Amelia felsikkantasara Johann is elobujik a ladak mogul. Kisse rekedtes hangon szolal meg - Ez... Ez mi volt? - majd igazabol valaszra sem varva folytatja - Ha ilyesmit terveznek Nuln kozelebe is akkor azt hiszem a legjobb az lenne ha Bretonnia fele indulnank. Tasseninck koronaherceg is arrafele probal uj kereskedelmi utvonalat talalni es ha egy fohercegnek jo, akkor nekunk is az kell hogy legyen nem? - nez korbe remenykedve

(Aki mar nem emlekezne, bar a dokumentumok kozott megtalalhato, Grissenwaldbol Nuln kozelebol jott a level Teugennek valami Black Peaks nevu helyrol amire jo forditast nem talaltam igy hagytam Black Peaksnek... Fekete Csucsok?)
This message was last updated by the GM at 19:28, Wed 23 Aug 2017.

Ahogy a demon tenyleg eltunik Johann es a tobbiek esetleges kerdeseivel mit sem torodve rohan Elinor Anthonyhoz majd megvizsgalva megjegyzi - Hala Myrmidianak meg el - gyorsan int a ket megmaradt katona fele akik eppen elkuzdve megrendulesuket mint a reszegek kozelednek es ovatosan felemelteti veluk a kapitanyt - Azt ajanlom nektek is hogy tunjetek el egy kis idore. Megprobaljuk Anthonyval felgongyoliteni az ugyet, most hogy Teugennek es Steinhagernek vege talan konnyebb lesz. De jelenleg koroznek titeket gyilkossagert es gyujtogatasert - majd Steinhager tetemere pillant - Es esetleg meg egy gyilkossagert. Amig le nem csengenek a dolgok addig veszelyes maradnotok. Van valami tervetek, tudok segiteni? -
This message had punctuation tweaked by the player at 19:40, Wed 23 Aug 2017.

Ahogy a démon eltűnik a kezében szorongatott alakokkal megijedek, hiszen elragadta társaimat, majd ahogy elmém józansága kezd visszatérni megnyugszom, hiszen látom a szorongó Félixet és Manfrede a pentagramma szélén állni - elengedem magam egy rövid időre, elnyúltan elterülök a földön és veszek néhány nagy levegőt, megpróbálva felülkerekedni az iménti sokkhatáson. Lassan tápászkodok fel a földről, közben letörölve az arcomról néhány könnycseppet, miközben a látszólag félelem nélküli Elinort figyelem s magamban abban bízok, hogy egyszer képes leszek ilyen krízishelyzetben annyira megőrizni az önuralmamat mint ahogy most ő tette - kissé égeti a mellkasomat a papi avatásomat garantáló levél a páncélom alatt, mert jelenleg méltatlannak érzem rá magamat, azonban nincs most időm ilyen dolgokkal foglalkozni. Mikor felálltam megigazítom a pajzsomat és séta közben kezembe veszem a lándzsámat, majd közelebb megyek a pentagrammához - láthatóan gyanakvóan figyelem az Ordo köpenyébe öltözött Cylt, majd ismét megtörölve szemeimet válaszolok a papnőhöz: -Vár ránk egy hajó, terveim szerint Nulnba indulunk, Herr Teugen onnan kaphatott segítséget és... - azonban nem folytatom tovább, ahogy tekintetem ide-oda cikázik a társaim között meglátom a földön fekvő törpét és azonnal szaladni kezdek az irányába, hogy megnézhessem él-e még. Vannak nálam elsősegélynyújtáshoz használatos dolgok, minden tudásomat alkalmazva próbálom megmenteni a mérnök életét. -Kalkulálnom kellett volna azzal, hogy több embert bérelnek fel a raktár őrzésére... - ostorozom magamat miközben a törpe sebeit próbálom ellátni. -Szánd meg ezt a meggyötört testet Myrmidia, ne engedd még elhajózni nyugatra... - motyogom magam elé, a sebek ellátása közepette.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 360):

Schwarzflagge kábán pislogva tér magához, majd félpercnyi tompaság után
Na mégiscsak meghaltak a főkolomposok, Teugen, Steinhager, Gideon. Nem tudtuk őket elfogni. Kár volt az a nagy előkészület. Egyszerűen csak a pokolra kellett volna juttatni őket.....bár ahogy láttuk, végülis, ez szó szerint bekövetkezett. Na mindegy kár ezen már most mit meditálni! Irány a hajó! Húzzunk el, amíg nem próbálnak meg elfogni és meglincselni minket a helyiek! azzal szeme ide oda rebben, hogy ki kapja magát a társaságból, hogy minél hamarabb kereket oldhassanak, amikor eszébe villan a verőlegény. Széjjelnéz, hogy merre található, majd odamegy hozzá, megnézi, hogy él-e még.

Védd a törpenépet. - visszhangoznak elmémbem mesterem szavai, s hagyva az eszelősen rohanó kultistát felveszem a kiégett varázskörben fekvő üreges tekintetű koponyát, majd letérdelek Theodora közelében, hátha segíthetek ellátni a sérültet, még ha bizonyára nem is vagyok oly képzett felcser mint Myrmidia beavatottja. Hogy Anthony életben van pillanatra felcsillan a szemem, de tudom, s elfogadom Elinor mellett a helye...
-Nem kell tartanod tőlem, bár megszereztem a Teugenek bizalmát, ez már mit sem jelent, hogy nem tudtam szabotálni a rítust... - fogom rövidre. -Viszont ismerem Gideon Teugen dolgozószobájának helyét, s az őrségváltást. Szándékomban áll visszamenni a birtokra bizonyítékért míg Morrslieb az égen. Milyen névre hallgat, mikor indulna a hajó és melyik mólóról...?
This message was last edited by the player at 14:09, Thu 24 Aug 2017.

Theodora gyorsan atnezi Hrothgart. A torpenek lathatoan nem tort csontja csak egy csunya egesi seb van a mellkasan, bar ilyen serulessel mar halottakat is latott boven a seregben. Mindenesetre ugy tunik Hrothgar lelegzik es rovidesen ki is nyitja a szemet - Gyoztunk? - kerdezi gyenge hangon majd mielott elajulna ujra hozzateszi - Nem valo az ilyesmi nekem -
Nem artana rendes orvosi ellatas a torpenek, de nepe elegge szivos, az is elofordulhat hogy magatol is rendbejon. Elobb utobb...
This message was last updated by the GM at 09:31, Thu 24 Aug 2017.

Felix es Manfred odamegy gyorsan Guntherhez. Ugy tunik o is tulelte, bar a panceljan van par csunya vagasnyom, de semmi olyan amit ne lehetne rendbehozni - Tuleli - mondja a lovesz vegul - Azt hiszem. De elcipleni nem lesz kellemes - le is kever neki par konnyed taslit mint az altala ismert legjobb gyogyitasi modszer hatha nem kene cipelni megse
This message was last updated by the GM at 09:36, Thu 24 Aug 2017.

Csak fél szemmel figyelem ahogy Félix és Manfred az bajkeverőt vizsgálgatják, közben pedig gyorsan ellátom Hrothgar sebeit amennyire tudom - segítségre nem igazán van szükségem, a harctéri súlyos sebek ellátásában van a legnagyobb rutinom, így aztán ügyesen és gyorsan dolgozom: -Vidd a közeléből azt a koponyát! Ki tudja milyen erők dolgoznak még benne. - válaszolom a tolvajlánynak, akit nem zavarok el ha segíteni akar, de ha a koponyával közelítene tovább, akkor ismét felszólítom rá, hogy ne hozza ide. -A hajónk azonnal ki fog futni amint megérkezünk. Percek teltek el az első leadott lövés óta, az őrség hamarosan a nyomunkban lesz, ha pedig látják, hogy hajóval menekülünk, sok problémánk lehet a folyami őrséggel és az útőrökkel a napokban... Nem kockáztatunk, ha vissza akarsz menni a Teugen házba, nem fogunk várni rád. - válaszolom miközben a törpe sebét próbálom ellátni. Bízok a szívósságában, azonban láthatóan így is megkönnyebbülök amikor kinyitja a szemét: -Igen, győztünk. - nyugtatom meg a törpét, letörölve a verejtéket a fejéről, majd felnézek a papnőre: -Egy dolgot kérnék. Emlékszel Chlodovechre, igaz? Tartok tőle, hogy elfogták az őrség tagjai. Ha tudjátok, kérlek, próbáljátok megmenteni valahogy a kötéltől.

Krákog néhányat, hogy rendbe hozza a torkát, majd feltápászkodik és hagyja, hogy Felix mellett Manfred is hozzáférhessen Gunther-hez.
A korábban Ordo tagnak öltözött Cyl szavait hallva viszont karba tett kézzel áll meg, most félig a Gunthernek és neki is fedezéket nyújtott ládáknak támaszkodva.
- Nekem nincsen okom bízni abban, amit mondasz. Nem szeretem a magányos farkasokat. Bizalmatlanná tesznek és úgy változik az adott szavuk, mint a szelek járása. - méri végig a most meg a véres és koszos szolgálólány ruhában, ráadásul a szertartáshoz használt koponyát is kezei közt szorongató Cyl-t, majd Theodorához fordul.
- Amit kértél, azt elintéztem. Chlodovech miatt pedig ne aggódj. Saját maga is meglepődött azon hogy mit tett vele némi tisztálkodás meg egy új ruha. Ha nem keres fel idővel és lesz megint ugyanolyan megviselt ruházatú és az út porától mocskos... szerintem fel sem ismernéd, ahogyan Kenyeret sem. - mosolyodik el remélve, hogy némileg ezek megnyugtató információk lesznek Theodora számára. Amelia ugyanis sosem felvágásra használta az egyesek által álcának gúnyolt maszkírozást és alakoskodást, amit a cirkuszi évei alatt tanulhatott.
Nem, nem cserélték ki. Inkább látszódik rajta az, hogy kinyílt a szeme végre és ezért határozottabban áll ki a saját döntéseinek -vélt- helyessége mellett, mint korábban.
Talán a démonokkal való találkozás okozta sokk váltotta ezt a kevésbé gyerekes reakciót ki belőle, de az mindenki számára lejöhet, hogy érezhetően határozottabb, mint korábban volt.
Szóval visszatérve:
Gunther cipelésébe nem szándékozik besegíteni, fájlalja eléggé ahhoz a raktárajtóból rárontott zsoldos csapását annyira, hogy ne legyen kedve a raktárba berontót -a saját erejéből kiindulva- rángatva távozni a megakadályozott rítus helyszínéről.

Némiképp felkavar Theodora hirtelen dühe, elsősorban szóljon bár a vérmocskos tárgynak mit hozok, mint viseltes küllememnek, köpönyegforgató hermelin-valómnak. Persze amilyen gyorsan érkezett, oly hamar el is illan az érzés, csupán szempilláim rebegnek a felkaromba hasító mágia marta fájdalomtól mihelyst két lépésre tőlük megállok, s lassan féltérdre ereszkedve balomból magam mellé a földre helyezem a koponyát. Semmi fenyegető nincs a mozdulatban, de elvárás sem utóbb, hogy rólam is gondoskodnia kelljen...

Látva - tán Shallya felcsereit is megszégyenítő módon - remekül boldogul, gyakorlatias mozdulatokkal téve szabaddá végül az égett sebet - még ha szemlátomást nincs is meg minden eszköze a kezeléshez - nem fontoskodom, csupán akkor mozdulok, ha jelét adja: segítséget kér.
Ahogy megébred a törpe, késhegynyi ajkam halk feleltre nyílna kérdése nyomán, ám végül annyit sem szólok, jó kezekben van. Tekintetem elárulhat, de a papnő beszél helyettem...

---

-A koponya már önmagában nem jelent nagyobb veszélyt mint az F.S. monogrammal hímzett koszos keszkenő mire a csatornában leltünk, s mit utóbb a Vándornak, Kenyér gazdájának adtam...megőrzésre. - nézek mélyen Theodora szemeibe miután a sérült törpe elszenderült. Mielőtt bármit szólhatna folytatom.

-Nem kérem, hogy higgy nekem csak hallgass meg. Saját szemeddel láthattad minden erőmmel azon voltam, hogy szabotáljam a rítust, mégis a legtöbb mit elértem, hogy igazi ellenségünk felfedte magát és a démoni Gideon Teugen elbukott, ahogy az is mit felépített. Egyelőre. A valós bizonyítékot szemben egy légből kapott levéllel - nézek Johan felé kérdőn, majd vissza a papnőre - Nulnból (?)..ha jól hallottam; nem hagyhatom hátra Bogenhafen szcénáján. - jelentem ki csendesen.

-A városi őrség részéről a legkevesebb, hogy miután besétáltatok Gideon csapdájába, herr Magirius halála után vérdíjat tűzött ki a fejetekre, de Elinornak így rendednek még magad sem tudod mekkora szüksége van rám, pedig elhiheted nem becsülöm túl magam. Ezért maradok önszántamból ameddig az árnyak közül segíthetek... - hagyom, hogy megeméssze a hallottakat majd folytatom.

-Minduntalan kalkulálsz, igaz? Kihajóznotok számos súlyos, járni alig képes sebesülttel nem egy jól biztosított, álcázott fedélközben jelenleg csoportos öngyilkosság. Mert nem jellemző, hogy elhamarkodottan döntesz, így megkérdem mielőtt távoznék: veszélyeztetnéd többek éltét, hogy Chlodovech bitója legyen a legkevesebb melytől tarthattok...?

Válasza után:

A lövések hangjait messzire viszi a víz. Az őrség hamar itt lesz, ideje felszívódom...

--

Amikor megszólít, érdeklődve az ismeretlen férfire nézek. Ismerjük egymást?
-Nem is akarlak meggyőzni... - felelem higgadtam. ...s ha megfogadsz egy tanácsot, nem ítélkezel, hogy magad se ítéltess idejekorán. Ahol sok a bárány, elkél a farkas, mint Gunther - engedek meg egy halvány félmosolyt.

Láthatóan megkönnyebbülök Amelia szavai hallatán, a szememben is rendkívül jól látható mennyire hálás vagyok a lánynak amiért biztonságban tudhatom Chlodovechet: -Köszönöm Amelia, rendkívül hálás vagyok azért amit tettél. - magyarázom a lánynak, majd felemelkedek a földről, így nézek Cylre: -Itt sasok vannak, nem bárányok, a farkas pedig nem látja át a háború lényegét; túl alacsonyan van hozzá, vakon harcol. - biccentek Gunther felé, hangsúlyomból jól érezhető, hogy szerintem egyszerűen öngyilkosság volt amit csinált a férfi. A koponyás mondandóját nem kommentálom a lánynak, pontosan tudom, hogy annyira nem ért hozzá mint ahogy én sem, ha Albert mondaná ezt, számára elhinném, de én jobban bízok az óvatosságban. -Nem tudsz meggyőzni, kihajózunk. Hamarosan az őrség üldözőbe vesz minket és így nem tudunk elmenekülni, se elbújni, a templom sem nyújt védelmet jelenleg viszont ha időben eltűnünk, megússzuk. Az egyházam megerősödve fog kikerülni ebből az egészből a város pedig biztonságban van most már, Teugen és Steinhager halálával Herr Ruggbroder lett a város leghatalmasabb kereskedője, aki pontosan tudott az Ordo üzleteiről, el fogja lehetetleníteni a rend további működését. Bögenhafen megmenekült, mi pedig elmenekülünk most. - mondom, s még adok lehetőséget a lánynak a válaszra, azonban látható, hogy rövidesen el fogok indulni a kikötő irányába.
This message was last edited by the player at 16:45, Thu 24 Aug 2017.

Ily válaszra számítottam egy sastól. - bár arcvonásaim közelről sem tükröznek elégedettséget miközben magam is felállok, egyúttal felvéve a koponyát a földről.
-Herr Ruggbroder szava nem a törvény, de ami ennél is fontosabb gyilkosság vádja alól bizonyítékok hiányában nem fog felmenteni senkit. Közhely tudom, de legyetek óvatosak... - fogom rövidre mondandóm. -Mihelyst kihajóztok ha alkalmam nyílik megpróbálom elterelni az őrség, üldözőitek figyelmét, de nem fogok lelepleződni. Bár nem tudod még, fontosabb miért néhányunknak egyelőre maradnia kell... - hagyom nyitva a lehetőségét, ha bárki csatlakozna.

-Nem Herr Ruggbroder emberségében vagy adott szavában bízok, hanem az Ordotól való félelmében és a profit iránti vágyában. Tönkre fogja tenni a megmaradt Ordo tagokat, ebben bizonyos lehetsz. - mondom még Cylnek, majd lassan bólintok a mondandója második részére. -Ha úgy érzed maradnod kell, hát tégy így. Mi elhagyjuk a várost. - mondom a lánynak, majd a papnőhöz fordulok: -Köszönünk mindent amit kaptunk tőled Elinor, a bizalmat, a segítséget, és persze köszönöm a levelet amelyet rám ruháztál. Ha tehetem, meg fogom látogatni a templomodat ha elcsendesültek a dolgok. Volna még miről beszélnünk, de mennünk kell. - mondom még, majd további néhány szívdobbanásnyi ideig nézek még a papnő szemében, majd a többiekkel együtt (ha készen állnak) elindulok a Berebeli irányába.

-Apró, a megfelelő helyen és időben elejtett morzsák elegendők. Erre lefogadom herr Ruggbrodernek már megvannak az emberei és a Teugenek halálával fel fognak bátorodni. Nem is ezért van maradásom... - tekintek a raktárház száján túlra, míg Elinorral beszél, majd vissza Theodorára.
-A Berebelivel keresztül a kanyargós Reiken át hol horgonyoztok majd le? - kérdem halkan a papnőt búcsúzón, majd válasza után Elinorra nézek.
-Ideje indulnunk...
This message was last edited by the player at 19:58, Thu 24 Aug 2017.

Elinor Chlodovech emlitesere csak bolint mintegy megerositeskeppen hogy utannanez a dolgoknak. Majd miutan a ket katona felemelte az ajult kapitanyt hozzateszi az ot figyeloknek. - Mi indulunk, jobban teszitek ti is ha hasonloan cselekedtek. A kornyek nemsokara tele lesz orjaratokkal. Mi is csak meghuzzuk magunkat par orat Heinrichnel es mikor lecsillapodtak a dolgok megyunk at a templomba meg a reggeli munkak megkezdodese elott. - Theodora mellett elsetalva rateszi a kezet a leendo papno vallara es megjegyzi - Myrmidia vigyazzon rad - mindenkinek koszonetkeppen biccent es elindulnak.

(Ha valaki kozben kinez a kapun lathatja hogy a Morrslieb eltunt az egrol. Nemreg meg az egesz eget ugy boritotta be mintha csak karnyujtasnyira lenne most meg sehol. Az utcak jelentosen sotetedtek igy hogy a Mannslieb gyenge fenye vilagitja csak be es kod is van)
This message was last updated by the player at 10:46, Fri 25 Aug 2017.

Johann akirol eddig kicsit elterelodott a figyelem idokozben gyorsan egy likoros dobozt felkap. Kisse nehezen emeli meg de azert birja - Josefnek - mondja magyarazatkeppen a ranezoknek majd hozzateszi szabadkozva - Ha gyilkossagert elkapnak minket akkor ugysem szamit semmit egy lada ide vagy oda -
This message was last updated by the GM at 10:50, Fri 25 Aug 2017.

Manfred ebresztonek szant pofonjaira Gunther lassan kinyitja a szemet bar meg kicsit kaba, de a hatalmas utesek ellenere kezd magahoz terni.
- Mondtam hoyg jol van - vigyorog Manfred Gunther fele majd felrantja a foldrol.
Hrothgarhoz siet, es int Luciusnak - He haver te kapd el a labat es menjunk - majd nekilat hogy meg is valositsa a dolgot
This message was last updated by the GM at 12:17, Fri 25 Aug 2017.

Nem veszi fel a megjegyzésére válaszul hozzá vágott jelképes kesztyűt. Teljesen felesleges időt fecsérelnie a kacifántos és szavak kifacsarásával játszadozóval való vitatkozásra és nem mellesleg Theodora visszavágott a saját hasonlatával, amit ugyan a lány szívesen cáfolna, hiszen sosem érezte magát büszke és magasröptű avagy nemes sas madárnak, de még mindig egyszerűbb elfogadnia, és csendben hallgatnia, mint szavak árvízével elkapatnia magát.
Mindenki úgy éli az életét, ahogyan neki a megfelelő. Amelia óvatosságból nem becsüli túl a saját képességeit és tudja, hogy a düh és a hirtelen harag sosem jó tanácsadó, a túlbonyolított tervek pedig ezerszer több buktatót rejtenek, mint az egyszerűbbek.

A távozó myrmidia papnő és kísérete felé elköszönésképpen fejet hajt, majd a raktár ajtajához lépve kitekint, hogy a kinti fényviszonyokat és a lehetséges menekülési utakat felmérje.
- A köd a hasznunkra lesz, a Morrslieb is szerencsénkre eltűnt az égről, így a kevesebb fény is segít minket. - kivár egy kicsit mielőtt folytatná. - Ha gondoljátok, akkor meghúzódhatnánk egy darabig máshol, amíg elhozom a bárkáról az álcaruhákat és megpróbálkozom az álcáitok elkészítésével. Feltételezve, hogy marad ez a verzió és nincsen senkinek sem ellenére. Illetve aki úgy véli, hogy nem feltételezik róla, hogy "velünk" érkezett és valóban bajban lehet, az akár össze is szedheti a saját esetlegesen a szállásán hagyott motyóját. - ez utóbbit csak kitérő opciónak említi, nem tudhatja, hogy a nem Berebeli-n érkezett társainak hátramaradt-e esetleg bármije a szállásukon, ha volt/van olyanjuk.

-Ezeknek a dolgoknak nem vagyok megmondója, nem ismerem a vízparti településeket megfelelően. - válaszolom még Cylnek de rögtön utána figyelmem inkább a papnőre terelődik, valamint az Anthonyt cipelő két Myrmidia hívő városőrre. Lassan biccentek búcsúzóul, s bár általában ügyesen forgatom a szavakat, most tömör és egyszerű köszönés hagyja el csak ajkaimat: -Viszlát Elinor, Myrmidia óvjon benneteket. - nézek ismét néhány szívdobbanásnyi ideig a papnő szemébe, majd rögtön utána a szervezkedő társaimra pillantok. Kastoron csak pár pillanatig akad meg a szemem, majd Manfredet figyelem, aki nagy örömömre önállóan hozzálát a sebesültek megragadásához, így én Ameliának tudom fordítani a figyelmemet arra az időre amíg beszél: -Nem, sajnos nincs most már ilyesmire időnk, nem várunk egy percet sem tovább, a Berebeli nincs messze, keresztülvágunk a kikötőn és hajóra szállunk mielőtt a város észbe kaphatna. - válaszolom nemes egyszerűséggel Ameliána. -Ha segíteni akarsz, less ki az előttünk álló épületek sarkain túlra, hogy látsz-e őrjáratot közeledni. Eddig Lucius tette ezt, de ő most elfoglalt. - teszem még hozzá a lánynak, gyorsan beszélve, s közben amennyiben a többiek is készen vannak, lassan előre araszolva a Berebeli irányába. Nagyon mennünk kellene.

- Ha gond lenne, akkor megpróbálom elterelni rólatok a figyelmet, de igyekszem nem túlságosan lemaradni majd a hajóról. - Előre indul miután egy röpke fohászt  alig érthetően elmormol.

Mint aki egy hosszú álomból ébred, körülnézek. Nem számítottam arra, hogy túléljük. Az a szörnyeteg nagyon erős volt.
-Veletek jövök- jelentem ki. Vajon maradt az Ordobol valami? Mindenképp értesítenem kell a Fény rendjét valahogy.

-Ha a kislevi horgony ereszt Weissbruck kikötőjében, megtalálom a Berebeli teknőt, vagy utóbb nyomotokba eredek... - szólok Theodorához végül, azzal a két egykori Teugen zsoldos tetemének kiforgatása után, amint az íjász felderíteni indul, óvatosan, ellentétes irányban körüllesve, majd hallgatózva a raktárház ajtaja mellől a sebesült Anthony útját biztosítom a köd lepte éjszakában...

...nem áltatom magam, hogy elbírnám akár kardját is.

Cyl gyorsan a hona ala kapja a koponyat, probalna atnezni a katonak tetemet de Elinorek mar elindultak, ha nem akar lemaradni akkor nem tud sokaig nezelodni. Ennyi ido alatt max a foldon fekvo kardjat birna magahoz venni, utanna mar sietnie kell. A papno es kiserete mar igy is eppen eltunnek az egyik sikatorban...

Folytatasa egy uj topikban

Meg mielott Cyl eltunne Johann udvariassagbol talan vagy ki tudja de valaszol - Weissbruckban. Persze, csak eljuk meg - teszi hozza kisse borongosabb hangon, majd zsakmanyat cipelve Amelia utan ered. A kis csapat a sotet kikotoben nekiindul. Hrothgart cipelve es a meg kisse kotyagos Gunthert iranyban tartva kesz csoda de egesz jo sebesseget diktaltok. A tavolbol kialtozast hallotok meg labdobogast. Minden bizonnyal az orseg. Kozelednek, de meg nincsenek nagyon kozel. Gyorsan, amennyire tudtok a lehetosegekhez kepes, haladtok el a horgonyzo barkak mellett mig felbukkan a Berebeli.
This message was last updated by the GM at 21:26, Mon 28 Aug 2017.

Josef les a hajo korlatja mogul es mikor latja hogy cipeltek valaki meg meg is csovalja a fejet de segit mindenkinek beszallni.
- Mi volt ez az ektelen larma? Csendesebben nem lehetett volna? - suttogja elegge eles hangszinnel. - Most dragabb lesz kijutnunk. Es arum alig van. Meg ket nap kellett volna - nez kisse duhosen, de azert a keze mozog, eloldozza a barkat es amennyire csak tudja halkan elloki a parti molotol. Eszrevettetek hogy a barka egyaltalan nincsen kivilagitva, halkan int oda titeket az evezokhoz miutan Hrothgart leraktatok pihenni. Vegul mikor mogottetek a tavolban mar lampak es faklyak vilagotjak be a raktar kornyeket eleri a hajotok a varosfalat... Josef egy lefedheto lampabol villant parat amire egy koverkes, porseneses or jon elo egy bodebol. Josef egy erszenyt huz elo a ruhaja alol - A beteg nagyapamhoz sietek - es dobja ki az ersznyt az ornek. Az elkapja merlegeli majd mutatja hogy a masik keze meg ures. Josef merges es kerdo tekintetere a tanulatlanokra jellemzo hanghordozassal megjegyzi - Az egyik szememet be tudom hunyni de a lovoldozes meg minden. Ki tudja mi van azon a barkan - jegyzi meg bar lathatoan nincs kedve atvizsgalni azt. Josef morogva elokapar meg egy zacskot es kidobja mire az or vigyorogva visszasetal a bdejaba es nemsokara valami halk kattogasfelet hallotok, valoszinuleg a varost vedo valamifele vedmuvet kapcsolhattak ki mert amint a kattogas elhallgat Josef rogton int hogy evezzetek es egy jo par oran at nem is mondja hogy alljatok le vele. Mire ejjel, faradtan szinte osszeestek es mar jelentos tavolsagra kerult a varos Josef megnezi Hrothgart is - Rosszul nez ki - elgondolkodik, ami nala busa feje vakarasaban es szemoldoke eros munkajaban merul ki megszolal - Tudok egy orvost. Vagy affelet. Nem kerdez sokat es altalaban mukodik. - mkozben odasetal a kormanyhoz megjegyzi - Es jottok nekem 100 ezusttel. Rablas. En mondom rablas. -
This message was last updated by the player at 21:38, Mon 28 Aug 2017.