Én nem viszem túlzásba az álcaruha beszerzését. Egy fekete sálat tekerek az arcom elé, és részemről a dolog le is tudva. Kicsit zavar, hogy piszkos és büdös helyre fogunk menni, de hát a munka az munka...
Amikor meglátom a koszos, büdös öreget a sikátorban, a sál alatt elfontorodok, és csak annyit mondok:
- Én készen állok a küldetésre.

In reply to Luigi del Mario (msg # 561):

Herr Schwarzflagge is idegesen toporog.
- Rendben Cyl! Csak menjünk már! Mindjárt ránk hajnalodik és még el sem indultunk. Indulás előtt tapintással ellenőrzi a pisztolyait, meg a lőszert, hogy jól betekerte-e, a kívülről faggyúval bekent bagyuját, hogy a tartalmát nehogy víz érje.

Miutan mindannyian felkeszultetek Johann es Reinier bucsut int es elindulnak hogy meg idoben el tudjanak mindent intezni a hajoval az indulasra. Miutan eltuntek Cyl all az elre es a motyogo, reszeges oregembert maga mellett terelve es a nagyobb utakat annyira kerulve amennyire lehet elindultok a celotok fele. Valoszinuleg kozrejatszhat hogy messze nem tuntok vedteleneknek, hogy a helyi alvilag nem probalkozik veletek es elertek egy aknafedohoz. Az oreg gyakorlott mozdulatokkal felrehuzza valami celeszkozzel, alig csap zajt kozben es cinkosan megjegyzi - Az ember megtanulja hogy halk legyen, a patkanyokkal nem jo osszefutni - motyog valamit maga ele meg utanna amibol olyasmit szurtok ki hogy azert ez nem ma volt amit emleget hanem egy ideje mar, de kozben ugyes mozdulatokkal maszik is le. Cyl, aki kozben megszabadult a kirivo, dragabb ruhaitol es egyszeru darockopenyt visel amit valoszinuleg nem felt a csatornaban, minden teketoriazas nelkul utannaindul.

Felzárkózom Cyl mögé, hogy a csapat elejére kerüljek. Elvégre azért hívtak, hogy a harcban segítsek, és azt a hátsó sorból nem olyan könnyű.
A csatornanyíláshoz érve beletörődöm az elkövetkezőkbe. Eddig titkon kicsit reménykedtem abban, hogy a "csatorna" szót átvitt értelemben használták, de most már nincs kétség... Veszek egy utolsó lélegzetet a fenti "tiszta" levegőből, a sálat szorosan az arcom elé takarom. Nem az álcázás, hanem a bűz miatt. És leereszkedek én is a város alá.

In reply to Luigi del Mario (msg # 564):

Felix is követi a többieket a csatornába. Még vesz egy utolsó mély lélegzetet a friss levegőből, hiszen valószínűleg lent más körülmények várnak rá és erre már nem lesz lehetősége, és lebukkan a feje a csatornanyílásban. Csendben követi a többieket, odalép, ahová ők is lépnek, valahogy most nincs kedve cseverészni senkivel.

Nyugodtan lépdelek az utcán valahol a csapat elején elfoglalva a helyemet, tekintetem folyamatosan kémleli a település sötét utcáit, de tartásom és mozdulataim nem árulkodnak arról, hogy feszült lennék még így sem, hogy ennek valójában az ellenkezője az igaz: nem kifejezetten rajongok azért, amire készülünk, minden megérzésem és valamennyi Myrmidia által megírt szabály szerint nem a legjobb stratégia amire készülünk, így személyes motivációm jelenleg az, hogy minél kevesebb kárral ússzuk meg a ma estét - amikor megérkezünk a lejárathoz megigazítom a csuklyámat és a kendőmet, amivel az arcomat kívántam eltakarni az esetleg minket meglátó alakok elől, mert bár a fegyverforgató alakok az éjszakában nem ritkák, azonban nem sok nő akad közöttük, ilyesmi részlet könnyen megragad még egy iszákos járókelőben is. Némán fohászkodok egyet Myrmidiához amikor a patkányfogó patkányokról beszél - ahogy a csatorna bűze megcsap rögtön Bögenhafen jut az eszembe és a lényegében kibelezett törpe akinek a holttestét megtaláltuk, felfordul egy pillanatra a gyomrom és erőt kell vennem magamon, hogy ez minél kevésbé látszódjon az arcomon. Lent a csatornában már harciasabb, ugrásra készebb a mozgásom, de azért óvatosan tervezek haladni, nem kívánok megcsúszni a nedves köveken és beleesni a szennylébe.

Szep lassan mind lemasztok. Lent a buz sokkal erosebb mint amire szamitottatok, bar aki Bogenhafen csatornait is megjarta az nagyjabol tudta mire szamitson. Cyl gyujt egy apro lampast, hiaba kap erte megrovo pillantast az oregtol, de nagyon is ugy latjatok szuksegetek lesz valamifele fenyre. A falak menten egyesevel elfertek szaraz labbal, de eleg egy rossz lepes es terdig gazolhattok a trutyiban, arra meg jobb nem is gondolni mi van ha beleesik az ember egy csuszas miatt. Az oreg vezetese mellett sorban elindultok, egy keresztezodesen kell csak atmennetek, de eleg keskeny hogy biztonsagban atlephessetek, nagyjabol ugy gondoljatok akar megtalalnatok a visszautat hiszen nem tunt neheznek, bar a megszokott tajekozodasi pontok hianya elegge zavaroan hat. Vegul egyszer csak megtorpan az oreg, vadul nezelodni kezd, meg bele is szimatol a levegobe, pedig pont olyan budos mint mashol aztan megjegyzi. - Itt vagyunk -
Nektek semmi kulonos nem tunik fel elsore, de az oreg gyakorlott szemmel felmutat egy nyilasra ahol a szennyviz lejuthat a hazbol a csatornaba. Cyl viszont kozben mar a falakat vizsgalja majd kis ido mulva elvigyorodik. Valami kopasnyom, vagy karcolas, valami ilyesmi van az egyik teglan - Egy ajto - teszi hozza. Mindenesetre elegge sokaig keresgel, mar mar ugy tunik ha van is tenyleg ott ajto sosem talalja meg, de vegul egy gorbe drot darabbal addig ugyeskedik amig halk kattanast nem hallani. Cyl nekiveselkedik, de ugy tunik neki meg se mozdul - Beszorult - jegyzi meg - Valaki segitene? -
This message was last updated by the GM at 22:34, Sun 20 Feb 2022.

Odamegyek Cyl mellé, hogy segítsek kinyitni a beszorult ajtót. Jobb, minél hamarabb kijutni ebből a bűzös alagútból.

Ahogy lemászunk a csatornába találok magamnak valami viszonylag kevésbé csúszós helyet ahol megvárom amíg a tolvajlány a fényforrással ügyeskedik, jómagam pedig közben némi keserű szagú és még annál is keserűbb ízű gyógykenőcsöt teszek a nyelvem alá, hogy amikor a következő pillanatban az orrom felé húzom a kendőmet, a leheletem a maszk alatt rekedjen, így torzítva az iszonyatos bűzt ami a csatornában tombol. A lándzsámat menet közben afféle biztosítékként használom arra az esetre ha megcsúsznék, akkor meg tudjam támasztani vele magamat, majd ahogy a bejárathoz érünk érdeklődve vizsgálom a helyzetet; odalépek, majd igyekszem az edzettségemet bevetni az ajtó kinyitásának érdekében.
This message was last edited by the player at 21:08, Wed 23 Feb 2022.

Theodora, Luigi is beszallnak ami kisse kiszoritja Cylt, de nem reklamal, mar mar ugy tunik tevedett es egy kofalat toltok feleslegesen amikor szep lassan megmozdul a fal es halk nyikorgas mellett befordul egy rovid folyosora. A benti reszt vastag por boritja, ugy tunik nem igazan hasznaltak egy ideje. Miutan benyomultok feltunik egy belso zarszerkezet meg sinek amiken az ajto ki tudott nyilni. Valoszinuleg torpe munka vagy hozzaerto epiteszek keszithettek. A rovid folyoso tuloldalan egy sokkal kevesbe impozans, es igy kevesbe massziv ajtot talaltok ami ugy tunik egy borospincebe vezet.

Az oreg idegesen megnyalja a szajat, lathatoan nincsen igazan inyere betorni mindenfele hazakba meg ha o is hozott ide titeket.

Megnézem a padlót, hogy bármilyen nyomot látok-e a porban. Utána halkan, óvatosan odamegyek az ajtóhoz, és hallgatózom egy kicsit. Figyelek arra is, hogy az ajtó alatt bármiféle fény szűrődik-e ki.

Reménykedek benne, hogy senki nem hallotta meg ahogy a beszorult ajtót erővel kinyitottuk, közben pedig a szememet meresztgetem, hátha ki tudok venni valami részletet a benti helyiségekből - hallgatózok is közben, vajon hallani-e beszédhangot, léptek zaját, bármi ilyesmit a rejtett ajtó mögött és a csatornában. Egy kis időre elidőzik a tekintetem a patkányfogón is: valamit kezdenünk kell vele, hogy ne hívja ránk a városőrséget; talán az lenne a legjobb, ha elküldenénk, mert ha figyelmes lesz a harc zajára, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hívni fogja az őrséget.

Theodora es Luigi a folyoso vegen hallgatozni kezd de semmi olyan nem tunik fel nekik ami arra utalna hogy ne lennenek egyedul a kornyeken. A pince fele nyilo ajto egy sokkal egyszerubb fa ajto, legalabbis ebbol az iranybol, aminek a mechanikaja szinten hasznalaton kivulinek tunik, de legalabb mesze konnyebb megmozditani mint a hatalmas koajtot amin keresztul erkeztetek. A reseken at a felhomalyban hordokat veltek kivenni a fal tuloldalan.
This message was last edited by the GM at 23:40, Sat 26 Feb 2022.

Odamegyek az faajtóhoz, lenyomom a kilincset, és megpróbálom kinyitni. Ha zárva van, akkor hátralépek, és odaengedem Cyl-t. Ha nagyon csikorogva nyílik, akkor gyorsan félbehagyom, és fülelek, hogy a zaj után történik-e valam. Ha aránylag csöndben kinyílik az ajtó, akkor belépek a borospincébe, és felmérem a helyiséget.

Érdeklődve figyelem még néhány szívdobbanásnyi ideig a hordókat a félhomályban, azon jár közben pedig az eszem, hogy ezt a menekülési útvonalat vajon az épülettel egy időben építhették meg vagy pedig már régóta itt van... A tehetősebb rétegben bőven akadnak olyanok akik indokolatlanul nagy paranoiában élik le az életüket, így ezek a csatornába nyíló járatok talán nem is lehetnek annyira ritkák, ez esetben azonban viszont annyira titkosak sem. A patkányfogóhoz fordulok, halkan beszélek: -Szükségünk lesz még a szolgálataira, Herr. - eközben a lándzsámat a vállamnak támasztom és egy aranypénzt kotrok elő az erszényemből amit a férfi kezébe nyomok. -Akármi is történjék, várjon itt a visszatértünkre. - remélem, hogy az aranypénz és a határozottságom elég lesz, hogy eleget is tegyen a kérésnek; ezt követően óvatosan vállon veregetem, majd jómagam is igyekszem beljebb kerülni az épületben.
This message was last edited by the player at 20:49, Sun 27 Feb 2022.

Az oreg hitetlenkedo szemmel kap az arany utan, lathatoan nem igazan szokott a latvanyahoz, rogton bele is harap hogy tesztelje aztan, mikozben neha hatrales a valla folott mintha nem is a hazbol varna a nehezsegeket, megjegyzi - Ahogy az urno mondja, barmi jon, ram szamithatnak - ez persze nem tunik teljesen hihetonek, de ugy tunik az arany kelloen elhatarozotta tette, legalabb egy ideig.

A borospincebe az ajtokonnyeden nyilik, kise keves hely van kijutni az egyik hordo mogul, mintha a jelenlegi tulajdonosok nem nagyon hasznalnak, vagy ismernek a kijaratot. Az ajto belso fele falnak tunik, de sokkal kevesbe meggyozoen mint a csatornaba nyilo ajto volt, vagy csak a csatorna hangulata tette arrol az oldalrol sokkal hitelesebbnek a rejtett ajtot, bar az is lehet az segit hogy tudjatok hogy ott van, egy egyszeru szolga valoszinuleg gondolkodas nelkul elsetalna mellette.

Maga a pince egy egeszen turhetp meretu, nem borral van tele, bar abbol is van par hordoval, meg az egyik fal mellett kisebb uvegekben valami mas, meg az is lehet bretton brandy, de ugyanigy vannak szaritott husos es fustolt halas hordok is. Ugy tunik ez lehet a haz fo eleskamraja es mint ilyen jo esellyel a konyhaba vagy az korulre nyilik. Fenyt vagy hangot tovabbra sem hallotok, a lepcso ugy tunik hasznalva van rendesen, nem latszanak pornyomok rajta.

In reply to Meselo (msg # 576):

Felix csendesen caplatt a csatornában a menet után, valahogy sehogy sem tud megbékélni, a mindenhova, még a szája elé kötött kendőn keresztül is bekúszó bűzzel. Kicsit le is marad ebben a csendes csatornalében történő tocsogásban, mire a többiek megtalálják a titkos ajtót. Innentől megnő az életkedve Herr Sschwarzflaggének, amint lecseréli a bűzös csatornát, a sokkal kulturáltabb (boros)pincére.
Theodora tettére elkezdi csóválni a fejét és odalép ő is a patkányfogóhoz, maga is elővéve egy aranyat és az öregember orra előtt meglengeti:
- Látja kegyelmed ezt az aranyat? Ez az ikertestéve, a párja annak az érmének, ami a kegyelmed kezében van éppen. Ha megvár itten minket, mire visszajövünk, akkor az ikrek találkozni fognak a maga zsebében, ha érti, hogy mire gondolok?
Majd felsőbbségesen ránéz Theodoróra, hogy jelezze neki, hogy ezt így kell szakszerűen csinálni.
Miután vélhetően biztosította a további hűségéről a patkányfogót, a pincében előveszi a stukkerjait és a lőport, a begöngyölt viasszosvászon batyúból, és miután felméri a terepet tájékozódva, a közben megtöltött pisztolyokat a picébe vezető lépcső irányába fogja, felkészülve arra, hogy ha valami, vagy valaki felbukkan ottan, akkor azt jól megfenyegesse a pisztolyai csövével.

A pince fala mellett, a hordók mögött, végig árnyékban maradva, csöndben megközelítem a pincéből kivezető lépcsőt és a lépcső tetejénél levő ajtót. Ha odaértem, akkor próbálok teljes csöndben hallgatózni, hogy valamit, akármit, bármit hallani-e föntről.
A kardomat és a pajzsomat előkészítem. Ha szűk helyen találkozunk az ellenféllel, akkor lehet, hogy a tőrrel kell harcolnom, de ez sem nagy akadály nekem.

Az oreg egy fogatlan vigyort kuld Felix fele, nem lehet teljesen tudni hogy mennyire lett ettol emgbizhatobb meg ha oriasi osszeget lebegtetett is meg elotte a nemes, de artani nem artott az is biztos.
A csapat benyomul a boros pincebe es onnan szep lassan fel a lepcson, vigyaztok nehogy megnyikorduljon alattatok a lepcso, de ugy tunik kellokeppen karban tartjak, legalabbis semmi feltunoen hangos nyikordulas nem hasit a csondbe. Luigi mogott Cyl settenkedik es hallgatozik, a sort Albert es Manfred zarja. A volt lovesz megtoltotte a puskajat is biztos ami biztos de csondben jelezte hogy inkabb amolyan sose lehet tudni alapon es nem mert mindenkeppen hasznalni is akarna.

Rovid hallgatozas utan sem hallotok semmit ugyhogy Cyl kinyitja az ajtot, kiles es aztan mielott barki barmit mondhatna neki ki is oson. Igy hogy az ajto nyitva egy felhomalyos konyhat lattok, onnan ajto vezet ki, a tavolbol, az epulet kozepe felol valamifele beszedfoszlanyok jutnak el feletek, valoszinuleg arra lehet valamifele nagyobb terem, amit most hasznalnak, a konyha ablakan at neha latszik bevillanni egy egy faklya fenye az udvarbol, minden bizonnyal orok jarjak az udvart, es jo esellyel a bejarathoz is juthatott beloluk, bar ezt inkabb csak sejtitek, meg meg nem bizonyosodhattatok rola.

Mindenesetre az hogy a szemelyzetet elkuldtek ugy tunik igaz, hiszen ha nem igy lenne mar nyilvanvaloan bele kellett volna futnotok valakibe aki eppen a dolgat vegzi.

Óvatosan lépkedek keresztül a tolvajlány által kinyitott ajtón, ami persze a nesztelen lopakodástól meglehetősen távol áll - de azért amennyire csak lehet igyekszem lassan mozogni, hogy a páncélom minél kevésbé zörögjön a kihalt ház szobáiban de ez meglehetősen nagy kihívásnak bizonyul ha az ember közben a harckészültségét is próbálja megőrizni, hogy egyik pillanatról a másikra megvédhesse magát egy váratlan támadóval szemben. Ez azonban szerencsére nem történik meg, legalábbis egyenlőre - nem látszik a maszkomtól azonban igencsak kellemetlen arckifejezést veszek fel amikor az udvaron fáklyák fényét látom megmozdulni; feltételezem néhány ezüstért szolgáló pribék járhat kelhet az épület körül, azonban a fegyveres összetűzés vagy kiáltások zajára be fognak jönni szétnézni vagy amennyiben itt is megvásárolták már a városőrség hűségét a kultisták, úgy őket is riasztani fogják. Néhány gyors mérlegelés után ugyanarra a következtetésre jutok amire eddig mindig, hogy a rizikófaktor jelentősen nagyobb mint a lehetséges haszon, ez az arány pedig egyre csak romlik. Igyekszem még a konyhában maradva minél közelebb jutni a hangok forrásához, s abban nem feltétlen bízok, hogy a sok puskalövéstől megkopott hallásom elég lesz a szavak kivételéhez, de nem is ez feltétlen a célom hanem, hogy megállapítsam, hány ember beszélget.

Cyl nyomában én is behatolok a konyhába. Ellenséges területen vagyunk, nem lehet hangosan beszélgetni. Amikor látom, hogy Theodora a ház belsejébe vezető ajtó felé mozdul, akkor egyetértően bólintok neki. Ránézek a Cyl kezében levő kis lámpásra, remélem volt annyi esze, hogy a konyhába lépve teljesen elsötétítette. Ha ezt eddig még nem tette meg, akkor intek neki, hogy a lámpa most nem jó ötlet, és zárja el, illetve jelzem neki a kezemmel, hogy menjen inkább Theodorával hallgatózni. Manfred-nek pedig intek, hogy jöjjön velem. Csöndben odalopakodom az udvarra nyíló ablakokhoz, és óvatosan kinézek. Felmérem a kinti terepet, a fegyvereseket, az udvarra nyíló többi ajtót. A konyha félhomályos, szóval elvileg ezt meg tudom csinálni úgy, hogy végig árnyékban leszek. Az észrevétlenség fontosabb, mint hogy mindent jól megfigyeljek. Csak annyira lesek ki az udvarra, amennyire ezt meg tudom tenni észrevétlenül.

Theodora, Cyl es Luigi nekilatnak kicsit felderiteni amig a tobbiek kicsit kivarnak.
Cylt rovid ido alatt elnyeli a felhomaly, a tolvajlany sosem a csapatmunkajarol volt hires, de talan akkor es ott lesz amikor szukseg lesz ra, legalabbis remelhetoleg most igy lesz.
Theodora ahogy eloson a haz kozepe fele megnyugodva eszleli hogy vagy o oson ugyesebben mint hinne vagy az orok nem kifejezetten a haz belso iranyaba figyelnek. Bar amennyire meg tudja allapitani, a haz bejaratanal levok a hangok alapjan alighanem kockaznak. Amennyire mer kozel megy a nagy ketszarnyu ajtohoz ami mogul a hangok kiszurodtek, ugy tunik ha vedi is valaki az ajtot magat akkor maximum a masik oldalrol. Az ajton keresztul nem sokat ert meg mirol megy a beszelgetes, de az biztos hogy neha elegge indulatos es hogy joparan lehetnek, tobb mint fel tucatnyi hangot egeszen biztosan el bir kuloniteni, de hogy ezen felul mennyien lehetnek arra otlete sem lehet.
Luigi meglesi a kertben jarorozoket, ezek ugy tunnek valamelyest alaposabban vegzik a munkajukat vagy csak errol eselyesebben tartanak behatolastol. Ket or jarorozik, bar a kert tavolabbi reszenel foleg. A paros egyik tagja nyilpuskat hord maganal, a masik alabardot, bar az a novenyek kozott nem feltetlenul jo valasztas.

In reply to Meselo (msg # 582):

Felix úgy dönt, hogy Luigit követi, és kiles ő is az udvarra, hogy ott mi várja őket. Nem tolakszik előre, csak biztos távolságban követi a zsoldost, megelégszik azzal is, hogy Luigi tolmácsolja, hogy mit lát, nem szeretne lebukni, mivel nem tartja magát valami jó lopakodó-kémlelő személynek. A pisztolyait azonban továbbra is a keze ügyébe helyezi, ha lebuknak, akkor ezekben leli zálogát annak, hogy ki tud törni majd a villából.
- Na mi a helyzet az udvaron? Sok az őr? - suttogja hátulról Luigi fülébe.
Később hozzáteszi: - Talán menjünk a nagyterem felé mi is, mert lemaradunk a fináléról!

Felix-nek halkan odasúgom:
- Két őr van az udvaron, de szerencsére nem ezen a részen, hanem a távolabbi felén az udvarnak. Az egyik veszélyes, mert nyílpuska van nála. - Felix ötletére bólintok - Igen, szerintem is menjünk Theodora után.

Némileg bosszúsan pillantok a tolvajlány általam vélt irányába amikor elnyeli őt a félhomály, a tolvajlány kiszámítható kaotikussága sajnos jelenleg igencsak problémás körülmény - ha lebuktat minket elveszítjük a meglepetés erejét, amely nélkül aztán főleg nem látom sok esélyünket a sikerre, bár igaz ami igaz, hogyha a fegyvercsörgés által okozott felfordulásban ellop pár hasznos dokumentumot, azzal még jól járhatunk a nap végén. A kockák félreismerhetetlen csörgése kicsit megnyugtat, az őrszemek nem számítanak problémára - ebből pedig arra engedek következtetni, hogy a főnökeik sem számítanak ilyen vakmerő akcióra; bár miért is tennék. Hátra fordulok, hogy Albert tekintetét keressem meg, majd óvatosan közelebb intem magamhoz, hátha Ő ki tud venni valamit a kétszárnyú ajtó mögötti beszélgetésből.