[IC] Act 2: Bögenhafen - Temető
- Basszus, szalad ki Johann száján. Meglepetésében teljesen megfeledkezett magáról.
- Bocsánat, teszi hozzá egy szĂvdobbanásnyival kĂ©sőbb, ahogy összeszedi magát. A fĂ©rfi bátortalanul egy lĂ©pĂ©st tesz Ulthar koporsĂłja felĂ©, egyik kezĂ©t öntudatlanul a fa borĂtás felĂ© nyĂşjtja, ám az utolsĂł pillanatban rettegve visszarántja.
- Vele találkoztam pont a minap, a főtĂ©ren... ámbár tudtán kĂvĂĽl, de ő győzött meg arrĂłl, hogy valami gonosz ĂĽtötte fel a fejĂ©t Bögenhafenben, kezd bele az elmĂşlt napok törtĂ©netĂ©be Johann. Hangja először elcsuklĂł, majd ahogy egyre jobban belemelegszik, felveszi az igazán rutinos törtĂ©netmesĂ©lők hangszĂnĂ©t.
- Herr Weidenmann volt az, aki a tragikus hirtelensĂ©ggel elhunyt Karl Teugen mellett volt vĂ©gnapjaiban. MĂg elmĂ©je Ă©pp volt, Herr Teugen állapotárĂłl Ărt beszámolĂłit lábjegyzet formájában elrejtette, hogy az igazságnak nyoma legyen. Ugyanis Herr Wiedenmann szerint a Herr Teugent kĂnzĂł furcsa betegsĂ©g, mely hirtelen jött Ă©s halálos volt, termĂ©szetfeletti, sőt ... dĂ©moni eredetű. Mindennek jelentősĂ©gĂ©t csupán elhessegettĂ©k az illetĂ©kesek, ám az utĂłbbi napok esemĂ©nyei arra engednek következtetni, hogy ez nem csupán az elmebaj korai megjelenĂ©se. Hirtelen sokkal több a halott, a baljĂłs hold teljes egĂ©szĂ©ben mutatkozik, pedig nem most lenne az ideje ... Ă©s a Herr Teugen halálát okozĂł furcsa betegsĂ©g is ismĂ©t felĂĽtötte a fejĂ©t, pont akkor Ă©s pont annál a szemĂ©lynĂ©l, akinek hatalmában állt feltárni ezt a gonosz összeeskĂĽvĂ©st.
Johann nagyon meggyőző tud lenni, ha akar, most pedig tudatosan arra törekszik, hogy elmĂ©lete minĂ©l hihetőbb Ă©s meggyőzőbb legyen. 08:41, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 28 -- 2 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 50. Charm. Nem feltĂ©tlenĂĽl Ăşgy vannak az esemĂ©nyek, ahogy ő elmondja, biztos sok helyĂĽtt sántĂt is a logika, viszont meg kell nyerniĂĽk Kracht atyát, hogy segĂtse nyomozásukat.
- Az egyik sĂrásĂłja szerint egy vámpĂr az elkövető. Azon tĂşl, hogy ez valami gonosz teremtmĂ©ny, nem sokat tudunk rĂłluk, ám Herr Wiedenmann egyszer azt mondta, hogy Ăłvakodjunk a fĂ©rfitĂłl, aki nem is ember. És Ă©n valamiĂ©rt Ăşgy Ă©rzem, hogy e pletykák Ă©s őrĂĽlt szavak mĂ©lyĂ©n az igazság csĂrája lakozik, fejezi be mondandĂłját a csempĂ©sz. Nagy levegőt vesz, amit aztán lassan kifĂşj. Valahogy nyugodtabbnak Ă©rzi magát, mintha meggyĂłnta volna bűneit.