Gondoltam hogy mivel már változott a helyszín, ezért egy új topicban, itt folytathatjuk a kommentelést.

-Ezt kicsit nehéz ilyen távlatból megmondani. - válaszolom szinte rögtön amikor Il'darion befejezte a mondandóját, s rögtön bele is megyek egy kicsit a felvetésének boncolgatásába. -De szerintem azt a felszolgálófiút bárki megbabonázhatná aki akarja, mundán módszerekkel is. - teszem hozzá, kissé kidugva a kezemet a rácsok között, összedörzsölve az ujjaimat, arra utalva, hogy valószínűleg megfelelő mennyiségű pénzért akár az egész fogadót is hajlandó lett volna kiütni, főleg, hogyha az elf meggyőzte róla, hogy ezzel valami jó ügyet szolgál. Ellépek a rácstól és megtapogatom a kőfalat, inkább csak szimbolikusan. -Megpróbálhatom érzékelni a Rém rontását az erődön. - mondom ki végül némi hallgatás után. -De könnyen elsülhet visszafelé is, hogyha nagyon elhatalmasodott már, ráadásul arra mindenképpen esély van, hogy felhívom magamra a figyelmét. - magyarázom, visszalépve a rácshoz. Nem kifejezetten volt még dolgom Rémekkel így kissé magam is csak találgatok azt illetően, hogy mire is vállalkoznék azzal, ha megpróbálnám érzékelni az asztrális síkot. Mesterem nagyon jó volt ebben, most mindennél jobban sajnálom, hogy hamar el kellett távoznia, s nem tölthettem vele több időt, hogy tovább tanulhassak.

- Zavaros még nagyon gyerek voltam amikor történtek a dolgok... Annyi biztos, hogy megpróbáltak az apámék valamiért szembe szállni az erőd uraival, az igazság az, hogy ő volt a fővadász így puccsot kísérelt meg, elméletileg atyám elvesztette a végső párbaját ezzel az elfel szemben... Megölte apámat így ő lett a fővadász és a hátán az az íj amit láttatok a családom ősi ereklyéje...

Mesélem a sztorit röviden a barátaimnak a világító kvarcomba mélyedve, úgy gondolom értik mi történhet...

- Ha megpróbálod vissza térsz épségben? Megtudunk védeni valahogyan?

Meghallgatva a tobbieket csovalom a fejemet - Amig nem muszaj ne kockaztassunk - teszem hozza vegul majd elkezdem felmerni a kornyeket. Megvizsgalom a zarat, a racsot, a falat. Van e barmi opcio kinyitni a nalunk levo eszkozokkel a zarat vagy adott esetben valahogy behalaszni a fegyvereinket.

(Nem tudom van e esely ilyenekre, vagy mire dobhatnek. Fate-esen tudnek hozza irni sok "kapcsolodo" kepzettseget vagy taget is, de nem tudom FUban mi menne hozza)

Végighallgatva Kaff meséjét felmerül bennem néhány kérdés - afféle kérdések amelyek egy, a történelem után érdeklődő Névadó fejében fordulnának meg, azonban mivel biztos vagyok benne, hogy rosszul esne számára, inkább hallgatok. Talán majd egy ital mellett, most inkább egy együttérző hümmögéssel válaszolok. A kérdést és báttyám válaszát hallva elgondolkodva szólalok meg: -A mesterem azt mondta egy rémet az asztrális síkot vizsgálva meg tudok érezni ha már nagyon elhatalmasodott a hely felett amit vizsgálok. - mondom, majd kissé bizonytalanul folytatom: -Nem tudom, hogy mennyire fordulhat rosszra a dolog, igazság szerint sosem csináltam még ilyet rémek környékén... És a holtak mindig jobban érdekeltek mint ez a téma.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 4):

Amíg beszélgettek és megismeritek Kaff családjának szomorú históriáját eltelik egy kis idő. Darion a szabadulás reményében megvizsgálja a rácsokon lévő zárat, de csalódnia kell, mert mindenfajta szakértelem nélkül is megállapíthatja, hogy a szerkezet, bár már nem új, de biztosan látja el a funkcióját és megfelelő tolvajfelszerelés hiányában esélytelen próbálkozás a kinyitása. A nagyobb zajra, vagy mozgolódásra a cellák előtti előtéret lezáró ajtónyílásban álló két unatkozó katona biztosan felfigyelne. Darion figyelme az asztalokon lévő felszereléseikre téved, éppen azon kezd el gondolkozni, hogy hogyan lehetne ily távolról is hozzáférni, amikor látogatót kaptok.
A távoli ajtónyílásban álló két katona haptákba vágja magát, amikor egy vékony köpönyeges alak megjelenik előttük és belép a cellák előtti terembe. Még nem látni az arcvonásait, mert pont egy árnyékos részen állt meg, de azt látni, hogy hátra sem fordulva derékszögben a feje fölé emelt karral int az elhagyott őröknek, azok meg gyorsan sarkon fordulnak és eltűnnek az ajtónyílásból.
Egyedül maradtatok a köpönyeges idegennel. Aki vár egy kicsit, aztán előrelép felétek és biztonságos távolságban megáll a celláitok előtt. Egy magabiztosan mozgó fiatalember szeplős arcvonásai tűnnek elő, aki alig múlhatott húszéves. Akár még jóképűnek is mondható lenne, ha nem lennének olyan karikás, mélyen üllő szemei, ami számító ravasz tekintettel párosulnak. Sötét, igényes de tartós anyagból készült köpenyén ezüstszegély fut végig, amit egy zöld drágakőt tartalmazó bross fog össze az ádámcsutkája alatt.

In reply to The Storyteller (msg # 6):

A vékony, fiatal, szeplős köpönyeges alak büszkén felszegi a fejét és bemutatkozik
-Bizonyára gondoljátok már, hogy ki lehetek, de ha nem, akkor had mutatkozzam be.....Skruinn herceg vagyok, a vár urának egyszem fia és örököse - majd részvételt mutató szomorú tekintettel folytatja - Gilgarutól értesültem, hogy bajba kerültetek és a Selvaar tömlöcének vendégszeretetét élvezitek. A Selvaar Tekintetének ellopásával vádolnak titeket és apám, Adruinn herceg ezügyben biztosan nem ismer tréfát. Nem lennék most a helyetekben. Segítségre szorultok. Talán én segíthetnék - majd halkabbra fogja és mintha egy leheletnyit közelebb is hajolna, mintha attól tartana, hogy valaki meghalhatja, amit mondani fog - Nem fogjátok elhinni, de én, herceg létemre, szintén segítségre szorulok. Talán éppen a ti segítségetekre - majd mintha még közelebb hajolna és suttogóra is fogja - Most megosztok veletek egy titkot. Nem kéne elárulnom nektek, de mivel, nem sok esélyetek van élve kijutni innen a segítségem nélkül, ezért nem sokat kockáztatok, ha elárulom nektek. Adruinn herceg felett egy Rém uralkodik - itt megáll és a háta mögé pillant, és miután meggyőződik róla, hogy nincs mozgás arrafelé, visszafordul és folytatja - És ha a Rém nem akarja, hogy élve kijussatok innét, akkor nem is fogtok. Elképzelhető az is, hogy a Rémnek köszönhetitek azt is, hogy idekerültetek. Én nem hiszem, hogy Selvaar Tekintete miatt kockáztattátok volna az eddigi életeteket, csakhogy megszerezhessétek. És én sem akarom kockáztatni az életemet, azzal, hogy itt maradok bezárva egy várba a Rémmel, és várjam, hogy mikor kerülök sorra a halállistáján. Szóval, ki tudlak titeket juttatni egy titkos járaton keresztül a várból, amit csak én ismerek. De kérek érte cserébe valamit - itt megáll egy pillanatra, majd folytatja - A Rémtől meg kell szabadulni, még akkor is ha apámat szállta meg. Az erődöt, mint már hallottátok, ostrom alatt tarja egy ork lándzsásokból álló jól felszerelt sereg. Ők is azért vannak itt, hogy leszámoljanak a Rémmel. Sikerült felvennem velük a kapcsolatot. Nincs más teendő, mint apám akarata ellenére beengedni az ork harcosokat az erődbe, hogy leszámolhassanak a Rémmel. És itt van szükségem a ti segítségetekre. Meg kell szereznetek a kapukat nyitó kulcsokat, amit apám a toronyszobájának az íróasztalában tart. Ha megszereztétek, akkor én a kulcsok birtokában kinyitom a kaput az orkoknak, és a zűrzavarban, az általam megmutatott titkos járaton keresztül, meglóghattok a halálosítélet elől. Már mindent elterveztem. Ma éjjel az őröknek valami egészen más dolguk akad majd - néz rátok cinkosan - ki tudtok lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. - kicsit vár és ha értetlenül néztek vissza rá, akkor hozzáteszi - Nyilván most az a kérdés merül fel bennetek, hogy ha ilyen pofon egyszerű az egész, akkor miért nem én csinálom ezt személyesen. Nos, egyszerű a válasz, mert én a közelébe sem mehetek Adruinn tornyának, nekem tökéletes alibit kell csinálnom arra az időre, amíg a kulcs eltulajdonítása történik. Na mit szóltok hozzá? Ti segítetek nekem és cserébe én is segítek nektek. Illetve mindannyian segítünk a völgyön, hogy megszabadítjuk a névadókat a Rémtől. -néz kérdően rátok, miután befejezte a hosszas monológját.

A dolgokat vegighallgatva eloszor az ugrik be hogy igazam volt, itt egy rem, ha megolom akkor vegre tenyleg melto lehetek oseimhez, de ahogy vegighallgatom a mondandojat elkomorodok. Az orkoke lesz a dicsoseg, mar ha megbizhatunk bennuk hogy nem fosztjak ki a varost is
Kiszolgaltatott helyzetunk ellenere megjegyzem - Mi meg elvisszuk a balhet - csovalom meg a fejemet, de komolyan nem varok valaszra inkabb azt kerdezem meg ugy mintha nem is egy tomlocajto ket oldalan lennenk hanem egy targyalo teremben - Es ezek az ostromlo orkok nem fogjak feldulni az erodot es a varost? -

- Felfogják és talán nem csak a rémet koncolják fel. Talán mindenkit... Hogyan tudnál kijutatni minket?

Mar mar ravagnam a gondolataimat de aztan eszembe jut, hogy amig be vagyunk zarva a rem ellen sem tehetek semmit, de ha kijutunk... Ejkarom csak arra var hogy megkostolja egy rem veret, igy osszeszoritom a fogaimat es csak bolintok Kaff megjegyzesere.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 10):

A herceg szipog egyet, aztán hátra löki a szeplős arcába hulló hajtincseit, majd hetykén válaszol a kételyként megfogalmazott hangos gondolatokra
Ha mindent úgy tesztek ahogy mondom, akkor a lebukás veszélye minimális. Mire feltűnne Adruinnak a kapukulcsok eltűnése, addigra már ti biztonságos helyre jutottok, a Rém és az általa irányított fegyveresek már az ork lándzsások jól felszerelt seregével nézhet farkasszemet. Az ork sereg törzsfőnöke, Urdred tapasztalt a Rémek elleni küzdelemben, hiszen egykor a Komor Légiót szolgálta. Hogy mi a biztosíték, hogy az orkok nem fogják feldúlni a völgyet? Hát csak annyi, hogy a mesterem és az orkok sámánja, Zorgar régi jóbarátok, sokat kutattak együtt a Servos dzsungelben a régi letűnt kultúrák után. Szóval a sámán megígérte a mesteremnek, hogy az erődbe való bejutás és a Rémmel való leszámolás után, az orkok nem mennek tovább Zöldliget felé, hiszen ott semmi dolguk, hanem ha már nem fogja a környéket veszélyeztetni a Rém, visszatérnek a Servos-dzsungelbeli szálláshelyeikre. Hogy hogyan tudnálak kijuttatni innen benneteket? Hát ha beleegyeztek az alkuba, akkor egész véletlen itt fogja valamelyik feledékeny őr hagyni a cellákat nyitó kulcscsomót és az őrposzt is valamilyen rejtélyes módon kihalt lesz egy fertályórára. Szóval nem lesz nehéz eljutni Adruinn tornyába, ahol szintén valami csodálatos véletlenek együtthatójaként az őröknek éppen valami más fontos dolguk akad arra az időre, amíg belépetek apám dolgozószobájába.
Mondja kihúzva magát és cinkosan elmosolyodva Skruinn. Miközben karikás, kialvatlan szemeivel pislog vagy kettőt és mikor látja a csodálkozó arckifejezéseteket, hozzáteszi
Mit gondoltatok, csak engem nyugtalanít a Rém jelenléte az erődben? Sokan várják már a várban, hogy megszabaduljanak a Rémtől. Majd kivár egy kicsit és kérdőn néz rátok
Akkor elvállaljátok a feladatot és segítünk egymásnak vagy sem?

Alaposan megnézem magamnak a herceget, soha ilyen magas pozícióban lévő emberrel nem volt még szerencsém találkozni, s bár reméltem, hogy nem éppen egy cellában fog ez az esemény bekövetkezni, azért próbálom kihozni belőle a legtöbbet. A történetet amit előad mellesleg érdeklődve hallom, olykor olykor felhúzva a szemöldökömet amikor meglepőt mond (bár előfordulhat, hogy az csak számomra okoz meglepetést) s hasonló arckifejezéssel fogadom azt is, amikor felvázolja nekünk, hogy mit is szeretne tőlünk. Merész terv, meg kell valljam, s rögtön azon kezd járni az eszem, hogy nem igazán tudom elképzelni magamat abban a szerepben amelyet éppen ránk kíván bízni, de a többiek élelmesebbek nálam, ráadásul engem támogat a tudományom, úgyhogy miért is ne mondhatnánk igent az ajánlatra - főleg annak tekintetében, hogy ellenkező esetben valószínűleg hosszú évekig fogunk még itt ülni, s történelmi gondolkodású emberként tudom, hogy ezt célszerű minden áron elkerülni. A herceg mesteréről szóló dolgokat is érdeklődve hallgatom, akár csak azt is, amikor megemlíti a Komor Légiót, de a neveket is szorgosan próbálom megjegyezni, mint az ork sámán neve - talán egyszer lehetőségem lesz megírni az utókornak, hogy mi is történt itt ezekben az időkben; annak később biztos örülni fogok, hogy ilyen első kézből tudhatom meg a valóságot, amit valószínűleg rajtunk és a hercegen kívül más nem mondhat majd el magáról. -És mi lesz velünk miután véget ért ez az egész? - teszem fel a kérdést, először szólalva meg a beszélgetés alatt. -Lesz egérutunk, de kegyelmet nem fogunk kapni, hiszen ha a herceg úr belefolyna a dologba, lebukna. - mondom kissé elgondolkodóan. -Nyilvánvalóan ez is jobb mint ami itt várna ránk, ráadásul üldöző gondolom nem lesz sok tekintettel arra, hogy mekkora lesz a felfordulás itt az erődben, csak szeretnék tiszta lappal látni. De én hajlandó vagyok segíteni, nem áll módomban olyan bűnökért sínylődni amiket nem követtem el. - jelentem ki határozottan.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 12):

A herceg megint csak hátraparancsolja az arcába hulló hajtincseket. Majd előtűnik kicsit türelmetlenebbé vált szeplős arca. Mintha a szeplők idegesen ugrándozni kezdenének, ami betudható egy enyhe fuvallatnak, ami a legközelebbi fáklya lángját meglebegtette, fény-árnyékjátékot okozva. Mély sóhajt vesz Skruinn, türelmet erőltetve magára
Na szóval! Ha az orkok segítségével leszámolunk a Rémmel, aki Adruinnt és szük körét birtokolja, akkor az orkok az irányomba érzett hálából, mivel segítettem nekik, segítenek trónra jutni. Adruinn ezekután már biztosan alkalmatlan lesz a völgy vezetésére, hiszen már most is az. Már egy ideje nem foglalkozik semmivel. Lemondott a környék irányításáról, annak a pökhendi törpére, Baduir kormányzóra bízta a város világi ügyeinek intézését, nem csinál mást egész nap, csak egy dolgot: a legmagasabb bástya fokán berendezett kuckójában tölti a napjait és onnan fürkészi a tizenkét csúcsot, hátha egy szép napon valamely véletlen folytán felfedezi a sziklák kusza rajzolatában valamely Szenvedély arcvonásait. Komplett bolond lett. A Rém elsorvasztja - kissé elgondolkodva szünetet tart majd folytatja - Ha pedig én leszek a völgy hercege, akkor első dolgom az lesz, hogy tisztázlak benneteket, hálám jeléül. Addig is, miután elhoztátok nekem a kapukulcsot, egy biztonságos titkos járaton keresztül, amit tudtommal csak kevesen ismernek, szinte csak én, kimenekülhetek a völgybe, megvárva a fejlemények végét. Na hogy döntöttetek?
A beszéde végén csípőre teszi a kezét, várva a választásotokat.