-Köszönöm! - bólintok mosolyogva - fel fogom keresni a Verena templomot. A szállás viszont... Nos az első utam ide vezetett. Tudna esetleg ajánlani egy jó fogadót, nem messze innen?
A választ követően elbúcsúzom a papnőtől és elindulok megkeresni az úticélomat, ami a templom.

A papno kikiser a templom kapujaig kozben valaszol. - En magam nem hasznaltam oket, de az Ut vege fogadorol jokat hallottam. Az Alabardost meg a varos orsege kedveli, de ok inkabb enni jarnak oda - mondja, majd elmeseli melyik merre is van.

(Ugye te a piros potty vagy a terkepen, az Ut vege az ahol a "haz alaku" jel van, az Alabardos meg ahol a ket egymast keresztezo alabard. Mindketto a varos terkepenek jobb also negyedeben)
This message was last updated by the player at 20:46, Tue 06 Sept 2016.

- Köszönöm! Igazán kedves, megyek is és felkeresem valamelyiket. - elbúcsúzok a papnőtől és elindulok, hogy célbavegyem az Út végehez címzett fogadót. Az alabárdos is jól hangzik, bizonyára remek közbiztonságnak örvend a környéke, de távolabb van és amúgy sem hiszem, hogy bármi bajom eshetne.
Miután elérek a megfelelő helyre, belépek az épület ajtaján.
This message was last edited by the player at 17:06, Thu 08 Sept 2016.

Theodora, Johann, Gunther, Manfred

Shallya temploma nem kifejezetten esik messze a varosi birosagtol, hisz a foter es a templomok tere szinte szomszedos igy viszonylag keves setaval az epulethez ertek. Shallya temloma nem diszes es kisse kopottas is, mintha megannyi elhalado keznyoma koptatta volna a falakat. Az U alaku epulet egyik oldalanal jopar koldus varakozik az oszlopok arnyekaban, valoszinuleg onnan osztanak nekik etelt meg nemi penzt. A masik szarny kevesbe nepes, de az istenno szimboluma a belso udvar tulfelen nyilo ajto felett van.

In reply to Hrothgar Durgrimst (msg # 114):

Miutan elbucsuzol a papnotol a legegyszerubb modon indulsz az Ut vege fogadohoz, a fout felol. A terrol eppen akkor ersz ki az utra mikor a korabban emlitett negyes a Shallya templom ele er. Habar nem kifejezetten kerested de Theodora nem sokat valtozott miota utoljara lattad, es igy miutan Myrmidia cimerevel ekes pajzsa magara vonta a figyelmedet rogton megismered. Talan ha jo tucat meternyire vannak toled es nincsen kulonosen sok ember koztetek.
This message was last edited by the GM at 20:48, Sat 17 Sept 2016.

In reply to Meselo (msg # 115):

- És most mi a rákért is jöttünk ide? Ugye nem valami bíró kapott el a lotyójától valami kórságot és azt vállaltad el mint munkát?- jegyzem meg epésen a csempésznek.

Mikor felfedezem az ismerős arcot, széles mosoly terül el az arcomon. Viccesnek találom, hogy alig indultam el a templomtól és máris belefutok Theodoraba. Mintha a sors keze lenne az ügyben. Gyors léptekkel el is indulok felé, majd mikor már egészen közel érek, megkérdezem:
- Theodora? Te vagy az? Ezer éve nem láttalak!

- Nem, nem álltam gyógyítónak, próbál kulturált hangnemben válaszolni Johann a társától megszokott stílusban érkező kérdésre. Arcára mosolyt erőltetve lépdel tovább, nehogy a többi járókelő esetleg gyanút fogjon, hogy miről is beszélgetnek.
- Azonban Magistrate Richter tényleg ágynak esett, mi pedig épp segíteni próbálunk rajta. Feltételezem, ha jobban lesz, viszonozni fogja a szívességet, érvel a csempész, remélve, hogy ez talán jobb fényben tünteti fel a segítő szándékot. Azt már inkább nem említi meg, hogy mégis miért kereste fel Theodorát és miért is volt oly sürgős meglátogatni a bírót. Valószínűleg a marcona verőlegény nem venné jó néven, ha a "befektetése" vámpírokról és összeesküvésről kezdene hadoválni.

Bár Johann meglepődik, amikor egy idegen hang megszólítja az utcán Theodorát, azonban az értékes csecsebecsék nem épp jogszerű utaztatásával töltött évek során megtanulta, hogy ilyenkor arcizma se rezdüljön. Tekintetét a hang irányába, majd némileg lefelé fordítja, hogy a maga teljes valójában megszemlélje a törpét. Nem olyan ritka népség, hogy ne lehessen őket egy Bögenhafen méretű városban látni, de azért mégis csak egy másik faj tagjáról van szó, így a férfi tekintete akaratlanul is tovább vizslatja Hrothgart, mint az illedelmes volna.

Nehezen bár, de megállom szó nélkül a Gunther által tanúsított viselkedést, bár Manfred tekintét igyekszem egy rövid pillanatra elkapni; szememben látható a rosszallás amelyet a férfi modora iránt érzek, s az bár nem látszik, de többek között azért is nem mondtam semmit, mert ezúttal - ha nem is túlzottan sikerült neki - de Kastor próbált férfiként visszaszolni az általa alkalmazott verőlegénynek. Aki úgy érzem, már-már magának akarja majd a férfi teljes örökségét; jó lesz majd erről elbeszélgetnem vele. Shally templomát már éppen megközelíteném amikor a nevemet hallom - szabályos, katonás lépéssel fordulok el abba az irányba, majd tekintetemet lefelé terelem, hogy felmérhessem a törpét. A megpörkölődött szakállú törpét hamar felismerem, s orromat meg is tölti a lőpor képzelt, fanyar szaga. Halványan, bár annál őszintébben elmosolyodol: -Hrotghar! - ejtem ki a törpe nevét, majd leguggolok, hogy arcunk egymagasságban lehessen; amely bár idegesítő szokásom lehet a törpe számára, azonban hajthatatlanul őrzöm azt. -Rég nem láttalak, de most annál jobbam örülök neked! Mi járatban Bogenhafenben?
This message had punctuation tweaked by the player at 06:47, Thu 22 Sept 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 120):

Röviden végignézek a nő kíséretén, akik láthatóan vele tartanak és engem méricskélnek. Nem sokat időzik rajutk a tekintetem, csak amíg Theodora odajön hozzám és leguggol. A kedves mosoly sok emléket ébreszt és máris örülök neki, hogy ebbe a városba jöttem, még ha az eredeti célom meg is hiúsult. Vidáman kezdek bele a mondandómba:
- Az úgy történt, hogy a helyi Myrmidia könyvtárat jöttem meglátogatni, hogy néhány könyv segítségét kérjem. Hiába, no, nem történhet minden úgy, ahogy eltervezzük. És ezt a sors jól ki is használja. - mondom miközben fanyarrá válik kissé a mosolyom - Viszont Steiner papnő azt mondta nekem, hogy segítségre szorulsz és majd reggel a tanításon találkozunk mi ketten, erre tessék! Hát nem egymásba futunk, alighogy kilépek az utcára? Ezt biztos az Isteneink akarták így! - eresztek el egy rövid hahotát, majd komolyabb kifejezéstöltök magamra - Na de halljuk, kik ezek a jóképű úriemberek mögötted?
This message was last edited by the player at 19:46, Thu 22 Sept 2016.

Kissé fanyarú képpel válaszolok: -Sajnos nem csak én, de a templom, és úgy tűnik maga a város is segítségre szorul. - felelem. -Rövidesen elmondon amit tudok, de előtte be kell térnem Shallya templomába. - többet jeleneg nem kívánok elmondani ezen a helyes, s azzal Hrothgar is tisztában van, hogyha valamiről nem beszélek csak később, akkor annak oka van. De kérésére a kompániámat bemutatom: -A magas, puskás férfi Manfred, együtt szolgáltunk pár éve és nemrég találkoztunk ismét. Amíg nem talál munkát, velem utazik. - kezdek bele, Manfreddal kezdve, hisz ő az egyetlen a jelenlévők közül aki valóban az én útitársam. -Ő ott Kastor, örökségének reménye hozta ide, a nő vele Amelia, a férfi pedig Gunther. - végül felegyenesedek, hogy a többiekhez szólhassak: -Ő pedig itt Hrothgar, törpe mérnök, sok minden más mellett a lőfegyverek és az ostromgépek szakértője, hogy csak azokat soroljam fel, amik tudományai közül kedvesek számomra. - majd visszafordulok a törpéhez, bár nem mondok semmit - tekintetem elárulja arra várok, van-e még kérdése mielőtt betérnék a templomba.

In reply to Johann Munroe (msg # 119):

- És ennek a magimicsodának van valami köze ahhoz hogy a jussodat megkapd az örökségből.- Kérdem Kastortól miközben a felessel beszélget. A törpe bemutatásakor csak egy biccentéssel jelzem hogy tudomásul veszem jelenlétét, különösebben nem zavar.
This message was last edited by the player at 11:48, Fri 23 Sept 2016.

- Örvendek a szerencsének, biccent a törpének Johann illedelmesen, ám nem bocsátkozik annál több bemutatkozásba, mint amit Theodora megtett helyette. Amikor Myrmidia beavatottja Hrothgar szaktudását ecseteli, a férfi Manfred irányába pillant. Feltehetőleg egy katonaembert jobban felvillanyoznak az ilyen jellegű kutatások és fejlesztések. Valószínűleg Johann is nagyobb érdeklődést mutatna, ha e veszélyes eszközökkel kereskedne, ám utazásai során úgy találta, hogy fegyvert csempészni mindig sokkal rizikósabb - és nem utolsó sorban hely- s költségigényesebb -, mint szimplán diónagyságú gyémántokat és ékszereket a vámhatóságok óvó tekintetét elkerülve utaztatni.

- Attól tartok közvetlen ráhatása nincsen, ám egy szívesség a megfelelő helyen lehet, hogy olyan kapukat is kinyit, amit mi magunk egy életen át döngethetnénk, felel Gunther kérdésére is Johann. Hiába minden negatív élmény, a csempész még nem adta fel, hogy a mesés örökségre rátegye a mancsait, s mivel idegen helyen és egyéb lehetőségek hiányában van, így olyasmivel foglalkozik, ami remélhetőleg egy kicsit talán közelebb viszi a vagyonhoz. Már amennyiben megússza ép bőrrel és elmével az egyre sötétebb összeesküvést, amibe sikerült belebotlaniuk.

Bólintok a kompániának, majd visszaterelem tekintetem a nőre. Kissé bizonytalanul felelem: -Értem. Akkor úgy vélem, az lesz a legjobb, ha én is elkísérlek, hogy minél hamarabb segítségedre lehetek. Persze, csak ha nincs ellenetekre. - Az utolsó mondatot már csak félig szánom Theodorának, félig pedig a társaságának. A válaszra várva megsimítom szakállam szenes végét, ami szokásom, mikor gondolkodom vagy várakozok.

Lassú, de határozott bólintással nyugtázom Hrothgar segítőkész szavait: -Ezt örömmel hallom, a későbbiekben ahogy ígértem elmondom amit tudnod kell. De most menjünk! - majd ezzel a lendülettel el is indulok a templomkapu irányába; lépteim nem sietősek, kimértek és precízek, folyamatos ruganyossággal haladok a Kegyelem Istennőjének temploma felé; csak akkor állok meg, ha senki nem követ.
Bár az arcomon nem látszik, azonban kezdenek kétségek felmerülni bennem - nem Hrothgar megjelenése miatt, inkább az a baj, hogy minél többen vagyunk, annál könnyebben vagyunk megtalálhatóak; ami jelen taktikánk szempontjából nem túlzottan előnyös. De az is igaz, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb is végleg eltaposni és elsöpörni minket; fel kell majd lapoznom Myrmidia tanításait vagy egyeztetnem kell majd Steiner papnővel, hogy ő mit gondol, mi volna a legtaktikusabb lépés. De előtte más dolgunk van - s Hrothgar elmondása alapján akár úgy is felfoghatom, hogy talán maga Myrmidia irányította hozzánk a szükség idejében a mérnököt.

In reply to Johann Munroe (msg # 124):

Mikor Johann újabb tereléssel próbálkozik rövidre zárom a beszélgetést.
- Jól sejtettem... tehát szart se tudsz és belekeveredtél valamibe, vagy csak olyan helyen hallgatóztál ahol kurvára nem kellet volna. - mondom közelebb hajolva halkan társamnak. - És most mond mi ez az egész mert akkor még talán segíthetek is. Persze nem jó szándékból, részesedést akarok bármit ajánlottak fel mint javadalmazás.

Egy bólintással jelzem, hogy megértettem, nem fogok kérdezősködni. Kivárom, hogy a többiek milyen távolságból követik Theodorát. Ha nem sietnek annyira, akkor mögötte kullogok, egyébiránt a sor végére állok és nem fúrom be magam a csoport belsejébe. Az úton azt számolgatom, vajon mekkora volt a valószínűsége, hogy így összeakadtunk és ez leköti a figyelmemet, hacsak nem szól valaki hozzám.

- Nem éppen ez történt, válaszol kissé megszeppenve, amikor Gunther közelebb hajol, kihasználva magasabb termetét és elrettentő külsejét, melyen az a kevés higiéniai beavatkozás se segített, ami esetleg a fogadóban érte. Johann nyel egy nagyobbat és ismét kicsit kihúzza magát, megpróbálva visszaszerezni hirtelen kissé inába szállt bátorságát.
- Majd mindent elmondok, de nem itt az utcán kéne ilyesmiről beszélni... menjünk talán be Theodora után, int kezével Shallya templomának bejárata felé és a beavatott után indul, miközben reméli, hogy a marcona férfi nem próbálja megállítani.

Kozeledtek a fokapu fele, ami tarva nyitva all amikor egy egyszeru uhaba oltozott fiatal no lep ki rajta ket idosebb, szinten egyszeru rohaba oltozott asszony tarsasagaban. Mindharmuk ruhazata Shallya feherjet koveti, de mar nem hofeher. A fiatal no nyakaban Shallya szimboluma log, minden bizonnyal az istenno egyik papja. Ahogy kozelednek feletek valamennyit meghallotok a beszlegetesukbol - ...levest. A Godorben osztunk vacsorat, a raszoruloknak mindenhol szukseguk van etelre es par jo szora. A korhazi szarny majdnem teljesen ures de nem hagyhatjuk magara a betegeket... - eddigre ertek eleg kozel egymashoz.
This message was last updated by the player at 21:46, Tue 27 Sept 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 129):

Nem szeretem ha terelnek és ennek most hangot is fogok adni. Utánanyúlok és megragadom Johann karját.

- Mennyi!? - mondom határozottan mert apróért nem fogok dolgozni.

Gunther egyre erőszakosabb fellépése aggasztja Johannt. Csupán az ad vigaszt, hogy a marcona férfi nem a kardjáért nyúlt, hanem csak a karját ragadta meg. A szorítása viszont nagyon messze van a kellemestől, az új ruháján esett gyűrődés pedig csak hab a tortán.
- Nem pénzért csinálom, te barom, válaszol dühös, ám enyhén remegő hangon. Gunther a ruhákon keresztül érezheti, ahogy ujjai alatt megfeszülnek a csempész izmai, ami természetes fiziológiai reakció ilyen helyzetben.
- És most légy szíves engedj el, dolgunk van Shallya papnőivel, biccent idegesen az épületből kilépő nők irányába. Nagyon reméli, hogy a papnők jelenléte elég lesz ahhoz, hogy visszafogják Gunthert, ha már Manfred és Theodora jelenléte ehhez kevésnek bizonyult.

Séta közben figyelem néhány hosszú pillanatig Shallya papnőjét és megcsodálom az őt körbevevő jellegzetes kisugárzást. Csak egy pillanatra sandítok hátra, hogy lássam Kastor és Gunther mit csinál - az arcomon bár nem látszik ahogy ismét a papnő irányába fordulok, de elég nagy lesz a haragom, ha a bajkeverő azzal fog szégyenbe hozni hogy Shallya egy papnője előtt dulakodik. Ahogy odaérünk, megszólítom a nőt: -Üdvözlöm papnő! A nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia beavatottja vagyok és megköszönném, hogyha tudna feladatai mellett néhány percet ránk szánni. Egy rendkívül beteg bíráról és egy bizonyos Ordo Septenariusról volna szó.

A papno vegigtekint rajtatok. Szo mi szo eleg vegyes es feltuno tarsasag vagytok. Kicsit felvonja a szemoldoket majd vegul az ot kiserok fele fordul - Kerlek kezdjetek el intezni a dolgokat. En is megyek amint tudok - majd amint azok elindulnak Theodora fele fordul. - Az irodamban megbeszelhetjuk a dolgokat - int az ajto fele ahonnan kijottek - Bar nincsen tul sok idom, de par percet mindig ra tud szanni az ember a raszorulokra -

A papnot kovetve egy funkcionalis szobaba juttok. Az iroda nem is igazan jo szo ra, nincsen iroasztal, oriasi konyvespolc vagy barmi mas amit az ember egy ilyen helyen elvarna. A szekek kenyelmesek, de nem tulsagosan, eppen csak hogy ne legyen zavaro. Egy apro asztal es kanape. Mind konnyen tisztithatonak tunik. Amint beertek int hogy foglaljatok nyugodtan helyet majd megjegyzi - Ahogy lathattatok nincsen tul sok idom, ugyhogy ha lehet lenyegretoroen. - elmosolyodik kicsit biztatoan. - Melyik birarol van szo? Es mit tudtok az Ordorol? - kerdezi olyan hangon amibol ugy tunik hallott mar rola.
This message was last updated by the player at 21:28, Wed 05 Oct 2016.

Érdeklődve figyelem a fejleményeket abban a reményben, hogy talán a hallottakból előrevetithetem, hogy pontosan miben is fog a segítségnyújtásom megnyilvánulni. Általában optimista viselkedésem most kevésbé látszik meg rajtam. Talán a nyomasztó légkör vagy a bizonytalanság teszi, de kissé aggódva figyelem a tárgyalópartnerek reakcióját. Magam részéről nem kívánok közbeszólni, hacsak nem szólít meg valaki.

Követem a papnőt az irodájába majd amikor int, hogy foglaljunk helyet, élek a lehetőséggel. Csak néhány pillanatot szánok arra, hogy a szoba berendezettségét felmérjem, inkább a nőnek szentelem a figyelmemet, majd amikor végül szót kapunk belekezdek: -Heinz Richter Magistrateről volna szó. Egy bizonyos Herr Heichtdorner kezeli, de nem tudja milyen betegségben szenved és azt is okom van gondolni, hogy nem beteg, hanem megmérgezték. Tudom elfoglalt, de ha volna kapacitása a templomnak arra, hogy meglátogassák, az nagy mértékben növelné az esélyét a túlélésre. - kezdek bele, majd áttérek az Ordora: -Az Ordorol nem sokat. Annyit hallottam, hogy egy titkosnak nevezhető társaság ami a város tehetősebb kereskedőiből áll és adományokat szoktak adni Shallya egyházának illetve a szegényeknek. Ez helytálló eddig, igaz? - kérdezem a papnőt. Nyilván mondandóm végére már megfordult a fejében, hogy a két dolog között lehet némi összefüggés, de amíg nem kérdez rá, addig nem fogok erről semmit se mondani.