[IC] Act 2: Az Ordo Septenarius nyomaban
NĂ©mikĂ©pp felkavar Theodora hirtelen dĂĽhe, elsősorban szĂłljon bár a vĂ©rmocskos tárgynak mit hozok, mint viseltes kĂĽllememnek, köpönyegforgatĂł hermelin-valĂłmnak. Persze amilyen gyorsan Ă©rkezett, oly hamar el is illan az Ă©rzĂ©s, csupán szempilláim rebegnek a felkaromba hasĂtĂł mágia marta fájdalomtĂłl mihelyst kĂ©t lĂ©pĂ©sre tőlĂĽk megállok, s lassan fĂ©ltĂ©rdre ereszkedve balombĂłl magam mellĂ© a földre helyezem a koponyát. Semmi fenyegető nincs a mozdulatban, de elvárás sem utĂłbb, hogy rĂłlam is gondoskodnia kelljen...
Látva - tán Shallya felcsereit is megszĂ©gyenĂtő mĂłdon - remekĂĽl boldogul, gyakorlatias mozdulatokkal tĂ©ve szabaddá vĂ©gĂĽl az Ă©gett sebet - mĂ©g ha szemlátomást nincs is meg minden eszköze a kezelĂ©shez - nem fontoskodom, csupán akkor mozdulok, ha jelĂ©t adja: segĂtsĂ©get kĂ©r.
Ahogy megĂ©bred a törpe, kĂ©shegynyi ajkam halk feleltre nyĂlna kĂ©rdĂ©se nyomán, ám vĂ©gĂĽl annyit sem szĂłlok, jĂł kezekben van. Tekintetem elárulhat, de a papnő beszĂ©l helyettem...
---
-A koponya már önmagában nem jelent nagyobb veszĂ©lyt mint az F.S. monogrammal hĂmzett koszos keszkenő mire a csatornában leltĂĽnk, s mit utĂłbb a Vándornak, KenyĂ©r gazdájának adtam...megőrzĂ©sre. - nĂ©zek mĂ©lyen Theodora szemeibe miután a sĂ©rĂĽlt törpe elszenderĂĽlt. Mielőtt bármit szĂłlhatna folytatom.
-Nem kĂ©rem, hogy higgy nekem csak hallgass meg. Saját szemeddel láthattad minden erőmmel azon voltam, hogy szabotáljam a rĂtust, mĂ©gis a legtöbb mit elĂ©rtem, hogy igazi ellensĂ©gĂĽnk felfedte magát Ă©s a dĂ©moni Gideon Teugen elbukott, ahogy az is mit felĂ©pĂtett. Egyelőre. A valĂłs bizonyĂtĂ©kot szemben egy lĂ©gből kapott levĂ©llel - nĂ©zek Johan felĂ© kĂ©rdőn, majd vissza a papnőre - NulnbĂłl (?)..ha jĂłl hallottam; nem hagyhatom hátra Bogenhafen szcĂ©náján. - jelentem ki csendesen.
-A városi őrsĂ©g rĂ©szĂ©ről a legkevesebb, hogy miután besĂ©táltatok Gideon csapdájába, herr Magirius halála után vĂ©rdĂjat tűzött ki a fejetekre, de Elinornak Ăgy rendednek mĂ©g magad sem tudod mekkora szĂĽksĂ©ge van rám, pedig elhiheted nem becsĂĽlöm tĂşl magam. EzĂ©rt maradok önszántambĂłl ameddig az árnyak közĂĽl segĂthetek... - hagyom, hogy megemĂ©ssze a hallottakat majd folytatom.
-Minduntalan kalkulálsz, igaz? KihajĂłznotok számos sĂşlyos, járni alig kĂ©pes sebesĂĽlttel nem egy jĂłl biztosĂtott, álcázott fedĂ©lközben jelenleg csoportos öngyilkosság. Mert nem jellemző, hogy elhamarkodottan döntesz, Ăgy megkĂ©rdem mielőtt távoznĂ©k: veszĂ©lyeztetnĂ©d többek Ă©ltĂ©t, hogy Chlodovech bitĂłja legyen a legkevesebb melytől tarthattok...?
Válasza után:
A lövĂ©sek hangjait messzire viszi a vĂz. Az őrsĂ©g hamar itt lesz, ideje felszĂvĂłdom...
--
Amikor megszĂłlĂt, Ă©rdeklődve az ismeretlen fĂ©rfire nĂ©zek. IsmerjĂĽk egymást?
-Nem is akarlak meggyőzni... - felelem higgadtam. ...s ha megfogadsz egy tanácsot, nem ĂtĂ©lkezel, hogy magad se ĂtĂ©ltess idejekorán. Ahol sok a bárány, elkĂ©l a farkas, mint Gunther - engedek meg egy halvány fĂ©lmosolyt.