Re: [IC] Etelka nyomában (Kemperbad)
Megengedek magamnak egy mosolyt a tileai férfi bókját hallva, majd figyelem a mozgáskultúráját ahogy leül: rutinos fegyverforgatónak tűnik, de mindemellett nem igénytelen, viharvert küllemű ahogy azt az ember várna egy zsoldostól. Nagyon jól ért ahhoz a népe, hogy miképp is jelenjenek meg előkelő módon még akkor is, ha ez amúgy nem lenne elvárt a szakmájuktól - persze az övében az, hiszen egy ápolt küllemű zsoldos megbízhatóságot sugároz magából. Kissé rossz szemmel nézem mellesleg azt ahogy Felix rögtön a dolgok közepébe vág, bár ezzel sok energiát megspórolt nekünk, hiszen további köntörfalazásra nincs sem lehetőség, sem opció: Myrmidia a megfontolt megközelítést támogatja, nem pedig a frontálisat, de ha már erre az útra léptünk, ebből kell a legtöbbet kihoznunk. Albert kételkedésére csak az alábbiakat mondom miután a tileai férfi elhatározta magát az ügyünk mellett: -Tileában nagyon jól értenek ahhoz az emberek, hogyan kell láthatatlan ellenséggel harcolni, Albert, véleményem szerint ez a fajta tapasztalat még számunkra is nagyon jól jöhet. - mondom, s bár eleinte a fiatal varázslóra nézek, azonban a mondandóm nem csak neki szól, hanem mindenki számára. -Ellenben nem tartom jó ötletnek, hogy fegyverrel rontsunk nekik. Ismeritek, hogy milyen jól informálják egymást, tartok tőle, hogyha mindannyiukkal is leszámolunk, a következő városban tudni fogják, hogy mit tettünk és végeznek velünk. - mielőtt bármilyen kétség támadhatna asztaltársaságunk új tagjánál, felé fordítom a fejemet: -Azok, akikről beszélünk, a Birodalom ellenségei - de nagyon jól bujkálnak, s nincs semmi kézzel fogható bizonyítékunk, hogy segítséget kérjünk.