Odaértek az ajtóhoz, ami addig befejezi a mozgást. Kétoldalt megálltok feltartott fegyverrel, mikor a fejetekben megszólal Szubudaj hangja:
- Ki a fene volt ez a fickó? Ivan, rád hivatkozott, hogy elengedted, és úgy rohant el, mintha kilenc ördög üldözné. Embert így rohanni még nem láttam. Csak tudnám, hová ment olyan sietve, mikor 20 kilométeres körzetben nincs lakott terület...

Válaszolok:
- Igen, tényleg én engedtem el. De nem ember, az egyik örződémon. Még az eligazításon hangzott el, hogy emberáldozattal lefizethetők és amikor adódott éltem a lehetőséggel. Ő már nem fog riasztani.

Majd Maxhoz fordulok:
- Ahogy  az előzőnél, csináljuk ugyanúgy...csak figyeljünk jobban az őrökre.
This message was last edited by the player at 13:32, Mon 09 Jan 2023.

A gondolataitok közé beférkőzik Lassan Nyíló Bimbó fáradt, szinte elgyötört, és gyanúsan NAGYON kedves hangja:
- És mondd, hogyan engedted el azt az őrződémont, dága egyetlen kedves Ivánom?

Ettől gyanú ébred bennem, hogy valamit mégsem jól csináltam...
- Emberáldozattal. És vérrel rajzolt körbe írtam a nevét...amit ő súgott meg. - sóhaj - remélem tartja magát ahhoz hogy nem riaszt...

Bimbó fáradt hangja kezd még gyanúsabban mézesmázossá válni.
- És milyen nevet írtál abba a körbe, kedves drága Ivanuska?

Válaszolok:
- I have a bad feeling about it. Ez az izé Necoc Yaotl-t iratott velem a körbe és azt mondta ha vért ontok nem kiabál.

Bimbó hangja kezd hisztérikus lenni:

-Hogy a magasságos, szentéletű Wakan Tanka, aki kiűzi a gonoszt szívünkből, rogyasztaná rá a négy széllel az eget az összes azték öregördögre! Nos, tudod, kit szabadítottál te ki, kedves toronyeszű bádogember barátocskám? Ha az őrződémon barátod tényleg a Necoc Yaotl, azaz "mindkét oldal ellensége" névre hallgat, márpedig ha azt a nevet használva ki tudtad szabadítani, akkor ő nem más, mint Tezcatlipoca, aki az aztékoknál a zsarnokság, a háború és a pusztítás istene volt. Ha őt most ügyesen rászabadítottad a világra, akkor nem kicsit szartál bele a ventilátorba. Jócskán be fog teríteni minket a szarvihar, ha ez az őshitler nekiáll megint világuralmi terveket szövögetni. Na mindegy ezt elcintányéroztuk, most koncentráljunk arra, amiért jöttünk, utána majd Leonyiddal megpróbálunk kitalálni valami okosat arról, hogy mihez kezdjünk az obszidián köcsöggel. De Ivanuska, drágám, legközelebb kérdezz, mielőtt valami démonurat kiengedsz a világba garázdálkodni. Azért vagyok én itt, hogy értsek ahhoz a misztikus maszlaghoz, amivel Leó kiszedett már belőled egy potyautas démont, meg amivel megpróbáljuk megakadályozni az összes többit, hogy az embereket rabszolgasorba hajtsák, mint ez a jószág az aztékokat pár száz évvel ezelőtt. Legalább kérdezd meg, hogy ki fia-borja az a valami, amit ki akarsz engedni. Legközelebb egy szöggel kivert fejű kopasz csávót fogsz meghívni a gruppenpartidra, mert jól bánik a láncokkal? Na mindegy. A jó hír ebben az átkozott dologban az az, hogy tényleg nem riasztott a drága istenke, sőt gyakorlatilag ktöj üres az egész démoncsapda rendszer. Vagy magával vitte a csicskáit, vagy ő volt itt egy személyben a védelmi kaporszakállú atyaúristen. Mindenesetre most már csak akkor csináltok riadót, ha valaki odamegy a fali vagy asztali konzolhoz és benyomja rajta a csúnya nagy piros gombot. Vagy kicsi feketét, mindegy, lényeg, hogy csak manuálisan lehet riasztani a rendszert.

Szubudaj hangja is megszólal:
- Ha a következő laborral végeztetek, szóljatok Borisznak, hogy a winchestereket szedje ki a gépekből és hozza fel őket! Ti is vegyétek magatokhoz őket ezután mindenhol, ahol kipucoltátok a Blues Brothers droidokat. Egyre inkább az az érzésem, hogy indulásra készen kell várnunk titeket, és az nem lenne baj, ha zűr esetén nem kéne rá várnunk. Előkészítem Leonyid ládáját is, biztos ami biztos.

Rövid, orosz nyelvű szitokáradat...
- Egyszerű örződémonokról volt szó, nem ősi, világhatalomra törő démonurakról...ha lett volna időm gondolkodni se tudom honnét kellett volna gyanús legyen. Na, de majd megtanulom ezt is.
Maxhoz címzem gondolataim:
- Menjünk...úgy néz ki, hogy fogy az időnk...

In reply to Ivan (msg # 204):

"Bro, én nem hiszek ebben a sok voodoo baromságban. Nagynéném mesélt démonokról meg hasonlókról gyerekkoromban. De azt is csak azért hogy riogasson minket, gyerekeket."
Lassan halkan, csőre töltöm a shotgunt.
"Ha igaz is amit tettél, azon a hídon majd akkor megyünk át ha ott leszünk."
Megrázom magan, veszek egy mély levegőt.
"Focusáljunk a mostra. Én balra, te jobbra."
Biccentek azzal belépek a laborba.

- Ja, majd megoldjuk - válaszolom és társam után lépek a laborba a megbeszélteknek megfelelően.

Ahogy beléptek a lengőajtón, három alakot, mindkettőtöknek ismerős gépek sorát pillantjátok meg: azokat, amelyek a kiber- és bioware beültetésekhez használnak. Ezeken kívül három alakot láttok meg azonnal: a jobb oldali közelebbi sarokban egy feketeruhást, a terem közepén pedig egy idősebb (bő 50-es) férfit, aki felül teljesen kopasz, de a megmaradt keskeny, ősz hajsávot hosszúra növesztette, egy fiatalabb, 45 körüli férfit bajusz nélkül, rövid barna szakállal és sötétített lencséjű szemüveggel. Az idősebb férfi egy marék hajszálvékony kábelt fog, amelyek végeiről apró chipek lógnak le, a fiatalabb egy csíptetős mappát és egy tollat fog, és éppen az öreget osztja:

- ...elfogadhatatlan, hogy ekkora késésben vagyunk a projekttervhez képest! Főleg az az elfogadhatatlan, hogy az a fura nőszemély, ez a Szvetlana meg napokkal előttünk jár a munkájával! Tessék összekapni magad, Alekszej, mert ha nem...

Aztán az öreg, aki veletek szemben áll, átnéz a másik válla mellett, észrevesz titeket és hitetlenkedő arckifejezést vág. Erre a másik is hátrafordul és ő is meglepődik. A feketeruhás is benyúl a zakója alá, alighanem fegyverért.

Ti következtek, cselekvést kérek.

- Max, tudod most te nyomni a gombokat? Talán több esélyem van egyből kiütni a fegyverest...

In reply to Ivan (msg # 208):

"Nullázd a hullazsákost, intézem a dokikat!"
Válaszolok mentálban, majd indulok a szoba közepe felé, fegyveremet végig a laboránsokon tartva. Keresem a panelt, ütöm be a kombinációt.
Higadtan szólok hozzájuk; "Mident eldobni, kezeket a tarkóra! Most!"
This message was last edited by the player at 18:45, Tue 28 Feb 2023.

Egy mordulással nyugtázom a helyzetet, majd amilyen gyorsan csak tudok, próbálom beütni a szükséges kombinációt. Közben ha tudok figyelek az őrökre. Foglalkozni csak a zárás után fogok velük.

Mindketten a kódot kezditek beütni az ajtóhoz legközelebbi két asztal billentyűzetén, és nagyságrendileg egyszerre sikerül is - szerencsére a két parancs eléggé egyszerre jut be ahhoz, hogy ne nullázza ki egymást. A két ember megrökönyödött arckifejezéssel, hitetlenkedve bámulja a leereszkedő acélfüggönyt, szinte még a toll is megáll a kezükben. A fiatalabbik ocsúdik először, mappáját elejtve bevetődik az egyik asztal mögé és a helyzethez képest meglepően nyugodt, tárgyilagos hangon megszólal:
- Egyes direktíva. Behatolók elpusztítása.
A feketeruhás-napszemüveges alak előhúzza a zakója alól a Stolbovoy géppisztolyt és a hozzá közelebb álló Ivanra fogja és lő.

Ivan: beütöd a kombinációt és a fegyveredért nyúlsz, amikor lövések dördülnek el melletted. A rövid sorozatból egy golyó ajobb alkarodat találja el, egy pedig a nyakat. Előbbiből bemegy 1 X, a második lepattan, de igen kellemetlen, köhögésre ingerlő érzés fog el.

Oroszul szitkozódom, miközben megpróbálom - nem túl kapkodva - viszonozni a tüzet. Célozni nincs idő, marad a rövidsorozat. Tudom, hogy az ilyen zárt térben nagyon durva hangatás, felkészülök rá - inkább reflexből, mint átgondoltan üzenem Maxnak, hogy "Rövidsorozat" közvetlen azelőtt hogy lőnék.

In reply to Ivan (msg # 212):

Maradok a célon. "Hasalj a földre most azonnal! Karokat széttárni, tenyerek az égnek! Ne mondjam még egyszer!" Ordítok rá az idősebbik faxira.

Közben a fiatalabbaknak is odakiáltom; "Maradj a földön és hívd vissza a robotadat most rögtön!"

Max: az idősebb férfi engedelmeskedik, de látod rajta, hogy alig áll a lábán az ijedtségtől. Láthatóan nem kapott katonai kiképzést. A másik némán lapul az asztal mögött.

Ivan: a feketeruhásnak meglövöd a mellkasát, látod az öltönyén a lyukat, de nem úgy reagál, ahogy várnád, semmi agónia, semmi hörgés. Ehelyett beguggol egy másik asztal mögé és egy immár hosszú sorozattal kínál meg téged.
A golyózáporból mindössze két lövedék talál el (piszok mázlista), de azok is lepattannak rólad. Az egyik a jobb válladról, a másik a jobb lábfejedről. Aztán a fekete behúzódik teljesen az asztal mögé, alighanem tárazni.

In reply to Game Master (msg # 214):

Megkerülöm az asztalt, közben fél szemmel figyelem az öreget, de a cél megtudni mit mahinál a fiatal.
"Hé te!" kiáltok rá utoljára "El az asztaltól és feküdj a földre, kezek oldalra, tenyerek az égnek! Nem mondom még egyszer!" Ha nem engedelmeskedik kész vagyok rálőni.

Oroszul szitkozódom és arrébb lépek, hogy mielőtt újratárazhatna az őr rálőhessek még egy rövidsorozatot. Ha sikerül, utána visszalépek fedezékbe.

Ivan: rálősz az őrre amikor táraz, egyik lövéseddel a jobb vállát el is találtad.


Max: Ahogy megkerülöd az asztalt, meglátod a szemüveges férfit, ahogy egy nehéz pisztolyt fog rád, és amint ő is meglát téged, meg is húzza a ravaszt.

In reply to Game Master (msg # 217):

Oda vissza játszák. Azonnal beterítem a ccsávót forró AP lövedékekkel.
Amennyit csak tudok rálövök.

Max: beletolsz a fickóba egy rövid sorozatot, amiből egy találja el, nagyjából a köldökétől balra egy nagy piros lyuk nyílik a fehér laborköpenyen. A fickó viszont még meghúzza a ravaszt. Kétszer. A második eltalál, ráadásul az arcod jobb oldalát. Széttördeli a fogaidat és az állkapcsod is valószínűleg darabokra tört. Nagyon nem érzed jól magad, de még magadnál vagy.  Sajnos a szemüveges fickó is.

Ivan: ahogy hátrébb lépsz vissza az asztal fedezékébe, lövéseket hallasz magad mögül. Max puskája háromszor sül el, a pisztoly kétszer. Odapillantasz, és nem túl kedves látvány fogad. Max arcából ömlik a vér, és elég ádáz Joker-mosolynak tűnik az arckifejezése erről az oldalról.

In reply to Game Master (msg # 219):

Amíg még van egy jó szemem és az ujjam a ravaszon addig lövök!
Azzal ráeresztek egy rövid sorozatot, 3 lövés

A szemüveges fickónál a "magánál van" állapot hamar elmúlik, amint szinte közvetlen közelről három lövést eresztesz a mellkasába.

Ivan: mit teszel?