Gyerünk Ivan, menjünk utánuk, de tartsuk rajtuk a szemünket. Útközben meg kikérdezzük őket!

Egy biccentéssel nyugtázom Max ötletét, majd elindulok.
- Egymást fedezve siessünk - mondom Maxnak, és az első fedezék-szerüségig rohanok.

Rongyoltok kifelé. Több kupac hullát láttok, akik az intézmény ápoltjainak egyenköntösét viselik, a kupacokból vér, egyéb testnedvek, illetve a kibertestrészekben használt finom olaj folydogál. A bejáratnál még látjátok Szemjont meg három másik fickót kirohanni. Utánul futtok, majd kiértek az ajtóhoz, ami egyértelműen be van robbantva. Kimentek rajta, de a négy embert nem látjátok, csak egy kb. 5 méteres fa kerítésszakaszt egy kis gyalogos kapuval. Átmentek rajta, és abban a pillanatban megérkeztwk a verőfényes napsütötte tájról az igazi orosz télbe. A havas táj közepén mindössze egy nagy,  katonai Kraz teherautó várakozik. Az anyósülésről Szemjon ordít ki nektek:
- Beszállás hátra!
Azzal a teherautó megindul, mögöttetek pedig látszólag a semmiből hatalmas lökéshullám löki meg az autót, alig bírtok megkapmegkapaszkodni. Az egyensúlyotok visszanyerése után az autó hátuljában körülnéztek, ekkor pillantjátok csak meg a rajtatok kívül ott tartózkodó két személyt: egy valószerűtlenül idős amerikai őslakos indiánt teljes harci díszben ülni a padlón, valamint egy szintén amerikai őslakos fiatal lányt, aki mellette térdel, és láthatóan nem zavarja őket a kocsi hánykolódása.
This message was last edited by the GM at 04:39, Wed 25 Sept 2019.

Várok amíg távolabb nem érünk az épülettől, nézem a tájat hogy ismerős-e, eszembe jut valami...és megszámolom hány lőszerem van még. Aztán - ha nem csinálnak semmit az indiánok és nem is szólnak - megnézem hogy a raktér itt is külön fülke vagy át lehet szólni a platóról a vezetőhöz. Ha igen, megkérdem hogy mikor tudunk beszélni a helyzetről.

Lihegve lehuppanok a platóra.
...huhh, tényleg vokt robbantás...meg indiánok,meg a titkos szervezetek... Szép kis kitérőhöz jutottam... (Halkan magam elé; ...kicsit várnod kell még  apa...)

Ivan: a plató-raktér és a sofőrfülke között egy elölről nyitható, vastag páncélüveges ablak van, ami a jelek alapján hangszigetelt. Az indiánok láthatóan nem törődnek veletek. A lőszerellenőrzésnél azt veszed észre, hogy mióta felszerelkeztetek, nem lőttél egyet sem.

Ezeket észrevéve-ellenőrizve visszatérek a plató másik végébe és letelepszem Maximilian mellé:
- Ezt jól megkaptuk, csak legalább megértenünk sikerüljön a helyzetet... - csóválom fejem - akkor képben lennék, ugye így mondják angolul...?

Így mondják Ivan, így mondják.
...Mi tévők legyünk? Nem bízom jobban ezekben az alakokban mint a rajtunk kisérletezőkben, de ttény hogy kijutottunk. Te mit érzel, mit változtattak rajtad?...



Egy közérdekű; tegnap este, feltehetőleg egy vírus, feltörte és felemésztette a facebookom, ezért egy pár napig most csak itt fogok írni. Igyekszem újat csinálni és ott aktív lenni ☺

In reply to Maximilian (msg # 136):

- Akad egy pár - válaszolom halkan, miközben átgondolom a történteket és listába szedem amiről tudok - új szemeket kaptam, kijelzővel, a beépített fegyvereim lőszerellátását mókolták és a bőrömmel is csináltak valamit. Más nem tűnt föl...

Vetek egy gyanakvó pillantást az indiánokra, majd folytatom
- És rajtad mit csináltak? Ha jól láttam, a pengéid újak... - közben megpróbálok emlékezni, hogy még "azelőtt" milyen volt Max, látok-e valami változást.

In reply to Ivan (msg # 137):

Igen, újak a karmok, meg mókoltak valamit a bőrömmel is. Olyan lett mint a kaméleoné. Nézd csak; Az egyik fegyverem (ami remélem fekete) elé teszem a csupasz fegyverem, figyelve ahogy a bőröm színe a puskáéhoz alakul.
Valami ilyesmit. Eddig ennyit tudok. Aztán majd kiderül mi van még.

Iván nem bízom ezekben, kéne egy biztonságos csatorna ahol nyugodtan kommunikálhatunk.

In reply to Maximilian (msg # 138):

Óvatosan és diszkréten bólintok egyetértésem jeléül, miközben elképedve csodálom a mutatványt.
- Ez ám a hasznos cucc! Kérdés hogy milyen szinekhez tud alkalmazkodni, mennyire képes mintákat követni. - Elvigyorodom - a Kreml falához is alkalmazkodna? Akkor lenne igazán hatásos álca ha mást nem is viselnél hozzá... - próbálom nem elröhögni magam, némi erölködés árán sikerül is - nincs idő pánikreakciókra. Megnyugodva folytatom:
 Ha lesz időnk-módunk mutatok pár mozdulatot a pengékhez, hogy ki tudd használni. Nem vagyok a közelharc mestere meg a kézbe fogott kés nem pont ugyanez, de kezdetnek jó lesz. - körbenézek - közben meg kitaláljuk hogyan tovább...
This message was last edited by the player at 09:22, Mon 07 Oct 2019.

In reply to Ivan (msg # 139):
Egy fél mosollyal nyugtázom Iván jókedvét.
...Majd kipróbáljuk rendben...

Ami viszont biztos, hogy egy elcseszett kis céges magánháborúba csöppentünk. Az egyik oldal bioszintetikus katonákat gyárt, mint amit velünk is műveltek, a másik meg ezt akarja megállítani. Nem hinném hogy  a másik csoport olyannyira emberségből mint inkább pénzért akar ennek véget vetni.
A nagy kérdés hogy miért nem öltek meg minket? Meg kik ezek az Indiánok itt!

In reply to Maximilian (msg # 140):

- Jó kérdés. Ha pedig nem pénzért csinálják, hanem - és igyekszem a lehető leghalkabban suttogni - fanatizmusból semmivel sem jobb. Ha az nem is probléma szerintem, szerintünk hogy idegen technológiát használnak de akaratunk ellenére...az nem oké.
Az indiánok felé nézek kissé hosszabban majd visszafordulok:
- Próbáljunk egyáltalán szóba elegyedni velük?

Közben az indiánok felől szaggatott, hangos, hörgő légzés és száraz köhögés hallatszik, és nem kell elsősegélyre dobnotok, hogy megállapítsátok, az öreg nincs jó bőrben.

Odafordulok megnézni, hogy mi van velük. Ha szükséges segítek is.
- Max, mennyire értesz az elsősegélyhez?

Odafordulok az öreghez.
..,Sajnos nem nagyon...Iván szólj előre a soförnek hogy az öreg indián távozni készül au örök vadászmezőkre!...

További fölösleges szócséplés helyett az elválasztóhoz lépek és megkopogtatom jó erősen, hogy hátha meghallja.
- Remélem időben... - morgom

Ivan: Szemjon kinyitja a kis tolóajtót. Kissé meglepődik, mikor meglát téged, és csak ennyit kérdez:

- Igen?

In reply to Game Master (msg # 146):

- Az öreggel valami gond van, úgy köhög és hörög mint aki mindjárt megfullad...és mi nem orvosok vagyunk... - hátrapillantok - te tudsz rajta segíteni vagy valakit aki tud?

..Szenjon ha élve kell nektek az öreg akkor siessetek mert szerintem már nem bírja sokáig...

Szemjon káromkodik egyet,  visszacsukja az ablakot, majd pár másodperc múlva az autó megáll. Újabb pár másodperc múlva Szemjon kinyitja a hátsó ajtót, bemászik, becsukja maga után az ajtót, majd újból elindultok. Szemjob elővesz egy vérnyomásmérőre hasonlító eszközt, amin két "karszalag" lóg. Az egyiket rácsatolja a saját katjára, a másikat az öregére és bekapcsolja. A szerkezet elkezd pittyegni - egy hosszú, egy rövid -, majd a pittyegés egyre egyenletesebbé válik. Közben az öreg légzése is megnyugszik, egyenletes lesz, Szemjon hajában pedig megjelenik néhány ősz csík. Szemjon kikapcsolja a gépet, majd leül az öreg mellé és azzal a lendülettel el is alszik.

Sűrű, orosz nyelvű szitkozódás...majd nagy levegő:
- Ezmegmivolt?? - a gépet nézem - miféle eszköz ez??
Leginkább a fiatal lány felé nézek, hátha végre méltóztatik megszólalni, bár nem adok túl sok esélyt ennek.

Táttva maradt szájjal bambulok a látottakra. Szóhoz sem jutok.

Kinézek hátra, hogy milyen messze jutottunk.

Ivan: kinézel, és azt látod,  hogy a teherautó indokolatlan sebességgel száguld át a hólepte tájon, szinte a tereptárgyakat sem tudod kivenni.