A nap lassan lebukik a horizont moge es az utcakat innentol kezdve egyedul a Morsslieb beteges fenye vilagitja meg.

Ezúttal kommentár nélkül hagyom Franz a szobák árára vonatkozó megjegyzését, de reflexszerűen végigfut a fejemben néhány egyszerű számítás, s jobban belegondolva, így annyira nem is meglepő, hogy mindenkit próbál éjszakára más helyekre átterelni. Biztosan elég pénz folyik be a napközben itt eszegető, iszogató városőrökből, azzal pedig valóban kevesebb a gond mint a szobák fenntartásával.
Mellesleg, miközben a ragulevest eszem és az őröket hallgatom kicsit messze járnak a gondolataim - csak alkalmanként szólok bele a beszélgetésbe, helyette azon jár az agyam, hogy hogyan léphetnénk most tovább. A betörés egy határozott és erőteljes fellépés volna, de tartok tőle, hogy jóval több kockázatot rejt magában mint amennyi hasznunk lehetne belőle. Ha valaha el fogunk jutni odáig, akkor az nem ma lesz: se az irodát nem láttuk még belülről, s azt se tudjuk hány emberrel számolhatunk az épületben, illetve más előkészületeket is meg kellene még tennünk. De ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy más ötleteim nem nagyon vannak: még a városőrség kapitányát környékezhetjük meg a történetünkkel és azzal, hogy látták a fesztiválon amikor elvileg ő nem volt ott, de ha jutnánk vele valamire, valószínűleg ugyanúgy megakadna idővel mint ahogy Richter Magistrate sem jutott sokáig.
Hacsak valami említésre méltó dolog nem történik, jómagam még egy darabig maradok beszélgetni, majd lassan visszatérnék a szobámba.

Bezárkózom szobámba, majd seizában ülve az ágyamra kiterített papírok felé görnyedek. Malthusius sorsa megpecséledőtött, Szörnycirkuszának befellegzett. A jegyüzérkedés törvénytelensége felett még szemet hunynék, de mutáns golinokkal kereskedni egészen más. Csak épüljön fel herr Richter... - rendezgetem szobámban a papírokat, kimutatásokat vagy fertályórán át, de kevés valódi bizonyítékkal kecsegtet a macskakaparásnak is beillő írás. Mintha a bolond inasa rótta volna a beteges sorokat... hajtogatom össze az iratokat, s gondosan elrejtem a matrac alá, az ágyváz rejtekébe.

Fiatal az este, felöltöm hát mintás tunikaruhám, kibontom hosszú hajam, könnyed, mandulavágású szemeimet kiemelő füstös vonalakkal gazdag sminket kreálok, majd zárva szobám ajtaját lemegyek a fogadóba...

Gunther idokozben csatlakozott a tobbiekhez vacsorazni amig meg felszolgalnak vacsorat. Eppen megjottek az etelek amikor leer Cyl. A csapat ket asztalt is osszetolt es azt ulte korbe.

Franz a pult mogott unottan nezelodik, lathatoan szive szerint mar bezarna.

Egy idosebb, oszulo, or viseltes egyenruhaban kortyolgatja a soret, o egyedul ul. Ket masik or van meg itt egy hordo mellkasu fiatalabb aki eppen buzgon lapatolja be a vacsorajat. Lathatoan szeret enni es ez meg is latszik a testalkatan mar. Illetve asztaltarsa, egy sokkal szerenyebben taplalkozo porseneses arcu. Nagyetku tarsa mellett elegge girhesnek tunik, de egyebkent valoszinuleg csak kisse sovanynak szamitana.

-Látom már zárnál, de nem feküdnék le üres gyomorral... - libbenek Franz elé, majd jókorát harapok a korábban szerzett almámból. A pult mellett helyezkedem el, hogy belássam a teret, a bejáratot, de kíváncsiságom már az első korsó felett unalomba fullad. A vendégek korábbi furcsa asztaltársaságom tagjaival hamar elszállingóznak, semmi pusmogás, pletyka... - nézek Gunther után. -Jó éjt. le merném fogadni, hogy forral valamit csak még alszik reá egyet.

Bár Franzon már kezd látszódni, hogy rövidesen szívesen zárna, azonban amíg a három városőr még itt van addig nem aggódok a maradást illetően, hiszen elsősorban miattuk nem tud zárni, nem pedig miattunk; akik pedig valószínűleg hasonlóan gondolkodnak rólunk, de ez már nem fordul meg a fejemben, hanem a kevés hátralévő időt kihasználva egy doboz gyufa segítségével néhány csatát vázlatosan felvezetek az asztal lapján a Bellum Strategia leírásai segítségével és lényegretörő mondatokban elmagyarázom a felek erősségeit, a választott helyszín hátrányait, előnyeit és azt, hogy mikor mi vezetett a győztes fél diadalához - meglehetősen sokat foglalkozva a számadatokkal, s részletességük alapján nem csak nem először gondolom már végig ezeket az ütközeteket, de jó számérzékem is sokat segít. Azonban sok időt nem szánok erre, egy, maximum másfél fertályórát, mert bár szerintem ezek a dolgok rendkívül érdekesek és az is megnyugtat, hogyha elmondhatom őket, de tudom, hogy egy a harchoz kevésbé professzionálisan hozzáálló személyt ez rövid úton untatni fog. Amikor ez pedig bekövetkezik, elrakom a képzelt hadsereget jelképező gyufaszálakat, majd még rövid beszélgetést követően hátrahagyom a csapat tagjait.
Ameliát és Kastort amúgy nem kívánom soká fenntartani, hiszen a fogadó ahol megszálltak nyilván szintúgy zárni szeretne, s utána már csak hosszas kopogással juthatnának be, így nekik jelzem, hogyha evés után távozni akarnak, nyugodtan tegyék meg (ha esetleg tartanának a Morrslieb rosszindulatú fényétől vagy a sötét utakat járó alakoktól, a templomtérig el is kísérhetjük őket, de persze csak ha nem gondolják meg magukat is szállnak meg inkább itt). A kurtizános megjelenésű Cylt bár jöttekor nem intem oda az asztalhoz, azonban ha odaül akkor természetesen szívesen látom; illetve meg is érdeklődöm, hogy találta-e valami érdekeset, hisz láttam ismét tekercsek voltak nála jöttekor - feltételezem térképek akárcsak délután a raktárakról. Gunthert nem kérdezgetem a Steinhager iroda belső teréről, sem arról mi volt pontosan ott a dolga, hiszen pontosan tudom, hogy elutasító volna a válasza, így aztán ezzel nem is terhelem sem magamat, sem a társaságot. Ami pedig Manfredet és Chlodovechet (na meg persze Kenyeret!) illeti, néhány régi történetet felidézek, hogy kicsit javuljon az amúgy általam búskomornak gondolt társaság hangulata, majd utána valóban pihenni térek.
A pihenés alatt persze először az ajtó kitámasztását, majd a páncélom levételét, majd a már-már szertartásos rendszerű elrendezését értem, amit kis helyigényű torna követ, majd egy nagyjából másfél fertályórás imádkozás zár. Ez után térek csak nyugovóra, hogy kora reggelig legyen időm kialudni magamat.

A kesei orara valo tekintettel vegul Johann, Amelia es Gunther is ugy dontott hogy utnak indul a Kakasba vissza. Gunther lathatoan annyira gondolkozik valamin hogy meg Johann maceralasarol is elfeledkezik annak nagy oromere. Chlodovech kijelenti a fogadosnak hogy o maradna a kozos szobaba. Szegeny Franzot majd szivszelhudes eri, hiaba mondja el hogy ott mar evek ota senki se aludt, biztos nagyon kenyelmetlen, vegul morogva elvezeti a mesemondot kutyajaval. Vegul mindannyian nyugovora tertek.

Reggel mire leertek tomott a fogado megint. Az orok eppen tomik magukba a friss kenyerbol, sajtbol es valamifele fustolt husbol allo reggelit amit Franz nagyon barati 3 rezes aron szamol fel mikozben hangosan targyaljak az ejszakai orjaratokon mi tortent, hogy merre mennek majd jarorozni, egyszoval hogy mi ujsag a orseg kornyeken. Mikor ti is lementek kicsit ez alabbhagy, legalabbis a kozeletekben igy nem ertetek meg sokat belole de ti is jollaktok. A reggeli vege fele er vissza a harmas, es mar alig vannak orok bent mire Chlodovech is leer.
This message was last edited by the GM at 21:41, Thu 30 Mar 2017.

Nemsokkal azutan, hogy mindannyian megreggeliztek es az utolso or is eltunik, valojaban annyira picivel utanna hogy megfordul a fejetekben kint eppen azt varta, leste vajon vannak e meg bent orok, belep Magirius. Rettentoen karikasak a szemei es lathatoan gyurott a ruhaja, mint aki semmit nem aludt, de meg csak at sem oltozott tegnap ota. Pont ugyanaz a ruha van rajta amiben utoljara lattatok. Kisse megilletodotten nez az uj emberekre, de vegul meggyozi magat Johann es Theodora fele pillantva es odajon. Leginkabb kettejuknek cimzi szavait de mindannyian jol halljatok - Be... beszelnunk kell - idegesen korbenez mintha itt is nezhetne valaki - Valami biztosabb helyen. Ahol nem hallgathatnak ki -
This message was last edited by the player at 21:40, Thu 30 Mar 2017.

A reggelem a megszokott módon telik - a megszokott szertartásos módon magamra öltöm a papi öltözékemet és a páncélomat, majd egy rövid torna után a fogadó alsó részei felé tartok, ahol reggelezni kezdek illetve beszélgetni azokkal a társaimmal akik jelen vannak. Jól aludtam, láthatóan nem vagyok fáradt, s bár kicsit csorbát hagytak a jókedvemen az utóbbi napok, azonban nem hagyom, hogy ez a hangulat túlzottan erőt vegyen rajtam. Legalábbis addig, amíg meg nem látom Magiriust - összevonom a szemöldökömet gyanakvóan, majd ahogy közelebb lép és megszólal, kissé zavartan pillantok körbe: -A szobáinkban beszélhetünk, akad köztünk aki ajtót is állhat, vagy ott a közös szoba, bár az kissé mocskosabb mint a többi... Vagy egyházam templomában, ha nem bánja ha együtt látnak minket magával, de ott Myrmidián és rajtunk kívül senki hallja majd amit mondani akar. - mondom, bár sejtésem szerint nem akar mutatkozni velünk. Nagyon úgy tűnik, hogy valami baj történhetett tegnap este, s nem tőlünk tart, hanem az Ordotól.
This message was last edited by the player at 21:43, Thu 30 Mar 2017.

A templomot hallva megrazza gyorsan a fejet - Itt, valahol... - lathatoan kisse tanacstalan, de kozelebb hajol - Ahol nem vagyunk szem elott -
This message was last updated by the player at 21:51, Thu 30 Mar 2017.

Az eseménytelen éjszaka után csak pár kósza rémálom, mi az nekem megmosom a képemet egy lavór vízben, majd felöltözöm teljes harci díszbe. Miután kirugdosom az éket a szobaajtó alól, lemegyek a közös helyiségbe és odacsapódok a többiekhez, akiket egy biccentéssel és köszönést helyettesítő mordulással üdvözlök. Amikor Magirius odaóvakodik hozzánk, felvonom a szemöldökemet.
- Majd én vigyázok az ajtó előtt, nehogy valaki hallgatózzon! - mondom Theodora felvetésére és ha beleegyeznek, akkor szavamnak állok: amíg bent pusmognak én éberen őrködök.

A közös szoba nyilván jobb volna a mérete miatt, de azt nem ismerem, így a sajátomnál maradok. Gomdolatmenetem végén határozottan bólintok: -Rendben, jöjjön fel a szobámba, ott nyugodtan beszélhetünk. - adom válaszul Manfred szavai után, közben szerepvállalására enyhén bólintva, s ha senki más nem tesz semmi olyat ami miatt tovább kéne váratnunk a kereskedőt, akkor elindulok felfelé.
Elég sok és változatos gondolat cikázik amúgy a fejemen át, nem csak a kereskedőn látszik a feldúltság, némi az én arcomra is kiül. Mi történhetett, hogyha a tegnap még az Ordo szentségét foggal körömmel védő férfi most kialvatlanul, egy olcsó tavernában látogat meg minekt látszólag nagyon rémülten?

A zsalugáteren át nyúlánk árnyakat eloszlató, egyre táguló legyező alakú fényárral cirógat a hajnali napsugarak varázslatos színe absztrakt vonalakkal megfestve alabástrom bőröm. Éberalvó lévén hamar kivet az ágy. Könnycseppet rajzol arcomra a reggeli hűs szellő, amint rafinált mozdulattal - avarszín tunikámat felkapva filigrán, meztelen testemre - szélesre tárom szobám ablakát. Későn feküdtem, arcomat lehunyt pillákkal fürdetem a fényben, így rebegek hálát Sigmarnak a bőségesen javadalmazó tegnapért. Magam elé helyezve hüvelyében sárkánykarom markolatú kardom seizában ülve meditálok, talán meglelem a módját, hogy elodázzam a látomást mivel Voltsbach atya szavain keresztül a Pöröly áldott, s melyben hamuvá vált minden álmom...


Bevetem az ágyam, hamar összekészülök. Lefekvés előtt tisztálkodtam már, így bokacsizmát húzok, pille ruhában könnyed reggeli, fegyvertelenül nyitom szobám ajtaját. Talán ezúttal nem 'gyufaháborúzik' Theodora és nyitottabb lesz a tegnap történtekre, ahogy bizonyosan ő sem tétlenkedett... - reménykedem.

Megrezzen mintha valami hallott volna, de valoszinuleg csak a kialvatlansag az oka - Menjunk - mondja tomoren es felindul mikozben korulbelul ket lepesenkent korbenez nem e kovet titeket valaki. Mindent egybeveve nagyon gyanus lenne barkinek aki latja, ez maximum Franz jelenleg mert senki nem tartozkodik rajtatok kivul a fogadoban. Az orok mar mind munkaba indultak.
This message was lightly edited by the player at 20:37, Fri 31 Mar 2017.

A szobahoz felerve Manfred az ajto ele all, Chlodovech mar menne be de aztan mielott Kenyerrel beerve alaposan telitene a szobat az utolso lepesnel megtorpan. Latszik rajta hogy nem szivesen marad kint de odasuttogja meg Theodoranak - Majd meseld el. A reszleteket is. -
Johann, Amelia, Gunther es vegul Cyl is beter. A kis szoba alaposan meg is telik igy. Mindenesetre annyira nem hangszigetelt az ajto hogy Chlodovechnek vagy eppen Manfrednek nagyon komolyan aggodnia kene. Chlodovech amint becsukodik az ajto ra is tapasztja a fulet es az orkodes terhet meghagyja Kenyernek aki jelenleg engedelmesen ul gazdaja labanal.
This message was last updated by the GM at 20:40, Fri 31 Mar 2017.

Mikor mindannyian elhelyezkedtetek valamennyire kisse meg Magirius idegesen korbepillant de vegul belekezd. Megint foleg Theodoranak es Johannak intezi szavait hiszen veluk mar beszelt korabban.
- Amikor Teugen Nulnbol visszaterve megkeresett minket azt mondta hogy a segitsegunkkel es a... - nyel egyet - magiajaval kepes lesz iranyitani az egesz Birodalom gazdasagat. Erosse, hatalmassa tudna tenni Bogenhafent. Befolyasosabba meg Marienburgnal is, es mi gazdagabba valnank meg a legvadabb almainknal is. - bocsanatkeroen elhuzza a szajat - Ez az Ordo Septenarius celja. Az alacsonyabb rangu tagok, az osszes mas tevekenyseg csak porhintes. Eloszor ugy tunt minden a nagy terv szerint megy. Minden egeszen addig hogy belebotlottatok a mi kis templomunka Steinhager irodaja alatt. Azt mondtak csak nyugtassalak meg ha tul sokaig jutnatok, hogy gyozzelek meg hogy nincs miert aggodni. Ebben eleg jo vagyok - mosolyodik el, majd amikor ujra eszebe jut a dolgok sulya el is komorodik - Szoval hogy eltereljelek titeket es a keszulodes folytatodhasson. Ma este lesz a nagy rituale, hogy hol azt meg nem tudom, de ejfelkor az biztos. Amint megtudom hogy merre, kozlom azt is. - kisse fura hogy nem mondja meg hogy miert is, de elmond nektek ilyeneket, de aztan rater a dolgokra - Teugen azt mondta szukseg van egy... egy... aldozatra is. Emberire. Hogy az uj templomot elokeszitse. Nekem ez tullepte a hatart, en nem ezert csatlakoztam, nem tudtam hogy gyilkolnunk kell erte. - nyel egyet - Segitenetek kell. Masnak nem szolhatok. A hatosagok... Teugen zsebeben van az egesz tanacs. Az orseg is. Ti vagytok az egyetlen remenyem. - nez ratok segelykeroen
This message was last edited by the player at 14:04, Sat 01 Apr 2017.

Chlodovech szavaira nem válaszolok: már éppen nyitnám a számat, azonban elakad a szavam, Magirius ijedtsége és ittléte számomra annyira megmagyarázhatatlan, hogy a hangulat komolysága miatt elakad a nyelvem - helyette inkább enyhén bólintok a mesélőnek miközben elkapom a tekintetét. Sejtem mire gondolhat a férfi, egészen biztosan ez lesz élete története amire mindig is vágyott.
A kereskedő mondandója pedig tovább fokozzák bennem a feszültséget. Az Ordo létrejöttének célja, a mi elterelésünk terve, ezek mind-mind komoly dolgok, de az még komolyabb, hogy Herr Magirius most elmondja ezeket nekünk. Majd amikor az emberáldozathoz ér, egyértelművé válik, mitől ijedt meg ennyire. Mondandója végeztével végigmérem a férfit, majd komoran figyelem egy darabig, kissé talán már kínosan hosszú hatásszünetet hagyva, de alaposan végig kellett gondolnom dolgokat: -Amikor a vendégei voltunk az Arany Kakasban nem mondtuk el, mert kinevetett volna minket, de a templomot amikor megtaláltuk, egy démon őrizte egészen addig amíg mi el nem űztük. - kezdek bele, ismét kicsit várva, hogy megeméssze a dolgot. -Nem vagyok jártas a mágiában, de a démon, a véráldozat, s higgyen nekem, nem babonás polgárként mondom, a Morrslieb aktivitás sem jelent jót. Ezek mind nagyon veszélyes és gonosz dolgok. Nem kívánom ezt soká ragozni, nyilván a maga ideje is értékes: segítünk magának, Herr Magirius. Myrmidiára esküszöm, ha időben meg tudja nevezni a rituálé helyszínét, akkor mi ott leszünk és megakadályozzuk, hogy Herr Teugen vért ontson a sötét praktikáihoz. Vannak még barátai az egyházamnak a városban akiken nem fog az arany vagy a befolyás, bárhogy is próbáljon majd minket az Ordo távol tartani, utat fogunk csinálni maguknak. - s bár valószínűleg annyira nem mint Magirius, de én is megkönnyebbülök amikor kimondom, hogy megkapja tőlünk a várt segítséget. Nem kívánok pálcát törni a férfi eddigi tevékenységei felett, de azért megvan a véleményem a dolgokról aminek hangját is adom: -Jól tette, hogy nem hallgatott tovább, nyilván nem ok nélkül fél, de bátor döntést hozott meg és higgye el nekem, ha a vágyott gazdagságot nem is kapja majd meg, de tiszta lelkiismerettel élhet majd tovább ha ennek vége. És ez a legfontosabb. - szólal meg belőlem ismét a leendő papnő, egy enyhe, biztató mosolyt is megengedve magamnak, hiszen sejtem, hogy a férfi fejében mondandójával ellentétben most nagyon sok vegyes érzelem dúl.

Elhagyva szobám fancsali képet vágva meglepetten biccentek a vándor Chlodonak, hogy az imént a falszomszédos ajtóra tapasztotta fülét?
-Mi az? Mi történik bent? - suttogom mellé somfordálva, igyekezve csitítani Kenyeret, ha a hűséges eb ugatni kezdene...
A reggelim még várhat.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 17):

Theodora azon szavaira hogy egyhazanak meg vannak tamogatoi kisse ketelkedve nez de ugy tunik inkabb nem akarja szova tenni ketelyeit - Vigyazzanak es ne bizzanak senkiben - mondja vegul. Elohuz egy levelet a ruhaja egyik belso zsebebol - Ezt a levelet Teugentol szereztem. Remelem nem keresi majd. Valami tekercset kapott es probaltam bizonyitekot szerezni, de nos... Remelem valamit azert segit, vissza ugyse vihetem es ma ejjel igy vagy ugy de vege lesz - sohajt egy nagyot - Mennem kell, mielott meg valakinek feltunne a dolog - probal meg elindulni (hacsak valami kerdessel fel nem tartjatok)
This message was last updated by the player at 19:26, Sat 01 Apr 2017.

In reply to Cyl Sepha (msg # 18):

Amint Cyl belekezd Chlodo rogton mutatja hogy halkabban es csak ugy formalja a szavakat hang nelkul... - Kesobb, lemaradok - nem tunik ugy mint aki tulsagosan szegyenli hogy hallgatozna.
This message was lightly edited by the GM at 19:29, Sat 01 Apr 2017.

Hogy beszéljek ennél halkabban?  Tátogjak mint hal a vízben? - forgatom szemeim, majd a késői felismerés hatására hátamat az ajtó melleti falnak vetve csípőre teszem a kezem.  -Csak nem Theodora után leskelődsz, ugye? - faggatom csendesen a kutyaszagú férfit...

Ha Magirius felém nyújt a levelet akkor érte nyúlok, de egyenlőre nem olvasok bele, hanem a férfinek válaszolok: -Várni fogjuk a híreit. - mondom a férfinek, más mondandóm nincs s feltartani sem akarom, így kiengedem a szobából majd elolvasom a levelet amelyet az imént kaptam.

Most hogy megindult Magirius rogton az ajto fele veszi az irayt. Chlodovech arcanmeglepetes fut vegig es ahelyett hogy valaszolni tudna Cylnek furgen felrehuzodik, alig kerulve el hogy asietve tavozo Magirius beleutkozzon. A kereskedo egy idore megtorpan, gyanakvoan nez Cylre majd inkabb sebes leptekkel tavozik mindenfele tovabbi szo helyett.
This message had punctuation tweaked by the player at 21:34, Sun 02 Apr 2017.

Theodora felnyitja a levelet. A pecsetet mar feltorte valaki, vagy Teugen vagy Magirius vagy mindketto olvasta legalabb mar korabban.


This message was last edited by the GM at 22:00, Sun 02 Apr 2017.

A hirtelen nyíló ajtó hangjára magam is megrezzenek, ám a felbukkanó, űzött tekintetű kereskedő fürkésző pillantása elől egykedvűen elfordulok. Hátam továbbra is a falnak vetve, nem állok útjába. Lefogadom, Myrmidia útmutatásával Theodora derített ki valamit a kereskedő üzelmeiről, talán az Ordohoz is köze lehet... - puha léptekkel befordulok a szobába, s csendesen megszólalok.

-Reggelt. Kövessem? - nézek Theodorára majd Manfredre.

Végignézem ahogy Magirius elviharzik, majd amikor eltűnt az ajtó mögött kibontom a levelet és olvasni kezdem, de csak nagyjából a feléig jutok, addigra jelenik meg az ajtóban Cyl: amikor megszólal felemelem a fejemet és rá nézek, végigmérve a lányt megcsóválom a fejemet rövid gondolkodási idő után amíg mérlegelem a dolgokat. -Nem. Nem hiszem, hogy volna elég időd átöltözni, így viszont biztos ki fog szúrni, azt pedig nem akarom, hogy bizalmatlan legyen velünk szemben. - mondom a szokásosnál jóval komorabban, majd tovább olvasom a levelet, s miután befejeztem, ismét összehajtom azt és a másik mellé helyezem a páncélom alatt. Ismét egy rövid gondolkodási idő után szólalok csak meg, függetlenül attól, hogy ki minek adott hangot ez idő alatt: -Felkeresem Elinor papnőt és elmondom neki az itt elhangzottakat. Nem hiszem, hogy rajta kívül bárki más komolyan venne minket abból kiindulva amit Herr Magirius mondott, de segíteni talán még ő sem fog tudni, de vannak terveim. - mondom, szépen egyesével mindenkivel felvéve a szemkontaktust azok közül akik figyelnek szavaimra. -Szeretném ha mindenki végiggondolná azt a tényt, hogy Herr Johannes Teugent, a város legbefolyásosabb emberét sötét praktikák űzésével vádoljuk és lépéseket fogunk tenni ellene. Ha valamit elrontunk, jó eséllyel meghalunk: vagy a városőrség köt fel minket, vagy ők ölnek meg minket vagy elmenekülünk a városból. És az is lehet, hogyha sikerrel járunk, akkor is felettünk mondanak majd ítéletet. - nézek nyomatékosítóan mindenkire a mondandóm alatt. -Akinek ez sok, most még elhagyhatja a várost időben. Aki velem tart, azt várom Myrmidia templomában, a reggeli gyakorlatnak mindjárt kezdődnie kell. - mivel én már teljesen felkészültem, ezért semmi akadálya nincs annak, hogy elinduljak a templomba. Majd ott beszéljük meg azokkal a terveinket, akik megjelennek.
This message was last edited by the player at 00:42, Tue 04 Apr 2017.

-Igazad lehet...a ruhát illetően, de nem gondolom, hogy észrevenne. Aztán nehogy a kalmárhoz is Shallya papnőit menesszék, ha mérgezés gyanúja dönti ágyba... - tekintek végig nőcisen magamon.

 -Ha elolvastad megnézhetem? - kérem illendőn a kezében tartott levelet miután végzett mondandójával. Ha megkapom, átfutom tartalmát majd visszaadom.
-Rám számíthatsz, ott leszek.és talán Anthony is - azzal ha senki sem tartóztat fel elhagyom a papnő szobáját. Visszamegyek sajátomba, átvedlem lenge utazóruhámba, felcsatolom alkar- és lábszárvédeimet, s íjamat sem hagyom hátra...
Hosszú napnak indul a mai.
This message was last edited by the player at 05:12, Tue 04 Apr 2017.

Miutan mindannyian osszekeszultetek elindultok a Myrmidia templom fele. Az utcan lassan folynak a dolgok, lathatoan mar kicsit alabbhagyott a fesztival izgalma es egyre tobben es tobben ternek vissza a munkajukhoz, de meg azert valoszinuleg kevesbe nyuzsog a varos mint amennyire normal idokben szokott.

A templomhoz erve veszitek eszre hogy Magiriusnak hala kisse lekestetek a legelejet. Nem sokat de eppen egy picit. Gyorsan csatlakozik aki akar, a tobbiek meg megvarjak a veget a kuzdoteren kivul a templom fala melle telepedve. Vegul mikor veget er az edzes es a szinte ritualisztikusnak tuno kuzdelem Anthony es a papno kozott (ezuttal kisse konnyedebb sikert hozva a tileainak) az a nehany resztvevo indulni kezd.

Átnyújtom Cylnek a levelet, majd amint visszakapom, távozok.

Természetesen csatlakozom a reggeli gyakorlathoz - nem türelmetlenkedek, nem próbálok rögtön beszélni a papnővel, mert nem érzem úgy, hogy siettetve lennénk; biztos idő kell Magiriusnak amíg sikerül megszereznie a híreket. Amikor végül Elinor és Anthony küzdelme véget ér, a falnak támasztom a gyakorlatozás alatt használt fegyvereimet, visszaveszem a láncingemet és odamegyek a papnőhöz a két korábban kapott levelemmel: -Rendkívüli híreim vannak, papnő. - nézek rá, valamint Anthonyra ha ott van, majd halkan javaslom, hogy kicsit vonuljunk távolabb. -Tömör leszek, mert bár sok hírem volna, ez csak igazán lényeges. Tegnap meglátogattuk Herr Magiriust, az Ordo egyik belső tagját, aki bár megpróbált mindent eltitkolni, egy tegnap esti titkos találkozón olyan dolgokat hallott amiktől megtört és ma reggel felkeresett minket. Elmondása szerint Herr Teugen emberáldozatot készül végrehajtani rituális körülmények között, ma éjfélkor. - átnyújtom a két levelet, hogy elolvashassa. -Úgy kell ezt a lehetőséget felhasználni, hogy terhelő bizonyíték keletkezhessen belőle. - nézek mind a kettejükre majd főleg a tileai férfire. -Herr Magirius el fogja árulni nekünk azt, hogy hol zajlik majd le a rituálé és később valószínűleg tanúskodni is hajlandó lesz ellene. Mit gondolsz, megoldható, hogyha időben jelezzük, véletlenül arra járjon egy éjszakai járőrcsapat? Már ha nem valami megközelíthetetlen helyen lesz, mint mondjuk Herr Teugen háza az Adél gyűrűn. Az esetben kissé tanácstalan vagyok mit tehetnénk.

A templom felé hamar beérem az elől haladó Theodorát és Manfredet, ezúttal, bár hívogató a bogenhafeni szilajság, mit az utca ád - egy fesztivál sem tart örökké - tartom a lépést a papnővel...

Myrmidának szentelt templomhoz érkezvén a küzdőtér peremén ácsorogva elmerengve bámulom Anthony és Elinor légies és mégis oly halálosnak tetsző táncát, mit reggeli gyakorlás címén vívnak. Remek harcuk után pazar füttyel és heves tapssal üdvözítem a győztes tileait. Amint Theodora nem rest, Elinorhoz lép, magam Anthonyhoz surranok, s szólok. -Köszönöm a tegnapit, vannak híreink. Tartsunk Theodorával, mit szólsz? - nyújtom praclim ellentmondást nem tűrőn, mint úri hölgy a tileai párbajhős felé, aztán elcsendesülök mihelyst félrevonulunk és a megnevezett átadja a levelet Elinornak...

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 29):

Elinor alaposan elolvassa a leveleket es az arca kozben egyre gondterheltebbe valik. - Ennyire komoly dolokra nem is szamitottam. De ha Teugen a felelos - csovalja meg a fejet - Meg ha bizonyitekunk is van az o szava ellen nem sokat er, maximum ha a baronak vinnenk bizonyitekot, de estig a kozelebe sem ernenk, foleg nem most - visszaadja a leveleket - Azt hiszem komoly tamogatasra nem szamithatunk. -
This message was last updated by the player at 22:13, Fri 07 Apr 2017.

Anthony egeszen Elinor szavaiig kedvesen mosolyog, nevetgel, de a hirekre o is elkomorul. - Delutan vagyok szolgalatban, estere nem, de meg ha ki is tudnek kuldeni egy jarort, nem tudom kinek hinnenek nektek vagy Teugennek, meg lehet nekem sem. Ha harcra kerul a sor meg bizonyitekokkal megtamogatva is. Csunya lesz - sohajt egy nagyot - Persze par nap pletyka lenne belole de aztan a politika atvenne a szerepet es a nagy csaladok elsimitanak a dolgokat es bunbakot keresnenek - biccent felre nem erthetoen feletek - Talan par embert ossze tudok szedni akiben megbizok. - fejezi be vegul
This message was last edited by the player at 22:20, Fri 07 Apr 2017.

Miután Anthony is elmondta a mondandóját rövid végiggondolás után válaszolok csak: -Herr Magirius tanúskodna Teugen ellen, én pedig beszéltem korábban Herr Ruggbroderrel, aki szintén tiltott praktikákat sejtett az Ordo hátterében és ha megfelelő bizonyítékunk volna arra, hogy Herr Teugen sötét praktikákat űz, akkor minden bizonnyal kihasználná a befolyását, hogy minél hamarabb a báró elé kerüljenek a bizonyítékok. - intézem szavaimat a jelen lévőkhöz, mindig mással keresve a szemkontaktust. -De azt magam is belátom, hogy nagyon optimálisnak kell lennie a körülményeknek, hogy egyértelmű bizonyítékok legyenek Herr Teugen és az Ordo ellen. Megpróbálunk mindent megtenni, hogy ne legyünk gyanúba keverhetőek, de persze felkészülünk a legrosszabbra is. Amint Herr Magirius fel fog minket keresni, eljuttatom az új információkat. - teszem még hozzá. Egy rövid időn keresztül még folytatom a beszélgetést, többek között azt is megérdeklődöm a papnőnél, hogy tud-e minket esetleg némi plusz felszereléssel támogatni.
Ezek után, amennyiben van lehetőségünk használni a templomot megbeszélésre, úgy felvázolom a többieknek az elképzeléseimet. Amíg Magirius hírére várunk, addig sok, később létfontosságú dolgot megtehetünk:
-Szereznünk kellene váltás ruhát, esetleg kendőket, mert néhányunkat meglehetősen könnyű felismerni akár az arcvonásairól, akár a ruházatáról és ez nem túlzottan jó dolog
-Meg kellene beszélnünk Joseffel, hogy a hajója álljon készen arra, hogy bármikor kifuthasson velünk a városból arra az esetre, hogyha az akciónk nem sikerülne teljesen jól és bűnbaknak lennénk beállítva
-Több emberre volna szükségünk, akik pénzért hajlandóak volnának az oldalunkon harcolni. Ebben is segíthet nekünk Josef, de nyitott vagyok más ötletekre is
Vannak még terveim, de egyenlőre csak ennyit vezetek fel a többieknek, meghallgatom a véleményüket.

Miutan mindenki mas elment es csak ti, Elinor es Anthony maradtok a tileai meghallgatva Theodora otleteit megjegyzi - A fizetett zsoldosokkal, esetleg bunozokkel nem ertek egyet - csovalja meg a fejet - Komoly ellenfellel allunk szemben es ilyenkor a nem megbizhato emberek - be se fejezi de a hangszinebol igy is tudjatok mire gondol - Sose tudhatod ki a barat es ki az ellenfel. Meg azt se mikor tun el futva az aki csak a penzert van ott - fejezi be
This message was last updated by the player at 20:22, Wed 12 Apr 2017.

- Taktikailag is talan jobb egy kisebb csapat. Egy frontalis tamadashoz lehet nem tudnank megfelelo szamu embert osszeszedni de egy kisebb csapat sokkal jobb esellyel tud meglepetest okozni - teszi hozza Elinor - Foleg mivel meg ha gyozunk is a megbizhatatlan segitok olyan pletykakat terjeszthetnek amik Myrmidia egyhazanak befolyasat orokre tonkretehetnek a tartomanyban. - rancolja ossze a homlokat - Ha valami rosszul sul el konnyen gyilkosokkent belyegeznek meg minket. A kereskedo csaladoknak nincsen okuk megmenteni minket - teszi hozza kicsit keseruen - Egyhazam hirnevenel fontosabb megakadalyozni egy ilyen ritualet, de amig lehet nem szeretnem elvesziteni a lehetoseget is -
This message was last updated by the player at 20:27, Wed 12 Apr 2017.

Anthony tovabbfuzi - Meg ha minden jol is megy akkor is konnyen ratok kenhetik a dolgot. Idegenek vagytok es nincsenek tul jo kapcsolataitok. Mi - mutat magara es a papnore - atveszeljuk majd. Konnyebb idegenekre mutogatni a vegen, es ha megsem. Nos arra is fel vagyok keszulve. De jol teszitek ha mindent megtesztek hogy megfelelo menekulesi lehetosegkrol gondoskodjatok. Embert mint mondtam tudok szerezni parat. Nem sokat, de van par varosor akikben megbizok maradektalanul es tudom hogy szembeneznek barmivel ha szukseges. -
This message was last updated by the player at 20:32, Wed 12 Apr 2017.

Amelia aki eddig csendesen figyelt most kozbeszol - Es az a torpe? Ot ugy tunt ismered - intezi Theodorahoz a szavait - A felismerhetosegrol meg ha szukseges tudok gondoskodni - mosolyodik el sejtelmesen majd gyorsan hozzateszi mintegy magyarazatkent - A cirkuszban eleg jol megtanultam par dolgot -
This message had punctuation tweaked by the GM at 20:35, Wed 12 Apr 2017.

Chlodovech aki eddig a fal mellett ucsorgott es onnan hallgatta a tanacskozast most felkaszalodik, leporolja magat picit es megjegyzi - Akarmit is terveznek itt, hasonlot terveznek Nuln kornyeken is. Ez valami igazan nagy dolog lehet - latjatok a szemeben hogy mar meg is indul a fejeben a hatalmas mese tortenete amiben a meltatlanul rosszul megitelt fohos es huseges kutyaja minden veszelyeket legyozve megmentik a vilagot... Persze az nem art ha ezt nem kell megcsinalni es eleg a kocsma kandalloja mellett elmeselni par korso sorert.
This message was last updated by the GM at 20:45, Wed 12 Apr 2017.

Alaposan végiggondolom az elhangzottakat és az eldönteni kérdéseket ahogyan azt Myrmidia megköveteli egy ilyen fontos döntés előtt: -Magam sem szívesen alkalmazok zsoldosokat, azonban mindenképpen megemlítendő kérdés, hogy a társaim közül csak néhányan vagyunk rutinos fegyverforgatók. - kezdek bele, de végül a papnőnek adok igazat. -De igaz, Myrmidia útmutatásával talán egy kisebb csapat is sikerrel járhat. Ha pedig Herr Teugen sok fegyverest bérel fel a védelmére, akkor pedig talán mindegy is hányan vagyunk, nyers erővel nem juthatunk be. - teszem még hozzá, kissé korábbi ötletem ellen beszélve, de látom a többiek szavában a bölcsességet, így igazat adok nekik ebben. Ameliára nézek: -Hrothgar régen nem adott magáról hírt, pedig tudja hol szálltunk meg. Nagy segítség volna az biztos, de belekeverni sem kívánom csak ha önszántából hajlandó segíteni nekünk. De mind mint törpe, mind mint mérnök tanonc hasznos segítségünk volna. - válaszolom a lánynak, majd Anthonyra és a papnőre nézek ismét: -Amint Herr Magirius felkeres minket megpróbálunk majd értesíteni titeket azzal kapcsolatban, hogy a kereskedő hol sejti ennek a rituálénak a helyszínét. Azt már tudjuk, hogy éjfélkor fog kezdődni, így az Ordo tagjai valószínűleg sötétedés után fognak majd elkezdeni mozgolódni. Mi ha tehetjük, figyelni fogjuk az Adél gyűrűt, arra az esetre, hogyha Herr Magirius nyomás hatására nem figyelmeztetne minket. De csak ha tehetjük, tartok tőle veszélyes volna nekünk arra a környékre menni azok után amiket Magirius mondott. - mondom tovább a tervemet, majd visszakanyarodok arra amit Chlodo mondott az imént: -Amit pedig Chlodovech mond, igaz. Néhány levél csak a bizonyítékunk, így teljesen biztosak nem lehetünk benne, ráadásul időnk sem volt még ezeknek a dolgoknak utána járni, de ha a mai este végkifejlete a mi javunkra fog eldőlni, akkor el fogom mondani a részleteket. - nézek néhány röpke pillanatra Kastorra is, aki valószínűleg érti az utalást. Ha titkolni akarta, ha nem, a korábban őt keresi fejvadász története nem maradhat sokáig "titokban" már.
This message was last edited by the player at 20:33, Wed 19 Apr 2017.

Theodora tekintetere Johann idegesen nez korbe es probal ugy tenni mintha semmi koze sem lenne semmihez, de vegul csak kenyszeredetten bolint, mintegy bizva benne hogy ez a beszelgetes meg tavol van.
This message was last updated by the GM at 21:36, Sun 23 Apr 2017.

Mielott meg komolyabban tovabb beszelhetnetek halljatok, hogy nyilik a templom kapuja. Elinor es Anthony is felkap gyakorlo fegyvereik helyett egy rendes kadot, de csak a korabban latott torpe, Hrothgar erkezik. Egyenesen Theodorahoz, es igy az osszegyult kis csapathoz tart egy papirost lengetve - Theodora. Sokaig tartott, de sikerult. Ennek a varosnak meg egy valamirevalo mernoki cehe sincs. A komuvesek cehenel kellett kijarnom a dolgot, persze ok meg nem torodnek az ilyenekkel, ugyhogy mehettem... Na de nem akarlak untatni a lenyeg, hogy megvan. - mondja buszken - Javitasi es allapotfelmero tevekenysegre kaptunk engedelyt a csatornakba - de latva hogy nem annyira osztatlan az orom megakad es megkerdezi - Valamirol lemaradtam? -
This message was last edited by the GM at 22:31, Sun 23 Apr 2017.

-Hrothgar! - fordulok a hang felé. -Már kezdtem aggódni érted! - fogadom ezekkel a szavakkal az érkező mérnöktanoncot, rövid ideig elidőztetve a tekintetemet a tekercseken, majd mondandója befejezte után neki is elmondom a friss híreket: -Köszönöm, hogy fáradtál vele, és bár elveszítette a jelentőségét az, hogy minél hamarabb lemenjünk a csatornákba, de ettől függetlenül erőfeszítéseid nem vesznek hiába, könnyen lehet, hogy még hasznát vesszük az engedélyeknek ma este. - magyarázom, természetesen komolyan is gondolva az elhangzottakat. Könnyen lehet, hogy a felfedezésünk ellenére is abban a teremben próbálják majd megtartani a rituálét, na meg könnyen lehet, hogy máshogy is sikerül majd a hasznunkra fordítani ezeket az engedélyeket, hogyha a Magirius által megjelölt helyszínt amúgy nem közelíthetnénk meg egykönnyen. -Sok minden változott azóta, hogy tegnap elváltunk egymástól. Az egyik kereskedő segít nekünk, meg fogja üzenni nekünk, hogy a ma éjfélkor készülődő rituálénak hol lesz a helyszíne. Éppen ennek a részleteit tárgyaljuk most. - folytatom. -Meglehetősen veszélyes lesz. Ha esetleg maradni kívánnál. - teszem még hozzá. Nem ragozom túlzottan, úgy érzem ismer már annyira, hogy arra akarok kilyukadni, hogyha el akarja kerülni a bajt, akkor még most megteheti.
This message was last edited by the player at 19:47, Mon 24 Apr 2017.

Hrothgar gondterhelt arccal hallgatja vegig az elhangzottakat. - Mennyire veszelyes? - kerdezi vegul. Lathatoan vivodik valamin - Demonokrol meseltetek ugye - vesz egy nagy levegot - Nem vagyok harcos - tarja szet a kezet - De ha valamit tudok tenni ilyet nem hagyhatok - fejezi be vegul de mintha valamin meg gondolkodna erosen.

(De mivel Albert meg nem keszult el elegge igy kis ideig eltart amig meggyozi magat rola hogy jo lenne meselni az ifju varazslorol)
This message was last updated by the GM at 19:57, Tue 25 Apr 2017.

Johannon latszik hogy jobban orult volna az esemenyek olyan alakulasanak hogyha azt mondja Hrothgar hogy ez harcosoknak valo de mar mar kinyitna a szajat hogy valamifele kifogast talaljon, de Amelia megelozi - Ahogy mondja. Valakinek meg kell tennie. - bolint hatarozottan. A csatornaban nem lattak szemtol szembe a demont, csak a ti meselesetekbol hallottak rola, valoszinuleg igy lehet hogy a lanyt kevesbe riasztja el a dolog mint az elvarhato lenne. Mindenesetre Amelia utan Johann lehet csak nem akar rossz szinben feltunni hogy o kihuzza magat ahol egy lany nem, vagy csak Amelianak probal imponalni, de o is bolint.
This message was last updated by the GM at 20:01, Tue 25 Apr 2017.

Elinor vegignez a tarsasagon. Lathatoan nem gyozi meg az a fegyverarzenal amit lat igy vegul int - Ha mindenki benne van akkor viszont felkeszultnek kell lennunk. A templom nincsen annyira felszerelve fegyverekkel mint amennyire sokan hinnek, de azert ami van az tobb mint a semmi - atvezet titeket egy raktarszobaba ahol mindenfele fegyver van kipakolva - Amit ugy gondoljatok hogy hasznalni tudnatok valogassatok ki. - mondja

Az egyszeruseg kedveert jojjon egy lista:
- A gyakorlo felszerelesbol mindenfele borpancel kellek kivalogathato
- Pajzsok
- Mindenfele Ordinary csoportos kozelharci fegyver
- Mindenfele Ordinary csoportos lofegyver normal mennyisegu loszerrel
- Egy morning star
- Egy hosszu nyelu balta (ketkezes)
- Egy rapier
- Egy ovben 5 dobokes

This message was lightly edited by the player at 20:45, Tue 25 Apr 2017.

Egy elismerő bólintással nyugtázom a társaim lojalitását az ügyünk iránt, majd Elinor papnő szavait követve a fegyvertárba követem őt és végigmérem a rendelkezésünkre álló, felkínált felszereléseket. Ösztönösen elkezdek megszámolni mindent pontosan, de nem érek a végére, hamar elhessegetem ezeket a figyelmemet elterelő gondolatokat most, helyette inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetne kissé szedett-vetett csapatunkból egy ütőképes formációt alkotni. Ameliának és Cylnek nem javasolok plusz felszerelést, őket mint íjásznak képzelem, legalábbis a közelharc kezdetééig biztosan - ezt előre úgysem tudhatjuk, hogy fog kinézni. Gunther mindenképpen velem lenne az első sor, gerelyt adnék a kezébe, hogy mielőtt az ellenség közel ér hozzánk, okozhassunk nekik némi veszteséget, sérülst - nyilván ez is helyzetfüggő, első sorban nyílt terepen. Manfred és Hrothgar puskával rendelkezik - ha nem kell halknak lennünk, akkor ők először elsütik a fegyvereiket, majd utána ők is csatlakoznak hozzánk az első sorban, szintén pajzzsal (így Hrothgarnak azt is adnék). Chlodovech pedig Kenyérrel segítene nekünk, de kapna egy pajzsot is, hogyha esetleg ő rá is szükség volna az első sorban. De ha ezen felül valaki szeretne valamit magának, akkor én nem ellenzem, ameddig ezzel nem változtatja meg az elhangzottakat.
Kastor más eset, tőle megkérdezem, hogy van-e benne annyi bátorság, hogy beálljon velünk az első sorba pajzzsal és gerellyel? Ha nincs, akkor beállhat a lányok mellé egy nyílpuskával vagy íjjal. Én magam amúgy egy gerelyt kérnék, illetve egy bőr lábvédőt illetve hozzá egy bőr fejvédőt is, hogyha akad.
Miután ezzel megvagyunk, hangsúlyozom, hogy fontos lenne gyakorolnunk a formációban való harcmodort, hiszen nem tudjuk, hogy milyen felkészültséggel kell számolnunk, a rendezett viselkedés pedig az életünket mentheti meg ütközetben. Nincsenek nagy reményeim azzal kapcsolatban, hogy rövid idő alatt mindenkiből katonát faraghatok akik bármilyen probléma nélkül át tudnak rendeződni egy parancsszóra, de azért pár alapvető dolgot érdemes elsajátítanunk. Például, hogy hogyan érdemes zárni a hirtelen keletkező hézagot egy pajzsfalban hogyha valaki súlyosan megsérül és muszáj kihátrálnia vagy csak egyszerűen megfutamodik. Egy pajzsfal még képzett katonák esetében is könnyen felbomlik ha valahol hézag keletkezik, de sokat jelenthet már az is, hogyha csak egyszer látja mindenki mit hogyan érdemes tenni - ráadásul a papnő, Anthony és Manfred tapasztalata is sokat ér, nem is beszélve az enyémről, amiket a kevésbé katonás társaink meghallgatva talán okulnak valamit belőle. Meg hasonló apróságok, amik bár nem csinálnak senkiből katonát, de életet menthetnek. A lényeg, hogy kicsit mindenki gyakoroljon és szokja a másikat, hiszen ma este sok fog ezen múlni, meg hogy olyan dolgok alapvetőek legyenek, mint hogy senki nem rohamozik önkéntes módon ezzel felbontva a pajzsfalat, vagy hogy nem lövünk amíg el nem hangzik a megfelelő parancs.
This message was last edited by the player at 23:06, Wed 26 Apr 2017.

Hrothgar elkezdi szakerto szemmel nezegetni a fegyvereket. Meregeti az egyik buzoganyt hogy hogy menne a harci kalapacsa mellett bal kezben majd Theodora tanacsa utan a pajzsokat is vizsgalni kezdi van e koztuk olyan ami az o termetehez is megfelelo e mikozben megjegyzi - Berardi atya oldalan sokat tanultam, lehet korabban sose gondoltam volna ilyenre, de megtanultam, hogy az elerheto elonyoket megeri atgondolni - hummog kicsit, mint aki nem is tudja mondja e majd belekezd - Meg az egyetem alatt megismertem egy, nos egy varazslot. Nem tudtam rogton hogy az - kezd szinte rogton mentegetozni mintha mar az is rossz szinben tuntetne fel hogy ismer varazslokat - es rendes alaknak tunt, szereti a jofele sort is. - vesz egy mely levegot - Nos ez a varazslo alak akirol beszelek itt van Bogenhafenben. Az Alabardosban talalkoztam vele amikor titeket kerestelek. Tuzet tuzzel. Igy mondjak ugye? - probalkozik egy feloldalas mosollyal
This message was last updated by the GM at 09:26, Sun 30 Apr 2017.

Johann valoszinuleg mar a gondolattal sem volt tulsagosan elegedett hogy demonok ellen kuzdhetne az elso sorbol. Ugyhogy elgondolkodva felvesz egy ijat - Azt hiszem a vadasz tapasztalataim nagyon hasznosak lehetnek - csuszik ki a szajan a hazugsag szinte rogton hogy mentse az irhajat az elso sortol. Majd amikor Hrothgar megemliti a varazslot akkor rogton elkezd figyelni. Valoszinuleg hogy felmerje van e esely hogy valamifele hatalmas magus kihuzza ot abbol a problemabol hogy egy veszedelmes csataba kenytelen belesodrodni
This message was last updated by the GM at 09:31, Sun 30 Apr 2017.

Chlodovech errol ekozben lemaradt hiszen eppen egy borkabatot probal szerezni rongyos kopenye ala. Ezen kivul egy pajzsot szerzett meg maganak.
This message was last updated by the GM at 09:33, Sun 30 Apr 2017.

-Egy varázsló? - nézek kissé összevont tekintettel Hrothgarra. -Ráadásul pont az Alabárdosban? Napok óta ott szállunk meg, de egyszer sem láttuk még. - teszem még hozzá gyanakvóan. Hangomból érződik, hogy inkább valami furományos praktikát sejtek a háttérben és nem azt, hogy talán csak most érkezett vagy nem is ott szállt meg. Elég sok féle dolog fut át a fejemen, még az is, hogy talán ő is erre a rituáléra érkezett és azért volt az Alabárdosban mert Magiriust, vagy esetleg minket keresett. -Elhiszem, hogy jó embernek ismerted meg, de mégiscsak varázsló, sosem tudhatod, hogy bízhatsz-e benne. Átgondolom a dolgot. - zárom le ezzel a dolgot. És erre időt is kérnék, mondjuk ha Hrothgar a gyakorlás előtt keresett meg ezzel, akkor utána jönne a válasz, vagy ahogy reálisnak tűnik. A kockázatokat és az előnyöket mérlegelem sokáig, de meglehetősen nehéz dolgom van, hiszen nem sokat tudok róluk, de azt biztosan, hogy veszélyesek de hasznosak is lehetnek, amíg meg nem őrülnek vagy véletlenül nem hoznak ránk valami bajt a boszorkányságukkal. De Hrothgar úgy tűnik megbízik benne, úgyhogy talán tudna segíteni nekünk ma este. Ráadásul így, hogy hiányos a tudásom róluk, hasznos tapasztala is lehetne. -Azt mondtad szerinted rendes alak, így adjunk neki egy esélyt, hogy minket is meggyőzzön erről. El tudsz minket vinni hozzá, igaz? A ma estére való tekintettel a templomba nem jöhet, még azt hinnék, hogy Elino papnő boszorkányokat bujtat a templomban... - teszem még hozzá.

A templomhajóba érve csendes szemlélődőként követem az eseményeket. A törpe mérnök érkezését örömmel fogadom, de a csatorna említésére ugyancsak elfintorodom, a mágiatudor esetleges későbbi jelenléte pedig egyenesen a gyanú szikráját lobbantja heveny lángokká elmémben.
-Theodora. - hívom félre a papnőt egy szóra a fegyvertárból kifelé menet, nem tartva igényt semmire az Elinor által kínált fegyverekből. -Nem hiszem, hogy az egyetlen megoldás mi kínálkozik, egy frontos háború odalent a szűkös csatornában, vagy felderítetlen terepen mikor...talán kis szerencsével be is férkőzhetnék a Teugenek bizalmába. Elkendőznöm dolgokat, mint önmagam nem akadály. Hidd el még magad sem ismernél fel. - suttogom, Ameliaval szemben nem hencegem.
-Boldogulnék az Adél gyűrűn. - félelemnek, kételynek nyoma sincs hangomban. -Rajtad és Anthonyn kívül viszont mást nem kívánok beavatni miképp is óhajtok bizonyítékot szerezni... - folytatom. -Felnézek reád, de nem vagy elöljáróm, ahogy nem vagyok regruta sem. De ami fontosabb tudom, hogy másképp is szolgálhatom ügyünket mint - szerintem - képzeled...
This message was last edited by the player at 14:54, Tue 02 May 2017.

Theodora szavaira Hrothgar bolint - Gondold meg. En magam sem bizok a varazslokban, de neha nincs mas valasztas. Ha egy tamado gor horda ellen csak egy repedt agyud van akkor azzal losz es Grungihoz fohaszkodsz hogy ne robbanjon fel ido elott... - bolcselkedik majd hozzateszi - Nem tudom meddig marad az Alabardosban - teszi hozza mielott visszaterne merlegelni a pajzs es a balkezes buzogany kozotti dontest lehetoseget adva ezzel Cylnek hogy felre vonja Theodorat
This message was last edited by the GM at 21:24, Tue 02 May 2017.

Az előző posztom második részét vegyük úgy, hogy a tanácskozás után történik meg.

Még mielőtt Cylnek válaszolnék a fegyvereit méregető Hrothgarhoz intézek néhány szót: -Hasonló gondolatok vannak az én fejemben is. Meggondolom. - mondom. Rendelkezek ismeretekkel a harci varázslókról, ismerek történeteket a képességeikről, de vannak fenntartásaim, ráadásul tapasztalatom gyakorlatilag semmi nincs a mágiahasználókat illetően, de az igazság az, hogy elkellhet a segítség... De ezt majd később. -Megértem aggodalmadat a támadást illetően, de túlzottan nyugtalanít a ma esti véráldozat. A sast követem, nem a tornyot, ha látnék más utat elkerülném a vérontást, de szerintem nincs olyan hatalomban lévő ember a városban aki akármilyen bizonyíték láttán ma estig fellépne az Ordo ellen. - mondom, arról nem beszélve, hogy miképp kívánna Cyl boldogulni az Adél gyűrűn, vagy hogy pontosan mit is ért ez alatt. Nem tartom valószínűnk, hogy az itt élő gazdag réteg bárkiben megbízna, főleg egy idegenben. -De nem tarthatlak vissza és nem is akarlak, ha úgy érzed menned kell hát menj. De mi folytatni fogjuk a tervünket. - válaszolom. Hosszasan ragozhatnám és elemezhetném a dolgot, de ezzel csak az értékes időnket rabolnánk, ráadásul Cyl láthatóan döntött már, mint ahogy mi is, meggyőzni pedig nem akarom semmiről. Hiszek benne, hogy a legjobb belátása szerint akar cselekedni, amivel bár nem értek egyet, mert kritikus fontosságúnak tartom a ma esti támadást, de azt becsülöm, hogy kiáll a véleménye mellett. -Viszont bármire is készülsz, ne feledd el amit tőlem hallottál Myrmidia tanításairól. Még ha nem is őt tiszteled a legjobban az istenek közül, a bölcsesség amit halandó életében ruházott ránk szavain keresztül, meg fog segíteni a bajban.

Figyelmesen hallgatom Theodora szavait.
-Nem feledem mit mondtál. Bárhogy is alakuljanak a dolgaink, holnap délelőtt találkozzunk az Alabárdosban, hacsak vitorlát nem bont időközben a Sirály. Myrmidia óvó tekintete kísérjen utadon, Sigmar a tanúm magam sem érem be kevesebbel... - tekintek fel a papnőre, majd arcomba húzva köpenyem csuklyáját távozom a templomból. Csupán Anthonyra tekintek vissza egy röpke pillanatra. Remélem nem esik bántódásod...

Cyl tavozasa utan atbeszelitek gyorsan Anthonyval a legjobb harcmodorokat. Az o tapasztalata sokkal inkabb a varosi, kisebb letszamos, utcai jellegu csatakban jelentosen mas mint Manfred es Theodora jobbara harcteri tudasa igy sokat tud hozzatenni a tervekhez. A hazak kozotti bekeritesek, tobb iranyu tamadasok es azokra felkeszules, a csata felallasoknal pedig a terep nyujtotta lehetosegek es a jobbara szukos terek miatti problemak es hogy hogyan lehet elonyt kovacsolni beloluk. Mindenesetre Anthony es Elinor papno elegge konnyeden beall a gyakorlatozo csapatba, bar Anthony hozzateszi hogy ket-harom megbizhato embert mindenkeppen tud szerezni, de amig nem beszelt veluk nem meri megigerni oket.

Mikor a gyakolratozas utan odamegy Theodora Hrothgarhoz mar majdnem ebed fele jar az ido, Theodora kerdeseire Hrothgar megvakarja a szakallat - Oda tudlak vinni ahol talalkoztam vele - elmosolyodik - Az Alabardosban volt utoljara, de hogy ott van e meg - vonja meg a vallat - Mondtam neki hogy varjon meg meg visszaterek, de az se most volt. Mindenesetre azert jo esely van ra hogy az ebedet meg szerette volna varni - kezd bele logikusan megkozeliteni a dolgokat - Ha sietunk meg jo esellyel megtalaljuk -
This message was last updated by the GM at 21:07, Thu 04 May 2017.

A gyakorlatok vegere mindenki eldonti milyen felszereles illene legjobban hozza.
Amelia semmit nem vesz magahoz csak egy masodik tegez nyilvesszot, Johann egy rovid ijat 10 nyilvesszovel. Manfred elegedettnek tunik a sajat felszerelesevel. Hrothgar es Chlodovech 1-1 pajzsot valaszt, mig Gunther kicsit fintorogva de egy gerelyt.
Theodorais talal maganak bor labvedot es sisakot is. Mindketton latszik a hasznalat de jo allapotban vannak. Illetve o is valaszt maganak egy gerelyt. A cspat igy maris messze harciasabbnak tunik.

Mielott meg elindulhatnatok barmerre Elinor setal oda Theodorahoz
This message was last edited by the player at 21:38, Thu 04 May 2017.

Bár nem kívánok visszatérni az Alabárdosba, ezt nem említem meg a távozó Cylnek. Ha a dolgok úgy fognak alakulni ahogy sejtem, akkor a holnap hajnal vagy a templomban, vagy a kaszárnya börtönében vagy pedig a városon kívül fog érni.
Az Anthony által tanított praktikákat igyekszem hozzáértő módon végiggondolni, az elhangzottakat fejemben rögtön különböző szituációkban képzelem el. Ahogy az szokásom, ezútttal is úgy próbálom ezeket a formációkat megtanulni és megvizsgálni, hogy jó számérzékemet hasznosítni tudjam.
Amikor Hrothgar elmondja, hogy a varázslót még mindig az Alabárdosban sejti, letörlöm a gyakorlatozás okozta izzadtságcseppeket a homlokomról: -Rendben, akkor induljunk és beszéljünk vele. - adom tömör válaszom, indulás előtt még kicsit igazgatva az új páncéldarabokat. A lábaimat védő nem igazán zavar, de a bőr fejvédő kissé szokatlan, északon lánccsuklyát hordtam amiben nagyobb biztonságban is éreztem magamat. Kissé méregetem azt is, hogy hogyan tudom kényelmesen megmarkolni a gerelyt vagy a lándzsát a pajzshoz szíjjazott kezembe, de úgy érzem nem lesz vele baj.
Amikor a papnő megszólít jelzem a többieknek, hogy várjanak pár percet még, majd félrevonulok vele és meghallgatom a mondandóját. A rövid beszélgetés után visszatérek a csapathoz, majd jól láthatóan fellelkesedve indulok el az Alabárdosba.

A csapat osszeszedelodzkodik es atvonultok egyutt az Alabardosba. Minthogy kozeledik az ebed ideje kezdenek szepen lassan megjelenni a varosorok is egy jofele es olcso ebed remenyeben. Mindazonaltal meg van boven eleg hely, korulbelul a fogado fele telhetett meg eddig orokkel.
This message was last edited by the GM at 21:25, Fri 05 May 2017.

Hrothgar a biztonsag kedveert ra is mutat Albertre - Rola beszeltem - majd halkabban hozzateszi, hogy Albert ne hallhassa - Nem olyan finnyas alak mint amilyennek tunik am -
This message was last updated by the GM at 21:06, Fri 05 May 2017.

Gunther nemtetszese jeleul kikop egy adag dohanyt a padlora mire a fogados forgatja picit a szemeit - Meg csak ez kell valami flancos bekepzelt anyamasszony katonaja. Azt mondom nincs szuksegunk ra - nez kihivoan korbe a tarsasagon mire Johann es Amelia rogton inkabb Theodora takarasaba lepnek Manfred viszont allja a verolegeny tekintetet.
This message was last updated by the GM at 21:10, Fri 05 May 2017.

Az úton néhány szóban megemlítem társaimnak, hogy Elinor papnő átadta nekem a pappá szentelésemre való érdemességemet bizonyító papírt. Nem érződik a hangomból fellengzés, de meglepettség és büszkeség az igen.
Az Alabárdosba megérkezve alaposan végigmérem a kölyökképű férfit, a rendjére utaló nyomok után keresve. Semleges ruházata alapján kicsit kiül a gyanakvás az arcomra és ez a hangomban is érződik. -Magam sem szeretem a varázslókat, de elhivatottságukat tiszteletben tartom Gunther. Veszélyes erőkkel játszanak, nem látszik harcba valónak de bátorságában nem kételkedem. - mondom, csak a mondandóm végén pillantva a bajkeverőre, egészen addig a fiatalnak tűnő fiút figyelem. -Köszönöm, beszéljünk vele. - felelem utána Hrothgarnak, majd határozott léptekkel megindulok a varázsló irányába. Odaérve a földre támasztom lándzsám végét és ismét alaposan végignézek rajta: -Üdvözlöm, a nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia pappá szentelés előtt álló beavatottja. Közös barátunk beszélt magáról. - biccentek a törpe felé. -Most arra kérem, beszéljen magáról meg arról, melyik rendhez is tartozik, utána pedig ha úgy látjuk, a segítségét kérjük egy kissé kényes ügyben. - fogalmazok kissé óvatosan. Ha a férfinek volt már dolga egyházam más tagjaival akkor minden bizonnyal nem fogja meglepni, hogy rögtön a lényegre térek rá és arra, hogy kiderítsem, miképp lehet a segítségünkre.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 63):

-Üdv Theodora. Többek között Albert Nassau néven ismernek.
Felnézek a dögös papnőre, közben végigmérem az idomait.
-Ülj le, különben még a végén kisebbrendűnek fogom magam érezni.
Megvárom amíg leül, esetleg leülnek a kis csapat tagjai. Azonnal feltűnik, hogy valószínűleg ő a csapat vezetője, hiába próbál úgy tenni mintha nem ő lenne az. Ha nem ülnek le, addig várok amíg reakció nem érkezik erre. Mintegy mellékesen megjegyzem, hogy -A fény rendjének tagja vagyok.- és meglebbentem köpenyem ami eddig a szék támlája miatt nem látszott és amin a Fény rendjének szimbólumai látszódnak.

Amikor a varázsló arra kér minket, hogy üljünk le, egy pillanatra habozok csak amíg végigpillantok a körülöttünk lévő városőrökön, majd leülök - a stírölő tekintet mellesleg nem különösebben zavar, legalábbis annyira nem, hogy bármi reakciót kiváltson belőlem. A seregben hozzászoktam már, eleinte ott is sokan a nőt akarták látni bennem a katona helyett. Ahogy leülök és a lándzsám az asztalnak támasztom rögtön utána tekintetem a meglibbenő köpenyre terelődik. Nem minden rend szimbólumát ismerném fel, de ezt igen, főleg így, hogy Albert maga is elárulta annak nevét. Gyanakvóan összevont szemöldökkel válaszolok: -A fény rendjének egy tagja, pont most? - nézek a férfire. Az a kevés tudásom amivel rendelkezek a varázslókról a Fény rendjét pont érinti: sokszor hallottam, hogy a Fény rendjének tagjai segítik a hadsereget hogyha valószínűsíthetőleg démoni jelenléttel kell szembenéznie a csapatoknak. -Ha maga valóban az akinek mondja magát akkor segítenie kell nekünk. - mondom rövid hatásszünet után amíg végiggondolom a dolgokat, majd kicsit közelebb húzódok, hogy halkabban beszélhessek. Egy pillanatra azon is eltűnődöm, hogy a férfi szürke szemei a kialvatlanságtól vagy a boszorkányos praktikáktól karikásak. -Démoni jelenlétbe ütköztünk a város csatornáiban és nagyon rossz sejtéseink vannak a ma estével kapcsolatban. - suttogom, ha lehet. -A maga rendje ha jól tudom a démonok elleni küzdelem specialistája. Segít nekünk? De itt többet nem mondhatok, nem akarok ezekről a dolgokról ennyi fül előtt beszélni, de a szobámban kevesebb eséllyel fülelhetnek le minket. - látszólag már nem ódzkodok annyira egy varázsló segítségétől, de ez nem így van, mindössze pont azt az embert kaptuk meg akire szükségünk van, a hatalmas előny pedig megér annyit, hogy félretegyem negatív gondolataimat a férfivel szemben.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 65):

-Bizonyára Myrmidia is azt tanítja, hogy a stratégiai előnyök néha véletlenszerűen jönnek.- Vonogatom a vállam a gyanúsítgató hangsúlyra. Theodora látszólag csak nagyon nehezen akar bízni abban amit nem maga ért el. De most szüksége van a segítségemre, csak nem képes ezt kimondani. Amikor közelebb hajol, én is így teszek -közben közelről is végigmérem- majd mélyen a zöld szemeibe nézek és ugyanolyan halkan suttogom neki ahogy ő is tette -Szívesem felmegyek a szobádba, sőt még segítek is. De csak két feltétellel- hajolok még közelebb- Egyrészt hagyd abba vagy legalább leplezd ezt a gyanakvó stílust. A másik pedig...kérj szépen.
Majd hátradőlök. Ez a démoni jelenlét minden bizonnyal csak valami sarlatán varázsló lehet. Habár... talán mégsem. De akkor sem leszek a csapat kutyája akit csak úgy ugráltathatnak egyszerűen mert varázsló.

Hátradőlök ahogy a férfit befejezi a mondandóját, egy rövid hatásszünetig csak méregetem, azon gondolkodva, hogy vajon valamilyen boszorkányos praktika része amit kér, vagy csak keveset járt még a nagyobb városokon kívül így még szokatlan számára ahogy az emberek a varázslókhoz állnak. -A véletlennek nincs helye a harcmezőn Albert, mert embereket öl és azt jelenti, hogy nem teljesen értjük ami történik. Az pedig rossz. - ismét közelebb hajolok, ismét annyira halkan kezdek suttogni, hogy csak az asztaltársaság halhassa szavaimat. -Ezek az emberek itt bíznak bennem én pedig nem akarok méltatlan lenni a bizalmukra, szeretném ha holnap reggel mind életben lennénk, ehhez viszont a te tudásodra is szükség van. Nem tudom és nem is akarom palástolni a gyanakvásomat, de azt megígérem, hogyha velünk tartasz és segítesz nekünk akkor rád is ugyanúgy vigyázni fogok mint rájuk. - magyarázom, közben jobbommal szimbolikusan végigmutatok a társaságon. Szavaimmal ellentétben ebben a néhány mondatban mondjuk nem volt gyanakvás, de erre valószínűleg a mondandóm a legfőbb magyarázat. -Ha pedig együtt éljük túl az estét, úgy a bizalmamat is elnyered. Úgyhogy szépen kérlek, gyere és hallgasd meg a történetet, talán gyanakvásom okát is sikerül megértened. Ráérsz utána is dönteni, hogy elkísérsz-e minket vagy csak jó tanácsokkal akarsz segíteni rajtunk, de itt nem mondhatok többet. - mondom, majd hátradőlök, hogy időt adhassak a férfinek arra, hogy végiggondolja amit mondtam. Ha beszélni kezd, akkor ismét közelebb fogok hajolni, hogy suttoghasson.
This message was last edited by the player at 12:59, Tue 09 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 67):

Elgondolkodom a nő szavain. Egyrészt kötelességem is kivizsgálni az ilyesmit, másrészt a kíváncsiságom is felpiszkálta a dolog, harmadrészt pedig szépen kértek. Bólogatok.
-Rendben, menjünk fel a szobádba. Vezess. Lehet, hogy máris tudok segíteni.
Hagyom hogy vezessenek most, egyelőre inkább tudni kéne hogy mi az ami itt történik.

Türelmesen várom a férfi válaszát, közben pedig azon elmélkedek, hogyha igent mond, akkor melyek a legfontosabb dolgok amelyeket fel kell sorolnom és mit is tegyenek a többiek ez idő alatt. Nagyjából sikerül is rendeznem a gondolataimat mire megszólal: -Nagyszerű! - vágom rá rögtön, láthatóan kissé megkönnyebbülve, hogy nem hiába beszéltem neki a terveink egy részéről. Legalábbis félig nem hiába, hiszen ahogy ígértem neki, visszakozhat ha akar - mondjuk nem látok sok esélyt rá, de számolnom kell ezzel is. -Egy pillanat és mehetünk. - teszem még hozzá, majd a többiekhez beszélek, hasonlóan halkan: -Ebédeljetek meg, lehet egy darabig el fog tartani míg elmondom neki a fontos részleteket. Amelia, te azt ígérted, hogy tudsz nekünk szerezni álruhát, kérlek te először ezzel foglalkozz. Van pénzed? - kérdezem a lánytól majd miután válaszolt Chlodora nézek: -Te pedig kérlek értesítsd Josefet arról, hogy a hajója ma este mindenképpen álljon indulásra készen. Hangsúlyozom neked is meg neki is, hogy az életünk múlhat rajta! - nyomatékosítom a mondandómat mind hangsúlyban mind pedig azzal, hogy figyelmeztetőleg a magasba emelem mutató ujjamat. Ha ezekkel a dolgokkal megvagyok, felállok az asztaltól, kézbe veszem a fegyvereimet, majd mutatom az utat Albertnek. A szobába érve a falnak támasztom az lándzsámat és a gerelyemet, majd pajzsommal is hasonlóan teszek mikor eléggé meglazítottam a szíjat. Ha bezárta az ajtót maga után belekezdek - ezúttal sem túl hangosan beszélve, hiszen a mellettünk lévő szobákban is lehetnek, de annyira azért igen, hogy némi távolságot tarthassak a varázslótól: -Az egész azzal kezdődött, hogy a fesztivált járva a szörnycirkuszból megszökött egy három lábú goblin. Látványosság volt, de óvatlanná válhattak a cirkuszosok és a csatornákba szökött. A vásár bírája, Magistrate Heinz Richter kért meg minket, hogy menjünk le a csatornákba és keressük meg, majd hozzuk vissza élve vagy halva. Mi elfogadtuk az ajánlatot. - magyarázom, a történet legelején kezdve, majd rögtön átugorva néhány kevésbé fontos részletet: -A nyomokat követve egy a csatornákban lévő, belülről zárt ajtóra leltünk, majd miután bejutottunk, odabent egy rézből készült kör közepén egy koponyát, gyertyákkal kirakott, fehér, földre festett pentagrammát találtunk, amelyből jelenlétünkre fekete füst kezdett szivárogni és egy lény jelent meg, amelyet én démonnak hiszek. Tőlem több fejjel magasabb volt, ocsmány, szárnyas szarvas lény, és beszélte a Reiket. Megpróbált minket elijeszteni, de nem hagytuk magunkat és elpusztítottuk, vagy legalábbis visszaküldtük oda ahova való. - figyelem a varázslót, majd attól függetlenül, hogy arcára hitetlenkedés ül-e ki vagy sem, megmutatom fém pajzsomon a barázdákat, amelyeket a démon karmai hagytak az egyik alkalommal mikor védelmemet ostromolta. Nem várom válaszát, folytatom: -A goblin maradványai is a szobában voltak, amit visszavittünk a Herr Richterhez, mire ő közölte velünk, hogy a kikötőben megtalálták a maradványokat. Bizonyítékunkat látva hitt nekünk a démon ügyében és nyomozni kezdett: még aznap rejtélyes módon megbetegedett, amit én méregnek vagy más boszorkányos praktikának sejtek. - közlöm röviden a Richterrel kapcsolatos dolgokat, majd néhány hosszú másodpercre elgondolkodok, hogy mi is pontosan az ami fontos lehet egy fény varázsló számára. -Hosszú és felesleges beszélgetések sorozata után akadtunk rá a bizonyos Ordo Septenariusra. Ez a kizárólag pénzes kereskedőkből álló társaság Shallya egyházának gyűjt adományokat, azonban mint rájöttünk, ők a felelősek a csatornákban talált démonért és a szentélyért. Egy befolyásos tagjukkal tegnap együtt ebédeltünk, ahol minden hasonló vádat tagadott, de ma reggel ijedten keresett fel minket: elmondása szerint az Ordo ma este éjfélkor emberáldozatot akar bemutatni. - hallgatok el egy pillanatra, hogy Albert kicsit emészthesse a dolgot. -Bizonyítékunk van rá, hogy Herr Teugen Nulnból kapott egy tekercset amely a ma esti rituálét részletezi. Sajnos ezekről a részletekről nincs információnk, egyedül annyi, hogy véráldozatra készülnek, hogy felszenteljék az új templomot, illetve, hogy a rituálé után segítőinek korlátlan gazdagságot ígért. Az Ordo tagja aki elárulta a többieket ma el fogja juttatni hozzánk a rituálé helyszínét, mi pedig oda fogunk menni és Myrmidia segítségével megállítjuk őket. - ismét elgondolkodok egy rövid időre, de mutatóujjammal jelzem, hogy kívánok még szólni néhány szót, mielőtt meghallgatnám a véleményét: -Mit gondolsz? Én nem értek a mágiához, de azt tudom Taal kultuszán keresztül, hogy a véráldozat hatalmas erejű rituáléknál használatos csak és megvan hozzá az Asztrológiai tudásom, hogy tudjam, a Morrslieb fokozott jelenléte nagyon rossz ómen ezekkel a hírekkel együtt. Mellesleg, a város egyetlen hivatalos szerve sem fog segíteni nekünk amíg nincs konkrét bizonyítékunk és az egyházak közül és csak az enyém hisz nekünk. A szerintem legfontosabb részleteket elmondtam neked, kérdezz ha valamit még fontosnak gondolsz, legjobb tudásom szerint megpróbálok válaszolni. - mondandóm talán kicsit rendezetlennek tűnik, de nem kívántam a tőlem megszokott módon tüzetesen végigmondani minden részletet, hanem szelektálnom kellett, ugyanis úgy sejtem, hogy Magiriusnak lassan jelentkeznie kell, nekünk pedig addigra már teljesen készen kell állnunk, hogy megfelelő szervezettséggel cselekedhessünk bármilyen fenyegetésre. Ha felkészületlenül érnek minket az események, könnyen lehet rögtön sikertelenségre leszünk ítélve.
This message was last edited by the player at 12:19, Wed 17 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 69):

Hátradőlök, miközben Theodora egyezteti a tervét a többiekkel. Nem nagyon fülelek, ha minden rendben megy, úgyis meg fogom tudni a tervet. A szobája felé tartván nem teszek megjegyzést egyrészt a figyelő tekintetek és a hallgatózók miatt, másrészt pedig túlzottan leköt Theodora hátsójának mustrálása, amit lehetőleg titokban végzek.
Miután beértünk a szobába, bezárom az ajtót és körülnézek, hátha látok valami érdekeset a fogadó átlagos berendezésein kívül. Ha van valami ülőalkalmatosság, egy láda, esetleg némi hely az ágyon leülök, ha nincs akkor a falnak támaszkodva hallgatom a történetet. Érdeklődő arcot vágok, és a sztori elején inkább mulatságosnak az egész titkolózást, hiszen  kit érdekelne egy háromlábú goblin? Azonban miután rátér a részletekre, elgondolkodva keresem Theodora tekintetét. Elképzelhető, hogy már hallottam olyan lényről amit emleget akár a Kollégiumban, akár a legendáriumok között. Figyelmesen hallgatom végig a történet hátralévő részét és ahogy Theodora belemelegedik, el is felejtem mustrálgatni atletikus alakját és a feladatra koncentrálok inkább és néhány kérdést teszek fel.
-Köszönöm hogy elmondtad a történetet. Lenne is pár kérdésem evvel kapcsolatban. Szóval a háromlábú goblin tetemét amit a "démon" termében találtatok valaki más megtalálta a kikötőben is? Ezek szerint több ilyen goblin volt?- majd később -Elképzelhető, hogy Rchter talált valamit és ezért az Ordo megmérgezte? Él még? Beszéltetek vele? - a válaszok után felteszek még kérdést -Nem gondoljátok, hogy ahova mentek egy csapda az Ordo részéről?
Még nem osztom meg, hogy miért hiszek azonnal a történetnek, majd ha választ kaptam a kérdéseimre elmondom Theodorának miért bízom bennük szinte ismeretlenül.

Kicsit furcsának találom az Albert által feltett kérdéseket, hiszen arra számítottam, hogy a démonról vagy a szentélyről fog inkább kérdezni, de nem ismerem a varázslók észjárását, így aztán nem is foglalkozom ezzel. Talán csak meg akar bizonyosodni róla, hogy elég alaposan utánajártunk mindennek és nem alaptalanul vádoljuk a város kereskedő elitjét boszorkánysággal. -Csak egy három lábú goblin volt, azt pedig mi találtuk meg. Véleményem szerint az Ordo tudatában volt annak, hogy a három lábú goblin az álszent templomukba tévedt így kénytelenek voltak dezinformációt kreálni, nehogy véletlenül valaki a szentélyükre bukkanjon miközben a goblin nyomait követi. Ráadásul így a mi hitelességünket és szavahihetőségünket is aláásták. - válaszolom, majd rövid időre hallgatok csak el, hogy összeszedjem a gondolataimat a második kérdéssel kapcsolatban. -Herr Richter alapos és igazságos bíró, a bizonyítékokat látva elhitte a történetünket és megpróbált utánajárni a dolgoknak. Hozzá kell tennem, rendkívül gyanús körülmények között lett rosszul - a segédje szerint ott járt nála aznap a városőrség kapitánya, de információnk szerint aznap a kapitány nem hagyta el a kaszárnyát. Ráadásul ez a betegség, méreg, boszorkányság, hívja ahogy akarja, ugyanolyan tünetekkel jár mint amiben korábban Karl Teugen is meghalt. Mellesleg igen, próbáltunk vele beszélni, de néhány óra leforgása alatt teljesen leépült szellemileg és testileg egyaránt - hallucinál, félrebeszél. - magyarázom. Ahogy a férfit figyelem néhány pillanatra végigfut az elmémen, hogy a szemei vajon születése óta szürkék, vagy a varázslás gyakorlása tette ilyenné? -Ami pedig a csapdát illeti... - mosolyodom el halványan. -Az Ordo nagyon alábecsül bennünket, hogyha azt hiszik, hogy felkészületlen, könnyen megvezethető utazókkal állnak szemben. Van menekülési tervünk ha sikerül ellenünk fordítaniuk a hatóságokat, ráadásul ha megölnek sem győznek: meglátogattam a városban néhány egyházat, s bár nem hittek a történetünkben, hogyha megölnek minket, akkor fel fogják ismerni szavainkban az igazságot és az egyházak lépéseket fognak tenni az Ordo ellen. Myrmidia fényében járunk, nincs olyan verzió, ahol az Ordo győztesen kerül ki a ma estéből. - mondom határozottan.
This message was last edited by the player at 13:57, Sun 14 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 71):

-Akkor ezt tisztáztuk- dőlök hátra a puritán szobában.- Amit korábban elmondtál, az egyértelműen fekete mágiára utal, ebben nem tévedtetek. Igazad lesz, ha ezek nem kontárok, egy nagyon erős rituálét hajtottak vagy hajtanak végre itt a környékben. Ez egybevág avval amit korábban is érzékeltem amikor a városba értem.- pillanatra elgondolkodom, hogyan mondjam ezt el valakinek akinek nincs boszorkánylátása -Olyan érzés, mintha egy nehéz,  kátrányos massza lenne körülöttem, esetleg sűrű csatornalé. Büdös és undorító. Teljesen egyértelmű, hogy valakik gonosz dolgokat művelnek és ez akár egy, sőt több démon idézése is lehet. Kötelességem ez ellen tenni, szívesen segítek nektek.
Komolyan bólintok és kézfogásra nyújtom a kezem. Akár a város sorsa is múlhat a munkánkon, a személyes érzéseimet a háttérbe szorítom és pusztán "üzletszerűen" tekintek Theodora szemébe.

Látszik az arcomon, hogy próbálom elképzelni azt amit Albert akar elmagyarázni, de nem is igazán ez a nehezebb része a dolognak, hanem az, hogyha ennyire erősen érezhető a levegőben az efféle gonoszság, akkor miért nem szúrt még másnak szemet? Nem járt volna erre régóta varázshasználó? Vagy nem tudott semmit senkire bizonyítani? Számtalan kérdést vet fel a dolog, de inkább elvetem őket, ez jelenleg nem lényeges számomra - a gyanakvás apró szikrája is megjelenik a tekintetemben, de nem Albert irányába; persze ezt ő nem feltétlen tudja. -Rendben, ezt örömmel hallom és hálás is vagyok érte. - kezdek bele, miközben kezet rázok a férfivel. -Nekünk még meg kell tennünk néhány előkészületet a ma estéhez, utána várni fogjuk az Ordot eláruló kereskedő, Herr Friedrich Magirius üzenetét. Ha ez kora éjszakáig nem következik be, akkor figyelni fogjuk az Adél gyűrűt, de remélem erre nem fog sor kerülni... - magyarázom. Hangomból érezhető, hogy tudnék még mit hozzátenni ehhez a pár pontban felsorolt tervhez, de lényegre törésem arra utal, hogy nem akarom olyan mondandókkal húzni az időt, amire talán soha nem lesz szükség. -Még valami... - mutatok a férfi oldalán lógó díszes kardra. -Az egyik, hogy arra ma nem lesz szükséged. Nyilván nem kérem, hogy hagyd itt, csak jelezni kívántam, hacsak az Ordo nem fogad fel jelentős mennyiségű zsoldost, nem érhet a nyomunkba ütőerőt tekintve. A másik pedig... - kezdek bele, elgondolkodva, láthatóan már a kardos megjegyzés alatt is ez járt a fejemben. -Tudom ez egy elég furcsa és nehéz kérdés lehet, de te be tudod bizonyítani valakiről, hogy boszorkányságot űz, démonokat imád? Azt szokták mondani, hogy az efféle dolgok nyomot hagynak az emberen, ez tényleg így van? Remélem erre sem fog erre sor kerülni, de muszáj tudnom.
This message was last edited by the player at 13:20, Thu 18 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 73):

Theodora magyarázata közben valami megüti a fülem.
-Mi az az Adél gyűrű?- Kérdezek bele a magyarázatába, majd a továbbiakat megszakítás nélkül várom meg, csak a végén válaszolok.
-A kardomnak mindenképp nálam kell lenni, akár szükség lesz rá, akár nem. Családi örökség, és a rendem szimbóluma is.
Rázom meg a fejem. Megnyugtat a tudat, hogy a papnő csapata sokkal erősebb, mint az Ordo. Nem kell félni semmitől sem. Kivéve ha ismét démont idéznek meg...
-A varázslókról nem állapítható meg, hogy varázslók...hacsak két dologról nem:- az ujjaimon számolom -Egy, amikor varázsolnak, más varázslók érzékelhetik a nos, energiák változását- Nagyon bennem él, hogy mundánoknak sose ejtem ki a számon a boszorkánylátás kifejezést -Kettő, ha a varázsló lelke megromlott és lelkét eladta a Rontó Hatalmaknak akkor ennek jelei bizony fizikailag is látszódhatnak a testen. Mutáció. Stigmák. Egyéb természetellenes változások a testen.
Szerencsére ennél többet nem tudok erről, de őszintén szólva nem is akarok tudni, és arckifejezésem elárulja, hogy ez a téma mély undort vált ki belőlem.

-Az Adél gyűrű a város déli részén található, innen nem messze, ott él a város gazdagabbik rétege, így a kereskedők nagyrésze is, akiket boszorkánysággal vádolunk. Bárhol is tartják a rituálét, mindenképpen mozgásra számítok a gyűrű környékén, így ott elkezdhetjük őket követni ha nem jut el hozzánk a rituálé helyszínének híre. - fűztem bele türelmesen a mondandómba amikor Albert kérdez, majd amikor láttam, hogy ezzel kapcsolatban nincs több kérdése, folytattam a mondandót.

Elkönyvelem magamban amit a férfi mondott, az arcára kiülő mély undor természetesen nem lep meg. Mondandója végeztével szólalok meg újra, közben ismét magamhoz veszem a felszerelésemet: -Köszönöm, észben tartom. Most menjünk le, ismerkedj kicsit a csapat többi tagjával amíg az estére várunk - van egy-két magának való alak is velünk, ne vedd magadra amit mondanak. - magyarázom, majd közelebb lépek az ajtóhoz, de még nem nyitom ki, hanem elgondolkodóan nézek a férfire néhány pillanatig, csak utána szólalok meg: -Talán furcsa ezt egy egyházi ember szájából hallani, de valószínűleg én kezelem a legrugalmasabban varázsló mivoltodat. Az általam mélyen tisztelt tanítóim jó dolgokat szóltak rendedről és elismerően beszélnek a démonok elleni harchoz való elkötelezettségetekről, sokat mondtak arról, hogyan támogatjátok a hadsereget ha szükség van rá, de ettől függetlenül mint azt magad is érezhetted, vannak fenntartásaim, amelyek nagyrészt abból fakadnak, hogy soha nem... - hallgatok el hirtelen, ahogy próbálom értelmezhetően megfogalmazni a mondandómat. -...vagyis, hogy nincs tapasztalatom a varázslókkal. - mondom ki végül. -Csak azt akartam, hogy ezt tudd. - teszem még hozzá, érezhetően azért, mert csak olyan félig meddig befejezettnek éreztem a mondandómat enélkül a lezárás nélkül. Hogy ez zavart, vagy csak ez is a lelkes papi mentalitás része, miszerint még a négyszemközti beszélgetést is próbálom kissé úgy megfogalmazni, mintha prédikálnék, azt nehéz eldönteni. Viszont láthatóan nem esik nehezemre őszintén beszélni a dolgokról, szóval bármi is legyen a háttérben, ez talán kicsit megnyugtatja a férfit.
Ha Albert válaszol azt még megvárom, majd utána kinyitom az ajtót és előre engedem, hogy csatlakozzunk a többiekhez.
This message was last edited by the player at 13:57, Thu 18 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 75):

Végighallgatom a figyelmeztetést és bólogatok. Átfut a fejemen, hogy azt válaszolom, hogy "Nekem sincs tapasztalatom papnőkkel", de aztán leteszek róla. Kicsit látszik, hogy vívódom, de aztán az elhatározás is. Ezúttal nem mondok ilyet mert még a végén olyan irányba terelődne a dolog amit még nem szeretnék.
-Észben tartom ezt, köszönöm. És most menjünk, mutass be a társaidnak. Jó lesz új emberekkel megismerkedni, már régóta nem volt időm ilyesmire.
Mondom inkább és kilépek a szobából.

Enyhén bólintok, nem törődve az Albert arcára kiülő számomra érthetetlen vívódással, majd miután a férfi kilépett a szobából jómagam is követem - behúzom magam mögött az ajtót és elindulok lefelé. Az asztaltársasághoz visszaérve a korábban ígért bemutatásnak helyet ejtek, tömören és lényegre-törően elmondom a többieknek, hogy megegyezésre jutottuk, így Albert segíteni fog minket a ma esti akciónkban. Néhány szóban elmondok pár dolgot amit a rendjükről tudok - ez lényegében majdnem a teljes tudásomat jelenti. Ennél tovább nem is kifejezetten ragozom a dolgot, bizalmat kérek mindenkitől, majd hagyom, hadd beszélgessenek egymással ha akarnak. Ha ez nem történik meg, akkor magam veszem át a szólás jogát, ezúttal is teológiai, történelmi és hadviselési dolgokról filozofálva, lehetőleg olyan témában, aminek ma este hasznát is láthatjuk. Illetve, amennyiben valaki az asztaltársaság tagjai közül inni akar, akkor tartok arról is egy rövid kiselőadást, hogy nincs bajom az itallal, de ma este az életünk múlhat azon, hogy ki mennyire fürge észjárású. Arra is emlékeztetek mindenkit, hogy tudtommal egyikőjük sem Ulrich hívő, így ha lehet kerüljék (bár a hangsúlyom inkább azt mondja, hogy muszáj mellőzni) a lerészegedést a csata előtt.
Rövid beszélgetés után jelentem be, hogy nekem még akad néhány dolgom a várakozással töltött órák közben. Be kell szereznem néhány, a terepen használható gyógyászati eszközt - ez alatt semmi különlegességre nem gondolok, de néhány egyszerű kötszer amivel el lehet szorítani egy súlyosan vérző sebet, hiszen ez is életet menthet. Ezzel viszonylag gyorsan megvagyok, s mivel valószínűleg eddigre már Amelia és Chlodo is hozzálátott a kiadott feladatához, így részemről is tovább ritkul az asztaltársaság.
Ha visszaértem sem ülök le - elmondom, hogy nekünk Myrmidiásoknak nincsenek külön ünnepnapjaink, hanem mindig az ütközetek előtt tartunk ünnepi imánkat, éppen ezért fel fogok vonulni a szobámba nagyjából egy fertályórára. Aki akar, az velem tarthat és részt vehet ezen, de ha úgy akarja, természetesen akkor is imádkozok vele néhány percet, hogyha más istent tisztel (ez alól gyakorlatilag csak Ranald képez kivételt).
This message was last edited by the player at 22:09, Thu 18 May 2017.

Anthony gyorsan int Theodoranak majd megegyszer ramutat a ket uj emberre - Az igert segitseg. Remelhetoleg -
This message was last edited by the player at 21:34, Fri 19 May 2017.

Kissé gyanakvó tekintettel figyelem az embereket miközben egyedül járom a város utcáit kötszer után keresgélve, de örömmel konstatálom, hogy viszonylag hosszú huzavona nélkül sikerült megfelelő ellátmányt szerezni a ma estére. Nem örülnék neki, hogyha sokat kellene használnom, de mint Myrmidiásnak, mindenre felkészültnek kell lennem.
Mikor visszaérek az Alabárdosba hamar kiszúrom az újonnan érkező alakokat az asztalnál, magabiztos léptekkel közeledek, rögtön alaposan végigmérve az Anthony mellett álló/ülő két férfit. Alapos, számító tekintettel nézek végig rajtuk, először a kalapos férfin, majd utána a sebhelyesen, először fel sem ismerve, hogy egy régi ismerősről van szó, de ettől függetlenül ábrázata olyan, mintha láttam volna már valahol - talán csak az arcát csúfító vágás miatt. -Ha te bízol bennük, akkor én is. - válaszolom, egyáltalán nem meglepődve azon, hogy nem a városőrség berkeiből kerültek ki az Anthony által hozott emberek. Mind a kettő rutinos utazónak látszik. -A nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia pappá szentelés előtt álló beavatottja. - kezdek bele, nem nyújtva kezet, de ha valaki esetleg ilyenre igényt tart, akkor a lándzsámat az asztalnak támasztom és elfogadom a felém nyújtott jobbot. -Nem tudom Anthony pontosan mennyit beszélt nektek az ügyünkről, de mindegy is, úgyis azzal fogom kezdeni, hogy... - kezdek bele, jóval halkabbra véve a hangomat, eleinte a kalapos férfi reakcióját figyelve, majd mondandómban elakadva, ahogyan jobban elidőzik a tekintetem a sebhelyes férfin. -Mi ismerjük egymást! Herr Schwarzflagge, északról, Wolfenburg környékéről, a pisztolyos könnyűlovasság berkeiből, igaz? - kérdezem, látható meglepetéssel az arcomon.
This message was last edited by the player at 23:27, Thu 18 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 79):

Lemegyek Theodorával az asztaltársasághoz. Hátrébb megyünk és ott egy ideig gyanakvóan szemléljük egymást. Amíg a bajszos, borostás fickó (Anthony) meg nem szólít minket, úgy tűnik senkinek sincs nagyon kedve megszólalni. Nekem sincs, arra várok, hogy most mi legyen. Úgy tűnik a többiek ismerik őt, így nem aggódom. Mire azonban megszólalnék, ismét visszatér a papnő -aki úgy tűnik nagyon gyorsan megjárta a piacot- és már beszédbe elegyedik a sebhelyes férfival akiről immár megtudom, hogy a neve Herr Schwartzflagge. Most nem szólok közbe, inkább fürkésző tekintettel figyelem a "régiek" és az újak reakcióit és mondandóját.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 79):

Felix először meglepődik, hogy felismerik ilyen távol Wolfenburgtól, aztán elgondolkodik egy pillanatra, hogy ez most neki jó vagy rossz, hogy ez a hölgy felismerte. Nála, soha sem lehet tudni. Ha most számba kéne vennie a barátait és az ellenségeit, akiket eddig megismert a pályafutása során, akkor rá kell döbbenie, amit már eddig is sejtett, hogy az utóbbiak lényegesen többen vannak.
A gyors meglepődés után, gyors reagálás következik tőle:
- Á Theodora Steinhoff, Myrmidia pappá szentelés előtt álló beavatottja.
mondja gépiesen amit hallott az imént, közben a hölgy nyújtott kezét megcsókolja, ha az hagyja. Miután a kézcsókból felegyenesedik - Nagyon örvendek. Hatalmas öröm számomra, hogy Önt újra láthatom. szemkontaktus után kezd el derengeni neki a dolog. Á a szentfazék hölgy, akit sokszor látott Knopfler jobbján a katonai táborban. Ő volt az a segítőkész papnő, akinek mindenkire volt gondja a seregben. Ha kicsit többet mosolyogna, akkor egész csinos, szemrevaló is lehetne. futnak végig a gondolatok Schwarzflagge agyán és széles mosolyra húzódik a szájaMi jó történt Önnel, mióta nem találkoztunk? Á bocsánat, de faragatlan vagyok, a Többieknek még be sem mutatkoztam- néz körbe a társaságon - Felix Schwarzflagge vagyok Wolfenburgból, egy tekintélyes nemesi családból. Bizonyára hallotak már rólunk. A hazámat szolgáltam a seregben, mint lovassági tiszt - ez enyhe csúsztatás, a renitens magaviselete miatt, sose nevezték volna ki egyetlen ember fölé se vezetőnek - de rájöttem, hogy nem úgy müködnek a hadseregben a dolgok, mint a lovagregényekben és sokévi szolgálat után úgy döntöttem, hogy leszerelek és szabadúszóként tevékenykedek tovább. Aki jól megfizeti, annak a jó ügye mellé állok és segítek.

Váratlanul ér a férfi reakciója így hagyom a kézcsókot, hiszen abban a pillanatban fel sem fogom pontosan mit csinál - nagyon látható az arcomon, hogy egyáltalán nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez és az is, hogy nem tudom mi volna ilyenkor az illendő reakció, kicsit kényelmetlenül érint a helyzet. A körökben amikben mozgok nem is tudom pontosan mikor volt hasonlóra példa - mikor elengedi a kezemet zavartan veszem kézbe ismét a lándzsámat, de ahogy folytatja a mondandóját hamar lezárom az arcomról a pillanatnyi határozatlanságot. Arra nem mondok semmit amikor Felix kitér arra, hogy tiszt is volt a lovasságnál, elvégre lemaradhattam dolgokról, talán meg is változott a hozzáállása - a nemesi család résznél viszont jól láthatóan bólintok kettőt. Az is kicsit furcsán érint, hogy én rögtön letegeztem ő pedig továbbra is magáz, ez is talán csak a nemesi etikett része, de én nem kívánom ezt most követni vagy tanulni próbálni, fontosabb dolgaink vannak. -Remélem nem veszed zokon, de ma este el kell tekintenem a formális beszédstílustól, a velem törréntekre is csak később térnék rá, lényegre törő és nyers leszek, mert az életünk múlhat rajta. - válaszolom a férfinak. -Ő itt Manfred, akivel szintén együtt harcoltunk Knopfler oldalán. Ő pedig Kastor és Gunther, valamint a mérnöktanonc Hrothgar aki pedig ugyancsak Knopfler mellett töltötte hadmérnök-tanonci éveinek egy részét. - mutatok végig rajtuk, de a tekintetemet nem csak neki szánom, hanem a még nem bemutatkozó kalaposra is oda-oda pillantok, így jelezve, hogy a bemutatás nyilván neki is szól. -Ő pedig Albert, a Fény rendjének varázslója, aki szintén segítségünkre van ma este. Még ketten hiányoznak, őket majd ha megérkeztek. - zárom le, majd figyelmemet ismét a nemesnek fordítom: -Ami a jutalmat illeti, sajnos messze nem ígérhetek annyit mint amennyit a rizikó megkövetelne, legalábbis biztosra nem. De ha a dolgok úgy alakulnak ahogy terveztem, az egészen biztos, hogy családod és annak ismerősei több generáció múlva is emlékezni fognak a történetre és egy város lesz hálás nekünk örökké. - fejezem be rövid mondandómat. Bár arckifejezésem és hangom ismét rezzenéstelen, azonban az látható a lándzsát markoló kezem mozdulatain, hogy kicsit még mindig az iménti jelenet jár a fejemben. Nem kifejezetten a helyzet furcsasága az ami kicsit felkavart, hanem az, hogy váratlanul ért - nem szoktam szinte semmin meglepődni, nem rám vall az ilyesmi.
This message was last edited by the player at 11:38, Fri 19 May 2017.

Egyik szemöldökömet felvonom a kézcsók közben, nekem ez eszembe sem jutott volna. Nem baj, legalább most is tanulok újat, amit a családom amúgy is megkövetel tőlem. Amikor bemutatnak, bólintok egyet az újonnan érkezők felé egy ideig nem szólok a beszélgetésbe. Inkább a végén szólok bele.
-De amennyiben olyan dolgok is történnek amiktől tartunk, akkor jobb ha nem mesélitek el senkinek- sandítok Theodorára. Gondolom ezek az alakok nem fognak megfutni egy démon hírére, de ezt még magam sem tudom biztosra. Meglátjuk ha ott leszünk.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 82):

Schwarzflagge megértően pislog, miközben végighallgatta Theodorát, majd hozzáteszi
- Persze hagyjuk a flinces-flancos formulákat, elvégre "barátok" között vagyunk. A javadalmazással kapcsolatban, khm.........erről már Anthonyval beszélgetünk előtte.............nem probléma, szerintem biztos megfogunk tudni egyezni. Voltaképpen mit kell majd csinálni? Mert erről nem beszéltünk semmit.
néz sokat sejtetően Anthonyra.

A kalapos férfi eleinte némán figyeli a hirtelen összeverbuválódó, nagy tömeget. Nem szokott hozzá ennyi barátságos ember jelenlétéhez egyszerre. Nem látszik rajta visszahúzódottság, vagy megszeppenés, egyszerűen csak figyel, láthatóan nincsen mondanivalója egyelőre ennyi ismerős között.

Mikor végül lezajlik a kézcsók, ő is a hölgy kezéért nyúl, de sutba dobva mindenféle etikettet, férfiasan megrázza azt.
- Reifsneider - mondja, majd sorban, metodikus alapossággal kezet ráz a jelenlévőkkel (Felix-szel is), és újra elismétli vezetéknevét.

- Nagyon jó... - bólogat karba font kézzel, miután Theodora előadta monológját a jutalomról és a hírnévről, majd az orra alatt morogva szólal meg. - Nagyon jó... nem vagyok az az ijedős fajta. Na de... mi is az a feladat valójában? És miért kevés a jutalom? - összehúzott szemöldökkel fordul Anthony felé. - Nem tetszik ez nekem. Mibe rángattál bele?

A kézfogáshoz már láthatóan hozzá vagyok szokva - nem finomkodok, ha a kalapos erős kézfogással köszönt, akkor én is azzal fogadom. Amikor a két férfi előre megválaszolja a kérdésemet miszerint mit mondott nekik Anthony, elkomorodik a tekintetem és ismét halkabban kezdek beszélni: -Ne itt... Nem szívesen mondok itt részleteket, inkább diszkrét maradnék és a szobámban mondanám el mire is kérlek benneteket. Utána ráértek döntést hozni, hogy velünk tartotok-e. - mondom, majd rövid hatásszünetet hagyok, hogy legyen idejük végiggondolni a dolgot, majd reményeim szerint bólintani egyet.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 86):

Reifsneider érdektelen arccal megvonja a vállát, majd hozzáteszi.

- Érdekes nap ez a mai... még sosem hívott fel egy nő a szobájába azzal, hogy "diszkrét maradnék".

Majd fejének mozdulatával jelzi, hogy felőle mehetnek.

In reply to Lucius Reifsneider (msg # 87):

Felix kb. olyan lesújtó képpel néz a mellette álló Luciusra, mint "a Fekete Vipera sorozatban Edmund a bugyuta Baldrickra, amikor éppen valami hülyeséget mond és éppen készül azt tarkón legyinteni ezért". De hamar átvált elvégre, ő is ugyanezt készült mondani, csak a másik megelőzte ebben és mikor Lucius ránéz már nem is lehet semmit kiolvasni az arcáról, amit most már egyébként is Theodora felé fordít
Persze vonuljunk félre, kíváncsi fülek ne hallják azt, ami nem rájuk tartozik. Gondolom mindannyian megyünk.
néz színpadiasan körbe.

Anthony a neki szegezodo tekintetekre es kerdesekre csak vigyorogva megvonja a vallat es eloszor Theodorahoz intezi a szavait - Nem ijedosek, nem kell patyolgatni oket es nincs semmilyen kapcsolatuk a varos vezetosegevel - vonja meg a vallat - Ezekben az idokben ezek komoly erenyek - majd Lucius es Felix fele fordul - Hogy mibe, nos ezt Theodora is el tudja mondani. A kockazat hatalmas, de ha minden jol jon ossze akkor nagyon javadalmazo a dolog. - benyul a zekeje ala, egy erszenyt huz elo - Ha pedig nem, akkor valamennyi vigaszdijra meg mindig szamitani lehet - razza meg picit az erszenyt hogy halkan hallani lehessen hogy penz van benne es Theodoranak adja, akiben lathatoan a legjobban megbizik ilyen teren - Es mellesleg a varost is megmenthetjuk kozben -
A penztol megszabadulva biccent egyet es nekiindul - Meg el kell inteznem par dolgot, ha megtudsz valamit... - kacsint egyet es ruganyos leptekkel elindul kifele
This message was last edited by the player at 14:53, Fri 19 May 2017.

-Nem ez lesz az egyetlen dolog ma amit még sosem éltél meg. - nézek komoran a kalapos férfire, semleges arckifejezésem, ugyanakkor annyira nem komor mondandóm nagyjából azt árulja el rólam jelen pillanatban, hogy értem ugyan a viccet, de nem szeretem. Hogy ez csak most van-e így, vagy máskor is... -Ők már hallották a történetet, meg ennyien amúgy sem férnénk el. - válaszolom a lesújtó tekintetű pisztolyosnak. A közben megszólaló Anthony mondandója közben átveszem az erszényt és elrakom azt, majd mielőtt még távozna magam is szólok pár szót: -Bármit tudunk meg, mindenképpen üzenni fogok Elinor papnőnek, vagy én, vagy ha személyesen nem tehetem meg, akkor közülünk valaki. - válaszolom a tileainak, majd egy félmosoly keretében még hozzátűzök egy félmondatot, elsandítva a két férfire: -Ne aggódj, vigyázok rájuk. - jegyzem meg. [Language unknown: ro&#asthat ingdinrea, Myrmidia erüi menri p rutth.] - teszem még hozzá, majd ahogy távozik elindulok a szobám irányába - ha valaki más is velünk kíván tartani, akkor természetesen őt sem küldöm el. Azaz Albert ha akar jöhet nyugodtan, hogy addig se maradjon egyedül, interakció nélkül. Amikor mindannyian beléptünk a szobába bezárom az ajtót, rutinos mozdulatokkal meglazítom a pajzsom szíját és a falnak támasztom lándzsámmal együtt: -Ordo Septenarius. Egy, a kereskedők által létrehozott jótékonysági "klub", teljes anonimitásba burkolózva. Amit most fogtok hallani azt csak Anthonyra való tekintettel osztom meg veletek, mert bízik bennetek így én is, és ezt is csak azért mondom el, hogy ne tűnjek könnyelműnek, nagyon aprólékosan és óvatosan derítettük ki az elhangzottakat. - kezdek bele. -Az Ordot, azaz a város legpénzesebb kereskedőit akik gyakorlatilag az egész várost a markukban tartják, boszorkánysággal vádoljuk. Ráleltünk egy szentségtelen templomukra amelyet egy démon őrzött és hosszú nyomozás árán tudtunk csak bizonyítékokat szerezni ellenük. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ők állnak a háttérben, de bizonyítékaink annyira nem erősek, hogy azonnal a város rendfenntartó szerveihez fordulhassunk, ha pedig a bárót keresnénk fel velük, ő nyomozást rendelne el, de ez nagyon hosszú folyamat, nekünk pedig nincs időnk. Ma éjszaka, éjfélkor emberáldozat keretein belül fel akarnak szentelni egy új templomot és szentségtelen rituáléra készülnek, amelyet mi meg fogunk akadályozni, kerüljön amibe kerül. - magyarázom az elvárt komolysággal. -Amivel tisztában kell lennetek, hogy ez a feladat nem csak az esetleges vérontás veszélyeit hordozza magában. Hamarosan fel fog minket keresni egy, az Ordot eláruló kereskedő és megtudjuk tőle a ma éjfélkor esedékes rituálé helyszínét. Ha kénytelenek vagyunk megölni őket, akkor bűnözőkké leszünk nyilvánítva. Ha valamit elrontunk ők ölhetnek meg minket, de még abban az esetben is, hogyha minden jól megy, könnyen mi kerülhetünk ki vesztesként, hiszen a város talán inkább fogja utazókra fogni ennek az egésznek a súlyát, mint beismerni, hogy a kereskedő elitje démonológiával foglalkozik. Mindenre megvan a tervünk, van menekülési útvonalunk, megfelelően fel vagyunk fegyverkezve, vannak informátoraink a városőrségnél és az egyházak is mellettünk fognak állni, hogyha nem rontunk el mindent. - hagyom kicsit, hogy emésszék a dolgot. -Nagyjából ez a történet. Ha van kérdésetek, bármi is legyen az, akár a bizonyítékokról, akár arról, hogy jöttünk rá ezekre a dolgokra, tegyétek fel, úgy érzem jogotok van tudni mire is vállalkoztok.
This message was last edited by the player at 00:53, Sat 20 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 90):

Felix vágyakozó tekintettel figyeli, ahogy Anthony belengeti az erszényt, majd odaadja Theodorának. A szobába felmenetel alatt még mindig az erszény jár a fejében Vajon mennyi aranyat rejthet?
A szobában tettetett hüledezések Istenek! Hogy képesek valakik idáig süllyedni? Ráadásul nemesek. Micsoda fertő. Démon? Miféle démon? közepette hallgatja végig Theodora történetét. Persze egyáltalán nem hatja meg a dolog. Ha szükség úgy hozná, ő is lepaktálna bármelyik démonnal, ha az érdekei úgy kivánnák. Nagy erkölcsi dillemát nem okozna neki.
A történet végén:
Hát elég egy sötét ügy. Ráadásul könnyen mi lehetünk a rosszfiúk a történetben. A leggazdagabb kereskedőknek nagy a befolyása és könnyen rajtaveszthetünk.
idegesen masszírozni kezdi a kezével a tarkóját a kalapja alatt.
Ha jól hallottam van egy nagyon jó tervetek és ha nem jön be akkor egy lehetséges menekülési útvonalatok?
néz kérdőn a leendő papnőre.

Szép sorjában adom a válaszomat a felmerülő kérdésekre, rendszerezetten, ahogy az egy Myrmidia hívőtől el is várható. -Majd három méter magas, szárnyas szarvas, karmos lény, de ami igazán félelmetes, hogy beszélte a Reiket. Nem tudom pontosan mit jelenthet ez, de az egyértelmű volt, hogy a szentségtelen templomot akarta megvédeni és először szavakkal akart elijeszteni minket. - vezetem fel a dolgot, majd a falhoz lépve kézbe veszem Myrmidia pajzsos lándzsás szimbólumával felszerelt pajzsomat és a rajta található barázdára mutatok, amelyet a lény karma hagyott maga után. -Elbukott benne. - teszem hozzá még komoran, majd miután visszatámasztottam a falhoz, folytatom: -Sötét ügy, ebben egyet értek ahogy abban is, hogy könnyen rosszul járhatunk, de mindenre fel vagyunk készülve. - magyarázom. -Rendelkezem asztrológiai tudással és ez alapján is alátámaszthatom, hogy a Morrslieb utóbbi napokban mutatott fokozott aktivitása is csak ennek a súlyát növeli. De az Ordo démonimádó kereskedőkből áll, akiknek az egyetlen védelme az árnyak közötti megbúvás, mi pedig Myrmidia útmutatásai szerint fogunk támadni, a Bellona Myrmidia tanításai szerint. Egy társam éppen most szerez be az éjszakához megfelelő ruhákat azok számára, akik nem éppen ehhez vannak öltözve... - mutatok végig magamon az elsősorban fehér ruhámra gondolva, amely éjszaka nem túl előnyös ha észrevétlenül kívánunk mozogni. ...és biztosítva van a menekülésünk a Bögenen keresztül, vízi útvonalon. Hacsak az Ordo nem képes minket ütközetben legyőzni - amelyet kétlek, sok a háború viselt ember van közöttünk, tapasztalt katonák - akkor el fog bukni: bárhogy is alakuljon, ha a leplet lerántjuk tevékenységükről, onnantól kezdve nem fognak tudni fogást találni rajtunk, mert a megfelelő bizonyítékok birtokában ellenük fogjuk tudni fordítani az egyházakat, akiknek jelentős szava van a városi tanácsban, így végső soron, egész Bögenhafent. De ennél jóval tisztább munkát szeretnénk végezni, terveink szerint holnap reggelre senkinek sem lesz kétsége a felől, hogy az Ordo romlott, mi pedig igaz harcot vívunk. - adom úgy érzem kielégítő válaszomat a pisztolyos nemesnek. Bár mondandóm annyira lényegre-törő amennyire csak lehet, papi mivoltom azért jól tükröződik benne. Tekintetemet utána Herr Reifsneideren pihentetem, várva, hogy neki van-e esetleg bármilyen kérdése.
This message was last edited by the player at 00:48, Sat 20 May 2017.

Én is felmegyek a többiekkel. Nem azért mert ismét hallani akarom a történetet -habár új információkat is megtudhatok- hanem mert így az újdonsült társaimat is jobban meg tudom ismerni. A kérdéseikből és megjegyzéseikből kiderül milyen emberek is valójában. A papnő szobájába már az ismerősök természetességével lépek be és leülök a korábbi helyemre. Fürkészően nézem a többieket.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 93):

Ha Albert fürkészi Felix tekintetét, miközben halgatja a papnő beszámolóját, akkor azt látja, hogy nagy hatást nem tett rá, sem a korrupt, démonimádó kereskedők, szentségtelen templom, de még a démon említése sem. Bár szavai alapján megrökönyödött, elszörnyülködött, de az arca, a mozdulatai nem utalnak sem pánikra, sem más érzelemre.
A szentségtelen templomot örző démon elpusztult, ha jól értettem?! Nagy megkönnyebbülés ez. És csak a gonosz rituáléra készülő nemesekkel kell elbánnunk?
miközben mintha megtörölné a gyöngyöző homlokát.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 94):

Albert mindenkit alaposan megnéz. Felix kérdésére most először töri meg a csendet és beleszól a beszélgetésbe. Nem csupán a nagyszájú nemesnek válaszol hanem általánosan mindenkinek a szobában. Barátságosan, nem kioktatóan szól.
-Szerintem ha egy kultusz képes volt megidézni egy démont akkor nem zárható ki,
 hogy ismét meg tudja tenni, vagy már meg is tette. A nemesek is veszélyesek lehetnek ha pénzüket és egyéb erőforrásaikat mozgósítják, hogy megvédjék magukat.

- Egy démon...? - vonja fel a szemöldökét Reifsneider. - És ti legyőztétek?

Az ajtó melletti falrészhez támaszkodik hátával, összefont karokkal.

- Nem is értem egyáltalán mi szükség van akkor rám... - motyogja egy enyhe félmosollyal a szája sarkában, majd hangosan kérdezi. - És hogyan győztetek le egy... démont?

-Igen, a démon elpusztult, vagy legalábbis visszatért oda ahova való. - jelentem ki még egyszer határozottan, azonban figyelmeztetőleg magasba emelem a hüvelykujjamat. -Azonban az elbánni szót erősnek érzem, ezt tartsa mindenki észben. Nem gyilkolhatjuk le az Ordo tagjait, csak ha nagyon muszáj, mert máshogy önként vennénk a nyakunkba a gyilkos szerepét. Az legjobb az volna, hogyha néhányukat el tudnánk fogni, köztük Herr Teugennel és Herr Steinhagerrel, hiszen ők a legbefolyásosabbak. Ha a többi elmenekül, csak napokig halogatja a sorsát. - válaszolom, majd Albert mondandójára is bólintok: -Magam sem kételkedek benne, hogy újabb démonnal kell majd szembenéznünk ma este, de az esélyeink jelentősen javultak, hiszen már a Fény iskola egy varázslója is velünk van. Azt pedig, hogy mekkora embererőt képesek megmozdítani, ma este meglátjuk - de abban biztos vagyok, hogy a városon belülről fognak próbálkozni, talán az alvilág verőembereit állítják maguk mellé. - jegyzem meg, majd amikor Lucius kérdésére térek rá, egy lendületes mozdulattal kezembe kapom a falnak támasztott lándzsámat. -Lándzsával és karddal, Herr Reifsneider, lándzsával és karddal! - válaszolom. -Ráadásul ott csak hárman harcoltunk vele, ma jelentősen többen leszünk és azóta a tűzerőnk is nagy mértékben növekedett. - jelentem ki magabiztosan, hiszen valóban úgy is gondolom, hogy minden esélyünk megvan az akadálymentes győzelemre.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 97):

Schwarzflagge összeszűkült szemmel hallgatja Steinhoff kisasszonyt, közben az állát simogatja, majd miután a papnő befejezte, megtapsolja
Bravo! Bravissimo! Ez egy nagyon jó lelkesítő beszéd volt. De most tényleg! Nem kötekedésből mondom. Beleborzongtam, a hátamon felállt a szőr, miközben hallgattam. Máris kedvet kaptam és indulnék, hogy lekaszáljam a következő Démont és a körmükre nézzek azoknak a korrupt, rosszcsont nemeseknek. Látszik, hogy a seregben sokat tanul az ember.
Azzal el kezd szedelőzködni, miközben barátian, finoman hátbaveregeti, az ajtófélfát támasztó Reifsneider hátát
Na nem kell itt mindig a rosszra gondolni! Optimistán kell a jövőbe tekinteni. Ha korábban hárman sikerrel jártak, akkor ötünknek már ez csupán gyerekjáték lesz. Micsoda hírnévre teszünk majd szert, ha mindezt véghezvisszük.............- majd csak magának a bajusza alatt halkan mormogva - ...................meg hogy fognak majd fizetni a gazdag kereskedők hálából, hogy néma maradjunk és ne kezdjünk el majd csicseregni az inkvizíciónak.
This message was last edited by the player at 13:05, Tue 23 May 2017.

Bár kissé furcsának találom Felix mondandóját, hiszen különösebben nem is próbáltam lelkesítő lennő a mondandóm túlnyomó részében, csak nyers tényeket soroltam fel. De persze ez nem ok arra, hogy bármi meglepetés látszódjon az arcomon, az efféle helyzeteket már megtanultam jól kezelni: -Köszönöm. - jegyzem meg először kurtán, majd folytatom: -Ezzel azonban sajnos rövid időt még várnunk kell, térjünk vissza az odalent várakozókhoz. Ott fogunk várakozni addig, amíg nem kezdünk túlzottan belenyúlni az éjszakába vagy amíg Herr Magirius nem jelentkezik az Ordo rituáléjának a helyszínével. - magyarázom, hiszen úgy tűnik, hogy egyikőjük sem kíván már több kérdést feltenni, így jobb lesz, hogyha visszatérünk a többiekhez, legalább addig is tudnak ismerkedni. Ha elindulnak, akkor bezárom mögöttük az ajtót és jelzem, hogy pár perc múlva csatlakozok én is - ha egyedül maradtam, akkor gyorsan megszámolom az Anthony által átnyújtott erszény tartalmát.

A megbeszeles vegeztevel lefele indultok ujra a kocsmaba.
Az ivoban meg eppen latjatok amint agy fiatal fiucska kilep az ajton. Johann meg kisse furan nez a kezeben tartott levelre. Amint felbukkantok szinte orommel nyujta Theodora fele hogy ne nala legyen vegre, mintha az barmin valtoztatna. Lathatoan nincs sok kedve az ejszakai leszamolashoz - Valami fiu jott es nyomta ezt a kezembe - a levelet egy diszes pecset zarja le.
This message was last edited by the GM at 22:39, Wed 24 May 2017.

Hrothgar kisse szorakozottan hozzateszi - Nagyon sietett, meg gondoltam is hogy milyen jol esett amikor meg inaskent kaptam neha egy kis penzt ha uzeneteket vittem. - sokatmondoan nez korbe - Aztan elkocsmaztam es leszidtak hogy kesek, de ez a srac meg se varta hogy kap e valamit... - csovalja meg a fejet - A mai fiatalsag -
This message was last updated by the GM at 22:34, Wed 24 May 2017.

Reifsneider végighallgatja Theodora mondandóját, illetve Felix kissé erőltetett jópofizását. A karjai össze vannak fonva maga előtt, és a szemöldöke szinte végig összehúzva. Nem tetszik ez neki. Fontolgatja magában, hogy ez a sok vallásos meg babonás népség vajon milyen házivadat hihetett démonnak, amit karddal és lándzsával győztek le.
Na persze, karddal és lándzsával...
Persze ismeri ő a hit természetét, és a világért sincs kedve letörni a lelkesedésüket... egyelőre. De ez az egész történet nem tetszik neki.
Miért béreltek volna fel oly nagy sietséggel egy egyszerű sírrablót egy ilyen nagy fontosságú eretnekvadászatra?
Bűzlik neki az egész, mint a wolfenburgi koldusok. Látszik, hogy kissé el van merülve a gondolataiban, és néha megrázza a fejét, de nem szól semmit.

A levél érkezésekor érdeklődve, de továbbra is némán figyel.

Én sem kommentálom a dolgokat, hanem ki/lemegyek a többiekkel. Eléggé gyanúsnak tűnik ez a Felix, a "lovassági tiszt", nem tudom eldönteni, vajon színész inkább vagy valami gonosztevő. Esetleg csak feltűnési viszketegsége van. Mindegy is, majd idővel kiderül.
Mindenesetre amikor leérünk, a többiekhez hasonlóan én is észre veszem a levelet szorongató Johannt. Amint átadta az üzenetet Theodorának, száraz megjegyzést teszek.
-Látom elkezdenek beindulni a dolgok.

Örömmel számolom át a pénzt, de természetesen nem maga a pénz gondolata az ami tetszik, mindössze számolásmániám csillapodik egy kicsit ilyenkor amikor van lehetőségem valamit számolni. Az összeget megállapítva meglepődök, ez meglehetősen sok pénz és több hónapra lehet elegendő a templomnak így beavatottak és tanoncok nélkül, Elinor láthatóan nagyon a szívén viseli a ma estét. Ha ezzel megvagyok csatlakozom a többiekhez, rögtön kiszúrva a távozó fiút, majd a felém lépő Kastor kezében lévő borítékon állapodik meg a tekintetem, fél füllel hallgatva Hrothgar és Albert mondandóját. -Talán csak érezte Magiriuson vagy a titkárán amikor a levelet megkapta, hogy valami baj van. Ha meg esetleg nem Magirius küldte és azért szaladt el, az mindjárt kiderül. - mondom, szerintem kissé megmagyarázva a dolgot. -Nos, nézzük mit tudott meg. - veszem át a levelet Kastortól, majd leülök az asztalhoz és elolvasom; először csak magamban.
This message was last edited by the player at 17:35, Thu 25 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 104):
This message was last edited by the GM at 11:36, Fri 26 May 2017.

Elolvasom a levelet, majd gyors végiggondolás után felolvasom azt: -Magirius tanácsos irodája, Városháza - kezdek bele az asztal körül ülőknek, halkan beszélve. -Azonnal találkozzunk. Kérlek keressetek fel az Adél gyűrűn található házamban amilyen gyorsan csak tudtok. - dőlök hátra a végégn. -Magirius. - fejezem be, lassan összehajtva a papírt és ruhám alá süllyesztem. -A saját házába hív minket, és ő üzent ahogy azt reggel ígérte. Menjünk, jobb ha minél hamarabb tisztába kerülünk a részletekkel. - Chlodo és Amelia távollétét problémásnak találom, de mivel Magirius úgy fogamazott, hogy minél hamarabb találkozzunk, nem várhatjuk be őket. Lehet, hogy nincs sok ideje mert tartania kell a lojalitásának az álcáját.
A terv többi részét majd az Adél gyűrű felé közeledve megbeszéljük, s bár hiszek Magiriusnak, azért továbbra is célszerű fenntartani a csapda lehetőségét, mint ahogy azt is, hogy az Ordo játszik velünk és Magirius csak azért szólhatott nekünk, mert hagyták neki - a többiek nyilván hasonlóan vannak ezzel, de az út alatt majd én is hasonló szavakkal fogok vélekedni a találkozóról.
This message was last edited by the player at 17:01, Fri 26 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 106):

-Szóval kezdődik. Reméljük nem akar csapdába csalni minket az öreg. Az éjszakaihoz mikor jön vissza a társad a ruhákkal?
Felszedelőzködöm és mivel lényegében minden nálam van ami kell, nincs szükségem további piszmogásra.

Theodora, Albert, Lucius, Felix, Gunther, Johann, Hrothgar, Manfred

Theodora iranyitasaval a kis csapat gyorsan osszeszedelozkodik es megindul az Adel gyuru fele. A gazdagok eme sajat kis negyede igazabol nincsen messze a fogadotol ugyhogy elegge gyorsan oda is ertek. Az Adel gyuru maga egy apolt parkot ovezo korut ami korul osszesen 12 haz vagy inkabb sokszor palota van. A nagyobbakat hatalmas kert ovezi, de meg a kisebbek korul is magas fal es valamennyi kert van. A gyurun jelenleg eleg kevesen vannak, leginkabb csak szolgalok mennek a dolgukra, ok se sokan ugyhogy elegge feltuno jelenseget nyujtotok, de igy a kerdezoskodes is konnyen megy es semmi idobe nem telik megtalalni Magirius hazat. A haz az egyik kisebb, persze mihez kepest, a gyurun levo hatalmas villakhoz kepest kicsi, de mashol ez tunne meg palotanak a varosfalak altal bezart szukos terben.
This message was last edited by the GM at 15:05, Tue 30 May 2017.

Johann aki a level megkapasa ota kisse feszultnek tunik megjegyzi - Lehet itthon sincsenek. - valo igaz hogy a hazban nem tunik ugy hogy nagy nyuzsges lenne. - Talan at kene gondolnunk az egeszet -
This message was last updated by the GM at 09:06, Sun 28 May 2017.

Hrothgar fejcsovalva elorelep - Ugyan mar, micsoda badar beszed ez. O hivott minket - es mielott Johann barmit reagalhatna termetes okleivel kopog parat az ajton. Johann minden koppanasnal osszerandul mintha legalabbis lonenek ra, de szemlatomast semmi rossz nem tortenik, mindossze az ajto nyilik ki.
This message was last updated by the GM at 09:08, Sun 28 May 2017.

Egy fiatal fiu nyit ajtot,
Ratok nez es int - Erre, a gazdam mar var titeket -
Egy vaskos tolgyfa ajtohoz vezet titeket amin kopog parat - Megerkeztek uram - majd kinyitja az ajtot es int hogy faradjatok be.
This message was last updated by the player at 09:15, Sun 28 May 2017.

In reply to Garron (msg # 111):

A Hrothgar kopogássával egyidőben Felix előkészíti a pisztolyait (megtölti,kibiztosítja,stb.) és keze ügyébe helyezi, biztos ami biztos alapon. Mikor a fiú bekopog a gazdája ajtaján, már pattanásig feszülten figyeli az ajtónyitását, kezében a pisztolyaival, hogy használassa ha szükséges. Sose lehet tudni, mikor toppannak bele egy kelepcébe. "Látott ő már elegett karón varjút", nem szereti a kellemetlen meglepetéseket.

Látván a hivalkodó lakóhelyet, Lucius még a házba lépés előtt lehúzza csizmájáról a sarat valami lépcsőszélen vagy kútkáva talapzaton. Belépve ösztönösen porolgatja kicsit a kabátját (bár le nem veszi), és észrevehetően sokszor bizergálja a nyakában lógó ezüst kalapács medált, miközben érdeklődve nézelődik.

Felix idegessege tragad picit Manfredra is aki szinten leakasztja a vallarol a puskajat, de a kinyilo ajto mogott nem fogad semmifele ellenfel titeket. Egy gazdagon berendezett dolgozoszoba nyilik ki elottetek. Az iroasztal mogott hatalmas karosszek.
Bevonultok de lathatoan a dolgozoszoba ures. Pedig a szolgalo bekopogott es beszolt valakinek...

Nem vagyok túlzottan ideges, azonban nem is állok az első sorba; ez Theodora műsora. No meg nekem nem is szükséges előkészíteni a fegyvereimet, minden ami kell, az elmémben van. Ellenben Luciushoz hasonlóan én is leverem a sarat a lábbelimről. A csapatot követve besorjázok a dolgozószobába, közben körülnézek, látszik-e valami feltűnő dolgot a gazdagság nyilvánvaló jelén kívül. Esetleg gyanús könyvek, jelképek, ilyesmik. Kicsit arra számítok, hogy a titokzatos kapcsolatunk egy rejtett ajtón keresztül fog megérkezni.
This message was last edited by the player at 15:40, Mon 29 May 2017.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 115):

Korbenezve a szobaban valami nem stimmel nektek de nem tudnatok megmondani hogy mi elsore.

In reply to Meselo (msg # 116):

Felix felháborodva néz hátra
Na hol van az a kölök? Gyere csak ide "apukához"!
Azzal villámgyorsan sarkon fordul kezében a pisztolyokkal és azonnal Garron keresésére indul,
hogy számonkérje rajta, hogy mit tud a dologról.

Felix megpordul hogy nyakoncsipje a kolykot, de az eltunt. Nem hallottatok lepteket, nem hallottatok becsukodo ajtot. Mintha a fold nyelte volna el.

In reply to Meselo (msg # 118):

A jó életbe! káromkodja el magát Schwarzflagge, mint egy kocsis Fiúk itt valami rettentően bűzlik, és itt most nem az asztalon lévő alvadt vértócsára gondolok elsősorban, hanem a kölök, aki ajtót nyitott nekünk, eltűnt, mint a kámfor. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy csapda. Lépre csaltak bennünket. Gondolom a kedves, gazdag kereskedő barátaink voltak, akik szabadidejükben démonokat idézgetnek.
azzal elkezdi keresgélni a fiút a házban, közben meg-megáll, fülel, hogy hall-e valami gyanúsat.

-Sajnos ezt nem tudom megmondani, de nem várhatjuk meg őket, Magirius a levelében azt írta, hogy sürgős a találkozás. Ha csapda, ha nem, indulnunk kell. - válaszoltam még korábban Albertnek az álruhás kérdésére, majd a többiekkel együtt elindultam az Adél gyűrű irányába.

---

Az épületet alaposan megvizsgálom majd körbenézek, elsősorban az érdekel, hogy látok-e a környéken ólálkodó gyanús alakokat, illetve tudat alatt esetleges hirtelen távozási útvonalak után keresgélek, de ezzel csak annyi időt töltök el, amíg meg nem érkezünk és be nem lépünk az épületbe. Odalent nem látszik rajtam annyira a feszültség mint a csapat több tagján is, nem markolászom a szokásosnál idegesebben a fegyvereimet.
Az első túlzottan gyanús pillanat az, amikor a dolgozószobából semmi válasz nem érkezik, majd ahogy belépünk és megcsapja az orromat a bűz, rögtön fogást váltok a lándzsámon. -Hagyd a fiút Felix, semmi esetre ne váljunk szét! Nézzünk szét itt először! - szólok utána a távozásra készülő nemesnek, majd az asztal irányába indulok, hogy jobban megvizsgáljam az asztalt és a mögötte lévő területet. Pajzsom is készenlétben van, mintha arra számítanék, hogy az asztal mögül fog valaki rám támadni, de mélyen magamban tudom, hogy egy holttest fog fogadni: mégpedig Magirius hullája.
This message was last edited by the player at 08:56, Tue 30 May 2017.

-Magarius halott, valószínűleg tényleg az Ordo intézte el. Ez csapda.
Jegyzem meg. Nem tudom milyen vérfoltról beszél Felix de biztos jobban odafigyelt, mint én. Előhúzom a kardom, csak a biztonság kedvéért.

Az iroasztalt megkerulve a szemetek ele tarul a kulonos szag forrasa. Magirius fekszik az asztal mogott verbe fagyva. Valaki atvagta a torkat. Ugy tunik iszonyatos kinokat elhetett at de halaltusaja kozben a verevel valamit irt maga melle a padlora.

RKT 1?

Ugy tunik hogy meghalt mielott befejezhette volna, igy nem tudjatok hogy 13 vagy 17 a vege.

Gunthert ugy tunik nem zavarja tulsagosan a dolog rogton nekilat hogy atkutassa a halottat. Meg az ujjan levo gyuruket is lehuzza. - Neki mar ugysincs szuksege rajuk - fejti ki velemenyet
This message was last updated by the GM at 08:55, Tue 30 May 2017.

Nem teszek megjegyzést Gunther hullafosztogatására mivel túlzottan leköti a figyelmemet a Magirius mellett található néhány betű és szám vizslatása. -Ezzel egyetértek. - nézek először Albertre, majd a Magirius melletti írást kezdem vizsgálgatni. -Üzenetet akart hagyni nekünk haláltusája közben... - gondolkodok el hangosan, mindenféle szót megpróbálva kiejteni az adott betűkkel. Valószínűleg azért rövidített, mert félt nem lesz ideje végigírni a szót, de az RKT betűkből sok dolog is kijöhet, viszont út több is lehet a városban az adott betűkkel, úgyhogy a legkézenfekvőbb megoldás akaratlanul is kicsúszik a számon ahogy átfut az elmémen: -Raktár! - fordulok el a hullától majdnem rögtön utána. -Szinte az egész kikötő az Ordo kereskedőinek a birtokában van, a rituálé az Ostendam 13-as vagy 17-es raktárában lesz! - magyarázom, a szokásosnál gyorsabban pörgetve a szavakat. -Menjünk innen mielőtt ránk támadnak vagy ránk hívják a városőrséget, ezt esélyünk sincs kimagyarázni! - mutatok lándzsámmal a halott kereskedőre majd gyakorlatilag reakcióra sem várva, azonnal elindulok kifelé az épületből azon az útvonalon ahol be is jöttünk.
This message was last edited by the player at 10:58, Tue 30 May 2017.

Mar eppen indulnatok kifele mikor mintha csak Theodora megjovendulte volna a dolgot felhangzik egy kialtas a bejarati ajto felol - Segitseg! Segitseg! Gyilkosok! - ugy hangzik mintha az a kisgyerek kiabalna aki beengedett titeket.

Majd hirtelen a gyerek megjelenik a szoba egyik tavolabbi sarkaban es sokkal melyebb, baljosabb hangon szolal meg ami semmikeppen nem illik egy gyerekhez - Torodtetek volna a sajat dolgotokkal inkabb - majd megint eltunik csak valami rosszindulatu nevetest hagy hatra.
This message was last edited by the player at 10:38, Tue 30 May 2017.

Johann aki eddig igyekezven minnel tavolabb allni a halottol kiles az ablakon nyel egyet - Orok. - mutat kifele az ablakon - Mibe keveredtem? -

Gunther ez ido alatt atkutatta nagyjabol a holttestet. Ket gyurut lehuzott az ujjarol meg az erszenyet letepte az overol.
This message was last edited by the GM at 10:41, Tue 30 May 2017.

In reply to Johann Munroe (msg # 126):

-És démonok. A gyerek egy démon volt- jegyzem meg fagyosan. -A hátsó ajtóhoz!- Szólok egy picit később. Az ilyen nagy házaknak biztos van cselédszállásuk és hátsó bejáratuk a konyha mellett. De ha nincs, akkor is ki tudunk ugrani egy ablakból ha kell. A hullafosztogatás csak egy kicsit zavar; nem vagyok biztos benne, hogy meg tudnám tenni. Azonban a Kollégium hamarosan elkezdi behajtani a tandíjakat, az apámtól kapott pénz pedig nem tart örökké. Miközben kifelé megyünk azért átfutom a könyvcímeket, nincs-e valami gyanús köztük.
This message was last edited by the player at 11:05, Tue 30 May 2017.

A gyermek hirtelen megjelenése és mély, baljós hangja hatására végigfut a hátamon a hideg, majd Kastor szavai után én is odalépek egy pillanatra az ablakhoz, hogy megláthassam a közeledő őröket - csapdába csaltak minket, de ha gyorsan reagálunk, akkor elmenekülhetünk az járőr elől. Alberthez hasonlóan nekem is a hátsó bejárat merül fel először az eszemben, hiszen más út nincs: -Ha ki tudunk jutni a kertbe, a kerítést megmászva talán lerázhatjuk őket. Fussunk! - jelentem ki a varázslóra nézve egy bólintás keretein belül, majd lendületes léptekkel megindulok az ajtó előtt, magam előtt terelve bárkit aki kicsit tétovázna. Több ember van a csapatban, aki jobban ismeri az efféle nemes házakat így ők valószínűleg hamarabb ismerik fel, hogy merre lehetnek a hátsó kijáratok, ezért ennek megfelelően nem haladok a csapat élén, hanem a legvégén, mindenkit gyorsabb haladásra (futásra) ösztökélve.
This message was last edited by the player at 11:22, Tue 30 May 2017.

Mikor a helyzet kezd kiélezett lenni, Lucius a kezébe kapja a baltáját, annak feje alatt fogva, és úgy megy ő is az asztalhoz, hogy megnézze a testet. Míg a többiek beszélnek, míg Theodora az írást fejtegeti, ő gyorsan megvizsgálja a holttestet, lát-e rajta valami rendkívülit.

A furcsa gyerek megjelenésére felkapja a fejét, és feláll. Izzadó tenyérrel szorítja a balta nyakát.
- Démon... ehh... - jegyzi meg elmésen, majd mikor az őröket emlegetik fúj egyet és hozzáteszi. - Lesz kire ráverni a gyilkosságot.

A többiekkel tart, és módszeresen gyors és rejtett kiutat keres, mint annyiszor tette már a nemesi kriptákban.

 Egy dolog feltunt mindannyiotoknak menekules kozben. A haz meretei miatt jelentosebb szamu szolgaval talalkoznotok kellett volna menekules kozben, de sehol nem lattatok senkit.

A kert nem tul hatalmas, par fa, viragagyasok, rozsabokrok. Magiriusnak, vagy  a kerteszenek, jo izlese lehetett, kellemes vegignezni rajta. Mindenesetre ez csak atfut a fejeteken mikozben a menekulesi utakat keresitek. Theodora otlete realisnak latszik. Habar a falon nincs sok kapaszkodo es majd 3 meter magas, de korantsem tunik lekuzdhetetlennek, nos talan Hrothgar nagyobb segitsegre szorul mint tobbetek.
Egy gyors pillantas meggyoz titeket hogy a fak elhelyezese es metszese soran figyeltek arra hogy ne hasznalhassak tolvajok ki konnyen a bejutasra oket, de arra nem gondoltak hogy menekulesre se lehessen felhasznalni oket. Az egyik szeles kortefa eleg kozel no a falhoz. Az agai nem a legvastagabbak, de ugy nez ki hogy akar kibirhatja a sulyotokat szukseg eseten.

A fal tuloldalan buszken magasodik Sigmar temploma, igy atmaszva valoszinuleg magara a templomok terere erkeztek majd.

Idokozben hangos recsegessel enged a bejarati ajto mogottetek a tavolban.

A csapat maszasi kepessegei nem kimagasloak, de vagytok annyian hogy felsegitsetek par embert a fal tetejere es aztan onnan segitsetek egymast. Mindenesetre dobjatok nyugodtan maszast, mert minden sikeres maszas gyorsit az atjutason
This message was last edited by the GM at 15:04, Tue 30 May 2017.

Ha már gyorsan az élre tört, Lucius kihasználja az előnyét, és megpróbál segíteni a többieknek. Nekifut a falnak, és a baltája segítségével igyekszik azt mielőbb megmászni.

A házon keresztülszaladva nem figyelek az apró részletekre, helyette minden fordulónál azon aggódok, hogy vajon mennyi idő kellhet amíg az őrök rájönnek, hogy merre próbálunk menekülni - az számomra elég későn tűnik fel, hogy egyetlen szolgálóval sem találkoztunk a házban, majd amikor igen, akkor arra gondolok, hogy valószínűleg a démon miatt menekültek el. A kert szépsége sem ragadja meg a tekintetemet, helyette a fal közelében lévő fákat kezdem figyelni, hátha megkönnyítenék a menekülésünket - egyenlőre azzal nem foglalkozok, hogy a templomtéren fogunk kilyukadni. Ha elég gyorsan vagyunk, talán kevés ember vesz minket észre és le tudjuk majd rázni az esetleg minket üldöző városőröket vagy polgárokat a szűk mellékutcákban. -Ott, annál a fánál! - mutatok a lándzsámmal a kerítés közelében lévő fára, majd abba az irányba kezdek futni, menet közben a pajzsom szíjával bajlódva. Amikor odaérek, a felszerelésemet átdobom a kerítésen (ez a gerelyt, a pajzsot illetve a lándzsát jelenti) majd utána ügyes mozdulatokkal felkapaszkodok a fán keresztül a falra. Mozdulataimon látszik, hogy nem szoktam sokat mászni, de ettől függetlenül különösebb nehézség nélkül veszem az akadályt mert elég jó erőben vagyok ahhoz, hogy még a páncélom ellenére is könnyedén tudjak felkapaszkodni. Ha feljutottam, akkor Luciussal együtt a többieket segítem - ha ő a falon van addigra, akkor ő ott, én pedig a fánál: -Gyere Manfred először, te segítesz majd nekik lemászni a kerítés másik oldalán! - szólok. -Utána Hrothgarnak segítsetek, aztán jöhettek mind egyesével! - hadarom a rögtönzött mászási tervet.

Miutan Theodora atdobja a fegyvereit konnyed mozdulatokkal felmaszik a kortefa torzsen es onnan athuppan a fal tetejere. Kozben Lucius kuzd kinkeservesen, de vegul feltornassza magat o is a fal tetejere.

Bentrol kozben kereses zaja hallatszik.

Lucius lehuppan a tuloldalon. Kisse magas a kerites, de leereszkedve amennyire lehet mar nem uti meg magat annyira az ember, ezutan eloveszi kotelet es atdobja a falon. Nyilvan feltuno lesz a templom teren allva, de eddig is epp elegge feltunoek voltatok, rosszabb nem lehet. A kotel segitsegevel es alulrol segitve Manfred is szep lassan felkerul a fal tetejere.

A harmas, de foleg a kotel segitsegevel vegul mindannyian felkerultok a fal tetejere es onnan a tuloldalra. Hrothgar oriasit csattan a kovezetre mikozben probal leerkezni a foldre, de egyebkent sikerul gond nelkul aterni. A vege fele jartok mar mire kiszurnak titeket bentrol. - A kertben, ott menekulnek - hallatszik bentrol es eppenhogycsak atertek mielott a falhoz er az elso varosor.

A templomteren az emberek furan neznek, de egyelore nem tamadoan. Mindenesetre vannak a ter feletek levo reszen jo tucatnyian es a barakk felol futo labak dobbanasat halljatok. Valahol Myrmidia es Sigmar temploma kozott ertetek foldet a ter legszelen (a terkepen kek pottyel jelolve)

In reply to Meselo (msg # 133):

Kicsit szerencsétlenkedem a mászással, de a többiek segítségével talán sikerül.

Ahogy én is leérkezem a fal túloldalán - valószínűleg valakinek a segítségével, hiszen próbálom az utolsók között elhagyni a kerítést - azonnal a felszerelésemet veszem kézbe, majd gyorsan körbepillantva mérem fel a helyzetünket. -Az északi városrész! - biccentek Sigmar temploma irányába, a mögötte elterülő sűrű házak felé. -Gyorsan, talán csak percek kérdése, hogy a következő járőr meglásson minket! - teszem még hozzá miközben lecsöppen egy izzadtságcsepp az arcomról, majd elindulok északra. Én magam nem sérültem meg a mászás alatt, de bárkit támogatok aki esetleg rosszabbul érkezett a földre mint én magam (például Hrothgar). Menekülés közben mellesleg az elmémen terhelő, bonyolult taktikai megfontolások szaladnak át, de igyekszem elhessegetni őket, egyenlőre arra kell koncentrálnom, hogy elmenekülhessünk az őrség elől. Utána ráérünk az éjszaka megtervezése - megtudtuk a rituálé helyszínét, de milyen áron. Egy szövetségesünk halott, mi pedig úgy tűnik, gyilkosokká avanzsáltunk a rendfenntartó szervek szemében.
This message was last edited by the player at 21:06, Wed 31 May 2017.

Amint látja, hogy az őrök a csapatukra látnak, Lucius egy gyors mozdulattal mélyen az arcába tolja a kalapját. Miután mindenki végzett a mászással, pár gyakorlott mozdulattal visszahurkolja a kötelét az övére, és maga is futni kezd a csapattal... bár amikor Theodora a Sigmar templom felé int, egy pillanatra megtorpan, toporog, mintha hezitálna, de gyorsan döntést hoz és halad tovább újdonsült társaival.

In reply to Lucius Reifsneider (msg # 136):

Felix sem az a rutinos mászó, biztos töketlenkedik egy sort a falmászás során, de ha van segítség, akkor sikerrel veszi az akadályt. Egyenlőre hagyja magát vezetni, rábízza a vezetést
a papnőre, egyrészt, mert elég magabiztosnak tűnik, csak tudja, hogy mit csinál, másrészt Felixnek sincs most egyenlőre semmi használható ötlete a menekülést illetően.

Gyorsan osszeszeditek magatokat, egyedul Hrothgar erzo orra festi kisse vorosre a szakallat, de megindultok rohanva a teren at. Habar legtobbetek nem igazan ismeri a varos ezen reszet de az iparosnegyed es az azon tul elterulo szegenynegyed jobb lehetosegnek tunik az eltunesre mint a kereskedo negyed jobbara szeles utcai.

Ahogy menekultok suru fekete fustot vesztek eszre valahol az iparosnegyed es a kereskedonegyed talalkozasa korul. Arrol is kiabalast hallotok, majd az egyik mellektcabol kirobban az eszelosen vigyorgo Gunther, ratok kacsint majd mintha mar ott se lenne.

Mindenesetre egy lincselni keszulo tomeg koveti ot es nagyon ugy tunik az elcsipett hangokbol nomeg a fustbol hogy valaki gyujtogatni kezdett a varosban is titeket, elsosorban Gunthert, gyanusitjak ezzel.
Theodora vezetesevel futva indultok meg. A papno ugy tunik tobbszor gondolkodik merre forduljon, de valoszinuleg az a problema hogy kevesse ismeri a varost nem segit neki tulsagosan mert mikor mar ugy tunik hogy leraztatok oket egyenesen az egyik jarorcsapatba vezet titeket.
Vegul hosszu uldozes vegen faradtan es erosen lihegve alltok meg a szegenynegyedben valahol. Valami nagyon rossz reszen. Eros csatornaszag van es az epuletek aprok es kozel vannak egymashoz. A varosfalra ralattok, de ort nem nagyon lattatok egy ideje es az utolso lincselni keszulo csapatot is legalabb 20 perce magatok mogott hagytatok egy kanyarban.

Korbenezve latjatok hogy mar kicsit alkonyodni kezdett. A menekules tenyleg sokaig tartott, es a Morrslieb is felkuszott lustan az egre. Vagy inkabb beteritette azt. Habar meg le se ment teljesen a nap maris bagyaszto, beteges arnyalatot ad az utcaknak.
This message was last edited by the GM at 21:34, Wed 31 May 2017.

Amikor megállok gondolkodni mindig a Bellona Myrmidia tanításai fordulnak meg az elmémben, próbálom kitalálni, hogy a menekülő bűnözők elfogásában jártas városőrök milyen taktika alapján próbálhatnak meg minket bekeríteni, ami részben sikerül is, hiszen mindig meg tudunk lógni, ugyanakkor kissé kudarcként is élem meg a dolgot, mert amikor már pont leráznánk őket, néhány pillanatnyi figyelmetlenségnek vagy rossz taktikai megfontolásnak hála, mindig visszavezetem a csapatot az őrök közelébe. Ez a rossz szájíz látszik is az arcomon, de az pedig látszódik a taktikámon, hogy alaposan végigfontolt minden lépés amit javaslok, de a városőrök helyismeretével és a segítő polgárok szavaival nagyon nehéz felvenni a versenyt.
Mikor végre nyugtunk van lihegve húzom le a fejemről a bőr fejvédőt, letörölve az izzadtságot a homlokomról, egy ház falának támaszkodva: -Kivételesen, a Morrslieb nekünk is kedvez... - lihegem, az égre mutatva. -Sokan félnek tőle... Talán a lincselőknek kedvét veszi... Attól, hogy az éjszakában minket keressenek az őrséget segítve... Még így is, hogy már gyújtogatásért is keresnek minket... - kommentálom a dolgot, leakasztva közben az övemen lógó bőr flaskát. Bár nagyon jól esne a sok víz, éppen csak egy kortyot iszok belőle, helyette tovább adom a többieknek - én majd valahogy kibírom; Berardi atya azt tanította, hogy a jó vezető bármilyen áldozatot meghoz az embereiért, én most a szomjúságot vállalom. De az is lehet, hogy csak tudat alatti vezeklés az egész: Chlodo és Amelia azóta már gyanútlanul visszasétált az Alabárdosba, ahol valószínűleg elfoghatták őket, hiszen sokat látták őket velünk. Makulátlanul kell győzedelmeskednünk az Ordo felett, vagy könnyen kötél várhat rájuk, ráadásul ha Chlodo beszél arról, mit tárgyalt meg Joseffel a menekülést illetően, mi is hasonlóan végezhetjük... -Ismerős valamelyikőtök a város ezen részén? - kérdezem a többieket.
This message was last edited by the player at 21:43, Wed 31 May 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 139):

Felix szórakozottan körülnéz, majd a fejét rázza.
Meg mondom őszintén, hogy nem. Azt se tudom, hogy most hol vagyunk.
Közben megigazítja a bőrkesztyűjét, a kalapját, és a fegyvereit is megérinti, hogy minden meg van-e majd ha mindent rendben talált, akkor a többiek arcát fürkészi hátha valaki tudja a választ.

Horthgar alig kap levegot igy csak krakogni tud tovabbra is. Manfred viszont megrazza a fejet - Nem, ezt a buzt megjegyeztem volna. - majd kis gondolkodas utan hozzateszi - Csunyan csobe huztak minket. -
This message was last updated by the GM at 21:36, Thu 01 June 2017.

Gunther fintorogva hozzateszi - Te beszelsz? Nem a te nyakadba probaltak hurkot dobni - hogy megnyugodjon picit egy adag dohanyt tom a szajaba es zajosan ragni kezdi - Ha legkozelebb latom, kicsinalom -
This message was last updated by the GM at 21:38, Thu 01 June 2017.

A menekülés közben ahogy tudok, segítek Hrothgarnak; szegény törpét nem erre a hosszú távú futásra tervezték az istenei. Remélem a sötétben nem nagyon látták az arcomat. Az apám kinyírna ha kiderülne, hogy egy gyilkos, gyújtogató bandával lógok együtt még akkor is, ha ez nem igaz. Amúgy nem vagyok túlzottan fáradt, Manfred lovag sokkal jobban meg szokott futtatni a képzés során. Azért eléggé meglepődöm, amikor Theodora egyenesen belevezet minket az üldöző tömegbe. Azonban szerencsére nem lesz erőszakos(abb) a helyzet. Mikor végre leráztuk összes üldözőnket, megigazítom kicsit azt a pár elszabadult tincset ami futás közben jött ki a szalag mögül, majd elfogadom a papnő által felkínált vizet.
-Azt hiszem ezúttal a szerencse többet segített mint a megfontolt stratégia -utalok vissza a korábbi beszélgetésünkre, majd kérdően nézek a többiekre.- Valaki helyi egyáltalán közülünk?

Kis gondolkodas utan Johann rabok a varosfalra - Ha kovetjuk akkor elerunk a Bogenhez. - majd rovid gondolkodas utan hozzateszi - Bar lehet sotetedes utan jobb lenne, es addig meg valahol meghuzodni - majd kapcsol hogy o elvileg nemes hozzateszi - Ugy hallottam -
This message was last updated by the GM at 08:35, Sat 03 June 2017.

-Nem értek veled egyet. - felelem Albertnek a megjegyzésére. -De majd megvitatjuk ezt nyugodtabb időkben. - teszem még hozzá, majd mielőtt még Kastor mondandójára válaszolnék, Manfred és Gunther beszélgetéséhez fűzök hozzá pár dolgot: -Valóban, ugyanakkor megúsztuk, ami talán nem mondható el Ameliáról és Chlodovechről. - jegyzem meg. Bár az arcomon nem látszik, ugyanakkor meglehetősen gyötör a gondolat, hogyha kicsit máshogy alakítom a dolgokat, mondjuk nem kérem meg Chlodot, hogy térjen vissza idővel, akkor valószínűleg ő most biztonságban várakozna most a Berebeli fedélzetén és a menekülési útvonalunk is biztosítva volna. Berardi atyának ismét igaza volt: ismeretlen körülmények között sosem lehet eléggé tökéletes a tervünk. -A sötétedést mindenképpen meg kell várnunk. - teszem végül hozzá rövid hatásszünet után ami alatt a tőlünk nem messze lévő városfalat méregettem. -Ha megfelelően besötétedett, meg kell bizonyosodnunk róla, hogy a folyami menekülési útvonalunk továbbra is biztosítva van. Utána pedig várunk... Nem rejtőzhetünk el a raktárban mert nem tudjuk melyikben lesz majd a rituálé, az volna a legjobb, hogyha érkezésünkkor az Ordo már a sötét praktikájuk gyakorlása közben járna. - nézek végig mindenkin, hogy van-e valakinek valami hozzáfűznivalója ehhez a tervhez, majd közelebb lépek Alberthez: -Mit gondolsz, mennyi idővel éjfél előtt láthatnak majd hozzá?
This message was last edited by the player at 20:55, Sat 03 June 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 145):

Felix idegesen megköszörüli a torkát.
Akkor mi legyen? Elindulunk a fal mellett vagy itt valahol bevárjuk a sötétedést? Megmondom őszintén, hogy az utóbbi kockázatosabbnak tűnik. Az üldözőink könnyebben ránkbukkanhatnak ha nem vagyunk mozgásban.
Azzal elnéz a távolba és a környezetüket fürkészi, mintha máris az üldözőiket várná előbukkani a legközebbi sarok mögül.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 145):

Johann arca lathato grimaszba huzodik amikor Theodora arrol beszel hogy Amelia es Chlodovech talan maris bajban vannak. No nem valoszinu hogy a mesemondo sorsa erdekelne ennyire, de lathatoan az akrobatalany es a "nemes" kozelebbi viszonyban lehettek mint amit a legtobben gondoltak volna. Mindenesetre gyorsan visszanyeri arca folott az uralmat es belefolyik a beszelgetesbe - Az ilyen helyekre meg az orok sem jonnek gyakran, kevesbe ismerhetik az utcakat es valoszinuleg sokkal kevesbe jonnek szivesen. De ha sokaig nezelodunk akkor valakinek tenyleg szemet szurunk ugyhogy javasom huzzuk meg magunkat valahol -
This message was last updated by the GM at 21:08, Mon 05 June 2017.

A két férfi beszélgetését hallva egy darabig várakozóan nézek Albertre, majd válaszolok: -Rendben, keressünk egy ennél is rejtettebb helyet, ahol ki tudjuk találni, hogy nagyjából mikorra időzítsük az érkezésünket a kikötőbe. - válaszolom, kicsit eltöprengve Kastor mondandóján is, látszólag jobban ért ezekhez a dolgokhoz nemes létére, mint bármelyikünk a társaságból. -Addig legalább Albert is tud merengeni a kérdésemen. - teszem még hozzá, majd óvatosan elindulok a csapat élén, hogy kicsit védettebb helyett keressünk magunknak. Mivel valószínűleg vannak a környéken nálam magukat jobban kiismeri emberek - mint például Lucius, vagy mint úgy tűnik, Kastor - ezért próbálok az ő útmutatásukra építeni, nehogy ismételten őrökbe fussunk.

Hrothgar eddigre kicsit visszanyeri a lelegzetet es megszolal - Goblin legyek ha ez a buz nem a csatorna. Lattam egy nagyjaboli terkepet rola. Feltetelezve hogy nem epitettek at. - vakarja meg a szakallat mintha ez mernoki kerdes lenne - Lenne ugyanis rajta mit javitani ha lenne a varosnak megfelelo mernoki cehe - majd kicsit realizalva hogy elkalandozott visszater a temahoz - Szoval a csatornanak harom kifolyoja van a folyora, es ebbol egyet nem astak le rendesen, hanem a felszinen vezet le. Valoszinuleg ez lehet valahol a kornyeken. A masik ketto viszont a rakparthoz visz. - azt hagyja csak ki hogy lehet nem egeszen olyan magassagban visz a rakparthoz amit ti szeretnetek, de habar koszos, budos es akar eltevedhettek benne a csatornakban nem valoszinu hogy az orok titeket keresnenek. Bar teny ami teny az utcakon is meg lehet oldani a dolgokat.
This message was last updated by the GM at 21:24, Mon 05 June 2017.

Hrothgar felvetesere Manfred hozzateszi - Legutobb mikor let jartunk az minden volt csak egyszeru nem. Par ort kijatszunk, vagy ha kell leutjuk oket - fejti ki tomor velemenyet a lovesz. Latszik rajta hogy nincs sok kedve megint a csatornaba leereszkedni az utolso kiruccanasotok ota.
This message was last updated by the GM at 10:33, Tue 06 June 2017.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 150):

Schwarzflagge elfintorítja az orrát a csatornában való bujkálás gondolatára. Mentőövként kapaszkodik bele Hrothgar okfejtésébe, hogy az utcáról is meg lehet oldani az őrök elkerülését.
Ha egy mód van rá, akkor nem venném igénybe a csatorna nyújtotta "biztonságot", ha az utcákon haladva is meg lehet oldani, hogy elkerüljük az őröket.
Reménykedve néz körül, hogy támogatókra talál-e a véleményének.

-Nem mennék le a csatornákba ismét ha nincs rá feltétlen szükség. - válaszolom Hrothgarnak, miután Manfred és Felix is hangoztatta a véleményét: -Ha eltévedünk könnyen problémáink lehetnek, legutóbb mikor lent jártunk egy patkányvadász is a segítségünkre volt, nélküle elég nehezen tudtunk volna felkapaszkodni a csatornákból. Ráadásul mászás közben sebezhetőek is vagyunk, ha pont arra jár egy járőr, bajba kerülhetünk. Nem, idefent maradunk amíg lehet, a Morrslieb miatt úgyis kevesebb ember járja az utcákat ilyenkor. - csóválom meg a fejemet majd néhány rövid pillanatra felemelem a tekintetemet a beteges fényű égitestre is. Mondom, azzal pedig most már ténylegesen elindulok, hogy legalább egy kicsit változtassunk a tartózkodási helyünkön, nehogy esetleg az itt lakóknak feltűnőek legyünk, mert régóta várakozunk itt. Ha lehet, akkor a városfal és egy épület között bújnánk el: nem láttam túl nagy védelmi készületeket a városban, nem hiszem, hogy túl gyakran sétálna végig valaki a falakon (ha egyáltalán) viszont ott nagy valószínűséggel nyugtunk volna attól, hogy egy-egy polgár meglásson minket. Ezt az ötletet minden esetre felvetem az efféle dolgokban jártasabbnak tűnő személyeknek is, mivel a városban bujkálás a városőrség elől nem tartozik kifejezetten a szakterületeim közé.
This message was last edited by the player at 12:52, Tue 06 June 2017.

Hümmögök Theodora kérdésére, majd ahogy minden szem a többiek beszélgetésére irányul, van időm összeszedni a gondolataimat.
Ami a rituálét illeti, ezek a dolgok elég hosszú ideig tartanak. Órákig, esetleg napokig is. Ebben az esetben nem hiszem, hogy napokig kántálnának mert akkor nem jutott volna arra is idejük, hogy leszámoljanak az árulóval.- utalok a halott Magiriusra -Azonban érdemes lenne idejében - azaz jóval éjfél előtt- ott lenni a helyszínen, könnyen elképzelhető, hogy a rituálé csúcspontja éppen éjfélkor van; ha utána érkezünk akkor lekéshetünk mindenről.
Próbálok érthetően magyarázni, hogy senki se értse félre ennek a jelentőségét.
-Valószínüleg lesznek áldozatok is, mert mintha úgy emlékeznék hogy az előző rituálét is vérrel szentelték fel. Az előkészületek már most is tarthatnak. Lehet hogy ha túl későn megyünk, az már feláldoztak szerencsétleneket.
Amúgy a csatorna említésére meg sem rezdül az arcom. Apám palotájának egyik titkos ajtaja pontosan a csatornákba nyílt és többször gyakoroltatták velünk, hogy ha elesik a palota akkor hogyan meneküljünk. Nem volt túl kellemes élmény de ha muszáj akkor muszáj. Ennek ellenére én is jobban örülök, hogy odafenn fogunk menni.

Lucius összefont karral figyeli társai beszélgetését, majd leveszi a kalapját és visszaigazítgatja a fejére.

- Hát... lehet, hogy ismerek valakit a közelben - mondja végül szűkszavúan. - Hogy mennyire örülne nekünk... nos az más kérdés.

Albert szavaira egy egyszerű bólintás keretein belül válaszolok: -Akkor próbáljuk úgy időzíteni, hogy csak annyit várunk amennyit muszáj. Pár órán belül a város java aludni fog, viszont úgy még mindig lesz néhány óránk éjfél előtt. És igen, véráldozatra bizonyosan sor fog kerülni, erről Magirius is szólt. - teszem még hozzá a végén egy pillanatnyi gondolkodásidő után, majd szinte még be sem fejeztem, a páncélom alól előhúzok egy erszényt, és Herr Reifsneiderhez közelebb lépve a kezébe adom: -Ez nem a ti zsoldotok - tisztázom rögtön a dolgot, mielőtt még valaki azt hinné, hogy az Anthonytól származó erszényt adtam volna oda Luciusnak. hanem az én félretett pénzem, így talán jobban fog örülni nekünk. - ha elveszi, utána még óvva intően felemelem a mutató ujjamat: -Csak annyit, amennyit muszáj! - teszem hozzá, majd várakozóan figyelem a férfit, hogy mit reagál erre.

Lucius egészen meglepett arcot vág, amikor Theodora átadja neki az erszényt. Majd kizökken ebből, és rámosolyog a nőre.

- Aaa...ha! Hát persze, vettem el bármikor is többet? - mosolyog szélesen a nőre, közben a kabátja zsebébe gyűri az erszényt. - Várjatok itt! Nem lenne szerencsés váratlanul feltűnni ott. Előkészítem a terepet, vagyis... khm... - kihúzza magát és színpadiasan meghajol. - Bejelentem önöket mádmázel és möszijők! - mondja rosszul mímelt breton akcentussal, majd elsiet.

Bár látszik az arcomon - legalábbis a hozzám legközelebb álló Lucius számára biztosan - hogy a férfi kérdésére majdnem mondok valamit, inkább nem teszem. Helyette inkább csak elmerengő arckifejezéssel figyelem ahogy távozik, miközben az jár a fejemben, hogy vajon bölcs dolog volt-e amit tettem. Halk sóhaj után fordulok vissza a többiekhez, elsősorban Albertre nézve: -Látod? Ez most tényleg a szerencsén fog múlni. - utalok én is vissza korábbi beszélgetésünkre. Kicsit látható, hogy aggaszt a dolog, magamban azon rágódom, hogy miért nem néztem jobban körül a város eldugottabb részein is amíg volt rá lehetőségem. -Reméljük ennyi pénzért nem fog minket átverni az az illető akihez vinni készül minket... - teszem még hozzá, enyhén megcsóválva a fejemet. Erősen látható, hogy mennyire bosszant az, hogy nem vagyok tisztában sok részlettel. De Anthony megbízott Luciusban, úgyhogy így próbálok én is tenni; remélhetőleg helyén kezeli az ismerőseit és tudja ki nem fogja ránk hívni a városőrséget.
This message was last edited by the player at 13:43, Tue 06 June 2017.

In reply to Lucius Reifsneider (msg # 156):

Felix kételkedve bámulja végig a jelenetet, majd végigköveti Lucius útját, ahogy elhagyja a helyszínt, majd megcsóválja a fejét.
Hát ezt se látjuk többé. Ilyen nagyvonalúan adakozni se láttam még senkit. Csak reménykedhetünk, hogy nem jön vissza, erszénnyel a zsebében és nem ad fel minket.
Azzal lassan továbblépdel a többiekkel a megbeszélt irányba.

-Nekem is vannak kétségeim Felix, de feltétel nélkül bízok Anthonyban, ő pedig azt mondta, hogy számíthatunk rá. - magyarázom a pisztolyos nemesnek, miközben enyhén abba az irányba biccentek a lándzsám fejével, ahol Lucius tűnt el a sötétben. -Ne menj utána kérlek, ezer oka lehet annak, amiért azt kérte, hogy itt várjuk meg. Talán először csak azt akarja megtudakolni az illetőtől, hogy tud-e a gyújtogatásról, vagy azt, hogy... - kezdek bele, de egy enyhe torokköszörüléssel állítom meg magamat attól, hogy elkezdjem felsorolni a lehetőségeket amik a fejemben eddig átfutottak. -Itt várjuk meg. - jelentem ki végül határozottan.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 159):

-A szerencse is lehet a taktika része.
Teszem hozzá sokatmondóan. Nem hiszem, hogy Lucius átver minket, ha ránk uszítaná a városőrséget, simán bemárthatjuk. Nekidőlök egy kevésbé koszos falnak várva a szakállas férfi visszatértét.

Egy rendkívül hűvös tekintet jelzi Albert számára, hogy szerintem mennyire is lehet része a taktikának a szerencse, s talán előre is vetíti számára, hogyha ezt az estét megússzuk és a továbbikban is élvezni fogjuk egymás társaságát egy rövid időre, akkor sok és hosszú előadást hallhat arról, hogy talán Sigmar és Ulrich kultuszában helye van a szerencsének, addig Myrmidiáéban már nem nagyon. De ezzel most nem akarom feszélyezni a hangulatot, helyette mentálisan legyintek egyet: Varázslók... Nem csoda, hogy nem zavarja a véletlen vagy a szerencse, hiszen ők alapból olyan erőkkel játszanak, amelyek bármikor végezhetnek velük.

A hazhoz erve latjatok hogy habar kivulrol nagyon rossz allapotunak nez ki, de az ajto meg lett erositve es belepve ugy talaljatok, hogy habar nem nagy es a kenyelem nem volt fontos eleme a kialakitasnal de hasznalhato es messze nem annyira rossz mint amennyire kivulrol tunik.

(Itt akar megtervezhetitek az akciot is)

Egy fertályóra nekem még kevés ahhoz, hogy különösebben ideges legyek még annak ellenére is, hogy bizonyos kétségekkel állok hozzá a dolgokhoz - ugyanakkor fejben nagyjából át tudom számolni, hogy időbe kerülhet eljutnia Luciusnak az általa keresett személyhez, mint ahogy időbe kerülhet felvezetni a dolgokat, alkudni a helyzeten, illetve visszaérni hozzánk is. Ami azt illeti, talán még gyorsnak is találom a negyed órát.
A helyiségbe belépve gyorsan körbenézek: nyílik más ajtó a helyiségre ahova belépünk? Látok bent sarat amit esetleg nemrég hordhatott be ide más a cipőjével? Miközben ezt teszem meg a falnak támasztom a lándzsámat és a gerelyemet, majd utána lazítok a pajzsom szíján és azt is a falnak döntöm, majd végigvezetem a tekintetemet a társaságon: -Reméljük, ez a barátod diszkréten tudja kezelni a kérésedet. Bár nem lepne meg, hogyha nem volna jó a viszonya a városőrséggel. - nézek Luciusra először, majd jelképesen végigpillantva az épületen, ami nagyjából olyan hangulatú, mint ahogy a tolvajok gyülekezőhelyét képzelem el. -Néhányan már korábban jártunk az Ostendam 4-es raktárában, a számozás a város déli részéről kezdődik, s bár nem tudom pontosan mennyi raktár lehet, ha jól sejtem, elég forgalmas helyen lehet mind a 13-mas, mind a 17-es, azaz nagyjából a templom térre vezető út környékén. - kezdek bele, röviden felvezetve a tervem elejét a többieknek. Időnként megállok egy rövidebb hatásszünetre, hogy bárki aki akar hozzáfűzni dolgokat a tervhez, vagy észrevételeket tenni, esetleg hibákat megemlíteni, annak legyen rá lehetősége. -Az Ordo valószínűleg szervezett némi védelmet a rituálé biztosítására, de ezt a részt most átugornám. A helyszínen először felmérjük majd a pontos létszámukat, aztán ott megtervezzük az ő eltávolításukra a lépést. A fontosabb, az Ordo, akik valószínűleg addigra már a raktárházban fognak a rituáléval foglalatoskodni. Két utat látok magunk előtt. - tartok ismét egy rövid hatásszünetet, hogy az előző dologhoz hozzá tudjon fűzni aki akar. -Az első és legbiztosabb, hogy a kijáratnál lőállást veszünk fel és rájuk gyújtjuk az épületet. Akik kijönnek az épületből azokat halomra lőjük - magam is belátom ez egyértelműen gyilkosság, de nem kockáztathatjuk meg, hogy az Ordo kimossa magát az éjszakából, hiszen még egy gyújtogatás és még több gyilkosság után nekünk egyértelműen menekülnünk kell a városból és könnyen elképzelhető, hogyha például Herr Teugen túléli az estét, tovább fog szervezkedni. Ami ellen mi már akkor nem tehetünk semmit. - vezetem fel az első, totális megsemmisítéssel járó elképzelésemet, majd rögtön a másodikra térek: -A második jóval kockázatosabb. Nem gyújtjuk rájuk az épületet, hiszen az odabent található dolgokra szükségünk lehet mint bizonyítékra. Ebben a tervben két embert nem hagyhatunk megszökni: Herr Teugent és Herr Steinhagert, hogyha jelen van. Ők rendelkeznek a legnagyobb hatalommal, ha őket összefüggésbe tudjuk hozni a raktárban talált démonimádó rituáléval, akkor a báró elé vitt bizonyítékokkal a többiek sem fogják sokáig megúszni. Viszont meglehetősen sok a kockázat: nem bízhatunk abban, hogy egy arra tartó járőr elegendő lesz, ki kell tartanunk addig, amíg a városőrség kapitánya is megérkezik, esetleg a tanács több tagját is felverik. Viszont ez azzal jár, hogy akik ott maradnak, azoknak esélyük sem lesz a menekülésre többé és hogyha az Ordo még a terhelő bizonyítékok mellett is képes maga mellé állítani az őrséget, akkor nagy valószínűséggel halál vár rájuk. - fejezem be. -Normál esetben eldönteném, hogy mit tegyünk, de ez nem normál eset. Ki melyik elképzelést támogatja? - nézek végig lassan mindenkin. -Én a másodikat, és természetesen azt is vállalom, hogy ott is maradok. - dobom be a végén a saját szavazatomat, majd várakozok, hogy ki mit tesz hozzá.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 163):

Schwarzflagge sem esik kétségbe a negyedóra után, főleg azért nem, mert már eleve gyanakodott az előzmények figyelembevételével. Kicsit meg is lepődik, hogy ilyen hamar visszatért Lucius és így még gyanúsabb lett neki a fickó. Mikor belépnek az épületbe, akkor előtte kétszer is a háta mögött körbepásztázza a környéket, minden mozgást, minden ablakot, minden beugrót szemrevételezve, hátha talál valami csapdára utaló jelet. A helység belsejét is alaposan megnézi, de itt már nem sok minden látni való van.
Theodora kérdésére, hogy ki melyik tervet preferálja
Én az első variációt preferálom. A gyújtogatás utáni tisztítótüzet. Ezek a démonfertőzött nyárspolgárok nem érdemelnek kegyelmet és ráadásul a második verziónál túl sok a "ha". Túl kockázatos, nagyobb eséllyel lehetünk mi az áldozatok, mint a győztesek.
Szedi sorba a kételyeit Felix és összeszűkült szemmel várja a többiek reakcióit és véleményeit.

Hrothgar az egyik falnak tamaszkodva elgondolkodva hummog - Ezek a raktarak eros fabol vannak es a folyo, a kikoto kozelsege miatt nem is tul szarazak. - azert bolint egyet - ki tudom szamolni mennyi lampaolajra lenne szuksegunk hogy kello sebesseggel meggyujthassuk -
This message was last updated by the GM at 13:57, Thu 08 June 2017.

Felix véleményét többek között egy bólintással nyugtázom: -Ebben teljesen egyetértek, de egy valamit még tudnotok kell. - kezdek bele rövid mondandóm elejébe, de előtte Hrothgar mondandójára válaszolok: -Ez remek hír, tudtam, hogy jól fog még jönni a szaktudásod. - engedek meg egy félmosolyt a törpe felé, majd folytatom az eredeti mondandómat: -Egy társunk, aki a folyami menekülési útvonalunkat szervezte, lehet, hogy a városőrség kezére került. Bárhogy is döntünk, az első lépésünk mindenképpen az lesz, hogy a minket kimenekítő kislevi hajóssal felvesszük a kapcsolatot. Ha van rá az esély, hogy a városőrség le fogja foglalni a hajóját, akkor kénytelenek leszünk a második megoldás mellett kitartani, mert a kapukon keresztül esélytelen, hogy elhagyjuk a várost a kereskedő elit lemészárolása után. - magyarázom, alaposan megfigyelve mindenki reakcióját, főleg három újdonsült társamét, hiszen a többiek valószínűleg már tisztában voltak azzal, hogy Chlodo lehet azóta visszasétált az Alabárdosba.
This message was last edited by the player at 14:00, Thu 08 June 2017.

Johann mint altalaban igy most is kisse ideges amikor a komoly osszecsapasokrol van szo - A raktar felgyujtasa kapcsan... Valoszinuleg vannak orok legalabb nehany raktarnal, a tuz hatasara oriasi kavarodas lesz, jonnek oltani - gondolkozik el - Ha probalnak maradni akkor nem e lehet hogy tul koran odaernek elegen hogy - nyel egyet - meglincseljenek minket idejekoran? Ugy ertem egyaltalan. Szeretnek elve kikerulni a dolgokbol -
This message was last updated by the GM at 14:01, Thu 08 June 2017.

Manfred a falnak tamaszkodva tisztogatja a puskajat es megjegyzi foghegyrol Johannak - Ha az a parancs hogy tartsunk ki es ne engedjunk megszokni senkit akkor kitartunk. Ha igy alltunk volna hozza Weiner ormester alatt akkor a bestiaemberek elsopornek minket mar a legelso rohammal - csovalja a fejet de mozdulatai nem lassulnak kozben sem. Mindent megtesz hogy fegyvere a legjobb formaban legyen estere
This message was last updated by the GM at 14:05, Thu 08 June 2017.

Kicsit idegeskedem a várakozás alatt, azonban nem aggódom túl a dolgot. Gondolataimba merülve követem a csapatot az üres házig, majd meghallgatom mit mondanak a tervről és a lehetőségekről.
-A második variáció sokkal jobb. Az első sem jár feltétlen sikerrel ellenben nagyon sok zajjal és tömeggel ha jönnek eloltani a tüzet. Ellenben a második változatnál nem keltünk feltűnést és a bizonyítékok is megmaradnak. Arról nem beszélve, hogy talán nem gyújtjuk fel az egész várost.

Kastor bizonytalansága nem lep meg, pontosan tudom mennyire fél a harctól, ugyanakkor korábban tanúsította már, hogyha kell, akkor képes megbirkózni ezekkel a félelmeivel - legalábbis amíg meg nem sérül. Az viszont megnyugtat, hogy Manfred jól láthatóan készen áll bármire: jó harcos és helyén van az esze, az ő elhatározottsága engem is megnyugtat. Albert mondandójára bólintok: -Hasonlóan megfontolt választ vártam, a gyújtogatást pedig én is szeretném elkerülni, az általad is említett okokból. Ha véletlenül az egész raktársor leégne, akkor hiába hinné el az őrség a történetünket, felelnünk kéne érte, de sokkal valószínűbb, hogy az egyszerű emberek megköveznének bennünket az első adandó alkalommal - főleg minket, akik jellegzetes megjelenéssel, státusszal illetve megítéléssel bírunk. - nézek a varázslóra, majd ismét a többieknek szánom a mondandómat: -És remélem nem kell külön megemlítenem, de természetesen ha esetleg bárkinek van harmadik ötlete, azt se temesse magába. - teszem még hozzá, magamban folyamatosan a szavazatokat és a véleményeket számolva.
This message was last edited by the player at 14:45, Thu 08 June 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 170):

-Fel kéne deríteni a raktárat, hátha van olyan bejárat amit nem védenek, legalábbis nem annyira. Miután raktár ezért a tetőről bemenni öngyilkosság lenne, a csatornák felől megközelíteni pedig szintén nehéz lenne mert lassabban tudnánk mindannyian bemenni. Az egyetlen lehetőség a bejárat vagy bejáratok.
Fonom össze a karom magam előtt és a falnak támaszkodom.

Kissé felszalad a szemöldököm amikor végighallgatom Albert mondandóját: -Tető, csatornák? - meglepettségem a hangomban is érződik. -Ne komolytalankodjunk kérlek. Ezek raktárak, szinte mindegyiknél egyetlen bejárat van, a nagy, kétszárnyú kapu amin keresztül a rakodás szokott megtörténni és mi is ezen keresztül fogunk támadni. - magyarázom, hátul összekulcsolt kezekkel, egyenes, katonás tartással. -Úgy is mondhatnám, nem látok arra módot, hogy besurranjunk az Ordo által bérelt fegyveresek mellett és ha volna sem tennénk így, mert nagyobb veszteségeket szenvedhetünk el, hogyha két tűz közé kerülünk, mintha alapból megütköznénk velük. - teszem még hozzá, ezúttal már nem csak Albertnek célozva a szavaimat, hanem mindenkire számára ecsetelve az elképzeléseimet. -Mellesleg, problémánk csak akkor adódhat, hogyha a városőrség embereit bízták meg a rituálé őrzésével, vagy ha fel tudtak fogadni egy zsoldoskompániát. Utóbbi képzett, megfontolt ellenség akik valószínűleg megfelelő taktikai hozzáértéssel vennék fel a raktár védelmét, míg a városőrség bár nem annyira jelentős ütőerő, de gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy miért volna szerencsétlen dolog megküzdeni velük... - vezetem fel a két általam veszélyesnek ítélt helyzetet. Amikor a zsoldosokról beszélek érződik a hangomban némi tisztelet, ha képzett katonákkal kerülünk szembe akiket egy megfelelően képzett stratéga vezet, akkor sok problémánk lesz a ma este. -De a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a folyó túlpartján élő bűnöző csőcselékből verbuváltak embereket a raktár védelmére. - térek rá az általam legvalószínűbbnek tartott jövőképre. -Ha fegyelmezetten és rendezetten fogunk támadni - nézek itt egy pillanatra jelentőségteljesen Felixre - akkor szerintem a legtöbb pribék el fog menekülni miután egyet kettőt harcképtelenné tettünk közülük. - jelentem ki magabiztosan. Szedett vetett formációnkhoz képest meglehetősen nagynak tartom a tűzerőnket, hiszen pisztolyaink, puskánk, ráadásul egy mordályunk is van. Nyilván ezek hangos fegyverek, de ha a társaság többsége a második megközelítés mellett dönt és a raktárban a helyzet abszolút félreérthetetlen lesz, akkor talán nem is baj, hogyha minél több őrt odacsődítünk. -De a legfontosabb dolog az volna először, hogy eldöntsük, hogy melyik megközelítést támogatjátok többen. - érek nagyjából a végére a kissé hosszúra sikerült mondandómnak, miközben elsősorban azoknak szentelem a tekintetemet, akik eddig még nem nyilatkoztak a terveket illetően, mint például Lucius. -De persze, amíg magában mindenki végiggondolja ezt... - terem vissza a tekintetemet a varázslóra. -Addig találgathatunk is tovább. A Bellona Myrmidia szerint végigbeszélni a lehetséges szituációkat könnyen emberéleteket menthet ha azok esetleg bekövetkeznek és nincs idő végiggondolni a taktikát.
This message was last edited by the player at 23:31, Fri 09 June 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 172):

Theodora célzására, miszerint "Ha fegyelmezetten és rendezetten fogunk támadni", csak akkor érünk el sikert, Felix megvonja a vállát
Nem tudom, hogy miért kell ilyenkor pont rám nézni??? Én katonaviselt ember vagyok. Én már csak tudom mi a fegyelem. - mondja tettet felháborodással és úgy tesz, mintha megsértődött volna. És a továbbiakban felhúzott orral hallgatja végig a papnő mondandóját.

-Jobb lenne többet tudni a helyről. Valaki el tud oda sompolyogni, hogy megnézze készülnek-e már az eretnekek?
Kérdezem. Persze úgy, hogy egyértelmű legyen, ez a "valaki" én biztosan nem tudok lenni, mert nem tudok lopakodni.

A varázsló szavaira egy lassú, nyugodt mozdulattal bólintok. -Mindenképpen fel fogjuk deríteni a területet, de együtt fogunk odamenni, hogy segíthessünk ha valami baj történik. Én amúgy, Luciusra gondoltam, az ő megjelenése a legsemlegesebb mindannyiunk közül - már ha vállalja persze. - nézek a férfire közben. -Illetve még Gunther is alkalmas volna, de őt most ugye gyújtogatásért keresik... - magyarázom, majd Felixre nézek, úgy válaszolok neki: -Ennek örülök. - válaszolom egyszerűen. Manfred és én ismerjük Herr Schwarzflagget aki bizony néhányszor volt büntetésből a mi századunknál, és persze ő maga is tudja, hogy kissé önfejű katona hírében állt a seregnél, azonban nem kívánom a nemes megbecsültségét rombolni a többi társunk előtt, ezért nem mondok mást. -Nektek mi a véleményetek az elhangzott két tervről? - nézek Kastorra, Guntherre, Luciusra és Manfredre elsősorban, hiszen ők még nem nyilatkoztak.
This message was last edited by the player at 21:12, Wed 14 June 2017.

Meg mielott Johann valaszolhatna Manfred kozbeszol tomoren - Fegyelmezetten es rendezetten - bolint Theodora fele - Mint a seregben. Nem lehet gond. Bemehetunk, bizok a tervedben. - mondja. Lathatoan a seregben megszokta hogy masok strategiajahoz kell alkalmazkodnia es ugy tunik nincsen ezzel baja
This message was last updated by the GM at 19:55, Thu 15 June 2017.

Johann amint szohoz jut latszik hogy nyel egyet - Akar el is tunhetnenk, nem? Nem feltetlenul kell hoskodnunk. - probalkozik majd hozzateszi - De ha megis akkor inkabb lojuk le oket - majd mielott meg esetleg megvadolhatna barki gyavasaggal hozzateszi mintha eleve is ezt tervezte volna - Az ilyeneknek ez jar. Ugy hallottam -
This message was last updated by the GM at 20:00, Thu 15 June 2017.

Gunther lehet felreertette a kerdest mert kicsit elrugja magat a faltol es megjegyzi - En nem felek senkitol es van egy kis elszamolnivalom veluk. Fizetni fognak erte - a hanghordozasabol nem lehet eldonteni hogy ezt penzzel vagy elettel gondolja - Menjunk be -
This message was last updated by the GM at 20:02, Thu 15 June 2017.

Hrothgar osszerancolt szemoldokkel szamol magaban aztan veszi eszre hogy mirol is van szo - Nem vagyok katona - simogatja meg a szakallat - de nincs eleg olajunk. - vonja meg a vallat - Ugyhogy kenytelenek leszunk bemenni szerintem. - majd elkomorodik kicsit - A csaladom hirnevet bemocskoltak, fizetniuk kell erte. Le kell mosni a szegyenfoltot amig meg lehet - bolint Theodora fele
This message was last updated by the GM at 20:06, Thu 15 June 2017.

In reply to Hrothgar Durgrimst (msg # 179):

Felix megvizsgálja a pisztolyait, belenéz a csövükbe, megvizsgálja a kakast, ravaszt és a závárzatot. Majd úgy tűnik mindent rendben talált, mert azt mondja
Akkor menjünk be, együtt, és rúgjunk szét egy-két nemesi segget. Kezdődjön a móka.
 Induljunk! - majd Theodorára és Manfredre sandítva - természetesen fegyelmezetten és rendezetten. Teszi hozzá még végül egy sanda mosollyal.

Mindenkinek megadom a kellő figyelmet amikor éppen elmondja a véleményét az esti tervről, egy-egy bólintással nyugtázva a szavazatukat. Mellesleg, majdnem sikerült eltalálnom ki-ki milyen álláspontot fog foglalni, egyedül Gunther válasza lepett meg, akitől azt vártam, hogy ő is szeretné egyszerűen legyilkolni a kereskedőket. Felix sanda mosolyára egy nagyon aprót sóhajtok, de az indulásra felhívó megjegyzésére már aktívan válaszolok: -Egyenlőre még nem megyünk sehova, meg kell várnunk amíg odakint teljes lesz a sötétség. - magyarázom neki, majd rövid hatásszünet után folytatom, ami alatt lassan végignézek mindenkin: -A többség úgy döntött, hogy a törvény elé visszük az Ordo tagjait. - kezdek bele. -Rendet teszünk Bögenhafenbe, kerüljön amibe kerül. Viszont addig amíg várakozunk, javaslom mindenkinek, hogy imádkozzon... - teszem még hozzá, majd a saját tanácsomnak megfelelően teszek.
A várakozás alatt váltok mindenkinek néhány biztató szót, illetve Luciustól megtudakozom, hogy hajlandó volna-e felderítőként is segíteni bennünket ma este. Utána pedig a többieknek is ecsetelem, hogy Kastor ötlete szerint a falat követve eljutunk majd a kikötőbe, ahol először beszélünk Joseffel, majd a raktárak felé vesszük az irányt. Először az északabbi raktárat, a 17-est fogjuk megközelíteni, majd ha a rituálé úgy tűnik nem ott foglal helyet, tovább haladunk a 13-mas raktár felé.

A napnyugtaig hatralevo idot mindenki vermerseklete szerint tolti. Johann kisse idegesen setal fel-ala, Hrothgar valamifele konyvet olvas es csak neha hummog, mint aki arrol sem tud hogy eppen hol van mig Manfred a fegyveret tisztogatja nyugodtan amig nem tunik elegedettnek vele.

Ahogy a nap lement es kineztek az utcakra beteges fenyben uszik minden, a Morrslieb teljesen betolti az eget mintha eppen a varos folott fuggene.
This message was last edited by the GM at 18:26, Wed 21 June 2017.

Lucius Theodora kerdesere bolint, no nem mintha ertene mitol lenne annyira jo felderito eppen o, de valamelyest ismeri a varost es tud magara vigyazni igy aztan beleegyezik a dologba.
This message was last updated by the GM at 19:39, Wed 21 June 2017.

Lucius kérdésre egyszerű indoklással válaszolok: eléggé semleges az öltözete, míg közülünk sokak meglehetősen feltűnő jelenséget alkotnak, ráadásul az alapján, hogy van ismertsége az ilyen tolvajfészkek tulajdonosaival mint amilyen ennek a helynek lehet, nem lepne meg, hogyha ruganyosabban mozogna az éjszakai városban mint a legtöbbünk - azt is elmondom neki mellesleg, hogy pontosan mit is várok tőle. Hogy mik a legfontosabb dolgok amikre figyeljen majd a raktáraknál, és mik azok a dolgok amikkel majd mi törődünk a háttérből.
Az imádkozással telt idő mellesleg felfrissít, sikerül elterelnem az elmémből a negatív gondolatokat: sok energiát fektetek bele, hogy az idegesség legkisebb nyoma se látszódjon rajtam, hiszen nem csak, hogy a józan gondolkodásom kárára megy, de a többiekre is átragad, ráadásul az ellenség is észreveszi. Aranyszabálykényt kezelem, hogy fő a hidegvér.
Amikor odakint végre megfelelően sötét van, elkezdem felcsatolni a pajzsomat: -Először megkeressük a kislevi hajóst aki el fog minket szállítani a városból, ha rosszra fordulnának a dolgok. Az ő hajója olyan száz, talán százötven, de kétszáz lépésnél semmi esetre sincs messzebb az északi faltól. Utána pedig sorra járjuk a két raktárat, hogy megtudjuk, hogy tartja majd az Ordo a rituálét. Induljunk! - magyarázom a többieket, majd ha mindenki indulásra késznek látszik, akkor remélhetőleg Lucius iránymutatásával útra kelünk.
This message was last edited by the player at 21:14, Wed 21 June 2017.

A keszulodes kezdetenel vegre megal Johann is, latszik hogy nem kezeli jol az ilyen helyzeteket - En majd kozepen megyek, szuletett vezetoi kepessegeimre ott lehet a legnagyobb szukseg - mondja esprobal is a csapat szelerol mindenkeppen eltavolodni. A holdat meglatva a poroly jelet veti magara - Sigmar segits - suttogja de azert elegge hallhatoan
This message was last updated by the GM at 21:33, Wed 21 June 2017.

Hrothgar komotosan elpakolja a konyvet es megjegyzi - A rakodopart nem a legtokeletesebb munka, az ilyen szamolasi pontatlansagok elkerulesere hasznalhatnanak kijelolt tavolsagmertekeket, pozicionalo helyeket es mellesleg a rakpart maga sem a legtokeletesebben van kialakitva. Egy csapat jo komuvessel csodakat lehetne tenni vele - megy bele a fejtegetesbe majd mikor Johannra nez hummog egy sort - De ezzel kesobb is raerunk foglalkozni - megegyszer megvizsgalja a mordalyat es leakasztja az overol a kalapacsat is majd bolint hogy o keszen all
This message was last updated by the GM at 21:37, Wed 21 June 2017.

Manfred kerdes nelkul is besorol az elso sorba. Pajzsat es kardjat reszesiti elonyben de a puska megtoltve pihen a vallan, amennyire lehet felkeszult a legrosszabbra is. Forradasos kepen elszantsag latszik.
This message was last updated by the GM at 21:40, Wed 21 June 2017.

Az általános beszélgetésben nem veszek részt, inkább számot vetek avval, hogy miben tudok majd segíteni a csapatnak amennyiben szükség lesz rá. Közben én is besorolok Johann mellé. Elvégre elég szerencsétlen lenne, ha épp a varázslónak esne valami baja.

Miután mindenki felvette a laza, osonáshoz alkalmas formációban a helyét jelzek Luciusnak, hogy nyugodtan menjen előre és nézzen szét a következő kereszteződésnél, hogy nehogy ismét a városőrségbe rohanjunk. A cél mellesleg továbbra is a kikötő, azon belül pedog Josef hajója mint korábban jeleztem azt. Amíg nem jelez a kalapos férfi addig Kastor mellé lépek, a vállára teszem a kezem és mondok neki néhány biztató szót, hátha tud belőle meríteni némi bátorságot. Albert elhelyezkedésébe nem szólok bele, magam is középre, a viszonylag biztonságosabb helyre tereltem volna. Felixet pedig mint hadviselt embert az első sorba kérem, hogy Manfreddel, Guntherrel és velem alkosson áttörhetetlen láncot - a pisztolyait így is könnyen el tudja sütni, újratölteni pedig úgyse nagyon lenne lehetősége.

Latva Johann es Albert helyezkedeset Gunther kikop egy adag dohanyt a padlora majd beall az elso sorba. Mintha mormolna valamit az orra alatt a dologrol de nem igazan hallani. Mindenesetre szepen felall a csapat. A negy harciasabb tag elol, mogottuk Alber es Johann, mig a sort Hrothgar zarja a mordalyaval. Lucius egy jo tucat meterrel elottetek halad.

A beteges fenyben az utcak elegge uresek, ugy tunik Theodoranak igaza lehetett, az emberek ejjelre a sotet vagy a Morrslieb miatt de felfuggesztettek a keresest. A varosfalat es Lucius helyismeretet kovetve vegul a meg mindig igazan budos keruleten atvagva kiertek a folyoig ami a csatornaszag altal uralt negyedhez kepest maga az illatorgia. Mielott azonban sokaig idoznetek elindultok lefele a raktarak mellett.

Gyorsan feltunik hogy varosoroket nem igazan lattok, de kutyas oroket a raktarak kornyeken igen. Lathatoan a kereskedok a sajat maguk altal megfizetett biztonsagot jobban preferaljak minthogy majd egyszer ha kier az orseg. De akutyas orok legalabb inkabb csak a sajat maguk atal orzott raktarral vannak elfoglalva. Lucius jelzeseinek hala csak egyszer ugatott meg titeket egy nagyobb orkutya, de a gazdajanak semmi kedve nem volt megnezni mire figyelhetett fel a kutya hanem inkabb a raktarnal maradt es meresztette csak a szemet a fenyben majd par perc utan idegesen visszatert inkabb az epuletbe.

A rakpart menten horgonyzo barkak kozott vegul eszreveszitek a Berebelit talan ha 100 meterre a ponttol ahol kiertetek a partra de az biztos hogy a felfokozott idegallapot es a kiserteties feny hatasara legalabb oraknak tunt a dolog.

A Berebelihez erve Manfred gyorsan felugrik a hajora mire egy talan kisse tulsagosan is ideges Josef lep ki egy kotelbonto vassal a kezeben az arnyekbol de latva hogy ti vagytok leengedi azt. Latszik hogy a szokasos laza hozzaallasabol valami komoyan kibillentette, talan az hogy sotet ugyletekbe kevertetek, ejszaka talan menekulnie kell es a Morrslieb is ilyen az egen, bar ebbol az elso ketto valoszinuleg megszokott dolog lehet nala.
This message was last updated by the player at 14:27, Mon 26 June 2017.

Az út alatt nagyrészt csendben vagyok, csak néhányszor szólalok meg az éppen adott szituációval kapcsolatban, hiszen nem kívánom beszélgetéssel se a mi figyelmünket elterelni a környezetünkről, sem pedig mások figyelmet felhívni magunkra. A folyóhoz közelebb érve a raktárakat figyelem, bizony meglehetősen nehéz lesz nagyobb feltűnés keltése nélkül rajtaütnünk az Ordora, hiszen a raktárak éjjeli őrei egészen biztosan fel fognak figyelni ránk, még akkor is, hogyha egyetlen lőporos fegyvert sem sütünk el. Ezzel mindenképpen számolnunk kell majd ha odaérünk.
A Berebelihez közeledve alaposan körbenézek és hasonló óvatosságra intem a többieket is, majd amikor közelebb érünk és Manfred felugrik a hajóra magam is hasonlóan teszek. -Mi vagyunk azok! - reagálom gyorsan a kislevi férfinek. -Mi történt? Járt itt Chlodo és elmondta mire készülünk, igaz? - kezdem rögtön az elején.

Josef elobb gyanakodva nez a harom uj fele, de mivel Theodora nem zavartatja miattuk vegul valaszol a feltett kerdesre - Jart, bar ne tette volna. Holnap jonne a szallitmany. Jofajta aru. Aztan meg ki tudja, tartos kereskedelmi megallapodasok - legyint egyet - Erre aztan a Chlodo altal elmondottak, aztan meg a hirek hogy egy rosszarcu langaleta - nez Guntherre - meg segitoi - itt meg a regebb ota jelenlevo csapattagokra - felgyujtottak a fel varost - legyint egyet - Csoda hogy meg nem jott ide az orseg kerdesekkel. Amiket en hallottam azok alapjan siman beazonositanak majd mindenkit ha igazan akarnak -
This message was last updated by the player at 21:26, Tue 27 June 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 192):

Felix a hajó környékét nézi át, miközben Theodora és Manfred felugrik a hajóra.
Gyanakvással pásztázza át a környéket, zavarja ez a nagy csend. Ez, tudja a seregből, nagyon sok jót nem jelent. "Ez a vihar előtti csend".

-Nagy bajban vagyunk ez tény, de nem mi gyújtogattunk, az Ordo próbál minket besározni. - mondom a kislevinek, aki látszólag nem hiszi, hogy mi lennénk a gonosztevők akik a fél várost lángokba borították, de úgy érzem célszerűbb volt tisztázni ezt a dolgot. -Amit Chlodo mondott igaz, előfordulhat, hogy menekülnünk kell, de nem szeretnénk, ha így érne véget a dolog. Az őrség egy darabig még valószínűleg nem fog idejönni ha eddig se tették, úgy tűnik vigyáznak ránk... - nézek el én is gyanakvóan a raktárak irányába, majd hangsúlyt váltok, kicsit bizonytalanabbul kezdek beszélni: -Volna még egy valami amiben segítséged kérném... Tudsz találni valakit itt aki elvinne egy üzenetet Myrmidia templomába? - fordulok kissé kétkedő arckifejezéssel a kislevi felé. -Ebben a kései órában?

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 195):

Josef fajdalmas arccal nez Theodorara - Ilyenkor? - megvakarja csimbokos szakallat - No persze vannak itt paran akik az anyjukat is eladnak egy kis penzert, szoval vegulis igen tudnek. De hogy mennyire megbizhatoak... - vonja meg a vallat - Ha az anyjukat eladnak akkor engem is. Ugyhogy megbizhatot nem hiszem, de megprobalkozhatok vele. -
This message was last edited by the player at 10:40, Wed 28 June 2017.

Egyelőre nincs mit szólnom, ez még mindig Theodora műsora. Majd ha többet tudok erről az egészről és ismerem az embereket talán beleszólok. Addig is inkább az éjszakai folyót nézem. Ez mindig megnyugtatott.

Lassú bólintással veszem tudomásul amit Josef mond; ha valóban bármire hajlandóak a pénzért, akkor biztosan nem jelent majd olyan embert találni aki elvisz egy üzenetet, már persze ha valóban elviszi... -Ostendam 13 vagy 17, ennyi az üzenet a papnő számára. Ha nem sikerül találni sem lesz nagy baj, előbb utóbb meg fogja tudni, de nyugodtabb vagyok, ha előbb jut el hozzá a hír tőlünk mint az emberektől... - fejezem be, kicsit levegőben hagyva a mondandóm végét. -Mi most továbbállunk. Ha minden úgy történik ahogy tervezzük, akkor nem kell sietősen távoznunk. Ha nem... Akkor órákon belül itt leszünk, állj készen az indulásra kérlek. - teszem még hozzá a kislevi férfi részére, majd várakozó társaimat látva néhány rövid szóval elbúcsúzok a férfitől majd jelzek, hogy részemről tovább indulhatunk a raktárak irányába.

Josef bolint - Jol van ez nem sok, es nem hangzik ugy mint ami sokat er ha masnak adjak el, megprobalhatom. Persze ha utra keszen kell lennem... Lehet egyszerubb ha en probalok elmenni. - vonja meg a vallat es kisse megvakarja a fejet - De az egyik szomszed hajon talalhatok persze valakit. Jo meprobalom. Es keszen leszek, de ha lehet ne rohano orokkel meg uldozo kutyakkal terjetek vissza - kacsint egyet. Lathatoan sokaig semmi nem tudja kizokkenteni a kislevit - Ha mar ki kell szokni a varosbol legalabb ne kartacstuzben kelljen megtenni -
This message was last updated by the player at 22:04, Wed 28 June 2017.

Ahogy tovabb indultok szep lassan kiserteties kodfoszlanyok usznak be a folyo felol. Ez egyfelol jo, hiszen nemcsak hogy senki ember fianak nem jut eszebe ilyenkor kijonni, de meg valaamelyest el is rejt titeket kozben, de ugyanakkor hatborzongato is.
Nyolc raktar elott kell atosonnotok, es az utba eso molok miatt korulbelul tucatnyi veszteglo barka es hajo mellett is. A legtob hajo gyomraban gyenge feny pislakol, de igazan nagy sehol sem eg, mintha a barkak orzesere is csak egy-egy matrozt hagytak volna hatra. A raktaraknal is hasonlo a helyzet, nemelyik kornyeken semmi fey vagy mozgas, nemelyiknel ugy latjatok mintha a kodbol mindenfele remseges szornyek tornenek elo, hogy aztan csak kodpaszmannya valjanak, nemelyiknel viszont tenyleges mozgast vagy fenyt lattok. A 17-es raktarhoz erve ket dolog valik rogton nyilvanvalova. Az egyik, hogy a teto alatt levo aprocska levegozteto ablakokon keresztul mintha valami halvany feny szurodne ki, a masik pedig hogy a bejarat folott egy acelkesztyu szorit egy koteg buzat, ittartozkodasotok alatt ezt mar lattatok annyit, hgy tudjatok, a raktar a Ruggbroder csalad tulajdona.
This message was last edited by the GM at 21:22, Thu 29 June 2017.

Manfred a kapu melle lep es suttogva kerdezi - Akkor betorunk? - kerdezi teljesen nyugodtan. Nem nagyon pazarol szavakat a hosszas megbeszelesre, inkabb csak a parancsot varja kezeben a karddal es pajzzsal
This message was last updated by the GM at 21:04, Thu 29 June 2017.

Johann nagyot nyel, lathatoan az akcio kozelsege cseppet sem novelte a harci kedvet - De honna tudjuk hogy megerkeztek e mar vagy hogy ok vannak e itt? Nem kene meg egy mallor - nez korbe kicsit szerencsetlenul, de aztan erot vesz magan es harciasabb kifejezest varazsol az arcara meg ha sejtheto hogy csupan szinjatek nala az egesz
This message was last updated by the GM at 21:07, Thu 29 June 2017.

Bár a kapitány valószínűleg viccelt az imént a kartácstűz emlegetésével, láthatóan én az ilyesmit elég nehezen tudom ugratásnak felfogni, így aztán ezt a lapot az asztalon hagyom: -Nem láttam ágyúkat amivel a kikötőt védenék, úgyhogy ez valószínűleg nem fog megtörténni, illetve az őrség sem hiszem, hogy sok puskaporos fegyverrel rendelkezne. - mondom, hangomból érződik, hogy én nem viccelek, komolyan gondolom a mondandómat: -Ha üldözni is kezdenének minket... Myrmidia fényében járunk, le fogjuk rázni őket mint ahogy ma már többször is. - magyarázom, őszinte meggyőződéssel, majd néhány szívdobbanásnyi idő alatt, reflexszerűen szellemülök át. Egy pillanatra mintha hallani vélném a hátam mögül a templom irányából egy sas hangját, ami minden bizonnyal csak a képzeletem játéka, azonban az arcomra kiülő elszántság azt tükrözi, mintha isteni jelet fogadtam volna az elmémbe. -Ne féljetek semmitől! - kezdek bele, immáron a többiek felé fordulva, miközben a fejemről lehúzva a bőrből készült sisakomat, ami így kissé összeborzolja a hajamat, fenyegetőbbé téve az ábrázatomat a Morrslieb zöldes lidércfényében. -A Birodalom minden istene odafigyel ránk ma éjszaka, holnap reggel a nap fényesebben fog ragyogni a városra mint bármikor amióta Johannes Teugen a város ura! - bár a harsogom szó nem volna a legpontosabb a beszédemre, hiszen nem emelem fel a hangomat, azonban a mögötte érezhető elszántság tökéletesen kompenzálja a halk szóvitelt. -Vessünk véget ennek az őrületnek! - fejezem be végül, majd a bőr fejvédőt ismét a fejemre húzva, magabiztos, ám nem sietős léptekkel indulok meg, hogy aztán Luciust követve tovább folytassuk utunkat a befejezés irányába. A kísérteties köd mellesleg láthatóan egyáltalán nem aggaszt különösebben, vallási elszántsággal vágok keresztül rajta.

A raktárhoz megérkezve alaposan felmérem a terepet, természetesen a Ruggbroder család címerét rögtön felismerve. Jócskán gondolkodóba ejt a dolog, valahol mélyen az az érzés fog el, hogy az öreg kereskedő több őrt alkalmaz annál, mintsem hogy az Ordo képes legyen az ő raktárában végrehajtani szentségtelen rituáléját, azonban nem feledkezem meg arról, hogy mekkora úr ebben a városban az arany. Manfred kérdésére óvatosan bólintok: -Előbb meggyőződünk róla, hogy senki nem vigyázza az épületet a sötétből. Utána pedig közelebb megyünk és valaki megpróbál belesni az ablakon miközben ketten bakot tartanak neki. - nézek közben meglehetősen jelentőségteljesen Kastorra. Mellesleg, az imént felsorolt két pont közül, a környék feltérképezésére szentelek több időt, legalábbis próbálom úgy biztatni a többieket, hogy mindenki hegyezze a szemét és a fülét, nehogy csapdába sétáljunk. Azt, hogy ki tart bakot Kastornak nem igazán "vezénylem", inkább a környékkel foglalatoskodok; egyedül akkor szólok bele a dologba, ha olybá tűnne, hogy a nemesnek kezd már most inába szállni a bátorsága.

In reply to Johann Munroe (msg # 202):

Felix előkapja a pisztolyait és készül berúgni az ajtót, épp mondani akarja az előtte toporzékolóknak, hogy "Félre", de aztán eszébe jut az amit megígért Theodorának, ezért hátrasandít és
Na mi legyen? Készen állunk? Betörjük az ajtót? megvárva a választ, figyeli a papnőt és a többieket.

- Várjatok! - suttogja Lucius, felemelve a tenyerét. - Ne olyan sietve, hé! Sigmar... mint egy csapat félszerzet egy asztalnyi pite előtt... Előbb körbejárjuk az épületet! Ez egy raktár, nem egy börtön, lehet több ajtaja, lehet nyitott valahol, lehetnek magas ablakai... ti még sose törtetek be seho... - gyorsan összeszorítja a száját, majd bocsánatkérően elmosolyodik.

- Néhányan keressetek őröket a közvetlen környéken! Ha találtok, csendesen intézzétek el őket! Én körbeszaglászom az épületet! - mondja, majd ha nincs ellenvetés, már indul is.

-Csak óvatosan azokkal a pisztolyokkal, nem ölünk meg senkit ha nem muszáj! - válaszolom Felixnek, majd a felszólaló Luciusra terelem a tekintetemet a sötétben: -Nem, nem törtem be még sehova. - jegyzem meg komoly arccal a nyilvánvalót. Látszólag nincsen különösebben bajom az efféle törvénytelen cselekedetekkel, de persze ezt ennyiből nehéz megítélve. -De ez egy raktár a kikötőben, miért lenne több bejárata? Csak nehezebb volna őrizni és ha van is, biztos zárva, de nézzünk akkor körbe hátul is, ha többet tudunk abból bajunk nem lehet, meg rutinosnak látszol ebben az éjszakai életben, hallgassunk rád hát ebben. Viszont nem véletlen mondtam, hogy csak derítsük fel hol vannak az őrök, a többi raktárnál is voltak kutyák, ha sikerül is leütni egyet egyet, a kutyája ugatni fog és ide fog csalni mindenkit, ráadásul a bentiek is felfigyelnek ránk. - magyarázom az okfejtésemet. -Ha majd meglátjuk hányan vannak, kitaláljuk, hogy mi legyen velük. - a kalaposhoz hasonlóan én sem indulok el sehova, hogyha valakinek van ehhez hozzáfűznivalója. Jobb ha sikerül megegyeznünk olyan elképzelésben ami mindenkinek tetszik, s nem is igazán próbálom erőltetni a saját gondolataimat, hiszen való igaz, én nem a betörésben meg a városi hadviselésben vagyok a legjártasabb.
This message was last edited by the player at 10:01, Fri 30 June 2017.

Gunther morogva valaszol Lucius felvetesere hogy at kene nezni a kornyeket - En megyek, nem szeretek a seggemen ulni mint valami oregasszony - kicsit megropogtatja a vallat majd ugy markolja meg buzoganyat mint aki arra keszul hogy szetcsapjon par koponyat szorakozaskeppen.
This message was last updated by the GM at 09:33, Sun 02 July 2017.

Lucius es Gunther korbejarjak az epuletet. Ugy tunik masik bejarat nincsen, vagy ha van akkor nagyon ugyesen elrejtettek. Bentrol tul sok zaj nem hallatszik ki, ha van is bent valaki akkor sem zajong tul sokat. Feny szinten csak annyi szurodik ki a tobbi iranybol is amennyit mar errol az oldalrol is lattatok. Ugy tunik az egyetlen lehetoseg belesni a magasban talalhato apro ablakok hasznalataval lenne. A hatalmas kapu, ami jelentos mennyisegu aru ki/be szallitasat teszi lehetove be van csukva, de semmifele zarszarkezet nem latszik rajta kivulrol. Ha nincsen egy retesz vagy hasonlo rarakva belulrol akkor minden bizonnyal nyithato, bar lehet nem a leg csondesebben.

Oroket az epulet korul nem talaltok, a szomszedos raktarak korul sincsen eppen kint semmifele or, bar az egyikbol mintha kutyaugatast hallanatok.

In reply to Meselo (msg # 208):

Felix, megvakarja a fejét, miközben lekapja a kalapját
Mi a fenéért nem állítottak őrt? Ennyire magabiztosak lennének? Ezt feletébb gyanús. Én csapdára gyanakszom.
Azzal a környező épületek felé sandít, hátha valami gyanúsat sikerül észrevennie. A katonaság hagyatéka az elővigyázatosság és a gyanakvás nála.

Manfred nyugodt hangon valaszol Felix felvetesere - Lehet hogy meg nem ertek ide. Vegulis ha ejfelet emlegettek lehet hogy meg van idonk - szavai ellenere nem tunik ugy mint aki lazitott ennek kapcsan, tovabbra is a nyulos kodpaszmakat kemleli
This message was last updated by the GM at 20:53, Sun 02 July 2017.

Johann sokkal pesszimistabb gondolatokat tesz hozza a temahoz - Vagy rossz raktarnal vagyunk. Lehet nem is egy raktarban lesz. Nem kene feltetlenul elhamarkodnunk a dolgokat -
This message was last updated by the GM at 20:54, Sun 02 July 2017.

In reply to Johann Munroe (msg # 211):

Akár rossz raktárt választottunk, akár korán jöttünk, ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg.............ha bemegyünk és körülnézünk. Ha korábban jöttünk, akkor tudnánk bent a raktárban, tűzközelben csapdát állítanunk, hogy megfelelő időben csapjunk le rájuk. Vagyunk elegen, esetleg ketté osztódhatunk. Az egyik csapat kint áll lesben, megfelelő jelzésre beront a raktárba, a másik csapat meg bent figyeli az eseményeket, kellő időben jelez a kintlévőknek és lecsap a szeánsz résztvevőire - fejtegeti az ötleteit a kalapos nemes.

-Személy szerint én nem támogatom azt, hogy bent rejtőzzünk el, minden visszavonulási útvonalunkat elveszítjük ami túl kockázatos, ráadásul ha az összes tag megjelenése előtt lebukunk amikor még a rituálé sem kezdődött meg, akkor ismét magunkra csődítjük az őrséget és talán másik raktárat választanak majd, amiről mi már nem fogunk tudni. - magyarázom a kalapos nemes okfejtésére, majd a raktár megközelítését illető dolgokhoz is hozzáteszem a magamét: -Ami pedig azt illeti, én megnézném először a másik raktárat, mert szerintem nem ez lesz az. Ismerem Herr Ruggbrodert, rendkívül tart az Ordo tagjaitól és biztos többszörös őrség védi a raktárait, mert úgy gondolja, az Ordo szabotálja az üzletét. - fejtegetem a sötétben, a kereskedő megnevezésénél a címerére mutatva a raktáron, ha éppen rálátunk. -Nem látok rá okot, miért választaná ezt az Ordo amikor vannak saját raktáraik. Ha ott sem látunk semmi gyanúsat kívülről, akkor valóban marad az, hogy bemegyünk a raktárakba szétnézni, legfeljebb néhány percet elveszítve, ami nem sok.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 213):

Felix megáll, mint ha villámcsapás érné
Nem ez a raktár az? Akkor mi mi a fenét keresünk itt? Akkor irány a jó raktár! Melyik az?
Indul meg bizonytalanul a szomszéd raktár felé, miközben kérdően néz Theodorára.

-Te magad is láttad Herr Magirius üzenetét, nem tudjuk pontosan melyik raktár az. De ez esett először az utunkba, célszerű volt először ezt megnézni. - magyarázom, az arcomon látszik, hogy kissé furcsállom a férfi reakcióját az iménti okfejtésemre, de nem igazán van időnk arra, hogy ezen járjon a fejem, így aztán a kérdő tekintetre való további válasz helyett elindulok a tizenhármas raktár irányába (illetve, egészen pontosan megkérem Luciust, hogy induljon meg a következő raktár irányába, hogy jelezhessen nekünk ha a Hafen Strassen őröket lát).

A csapat osszegyulik es gyorsan tovabbindul. Lepteitek furcsan, szinte megvetoen csengnek, de nem tunik ugy mintha a Morrslieben kivul barki felfigyelne ra. Az emberekbol valoszinuleg tulsagosan is sok eltemetett felelmet hoz elo, de az biztos hogy senki sem jarja az utcakat ejjel. Luciust kovetve igy vegul atertek a masik raktarhoz. Egy oriasi kulonbseg rogton van. A betegs fenyben is tisztan latszik a Teugen csalad rozsas motivuma a kapu folott...
A raktar egyebkent hasonlo meretunek tunik mint az elozo, egy kulonbseggel, itt nem lattok fenyt belulrol de lakatot sem kivulrol az ajton
This message was last edited by the GM at 21:19, Mon 03 July 2017.

Hrothgar erdeklodve odalep es megprobalja megmozditani a kaput. Viszonylag konnyeden nyilik, a torpe vegul a kapu egyik ajtoszarnyat resnyire nyitja es elovigyazatlanul beles
- Ures - konstatalja, majd magyarazatkeppen hozzateszi - Nincs bent senki es aru is alig -
This message was last updated by the GM at 09:36, Wed 05 July 2017.

Gunther felhorkant a torpe megjegyzesere - Persze hogy alig van bent valami. Ha tarva nyitva hagyjak a kaput akkor hulye lenne valaki nem ellopni minden ertekeset - lathatoan lemondo arccal hozzateszi - Valoszinuleg mar semmi jot nem talalnank mi sem - kop ki a foldre
This message was last updated by the GM at 09:39, Wed 05 July 2017.

A Morrslieb zöldes homályában sétálva elsősorban a környezetünket tartom szem előtt de bizony arra is jócskán oda kell figyelnem, hogy az előttünk haladó Lucius se tűnjön el a szemem elől - a fekete kalapost nem volna nehéz elveszíteni ilyen látási viszonyok között, ráadásul ha csak óvatos intéssel tud nekünk megállt jelezni, azt különösen könnyen el lehetne téveszteni. De szerencsére ez nem történik meg, s mikor már kezdünk közel érni a tizenhármas raktárhoz egyre több figyelmet kezdek arra fordítani, hogy őröket, zsoldosokat kutassak a szememmel, ami nagy meglepetésemre nem hoz semmi eredményt. Ahogy megfelelő körbenézés után közelebb merészkedünk a raktárhoz és Hrothgar bepillant, halkan adom véleményemet az általa látottakról: -Helyigényes lehet a rituálé, az megmagyarázná, hogy miért nincs bent sok minden. Az Ordo pedig... - nézek körbe. ...talán később jön. De a másik raktárból szűrődött ki fény, így hogy itt nem találtunk semmit, muszáj lesz azt is megnéznünk közelebbről.

A második raktárhoz érve, talán felesleges óvatosságról téve tanubizonyságot, de Lucius azért óvatosan, mégis körbejárja ezt a raktárépületet is, megfigyelve rajta és a környéken minden megfigyelni érdemeset.

Mielott meg Theodora otletet kovetve visszaterhetnetek az elozo raktarhoz Lucius gyorsan korbejarja az epuletet. Oroket itt sem talal, sem pedig masodik bejaratot. Ablakok sincsenek tulsagosan alacsonyan es elerhetoen. Egyszoval a nyitott ajto az egyetlen normalis bejarat egyben jol vedheto pontot nyujt es ugyanakkor kizarja a menekulesi lehetosegeket.

In reply to Meselo (msg # 221):

- Na van itt bent valaki? Vagy még kóborlunk raktárról raktárra miközben ezek valami anyaszomorító susmusolás közepette ránk hozzák a bajt. Egyáltalán ezzel mi az istenekért nem az inkvizíció foglalkozik vagy Sigmar egyháza helyettünk??- Majd miután kidühöngtem magam hogy megint fölös munkában veszek részt csekély haszon reményében és kaptam egy nemleges választ a kérdésemre elindulok befele az ajtón hezitálás nélkül. Amennyiben valaki visszatartana nem fog sikerülni, eldöntöttem hogy nem pöcsölök tovább....

Gunther kicsapja a kaput igy Hrothgar utan ti is belattok a belsejebe.
A raktar alapvetoen elegge hatalmas, de ahogy a torpe is mondta nagyjabol ures. Ami van benne, ladak, hordok, dobozok, az mind a falak melle van elrendezve. Senkit nem lattok benne, nem is orzi senki.

In reply to Meselo (msg # 223):

A hátizsákomat gyorsan lekanyarítom a vállamról és egy vaskos pajszert húzok elő belőle. Majd gondolkodás nélkül az egyik ládához lépek és felfeszítem azt hogy megnézzem a tartalmát.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 224):

Felix is belép Gunther után a raktárba, majd amikor az, a ládákat kezdi feszengetni, akkor nem állítja meg, hanem a válla fölött kíváncsiskodva néz át, hogy ő is láthassa, hogy mi található a ládában.

Nem kulonosebben kommentalom a dolgokat, kivancsian kovetem inkabb a tobbieket  egyik majd a masik raktarba. Atfut a fejemen, mi van ha szellemeket uldozunk vagy az Ordo talan lefujta a mai ritualet, de aztan ikabb probalok erre nem gondolni. Siman elkepzelheto, hogy az Ordo csupan nem annyira paranoid mint ahogy gondoltuk.  Most inkabb a raktar kijarata fele varakozom, elkerulven az esetleges csapdakat.

Egy halk sóhaj közepette nézem végig ahogy a láthatóan meggondolatlan Gunther besétál az imént üresnek titulált raktárba, a kivágódó ajtót elkapom és annyira zárom be, hogy még némi fény szűrődjön be rajta keresztül, de ne lehessen kétszáz lépésről is észrevenni, hogy nyitva van az ajtaja. Mivel meglehetősen egyértelműnek tartom, hogy lopni készül ezért rajta tartom a szememet és amikor meglátom a sötétben a pajszert a kezében belépek én is az ajtón: -Hagyjátok békén azokat! Ha az Ordo megérkezik és meglátják a ládafeszegetés nyomát akkor rá fognak jönni, hogy járt itt valaki. - mellesleg, ötletem sincs mit gondolnak mit találnak a ládákban, de hogy se az Ordo bűnösségéhez kapcsolódó dologra nem számíthatnak, az legalább annyira biztos, mint hogy értékes dolgot sem találhatnak a ládákban.
This message was last edited by the player at 18:01, Tue 11 July 2017.

Theodora figyelmeztetese ellenere Gunther gyorsan odamegy az elso utjaba akado nagy ladahoz es elkezdi felfesziteni azt. A fedel vegul megadja magat es felnyilik. Feketesszurke kodarabok bukkannak elo a ladaban.

Mielott elkezdhetnetek tippelgetni mi is lehet ez Hrothgar aki a gyenge fenyben is kivaloan lat megjegyzi - Jofajta vasercnek tunik. Az apam altalaban mar helyi acelbol dolgozott de azert megismerem meg ha vasercet latok - teszi hozza szinte magyarazkodva
This message was last edited by the GM at 20:45, Tue 11 July 2017.

Johann aki beovakodva a kisebb dobozokat nezegette a gyenge fenyben erosen meresztve a szemet erre megfordul - Az meg elkepzelheto hogy koveket - szolja le kicsit a Hrothgar altal felmagasztalt ercet - meg nem visznek el egy rablasnal. De Bretton brandyt? Ha en tolvaj lennek, es persze sosem tennek ilyet, de ha az lennek en ezt elvinnem. Erre van kereslet a fekete piacon is - majd gyorsan hozzateszi - Legalabbis ugy gondolnam -
This message was last edited by the GM at 20:37, Tue 11 July 2017.

Manfred kilep kozepre es megjegyzi - Ha nem kiraboltak hanem csak elhordtak az arut es megszabadultak az orsegtol is - nem fejezi be a mondatot hanem korbemutat. A raktar kozepen jelentos meretu szabad ter van megtisztitva - Vedelmi celokra nem jo, de egy olyan boszorkanyos kort - utal a csatornaban talalt pentagrammara - konnyeden ide lehetne illeszteni -
This message was last updated by the GM at 20:35, Tue 11 July 2017.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 230):

Felix elmozdul Gunthertől és a ládától
Mennyi idő van még a lehetséges szertartásig? Nézzük meg a másik raktárt is! Ott ég valami fény. Ne hogy itt várjunk feleslegesen, amikor ott már javában folyik a műsor.
Kérdően néz a többiekre. Látszik rajta, hogy a raktár kifosztása most nem foglalkoztatja úgy, mint a gazdag kereskedők szektás rendezvénye.

Felix szavaira valaszul Hrothgar mar indul is a kapu fele kozben ket kezzel artikulalva magyarazva, ami tekintve hogy eppen fegyverrel es pajzzsal van tele, kisse veszedelmes mulatsag - Helyes feltetelezes, a logika is azt koveteli meg, hogy mielott vegso dontest hozunk vizsgaljunk meg minden lehetseges opciot. A masik raktarnaltenyleg volt valamifele feny - kezd bele a torpe egy hosszadalmasabb okfejtesbe...
This message was last updated by the GM at 20:28, Sun 16 July 2017.

... de mielott igazan belemelegedhetne Manfred kozbevag - Egy aldozati oltart? Vagy mit remelunk ott? Ez a hely pont ugy nez ki mint amit egy ritualera elokeszitettek - majd gyorsan mielott valaki kozbevaghatna kivajitva magat - A rituale kellekein kivul. Meg a boszorkanyos kellekeken. Meg... Szoval a helyszin jo es gyanusan ures. Igaz hogy nincs itt senki, de lehet csak tul koran jottunk - mondja a volt katona - Az aryak erdejeben ha a sereggel barmikor is koran erkeztunk volna halat adtunk volna Sigmarnak es nem elmegyunk hogy a bestiak atvehessek a strategiai helyszint az ellenorzesunk alol -
This message was last updated by the GM at 20:31, Sun 16 July 2017.

Johann aki eddig igyekezett nem itt lenni kozbeszol - Meg ha ez is az adott raktar. Amit nem allitanek. Akkor is mit szeretnenk elerni, ha megjonnek akkor azt mondjuk, bocs hogy beneztunk de mar itt sem vagyunk? Veletlenul csak eltevedtunk? - lathatoan nem szivesen van itt es ugy tunik mintha a likoros dobozokat szamolna kozben fel szemmel
This message was last updated by the GM at 20:34, Sun 16 July 2017.

Lucius maga is megszemléli a feketepiaci értékeket tartalmazó ládákat, utána csöndben figyeli a társai beszélgetéseit. Láthatóan elég hamar beleun a felesleges szájtépésbe, és fájlalóan fogja a fejét.

- Jó... - sóhajt. - Akkor? Megnézzünk másik helyet?

-Menjunk, ez most nem az a hely. Mar keszulodniuk kene ha itt lenne.
Jegyzem meg halkan. Persze lehet hogy kicsit lelkesebb lennek ha vaserc helyett mondjuk aranyat vagy dragakoveket talaltunk volna. Akkor aztan rogton kifizethettem volna a tandijamat es nem kene a Rend arnyekaban folyamatos rabszolgamunkat vegezni.

(Dobna mindenki hallas alapu eszlelesre? Gondoltam idoben kerem hogy mindenkinek legyen ideje dobni ra mire szuksegesse valik
Ez azt is jelenti hogy nem kell megemlitenetek a reagotokban, mert nem rogton kell majd.)
This message was last edited by the GM at 10:07, Tue 18 July 2017.

In reply to Meselo (msg # 237):

Hallgatozom azert, hatha meghallok valamit.

Mikor mindenki hirtelen nagyon okos lesz körülöttem csak nézek ki a fejemből értetlenül.

- A ládák segítettek hogy megtudjuk itt bizony elpakoltak nem pedig elvitték az árut. Lehet jobban járnánk ha egy némber inkább csendben maradna mert ami hülyeséget összehordasz már kezd fájni tőle a fejem. - Majd odalépek a csempészhez és a mellette lévő ládához, egy üveggel kiemelek belőle én is és egy határozott mozdulattal lecsapom a dugót a kezemben lévő pajszerral az üveg végével egyetemben, és némi nedűt öntök a számba. Pár korty után pedig odanyújtom valakinek aki jelentkezik érte és folytatom.

- El is mehetnénk innen de több szem többet lát alapon jobb ha szétválunk most. Én egy pár emberrel felkészülök itt ha esetleg mégis ez lenne az a hely, ti meg oda mentek ahova akartok. Majd kiabáljatok hangosan.... - mondom nem törődve ki megy és marad. Nekem már megvan a zsákmányom.

Egy nagyon halvány mosollyal reagálom le Gunther sértegetését, láthatóan nem fog rajtam az efféle dolog, éltem eleget északon a többségében Ulrich hívő népesség között, az egyszerű barbárság számomra nem szokatlan. -Taktikailag ismét a legmeggondolatlanabb lépést sikerült javasolnod, ugyanis jelen helyzetben szétválni veszélyes. Lehet emlékeztetnem kell téged arra, hogy milyen szerencséd van, hogy követtünk Weissbruckban amikor elviharzottál, különben azóta már te sem élnél és akkor is a szétválásnak köszönhetted volna a veszted. - magyarázom neki, majd végignézek a többieken, az egyszerű sértegetésen nem felakadva. -Aki akar itt maradhat vele, de mi megnézzük a másikat is, bármennyire is ez az épület tűnik az ésszerűbb választásnak. Ha az a helyszín, felesleges itt várakozni, ha pedig nem, hamar kiderül, és visszaérünk bőven időben. Viszont ha addig az Ordo megérkezik, az itt maradók felkészülhetnek a túlerőre. - zárom le végül a dolgot, majd Luciushoz lépek és ha úgy látszik rajta, hogy nem kíván hátramaradni a bajkeverő Guntherrel, akkor megkérem, hogy vezessen vissza minket a másik raktárhoz, hogy közelebbről megnézhessük a fények forrását.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 240):

Felix megköszörűli a torkát és odafordul Guntherhez
Szerintem mindannyian mennünk kéne. Maradjunk együtt! Majd később visszanézünk ide......hogy.....khm, hogy biztosítsuk a terepet. Mit szólsz hozzá koma?
majd barátságosan hátbaveregeti Gunthert, miközben a szemébe néz.

Gunther a kornyek dermedt csendjehez kepest hangos csorrenessel tori le az uveg tetejet. A megrepedo uveg csunya, fogazott nyilast kap a manover hatasara es a kozben kilottyeno brandi hatasara enyhen alkoholszag kezd el terjengeni a levegoben.

Az uvegszilankokra vigyazva Gunther megkostolja es elegedetten nyugtazza hogy jobb mint amihez o szokott hozza. Mindenesetre oriasi tulekedes nem alakul ki a veszelyes ivoalkalmatossagert

Manfred Lucius es Albert felvetesere meg csak feszkelodott, de miutan Theodora es Felix is a tavozas mellett dont kisse morgolodva de teszi a dolgat. Ez nala azt jelenti hogy gyorsan leellenorzi a fegyvert hogy a suru kod nem e nedvesitette meg a puskaport, majd ujra felkanyaritja a puskat a vallara es magahoz veszi a kozelharci fegyvereit.
- Menjunk, de siessunk. Ha a masik helyen vannak akkor mar lehet elkezdtek ha meg itt akkor meg banhatjuk kesobb hogy atengedtuk a teret - teszi hozza gyakorlatiasan
This message was last updated by the GM at 12:56, Wed 19 July 2017.

Johannnak ugy tunik nem volt inyere kimenni a baljos holdfenybe, de ahhoz lathatoan meg kevesebb kedve van, hogy Guntherrel kettesben megvarja az esetleg idetevedoket
- Nagyszeru otlet - teszi hozza egy par utem kesessel - A legjobb talan tenyleg az lesz ha megnezzuk a masik raktart is - majd tavozas elott gyorsan kivesz a megkezdett dobozbol egy uveggel o is es a hatizsakjaba csusztatja
This message was last updated by the GM at 13:00, Wed 19 July 2017.

A csapat Gunther kivetelevel elhagyja az epuletet.
This message was lightly edited by the GM at 13:15, Wed 19 July 2017.

In reply to Johann Munroe (msg # 245):

Egy epulet melle huzodom felre, lehetoleg ugy, hogy takarasban legyek, esetleg egy kapualjba ha a nagy raktarepuleteknek vannak ilyenjeik. A nagy zajongas miatt nem ketelkedem az ovatoskodo Johann szavaiban es nem is akarom hogy elgazoljon egy orult kultista vagy a kiserete. Probalom mereszteni a szemem es fulem, hatha valami megis megragadja a figyelmem.

Némán nézem végig a jelenetet ahogy a pisztolyos nemes Gunthert próbálja moderálni, de amint Manfred megszólal rögtön neki szentelem a figyelmemet, s amint befejezte, már indulok is ki az épületből. Kastor szavaira hátranézek rá a vállam felett majd meg is állok, végül teszek is néhány lépést visszafelé, így kezdek fülelni. -Talán az üvegcsörgés hívta fel valaki figyelmét, talán az Ordo közeledik. Rejtőzzünk el az árnyak között távolabb és várjuk ki! - intézem szavaimat a kint lévőkhöz. Jómagam valami olyan rejtekhelyet akarok keresni ahol biztos nem látnak meg az esetleg ide érkezők, például a szomszéd raktár túloldala, vagy hasonló. -De ha lehet ne nagyon szakadjunk le egymásról.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 247):

Felix is valami természetes fedezéket keres, ami mögé elbújhat, ez lehet egy magányos hordó vagy egy szemközti raktár sarka. Lényeg, hogy ne lehessen könnyen észrevenni a rejtőzködőt és az ominózus raktárra jó rálátás nyíljon. Ha sikerült elbújni, akkor előkészíti a pisztolyait, arra az esetre, ha valami balul ütne ki.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 248):
This message was last edited by the GM at 16:08, Sat 22 July 2017.

In reply to Meselo (msg # 249):

Felix a sarok mögül lapulva figyeli a jelenetet és Gunther miatt aggódik.
Guntherrel mi lesz? Remélem lesz annyi esze, hogy a zajra elbújik majd. Egyébként a nagy szertartásra való tekintettel, eddig ez a csapat elég kevésnek tűnik létszámban, még biztosan jönnek többen, mert ha nem akkor itt valami nem stimmel.
suttogja oda a többieknek.

Rosszallóan megcsóválom a fejemet Felix kérdésére. -Remélem, máskülönben mindent elronthat. - suttogom a többieknek. -A pincében is találtunk kellékeket, valószínűleg az érkezett meg most. Viszont ha megtalálják Gunthert akkor vége az egésznek, márpedig szét fognak nézni mert hozzányúlt a ládákhoz. - érezhető a hangomon, hogy komolyan aggódok. -Ellopni is felesleges volna a dolgokat, mert szereznek másikat és megtartják egy ismeretlen helyen. Ráadásul ha valami történik a kocsisokkal és nem mennek vissza akkor talán az Ordo tagok ide se jönnek, Herr Teugen pedig pláne nem, onnantól kezdve pedig semmit se tehetünk. - ismét megcsóválom a fejemet miközben fogást váltok a lándzsámon. -Remélem nem várják meg őket hanem rakodás után elmennek, úgy Gunther ki tudna szökni.
This message was last edited by the player at 15:14, Sat 22 July 2017.

Lucius úriember, tudja, hogy italt a kínálásra illik elfogadni, ezért maga is megkóstolja a norscai módin megbonntott nemes lőrét. A kóstolásnál talán kissé többet... jó alaposan meghúzza. Kell a melengetés, na.

A hölgy noszogatására csak bólint, és nekiindulna, hogy tovább vezesse a csapatot, amikor észreveszik az érkező kocsit. Gyorsan fedezéket keres a társai oldalán.

- Nem vagyunk kevesen, legyenek bármennyien - suttogja Felix felvetésére, miközben a kabátja alatt markolászik valamit. - Egyetértek a fraulein-nal, a szertartásnak el kell kezdődnie, ezt jó lenne, ha semmi nem gátolná meg.
This message was last edited by the player at 05:33, Mon 24 July 2017.

In reply to Meselo (msg # 249):

Amikor a kocsi zaja megcsapja a fülemet gyorsan a kezembe veszek egy újabb üveg brandyt és és elbújok az egyik nagyobb halom rekesz mögé. Elkezdem rálocsolni a törött üvegből a megmaradt italt a szalmára, hogy felfordulást tudjak csinálni itt ha menekülőre kell fogni.
Talán elég lesz de egyenlőre figyelem hányan vannak itt. A sötét remélhetőleg kellően elrejt.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 253):
This message was last edited by the GM at 15:13, Mon 24 July 2017.

Nem sokkal kesobb a ket izmosabb alak kijon a raktarbol es megall a raktar ajtaja elott. Igy hogy jobban meg tudjatok nezni a holdfenyben oket ugy tunik egyszeru rakodomunkasok. Elegge izmosak es ugy tunik fegyverkent sulyos vasak vannak az ovukbe tuzve. Ketten mindenesetre nem tunnek akkora kihuvasnak, foleg nem a ti csapatotokhoz hasonlitva.

(Estere folytatom a tortenest csak gondoltam hatha addig is akar valaki reagolni. Nyilvan az alapjan hogy meg akarjatok varni a rituale elkezdodeset ugy gondoltam vartok legalabb amig fel nem tunik eleg resztvevo)
This message was last edited by the GM at 15:22, Mon 24 July 2017.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 254):

Miután odalopakodok gyorsan elmondom a helyzetet Manfrednak.

- Hárman vannak, a két fogdmeg az ajtóban meg a dagadt Steinhager. Várnak még valakit még esélyesen. Egy rakat fémcuccot kezdett el kipakolni gondolom a kellékek a bulijukhoz. Egyenlőre nem vették észre hogy voltunk, de egy ládát előkészítettem ha akarunk egy kis meglepetést nekik. Szal, kapjuk szét őket gyorsan, mielőtt jönne még erősítésük, mert nincs kedvem egy tömegharcba keveredni. - hadarom el gyorsan a tervemet, persze figyelve arra hogy ne legyek túl hangos. Közben a pajszert elrakom a táskába, onnan a számszeríjat leemelem, megfeszítem az ideget és egy lövedéket helyezek hogy kiszedjem az egyik őrt majd.
This message was last edited by the player at 08:34, Tue 25 July 2017.

A felvetesre Manfred megrazza a fejet - Ha tul koran felfedjuk magunkat akkor a tobbseg nem lesz itt. - fejti ki a volt katona elgondolkodva bar korabban a direkt modszert partolta ugy tunik Theodora es Lucius szavai meggyoztek ot az ellenkezojerol
This message was last updated by the GM at 11:04, Tue 25 July 2017.

Johann hogy elkerulje a kozvetlen csatat kozbeszol - Azt se tudjuk van e itt valami nelkulozhetetlen vagy hogy mennyi ido kell nekik. Siman lehet hogy ha koran tamadunk akkro a tobbseg inkabb mashova megy es ott vegzik el a dolgokat - majd kis gondolkodas utan hozzateszi - Bar ezt nem tudhatjuk, lehet megis jobb ha tamadnank - valoszinusithetoen a rtualenal fontosabbnak tartja a sajat testi epseget es egy korabbia harcban kevesebb esellyel serulne meg
This message was last updated by the GM at 11:08, Tue 25 July 2017.

Mielott meg igazan melyen belemelyedhetnetek, hogy vajon most kene e tamadni vagy sem egy csapatnyi alak tunik fel a kodbol. Ugy tunik hasonlo alakok lehetnek mint akik korabban is a kapunal alltak, de igy mindent egybeveve lehetnek vagy tucatnyian ami mar messze nem olyan jo arany bar meg nem szornyu, hiszen kozuletek tobben is komolyan katonaviseltek es a fegyverzetetek is jobbnak tunik ranezesre meg ha darabszamra tobben is vannak mint ti.

A raktarbol gyenge zajok hallatszanak ki, mintha valaki kalapalna valami femet, vagy lerogzitene. Rogton a pinceben latott rezkor jut azok eszebe akik jartak ott, valoszinuleg hasonlo alkalmatossagot keszitenek itt is vigyazva. Bar Gunther szavai szerint Herr Steinhager van bent, igy az is lehet az ovatossag helyett csak az egyszeru fizikai hianyossagok miatt ilyen halk a munka.

Amint a kalapalas kezd megszunni felbukkannak az elso kocsik is. Minden kocsibol kiszall egy kopenyes alak, a hona alatt egy csomaggal es bemegy, mikozben a kocsi tovabbhajt. Egyikuk sem all le a raktarra vigyazo alakokkal beszelgetni, rajuk sem hederitenek, csak athaladnak. A raktar kapujat mostmar minden alkalommal gondosan becsukva hogy a kintiek elol elrejtsek a bent tortenteket. Osszesen ot kocsi erkezik igy majd utoljara egy picit nagyobb, amibol ot alak szall ki. Az ot csuklyas alakbol kettonel azonban komolyabb rakomany van. Az egyik valamifele nagyobb csomagot visz a vallan. Egy zsakot talan. A masik meg a hona alatt egy lathatoan nehezebb csomagot.

Vegul mindannyian bemennek es a kapu becsukodik mogottuk.

Johann idegesen pislant ratok. - Nem arrol volt szo, hogy az Ordo het tagu? Ezek mintha joval tobben lettek volna. - mondja lathatoan idegesen - Ha a bent levo alakot is beleszamitjuk, akkor tobb mint tizen. En itt valami bajt szimatolok, tul sokan vannak. A kintiekkel egyutt ez joval tobb mint ami ellen barmit tenni tudnank - Lathatoan kezd Johannak az inaba szallni a batorsaga. Nem szivesen utkozne meg ekkora tulerovel szemben
This message was last updated by the GM at 21:01, Tue 25 July 2017.

Idokozben valamifele motozast hallotok a sikator melyerol. Igazan nem tudnatok megmondani a sotetben de mintha valaki vagy valakik kozelednenek, de az is lehet csak a kod jatszik ostoba trefat az erzekeitekkel.
This message was last edited by the GM at 21:06, Tue 25 July 2017.

-Igen, megvárjuk amíg a rituálé elkezdődik, ha előbb támadunk, könnyen mindent elronthatunk. - jegyzem meg én is halkan Manfred után, majd Johant is végighallgatom, de az ő mondandójára csak egy nemleges, lassú fejcsóválással válaszolok, ugyanis mire szóra nyitnám a számat, megüti a fülemet a motoszkálás a sikátor mélyéről. Ha valaki nem figyelne oda akkor megérintem óvatosan a vállát és abba az irányba biccentek, miközben a gerelyemmel felkészülök, hogy eldobhassam ha kell. -Csak óvatosan, nem biztos, hogy ellenség közeledik. - mondom, arra utalva, hogy nehogy valaki a lidérces zöld fényben hamarabb támadjon minthogy kellene. Lehet, hogy a raktárba érkeznek, de az is lehet, hogy csak néhány egyszerű dokkmunkás vagy járőr.
This message was last edited by the player at 21:57, Wed 26 July 2017.

Harcra keszen varjatok hogy kideruljon ki az es lassan ki is bontakozik a kodbol majd feltucat alak. Mielott meg barmi problema tortenhetne feltunik, hogy az elen mozgo macskaugyessege ismeros, es a vigyor is az arcan. Anthony, a varos kisse talan tulsagosan is ontorvenyu hadnagya. Mogotte Elinor papno es harom alak akik kozul parat talan mintha a reggeli gyakorlatok kozben lattatok volna. Ezek szerint celba ert az uzenet.
A ruganyos mozgasu tileai mikor odaer halkan elsuttog par szot - Akkor jo helyen jarunk? Osszeszedtem amit tudtam. - mutat vegig a csekely letszamu kisereten. Csak harom ember. De az is harommal tobb mint elotte. Nem beszelve a papno es Anthony kettoserol akik amennyit lattatok beloluk szinten kivalo vivok.
- Mi tortent? Koroznek benneteket. Akarmi is tortenik ma este lehet jobb ha eltuntok amig a dolgok lerendezodnek. De ezt kesobb. Hanyan vannak? - tereli gyorsan gyakorlatiasabb temakra a dolgot.

Idokozben a raktar apro ablakaibol valamifele mormolas hallatszik ki. A kapu elott allok idegesen beszelgetnek. Nem halljatok pontosan mirol, de latszik hogy nem kepzett es fegyelmezett katonak.

(Elkeszult a roll20 terkep)
This message was last edited by the player at 22:19, Wed 26 July 2017.

-Öröm látni benneteket, jó helyen jártok. - lépek közelebb az érkezőkhöz immáron leengedett gerellyel, közben alaposan végigvizsgálva a három idegen alakot. -Az Ordo meggyilkolta Magiriust és ránk akar kenni egy gyújtogatást is, de egyetértek, erről majd később. - suttogom az érkezőknek, majd jómagam is rögtön a taktikai részre térek: -Huszonhárman vannak. Tizenkettő nem túl komolyan felszerelt verőlegény az épület előtt, illetve tizenegy illető az épületben amiből úgy sejtem, hogy legalább az egyikük nem ember... - mondom halkan, hangsúlyommal egyértelművé téve, hogy a nem ember megjegyzés alatt nem arra utalok, hogy elfről vagy törpéről lehet szó. -A kintiekkel nem lesz probléma. Van egy csőre töltött mordályunk, ami ugyan hangos lesz, de valószínűleg jót fog tenni az ügyünknek később ha néhány járőr látja, hogy az Ordo oldalán egy démon harcol. - vázolom fel nagyon röviden és sablonosan a tervünket az ajtóban álló őrök eltávolítására, majd várok, van-e a papnőnek vagy a tileai férfinek hozzáfűznivalója.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 264):

Felix türelmetlenül toporog a beszélgetés alatt, majd nem bírja tovább
Na ha még sokáig bájcsevegünk itt, akkor már nem csak huszonhárom anyaszomorítóval kell megküzdenünk, hanem azokkal a káosz-förtelmekkel is, akiket az Ordo a szertartása alatt megidéz ezalatt az idő alatt. Szerintem ne húzzuk tovább az időt és lépjünk a tettek mezejére!azzal, hogy jó példával járjon elő, előveszi a pisztolyát és becélozza az egyik martalócot, de nem süti el a pisztolyt, hanem kérdőn néz a többiekre.
Osszuk el az ellenfeleket magunk között, hogy hatékonyabban elintézhessük őket!

A roll 20 térképnek hol a linkje?

Néhány szívdobbanásnyi ideig figyelem a szimbolikusan kitartott pisztoly csövét, majd lassan megcsóválom a fejemet: -Nem hiszem, hogy bármi olyan förtelemmel szembe kellene néznünk a rituálé vége előtt ami jelenleg nincs az épületben. Egyről biztosan tudunk... - nézek Herr Schwarzflaggera majd Albertre néhány pillanatig, hogy kíván-e szakértőként hozzátenni ehhez valamit, de ha nem szólal meg, folytatom: -Ami az ajtó előtt állókat illeti, bár sok a lőfegyverünk és van egy mordályunk is, nem hiszem, hogy mindenki a földre fog kerülni, de abban biztos vagyok, hogy miután tüzet nyitottunk rájuk, rettentően meg fog csappanni a harci moráljuk. - magyarázom, majd ismét a pisztolyos nemeshez szólok: -Ami a célpontválasztást illeti, maradjunk a hadseregnél beváltnál. Mindenki maga elé tüzel, ha ott nincs célpont, akkor a hozzá legközelebbire.
This message was last edited by the player at 21:41, Thu 27 July 2017.

Anthony gyorsan odaoson a sarokhoz - Egyszeru haramiak. Nincs komoly kitartasuk, ha komolyan odacsapunk nem tartanak ki mindhalalig - vigyorodik el mintha picit csak jatek lenne az egesz - Vagy akar egy kisebb csapat elcsalhatja a nagy reszuket akar - vonja meg a vallat
This message was last updated by the player at 21:43, Thu 27 July 2017.

Manfred a tervek alapjan letamasztja a pajzsat a fal melle es atnezi gyorsan a puskajat - Egy sorozat es amig zavarodottak rohamozunk? - kerdezi minden teketoria nelkul - A mutansok ellen be szokott valni - majd miutan megfelelonek talalta a puskat a puskaport meg egyszer ellenorzi - Ebben a kibirhatatlan kodben mindenki ellenorizze a puskaport - jegyzi meg vegul
This message was last updated by the GM at 21:47, Thu 27 July 2017.

Mikozben beszelgettek a korabban hallott mormolas felerosodik, immar egyertelmuen valami idegen es termeszetellenes kantalasnak hangzik, persze csak ha tokeletesen csendben vagytok es figyeltek ra.
A kantalas hirtelen mintha valami csucsra ert volna aztan visszahalkul.

Johann idegesen nez fel az egre, de a mindent betolto Morrslieb nem igazan segit megallapitani semmit. - Meg nem lehet vege nem? - kerdezi idegesen - Meg nincs ejkozep, nem? Meg azt mondtatok ezek hosszuak vagy nem? -
This message was last updated by the GM at 22:06, Thu 27 July 2017.

Lathatoan a benti zajok kisse zavarjak az oket orzo alakokat is. Nemelyik idegesen mozgolodik majd lathatoan par elkezd keszulni hogy korbenezzenek vagy hazamenjenek. Mindenesetre a veletek ellenkezo iranyba indulnak el negyen is kozuluk

In reply to Meselo (msg # 270):

Felix kezd türelmetlenkedni
Most csapjunk le rájuk! Vagy megvárjuk a szertartás végét? Nézzétek! Máris kevesebben vannak négy fővel.
Azzal ha nem tartja vissza senki, kikukucskál a sarkon és most tényleg célba veszi a légvonalban legközelebbi haramiát, és ..............

Egy Manfred számára minden bizonnyal jól ismert bólintással jelzem, hogy jól látja a taktikát: egy gyors sorozat, majd roham amíg zavarodottak. Tennék is hozzá még néhány szót amikor kezd kicsit távolabbinak, halkabbnak érződni a mormolás az épületből: már éjfél volna? Vagy eddig csak a szentségtelen templom felavatásával végeztek és azért hagyott alább a mormolás? Nem igazán jut időm gondolkodni ezen a velünk tartó nemes türelmetlenkedése miatt, amit próbálok úgy felfogni, hogy kiváló alkalom, hogy a papnő számára bizonyítsam, hogy úrrá tudok lenni az ilyen helyzeteken. Legalábbis, remélem. -Nyugalom, Herr Schwarzflagge, ha távoznak az nekünk csak jó, kevesebb eséllyel marad bárki talpon a nyitótűz után. - mondom a nemesnek, ha tehetem akkor a renitens katona elé állva, hogy ne léphessen ki a sarok mögül. -Dupla vonal formációban fogunk támadni amit kicsit messzebb veszünk fel tőlük, hogy ne legyen esélyük lerohanni minket amikor kilépünk a sarok mögül. Az első sorban áll majd mindenki akinek van puskaporos lőfegyvere vagy számszeríjja, illetve jómagam a sor közepén. Ahogy lőtávolba érünk vagy ők indulnak el felénk az első sor tüzel, hátralép a második sor mögé, fegyvert vált, ez alatt pedig a második sor velem együtt felkészül az esetleges érkező rohamra. Mikor mindenki felkészült a közelharcra, rendezetten megindulunk a túlélők felé és elfoglaljuk a kaput. Herr Nassau és Kastor lesz a harmadik sor. - mondom el röviden a támadási taktikát, de egyenlőre nem tartok szünetet az esetleges megjegyzéseknek, hanem folytatom: -Ha miénk a kapu, mindenki kezdje el újratölteni a fegyverét aztán laza félköríves formációt veszünk fel. Nem tudjuk mi fog odabent várni minket, de mindenki figyeljen és ne essen tűzpánikba, nem célunk halomra gyilkolni az Ordot, törvény elé akarják állítani őket. Fő a rendezett fellépés, ne felejtse el senki! Felvetés valaki részéről?

Nem tudom, hogy a három érkező Myrmidia hívő hogy van felszerelve, leírnád kérlek, hogy a fenti feltétel alapján hogy néznénk ki?

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 272):

Miután pár másodperce már célzok és halgatom a nagy terveket körülöttem elröhögöm magam.
- Igen így lenne, ha egy seregben lennénk. De ez nem a rohadt katonaság, és én sem vagyok baka. Így még most kapsz 3 másodpercet hogy kitaláld mit fogsz csinálni, mert én lövök. Elég a baszakodásból.....- Közben vigyorra húzom a számat, és a zajok is arra következtetnek hogy nem fogok többet várni. Nem az én stílusom a mindent előre megtervező lépések. És másoké sem ahogy hallom.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 273):

Felix lassú mozdulattal ráteszi Gunther felemelt kezére a kesztyűs mancsát és ha az nem ellenkezik, enyhe erőkifejtéssel letolja a teste mellé a verőlegény fegyveres kezét
Figyelj, cimbora! Akkor várjuk még! Ha most akcióba lépünk és valami gikszer lesz, akkor ránk kenik, hogy mi miattunk lett elcseszve az egész. Viszont ha azt csináljuk, amit mondanak és várunk, de közben ezzel elkúrjuk az egészet, akkor legalább mi tudjuk számonkérni rajtuk a hibájukat. Na mit szólsz?
Próbál szót érteni Guntherrel a nemes és még ráadásként cinkosan rá is kacsint egyet.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 272):

Theodora gyorsan vegigtekint a frissen erkezokon.

A papno komolyan vette a felkeszulest, teljes harci felszereleseben erkezett, pajzzsal es karddal, az ovebe egy pisztolyt tuzott, egyedul a lancinge fele huzott egy sotet tabardot hogy minnel kevesbe legyen feltuno vagy hangos.

Anthonyt ugy latszik az eletveszely sem valtoztatja meg, egyszeru bor felszereles, kard es tor. De o ebbol el egyebkent is, valoszinuleg megbizik abban amit nap mint nap visel.

Harom kiserojuk kisse szedett vedettebben van felszerelve. Mindegyik valamifele kozelharci fegyvert szorongat, lofegyvert egyiknel sem lattok sem pedig komolyabb pancelzatot.

Gunther akciojara Manfred is felfigyek - Ebben a sikatorban nem harcolnek szivesen - sziszegi - Csak bekeritenenek es a hadi elonyeink tobbseget elveszitenenk. A kod miatt lehet nagyon messzirol nem ehet leszedni oket, de ha egy raktarral arrebb felrendezodunk akkor azert jobb eselyeink lennenek - fejti ki velemenyet.

(Persze hogy a velemeny es a szep szavak megallitjak e Gunthert az jo kerdes.)

(Es a roll20 terkepen mivel esetleg szamit a sikator szelesseget sikatorszerure allitottam)
This message was last edited by the GM at 22:01, Fri 28 July 2017.

Mielott meg barmi tortenhetne Johann talan kisse lassan reagalva megjegyzi - A sok lovoldozes viszont fel is hivja majd rank a figyelmet, nem? A bent levok fel tudnak keszulni az... - nyel egyet idegesen - ...erkezesunkre. Esetleg csapdat allithatnak nekunk. Nem kene par embernek berontania. Mi tobbiek itt kint addig tartanank a frontot - probalja magat minnel tavolabb manoverezni a harc surujetol
This message was last updated by the GM at 21:54, Fri 28 July 2017.

(Hogy Gunther esetleges tavollete ne tarthassa fel a kalandot...)

Egy idore ugy tunik Gunther legalabbis meggondolja a dolgot. Mindenesetre nem lepett ki rogton es lott a vedokre.
This message was last edited by the GM at 16:28, Sat 29 July 2017.

Nem kívánok ismét ostoba vitába kerülni Guntherrel, aki láthatóan élvezetét leli abban, hogy mindenki számára megmutatja tébolyult mivoltát, helyette vetek egy hálás pillantást Felixre aki próbálja csitítani a verőlegényt. Kastor mondandója végéig maradok csendben amikor is először az örökösnek válaszolok: -Nincs szükség semmi ilyesmire. - adom neki a tömör választ, nincs időm most őt is pátyolgatni, ugyanis kezdek arra gondolni, hogy az a négy ember aki elment csak az épület körül járőrözik egyet. -Irány a sikátor másik oldala, megkerüljük az épületet és támadunk az imént elhangzottak szerint. Gyorsan! Ha a távozók csak járőrözni indultak, mindjárt lebukunk! - magyarázom gyorsan, majd ennek megfelelően ellépdelek mindenki mellett aki nem indult még el és sebes léptekkel elindulok a sikátor másik vége irányába. Ha odaérek, megvárom míg a csapat nagy része utolér, hogy a mellettünk lévő raktár megkerülése is rendezetten történhessen.
This message was last edited by the player at 18:39, Sat 29 July 2017.

A csapat vegul sietve elindul Theodora nyomaban. Vannak akik lelkesebben vannak akik kevesbe de vegul a jozan esz mindenkinel azt diktalja a Morrslieb beteges fenye es a boszorkanyos kod tarsasagaban nem feltetlenul jo egyedul maradni.

A raktarat megkerulve Theodora gyorsan megprobal mindenkit sorba allitani. (A kulon megbeszeltek szerint)

A lofegyverrel rendelkezok az elso sorba igy Myrmidia ket kepviselojet Manfred, Hrothgar, Felix es Gunther egesziti ki az elen, mogottuk a mindenki mas fegyverforgato es a csapatot Johann es Albert zarja. Johann eleg sokat tekintget is hatra, egy esetleges hatso tamadas felkeszuletlenul erne a csapatot.

Amint a kodbol kezdenek feltunni az elso tavoli alakok valoszinuleg azoknak is ugyanugy kezdtek feltunni ti mert nemsokara felhangzik egy alkoholtol erces hang - Allj, takarodjatok ez tiltott terulet! - es az alakok mindenfele alakzatot nelkulozve elkezdenek feletek indulni. Mikor vegre felismerhetoen kivalnak a kodbol valoszinuleg ok is ugyanigy eszrevehettek a ti komoly felszereleseteket mert elkialtja magat ugyanaz az alak, egy idosodo, kopaszodo napcserzett arcu ferfi - Kapjuk el oket fiuk -

(Roll20 frissitve, dobjatok kezdemenyt. Mivel mindenki lofegyvere kepes "kibiztositott modon utazni" ezert donthet az aki kicsit dobott hogy kesleltetetten jott... Akkor csak egy fel akcioja van de lohet rogton. Kezdemenyezest azonban akkor is dobjon mert a masodik korben szukseg lesz ra)

A csatasorba rendezésünk helyszínéül szolgáló raktár oldalának támasztom az eddig pajzsos kezemben hordott gerelyemet, nem hiszem, hogy szükségem lesz rá, ráadásul csak a mögöttem és mellettem állókat zavarnám azzal, hogy felső testem lendületét beleadva eldobom a fegyvert - meglehetősen szűkös ehhez a formációnk jelenleg. Ahogy mindenki elfoglalta a helyét a sebtiben elmondott alakzatban, jómagam is beállok Elinor mellé és elindulok előre a Morrslieb boszorkányos zöld fényében; nem sok izgalom látszik az arcomon, inkább koncentráció tükröződik a szemeimben, ahogy a ködben keresem magunk előtt az ellenséget.
Ahogy az első alakok elkezdenek kirajzolódni és rögtön követi azt egy érces férfi hang, lassítok a tempón majd néhány lépés után meg is állok: -Állj! Célozzatok! - mondom viszonylag halkan, remélve, hogy mindenki követi az utasítást, így rendezetten felkészülhetünk a fogadásukra és az elől álló lövészek elkezdhetnek célozni a lassan kibontakozó alakokra. Amint az alakok célzáshoz megfelelően kirajzolódnak a ködben (ami jelen látási viszonyok mellett a lőtávolságot is jelenti) habozás nélkül kiadom a tűzparancsot, annak reményében, hogy mindenki e szerint fogja megválasztani a tüzelés pillanatát: -Tűz! - jómagam pedig felkészülök az esetleges érkező rohamra illetve a hangzavarra ami a puskaporos fegyverekkel fog járni pillanatokon belül.
This message was last edited by the player at 19:07, Mon 31 July 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 281):

Felix türelmesen megvárja amíg Theodora felállítja a csatarendet, amikor észreveszi a ködből kilépőket, akkor megvetően elmosolyodik
Csak ennyien vagytok? Fussatok bolondok! Nem tudtok számolni? Nyolc ágról szakadt tizenhárom állig felfegyverzett gyilkos ellen. Én futnék a helyetekben, nem vállalnám be a mészárszéket!
veti oda megvetően a közeledőknek, amikor meglátja azt a nyolc alakot, akikkel szembe kell majd nézniük. Még tompán hallja ugyan, hogy a Myrmidia papnője parancsszavakat osztogat, de ő már azzal van elfoglalva, hogy felemeli a pisztolyát és becélozza a legtisztább célpontot nyújtó martalócot és tüzel..........

In reply to Meselo (msg # 280):


A csatán nem sokat gondolkodok, a nyílpuskával rövid célzás után meglövöm a hozzám legközelebb álló ellenfelet, mely esetben sikeres találatot is érek el. De nem sok időm van örülni hisz kezdődik a közelharc így a nyílpuskát a földre dobom miután újra tölteni idő. Csak a pajzsomat van időm előkapni így sebtiben védekezésre emelem azt.

A verolegenyek tamadasba lendulnek mikozben a keszenletben tartott lofegyverekkel eldordulnek az elso lovesek fulsiketito zajt csapva az egyebkent csendes kornyeken, bar a kod talan elnyeli azt vagy eltorzitja a forrasat elegge.

Gunther reagal leggyorsabban igyekszik a fele rohano ellenfelet mellkason loni, de gyatra loveszi multja miatt ez kevesse sikerul, mindensetre annak felkarjaba all bele a lovedek. A kozeledo felszisszen de nem lassul le szamottevoen.

Felix pisztolya hasonlo eredmenyt okoz. A golyo az egyik masik kozeledo karjaba furodik. Az felszisszen de valami hajtja oket elore, vagy a batorsag vagy jobban felnek attol aki megbizta oket mint toletek.

Manfred puskaval a kezeben erkezett, gyakorlott loveszkent becelozza es fejbe lovi az erkezot, de a kod vagy a rohanas lehet. Mindenesetre a vegzetesnek szant loves csak csunya tepett sebet hagy a tamado fejen. Ha tuleli akkor mar sosem lesz az arca a regi.

Hrothgar mordalya hatalmas dordulessel kuld fem golyokat az ellenseg fele, a fele rohano ketto alak is aprobb sebet kap, de valahogy csodak csodaja igazan komoly serulest nem szenvednek. Ezen felbatorodva tovabb tornek

Elinor var ki legtovabb, mar majdnem odaernek amikor meghuzza a ravasz mellbe love a fele rohanot. Az megtorpan picit, lathatoan komolyan mellbevagta a lovedek, de azert odalap a papnohoz hogy bevegezze a munkat amivel megbiztak.

Anthony konnyeden ellep Theodora mellett es megakasztja a rohamot tamadasaval, de inkabb csak megzavarta a tamadot vele, komoly sebet meg nem okozott mindensetre ot sem kepes eltalalni a tamado.

Lucius szinten elore lep, hogy a megbeszeltek szerint vedje a loveszeket, de a bonyolult manover szokatlannak bizonyul neki es inkabb csak megakasztja a tamadast mintsem komoly problemat okoz

A harom veletek tarto segito sem rest de egy kivetelevel komoly eredmenyt nem ernek el, az az egy azonban Gunther mellett ellepve a fele rohano alalk karjara csap kardjaval. A gyenge borvert nem kepes komolyan megallitani a penget, az a csontig elhatol es boseges verrel teriti be Gunthert es a csuklyas segitot. A tamad osszerogy es a fajdalom hatasara sokkos allapotban fetreng

A roham eler titeket, de a szervezett vedekezes megtette hatasat, megtortetek a tamadast es komoly eredmenyt sem okozott ellenetek. Anthony macskafurgeseggel lepett felre mig Gunther az elokapott pajzs moge huzodva manoverezte ki a fele suhinto ellenfelet.

Johann es Albert kivar, a harc suruje nem az ahova feltetlenul be szeretnek vetni magukat jelenleg.

A zajra a korabban eltuno negy alak felbukkan a sikatorban, ezek szerint tenyleg csa jarorozni mentek es most onnan rohannak feletek.

Egy ismeretlen alak kozben az ajtohoz oson. Nem igazan ismeritek fel, de nagyon nem is tudtok ra koncentralni jelenleg.


Kezdemenyezesi sorrend:
Anthony
Gunther
Johann
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Verolegenyek
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

Egyedül a mordály hatására rezzenek össze kissé, de annak sem a hangja az ami váratlanul ér, hanem, hogy mennyire minimális pusztítással jár Hrothgar lövése: de nem sok időm van ezzel foglalkozni, a következő pillanatban már nekem is jócskán védenem kell magamat, s ezen a védekező harcmodoron nem is igazán kívánok változtatni, ugyanis a harc mellett arra is sok figyelmet kell szánnom, hogy mi történik körülöttem a csatában. A távolban az ajtó irányába lopakodó alakot csak rövid ideig figyelem, remélem nem azért settenkedett oda, hogy erősítést hívjon a raktár belsejéből a kint harcoló őröknek. Ami az oldalról érkező négy verőlegényt illeti, ők már jobban aggasztanak, hiszen a szárnyaink nincsenek annyira megerősítve, hogy egy túlerő által intézett rohamot kibírjanak: -Manfred, Hrothgar, védjétek a jobb szárnyat! - kiálltok oda két társamnak, annak reményében, hogy még van idejük megfelelő védekező állást találni mielőtt még az érkező roham elsodorná a jobb szélen lévő egyetlen társunkat, az egyik Myrmidia hívő városőrt.

In reply to Meselo (msg # 284):

Gyorsan előkapom a buzogányomat és nem sokat törődve két nagyobb csapást indítok meg a fogdmeg felé. A parancsok nem érdekelnek, azt se tudom milyen szárnyakról beszél ez a némber, de most fontosabb gondom is akadt.

In reply to Meselo (msg # 284):

Megállt az ajtónál, hogy először -közel hajolva ahhoz- a benti hangokat figyelje.
Azokat hallva  viszont  úgy dönt, hogy nem próbálkozik meg a bejutással, hanem a magasan lévő ablakok egyikét választja a raktárban folyamatban lévő események meglesésére.
A többiek látszólag tökéletesen lefoglalják egyelőre az őrségnek -kívül- hagyott marcona alakokat.

In reply to Eliah (Amelia) (msg # 287):

Felix káromkodva eldugja sietve a pisztolyát az övébe. Azért ennél többre számított, mint egy eltalált kéz. Mindegy, úgy látszik öregszik. Előkapja a rapiert és a main gauchet és gondolja besegít Gunthernek a verőlegény előtt termet sérült haramiával szemben. Reméli ketten gyorsan elbánnak a sebesültel, aztán nézhetnek egy következő ellenfelet.

Most hogy mar megtort a roham Anthony sokkal jobban elemeben van. Par utesvaltas utan a tamado fegyver elol felrehajolva mely verzo vagast ejt az elotte allon.

Gunther utest utes utan kuld az elotte allo fele, az alig bir kiterni eloluk, de vegul kiter mindegyik elol.
Felix miutan elokapta rapierjat a Guntherre koncentralo ellenfel oldalaba dofi azt. Mielott fellelegezhetne Gunther masik oldalan a varosor a masik oldalrol atdofi az oldalat. A tamado meg egy utolsot probal lepni majd mikozben a varosor kirantja konyekig veres kezevel a kardjat zsakkent dol el.

Lucius legalabb annyira igyekszik vedekezni baltajaval mint amennyire a tamadasra oszpontosit es egy ugyes csel utan megvagja a vele hadakozo karjat mikozben kiter minden ellene inditott tamadas elol.

Theodora es ellenfele egyelore nem talalnak eleg rest egymas vedelmen. Az oszes szoszolo elegge rafinalt ellenfelnek bizonyul

Elinort ugy tunik a sok gyakorlas sem keszitette fel elegge, ellenfele egy igyes utessel a pajzs moge jut, de utese lecsuszik a papno panceljarol.

A jobb szarnyatokat eleri a roham. Az ott biztosito varosor fele csak ugz zaporoznak a tamadasok, csoda hogy meg talpon marad

Manfred miutan gyorsan a vallara vetette puskajat elokapja kardjat meg pajzsat es megy kisegiteni az eleteert kuzdo varosort.

Hrothgar szinten gyorsan fegyvert cserel es elorelep hogy kisegitse Luciust a falban.

Johann es Albert igyekeznek behatralni a biztos fedezekbe a tobbiek hata mogott

Kezdemenyezesi sorrend:
Anthony
Gunther
Johann
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Verolegenyek
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

Többször elpillantok a jobb szárny irányába amikor úgy érzem, hogy a roham pillanatokon belül be fog csapódni és nagy megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy a hullámmal szemben egyedül, sziklaként álló Myrmidia hívő városőr túlélte a támadást. Azonban mivel még továbbra is bajban van, felhagyok a védekező harcmodorral, hogy minél hamarabb többen siethessünk a segítségére: bátrabb támadásokra kezdek, miközben erőt merítek a tudatból, hogy Myrmidia velünk van ma éjszaka, tanításai eddig jó szolgálatot tettek mindannyiunknak.

In reply to Meselo (msg # 289):
This message was last edited by the player at 21:36, Tue 01 Aug 2017.

In reply to Eliah (Amelia) (msg # 291):

Felix most a jobbjan levonek segit be. Odadof a rapierral a szomszedja elotti haramianak, kozben, hogy a vedekezesre is  figyeljen, felemeli a teste elott keresztbe a main~gauchet.

Anthony tovabb kuzd az ellenfelevel, talan csak jatszik vele, talan csak Ranald a verolegennyel van, minden esetre ugy tunik nem birnak egymassal.

Gunther kisse talan duhosen hogy a ra tamadot masok levagtak A legkozelebbi haramia fele tamad, Felix is utanna. A beszoritott tamado harom tuz kozott talalva magat egy csunyabb vagassal elsz gazdagabb es szemlatomast nem tetszik neki a helyzet.

Lucius tovabbra is legalabb annyira probalja tavol tartani a tamado ferfit mint amennyire gyorsan legyozni azt, egy felresikerult csapas utan a baltat visszarantva igy is kisse fejbevagja azt mikozben sikeresen eletben marad tovabbra is, sot sertetlenul.

A beszoritott varosor kemenyen kuzd, ujabb vagast visz be ellenfeleinek. A szelen feszabadult tarsa kikerulve a tamadokat probal a hatukba kerulve segiteni a masik szarnyon. Mindenesetre ket vagast is kap, de kitart a szelso katona, mar tobbs ebbol verzik

Manfred a kozelharcban is otthonosan mozog, elobb felreuti pajzsaval a fele tarto tamadast, majd o maga is megindit par kimert csapast, de ugy tunik tobb harci gyakorlata lehetett ennek a csatornapatkanynak, mert bravurosan harit mindent.

Hrothgar es az elotte allo fiatal fiu orulten csepelik egymast. Mindketto tobb aprobb sebet is kap, lathatoan a komoly, megfontolt csata, a tervezes egyiknek sem erossege.

Theodora atvalt tamadasra es egy jol iranyzott dofest indit ellenfele vedtelennek tuno torka fele, de az oreg valoszinuleg tengeresz lehetett fiatalabb koraban, egy kacsazo lepessel felrehajol a landzsa elol.

Elinor es a verolegeny tovabbra sem talalnak gyenge pontot egymas harcmodoraban, ha tulelik akkor Anthony minden bizonnyal az ilyen jellegu harcokrol meg skat fog tanitani neki.

Kezdemenyezesi sorrend:
Anthony
Gunther
Johann
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Verolegenyek
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

This message was last edited by the GM at 19:50, Thu 03 Aug 2017.

Elkönyvelem magamban, hogy az öreg szószóló ügyesebb harcosnak látszik mint a pribékjei, úgyhogy ismét stratégiát változtatok: lehet gyors és rutinos, azonban én még korán sem fogytam ki azokból az eszközökből amelyeket tanonci koromban tanultam meg a templom falai között. A lándzsával szerencsére jól tudok még ilyen tömött alakzatban is támadócseleket alkalmazni, körözök egy kicsit a fegyver hegyével, néha-néha megijesztem egy-egy rövid szúrással amivel nem célom kárt okozni, majd egy váratlan pillanatban próbálok támadni, hogy biztos ne legyen esélye félreütni a lándzsát vagy eltáncolni előle.
A háta mögött elszaladó városőrt látva nagyjából megnyugszok, hiszen valószínűleg a jobb szárnyon lévő sérült társának a segítségére siet, azonban tudom, hogy még korán sem került ki az életveszélyből a minket segítő Myrmidia hívő fegyveres.
This message was last edited by the player at 22:12, Wed 02 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 293):

"Egy skalpot még be kell szereznem, ezek a rohadékok itt mellettem beleszólnak a küzdelmembe"

In reply to Gunther Erdmann (msg # 295):

Felix megint elkaromkkodja magat, mikor latja, hogy a tobb felol megszorongatott haramia elhajol  a szurasa elol. A hadsereg otthagyasa ota kicsit kijott a rutinbol. Azert megegyszer odadof a tisztesseg kedveert hatha most elfogyott mar a haramia szerencseje.

In reply to Meselo (msg # 293):

A leskelődő köpönyegest kellemetlen érzés keríti hatalmába amikor megszámolja a raktárban általa látható alakokat és azok létszáma és (a jóslatnak megfelelő létszámú) látszólag kétfelé csoportosulása eszébe juttatja az érkezése napján a vásári jósnő által elhangzott szavakat. Az egyetlen jóslatot, amire egyelőre nem talált magyarázatot.
"Hét és kettő. A kettő megöli a hetet... és a Morrsliebe rosszindulatú képe volt az utolsó felfordított kártyán..."
Az alak úgy dönt, hogy betöri a raktár ablakát és bekiabál azon, hogy lehetőleg az esetleg újrakezdett kántálás ellenére is hallhassák a bentiek a mondandóját:
- A KETTŐ MEGÖLI A HETET! - titkon persze reméli, hogy ezzel megzavarhatja vagy akár meg is állíthatja a látszólag zavartalanul folyó rituálét mielőtt remélhetően az befejeződhetne.
"Mindenképpen egy próbát megért, bármi is legyen majd a következmény."

Anthony egy bravuros tamadassor vegen tokeletes mozdulattal sopri felre a vedekezesre emelt vasat es mellkason szurja ellenfelet majd mikor annak kikerekednek a szemei egy rugassal kiszabaditja a penget es foldre kuldi a haldoklo tamadot.

Gunther tovabbra is az alaposan korbevett ellenfelre koncentral. Teljes erobol probalja szetcsapni a haramia fejet az szamitva a nagy lendulettel erkezo Guntherre pont idoben lep felre es a lendulet kisse kibillenti onjelolt hosunket, mielott azonban meg kihasznalhatna helyzetet Felix es sokat gyakorolt mozdulattal rapierja hegyevel felvagja a tamado csuklojat. Az elteto folyadek eros sugarban spriccel feletek, mikozben utolso tamadasat meginditja, de mar nincsen igazan ero benne

Lucius tovabbra is vedekezve odacsap baltajaban, de az megakad a cserzett bormelleny gombjain. Mindenesetre azert igy is erosen hatralokte a haramiat.

A szelet vedi varosor ugy kuzd az eleteert mint valami hos, felresopri a tamadasokat, felrelep eloluk, de a tulero elsopri. Harman kellettek hozza es rnegeteg ideig feltartotta oket, de vegul egy utest keptelen kivedeni, az mellbe talalja, elveti az utemet es utanna harman kezdik csepelni mig veres massza nem marad belole. Hoskent halt meg.

Manfred egy elkepeszto tamadassorozatot indit, ket mely vagast is ejt ellenfelen mikozben o maga csak egy apro utest kapott lancinggel vedett oldalara. A volt katona lathatoan elemeben erzi magat

Hrothgar es tamadoja kozott az utolso utesvaltas ota ovatosabban kerulgetik egymast. Lathatoan mindketten tudjak, hogy a masik tokeletesen alkalmas arra hogy rovid uton rovidre zarja a harcot kettejuk kozott

Theodora es a minden hajjal megkent vezer szinten ovatosabban kerulgetok egymast. Egy ravasz csellel eloredof az oreg de Theodora haritja es megindit egy gyors dofest, de a landzsa fejet a vezer eppen csak annyira uti felre hogy az az arca mellett menjen el.

Elinor kozben lathatoan taktikat valtva pajzsa takarasaban tor elore, ezt sokkal valoszinubb hogy eles csataban tanulta mint Anthonytol, majd hirtelen lefele kaszal. A kard melyen belefut ellenfele vedtelen combjaba, amitol az kibillen egyensulyabol, mire Elinor ujabb csapassal valaszol. A haramia holtan esik a foldre.

Kezdemenyezesi sorrend:
Anthony
Gunther
Johann
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Verolegenyek
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

(Jelenleg meg 7 elo ellenfeletek van. Ebbol 6 a szarnyon amit Manfred ved es egy utolso Theodora elott. A tobbi arrol a kornyekrol halott mind, beleertve az Anthony elotti ellenfelet is.)
This message was last edited by the GM at 09:33, Fri 04 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 298):

Felix nem tudja leplezni az örömét, amikor látja, hogy a sikeres találat után elkezd spriccelni a haramia csuklójának verőeréből a vér.
Mondtam, hogy futnod kéne, de nem hallgattál rám. Már te is tudod, de most már cseszheted! e szavakkal átlép az elvágódó ex-támadó fölött az arrogáns nemes és továbbmenve megtámadja a Theodorát sanyargató Vezért. Ha hátulról tudja megközelíteni, akkor az még jobb.

In reply to Meselo (msg # 298):

- Ebben itt már nincs élvezet, nézzük milyen buli van inkább ott.- mondom ki hangosan inkább a magam megerősítésére. Majd sietős léptekkel az épület főbejárata felé veszem az irányt és ha még időmből futja a buzogányommal "bekopogok" az ajtón. Előtte még azért beordibálom.
- De dagadt zsírdisznó, eljött a vég órája!

Anthony miutan vegzett sajat ellenfelevel hanyag eleganciaval beledofi Lucius ellenfelebe a kardjat aztam fordulatbol vegigvag rajta. A haramia a foldre kerul mozdulatlanul.

Gunther megunva azt hogy keves siker termett neki az orok ellen a kapuhoz rohan es beordit - Te dagadt zsírdisznó, eljött a vég órája! -

Felix kozelebb lep a Theodoraval kuzdo oreghez es amig az a papnovendekre koncentral oldalrol megvagja a karjat. Az oreg figyelme elterelodik, mire Theodora landzsaja felserti a labat, az megroggyan es igy varatlanul eri Elinor tamadasa, aki eroteljes csapasaval majdnem ketevegja a masik labat, akarhogy is elte eddig tul az oreg az ilyen akciokat most elhagyta Ranald szerencseje.

A Gunther mellett kuzdo varosor is atrohan segiteni a masik szarnyon, lathatoan senkinek sincsen eszeben Gunther utan rohanva elszakadni a nagyobb tomegtol.

A Hrothgar mellett felzarkozo myrmidia hivo hirtelen rossz helyzetben talalja magat, a szarnyon levo ellenseges tulero kezdi elsoporni ot is, csunya sebet kap a karjara

Manfred pajzsanak fedezekebol taktikusan tamad, elobb felreuti a fele lendulo fegyvereket majd az egyik vedtelen nyaka fele suhint. A vedekezesre emelt vascso tul lassu, Manfred egyik tamadoja a yakahoz kap es hiaba probalja bent tartani az ujjai kozul kitodulo voros nedut. manfred egy ellenfellel maradt.

Hrothgar kisse gaykorlatlanul nem kepes kihasznalni a lehetoseget hogy ellenfele figyelmet eltereltek, de ugy tunik ez nem olyan nagy problema. Vezeruk elhullott, tarsaik jo resze szintugy - Visszavonulas - adja ki a parancsot az egyik jelentosen serul rothado fogu alak.

Kezdemenyezesi sorrend:
Anthony
Gunther
Johann
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Verolegenyek
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

A harcnak nincs vege, csak ugy tunik vissza akarnak vonulni. Ha valaki hagyna akkor megirhatja mit tenne amint eltunnek, ha nem akkor meg irja meg mit tesz ez ellen..
This message was last edited by the GM at 13:22, Sat 05 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 298301):

Titkon abban reménykedett, hogy nagyobb vagy legalább hosszabb ideig tartó fennakadást okoz a szavaival, de a látott reakciókból újabb következtetést tudott levonni. Csupán kérdés, hogy hogyan különböztesse meg később a két előbb összenézett és a gondolatmenete szerint veszélyesebbnek ítélt csuklyás alakot.
Még a kapaszkodás okozta zsibbadásról is teljesen elfelejtkezett.
Gunther szavai és közeledése viszont kizökkenti és a karjait fájlalva mászik le az ablakból.
Kezeit az íjától és az övétől is távolabb tartva jelez a buzogányos felé, hogy nem szándékozik harcot kezdeményezni.
- Nem mennék be teljesen egyedül a helyedben. Várjuk meg a többieket. - bök fejével Theodoráék felé.
This message was last edited by the player at 13:27, Sat 05 Aug 2017.

Ide-oda kapkodom a tekintetemet, részben a raktárnál lévő alak kiáltása miatt, aki hangja alapján olyan mintha Amelia volna s úgy látszik nem csak ő, de mellette még Gunther is megállíthatatlanul azon dolgozik, hogy semmi időnk ne legyen rendezni a sorainkat a következő ütközet előtt. Nem szívesen hagyom magukra őket, de nem kockáztatom mindannyiunk életét, szükségünk van némi időre, főleg így, hogyha a meggondolatlan tettek sorozata tovább folytatódik. -A sikátorba mindenki, ellátjuk a súlyos sebeket és újratöltjük a fegyvereinket! - mondom, megfelelő hangerővel ahhoz, hogy túl tudjam beszélni a csatazajt, közben pedig amennyire a feltorlódó formáció engedi, haladok a sikátor felé amennyire csak tudok. Normál esetben erre a lépésre itt kerülne sor, hogy lássuk az ajtót, de Myrmidia tanait követve nem kérek senkit arra, hogy a legveszélyesebb helyen lássanak hozzá a fegyvereik újratöltésére, hacsak nem szükség. Márpedig, hála az ajtón dörömbölő Gunthernek, ki tudja mi fog kilépni azon az ajtón hamarosan.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 303):

Felix felfigyel a rothadó fogú sebesült alakra, aki "Visszavonulót" parancsolt a többieknek. Úgy látszik a vezér halála után most ő a parancsnok. Amikor látja, hogy a haramiák menekülőre fogják, előkapja a másik töltött pisztolyát az övéből, a rapiert leejti ideiglenesen a földre, és megpróbálja a távolodó rothadó fogú sebesült haramiát lelőni. Azt reméli, ha ez is elesik, akkor már annyira irányítás nélkül marad a csürhe, hogy szétszéled és nem jön vissza többé. Becélozza és............

In reply to Meselo (msg # 301):

A lány vagy férfi vagy már magam sem tudom ki az ott melletem de valahonnan ismerem. Nem az ellenséggel van így nem is akarom tudni ki lehet az hisz a csapatunk tagjai gyorsan cserélődnek manapság. Túl sokan is lettünk talán....
- Te inkább majd gyújtsd fel azt a ládát amire mutatok! Remélem erre legalább jó vagy ha már a bátorság nem az erényed... - Majd az ajtót feltépem, de felkészülök rá hogy valami meglepetésben részesülök. Fegyveremmel pedig az általam korábban lelocsolt ládára mutatok egyfajta kihívásképpen a bentről érkezőknek. Persze ha meglátok egy lőfegyvert akkor gyorsan egy fedezéket keresek és ha rámront valaki pajzsommal védekezek.
This message was last edited by the player at 19:18, Sun 06 Aug 2017.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 305):

Halkan szólal meg.
- Veled ellentétben én legalább szoktam használni az eszem és nem megyek fejjel a falnak... mint egy vágóhídra érett ökör. - jegyzi meg az utolsó pár szót hűvösen.
Mikor már a raktárajtóval babrál a másik, akkor szólal meg ismét.
- Azt sem tudod, hogy mi vár rád az ajtó mögött, de te be akarsz menni kilenc alak közé, akik közül az egyik NEM ember. Vagy éppen, hogy melyik a főkolompos és... - levegővételnyi szünet. - Ám ha öngyilkos akarsz lenni és a szertartásnál véráldozat, akkor csak nyugodtan menj. Nem tudok egyedül, a túlerő ellen neked a túlélésben segíteni. - nem áll a szerinte vérgőzös férfi útjába. Ha az érvei nem használnak, akkor -úgy érzi hogy- nem tud mást tenni.
This message was last edited by the player at 12:38, Tue 08 Aug 2017.

Felix eszmel eloszor bravuros gyorsasaggal elokapja a pisztolyat es el is suti szinte celzas nelkul. Vegul a 4 menekulobol hiaba prbalja eltalalni a szoszolot, egy masik utban volt, igy azt lovi a nemes hatba amitol az elbucskazik es nem kel fel ujra, de a varosorok sem restek, probajak levagni ok is a menekuloket, lehet nem eppen tisztesseges de sokszor hasznos, igy vegul a rothado fogu szoszolo taa ha ket metert halad, aztan egy kard jarja at a hatat. A masik ket ellenfel teljes sebesseggel berohan a sikatorba ahonnan jottetek...

Manfred csak karomkodik, de nem rohan utannuk. - Csak nehogy erositest hozzanak - Inkabb gozerovel tolteni kezdi a puskajat
Hrothgar hasoloan probal cselekedni, de lathatoan messze kisebb a rutinja a dologban  - Ez eltart egy ideig, alaposan meg kell tomni hogy a robbanaskor a lovedekek megfelelo erovel hagyhassak el a csovet - magyarazza kozben.

Idokozben Amelia leugrik az ablakbol es probal Gunther jozan eszere beszelni keves sikerrel. A nagydarab verolegeny feltepi a kaput es befele mutat a buzoganyaval a dobozok fele, de nagyjabol az egyik kultista iranyaba. Mindenesetre a ket onjelolt felderito ele furcsa latvany tarul.


Kezdemenyezes
Kultista
Anthony
Kultista
Kultista
Gunther
Kultistak
Johann
Kultista
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Manfred
Hrothgar
Theodora
Elinor

Roll20 frissitve, aki nem latja meg a dolgokat az nyilvan ne vegye ugy hogy magikusan belat a raktarba...
A Gunther altal meglocsolt doboz piros X-el jelolve

A kultistak mind hasonloan neznek ki:

This message was last edited by the GM at 11:38, Tue 08 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 307):

Mivel feltételezhetően Gunther már nincsen az orra előtt, ezért ahogyan amaz összerogy, úgy kap a kisnövésű köpönyeges a rövid íjáért és készül is fel, hogy a pentagramma közepéhez közel álló alakba eresszen egy nyílvesszőt.
Nem lepte meg a benti látvány, már egy ideje figyelte őket a betörött ablaknál.
This message was last edited by the player at 15:34, Tue 08 Aug 2017.

In reply to Eliah (Amelia) (msg # 308):

Felix látja, hogy sok teendő már nincs a támadókkal. Kettő elmenekült, a többit felkoncolták. Így figyelme a raktár felé irányul. Nem akar fejjel a falnak rohanni, ezért, hogy növelje az esélyeit, elkezdi újratölteni a két pisztolyát és amikor végzett, csak akkor indul (nyilván a septiben a földre ejtett rapírt is elteszi) megnézni, hogy mi folyik a raktárban.

-Erősítés? - nézek a puskáját töltő Manfredre, majd egy pillanatra a sikátor végében rohanó két alak irányába: -Jobban félek tőle, hogy ő fogja ránk hozni a bajt idő előtt! - mutatok a lándzsámmal Gunther és (feltételezem) Amelia irányába, azonban nem próbálok semmit tenni ennek megakadályozása érdekében, mert nem látok rá módot. Guntherre tudom nem hat a józan ész, Ameliáról pedig feltételezem, hogy van annyi helyzetfelismerése, hogy nem hergeli az Ordot támadásra amíg mi nem készülünk fel. -Érzel valamit a raktár irányából? - kérdezem végül Herr Nassaut, miközben közelebb is lépek hozzá. -Bármilyen információ segíthess, ne tartsd vissza! - noszogatom egy kicsit az eddig általam megszokottnál csendesebben viselkedő varázslót.
This message was last edited by the player at 14:25, Tue 08 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 307):

- Itt van az én helyem, és ti lesztek a bírkák! - Majd mint ha mi sem történt volna hangosan felnevetek és közben berontok az épületben. De nem a túlerő ellen, hanem a jobb oldali ládák takarásába.
- Na mi lesz, kapjatok el - ordítom ki onnan. Így már csak 3an tudnak körbeállni és lőni sem lesz nekik könnyű. Remélem addigra valaki felgyújtja azt a ládát, bár ahogy látom a célzás inkább a tömegbe fog menni....

A pentagramma szelerol az egyik kamzsas alak Gunther fele int amint a verolegeny megindul. Rozsaszines es lilas fenyben furdo golyot vag a sietni keszulo izomfiu fele ami a borpancelnak csapodva szikrakat vet fel, de lathatoan nem sok kart tett Guntherben. Mielott aznban sokat orulhetne a kor felol mintha valaki azt mondta volna - Steinhager, intezd el - majd a kozepen allo ujabb szurkes masszat kuld fele, de ugy tunik Gunthert most semmi nem allithatja meg, gyorsan belep a kaun es jobbra probal rohanni. Kintrol is tisztan latszik az elso szines energiatamadas, a masodiknak mar inkabb csak a hangja. Kozben tobb kultista is egy kupacba gyulik, mintha egymassal civakodnanak, de lehet csak eltereles.

Theodora kerdesere Albert osszerancolja a homlokat  - Valami elkepesztoen sotet magiat uznek bent - jegyzi meg vegul

Manfred rekord sebesseggel megtolti a puskajat - Kesz - jelenti ki egyszeruen majd a kisse ugyetlenkedo Felix egyik pisztolyat atveve belekezd azt is megtolteni puskaporral. Hrothgar idokozben eppen a puskaport tomi le a fegyverben - Csak es a kod ne lenne, sokat romlik a fegyver hatekonysaga ha benedvesedik a loszer - hummogni kezd - Nem fog mukodni - de lathatoan ezt csak sajat maganak mondja mert igazan senki nem figyel ra.

A tortenteket latva a ket varosorben lathatoan kuzd a belejuk nevelt oszton es a parancs kovetese. - Megolik oket - mondja a mar harom ellenfelet maga elott kuldo majd szep lassan kozelitenek. A latvany hatasara Anthony a falhoz tapadva koveti oket.

Amelia hortelen elokapja az ijat es egy nyilvesszot enged gyorsan a kozepen allo fele, a nyilvesszo annak a karjaba furodik es Amelia szinte erzi a fele arado rosszindulatot.

Gunther mikozben elrohant a ladak fele meg gyorsan eszlelte hogy a kapu mindket oldalan fegyveresek alltak keszenletben csak a gyors futas mentette meg ot attol hogy ott rogton rarontsanak, de az egyik utannarohan rogton, de az elso par csapassal nem talalnak rest a masik vedelmen.

A masik kozben kilep a kapun hogy leszamoljon azzal aki nyilvesszot eresztett a kntalok koze. Lehet meglepte hogy egy alacsony vekony fiut lat maga elott vagy csak Ameliat mentette meg a szerencse de a nehez ketkezes balta nem tepi kette a lany testet csak csunyan meguti ot

Kezdemenyezes
Kultista
Anthony
Kultista
Gunther
Kultista
Kultistak
Johann
Kultista
Albert
Amelia
Felix
Lucius
Varosorok
Fegyveres
Manfred
Hrothgar
Theodora
Fegyveres
Elinor

In reply to Meselo (msg # 312):

A fedezékem immáron adott, és csak egy hullajelölt van előttem. Nem marad más hátra mint azzal végeznem. Így hogy nincs zavaró tényezőm és végre a harc hevében vagyok gyorsan rendet is vágok magam körül.