[IC] Act 2: Vegelszamolas - Teugen nyomaban
Miután a kis mellĂ©kutcában árnyĂ©kos falhoz ĂĽltetve biztonságba helyeztem - esetlegesen kĂváncsi szemek elől - az ájult nő testĂ©t gyorsan cselekszem. Leveszem arckendőm, s csuklyás lenvászon köpenyem hátizsákomba hajtom. Kibontom, majd ujjaimat használva fĂ©sűnek összeborzolom hajam. Az idő ellened dolgozik Cyl. AprĂł trĂĽkkökkel viseltessĂ© teszem utazĂłruhám, kissĂ© felszakĂtom szĂ©lĂ©t Ă©s nĂ©hol bepiszkĂtom a szĂ©ndarabbal, melyet az álöltözetemhez szoktam volt használni. Galacsinná gyűröm a fűszerlista pergament, a földre hajĂtom, de nem szakĂtom el.
Eztán megvágom kĂ©zfejem -könnyen gyĂłgyulĂł felszĂni sebet ejtve, s hullajtok nĂ©hány vĂ©rcseppet körös-körĂĽl közel, a macskakőre. Majd - lĂ©pĂ©sre - kifelĂ© a Kaufman utca felĂ©...
Gondos mozdulatokkal - ha elĂ©rhető közelsĂ©gben találok, nĂ©mi vĂzzel - igyekszem magához tĂ©rĂteni a lányt, ám mihelyst Ă©bredezik kezemet szájára helyezem, nehogy felsikoltson. Ahogy mellete-felette tĂ©rdelek, fĂ©lĂ©nk, barátságos tekintetem összefonĂłdik sajátjával.
-Egy..egy nyurga, patkánykĂ©pű fĂ©rfi volt. - habogom hihetőn. -Elkapott hátulrĂłl, meg..meg akart fojtani Ă©s megprĂłbált kirabolni, de a Kaufman utcárĂłl Ă©szrevettem. MegszĂşrtam - mutatok a vĂ©rcseppek irányába, majd rövid kardom markolatára, Ă©p kezemet mindvĂ©gig a leány száján tartva - de elinalt. - sĂłhajtok, pillanatra a keresztĂşt felĂ© rĂ©vedőn, majd visszafordulok felĂ©. -MegĂgĂ©red, hogy nem sikĂtasz ha elveszem a kezem? Mi a neved? - Ă©rdeklődöm nyĂlt tekintettel csendesen, kĂ©szen elvenni praclimat szája elől. Ha -megnyugodott Ă©s - bĂłlint elveszem, majd folytatom az improvizált előadást. -Ezt a papĂrt vágta hozzám - emelem fel sĂ©rĂĽlt, vĂ©rző kezemmel a földről a galacsint. -Ă“hatatlan megnĂ©ztem, Ă©s...Ă©s szeretnĂ©m, hogy biztonságban legyĂ©l. - szakad ki belőlem őszintĂ©n. -ElkĂsĂ©rhetlek? EgyĂĽtt is elhozhatnánk azokat a fűszereket... - kĂ©rdem kedvesen, cserfes bájjal Ă©kesen szĂłlva a reikwaldi reikspielt.
Ha visszatértünk csak egy váltás ruhát kérnék, mint a tied...