Albert gyanakvasanak ellenere ugy tunik csak kulonosen forgalmas kisvaroshoz erkeztetek. Halvanyan remlenek meg a level szavai. Fekete csucsok, Etelka Herzen. Nyilvan nem nagyon tudjatok mirol is lehet szo, vagy hogy ki ez az Etelka, de mindenesetre Grissenwaldbol jott a cimzes szerint a level. Ugy tunik nagy a surges forgas a kikotoknel, de nem tunik ugy mintha valami szokatlan lenne ebben, egyszeruen csak forgalmasnak tunik a varoska, de tekintve hogy Altdorf fele a kovetkezo megallo a Wittgeinsteinek kastelya lenne es ugy tunik ott nem szeretnek megallni az utazok igy aztan ez komoly bevetelt jelenthet a helyi uzleteknek.

(A Black Peakset probaltam magyaritani ha mar az eredeti levelben elmaradt :-))

-Ha mar ugyis itt akarunk vizsgalodni, akar be is jelentkezhetnenk egy jofele fogadoba.
Jelenti ki az ifju varazslo aki hatarozottan felderul amikor kiderul, hogy nem ehinseg, haboru, megszallas vagy egyeb kartevok miatt van sok hajo a kikitoben, hanem csupan a kereskedelmi tevekenyseg lathatatlan keze okozza ezt. Hagyja, hogy a tobbiek kikossenek, addig tovabbra is szemlelodik.
-Ezuttal bajszos, vagy szakallasak lesznek a Lila Kezuek? Esetleg egy no? Olyan meg nem volt.
Gondolkodik hangosan a lathatoan termeszetfeletti felderito es eltunesi kepessegekkel rendelkezo csoporton, akik nyilvanvaloan mar nyertek is, hiszen a csapat erofeszitesei nemhogy gyengitettek oket, hanem erositettek. Oldalrol rasandit Johannra, vajon mennyire ideges a ferfi.
This message was lightly edited by the player at 10:22, Fri 01 Feb 2019.

Kissé megnyugtat, hogy eltakar minket a köd ahogy közelebb megyünk a kastély elhanyagoltnak tűnő mólójához - az állapotát eltekintve valóban nem sok hajó köthet ki errefelé, s ha a hajósok igazat mondanak, akkor meg is értem miért. Ahogy tovább hajózunk és a kastély alá érünk kissé kíváncsian nézek felfelé, hátha valahol mozgásra leszek figyelmes vagy kiszúrok egy-egy strázsáló őrt, de semmi ilyesmit nem veszek észre. Halkan jegyzem csak meg Manfrednek, hogy még az északon lévő, elhagyatott helyőrségek amikbe banditák és mutánsok költöztek be se néznek ki ennyire ellenszenvesen, mint ez a kastély.
Az utazás hátralévő napjai alatt a szokásos teendőim mellett igyekszem Manfred segítségével tanítani kicsit Johannt a közelharcra, hogy ügyesebben tudja megvédeni magát a frissen vásárolt pajzsával, s sokat ismerkedek a nemrégiben vásárolt orvosi eszközeimmel is.
Grissenwaldhoz megérkezve engem nem zavar a sok hajó látványa, természetesnek veszem azok után, hogy látszólag a Wittgeinsteinek kastélyánál senki se szívesen áll meg készleteket vásárolni; talán ha megállna sem volna rá lehetősége. Na meg aztán, egy olyan helyről, ahonnan az elbeszélések szerint a folyóba kerülő mutáns hullák származnak, valószínűleg senki se szívesen vásárolna ételt. Albert kimondott gondolatai után szólalok meg: -Ne feledjétek, senki se menjen egyedül sehova. - emlékeztetem a többieket miután kikötöttünk s még mielőtt megérkezhetnének a kikötő dolgozói, árúért, vámért, s az egyéb, ilyenkor esedékes dolgok intézése miatt. -És legyen, keressünk akkor egy fogadót, ott biztos meg tudják azt is mondani nekem, hogy jelen van-e az egyházam valamilyen formában a városban. - bólintok Albertnek egyetértésemet kifejezve.

Miutan Johann kikormanyozza a barkat a partra nem kell sokaig varni es elokerul egy vamos. Alaposan atnezi a hajot hatha csak rejtegetitek az arut majd vegul ha mar mashogy nem tud hat partraszallasi dijkent kiro ratok egy 5 ezustos dijat.

A kikotoben keresgelve lattok tobb jonak tuno fogadot is, de egyik sem tunik kifejezetten penzes helynek, inkabb utazoknak, kereskedoknek, hajosoknak szanhattak oket. A Talizmanhoz legkozelebbi helyre mentek be vegul, a Vidam Pisztrangba, az epulet kisse kopottas, a cegert meg vastag fekete reteg boritja, alig latszik alatta  aket pisztrang mar. Bent aztan a tomeg korantsem annyira vidam mint amit a ev sugallt sokan vannak bent, iszogatnak, de nincs az a kimondott mulatozos hangulat a levegoben

Albert ismet orommel szall ki az egyre kevesbe zsufolt hajobol. A Vidam Pisztrangba menet es odabenn is probalja felmerni milyen hangulatban van a varos vagy itt is tortenik-e valami katasztrofa eppen, de a gyomra eleg erosen korog es a hatat is masszirozza, amely elgemberedett a hosszu uttol. Igyekszik azonban nyitva tartani a szemet, hogy ezuttal ne lepjek meg oket holmi Lila kezuek.
-Probaljunk ezuttal figyelni, hogy nehogy meglepjenek azok a barataink akik mar minden varosban megjelentek.
A fogadoban ismet kibereli a legjobb szobat -Meddig maradunk? -kerdessel fordul Theodorahoz.
A papno felhivasara, miszerint sehova se menjenek egyedul csupan titokzatosan elmosolyodik. Neki mas tervei vannak az ejszakara.

Belépve a fogadóba alaposan körbenézek, szokásomhoz híven rögtön azzal kezdve, hogy gyors szemmozdulatokkal megszámolom hányan vannak nagyjából a fogadóban, s miféle alakok ezek - annak örülök, hogy nincs kifejezetten nagy mulatozás, az a véleményem még most sem változott meg, hogy nem szeretnék egy részeg dokkmunkásokkal teli fogadóban üldögélni. Albert kérdésére láthatóan elgondolkodok - számolgatok, becsülök, de végül arra jutok, hogy jobb nem mondanom pontosat, hiszen semmit se tudunk még, meg aztán megtanították nekem, hogy az ilyen határidők veszélyesek, mert a túllépésük rombolja a morált. -Azt tanácsolom csak néhány napra válts magadnak szobát. Ha annál tovább kényszerülünk maradni, akkor úgyis át kell gondolnunk az elszállásolásunkat. - mondom, viszonylag halkan, hogy azért ne hallja a fél fogadó. Szobára nekem nincs szükségem, de enni azért én is kérek, meg amikor lesz alkalmam, váltok néhány szót a vendégekkel, egyházam képviselői után érdeklődve.

-Ám legyen.
Albert csupán pár napra vált szállást. Ellenben szándékában áll neki is körbenézni a városban, hátha van itt a misztikus művészet művelőinek valamilyen tornya, vagy hátha van esetleg egy barátságos varázsló. Ezt szükség esetén el is ismeri a társainak. Azt kevésbé, hogy szándékában áll egy újabb "masszázsszalont" felkeresni - ezúttal is egyedül.

Albert foglal maganak szobat amig Theodora korbekerdez, de hamar kiderul hogy Myrmidia egyhaza nincsen jelen a varoskaban, ellenben lathatoan valami lathatoan sotet felleget vet az emberek hangulatara, mielott azonban komolyabban utanna lehetne ennek kerdezni ket reszeg torpe tamolyog be az ivoba es az egyik megjegyzi - Mi ez a szag? - kisse nehezere esnek a szavak, de nagyjabol lehet erteni amit mond - Abbol a doglott elfbol johet - mutat Albertre, aki habar lathatoan nem elf, de a torpek a sok alkohol hatasara mar ugy nez ki ilyen aprosagokat eszre sem vesznek. A masik megjegyzi - Nem doglott, mozog -, mire az elso hozzateszi - Azon nem nehez segiteni - amire mindketten komoly rohogesben tornek ki, lathatoan a sajat viccuk tetszett nekik

Az ifju varazslo nem lepodik meg tulzottan azon, hogy lathatolag valakik beszoltak neki - ez a varazslok sorsa a Birodalomban. Sokan megsertodnek vagy agresszivan reagalnak erre, azonban valoszinuleg nagyon ritka, hogy a Muveszet barmelyik kepviselojet “doglott elfnek” neztek volna valaha. Igy Albert csupan elmosolyodik es valaszol a torpeknek.
-Attol tartok nem vagyok elf, azonban szivesen meghivom a torpe urakat egy-egy sorre, felteve ha hajlandoak meginni azt az italt amit a Feny Rendjenek varazsloja ad.
Kozben megmutatja az oldalan levo kardot - Rendjenek szimbolumat. Felkeszul agressziora is, biztosan varazsolna amennyiben a torpek megtamadnak.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az egyházam nem képvisel magát Grissenwaldban, s már éppen utána kérdeznék annak is, hogy mi az oka az általánosan tapasztalható rossz hangulatnak a fogadóban, amikor megérkeznek a látványosan ittas törpék; pontosan hasonló esettől szoktam tartani az ilyen kikötő közeli fogadókba betérve, kicsit azonban az meglep, hogy ezúttal nem velem, egy külföldi istenség papnőjével kezdenek el balhézni. Talán azért van, mert törpék, s nem ismerik annyira a pantheonunkat, meg aztán, az elfek iránti gyűlöletet ismerem, s elég részegnek tűnnek ahhoz, hogy annak nézzék a kissé kölyökképű varázslót. Azt ugyan hallom, hogy Albert felnőttként kezeli a sértegetéseket és megpróbálja megnyugtatni a két férfit, azonban a biztonság kedvéért odalépek Manfred és Felix mellé, s halkan szólok hozzájuk: -Menjünk egy kicsit közelebb, hátha meggondolják magukat. Ha nem, idehívom az őrséget. - mondom a férfiaknak, majd biccentek is az ifjú varázsló és a két kötekedő irányába. Bízom benne, hátha a két munkás rájön, hogy náluk semmi nincs csak az öklük szinte, mi viszont fel vagyunk szerelve páncéllal és fegyverekkel is; nem mintha az utóbbinak helye lenne egy kocsmai verekedésben. Tervem szerint, ha Albertnek nem sikerül csitítani a kedélyeket, akkor megpróbálom én magam is, s ha verekedés alakul ki, hívom az őrséget, hogy vessenek véget a konfliktusnak, s hogy tisztázni tudjam magunkat. Igyekszek nem gondolni arra, hogy nem véletlen, hogy pont velünk kezdtek kötekedni.