[IC] Etelka nyomában (Grissenwald)
Kicsit közelebb lĂ©pek Albert szavai után, hogy kisegĂtsem a bĂ©keteremtĂ©sben: -Theodora Steinhoff, Myrmidia papnője vagyok, ez a fĂ©rfi pedig velem Ă©s a fegyvertársaimmal utazik. - szĂłlok a törpĂ©khez, levĂ©ve a sisakomat, Ă©s hĂłnom alá vĂ©ve, hogy látszĂłdjon, semmi fenyegető szándĂ©k nincs bennem. -Myrmidia a HáborĂş Istennője, de nem keressĂĽk a harcot, bĂ©kĂ©s utazĂłk vagyunk Ă©s ha tovább prĂłbálnak verekedĂ©st szĂtani, ide fogom hĂvni a városőrsĂ©get, Ăşgy Ă©rzem elĂ©g szemtanĂş van aki állĂtja, nem mi akartunk ĂĽtközetet. - nĂ©zek rájuk, csak fĂ©l fĂĽllel hallva, ahogy valaki gyilkos mocskoknak hĂvja a törpĂ©ket. HanglejtĂ©sem elĂ©g távolságtartĂł, nem vagyok tĂşl jĂł a rĂ©szegekkel valĂł tárgyalásban, de azĂ©rt egy papnőtől várhatĂł meggyőzőerőt Ăgy is hordozza magában a beszĂ©dem, ami minden bizonnyal mĂ©g kĂ©t rĂ©szeg törpĂ©re is hatással lehet. A vĂ©gĂ©n megengedek egy enyhe, papságra jellemző, bölcs mosolyt: -Ăšgyhogy javaslom fogadják el az italt Ă©s felejtsĂ©k el a verekedĂ©st. - mondom legbarátságosabb tanĂtĂłi hangvĂ©telemen.