Re: [IC] Etelka nyomában (Kemperbad)
-Nem gondolom, hogy ez a kígyó feje. - válaszolom a varázslónak, cseppet sem meglepődve a reakcióján. -Talán még csak nem is a méregfoga. - bölcselkedek némi egyházi tanító hangnemmel a mondandómban ahogy a férfi hasonlatát használva mondom el a véleményemet, nem kifejezetten tetszik, hogy vérontásra készülünk, de ha már csináljuk, csináljuk jól. Luigi szavait végig hallgatva bólintok, az Ő szavaiban sincs semmi meglepő - tileai, nem ismeretlen számára sem a háború művészete, arrafelé jobban tisztelik Myrmidiát, mint itt a Birodalomban. -Ki kellene derítenünk, hány kijárata van a teremnek ahol tárgyalnak. Abból kiindulva, hogy a cselédeket elküldték, jó eséllyel még azokban sem feltétlen bíznak meg aki az ételt eléjük teszi, talán egy-két fegyveres lehet bent, de inkább ennyi sem; jól el akarják titkolni amiről szó van. Ráadásul ezek az emberek nyeregben érezhetik magukat, eddig még nem tapasztaltak felőlünk fegyveres agressziót, aminek jó oka van. - gondolkodok hangosan. -Azzal egy időben, hogy az őrökkel elbánunk, a lehetséges menekülési útvonalaikat is el kellene zárnunk előlük, miközben a miénk megmarad. - biccentek a pince irányába, amerről érkeztünk. -A túlerő ugyan ellenünk szól, de ezek ez emberek ahogy eddig tapasztaltuk általában jómódú kereskedők, nemesek, nem fegyverrel és páncéllal járják az utcát, de értenek a boszorkánysághoz vajon? - nézek kérdően Albertre, tud-e valamit mondani így a közelségükben. Bár ahogy a nép babonák mondják, a vas véd a mágiától, ennél azért biztosabb tudásra van szükségünk mielőtt még ismét belesétálunk egy démonba aki az emberek között bujkálva őrzi a társait.