőszakra.

A Shallya papnő nyomában Johann is belép az irodába. A ruhája ujján esett gyűrődést próbálja kézfejével kisimítani, miközben körbe néz a szobácskában, majd helyet foglal az egyik felkínált széken. Ámbár egyházi ügyekben a sokkal jártasabb Theodora a társaság szószólója, azért Johann is igyekszik az első sorban helyet foglalni, hogy egyrészt jobban hallja az elhangzó szavakat, másrészt hogy esetleg bele is tudjon folyni a beszélgetés sodrába.
- Kicsoda e jótét lélek? teszi fel a kérdést, mihelyst alkalom nyílik rá. A papnő szavaiból érződik, hogy nem akarja feltétlenül elárulni az illető kilétét, azonban hazudni sem szándékozik. Így tehát csak akkor tudhatják meg Johannék a személyazonosságát, ha valaki konkrétan rákérdez.

Természetesen nem vártam más választ Shallya egy papnőjétől mint azt, hogy meglátogatják a beteg Magistratet, viszont kicsit megnyugvással tölt el, hogy szavaiból úgy tűnik, mintha ismerné; ugyanakkor annak pedig nem örülök, hogy nem adta látható jelét annak, hogy mérgezést említettem meg. De talán pont ez a jó jel, elvégre ezek szerint nem kételkedett a szavamban s inkább nem tesz fel kérdéseket, hiszen tudja: ha többet tudnék, elmondtam volna. Az Ordora adott válaszán elgondolkodok, mikor Kastor megszólal csak halványan fordítom el a fejemet felé, majd vissza a papnőre; magam is hasonló kérdést tettem volna fel, ezt hallgatásommal adom tudtára.

A papno kicsit gondolkodik, vegignez rajtatok majd megszolal. - Kerlek ne hasznaljatok ki a segitokeszseget, de Magirius, Friedrich Magirius, a Kereskedelmi cehbol - a gondterhelt arckifejezes eltunik rola, elmosolyodik - Tobbet en sem tudok, ha szeretnenek titokban adakozni mi nem eroszakoskodunk - teszi hozza
This message was last updated by the player at 21:56, Mon 10 Oct 2016.

Egy újabb ismeretlen név, amivel nem igazán tud mit kezdeni Johann. Ha a többiek se tudják kiről van szó, akkor kénytelenek lesznek utána járni ennek a bizonyos Friedrich Magiriusnak. Mindazonáltal van egy olyan sejtése Johannak, hogy a Kereskedelmi céh tagjaként a négy nagy kereskedőcsalád egyikének embere lehet. A kérdés csupán az, hogy a két gyanús család - a Steinhager és a Haagen - közül melyik alkalmazásában áll? Ha egyikében sem, akkor felmerül annak a gyanúja, hogy a többi család is érintett. De az is lehet, hogy valójában egyik sem érintett.

Johann halántéka lassú, tompa lüktetésbe kezd és érzi, hogy a túl sok gondolkodástól megfájdult a feje. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen összeesküvés elméleteket gyártson vagy fejtsen meg. Ő csak egy tisztességes csempész, legalábbis a többi csempészhez viszonyítva. Most azonban őrült kultisták, titokzatos örökség és még ennél szörnyűbb dolgok kereszttűzében nem igazán érzi elemében magát. Lehet, hogy a végén tényleg az lesz a helyes döntés, hogy személyazonosságát hátrahagyva valami messzi és kevésbé kalandos környékre távozik.

- Bocsánat, nem akartam kutakodni. Csak mivel szegény Herr Richtert valószínűleg megmérgezték, az ilyen titkos dolgok valahogy rossz szájízt hagynak maguk után. Bár, ha jól vettem ki a szavaiból, akkor itt most igazából jótékony emberekről van szó, úgyhogy ők biztos gyanú fölött állnak.

Elgondolkodok az említett néven, de semmi nem ugrik be hirtelen, s valószínűleg ez később is így lesz; vagy magunknak kell a férfi után járni, vagy olyan személyektől kell érdeklődni kiléte felől, akik jobban ismerik a város kereskedőit. Bármelyik mellett is döntünk majd, mind a kettő feltűnéssel fog járni, ráadásul nem is feltétlen jó irány az, amelyre ezen a nyomon indulnánk. Kastor szavait végighallgatom majd elgondolkodok - tartok tőle, hogy gyanakvásra adott indokot a papnőnek, aki valószínűleg most úgy fogja gondolni, hogy mi az Ordo valamelyik tagját vállaljuk azzal, hogy megpróbálták megmérgezni a Magistratet; s pontosan megcáfolni sem tudnám indoklását, mert magunk sem tudjuk, hogy pontosan kit keresünk, csak tippjeink vannak. Azonban mondani nem mondok rá semmit, bármennyire is szeretnék, mert tartok tőle, hogy azzal csak megerősíteném a gyanút a papnőben, hogy valami meglehetősen kényelmetlen ügy miatt járunk itt - hazudni pedig nem kívánok.

- Ki all minden gyanu felett barmiben is? - mosolyodik el - De nem latom be miert is probalna valaki aki a szegenyeket segiti masok eletere torni? Nem tudom honnan vettetek hogy az Ordo nevevel osszefugg a dolog, de tartok tole tevedtetek. Rendes emberek. -
This message was last updated by the player at 21:34, Mon 17 Oct 2016.

A papnő mondandója után magamhoz veszem a szót: -Az Ordo tagjainak túlnyomó többsége minden bizonnyal valóban rendes, segíteni kívánó ember, de minden tisztelettel, maga is csak az egyet ismer soraikból. - kezdek bele egyházamhoz méltó, nyers számításba. -Attól tartok, hogy van néhány ember aki a saját malmára hajtja a vizet azzal, hogy kihasználják az Ordo rejtettségét és nem éppen Birodalmi polgárhoz méltó dolgokat művelnek. Herr Richter ezek után nyomozott, most pedig halálán van. - magyarázom, ám még mielőtt a papnő megszólalhatna, folytatom: -De persze lehet, hogy valaki csak megpróbálja gyanúba keverni őket. Erről Richter Magistrate többet tudna így az a kérésem, hogy amint tud, szakítson időt a meglátogatására, még mielőtt túl késő lesz. Ezen kívül mással nem is rabolnánk az idejét, biztos sok a fontos teendő Shallya szolgáinak és nem szeretném feltartani. - fejezem ki momdandóm végén a magam módján tiszteletemet az egyház felé miután jeleztem a nő felé, hogy lassan távoznánk.

A papno elgondolkozik Theodora mondanivalojan aztan bolint - Meglehet. - feleli vegul tomoren. - Herr Richtert mindig is sokra tartottam, magam latogatom meg amint tehetem - teszi hozza kisse komor arccal - Ha tenyleg meg probaltak mergezni akkor Shallya segitsegere van szuksege - latva hogy tavozashoz keszulsz o maga is felall - Ha semmi masban nem tudok segiteni - nez kozben kerdoen korbe - akkor sietek, hogy minnel elobb eljussak a magistratehez - ha senki nem tesz hozza semmit akkor udvariasan biccentve a dolgara vonul titeket a dolgozoszobajaban hagyva. Nem mintha ugy tunik sok ertekes dolgot el lehet onnan emelni, hiszen nincsen igazabol semmi ertek elol.
This message was last updated by the player at 20:58, Wed 19 Oct 2016.

-Rendben, köszönünk mindent. - válaszolom a papnőnek, amikor az feláll a helyéről jómagam is úgy teszek, s biccentése után, mikor végzett a mondandójával, még gyorsan hozzáteszek, mielőtt az ajtón kiléphetne: -Valamelyikünk vissza fog térni még sötétedés előtt, hogy érdeklődjön a Magistrate állapotáról, ha nem jelent problémát. - teszem hozzá, majd amikor a nő távozott, a többiekhez fordulok: -Látogassuk meg hát Kracht atyát. - nézek a végén elsősorban Kastorra. -Hosszú beszélgetés áll előttünk, úgyhogy jó lesz ha sietünk, különben nem érünk ide sötétedés előtt. - elmélkedek még hangosan, majd hacsak nem látok senkiben kezdeményezést arra, hogy a templom védelmet nyújtó falai között kíván megbeszélni valamit, úgy el is indulok. Ha Kastorék nem tudják, hogy pontosan merre van Morr szentélye, úgy a templomtéren nyüzsgő emberektől érdeklődöm meg, hogy merre induljunk.

Óvatosan közelebb lépek, majd visszafogott hangerővel megkérdezem: -És ha a papnő is benne van? - Teszem fel a képtelen ötletet - Még mindig nem igazán értem miről van szó, de ő maga mondta, hogy senki sem áll gyanú felett.
Kissé aggódva nézek végig társaimon, hogy mit fognak szólni a kérdésemre. Ha hagyják, hogy folytassam, akkor kifejtem.

Lévén gyalogszerrel közlekedem, a kellemes nyári időben a biztonságos(nak vélt) főútvonalakon visznek lépteim a nagykönyvtár irányába. Reményeim szerint Verena papjai által összegyűjtött tudás, majd a bogenhafeni levéltár, a városi irattár elegendő kaput hagy nyitva, hogy ne csak küllemem legyen kékvérűek megtévesztője a következő lovagi tornán, hanem akár a belbecs is...de sokkal fontosabb ennél, mi után herr Richter nyomozott.
Figyelmem cseppet sem lankad, bár tudom hosszas keresgélés vár rám amint megpillantom Verena templomát, utóbb Myrmidia papnője által vezetett kompániát. Célom hamar kikristályosodik és a városházát veszem célba.

Verena temploma útba esik majd a visszaúton...

-Hogy a papnő?! - nézek vádlóan a törpéről amikor az megjegyzi, hogy talán a papnő is része lehet az összeesküvésnek. Egy mély levegő és egy sóhaj után engedek meg felé egy megértő mosolyt, majd tanítólag égnek emelt ujjal válaszolok neki: -Shallya követői nem kívánnak ártani senkinek, s fegyvert sem emelnek senkire. Ha a Birodalomban töltött éveid alatt valakikben megbízhatsz, akkor azok Shallya követői - ezt jó, ha észben tartod. - magyarázom a törpének, aki az út alatt valószínűleg még több teológiai magyarázatnak fültanúja lehet Shallya egyházáról, annak érdekében, hogy ne is igazán fordulhassanak meg ilyen dolgok a fejedben.

In reply to Cyl Sepha (msg # 149):

Cyl rovid gondolkodas utan furge leptekkel hagyja maga mogott a templomok teret es a kozeli varoshaza fele veszi az iranyt.

Cyl
link to a message in this game
This message was lightly edited by the GM at 19:30, Sun 23 Oct 2016.

Theodora teologiai temaju eloadasa kozepette indultok utnak a varoska Morr szentelye fele.

Theodora, Johann, Manfred, Hrothgar, Gunther, Amelia
link to a message in this game

Cyl

A templomok terere erve viszonylag kis tomeg fogad, a tegnap esti nagymise utan valoszinuleg mara mar sokkal kevesebben terveztek templomlatogatast. A Sigmar templomba belepve Voltsbach atyat nem latod, de templomszolgat tobbet is, illetve az egyik oldalso kapolnanal egy mareknyi jomodu hivo beszelget halkan egy noviciussal.

Élvezem, hogy csiklandozzák bőröm a lemenő Nap sugarai. A vásár illatai kiadós estebédet ígérnek, de hosszú még az éj és nem kívánok eltunyulni. Gyorsan tovább is állok. A templomharang árnyékába érve lelassítom lépteim, épp be is térnék mikor a közeli kápolnánál felfigyelek egy népesebb társaságra, kik misebor helyett egy novíciusnak isszák szavait. Ruhámmal szemben, hitem tiszta, s nem vagyok rest kotnyeleskedni. Közelebb megyek...

Theodora, Johann, Hrothgar, Gunther, Amelia

A caapat rovidesen eler a templomok terere. Itt Hrothgar nekikeszul hogy tovabb induljon a foter fele, hatha ott veghez tudja vinni a rabizott feladatokat es ez vegre eleg idot ad Gunthernek hogy utolerje oket.

In reply to Cyl Sepha (msg # 154):

Cyl igyekszik termeszetesnek tunve kozelebb menni. Ugy tunik nem egyhazi tanitas vagy lelkisegely miatt erkezett a templomba ez a csoport, mintha inkabb valamifele szertartas reszleteit beszelnek meg.

Dobsz egy Silent move probat mennyire feltunesmentesen sikerul kozelebb menned? Vagy ha nem akarsz feltunesmentes lenni akkor majd ugy folytatom

In reply to Meselo (msg # 155):

Mikor a csapatot utolérem eleinte nem tudom ki merre szándékozik menni, meg mi az istent keresünk itt. Feltűnik hogy egyre több valási jelkép látszódik a környéken ami számomra nem sok jót tartogat. Két isten akiket valamennyire tisztelek az Ulrick és Ranald. Egyik se ilyen puccos helyeken tartja a dolgait.

- Mi az istennek jövünk erre amúgy?- vetem fel érdeklődve a többieknek.
This message was last edited by the player at 11:49, Thu 09 Feb 2017.

Kényelmes léptekkel sétálok a csoport irányába.

Tőlem kissé szokatlan mód de ezúttal nem mesélek egyetlen vallási történetet sem amíg sétálunk - egyrészt, mert semmi olyan nem jut eszembe ami jelen helyzetben tanulságos lenne, másrészt mert ez a tény kissé eltereli a gondolataimat. Azon jár az eszem Berardi atya mit tenne a helyemben de sajnos tudom, hogy esélyem sincs erre rájönni. A világot látott utazó pap olyan szemmel néz már Myrmidia tanításaira amire én valószínűleg még nagyon soká fogok csak (ha fogok egyáltalán) de azzal tudom magam vigasztalni, hogy az ő szavaival élve, valahogy mindenkinek ki kell tapasztalnia ezeket az írásokat és azok alkalmazását, így válik az emberből jó harcos és kiváló stratéga. Mikor Hrothgar felkészül a távozásra megjegyzem neki, hogy az Alabárdosban szálltunk meg, s ha esetleg sokáig tartana míg a szükséges papírmunkákat elvégzik, ha segítenek neki (márpedig az biztos sok idő lesz véleményem szerint) akkor talán a legjobb, hogyha ott találkozunk. Az eközben minket utolérő Gunther szavaira csak egy türelmeset sóhajtok válasz előtt: -Rubenstern papnőt keressük, aki reményeink szerint meg tudja alapozni a gyanúnkat, hogy a város egyik neves bíráját megmérgezték. - válaszolom, bár nem nagy örömmel. Sokat segít azonban, hogy bár a verőlegény nem éppen a legelviselhetőbb emberek közé tartozik, ha egyszer esetleg zsoldoskompániával utaznék ott is biztosan előfordulnak majd hasonlóan modortalan alakok, ott pedig hasznomra válhat ha bárkivel szemben meg tudom őrizni a hidegvéremet.
Ha senki többet nem szól, akkor elindulok be Shallya templomába, célirányosan a papnőt keresve.

In reply to Cyl Sepha (msg # 158):

Mielott Cyl ennel sokkal tobbet kihallgathatna az egyik oszlop mogul egy elegge szelesvallu, de nem kifejezetten nagydarab ferfi lep ele. Testalkatra harcos fele lehet, de oltozeke draga holmi - Elnezest holgyem, de az itt megbeszeltek csak a csaladra tartoznak - kozli szeles mosollyal es tokeletes szinte tanult kiejtessel. Ha testor akkor minden bizonnyal nagyon jo iskolakat vegezhetett

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 159):

Shallya temploma csak ugy mint multkor most sem eppen ures de messze nem dolgozik teljes kapacitassal. Rovid kerdezoskodes utan megtalaljatok Rubenstern papnot aki eppen egy vaskos foliansba melyedve olvas elmelyulten. Valoszinuleg eszre sem vett titeket legalabbis nem adta nyomat meg.
This message was last edited by the player at 23:22, Thu 09 Feb 2017.

Visel címert ruháján, esetleg pajzsán (ha van)?

-Értem én... - teszem az ártatlant, mint kíváncsi gyermek a schaffenfest bódéinál majd - ha nem tartóztat fel - lezseren, kisebb kerülővel elindulok a templomhajó oldalsó bejárata felé.

Shallya békés természete előtti tiszteletemül adózva a lándzsámat és pajzsomat a falnak támasztom, így térek beljebb, hogy a papnőt keressem - akit szerencsére itt találunk. Amikor meglátom nála a fóliánst rögtön az fut át a fejemen, hogy talán meglátogatta a Magistratet és most a gyógyulását próbálja kutatni. Közelebb megyek hozzá: -Rubenstern papnő... - szólítom meg, megvárva, hogy ránk nézzen és felismerjen minket. -Érdeklődni kívánok, hogy sikerült-e meglátogatni a Magistratet otthonában? - foglalom össze jöttünk célját egyszerűen.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 163):

Theodora szavaira a papno felnez meglepetten, aztan amikor vegignez rajtatok faradtan elmosolyodik - Ugy latszik tulsagosan is belemerultem, faradjatok be - mondja, bar mar majdhogynem ezt meg is tettetek - Meglatogattam a Magistratet - mondj hatarozatlan hangon - Hatarozottan szuksege van az istenno segitsegere, de nem hiszem hogy mergezesrol lenne szo - sohajt egy nagyot - Inkabb valamifele gyorsan hato betegsegre gyanakszom, bar az a sebesseg amivel elhatalmasodik rajta nem termeszetes. Imadkoztam erte, es az istenno segitseget kertem, es probalok rajonni mi lehet ez hogy minnel tobb esellyel birjunk szembeszallni vele. - pillant le a foliansra - Meg sosem lattam ilyen betegseget - huzza el picit a szajat - De Shallya segedelmevel legyozzuk. Egy tisztito ritualet szervezek neki amint tudok, de felek nagyon sok idom nem maradt felkeszulni erre -
This message was last updated by the player at 22:40, Sun 12 Feb 2017.

In reply to Cyl Sepha (msg # 162):

Cyl gyorsan vegigmeri az ele kilepot. Jo minosegu ruhaja van, es kopenye alatt tabardot hord, az alatt jo esellyel apro szovesu lancing lapulhat. Pajzs nincsen nala, de a tabardon feher es sarga alapon egy kereszt es alatta gyuru van. Cyl sajnos sosem tanulta meg rendesen a csaladok jelkepeit igy nem igazan tudja mit is jelenthet ez, de ahogy gyorsan korbepillant ezek a szinek es ez a jelkep feltunik neki masokon is.

Vegul, mivel nem tartoztatjak a lany arrebb megy, magara hagyva a beszelgetoket. Voltsbach atyat nem talalja azonban a fohajoban. Az idos atay valoszinuleg a templomhajobol nyilo lak es irodareszekben lehet vagy nem tartozkodik a kornyeken.

Visszafordulva a kőfal árnyékából alaposan végigmérem a távozó férfit. Csak idő kérdése megismernem e címert. Florian örömmel fog segíteni. - indulok Voltsbach atya keresésére. Bár, talán egy ministráns, vagy templomszolga a vártnál hamarabb is oltalmazhat, nyerjen mosolyomtól feloldozást... - sétálok a karzat felé.

Csak tanítóim bölcs szavai mentenek meg attól, hogy az arcomon látható legyen a csalódottság amikor a papnő úgy gondolja, hogy a Magistratet nem mérgezték meg - tárgyalás közben soha nem szabad megörülni a jó híreknek, mert az arcmimika elárulhatja az ember gondolatait ha utána rosszakat kap. Természetesen nem abban kételkedek amit a papnő mond, hiszen ha Shallya egy papja azt mondja, hogy nem méreg, akkor nekem azt nincs okom megkérdőjelezni. -Volt már egy hasonló eset, Karl Teugen esetében, találhatóak feljegyzések róla a városi irattárban. Útitársam talán meg is tudja mondani melyik könyvben, hiszen ő olvasta. - nézek Kastorra egyértelműen, hogy a papnő tudja kiről van szó. -Az lehetséges, hogy valaki direkt tette beteggé? Mármint, persze meg lehet betegíteni embereket, de... - akadok el mondandómban, amikor ismét visszacseng a fülemben a papnő "nem természetes" megjegyzése. Ha egy démont találtunk a csatornákban, miért ne lehetne, hogy a Magistratet valami korrupt démoni mágia tette beteggé? De ezzel nem állhatok elő a papnőnek, még ha segítené a munkáját, akkor sem. -De ez talán már nem is számít. Remélem, hogy a Magistrate fel fog épülni és köszönjük, hogy fordított ránk a drága idejéből, Rubenstern papnő. - mondom, láthatóan távozásra készülve. -Ha nem bánja, városban tartózkodásom alatt néhányszor meglátogatnám még a templomot. Szívesen segítenék bármiben ha tudok, de akár csak megfigyelőként is örömest töltenék el némi időt Shallya hívei között, hátha valami olyat sikerül megtanulni ami életet menthet egy napon a harcmezőn. - teszem még hozzá.

In reply to Cyl Sepha (msg # 166):

Cyl korbejarja a templomot nem sok sikerrel vegul rovid kerdezoskodes utan egy novicius elvezeti a templombol nyilo egyik szarnyba ahol az idos atya imadkozik jelenleg. Egy egyszeru faajtonal kopog be csendesen a teged kisero fiatal fiu majd kisse kenyszeredetten mosolyog. Lathatoan a felavatott papokra jellemzo hatarozottsag es hivekkel valo kommunikacios keszseg meg nem tul jellemzo ra. Par perc varakozas utan az atya kinyitja az ajtot, kuld egy olyan pillantast a fiu fele amitol az egeszen elfeheredik, valoszinuleg meghagyhatta hogy ne zavarjak majd fele fordul.
- Sigmar hozott ujra kozenk - majd int hogy setalj vele es elindul egy kozeli kis szoba fele amit a kozepen allo talapzat alapjan valoszinuleg a teli esteken hasznalnak melegedesre. A szobaban letelepszik a fal melletti egyik padra es int hogy mondjad el miert keresed. Kisse faradtnak tunik, vagy oregnek, de lehet mindketto picit.
This message was last updated by the player at 23:16, Mon 13 Feb 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 167):

Karl Teugen emlitesere erdeklodve nez Johann fele, de ugy tunik igazan nem var valaszra, mert nem kot bele inkabb megvarja amig Theodora folytatja - Betegge tenni valaki? - kicsit elgondolkodik, de most Theodora nem hagyja neki hogy igazan kifejtse a dolgot. - Termeszetesen szivesen latunk minden segito kezet a korhazban, ambar azt hiszem ki kell abranditsalak, harci serulest nem nagyon latni ott. Hogy a harcmezon mennyire hasznos azt nem tudom, de az esti etelosztasnal is szivesen latunk minden segito szandeku embert - mosolyodik el, de a szemeben latszik hogy azert meg mindig Theodora szavain gondolkodik. Mindenesetre ha tavoztok nem allit meg titeket, csak kisse osszehuzott szemmel nez.
This message was last updated by the player at 23:24, Mon 13 Feb 2017.

Félmosollyal hálálom meg a serény novíciusnak a kitűnő idegenvezetést, s biccentek felé mihelyst Voltsbach atya útjára engedi.
-Cecil Sepha, már találkoztunk atyám. Köszönöm, hogy ismételten fogadott - vetem Sigmar szent szimbólumát kézfejemmel szívem felett, eztán véle tartok. Ugyan irtó nehéz megállnom, de egészen addig nem szólok ismét míg magunk nem vagyunk a kisszobában. -Tán egy napja sincs, hogy eképp szólott, mióta az ifjabb Teugen vezeti a városi tanácsot minden a legjobb úton halad... - fürkészem a gondterhelt ábrázatot -sajnos oly híreket hoztam, mik kétséget ültetnek elmémbe efelől. Herr magistrate Richter bírát ismeretlenek megmérgezték. - szól csendesen nazális zöngéjű hangom.  -Illetve, szánom lekéstem a Bogenauer templomában méltóságod által celebrált misét...mégis mi történt, hogy nemes fők gyűlnek kint? - szakad ki belőlem, remélve megnyílik előttem patrónusom főpapja. Hamar alázattá szelídülnek vonásaim.

Elmosolyodok a papnő szavait hallva, egyenlőre szándékosan nem véve tudomást arról, hogy láthatóan elgondolkodott azon amit mondtam. -Ezt jómagam is sejtettem, de egy táborban sok más dolog is onthat ki életeket mint a fegyver vagy az azok által okozott sebek. Az éhezők között ugyanazok a problémák merülhetnek fel, legyenek azok hosszú hadjáraton lévő katonák vagy szegények. - válaszolom, direkt nem fejtve ki ennél pontosabban, hogy mire gondolok, hiszen hiba volna ezzel pazarolni az értékes időt. Helyette én is elhallgatok kicsit, figyelem a papnőt. Előző mosolyomnak már nyoma sincs, arckifejezésem komollyá vált, mintha csak ütközetre készülnék: -Okunk van feltételezni, hogy a Magistrate nem magától került ebbe az állapotba, nem véletlenül gyanakodtunk méregre. - magyarázom. -De így, hogy maga szerint nem méreg, még álszent, démoni mágiára is merek gondolni. - hagyok egy kis hatásszünetet, hogy végiggondolja amit mondok. Könnyen lehet, hogy az ő fejében is hasonló dolgok jártak. -Az utóbbit is okkal hiszem, de bizonyítani sajnos nem tudom. Még nem. - jelentem ki egy Myrmidiásra jellemző határozottsággal. Ahhoz hasonló elkötelezettség látszik rajtam, mint amikor valaki be akarja bizonyítani, hogy nagyon kevés emberrel is meg lehet védeni egy jól megépített erődöt, vagy hogy többszörös túlerőt is meg lehet verni nyílt harcban ha megfelelően választjuk meg az ütközet helyét.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 171):

Theodora ervelesere elmosolyodik a papno. - Mint mondtam minden segito kezre szukseg van, es ha kesobb hasznat lathatod meg akkor meg jobb. - bolint, de ahogy elkezded ecsetelni a gonosz magia lehetoseget ugy komorodik el - Elkepzelhetetlen... Habar a fertozes sebessege nagyon meglepo, de Bogenhafenben? - kicsit megrazza a fejet - Akarmi is legyen, Shallya segedelmevel meggyogyitjuk a magistrate-et - csendul ki szilard hatarozottsag a hangjabol - Azonban ha ilyen informaciok tudataban vagytok akkor azt hiszem az orseg kapitanyaval kene eloszor megbeszelni. Goertin kapitany jo ember. - kicsit felhuzza a szemoldoket mint aki maga sem biztos, de folytatja - Talan kisse regimodi es konok neha, de jo ember -
This message was last updated by the player at 22:29, Tue 14 Feb 2017.

In reply to Cyl Sepha (msg # 170):

Az idos atya szuros szemmel nez Cylre - Meg ha ez tenyleg igaz is lenne vajon a varosi tanacs felelos e minden gonosztevoert? - csovalja meg a fejet - A Teugen csalad az egyhaz eros tamasza, a tegnapi keso esti miset is meglatogattak - nem mondja ki, de megrovoan nez a lanyra, hiszen meg ha nem is emlekezett volna, Cyl szavaibol nyilvanvalova valt, hogy nem jelent meg - A Teugen csalad feddhetetlen. Hosszu generaciok ota a varos meghatarozo ereje es mint mondtam az ifju Teugen - bar valoszinuleg az o szemszogebol majd mindenki ifju meg - is sokat tett mar hogy felviragoztassa varosunkat. Minden nap kora hajnaltol keso estig a varoshazan dolgozik, a szorgalom mintakepe - mondja az atya, lathatoan igazan jo velemennyel van Herr Teugenrol, bar semmi igazan szemelyeset nem mondott, elkepzelheto hogy igazan meg sosem beszelgettek, vagy csak nem gondolta hogy fontos lenne kiemelni. Cyl nemesekre vonatkozo kerdesere nem reagal, vagy nem tartotta fontosnak vagy akar elkepzelheto hogy csak titkolodzik.
This message was last updated by the player at 22:38, Tue 14 Feb 2017.

Nos, igen a kapitány. Remélem, hogy Manfred fog tudni szerezni olyan információt amivel meggyőződhetünk róla, hogy a kapitány nem járt a Magistrate sátrában. Ha sikerülne neki, akkor valóban célszerű volna vele tárgyalni - hiszen ha azt nem is hiszi el, hogy egy démonnal találkoztunk a csatornában, de azt a sátornál őrt álló katonák tanúsítani tudják, hogy látták őt a sátorban Richter megbetegedése napján. Ez a kis gyanú talán már elég volna. -Nekem azt tanították, hogy a jólét nyitott kapukat teremt, azon pedig nagyon könnyű besurranni. - idézem Edoardo atyát, amikor az befejezte a mondandóját. -Ha nem is hiszi el, azért kérem tartsa észben amit mondtam. A tanácsot pedig köszönjük, fel fogjuk keresni a kapitányt amennyiben lesz rá módunk. - válaszolom a nőnek, majd amennyiben semmi "fontosat" nem kapunk válaszul, úgy elbúcsúzom tőle és távozok.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 174):

Theodora szavain elgondolkodik a papno, felemeli az ujjat de vegul csak visszaejti. Valoszinuleg egy ilyen meretu problema jelenlete a varosban teljesen hihetetlen neki. A jomod atka. Vegul csak annyit mond - Keressetek fel. Es a korhazban hivatkozz ram ha segiteni akarsz - majd elbocsajt.
This message was lightly edited by the player at 23:02, Wed 15 Feb 2017.

-Úgy lesz, és köszönjük még egyszer! - búcsúzom el a papnőtől, majd a társaság élén elindulok kifelé a templomból. Magamhoz veszem a felszerelésemet, majd a templomtól kissé eltávolodva megállok, így szólok hozzájuk: -Én megpróbálok most beszélni ezzel a bizonyos Friedrich Magiriussal. - kezdek bele. -Bár nem tudom pontosan hol találhatnánk meg. Te ha jól emlékszem értesz a kereskedéshez, igaz? Valahol a városban biztos van egy kereskedő céh, ahol esetleg utánakérdezhetnénk, hogy hol találhatnánk meg, igaz? - nézek kérdően Kastorra. -Ki tart velem?

Johann gyorsan korbepillatva ugy dont hogy meg ha bizonyos dolgokat eleddig el si hallgatott Theodora elott megis vele van nagyobb biztonsagban igy igy szol - Pontosan igy van, szivesen segitek megkeresni - kis hatasszunetet tart elgondolkodva korbenez aztan a nem tul tavoli varoshaza epulete fele mutat - Arra -

Theodora, Johann, Amelia, Gunther
link to a message in this game
This message was last updated by the GM at 23:00, Fri 17 Feb 2017.

Vajon lehet e büntetni a farkast miért elkapta a bárányt?
-Természetesen nem...nem vádolom a tanács egy tagját sem alaptalanul, atyám - hajtok fejet az idős pap előtt szúrós tekintete kereszttüzében, hogy lekuporodom mellé. A mise kapcsán sem mentegetőzöm, ha hazudtam volna rosszabbul érezném magam. Jaj Cyl...nem bűntudatot érzel, inkább tanácstalanságot.
-Vigyázzon nyájára atyám. Szívből remélem ebben korábbi csekélyke adományom is a Kalapács szolgálatára lehet. Sigmar előtt csupán maroknyi lélek fedhetetlen...iránymutatásra van szükségem, hogy felfedezzem utam és megtaláljam, ki megmérgezte herr Richtert. - ismerje bár az Ordo Septenariust, nem hozom szóba előtte. Ahogy a ruhám zsebében lapuló térképeket sem. Miután piedesztálra emelte az ifjú Teugent, nem engedem el fülem mellett, hogy nem válaszolt korábbi kérdésemre, ahogy azt sem, hogy az - akár - közvetetten érintett személyt a városházán találom...
A tabárdon fehér és sárga alapon egy kereszt es alatta gyűrű van. - memorizálom a címert.
-Kétségem sincs herr Teugen rátermettsége felől. - felelem alázatom jeleként lehorgasztott fővel. Egy eljárást végző bírót megmérgezni főben járó bűn. De szemet hunyni felette még komolyabb. -Ismeri magistrate Heinz Richtert? - kérdem nyílt tekintettel.

In reply to Cyl Sepha (msg # 178):

Cyl szavaira az atya komoran bolint - Termeszetesen gyermekem. Az adomany mindig jol jon. A templomra koltjuk mad hogy meg csodalatosabban hirdesse Sigmar fennsegesseget - mosolyodik el buszken majd hallva amit Richterrol mondasz a duh ves mely rancokat homlokara. Lathatoan regebben, meg joval fiatalabbon indulatos es tettrekesz ember lehetett de a kor komolyan kikezdte igy nem pattan fel, de latszik rajta hogy nem tetszik neki a dolog - Magistrate Richtert megmergeztek? Ki merne ilyen szornyuseget tenni a varos vezetese ellen? Ismerem ot, bar templomunkat nem latogatja - teszi hozza megrovon - De egyenes, tisztesseges embernek ismertem meg. - kicsit lenyugodva folytatja - Ha megmergeztek a bunosokre le kell hogy sujtson Sigmar porolye - mondja hatarozott hangon - Imadkozni fogok erte es istenunk aldasat kerem rad, hogy siker koronazza terveidet. Ha pedig megvannak a bunosok... - nem fejezi be a mondatot, de tekintete nem sok jot hordoz
Aldasra nyujtja feled a kezet es imaba kezd. Ahogy vele mormolod az ima szavait valahogy eltompul minden, szinte csak valami tavoli morajlassa valnak az idos pap szavai es mint valamifele alom feldereng elotted a birodalom, ahogy atyad hazaban a tanitasoknal mutattak. Aztan Bogenhaffennel egy nagy fekete folt jelenik meg es szepen szetterjed, nyomaban csak hamu es megfeketedett csontvazak maradnak. Ahogy kinyitod a szemedet tudod, erzed, hogy amit lattal az a jovo. Az ami viharos gyorsasaggal kozeledik ha nem allitod meg.

Megérintem az atyaian felém nyújtott kezet, s lehunyom pilláim míg a jól ismert szent zsolomát zengem csendesen, nazális hangomon. Félelemmel vegyes ámulattal tölt el az elém táruló látvány, kiszárad ajkam, pillanattal később torkomban dobogó szívvel eszmélek ismét; talán már zavaróan sokáig az atya kérges tenyerét bámulva mire megszólalok. Olyannyira hatása alá kerültem az eleven látomásnak, vagy fél percig egy árva mukkot sem bírok kibökni. -Phu, Sigmar üstökösére mondom, hálás vagyok mindenért atyám! - fészkelődöm ültömben izgágán, mint kibe villám csapott az imént. -A bűnösökre le fog sújtani a Pöröly... - izzanak fel hátamon a Szent Kalapács nyelét szájában tartó stilizált sárkánytetoválás vonalai...
-Ideje cselekednem - állok fel lassan. Nincs több mondandóm, hitem fényes tisztítótűzként vezet utamon, nem szűkölködöm. Megtanultam a leckét, egyedül nem érhetek célt hol hamu hull. Össze kell fognom Myrmidia papnőjével, csak együtt állíthatjuk meg mi sötét, akár a holdtalan éj és vészesen közeleg...


A templomból távozva utam a Szörnycirkuszhoz vezet. Ha herr Teugen élete veszélyben forog, meg kell történnie. Nem állíthatom meg, de ha kellőképp felkészülsz Cyl, lehet ellene fegyvered.

Voltsbach atyat lathatoan elegge kimeritette a beszelgetes igy ulve bocsat el. Gyors leptekkel nekiindulsz es rovid ido alatt megteszed a vasarig vezeto tavot

Cyl
link to a message in this game
This message was last edited by the GM at 23:24, Thu 02 Mar 2017.

Theodora, Manfred, Johann, Amelia

Rovid sate utan atertek a templomok terere. Johann konyeden mutatja az utat Verena temploma fele. Ut kozben Amelia megjegyzi - Ha nagyon szukseg van ra. Nos en talan be tudnek jutni. - nem nagyon nez a szemeitekbe amikor ezt mondja - A cirkuszban - teszi hozza kisse magyarazkodva.

Vegul megerkeztek a temlomhoz.
This message was last updated by the GM at 23:06, Fri 17 Mar 2017.

-Erre majd még a későbbiekben visszatérünk. - mondom Ameliának még mielőtt folytatná (ha folytatná, hiszen ez így már biztos nem derül ki) miközben ismét végigfut a fejemben a betörés lehetősége. Nem tetszik a gondolat, de főleg úgy nem, hogy bármiféle felkészülés nélkül vágnánk bele a dologba. Alaposan körül kellene járnunk mindent és több dolgot be kéne szereznünk... Nem, el kell vetnem az ötletet egyenlőre.

Miután az irattárba jutottunk Kastor útmutatásával elkezdek az orvosi könyvek között keresgélni, nem rejtve véka alá, hogy pontosan mi után is keresgélek. Ha esetleg látok az irattárban sürgő Verena beavatottakat, akkor őket is megkörnyékezem, hátha segítenek nekem a megfelelő irományok felkutatásában.

A kis csapat elkezdi atnezni a meglevo konyveket es foliansokat. Orvosi konyv nincsen sok, de utazasi leirasokat, tortenelmi konyveket. Barmit amiben emlitest lehet talalni. Johann par kedves szoval meg egy beavatottat is meggyoz hogy segitse a munkatokat. Manfred mar eppen kezdi halalra unni magat mire feladjatok. Ha van is valami a konyvekben elrejtve errol a korrol akkor nem elegge nyilvanvalo a dolog.
Azon kivul amikor Karl halalarol irt az a bizonyos illeto.

Idokozben a napnyugta kezd veszesen kozeledni igy a konyvtar dolgozoi szolnak hogy be szeretnenek zarni es nem artana ha ezt inkabb masnap folytatnatok. Szepen lassan kiterelnek titeket a hatalmas konyvespolcok kozul, es nemsokara az utcan vagytok ujra. Johann megvonja a vallat pedig senki nem igazan utalt ra hogy o tett volna valami rosszat - Az az egy utalas ott volt. En mast nem igertem sose -
This message was last edited by the GM at 22:42, Sun 19 Mar 2017.

Csalódott arckifejezéssel lépek ki a templomból, elég nagy reményeket fűztem ehhez a kutatáshoz azonban úgy tűnik, hogy hiábavaló volt a keresés amibe belevágtunk. Vagy átsiklottunk az információk felett, vagy meg se találtuk, de ez jelenleg lényegtelen, hiszen a kutatásunk mára véget ért: talán a városi irattárban nagyobb sikerrel járnánk, ha használhatnánk... Bár ezekkel a gondolatokkal nem kívánom lombozni a társaság hangulatát: -Nos, ha valamit az egyházi küldetésem alatt megtanultam, az az, hogy az irattárakban való keresgélés soha nem fog az első néhány órában kifizetődő eredményt hozni. Ezt elhihetitek, de valahol mindig el kell kezdeni. - mondom egy enyhe mosoly keretében, próbálva kicsit biztatóan hozzáállni a dologhoz, hiszen nem feltétlen a mi hibánk, hogy nem jártunk sikerrel. -Ti visszatértek a fogadóba ahol megszálltatok vagy kivesztek ti is egy szobát az Alabárdosban? Bárhogy is tesztek, örülnék, ha velünk tartanátok oda, egy-két dolgot még meg kellene beszélnünk valami kevésbé nyilvános helyen. - jegyzem meg.
This message was last edited by the player at 23:19, Sun 19 Mar 2017.

Johann es Amelia talan iknabb csak a faradtsag hatasara talan mert erdekli oket a dolog de bologatnak a felvetesre. De igazabol a vacsoraido is kozeleg es ilyenkor nem art egyekent sem valami biztos helyre vonulni.

Theodora, Johann, Amelia, Manfred
link to a message in this game