Selvaar erődje I.
Mutatóujjamat az ég felé emelem mintha valami okosat készülnék mondani, s már éppen szóra is nyitnám a szám amikor rájövök, hogy bármennyire is próbálom törni a fejemet, ezúttal nem tudok semmi bölcset megállapítani, a szellemi képességeim cserben hagynak - így aztán egy sóhaj után csalódottan engedem le a kezemet és tudomásul veszem, hogy elképzelésem sincs mi lenne a jó döntés. A börtönben még egyszerűnek tűnt sodródni az árral, hiszen nem volt más lehetőség, azonban most, hogy ismét miénk a szabadságunk, legalábbis annak az illúziója, már megint nehéz meghozni a döntéseinket. -Hát, nem tudom, sehogy sem logikus ez az egész. - jegyzem meg végül lemondóan, közben pedig szemmel látható vívódás közepette közelebb lépek a titkos járathoz és igyekszem benézni oda; a túlélés lehetőségét látom a járatban, ahogy testvérem megemlíti a kivégzés lehetőségét láthatóan kiráz a hideg, félek a kiszolgáltatott helyzetünk miatt, de azt sem akarom, hogy ez a félelem befolyásolja a logikus döntést, hiszen a hercegben sem hiszem, hogy bízhatunk, ráadásul itt van ez a vérdenevér is, ami mint láttam, sok szállal kötődik az asztrális síkon mindenfelé, így aztán azt sem tudom, hogy hatszemközt beszélgetünk-e éppen vagy sem.